Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-30 / 177. szám
PEST literei 1968. JÜLIUS 90.. KEDD Angol vendégek nyeregben Nádtetős csárda - golfpályával A pincében minden eladó — Mindemellett természetesen gondolunk az idegen- forgalomra is. — Természetesen? — Nézze meg az IBUSZ- pineéket. Vagy ha majd kész lesz a golfpályánk! Alig ocsúdok fel a csodálkozástól, amikor egy angol társaság kapaszkodik nyeregbe. Tehát sétalovaglással is , foglalkozik az „Egyetértés”. — Tovább akarjuk fejleszteni a gazdaság anyagi szintjét. Mindenekelőtt azt szeretnénk elérni, hogy az egyes foglalkozási ágak között ne legyen jelentős jövedelemeltérés. Aztán azokat a munkamozzanatokat is magunk szeretnénk végezni, amelyeket eddig elhanyagoltunk. A gyümölcsösben például nemcsak a szorosan vett mező- gazdasági munkákat; az ipari és kereskedelmi tevékenységet is: a metszéstől a feldolgozáson át egészen a közvetlen értékesítésig. Jövőre kezdjük meg a hűtőház építését. A terv már kész, most még eldöntésre vár, hogy a környező községek közül melyik kooperál velünik — mondja Kelemen Béla, a töiki Egyetértés Tsz párttitkára. Kevés olyan gazdaságot találunk, ahol az átlagéletkor mindössze 45 év. Amióta a perbáli szövetkezettel egyesült, azóta különösen javult a helyzet. (Nem is olyan régen a fiatalok többsége még Pestre járt dolgozni. Ma már csak azok utazgatnak, akiknek olyan szakmájuk van, amit itt még nem lehet hasznosítani. Miért is utaznának. Szórakozni itthon is tudnak. Sok üzem irigyelhetné, olyan sportélet van náluk. A kézilabda- és labdarúgó-szakosztály edzőjét a közeljövőben függetlenítik. Focistáik tavaly járási bajnokok lettek. És ha a fiúk más községben játszanak, különautóval viszik el a szurkolókat. Tökön népi tánccsoport, Perbálon énekkar van. Mindkét község kultúrotthonát támogatják pénzzel. Még irodalmi színpad is működik. A szórakozást természetesen a munka előzi meg. Legdivatosabb szakmában is el lehet helyezkedni; Például jövőre lesz autószervizük, ahol nemcsak a tsz gépeit, hanem a maszek autókat is javítják. Oda kellenek a szerelők. S ha az autószerelést férfimun- kánaik vesszük, nem mondhatja senki, hogy nem gondolnak a nőkre, mert varrodájuk is van. Sorolhatnám tovább is. A fiatalság megszerette a termelőszövetkezetet, ezt mutatja az országos viszonylatban kiemelkedő átlagéletkor. Nézzük, mi van a pincében? A pince tulajdonképpen egy nemrég épült csárda. Kívül hangulatos, nagy kőasztal, körülötte szék gyanánt pár tuskó, bent a falon nép- művészeti tányérok, gyertyák, köcsögök, poharak, mütyürkék. A berendezés: egyszerű nyersfából készült ülőkék, ugyanolyan asztalok, textilszalvéták az Egyetértés Tsz névjegyével. Ebből a helyiségből nyílik a pince, a boron kívül sok népművészeti emléktárggyal, csecsebecsével. — Minden, amit itt lát, megvásárolható — mutat körül a pincevezető — kivéve a zenekarunk felszerelését. Bár zenészeink is tsz-tagok ... A pince néhány hónapos, de már kinőtték. Pár lépéssel arrébb befejezés előtt áll a hangulatos nádtetős vendégfogadó. A 35—40 négyzet- méter alapterületű hangulatos építmény használatbavételéhez már csak a bútorzat hiányzik. Vendégkönyvüket lapozva, német, angol, norvég, amerikai, osztrák nemzetiségű turisták gratuláló sorait böngészve még versikéket is találok. A látogatók elismerő ' megjegyzéseinek alapja a tsz saját sütésű kenyere, saját töltésű kolbásza, sajtja, paprikája. Jövőre már a bort sem importálják, termőre fordulnak a saját telepítésű szőlők. Mészáros Sándor Szombattól — hétfőig HÉT VÉGE A DUNA KÉT PARTJÁN Hangverseny a Szőnyi-parkban - Megnyílt a képzőm veszeti szabadakadémia Csúcsforgalom a múzeumban A hét vége első szabad órái, a szombati kora délután az Annáknak okozott legtöbb fejtörést, izgalmat. A más ne- vűek legfeljebb azon tanakodtak, merre vegyék útjukat, hová kiránduljanak, ha már fürödni nem lehet, az ugyancsak szeles, szinte októberi idő miatt? Nekik azonban a szépség boszorkánykonyhájában kellett órákgt tölteniük, hogy estére Visegrádon, Nagymaroson, Szentendrén a bálon hódíthassanak. A fiatalság nem érezte a hideget, még késő este sem, az erőteljes ritmusú beat-zene, a tánc felmelegítette őket. A klasszikus zenének is komoly hagyományai vannak, ezt bizonyítja a Zebegényben, ezen a nyáron minden hónap utolsó szombatján rendezett hangverseny. Most a váci zeneiskola tanárai jöttek el a Szőnyl*- múzeum parkjába, muzsiTV-FIGYELŐ A jó, amiből rossz lesz Változtassunk a megszokotton; ezúttal ne a televízió úgynevezett fő műsorairól szóljunk e rovatunkban, hanem azokról a kiegészítő műsorokról, amelyek a héten szolgáltak néhány, talán nem is mellékes tanulsággal. Kassák Lajosra kívánt emlékezni a televízió kedd este. Méltatlan módon. A kurta műsorocska képtelen volt akárcsak egyetlen gondolat erejéig is összekapcsolni a nézőt és Kassákot, aki pedig nem volt akárki a magyar literatúrában. Szerdán a Sokszemközt címmel jelentkező ipari riportműsort választottuk a kínálatból. Csütörtökön a Monitor Egy határ életrajza címet viselő programját. Mindkettő, különösen az utóbbi, jó példája volt annak, hogyan kell — lehet — érdekesen, a nézőt fogva tartó módon szólni olyan problémákról, melyek látszólag nem kínálnak különösebb izgalmat, lévén közismertek. A 'hét második felében sem volt baj a mennyiséggel. Pénteken Vértessy Sándor jelentkezett a képernyőn Megöltek egy legényt című riport-doku- mentumfiPmjével; szombaton a Magyar parasztfestők nyomában című sorozat második részét sugározta a televízió. Mindkét téma — bármennyire is messzire essenek egymástól — nagy lehetőségeket kínált; mindhiába. Az a vélt visszafogottság, mondhatni, szenvte- lenség, amivel az élet írta drámát Vértessy nyomon követte, ebben az esetben rossz dramaturgiai megoldás volt. Nem a bő lére eresztett riporteri szöveget hiányoljuk, hanem sokkal inkább kárhoztatjuk a képek, képsorok mechanikussá- gát, mentességét az érzelmek valódi közvetítésétől. Felháborodni, elgondolkozni kellett volna e film nyomán; csupán meghökkenésre futotta, miért kell egy nagy témát ennyire szürkén agyoncsapni? A pa- rasztfestők-sorozat túl azon, hogy tudálékossága némileg bosszantó, lényegében „semmibe” sugárzott műsor volt. Mert vajon a téma iránt érdeklődők szombat délután ennyire ráérnének? Vagy a televízió műsorszerkesztősége gyermekeknek szánta volna Süli -József bemutatását? A tanulság: a jó téma édeskevés a jó tv-műsorhoz. A jóból könnyen rossz lesz, s ez. egy-egy szórakoztatónak szánt filmecske esetében — Sacha Distel show-ja péntek este — még elviselhető. Amikor azonban mondani szeretnének valamit a műsor egy-egy számával, akkor elviselhetetlen. Rosszul tanítani ugyanis nem szabad, az unalommal meg- utáltathatunk olyan témákat, melyek közfigyelemre érdemesek. A héten az említett .műsorok többsége esetében ez történt. (m. o.) A hűvös szobában. (Foto: MTI) kájukkal gyönyörködtetni a zenebarátokat. Sajnos a vasárnap még „zordabb” időt, komor esőfelhőket, csípős, szoknyát felhaj- | togató, orrot pirosító szelet hozott. De a turisták, a Dunakanyar szerelmesei, nem olyan könnyen ijednek meg. Ezt mutatja a szinte a kánikulaihoz hasonló forgalom, az emberáradat, amely megtöl- tötté a buszokat, a HÉV szerelvényeit, a kirándulóhajókat. A szentendrei oldalon, a minden állomáson kifüggesztett, színes, s végre könnyen áttekinthető' menetrendek gyorsabbá, könnyebbé tették a közlekedést. Csak dicsérni tudjuk a HÉV- nek ezt a régen várt, jó ötletét. Szentendrén a Görög kanoséban, Visegrádon a Vár étteremben a szemerkélő esőben is nagy volt a forgalom. Csodák csodája, most volt elegendő sör is. A vendéglátó- iparnak a hűvös vasárnap sem jelentett pihenőnapot. Éppen úgy nem, mint a zebe- gényi Szőnyi-múzeum igazgatójának, Dániel Koméinak sem. A közel egyéves nyitva- tartás óta a legnagyobb forgalmú vasárnapok közé sorolják a tegnapelőttit. Még egy érdekes dolgot jegyeztünk fel; közeledik az óra, mikor a, 25 ezredik látogató lépi át a küszöböt. A szentendrei parkmúzeum szobrai sem árválkodtak a csepergő esőben. Csak vasárnap több mint félezer látogatójuk volt. Kétszer annyian gyönyörködtek bennük, mint a kánikulai vasárnapokon. S ha a Duna hullámai most nem is ringatták a fürdőző- ket, partjait benépesítették a sétáló, pihenő emberek — persze alaposan bebugyolálva. A Visegrád és Nagymaros közt közlekedő komp alig győzte türelmetlen utasainak szállítását. Induláskor mozogni sem lehetett a kishajó fedett részében, de a fedélzeten is minden helyet elfoglaltak az autók, motorok. S amire már alig számítottunk, hétfőn reggel — így szokott ez lenni, mire vége a két nap pihenésnek, beköszönt a jó idő — kisütött a nap. Igaz, először csak óvatosan, de később szinte teljes erő- bedobással. Ezért láttunk annyi nevető arcot délelőtt Zebegényben, az első nyári képzőművészeti szabadiskola megnyitóünnepségén. A Szőnyi István nevét viselő „festőakadémiának” több mint 60 festő- és 5 szobrászhallgatója van. Üdvözlőbeszédet dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács VB-elnökhelyetteje és dr. Végvári Lajos, a művészettörténeti tudományok kandidátusa, a szabadiskola igazgatója mondott. Tizennégytől hatvannégy évig minden korosztály képviselteti magát, s a legkülönbözőbb foglalkozásúak. Hivatásos festőkön és rajztanárokon kívül dolgoznak és tanulnak itt két hétig diákok, bányászok, sőt, még orvosok is. A táj és a festészet szerelmesei. (Varga) NAGYKOROS Vasárnap zárult az országos zöldség- és gyümökskiáljtás Nagykőrösön, a Ciffrakert- ben, rendezett országos nyári zöldség-, gyümölcs- és gép- kiállítás vasárnap bezárta kapuit. A több mint egyhetes nagyszabású bemutatót sok ezren keresték fel. Csupán a csoportos látogatók száma kétezerre tehető. Számukra gyakorlati bemutatókat is rendeztek a helybeli tsz-ekben, illetve állami gazdaságokban. A szakemberek körében nagy érdeklődést keltett az újonnan konstruált kertészeti gépek bemutatója. Az egyszerű és könnyen kezelhető kerti gépekre máris sok előjegyzést vett fel az AGROKER Vállalat. EMENTÁLI H ústalan nap volt az intézetben, a munkát viszont annál bővebben adagolta a főnök, így aztán Kovácsot estig együttes erővel csigázta el az éhség és a robot. Ráadásul nyári zápor fogadta az utcán, tehát okkal érezte nyomottnak a kedélyét, ami különben sem szokatlan az agglegényeknél. Már messziről meglátta a nedves járdán a Csemegebolt neonreklámjának fura, kissé idegesítő fényreflekszeit, s amikor a világító tócsákhoz ért, önkéntelenül lábujjhegyre állt, mintha vízszintes kirakatokon járna. Megnyugvással, a hazaérkezés némi családias érzésével lépte át az önkiszolgáló bolt küszöbét. Hiába kínozta éhség, sokáig üresen fityegett karján a műanyagkosár. Unta már a kolbászt, a sonkát, meg a többi kincstári hentesárut, ám el kellett ismernie, hogy inkább a zacskóból magányosan elköltött vacsorákat unja. Végül is a hűtőpulton díszelgő friss, gusztusos disznósajt nyerte meg leginkább tetszését — ropogás kenyeret, paprikát, paradicsomot és egy üveg hideg sört képzelt mellé és ettől mindjárt türelmesebben viselte sorsát a pult előtt ágaskodó tömegben. Még arra is futotta megbékéléséből, hogy elszórakoztatta tekintetét a gyerekeken, akik anyjukat vonszolták az édességpulthoz. Az idill üdesége szokatlan, de annál kedvesebb volt agglegény természetének, s megzavarta derűjét egy kézcsonk, amely váratlanul felbukkant az orra előtt. Kovács kénytelen volt jobban szemügyre venni a mellette álló koros férfit. A rokkant egyáltalán nem tűnt elesettnek, sőt némi arisztokratikus pózzal tartotta magát. — Kérek tíz deka ementálit — mondta katonásan, de észre lehetett venni tartózkodó mohóságán, hogy már nyelvét ingerli a sajt várható jó íze. A fehérsapkás kiszolgáló leemelte az üvegpultról a sajt fél korongját, megsaccolta, mekkora éket vágjon la róla, s máris ott hintázott a mérlegen a csonkakezű vacsorája. — Lehet másfél dekával több? kérdezte a kiszolgáló majdnem erélyesen, mint aki tudja, hogy a kérdés csupán formális, hiszen a vásárlók ritkán mernek akadékoskodni. Kovács látta, hogy a csonkakezű szemrehányóan pillant az eladóra, s azt is megállapíthatta tekintetéből. hogy A tragikomikus jelenet annyira megdöbbentette Kovácsot, hogy körül kellett néznie, más is látja-e a bogaras csonkakezűt számtanpéldája megoldása közben. Alig emelte feljebb a fejét, tekintete egyenesen egy szőke nő szemével találkozott. Kovács ettől jobban megdöbbent. Ahogy összekötötte őket a hangulat azonos hullámhosz- sza, ahogy mosolyuk azonos árnyalatot tükrözött, meg kellett értenie Kovácsnak, hogy ezt a nőt nem szabad kiengednie látómezejéből. Valóságos Elke Sommer — állapította meg az agglegény, de érezte, van valaki, akire pontosabban emlékezteti a nő. — Tessék kérni — sürgette az eladó. Gépiesen rendelt tizenöt deka disznósajtot, miközben komolyan aggódott, nehogy szem elől tévessze a szőke szépséget, akinek egyre nőtt a jelentősége, ahogy kígyózva távolodott tőle, közben ezt-azt válogatott kosarába az átvilágítot pultokról. Már- már eltökélte magában Konern kicsinyességből, hanem a precizitás kedvéért ragaszkodna a pontos súlyhoz. — Legyen — biccentett egy kurtát a csonka kezű, majd logarlécet vett elő a belső zsebéből. Groteszkül, de mégis ügyesen támasztotta kézcsonkjával a finom szerszámot és ép kezével gyorsan kiszámolta, mennyibe is kerül a másfél dekás többlet. vács, inkább lemond a vásárlásról, de akkor sem hagyja kicsúszni figyelméből a szőke nőt. Megnyugodott, amikor tapasztalta, hogy a nő Is hát- ra-hátrapillant, csak úgy mellékesen, jóindulatú közönnyel, aminek azonban tévedés lenne félreérteni a jelentőségét. Elke Sommer, Elke Sommer ... — ismételgette a nevet Kovács, miközben kapkodva kért fél kiló kenyeret, majd mint a váratlan szerencse, fölfény- lett előtte az igazi név: Markó Ádámné. Igen, ez az asz- szony annak a Markónak az elvált felesége, akivel tavaly együtt dolgozott a, Budapesti Nemzetközi Vásáron. Látta őket ebédelni a Paprika Csárdában, az asszony többször eljött a férje elé és amikor Kovács irigykedve megjegyezte, hogy mennyire ragaszkodnak egymáshoz, Markó szomorú iróniával közölte, hogy sok a megbeszélni való a válóper miatt. K ovács gyorsan felmérte, melyik pénztárnál állnak kevesebben és a rövidebb sor végére zárkózott. Feszült benne a türelmetlenség, szemmel nógatta gyorsabb munkára a pénztárosnőt, közben riadtan figyelte, milyen rohamosan húzza magával a másik sor a szőke asszonyt a kassza felé. Nem mozdulhatott, korlátok közé volt zárva, amikor a szőke asszony elhagyta az üzletet. Végre ő is fizethetett, valósággal kiugrott az utcára. A posta előtt érte utol. Mindjárt vissza is hőkölt, nem tudta, hogyan szólítsa meg. Két lépésnyi távolságból követte és egyszerre nagyon szánalmasnak érezte magát. Miként az a csonkakezű a logarléccel, most ő is tragikomikusnak tűnhetett, markában a disznósajttal, s kenyérrel. Bosszankodott, miért hagyta a hivatalban az aktatáskáját. Amellett ilyen korban már bajos egyszerűen leszólítani valakit és az a tudat is vi- szolygóvá tette, hogy az első szavak mindig kínosak, mindig mesterkéltek. De ugyanakkor azt is tudta, hogy ezt az alkalmat nem szabad elszalasztani. Váratlanul hátrapillantott a nő, kissé meghökkent, sietett volna tovább, de a szemében táguló csodálkozás mosolyra változott. Most, most kell szólni valamit — sürgette Kovácsot a szándék, mintha mozduló villamosra akart volna felkapaszkodni. — Még mindig a logarléces jár az eszemben — mondta végül természetesen. — Talán nem is olyan különös — vélte az asszony. — így legalább ritkábban csapják be. B a tíz lépést megtesznek egymás mellett a kölcsönös jóindulat jegyében, akkor már nagy báj nem lehet — mérte fel Kovács a helyzet lélektani egyensúlyát és hasznára vált az önbátorítás. — Azt hiszem, igaza van. Bizonyosan oka van rá, hogy ne hagyja magát becsapni. De látja ... bocsánat... milyen neveletlen vagyok. Fecsegek össze-vissza, közben elfelejtek bemutatkozni. Kovács Péter, ha megengedi... Az asszony érdeklődve figyelt egy pillanatig, de nyugodt tekintetében fölsejlett a bizalmatlanság árnyalata. Újra megnézte Kovácsot, aztán parányi kacérsággal mozdult a feje, majd a RÖLTEX kirakatára pillantott. — Markó Ádámné vagyok... Kovács megértette, hogy a Csonka Kezű Sors is néha előveszi a logarlécet és kiszámítja a ritka szerencsét. Volt egy olyan érzése, hogy ma nem egyedül vacsorázik. Boros Béla
