Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-04 / 155. szám
rtsi élEGYti 1968. JÜLUTS 4., CSÜTÖRTÖK Szovjet-magyar barátsági nagygyűlés a Kremlben (Folytatás az 1. oldalról) zdőlésünkből, nevelésünkből és szívünk akaratától következőleg internracionalisták vagyunk. Számunkra nem lehet és soha nem is lesz közömbös a szocialista építés sorsa más országokban, a szocializmus és a kommunizmus ügye a földön. Az SZKP mindig elsőrendű jelentőséget tulajdonított és tulajdonít a lestvérpártok nemzetközi összeforrottságának, •gységes politikai front megszervezésének az imperializmus elleni harcban. Szeretném most különösen aláhúzni a Magyar Szocialista 'Munkáspárt nagy szerepét a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészítésében. Az MSZMP erőfeszítései, aktív tevékenysége — amely a marxista—leninista pártok közötti kapcsolatok megszilárdítására irányult — ismételten meggyőzően igazolják a magyar elvtársak álláspontjának elvisé- gét, határtalan hűségét a proletár internacionalizmus eszméjéhez. Kádár János beszéde A nagygyűlés résztvevői viharos ünnepléssel köszöntötték Kádár Jánost, a magyar párt- és kormányküldöttség vezetőjét, amikor a mikrofonhoz lépett. A Magyar Szocialista Munkáspárt, mint marxista—leninista forradalmi párt, következetes és egyértelmű politikát folytat. Politikánk több mint egy évtizede töretlen, állandó, de pártunk kötelességének tartja, hogy a társadalmi fejlődést, a helyzetet állandóan elemezze, az élet által felvetett új kérdésekre helyes választ adjon A hatalom megvédése és megszilárdítása után ily módon tűzte napirendre és oldotta meg, amikor a helyzet erre megérett, a mezőgazdaság szocialista átszervezését, és kezdeményezte most gazdaságirányítási rendszerünk reformját. Pártunk Központi Bizottsága feladatának tekinti a párt irányító munkájának szüntelen tökéletesítését, az ideológia és a kultúra kérdéseivel való foglalkozást, a pártéi et és a közélet demokratizmusának fejlesztését, mindezt osztálycéljainknak, a szocializmus követelményeinek megfelelően. A mi pártunk harcában nemcsak a kommunistákra, a párt tagságára, hanem az egész népre támaszkodik. Bízunk abban, hogy pártunk, munkásosztályunk, a marxista—leninista elmélet, jelentős forradalmi tapasztalatok birtokában, népünk támogatásával a jövőben is megoldja feladatait és a Magyar Nép- köztársaság a haladás nemzetközi erőivel összefogva megy előre a szocializmus útján. Napjainkban rendkívül nagy, a nemzetközi élet egészére kiható jelentősége van a szocialista országok egységének, belső szilárdságának, a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatának. Ezt az imperialisták is felismerték. Hatalmas ösz- szegeket áldoznak az ellenünk folytatott propagandaháborúra, még külön „tudományos kutató” intézetet is létrehoztak azzal a céllal, hogy ideológiai zűrzavart támasszanak, ily módon is kikezdjék a szocialista országok kapcsolatait, zavart keltsenek a haladó erők soraiban, gátat vessenek a világméretű anti- imperdalista összefogásnak. Főleg a nacionalizmus, a nemzeti gyűlölködés szításával igyekeznek megbontani a szocialista országok sorait. A céljuk az, hogy elszakítsák ezeket az országokat a Szovjetuniótól és szembefordítsák egymással. Minden ilyen ellenséges törekvéssel szemben következetes eszmei harcot kell folytatnunk és erősíteni, fejleszteni kell a szocialista országok szervezeteit, a két- és többoldalú együttműködésük minden formáját. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kormánya úgy véli, hogy a jelenlegi helyzetben nagyon fontos közös feladatunk az egység erősítése a szocialista országok között és a Varsód Szerződés, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében is. A jelenlegi nemzetközi helyzetben különösképpen súlyos történelmi felelősség nehezedik a nacionalista útra tért kínai vezetők csoportjára, amely a kispolgári, álforra- dalmi eszmék terjesztésével, egységbontó, szakadár tevékenységével objektíve az imperialisták kezére játszik, nagy károkat okozott és okoz ma is a világ haladó mozgalmainak. A manapság ismét divatos nacionalizmussal párosult kispolgári forradalmd- ság nem azonos a proletár forradalmisággal. Amit Kínában „kulturális forradalom- ! nak” neveznek, annak nincs semmi köze se a kultúrához, se a forradalomhoz, az nem más, mint a nacionalizmus, az anarchia, a rombolás elszabadult szelleme. A szocializmus, a proletár internacionalizmus, a marxizmus—leninizmu? igaz híveinek minden országban kötelességük védeni a párt politikáját és ideológiáját a jobbGAZ 51-ES TÍPUSÚ elhasználódott TEHERGÉPKOCSIJÁT felújítottra azonnal kicseréljük 33 000—35 000 főrintért A gépkocsit külön kívánságra új gumiabroncsokkal és akkumulátorral látjuk el. GAZ 51-ES TÍPUSÚ KOCSIK II. SZEMLÉJÉT VÁLLALJUK 1969-re tehergépkocsik és fődarabok nagyjavítására szállítási szerződést kötünk. A mezőgazdasági üzemeknek 50%-os kedvezményt nyújtunk. AFIT XI. SZ. AUTÓJAVÍTÓ VALL. SZEGED, Tolbuhin krt. 9-11. Telefon: 15—491 oldali és a „baloldali” torzításokkal szemben. Ugyancsak kötelességük harcolni a kispolgári álforradalmiság, a nacionalizmus, a nemzeti elzárkózás, a soviniszta gyűlölködés, mindenfajta ellenséges nézet ellen. A Magyar Szocialista Munkáspárt a maga részéről mindig arra törekedett, hogy hozzájáruljon a munkásmozgalom egységének helyreállításához. Erre fog törekedni a jövőben is. Mély meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom moszkvai tanácskozása mérföldkő lesz az egység felé vezető úton, lehetővé teszi a legszélesebb körű és világméretű antiimpe- rialista front kiszélesítését és hatékony fellépését, s ezzel nagy szolgálatot tesz a szocializmus, az emberi haladás, a béke ügyének. Amikor az MSZMP Központi Bizottságának első titkára befejezte nagy hatású beszédét, a kongresszusi palotában jelen levő mintegy hatezer moszkvai dolgozó helyéről felállva. nagy tapssal köszöntötte a magyar delegáció vezetőjét, Percekig hangzott az éljenzés, az ünneplők kórusban éltették a két testvéri nép barátságát. A taps még csak fokozódott, amikor Kádár János és Leonyid Brezsnyev kézfogással üdvözölte egymást. Szerda délután a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa 1 fogadást adott a Kádár János vezetésével Moszkvában tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. Ott volt a fogadáson Loson- czi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke is, aki szabadságának egy részét a Szovjetunióban tölti. Csehszlovák diákok Alexander Dubeek, a Csehszlovák Kommunista Párt első titkára a prágai várban szívélyes beszélgetést folytatott küzépis kolás diákokkal és egyetemistákkal. Prágában a főiskolai és egyetemi hallgatók képviselői, egyetemi funkcionáriusok. V. Kadlec oktatásügyi miniszter és L. Hanka miniszterhelyettes megtárgyalták a főiskolai diákok anyagi helyzetének javítására tett javaslatokat, amelyeket az oktatásügyi minisztérium a hallgatók észrevételei alapján dolgozott ki. A javaslatok szerint növelnék a szociális és előmeneteli ösztöndíjat, bővítenék az ösztöndíjasok számát azáltal, hogy magasabb szülői összke- resetig fizetnék az ösztöndíjakat. A változtatásokat 1968. október 1-én kívánják bevezetni. A diákok étkezéséért és elszállásolásáért fizetendő ösz- szeg változatlan marad. A tanácskozás végén Kadlec miniszter biztosította a diákok képviselőit, hogy a minisztérium a diákokat érintő semmiféle olyan intézkedést nem ad ki, melyet előzőleg nem beszéltek meg a diákok képviselőivel. CSAK RÖVIDEN... MA ÉRKEZIK Moszkvába Nasszer, az EAK elnöke, aki ezt követően július 7. és 9. között Jugoszláviába látogat. WESTMORELAND tábornok átvette új hivatalát: az amerikai szárazföldi haderő vezérkari főnöke lett. HANOIBAN újabb húrom amerikai pilótát szabadon bocsátanak, jelentette be a VNA hírügynökség. BURGIBA tunéziai elnök hivatalos látogatásra Szófiába érkezett. SZERDÁN PÁRIZSBAN a tizenegyedik előzetes tárgyalásra került sor az USA és a VDK képviselői között. IJtaaús — itt gyen Ingyen utazhatnak a lisszaboni autóbuszok és villamosok utasai immár a harmadik napja, mert a villamostársaság alkalmazottai béremelési követeléseik aLátámasztására megtagadták a viteldijak beszedését. BocJrooT Sándor: KOPASZ OROSZLÁNBAN 37. Beugrottak a gépkocsiba, Gömöry ráadta a gyújtást. Zavartalanul elérték az országutat. A Mercedes akkor felkapott a betonra és elállta a forgalmat. A Volkswagen teljes gázzal robogott. Jana a Mercedesben ült és az utat kémlelte. Amikor Gö- möryék gépkocsijának hunyort piros lámpái eltűntek a messziségben, ő is begyújtotta a motort, gázt adott és fütyü- részve nekivágott az éjszakának. ... A kocsi vezetését Schirmbaum vette át, mert a profesz- szor éledezni kezdett és Gömöry az értékes teher elné- mítását a világért sem bízta volna másra. Egyszerre feloldódott bennük minden eddigi feszültség, hallatlanul vidámnak érezték magukat. — Látja — mondta az orvos, Janára terelve a szót —. ez az új generáció. Ahogy ezek élni tudnak, amilyen hozzáértő módon eligazodnak a legbonyolultabb összefüggésekben is — az valóságos csoda. — A feleségem — mondta Schirmbaum csendesen és halkan, csak magának. Az orvos megrökönyödve meredt útitársára. — Ezt eddig nem is mondta. — Titok — suttogta Schirm- bauni. — Bécsben úgyis megtudta volna. Az orvos felnevetett. — A hülyéknek van szerencséjük — mondta mély meggyőződéssel —, már ha szerencsének lehet nevezni, ha valaki egy észkombájn puskaporos hordót vesz feleségül. A hetvenes kilométerkőnél némi vegyszert löttyintett még a kötözőanyagra és néhány másodpercig újra a profesz- szor arcához szorította. Ezután Schirmbaum és az orvos behajoltak a kocsiba és kiemelték az alvó Wochecket. Ebben a másodpercben — mintha csak egy filmrendező felvételt vezényelt volna, hatalmas jupiterlámpák fénye villant meg. A környező kocsikból egyenruhás és civil férfiak ugrottak elő és géppisztolyt szegeztek rájuk. — Nem érdemes ellenállniuk — harsogta egy hang. — Menekülni nem tudnak, engedjék el a professzor testét, emeljék fejük fölé a kezüket és álljanak sorba. A parancsot késedelem nőikül végrehajtották. Schirmbaum nyöszörgött, mint a kutya, amely korbácsot lát. Három személyautó gördült oda Schirmbaumékhoz. Gömöry és a volt SS-legény látta, ahogy megragadták Janát és a kocsi mélyébe tuszkolták. Azután Gömöry, végül Schirmbaum került sorra. A kocsik elé motorkerékpáros rendőr száguldott, mögé pedig egy zöld színű katonai terepjáró kocsi sorolt be. Így folytatták útjukat a főváros irányába. Jó ideje mentek már, amikor lekanyarodtak az útról és egy laktanyaszerű épületbe gördültek a kocsik. Schirmbaum egy pillanatra még látta Jana vakítóan szőke haját és azt, hogy két egyenruhás asszony egy távoli, rácsos ab- lakú helyiségbe kíséri. Aztán Gömöryt is látta, a szájában cigaretta füstölgött, és észrevette, hogy a ház ablakán, ahová kísérik, nincsenek rácsok. Nem volt módja hosszasan nézelődni. Már mennie kellett a harmadik irányba, oda, egy bunkerszerű épület felé. Senki nem szólt hozzá, kis cellába vezették be. Az asztalon kenyér volt. tálkában gőzölgő leves, pohár víz. Három cigaretta. Ebből látta, hogy bizony, nem váratlan vendégek ők ebben a házban... ... Gömöry-Gemner cellájának berendezése sem volt gazdagabb Schirmbauménál. Öt is vacsora várta, víz, három cigaretta. Az őrei egy szót sem szóltak hozzá, bevezették a helyiségbe és azután távoztak. Amikor arra gondolt, hogy azelőtt egy órával a saját gépkocsiján utazott, ott állt meg, ahol akart, azt evett-ivott, amire gusztusa támadt — sírni szeretett volna. Határtalan fáradtság rohanta meg. Hanyatt vetette magát a priccsén és lehunyta a szemét. Ekkor az ajtó rácsain keresztül egy kéz nyúlt a szobába és lekattintotta a belső villanyt. Gömöry doktor erről már mit sem tudott. Aludt, mint akit leütöttek. Amidőn Janát a rácsos ab- lakú épületbe bevezették, az asszony retiküljéből cigarettát vett elő és rágyújtott. Lépcsőkön haladtak előre, egyre feljebb és feljebb. Egy előszobába érkeztek, ahol Janát megpillantva, az eddig helyet foglaló százados felugrott és sapkájához emelte a kezét. — Alezredes elvtársnő, Pálffy százados jelentem, a tábornok elvtárs már várja önt. Jana letette retiküljét és kibújt köpenyéből. Kopogott, majd belépett a szobába. A szoba sarkában egy hatalmas íróasztal állott. Ä szoba közepén világos színre pácolt és fényezett tanácskozóasztal karosszékei ásítoztak. A szoba másik sarkában egy dohányzógarnitúra állt. Az ablakot vastag velúrfüggöny takarta. A függöny mögül idősebb, szürke ruhás férfi lépett elő. Jana szorosra zárta bokáját és mosolyogva megszólalt: — Tábornok elvtárs, Jana Witkowszky, e lengyel felderítő szolgálat alezredese, jelentkezem. A tábornok kezét nyújtva közeledett az asszony felé. — Látja, kérem, ez nagyon jó munka volt. — Nem volt nehéz, tábornok elvtárs. — Maguk mindig azt mondják, ha élve megúsznak valamit: „Nem volt nehéz...” De azért, azt hiszem, könnyű sem volt. — Négy éve dolgozom az ODESSZÁ-nál. de mindeddig csak futó, és kis jelentőségű feladatokat kaptam. Ez volt az első komolyabb munkám. — Mestermunka volt, alezredes elvtársnő. Foglaljon helyet. Mivel kínálhatom meg? Wodka wyborovával, vagy tokajival, vagy tán inkább egy kis pilseni sört inna? — Éhes vagyok, tábornok elvtárs. (Folytatjuk) A
