Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-26 / 174. szám

mi HE er El kMívtan 1968. JÚLIUS 26., PÉNTEK VUHAN ESŐ A Jangce középső folyásvi­dékén körülbelül egy hónap óta tart az esőzés. Ennek kö­vetkeztében a Jangce, vala­mint a Vuhan városnál bele­torkolló Hanchiang és Fuho folyó egyszerre megáradt. A vuhani „forradalmi bizottság” elrendelte, hogy a legfonto­sabb gátszakaszokat minden­áron meg kell védeni. Ha az árvízvédelem hibájából' a gát valahol átszakad, a felelősök bíróság elé kerülnek — közöl­te a vuhani hatalmi szerv. ISZTAMBULBAN csütörtö­kön tovább folytatódtak a diáktüntetések s összecsapá­saik a rendőrséggel. A Student, az Obrana Lidu és a CT IC New York-i tudósítója Ülést tartott a CSKP KB Politikai Bizottsága és a csehszlovák kormány Prágában szerdán ülést tar­tott a XIV. rendkívüli párt­kongresszus előkészítésére alakult politikai bizottság, amelyet a CSKP KB májusi teljes ülésén választottak meg. Alexander Dubceknek, a bi­zottság elnökének, a CSKP KB első titkárának vezetésé­vel megtárgyalták azokat az alapanyagokat, amelyeket az egyes munkabizottságok a Magyar-koreai szolidaritási nagygyűlés (Folytatás az 1. oldalról) lág valamennyi haladó népe — mondotta az ünnepi szó­nok — meg fokozottabb szoli­daritással áll a koreai nép mellett, amely azért küzd, hogy Dél-Koreából kiűzze az amerikai imperialistákat, s ha­záját egyesítse. — A magyar nép e hónap alkalmával is kifejezi a test­véri koreai nép harcával való együttérzését, igazságos követeléseinek támogatását. Ebben a hónapban még fo­kozottabban gondolunk azok­ra a bűncselekményekre, ame­lyeket az amerikai imperia- ' listák Koreában még most t is tovább folytatnak. A ko­reai nép a világ úgyneve­zett „legerősebb hatalmának” kikiáltott amerikai agresszor- ral szemben már egyszer megvédte hazáját, szabadsá­gát és függetlenségét, ezzel a tettel pedig megvédte Ázsia és a világ békéjét. A szónok ezután arról be­szélt, hogy az imperializmus nemcsak Távol-Keleten, Ko­reában és Vietnamban szövi ördögi praktikáit, hanem Eu­rópában is, ahol a Német Szövetségi Köztársaság a bé­ke első számú ellensége. Az i agresszoroknak pedig nem volna szabad elfelejteniük, hogy a koreai harcokban mint- j egy 397 ezer katonát, 12 ezer i repülőgépet, 3064 harckocsit, 13 340 gépjárművet, 269 ha­dihajót, valamint 7695 ágyút vesztettek. — A koreai népnek — mondotta továbbiadban a szó­nok — a honvédő háborúban kivívott győzelme bebizo­nyította, hogy a párt köré tö­mörülő egységes nép legyőz­hetetlen, és hogy a szocialista világrendszer ereje, a szocia­lizmust építő népek interna­cionalizmusa meghátrálásra kényszeríti az imperializmust. Az ünnepi beszéd után a Váci Kenyérgyár a barátság frissen sütött cipójával, a Forte-gyár pedig termékeinek egy csomagjával kedveskedett a vendégeknek. Ezután Li Dong Szón, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete me­leghangú beszédben köszönte meg az ajándékokat, a vá­ros és az üzem történetét is­mertető beszélgetéseket, va­lamint azt a baráti fogadta­tást, amelyben részesültek. A nagykövet ezután ismertette az egybegyűltek előtt a koreai nép hősies harcát, melyet sza­badságáért és függetlensé­géért immáron 20 éve vív. Ezután a váci munkáskó­rus befejezésül ismét forra­dalmi dalokat énekelt. K. I. XIV. rendkívüli pártkongresz- szus tárgyalásaihoz előkészí­tettek. A párt vitára bocsátan­dó és a küldötteknek átadan- I dó anyagok végső megfogal- ■ mazására a politikai bizottság augusztus eleji ülérén kerül sor. » A csehszlovák kormány csü- ! törtökön Cernik kormányfő j elnöklésével minisztertanács­ra ült össze. A napirenden a rehabilitációs törvénytervezet elvei, egyes gazdasági és kiil-' politikai kérdések szerepel­nek. A Student című prágai ifjú­sági lap szerkesztősége beje­lentette, hogy nem folytatja annak az interjúsorozatnak a közlését, amelyet a lap négy munkatársa, az egyébként szo- ciailistaellenes beállítottságá­ról közismert „Szabad Európa” rádió szerkesztőivel készített. A lap szerdai száma két tel­jes oldalon, négy fényképfel­vétel kíséretében történeti áttekintést adott a müncheni adóról. A prágai ifjúsági lap tervei szerint a következő szá­mokban folytatták volna a be­szélgetés részleteinek ismerte­tését. A cikksorozat megjelenését helytelenítette a Rudé Právo, a CSKP Központi Bizottságá­nak lapja és tiltakozott miat­ta több csehszlovák felsőok­tatási intézmény vezető peda­gógusa. Az egyetemi tanárok nyílt levelet intéztek a Stu­dent szerkesztőségéhez, s eb­ben rámutattak: „A Szabad Európáról szóló sorozat arról tanúskodik, hogy a Student szerkesztőségéből hiányzik a politikai realitás iránti érzék". A Student szerkesztőségének legújabb nyilatkozata — amelyben bejelentik a soro­zat közlésének törlését a lap tervéből — megjegyzi, hogy a szerkesztőség állampolgári kö­telességének tekinti, hogy ne közölje a további folytatáso­kat. Az Obrana Lidu, a cseh­szlovák néphadsereg lapja, amely szintén megkezdte egy hasonló cikksorozat közlését, ugyancsak bejelentette, hogy eltekint a folytatások közlé­sétől. A csehszlovák külügymi­nisztérium nyilatkozatot tett közzé a CTK New York-i tu­dósítójának U Thant ENSZ- főüli.ár július 18-i sajtóérte­kezletén tanúsított magatartá­sával kapcsolatban. A tudó­sító kérdéseivel azt a benyo­mást keltette, hogy kísérlet történik. az ENSZ bevonására Csehszlovákia és a szomszé­dos szocialista országok kap­csolataiba. A CTK tudósítójá­nak e tevékenységére az ENSZ titkársága és a világ­szervezet számos küldöttsége is felfigyelt. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszté­riuma sajnálkozását fejezte ki a CTK tudósítójának eljárása miatt, amely nem felel meg a csehszlovák kormány érdekei­nek és politikájának. Cseh­szlovákia ENSZ-képviselete ezt V Thant főtitkár tudomá­sára hozta. A moíicadai roham A kubai sziget délkeleti csücskében, Santiagóban, 1953. július 26-án a karneváli ka­vargásban egy csoport fiatal diák és munkás, talán ha 120-an, egy 26 éves ügyvéd, Fidel Castro vezetésével táma­dást intézett a Moncada-ba- rakk, egy katonai tábor ellen. Akciójukkal jelt akartak adni az általános népi fölkelésre. Sikert nem reméltek, nem is remélhettek, bár súlyos vesz­teségeket okoztak a Batista- rendszer katonáinak. Hogy ez a kudarc néhány év múltán mégis szabad Kuba nemzeti ünnepe lett, bizonyítja, hogy a moncadai roham harcosai mégis elérték, amit akartak: megmutatták a kubai népnek, hogy fegyverrel kell szembe­szegülni Bati.üa diktatúrájá­val, hogy a Batista-rendszer napjai meg vannak számlálva. Valóban: hiszen a Moncada- akciónak mindössze 15 éve, s mához néhány hónapra a ku­bai nép már győztes forradal­mának 10. évfordulóját ünne­pelheti. Mindez a Moncadától, az ott megszületett forradalmi szervezettől, a július 26-a moz­galomból indult ki. A Mon- cada-akció után három és fél évvel szállt partra a forradal­márok kis csoportja, hogy a Sierra Maestra hegyei közül elindítsa a Batista-rezsimet el­söprő forradalmi lavinát. Július 26.-a ekként vált nem­csak a kubai munkások, ér­telmiségiek, parasztok, hanem az egész haladó emberiség ünnepévé is. A kubai forra­dalom a latin—amerikai népek eddigi legnagyobb diadala az imperializmus ellen vívott har­cukban és e földrészen is meg­nyitotta az amerikai imperia­lizmus vereségének szakaszát. Bebizonyosult, hogy az Egye­sült Államok tőszomszédságá­ban is el lehet vetni a szocia­lizmus magvait. És Kuba, a szocialista országok közössé­gének segítségével, az impe­rialista ostromgyűrü ellenére is megszilárdult, s népe építheti szabad szocialista hazáját. A kubai forradalom ismételten bebizonyította, hogy a szocia­lista világrendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. A mai napon a mi népünk is testvéri szolidaritással kö­szönti e távoli szigetország népét, amely az elmúlt évti­zedben oly közel került a szí­vünkhöz. LONDON Fülöp herceg okfejtése Fülöp herceg, II. Erzsébet angol királynő férje, ellenzi a tizes mértékrendszerre való áttérést Nagy-Britanniában. Egy banketten szerda este beszédet mondott és a je­CSAK RÖVIDEN... JOHNSON amerikai elnök egyórás megbeszélésen fogad­ta Strauss nyugatnémet pénz­ügyminisztert. NASSZER, az EAK elnöke két-három hetes orvosi keze­lésre a Szovjetunióba utazik. IRAKBAN az új kormány szabadon bocsát ott ötven poli­tikai foglyot. A GENFI LESZERELÉSI ÉRTEKEZLET csütörtöki ülé­sének egyetlen felszólalója az amerikai delegátus volt. HALÁLRA ÍTÉLTÉK a belgrádi főpályaudvar bomba- iperénylőjét. ..ÉGI PAJZS” fedőnévvel nagyszabású légvédelmi gya­korlatok folynak a Szovjet­unióban. MEXIKÓ is aláírta az atom- sorompó-szerzödést. AZ ELMÚLT HUSZON­NÉGY ÓRÁBAN Dél-Viet- namban nem volt jelentősebb földi harci tevékenység. SZÓFIÁBAN megnyílt a Bolgár Kommunista Párt KB plénuma. CHILE politikai menedék­jogot adott Argüedas volt bolíviai belügyminiszternek és fivérének. A CLEVELANDI FAJI ZA­VARGÁSOK sorún összesen 11-en haltak meg. SCHRÖDER nyugatnémet hadügyminiszter az USA-ból Kanadába érkezett. lenlevő konzervatív üzlet­emberek nagy tetszése köze­pette a következő fejtegetés­be bocsátkozott: „Miért állunk meg a liter­nél és a kilométernél? Ja­vasolom, hogy menjünk to­vább és vezessük be például a tízórás napot, a százperces órát és a száz másodperces percet. Nem lenne rossz pél­dául a tíznapos hét bevezeté­se sem, ami természetesen öt­napos víkenddel járna”. Hamis húszdollárosok Az amerikai titkosrendőr­ség ügynökei hárommillió dollár értékben koboztak el hamis húszdollárosokat New York és New Yersey egyes negyedeiben tartott razziájuk alkalmával. Remélik, hogy hét férfi és egy nő letar­tóztatásával sikerült felszá­molniuk azt a bandát, amely hosszabb ideje hamis pénzek­kel manipulált. Lengyel színház (2.) Pótszékről: Rózewicz „SEM A »PIROSKA ÉS A FARKAS* színpadra alkalma­zása, sem a telefonkönyv dra- matizálása, sem a klasszikusok gyötrese nem teremti meg a korszerű színházat. A külföl­diek »-elragadtatása« ellenére sincs nálunk a színháznak egyéni arculata. Talán érde­mes ezen elgondolkodni és be­szélni róla?” Tadev.sz Rózewicz, aki eze­ket a drámáinak magyarul is megjelent gyűjteményében ol­vasható sorokat leírta, Mrozek mellett az új lengyel színház második (vagy első?!) világ­híressége. Amit kérdez, azon valóban érdemes elgondolkod­ni. S érdemes azt is megma­gyarázni, hogy egy rövid lá­togatás után a külföldiek szá­mára (s így nekem is), miért nem marad más lehetőség, mint az elragadtatás. LENGYELORSZÁGI TAR­TÓZKODÁSOM tizenöt napja alatt hétszer voltam színház­ban. Ha ítéletet akarnék al­kotni — és nem akarok —, azt mondhatnám, hogy több jó előadást láttam, mint rosszat. Persze láttam- rossz előadáso­kat is. Csak ezekről, külföldi lévén, igyekszem majd meg­feledkezni. Igyekszem, mert a külföldit otthon mindig vár­ják — és bizony megvárják — a saját rémei. És a belső rémek mindig elegendők. Hogy nincs a lengyel szín­háznak egyéni arculata? A külföldi sz-mével nézve: vah. Van egyéni arculata Lengyel­országban annak is, ami rossz, rossz arculata van, de az igazi, egyéni arculatot a lengyel színházban éppen Rózewicz és Mrozek jelentik. S a „lelken­dező külföldi” számára ennyi elegendő is, hiszen a „kül­földi” tizenöt nap múltán el­hagyva az országot, azt akar­ja magával vinni, ami számá­ra rokonszenves volt. Fegy­verként is, otthoni harcaihoz. A rosszat nem importálja (tu­datpoggyászának mélyére rejti csak), inkább ott hagyja azok­nak, akiknek amúgy is meg kell küzdeni vele. MROZEK ÉS RÓZEWICZ, Ha a korszerű lengyel színház­ról van szó, mindenütt a vilá­gon együtt emlegetik őket. Nem véletlenül. Szellemi ro­konságban vannak egymással. Ami nem azt jelenti, hogy nincsenek alapvető különbsé­gek közöttük. És rokonok a sikerben is. Mrozek „Tangó”- ját Varsóban pótszékről lát­tam, és a nagy sikerre való tekintettel pótszékről láttam a krakkói Stary Teatr-ban Ta- deusz Rózewicz „Az én kislá­nyom” című darabját is. De a siker önmagában még nem so­kat mond. Meghökkentőbb az a rokonság, amelyet színmű­veik. a „Tangó” és „Az én kis­lányom” főszereplői között felfedezhetünk. Rózewicz drámája is egyet­len helyszínen játszódik. Egy pályaudvari váróteremben. És ez a váróterem, hangulatában kísértetiesen emlékeztet a „Tangó” mocskos és rendetlen „szalonjának” hangulatához. Kopott és füstös falak, homá­lyos ablaktáblák, részegek, maradékevők és prostituáltak az egymástól idegen átutazók kavargásában. MFozeknél négy fal közé szorítva jelenik meg az egjész világ, Rózwicz ablakot nyit a, világra, a szereplők töme­geit áramoltatja a színpadra, számolva és jól számolva még az esetlegesség veszélyeivel is és látcsövet ad a kezünkbe, szemléljük, illő távolságból: ilyenek vagyunk. Vagy in­kább azt: ilyenek lettünk. ÉS MILYENEK VOLTUNK? Olyanok, mint Henryk a csil­lagász, és olyanok, mint a csillagász kislánya. Üdék, nai­vak, szépek, fiatalok. Estén­ként a „Pan Tadeusz”-t sza­valtuk és ha véletlenül össze­kerültünk egy csavargóval, aki- almát adott nekünk, apánk a csillagász, visszapa­rancsolta az almát eredeti tu­lajdonosához, mert nagyon megijedt attól, hogy mi neta- lántán felfedezzük: nemcsak költészet és szépség van a vi­lágon. DE AZ UVEGHÄZNAK egyszer ki kell nyitni az aj­taját. Mireczka, a csillagász lánya, kilép ezen a kapun, el­vegyül a váróterem vegyes tö­megében, ahol mindig újabb emberek tűnnek fel és mások eltűnnek. És Mireczka prosti­tuált lesz. És az apa, aki te­kintetét eddig jobbára a csillagok felé fordította, most körülnéz a földön, ebben a furcsa váróteremben és el­hagyva és kifosztva eltűnik ő is. Épp úgy, mint Mrozek „Tangó”-ja, Rózewicz drámá­ja is történelmi dráma. Ez a kijelentés azonban magyará- ratra szorul, hiszen történel­mi dráma alatj; általában a drámának azt a formáját ért­jük, amelyben egy történelmi szituáció jelenik meg mai kön­tösben, mintegy formát adva esz író mondandójának. Mrozek és Rózewicz törté­nelmet ábrázolnak anélkül is, hogy történeti szituációt vá­lasztottak volna drámájuk alaptémájául. Nem, drámáik nem a hagyományos értelem­ben történelmi drámák, ha­nem abban az értelemben, hogy a figurákban, a figurák hangulatában és fejlődésében érezzük a történelmet. De míg Mrozek egy tiszta erő (és mennyi tiszta erő volt a XX. század első felének európai történelmében!) har­cát és eltorzulását, fasizálódá- sát, majd bukását ábrázolja, addig Rózewicz tiszta hősén anélkül teljesedik be a sors, ugyanaz a sors, hogy felvette volna ellene a harcot. ÖNKÉNTELENÜL FELVE­TŐDIK a kérdés: ha a törté­nelem mindig a drámai rossz felülkerekedésével, majd győ­zelmével, tehát mindig a jó erők bukásával oldja meg sa­ját dilemmáit, akkor értelme Van egyáltalán a harcnak? (És a drámaírásTiak?) Mrozek is, Rózewicz is egy­értelmű magyarázatot adnak erre a kérdésre, s azt hiszem ez különbözteti meg az ő ab­szurd színházukat a nyugati abszurd színháztól, például Beckett-től vagy Harold Pin­tértől. A költő Rózewicz, aki­nek egyik nemrégiben írott vallomásában olvashatjuk a következő sorokat: „A törté­nelmi tapasztalás, amelyet a háborúból, a megszállás ide­jéből, a hitlerizmussal, a fa­sizmussal való közvetlen ösz- szeütközésből szereztem, a materializmus, a realizmus, a szocializmus felé vitt, nem pedig a metafizika felé” — nemcsak nyilatkozatában, de a gyakorlatban, a drámaépít­kezésben sem misztifikálja a történelmet, az embert, a tár­sadalmat. Drámáit talán úgy jellemezhetnénk legjobban, ha azt mondanánk: hangosan gondolkodik. Egymás mellé állít, egymásra kopíroz látszó­lag egymástól teljesen függet­len jelenségeket és jelenete­ket, ahogy az emberi gondol­kodásban is (ha valaki netán magvarázatot keres) egymás­ra kopírozódnak és egymás mellé állnak látszólag távol- eső fogalmak és gondolatok. Ez a dramaturgiai felfogás többféle világnézet köntöse­ként szolgálhat. Köntöse le­hetne a nyugati abszurdok „tehetetlenség és cselekvés- képtelenség filozófiájának” is, de Rózewicznél nem ennek a kőntööe. Az ő drámája nem tehetetlen és ítéletképtelen. Csak éppen nem teszi egyér­telművé azt, ami nem egyér­telmű, meghagyja nekünk a. kérdőjeleket, adjunk választ rá mi, a nézők. A végső íté­letben azonban biztos. Elítéli Henryket. a csillagászapát (bár szereti és szeretetre mél­tónak ábrázolja), aki a csilla­gokba tekintve nem nézett kö­rül a földön, s Henryk drámai vétsége mélyen belénk véső­dik, épp úgy, mint Mrozek ,.Tangó”-jában Artur drámai vétsége, aki eltévedt a gondol­kodás útvesztőiben és amikor cselekedni kellene, átengedi a cselekvést Edéknek. Henryk a lányát, s ezzel saját magát, Artur saját magát, s ezzel az egész világot vesztette el. EZZEL A TANULSÁGGAL és tanúsággal azt hiszem, csak többek lehetünk. És a „külföldi” néző emlékezeté­ben sokáig megmarad a len­gyel színház legegyénibb arca, a rózewiczi és mrozeki szín­ház, amelyet nem különváló és kívülálló színészek nagy alakításaiból, hanem a díszlet, a jelmezek és a színészi alfir- kítások összehangolásával építenek föl olyan rendező­egyéniségek, mint a Mrozek .,Tangó"-ját színpadra állító Erwin Axer, vagy a Rózewicz „Az én kislányom” című drá­máját színpadra alkalmazó Jerzy Jarocki. ÉS A KÜLFÖLDI EMLÉ­KEZETÉBEN sokáig ott él még az a mozgáskultúra is, amely kivételesen egyéni ar­culatot ad a lengyel színház­nak s ami lehetővé tesz és megmagyaráz olyan színészi bravúrokat, mint Kateryna Chmielewkáét „Az én kislá­nyom” címszerepében, ahol egymás utáni jelenetekben kell szeleburdi bakfist és az élet mélyére süllyedt prosti­tuáltat alakítania, s mindkét feladatot képes a lehető leg­tökéletesebben, minden eddig ismert séma hatásától mente­sen megoldania. S ennyi „elragadtatás” után ismét eszembe jutnak Róze­wicz szavai: a lengyel szín­háznak nincs egvéni arculata. Biztosan nincs. Ö jobban tud­ja. Bizonyára jobban ismeri a lengyel lehetőségek és a len­gyel valóság közti arányokat. De, hogy Rózewicz és Mrozek a lengyel színművészetben és az egész világ színművészeié­ben kivételes és egyéni arcu­latot képviselnek, az bizonyos. Nádas Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom