Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-28 / 176. szám
y Hiánycikk a fagylaittölcsér Csütörtökön délelőtt kiderült az ég Tápiósüly felett is, ismét beköszöntött a meleg. Ha másról nem, ezt onnan is lehetett tudni, hogy sokan várakoztak a cukrászda előtt, fagylaltra. — Finom fagylaltot készítenek itt — mondtam a cukrászda vezetőjének. — Örülök, ha a vevők meg vannak elégedve, de sajnos, úgy látszik mégis be kell szüntetni a fagylaltárusítást — mondta. — Kevés a fagylalttölcsér ! Legtöbben kétforintos fagylaltot kérnek, ennek a tölcsére éppen ma fogyott el. Kénytelen vagyok két kisebb tölcsérbe adni a fagylaltot. De egy-két nap múlva ez is teljesen elfogy. — Miért nem szállítanak tölcsért? — A monori FÜSZÉRT nem tud eleget tenni a megrendelésnek. Még csak nem is biztatnak semmi jóval. Meg kell mondanom, hogy ugyanilyen tölcséreket, azonos árban a kisiparos azonnal tudna szállítani. A MÉSZÖV azonban nem járul hozzá, hogy kisiparostól vásároljunk tölcséreket. A fogyasztóközönség ezzel az eljárással nem ért egyet. Képtelenség, hogy emiatt szüneteljen Tápiósülyben a fagylalt árusítása. Ésszerű, sürgős intézkedést várunk. K. L. évi Via PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1968. JÜLIUS 28., VASÁRNAP Betiltották Monoron a kútfúrásokat Megoldatlan a járási székhely ivóvízellátása Fekete napok a kontár kútfúrókra Több évtizedes probléma Monoron az ivóvízellátás; a járási székhely rohamos fejlődésével az utóbbi években ennek megoldása égetően szükségessé vált. A község vezetői keresték, kutatták a megoldás útjait, s ezt teszik ma is. A többi között szóba jött vízmű társul at létrehozása is. Ezt a lehetőséget azonban végleg el kellett vetniük, ugyanis közben lényegesen lecsökkent az állami támogatás összege, a hatalmas kiadásokat pedig a község lakossága nem tudná vállalni. Egy jelentős réteg szántszándékkal, s — bizonyos fokig érthető módon — semmiképpen sem társulna, ugyanis legálisan vagy illegálisan kutat fúratott. A vízműtársulat gondolatát OLVASÚINK PANASZA NYOMÁN Olvasóink közül sokan keresik fel szerkesztőségünket, nem kenyerük az írás, még a levélírás sem, panaszaikat, észrevételeiket elmondják szóban. Hirtelen záróra a Sport klubban Egyik olvasónk elpanaszolta, hogy múlt szombaton a monori Sport klubhelyiségébe ment megnézni a televízió táncdalfesztiválját. Nem is volt semmi baj, befizette a belépődíjat, s nézte-hallgatta a fesztivált. Fél tizenegykor azonban a vezetőség bejelentette, hogy záróra, s nem volt kegyelem, a műsor végére is kíváncsi nézők az utcán találták magukat. Nem tenné szóvá olvasónk az esetet, ha a klub sokszor még éjfélkor is nem lenne nyitva. Kifli és kenyér Egy másik olvasónk szóvá tetté, hogy amióta gép gyártja a kiflit, az még friss állapotban is tömött és kétnaposnak hat. A Monoron árusított kenyér sem üti meg mindig a kívánt minőségi színvonalat. Saját kárán tapasztalta, hogy egyik-másik monori üzlet előszeretettel csuk be korábban néhány perccel, néha pedig negyedórával is, mint a záróra. Kiváló dolgozó A diákok megszerették a menzát Hír: A művelődésügyi miniszter kiváló munkássága elismeréséül kiváló dolgozó kitüntetést adományozott Pozsonyi Pálnénak, a monori József Attila Gimnázium élelmezésvezetőjének. Ennyi a rövid hír, amely önmagában is sokatmondó. Pozsonyi Pálné, hosszú évek óta vezeti a monori gimnázium konyháját. Mindenki Margit nénije — mert így hívják őt a gyerekek, — mindenkihez egyformán kedves. Csak a diákok szólítják őt néninek, olyan fiatalos lendülettel, hévvel dolgozik, hogy jobban illik rá, a Margitka megszólítás. Nem könnyű munka 500— 600 gimnazista étkeztetése. Pozsonyiné azonban olyan változatos, kitűnő étrendet állít össze Hétről Hétre, hogy a diákok megszerették az elmúlt években a menzát. Nemcsak a diákok, az egész tantestület is elismeréssel szól róla. Munkájával elégedettek, S bár a kitüntetés váratlanul jött, mégsem lepte meg különösebben őket. Az egyik, idén érettségizett gimnazista fiú mesélte: nagyon szerettünk a menzára járni, mert ott mindig tiszta, kultúrált környezet várt bennünket. Margit néninek pedig, mint egy jó édesanyának, mindig volt egy-két kedves szava hozzánk, s ez nagyon jólesett mi ndnyájunknak. Pozsonyiné szereti a munkáját, pedig a körülményei nem éppen kedvezőek, naponta utazik át Albertirsáról. — Akkor vagyok boldog, ha látom az étkezdét elhagyó diákok és tanárok elégedett arcát. Nagyon örülök a kitüntetésnek, s igyekszem a jövőben is jól dolgozni — mondja. Gér József Hétfőn FOGADÓÓRA Dr. Zimányi Gyula, a járási tanács vb-titkára holnap fogadóórát tart a járási tanács épületében levő hivatali helyiségében, 8-tól 14 óráig. Fel- i világosítást ad a tanácsi szer- | vek hatáskörébe tartozó I ügyekben. Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Halmai Géza, Monoron: dr. Bató László, Üllőn: dr. Koncz Lajos, Ve- csésen: dr. Tury István tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen az Andrássy- telepi. MOZIMŰSOR Ecser: Az „Angyal” lesen. Goinba: Szólítson ügyvédnek. Gyömrő: A 12 szék. H: A szárnyas Fiíi. Maglód: Fekete tulipán. H: Fiúk a térről. Mende: Fiúk a térről. H: Fekete tulipán. Monor: Idegen a házban. H: A legtitkosabb ügynök. Nyáregyháza: Csapda. Péteri: Hűtlenség olasz módra. Pilis: Gyilkos a túlvilágról. H: Küldd az : embert fél kettőre. Tápiósáp: Nyár I a hegyen. Tápiósüly: A 4-es labor őrültje. Úri: A gyilkos nyomot hagy. Vasad: Egy magyar nabob, és Kárpáti Zoltán. Üllő: Fantaszták. H: Algíri csata. Vecsés: Egy remete Rómában. Matiné: Pásztorkirály. H: Felügyelő és a halai. tehát mind a községi vb, mind a községi tanácsülés elvetette. Egyetlenegy lehetőség marad: állami, megyei vagy központi vízügyi alapból megoldani Monor vízellátását. Az MSZMP Központi Bizottsága nemrégiben foglalkozott a járási székhelyek kom- | munális ellátásával, és ezek javítása mellett foglalt állást. Ennek értelmében a járási pártbizottság, a -járási tanács és a községi tanács vezetői megtárgyalták Monor vízellátását. Szükségesnek látták, hogy legkésőbb 1970-ben konkrét intézkedések történjenek ez ügyben. A megoldás első lépéseként tartottak kedden a 'Monori Községi Tanácsnál egy megbeszélést, amelyen részt vettek a járási és községi párt- és állami vezetőkön kívül az Országos Vízügyi Hatóság képviselői, a vízügyi szakemberek is. A keddi ülés résztvevői — s itt külön kihangsúlyoznánk a jelenlevő szakembereket — teljes mértékben egyetértettek a helyi vezetők elgondolásával. Sürgősen, legkésőbb öt éven belül meg kell oldani Monor ivóvízellátását központi közüzemi formában. Ehhez azonban, előzetes számítások szerint, mintegy 25— 30 millió forint szükséges. Monor községfejlesztési pénzügyi kerete évente alig haladja meg az egymillió forintot. Még ha — félretéve más beruházást, fejlesztést — az egész összeget erre szánnák is, a kielégítő vízellátás 25—30 év múlva valósulna meg. Nem kell bizonygatni, hogy ez lehetetlen. A megyei tanács annak idején készített egy tervet a megye ivóvízellátásáról. A megyei tanács Ismeri Monor nehézségeit, a monori probléma sürgősségét, ezt bizonyítja az is, hogy ebben a tervben sorrendben első helyen szerepel Monor. A község és egyúttal a járás igénye, s a megye elképzelése tehát mind fontossági, mind sürgősségi szempontból találkozik. Felmerül ezzel kapcsolatban egy, a monoriakat nagyon érdeklő kérdés: mi legyen a már megfúrt és fúrandó kutakkal? Becslések szerint Monoron körülbelül 100—120 nem megfelelő műszaki konstrukciójú, illegális kút van, de lehet, hogy ez a szám eléri a 180-at is. Ez a tény pedig veszélyezteti az egész község vízproblémájának megoldását, ugyanis ezek a kutak a vízadó rétegig mennek le, s ezt könnyen megfertőzhetik. Most határozat született, hogy a községi tanács, a járási tanács egészségügyi csoportjával karöltve november végéig felméri, ellenőrzi Monor ösz- szes kútját. Az illetékesek ez alatt az idő alatt házról házra járva minden kutat megtekintenek, értve ez alatt a vállalatok kútjait is. November 30-ig egyetlen illetékes hatóság sem ad ki kútfúrási engedélyt, s az ez idő alatt illegálisan megfúrt kutakra tulajdonosaik utólag sem kapják meg azt. A szakemberek minden kútból vízmintát vesznek, s az eredmény alapján a későbbiek folyamán döntik el, mely kutak maradhatnak meg. Az összes nem megfelelő kutat pedig, az egész község vízellátása érdekében, az illetékes hatóság betömeti. Az utóbbi időben különben Monoron rendkívül elszaporodtak a kontár kútfúrók. Nem megfelelő szerszámokkal, két-három, hozzá nem értő ember összeáll és fúrnak. Az október 1-én életbelépő új szabálysértési törvény szigorú büntetés kiszabását teszi lehetővé ellenük, a kontár kútfúrók berendezéseit pedig elkobozzák. (d. g.) Róna: maradjunk a földön! Jeleztem, hogy a közeljövőben több vonatkozásban jelentkezem ismét levelemmel. Ma megint nem magamról írok, hanem másról. Nemrégiben területi orgánumunk, mint szócső, kísérletet tett a fentiekben jelzett Róna nevet viselő vállalat (mely köztudottan egy vendéglátással foglalkozó nagyüzem) nevének magyarázatára. A magyarázat lényege: a korábbi név egy városhoz kötötte a vállalatot, az új név ez alól mentesíti és nagyjából fedi a területen levő egységek szintjét, földrajzi név formájában. Szíves engedelmével néhány tapasztalat alapján szeretném a vállalati név bővebb magyarázatát adni. A nálunk bevezetésre kerülő gazdaságirányítási változások furcsa értelmezésének tiszteletteljes, de határozott kritikájával kell kezdenem ezt, a vállalatot illetően. Azzal indult az átalakulás, hogy azonnal osztályosítottak. Ez alatt az egységek bizonyos számának magasabb osztályba sorolását értem, amely az év elejétől azonnal magasabb profitot biztosított a T. vállalatnak. Aztán — és ezzel párhuzamosan — furcsa játék indult, legalábbis lakóhelyemen, Gyomron, a fekete víz, a kegyetlen ital ára körül. Három variációból végül is, nyilván a minőség és a dolgozók érdekét szem előtt tartva, kikötöttek a legmagasabb mellett, legalábbis a Halászkert nevű reprezentatív egységben. Ugyanitt, de valószínűen más helyen is — ismételten hangsúlyozom, biztosan a dolgozók érdeke és a felszolgálók könnyebb számolása, valamint a zenésítés nevű, furcsa, bürokratikus tevékenység elhagyása érdekében — megszűnt a zenés felár. Most reggel is annyit fizetünk, amikor csak néhány vendég szolgáltat zenét a söntésben, mint este, amikor az étteremben mind a két fajta zenét hallhatjuk. Nehogy azt higgye, Kedves Néném, hogy olcsóbb lett bármi is! A harmadik meglepetés, eltűnt a korábban menü néven ismert, és számunkra egyszerűbb és többször itt étkező emberek számára előnyös, kedvezményes fogyasztási rendszer. Az országban biztos van még egy-két helyen, nálunk — megszűnt. így legalább kevesebbet kell gépelni az étlapra. Eltűnt az asztalokról a fehér kenyér is. Helyébe barna került, de a felszolgálók most is a korábbi, harmincfilléres árat számolják érte. Kedves Néném, a napokban ért a „legkellemesebb” meglepetés. Szeretem, és sokszor fogyasztom itt az úgynevezett „párizsi szelet” nevű frissensült-féleséget. Nem találtam. így hát halászlevet kértem és nagyon jó halászlevet kaptam. Igenám, de a meglepetéstől mégis majdnem torkomon akadt a szálka, mert két kollégám „erdélyi tálján” megláttam a párizsi szeletet. De a kalkuláció csodájaképpen nem csont nélkül, mint az korábban járta, hanem jókora csonttal. Az említett vállalat újabban átveszi a népművelés funkcióját is. (Csak tudnám, ezután miért fizetik majd a hivatásos népművelőket?) Hivatásos művészekkel műsorokat rendez, nem jobban, mint más szerv. A plakátokon ott szerepelnek az úgynevezett „húzónevek”, legutóbb Pécsi Ildikóé, a műsorból azonban rendszerint hiányoznak. íme, egy félév furcsaságainak gyűjteménye. Idehaza ezeket negatívumoknak hívják, nem tudom, Kedves Néném érti-e ezt a szót, ezért enyhébben úgy is írhatnám, furcsaságok. Az én névmagyarázatom tehát ez volt. Amennyiben szerény lényegét nem eléggé feltáró soraim megnyernék Kedves Néném tetszését, kérem, feltétlen vála- szolján levelemre. Szerető unokaöccse Minebas írókén A megye legkorszerűbb futballpályája - és ami mögötte van Tavaly augusztusban kezdődött el a vecsési futballpá- lya gyepesítése. Azóta lassan egy év telt el, s a sporttelep még mindig nincs készen. A GOMBAI VÁRHEGY LEGENDÁJA ZIHÁLVA KAPASZKODUNK fel a gombai várhegy kopár, meredek falán. Csúszik, omlik alattunk a talaj, gyökerestül marad kezünkben a fűcsomó. Minden mozdulatnál érezzük a bőrünkhöz tapadó agyagpor égető szárazságát. Egy kis kitartás kell még, néhány elszánt lendület, s már is fent vagyunk. De micsoda keserű csalódás! A híres várbejárat előtt hatalmas, sziklaszerű agyagtömb hever: még a résein sem lehetne bspréselődni. Tűnődünk, mit tegyünk, aztán mégsem adjuk fel a küzdelmet. Végigkapaszkodunk a domb lábfejszéles szerpentinjén, hogy más bejáratot keressünk. Néhány méter után találunk is egyet, alig nagyobb, mint egy ke- mencenyüás. Ruhástul sehogy sem tudjuk begyömöszol- ni magunkat, le kell vetkőznünk hozzá. Lehasalunk, szinte rápréseljük magunkat a földre, s lassú kúszó mozdulatokkal súrlódunk befelé. Ránk nehezedő hideg, hűvös falak, lélegzetszorongató levegő. Néhány méter után falba ütközünk, nincs tovább, se előre, se hátra. Sötét van, fojtogató feketeség. Élve eltemetett emberek érezhetik így magukat. RIASZTÓ GONDOLATOK szikráznak fel bennem. Mi lesz, ha ránk szakad a „plafon"? Belemarok az agyagba ások, kaparok, szememre, számra tapad a verejtékben feloldódott agy-agmassza, vállamon horzsolások maró fájdalmát érzem. Katonakoromban a lapos kúszás mindig gyenge oldalam volt, de most biztos szá- zadparancsnoki dicséretet kapnék. Kint vagyok, kint vagyunk végre, öleljük, „tépjük” tüdőnkkel a levegőt. Hála az égnek, ezt simán megúsztuk. Nyakig porosán, ziháltan po- roszkáldk be a községi tanács fiatal vb-titkárához, Erdélyi Lajoshoz. Hamiskásan mosolyog, tudja, hogy nem fedeztem fel semmit. Vigasztal, s hogy mégse térjek vissza üres kézzel, kárpótlásul megajándékoz a gombai várhegy legendájával — Gomba kialakulásának részletes leírását az Országos Levéltár régi gyűjteménye őrzi. A legenda, a szájhagyomány szerint a község eredete visszanyúlik egészen a ta- tárdúlást megelőző időkig. Erről hitelesen tanúskodik a gombai várhegy, mint a kor jellegzetes, földből készült védelmi rendszerének egyik erőssége. Feltehető, hogy a többi, még feltáratlan domb a várheggyel együtt egy komoly, stratégiailag fontos -'rődítmény láncolatot képezett, amely talán fel is tartóztathatta az átvonuló tatár se- regeket. IDŐS EMBEREK MESÉLIK, hogy gyermekkorukban, sőt még az ötvenes évek végén is, a vár bejáratán, az úgynevezett léleklukon mintegy tizenöt méterre be lehetett hatolni a domb belsejébe. Az agyagrétegződés, a folyosó belső kiképzése, az ott talált apróbb használati tárgyak, ivóedények, égetett cserépedények, hamisítatlanul földvár jellegre utaltak. A be- omlásokból arra következtetnek, hogy a földvár alagút- rendszerű lehetett, s ezekben a még feltáratlan labirintusokban mély vermek, hegyes harcieszközökkel teletűzdelt kutak voltak (vagy vannak), amelyek a betévedt ellenség vesztét okozhatták. A legenda szerint ugyanis ezek ' a vermek, egymástól meghatározott számú lépésire voltak. Aki ismerte a „lépés-jelszót”, az még a sötétben is eligazodhatott, szerencsésen. Feltárt folyosórészek, írott feljegyzések nincsenek, amelyek hitelesen alátámasztanák e legendát. A dombot körbevevő sánc (iövészárok) néhány elképzelés szerint korábbi ásatások nyoma lehet. A VÁRHEGY külsőleg már semmiben sem különbözik a környező domboktól. A belseje azonban még mindig rej' hét valamit, titkokat őriz. Ta Ián érdemes lenne itt kutató sokat végezni. Baky László Hogy sikerült ilyen „maratonira” az építés? — kérdeztük Molnár Jánost, az egyik felelőst. — Négy évvel ezelőtt kerültem ide, és akkor megígértem, hogy füves pályát csinálok Vecsésen, hiszen ez a foglalkozásom. Tavaly nagyon megörültem, hogy az ígéretemet valóra válthatom. Sajnos, korai volt az öröm. Nagyot sóhajt, cigarettára gyújt és folytatja: — Néha teljesen kiborultam idegileg. Sokszor félretettek, hol cinikusan, hol durván. Amikor aztán nem akadt senki, aki folytassa a munkát, akkor ismét hozzám jöttek. És én újra elkezdtem, reménykedve a sikerben. Amikor én dolgoztam rajta — mutat a pályára —, akkor sem volt zavartalan a munka. Minden vezető, akár sport, akár üzemi berkekből, mind utasításokat adott és persze mind mást akart. Én kitartottam az ígéretem mellett, már csak a játékosok és a szurkolók miatt is. Ezekután azt hiszem, nem lehet csodálni, ha kimerültem. A feleségem látta el az egész sportkör szertárosi teendőit. Ezért a temérdek munkáért még néha jó szót sem adtak. Kezében újabb cigaretta, már a sokadik, megremeg, és így fogalmazza a következtetést: — Mindenki csinálja azt, amihez ért. Én a gyepesítéshez, mások a vezetéshez. Ha ez az elv érvényesülhetett volna, már régen kész lenne a pálya. A sok nehézség ellenére a munka nagyján, nehezén már túl vagyunk. S ami a \eg! 'ényegesebb, a vezetőség személete előnyösen megváltozott. gy már nem lehet probléma. Köszönöm is azoknak az elvtársaknak. akik segítettek. Szalontai János i
