Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-28 / 176. szám

\ ÖSSZETARTOZÁS Jó az, ha egy munkahe­lyen jó a kollektív szellem. A megértés, az összetartás fokozza a munkakedvet, szilárdítja a munkafegyel­met. Tehát: kedvező kör­nyezetben, még kedvezőbb hangulatban jobban megy a munka. Az összetartozás ilyen példájával találkozni fel­emelő érzés. De van olyan is, ahol eme érzés másként emeli az embert. Mert ér. a székről emelkedtem önkén­telenül, amikor az egyik vállalattól kértem az illeté-. kést. A drót túlsó végén hallottam az „összetarto­zást”: „Mit mondjak, hol van a főnök kartárs?’’ Egy női hang: „Mond azt, hogy házon kívül.’’ Egy férfi­hang: „A, az nem jó! Mondd, hogy hívja egy óra múlva”. — halkab­ban: „akkor már úgyse lesz bent.” És a jól nevelt kollektíva szószólója híven tolmácsolta mindkét javaslatot... S hogy én nem csaptam az asztalra, az azért volt, mert ez a hang roppant udvariasan, az „összetartozás” jegyében hangzott el... (cs) PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1968. JULIUS 28., VASÁRNAP Építenek, festenek, felújítanak Minden iskola kapott valamit Hajihoz till a diákotthon Közeledik a tanév kezdete, a diákok egy része már meg­vásárolta az írószereket, s so­kak fiókjában ott lapul az új füzetcsomag. A városi tanács művelődésügyi osztályának gazdasági felügyelője, Aradi Tivadar pedig arról adott tájékoztatást, hogy a „test- ben-lélekben” felkészült diá­kokat hogyan fogadják szep­tember 1-én az iskolák. KÉSZÜL: A VENDÉGEÁTÁS TÖRTÉNETE Cegléden — mint mindéin városban — a vendéglátásnak évszázados története, sőt, ha­gyománya van. A régi szoká­sok gyakran feledésbe men­nek, hogy újak, a kornak megfelelőek váltsák fel őket. Éttermeinkben most az író— olvasó találkozóknak, az él­ménybeszámolóknak, műsoros divatbemutatóknak épp olyan érdeklődő közönsége van, mint egykor a báloknak, zenés, táncos összejöveteleknek. A hagyományokat, szokáso­kat egy-egy alkalommal igyekszik feleleveníteni a Ró­na Vállalat. Most elhatároz­ták, hogy a ceglédi hagyomá­nyok átfogó ismertetését, pa­pírra rögzítik: kiadványban foglalják össze a ceglédi ven­déglátás történetét. Eddig még nem jelent meg ilyen tárgyú ismertető könyvecske. A tanulmány elkészítését ceglédi helytörténészre, Híd­végi Lajosra bízták, aki saját gyűjtésanyaga feldolgozásával egészíti ki a ceglédi vendég­látás „írott emlékeit”. Fogadóóra Erdélyi Gábor járási vb-el- nökhelyettes július 30-án dél­előtt 8—12 óráig fogadóórát tart a járási tanács hivatali hejedségében. . — Ebben az évben közel 120 ezer forintért vásá­rolhattunk szemléltető eszközöket, melyeknek elosztására most folynak a felmérések. Azzal is dicsekedhetünk, hogy ezt a tanévet a város minden is­kolája új köntösben köszönt­heti, minden iskola „ka­pott” valamit. Nagyobb fel­újítást igényelt a Táncsics iskola, amelynek udvarán — csaknem 1 milliós költség­gel — épült fel az új gyors­ós gépíró iskola. Itt öt, világos, korsze­rű berendezéssel felsze­relt tanterem várja a ta­nulókat szeptemberben. Frissen festett falak, új bú­torok, s az ez évben először lányokat is „befogadó” diák­otthon már rajtra készen várja lakóit. Ugyancsak most kezdi meg üzemelését a köz- gazdasági szakközépiskola konyhája, ahol 150 diák kaphat ebédet. Augusztus 20-án kerül sor a cifrakerti új, két- tantermes iskola átadá­sára. Jó ütemben halad a zeneisko­la építése is. A munka gyor­sítására a kivitelezők a me­gyétől még plusz 1 millió forintot kaptak. A falak két emelet magasságban már áll­nak. A város és a peremkerüle­tek iskoláiban, ahol nem volt szükség nagyobb felújítások­ra, ott is - frissen festett fa­lak, ajtók, ablakok várják szeptember 1-én a tanulókat. (csat—) Jogi tanácsadás társadalmi munkában A Hazafias Népfront abo- nyi községi bizottsága augusz­tus 1-től ingyenes jogi tanács- j adást szervez a lakosság érde­kében. Ettől a naptól kezdve a volt gazdaegylet helyiségé­ben, a Köztársaság utca 4. szám alatt minden csütörtök délután 6—7 óra között ingye­nes jogi tanácsot kaphatnak az abonyiak — és azok is, akik a környékről ilyen ügyben fel­keresik a tanácsadót. A tanácsadást az abonyi jo­gászok vállalták el, társadalmi munkában. A lakosság így sok utánjárástól szabadul meg, mert pontosam közük az ér­deklődőkkel, hogy milyen ügy­ben mit kell tenniük, hová kell fordulniuk. Délelőtti Délib Vasutas nyugdíjasoknak! A vasutasszakszervezet nyug­díjas bizottságának ceglédi csoportja szerdán, július 31-én délután 3 és 4 óra között meg- ■ beszólást tart a ceglédi vas­utas művelődési házban, a Teleki utca 10. szám alatt. A vezetőség kéri, hogy a megbe­szélésen valamennyi szakszer­vezeti tag jelenjen meg. Amire nincs paragrafus J úlius 20-án a televízió kisfilmet mutatott be Bene­dek Péter Cegléden élő idős parasztfestőről. La­punkban jeleztük a műsor időpontját, s néhány szóban megemlékeztünk az idős művészről. Moldován Domonkos, a tv-film írója és 'rendezője, elismerést érdemlő munkát végzett. Amit akart, azt — kétségtelenül — sikerült elérnie. Egy hetvenkilencédák évében járó parasztfestőre a tv nyilvánossága irányí­totta rá a figyelmet. Sajnos, a mi figyelmünket, a ceglédiek tekintetét, csak részben fordíthatta az alkotó ember felé. Gazda­gabbak lettünk életútja, korábbi alkotásai megismeré­sével. de jelenlegi életkörülményeire csupán utalt a rendező. Nyilván nem ez inspirálta a film készítésére. Arról így nem eshetett szó, hogy abban a város­széli házban, ahová a muszájkert kútjából hordják a vizet, még ma sincs villany. Ezen a tavaszon erősen megromlott az öreg festő szemevilága, Budapesten gyógykezelték hosszabb ideig... Az sem szerepelt a krónikában: hány festményt vásárolt tőle 1949 óta a város, az üzemek, az intézmé­nyek, melyeknek kulturális alapjából futotta volna erre. Talán egyet sem. Az egykori paraszti világból átmentett folklór kincs, amit képein megörökített Benedek Péter, megtalálható a Nemzeti Galériában, a Kossuth Múzeumban és néhány ceglédi gyűjtő laká­sán. Tehát — ha most — a tv-film valamelyik nézője kedvet kapott volna közelebbről megnézni egy Bene- dek-képet, a múzeum raktárától eltekintve, erre nincs módja Cegléden, ahol a festő tizenkilenc éve él. * Mit bizonyít ez? Azt, hogy — még szűkös lehető­ségeinken belül — sem vagyunk jó mecénások, leg­alábbis, ami itt alkotó, egy-két tehetséges festőnk tá­mogatását illeti. Pedig az emberi kapcsolatok, ame­lyek nem valamiféle „nagy könyv” tartozik-követel rovatai szerint alakulnak, társadalmi ügyünkké teszik még az ilyen — látszólag apró — dolgokat is. (tamasi) Munkahelyén megbecsült, szolid, szorgalmas embernek ismerik Fehér András 21 éves törteli lakost. Márciusban a jászkarajenői művelődési házban egy tánc- mulatságon vett részt. Éjjel törteli — falubeli — barátai- I val távozott. Az állomásra mentek, hogy hazautazhassa­nak. Vtközben összetalálkoz­tak egy jászkarajenői fiatal­emberekből álló, öt-hat tagú társasággal és szóváltásba ke­veredtek egymással. A szóvál­tást pofozkodás, majd dula­kodás követte. Fehér rászólt társaira, hogy hagyják abba a verekedést. á jászkarai társaság egyik ■tagja észrevétlenül Fehér há- í ta mögé került. Kezét ütésre emelte, de a fiatalembert tár­sai figyelmeztették, vigyázzon. Fehér hirtelen megfordult, le­fogta támadója kezét és jóko­ra ütést mért az arcára. Ak­korát, hogy aki kapta, össze- csuklott, mint a harmonika. Fehér felsegítette a földről, de mert félő volt, hogy a „hely­beliek” most ismét támadnak, elmenekült a helyszínről tár­saival. Orvosi megállapítás szerint az, aki a pofont kapta, az ütéstől állkapocstörést szenve­dett. Fehér András nem érezte magát bűnösnek, szerinte jo­gos önvédelemből volt kény­telen a másikat megütni. A bíróság teljesen nem fogadta el a védekezést, — el is me­nekülhetett volna — vélte. A körülményeket figyelem­be véve, a bíróság hathónapi javító-nevelő munkára ítélte Fehér Andrást, 15 százalékos bércsökkentéssel. Az ítélet nem jogerős. — Kérek egy Hírlapot! — Tessék! — Nem mondtam ugyan, hogy mait, de úgy gondoltam... — Elnézést! Véletlen volt. Nézzük akkor, mi újság a világban. Néhányan meglök­nek, igazuk van, a Rákóczi út nem olvasóterem. Csendesebb helyet hol is találok? Nem dé­libáb, amit látok: ez a Déli­báb Cukrászda. A ceglédi kor­zó színes „kikötője”. Beme­gyek, ez jó ötlet, megdicsé­rem magam érte. A teraszon nagy, tarka gombák bóbiskol­nak. Emyőfejük alól gyerekek pislognak kifelé: fagyigömbó- cök kuncognak a poharakban. Kanalaznak jóízűen. A felnőt­tek behúzódtak, 1 talán a nap — vagy inkább a szúrósabb szemek elől? Ez meglepetés. Sokan van­nak. Dél Jött, fél tízkor. A városban biztosan bevezet­ték már a szabad áélelőttöket a munkahelyeken. Szétnézek. Hátul, a sarokban találok üres asztalt. Előveszem az újságot és úgy teszek, mintha olvas­nék. Elnézek a lap fölött — hiszen így élő, színes „tudó­sítást” olvashatok le az arcok­ról. Érdekes és szórakoztató időtöltés: figyelni az embe­reket. Persze ügyesen, hogy ne vegyék észre. Különben oda a természetesség, csak „beállított” képet kaphatunk. Jön a pincémé. Fiatal, kedves. „Kávét kérek!” Ellibben, né­hány perc múlva már előttem gőzölög a jóillatú, forró fe­kete. Az asztalokon nem is na­gyon látni mást. Pedig van sör. Négy férfi ül a közelben. Hangosak. Egymás szavába vágnak. „A Rozika meg a Kar­csi ..„Képzeld, az a bolond Pista ...” Hivatali ügyek, íze­sítve. Dehát ilyenkor és itt? „Az öreg biztosan áztatja vén csontjait a Balatonban.” így érthető! Üdül a főnök. Nincs itthon a macska, cin- cognak az egerek ... A bejárat mellett fiatal nő ül, egyedül. Előtte üres pohár, gyufa, cigaretta. Néha felnéz, szemei mélyről csillognak. Fá­radtnak látszik. Két ki§lány fut be. Az egyik elé áll. „Anyu, adj pénzt fagyira!” Nem szól, kotorász a táskájá­ban és ideges mozdulattal hes- senti el a gyereket Férfi lép be. Észreveszik egymást. A nő mosolyog. Arca kisimul. így szebb. Kezük összeér az asz­talon. Nem látják, hogy a há­tuk mögött ismét megjelenik a kislány. Meglepve nézi őket, megáll, s félve kioson. Középkorú férfi előtt két üres üveg. Fizet. -A háta mö­gül bukósisakot húz elő. „Tan­kolt”, nem tudom, hogyan ér majd célhoz ezzel a sebesség­növelő „üzemanyaggal”. Han­gos szavakra figyelek föl. A középső boxban négyen ülnek. Két férfi, két nő. „Te, ne hü­lyéskedjetek! Jól meggondol­tátok?” „Szégyen lenne rá­tok!” „Hazamentek, összebúj­tok és minőién rendben lesz.” Talán békítő tárgyalás folyik itt? Az, méghozzá eredmény­nyel. A végén élesen koccannak a teli poharak. A halk, monoton zsibongás megakad. A fejek — mintha vezényelne valaki — az ajtó felé fordulnak. Miniszoknyás lány libben be. Szép combjai elővillannak, amint lépked. Valakit keres? Feltartja a fe­jét, láthatóan élvezi a tapadó pillantásokat. Azután kimegy. Talán ezért a produkcióért jött be. — Ni csak, kit lesek a ku­kucskálóimon? Vigyorgó ké­pű, soha nem kívánt ismerős. Fölényesen nevet. — Megtiszteltetés számom­ra, hogy most a vendéged le­hetek. Sört kíván a szerveze­tem. Na, semmi vész, ezt is a múltkori ötveneshez írom. Pincér! — Majd odamegyek, úgy ha­marabb kapunk — dadogom és a pulthoz megyek. — Fizetek! Egy kávém volt. És arra kérem, vigyen oda an­nak az úrnak egy ötvenfillé- res fagyit! Pohárban. Köszö­nöm. Behúzom a nyakam és gyor­san kiosonok. Kohlmayer Adám CEGLÉDI APRÓHIRDETÉSEK A Dózsa Népe Termelőszövetkezet szeszfőzdéje a Budai úton bérfőzést vállal Női munkaerőket 14 éven felüli diák lá­nyokat vesz fel zöld­ségfélék feldolgozásá­hoz a Ceglédi Szesz- iparl Vállalat _______ 8 00 n.-öl szőlő egyeni területen eladó. Déli út 106. Eladó ház Zrínyi ut­ca 5. számú beköltöz­hetően. Hálószobabútor ágybe­téttel és egyéb bútor­darab eladó. Cegléd. Pesti út 49. szám. Három diák részére bútorozott szoba ki­adó. III. kér. Vak Bottyán utca 17. szám. Volt Fürdő utca. Danuvia (piros) mo­torkerékpár jó álla­potban olcsón, bon­tásból deszkák, üveg­fal, új vályog eladó. X. kér. Szél u. 23. __ B eköltözhető ház nagy portával eladó. Érdeklődni lehet Mi- zsei út 10. alatt. Eladó egy szép zon­gora (Polcony, bécsi gyártmány. Teleki utca 16. alatt. 130 n.-öl porta el­adó, III. kér. Toldi utca 7. szám._________ S ötét hálószobabú­tor eladó. Desewffy utca 4. alatt. Bútorozott szoba ki­adó Ujvárosszél 27 alatt. ______________ B enzinkúttal szem­ben, az Erős-féle por­tából 300 n.-öl ház­hely eladó. Érdeklőd­ni mindennap dél­után Tóth« Jánosnál^ Ház eladó beköltöz­hetően. II. Sárkány utca 8. ________________ 4 —5 méteres hajó­padló deszka eladó. Damjanich utca 6 szám. _________________ B ejárónőt felveszek. Dr. Tóth, Cegléd, Fel­ház utca 63.__________ K ettőszobás kertes családi ház eladó. Ceg- léd, Bede 30. szám. Eladó 5 hl prés, 15 hl kád, 1 zúzó. Ceg­léd, Teleki u. 38. TAMASI TAMÁS: Mesél a türingiai erdő Sztárparádé, fesztivál és búcsú (6) AZ NDK ZÖLD SZÍVÉ­BEN, Türingiában tett látoga­tásunk végéhez közeledik. Még két nap és összecsoma­golhatjuk a holminkat. Erre a hétvégére a Freies Wort című megyei újságtól kaptunk meg­hívót (ez a Suhl megyei lap a Pest megyei Hírlap testvér­lapja): legyünk a kétnapos, nagy sajtófesztivál vendégei. Társuljon hozzám — gon­dolatban —, kedves olvasó! Sétáljunk együtt a fellobogó­zott főtéren., a feldíszített ut­cákon, ahol már napokkal a nagy esemény előtt megkez­dődött a csinosítgatás. Apró, színes zászlók ezreiből fűztek füzért, villanyégők százait he­lyezték cikcakkban az úttest fölé, hatalmas színpadokat ácsoltak, külön az Emst Thäl­mann téren, külön a városi parkban. Az NDK sajtójának fiatal hagyománya: minden évben megrendezik az újságok fesz­tiválját. Az idei nyáron ke­rült sor a 14. Presse Festre. A szabadtéri színpadon a lap főszerkesztője köszöntötte az összegyűlt sok száz nézőt, majd kezdetét vette a kétna­pos mulatozás. „EGY MARKÁÉRT min­dent láthat, hallhat” — talán ezt a jelszót adhatnánk ennek a fesztiválnak, amely a mi vi­dám vásárainkhoz, búcsúink­hoz hasonlít. Itt is volt kör­hinta, céllövölde, számtalan bazár, voltak kis színes papír­ernyők, lacikonyhák, nagy vonzalmat keltő söröspultok..! Látványosságban egyébként sem volt hiány. Énekesek, tánczenekarok, táncosok, báb­ták nemzetközi kavalkádja szórakoztatta a nézőket. Jöt­tek az erőművészek, artisták, rendeztek gyermekműsorokat, énekeltek népdalokat, tartot­tak divatbemutatót, táncosnők csinos serege özönlötte el a színpadot. A TURISTÁK és a kör­nyékbeli falvak lakói mind Suhlba sereglettek. Tízezrek fordultak meg e két napon a városban. Ez a lacikonyhák forgalmán is lemérhető volt. A jellegzetes türingiai kol­bász- és hurkaspecalitások hi­hetetlen mennyiségben fogy­tak. Amikor a nap elbújt a he­gyek mögött, reflektorok pász­tázták a színpadot, úgy foly­tatódott a fesztivál. Üjabb és újabb zenekarok láttak mun­kához és a tereken, parkok­ban, kerthelyiségekben meg­kezdődött a hajnalig tartó tánc. A műsor pukkanó pe­tárdák szertefoszló színes szikráival ért véget. Ez a tűzi­játék tett pontot a kétnapos nagy vigalomra. ÜTÜNK VÉGÉHEZ értünk. Búcsúznunk kell kedves bará­tainktól, a gyönyörű hegyek­től, erdőktől, a halkan sur­ranó vizű patakoktól, a fából épült kis hegyi vendégfoga­dóktól, ahol a félliteres krig- likben kemény, fehér sapká­val tisztelgett a sör. Mai ad­nánk is még, jönnénk is már. Herbert Roth népdala jár az eszünkben: kedves látogatónk, még visszatérsz Türingiába! így lesz-e? Ki tudja. De az emlékek még sokáig elkísér­nek. (Vége) művészek, bűvészek, humoris­Speclális eledel a tUringiai kolbász, de ott sem fonnak belőle kerítést. I A koraiak kötekedtek Az ökölcsapás volt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom