Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-02 / 153. szám
1968. JÜLIUS 2., KEDD, rur mart KJ&rlap 3 Cigányok: a valóságban (A cikk első részét vasárnapi lapunkban közöltük.) Számos riportot olvastam — sőt írtam a cigénykérdés- ről. Ügy érzem, valamennyinek közös hibája volt, hogy — bár humanista indulattól fűtötten — kívülről próbáltak véleményt mondani és megoldást javasolni. Nem vették figyelembe, hogy akiket civilizálni, beolvasztani, asszimilálni akarnak, más tudattal élő, a történelmi fejlődés más fokán álló emberek. Mi, nyögve, szenvedve, harcolva és győzve, megjártuk a történelmi fejlődés grádicsait, a feudalizmustól a kapitalizmuson át a kiteljesedő szocialista építésig. Ebből ők, bármilyen furcsán hangzik, kimaradtak. Kimaradtak önként és ki is rekesztették őket. Ha egy népcsoport ennyire elszigetelődik, annak mindig több oka van. Hat a saját passzivitásuk s hat a minden aktivitást letörő kitaszítottság. így aztán, miközben fejük felett lökhajtásos gépek szelik a levegőtengert, ők élnek a saját törzsi, nomád életformájukban. És ezen még az sem változtat, ha néhányuk kezében tranzisztoros rádió harsog. Sőt, ez csak szembetűnőbbé teszi az ellentmondást. Kószálok a cigánytelepen. Gyanakvó tekintetek kísérnek. Számukra nem szokott semmi jó kisülni abból, ha „fehér” ember, ha „magyar” vetődik közéjük. Legfeljebb a gyerekek merészkednek közelebbb, egyikük elém tartja csontos kis kezét. Nem tudom mit kér. Pénzt-e vagy kenyeret. Megsimogatom. Készségesen hozzám dörgöli kis fekete fejét, szeméből alázat és hála csillog, de a fekete tüzű pupilla mélyén ott ül a gyanakvó félelem is, a lába ugrásra kész. Nem a hatásvadászat kedvéért írom le ilyen részletesen a jelenetet, inkább azért, hogy jelezzem: ' így öröklődik a „fehér” iránti indulat. Aztán kellemetlen tapasztalatok belőlük is kiölik a várakozó jóindulatot és csak az ugrásra kész félelem, a kiszolgáltatottság marad és az az érzelmi telítettség, mely ebből a létből szükségszerűen akkumulálódik. Milyen naiv dolog a mi fejünkkel gondolkozni helyettük! De hát miért nem gondolkoznak ők? Miért nem akarnak javítani sorsukon? Miért nincsen bennük semmiféle készség, elszánás, hogy önmagákon segítsenek. Miért nem termelődött az évtizedek során egyetlen ember sem közülük, aki azt tekintette volna életcéljának, hogy sorstársait kiemelje ebből a létből. Az utóbbi 23 évben ezt nem is a társadalom ellenére, hanem annak jóváhagyó egyetértésével tehette volna! Mondják, hogy évekkel ezelőtt volt egy cigányszovetsóg nevű szervezet, melynek célja a cigányság sorsának megjavítása volt, mégpedig az ő részvételükkel és összefogásukkal. A szövetség azóta megszűnt — indokait ne firtassuk — tény, hogy nem sok haszna volt. A cigányszövetA BUDAPESTI FEHÉRNEMŰ KTSZ SZÖVETKEZETI TAGNAK FELVESZ gyakorlott férfiíehérneiiiű- vasalókat és varrónőket Minden második héten szabad szombat. Jelentkezni lehet: Bp. VI., Anker köz 2. sz. alatti központunkban. ség egykori főtitkára, Ferko- vics Sándor ezt mondja erről: — Sajnos, nem sok eredményt tudtunk felmutatni. Olyan szövetség volt ez, melynek nem voltak tagjai, mely nem tudta munkájába azokat bevonni, akikért létesítették. így aztán öt év után meg is szüntették, mondván, hogy a cigányságnak nincs szüksége szövetségre, miután „nem nép, hanem csak nemzetiségi csoport”. — Ön szerint hány cigány él az országban? — 250 000 körül, de ezt nem lehet pontosan tudni. — Olvasta a leveleket? Egyetért velük? — Igen. Ennél szörnyűbb dolgokat is láttam és tapasztaltam. Találkoztam olyan ötvenéves cigánnyal, aki nem ismerte az ágyat. — Mit tett ez a cigányszövetség? — Tulajdonképpen felméréseket végzett, segítséget kért... — Sikerült bevonni a szövetség munkájába azokat, akik már kiemelkedtek a putrisorsból és valamire vitték? — Nem. Pedig sokan vannak. Elsősorban a nagymenő muzsikuscigányok. De akad nem egy katonatiszt, sőt országos nevű professzor is. — Őket tehát nem lehetett a munkába bekapcsolni? — Nem. — Hányán dolgoztak a cigányszövetségben ? — öten. — Ezek közül hány volt a cigány? — Én egyedül. — A megszűnt szövetség helyett nincs semmi? — A Művelődésügyi Minisztériumban egy előadó foglalkozik a kérdéssel. — Ö cigány? — Nem. És munkája legfeljebb a cigányságról szóló írások, folklór gyűjtések lektorálásában merül ki. íme: a legkézenfekvőbb megoldás, hogy a cigányságot belülről, öntudatuk felébresztésével elindítani a gyorsított történelmi fejlődésben, zátonyra futott. Maradnak tehát a kívülről jövő civilizációs törekvések. De próbáljunk meg az ő fejükkel gondolkodni. Él egy nép, vagy ha úgy tetszik, csoport, kiszolgáltatottan, szegényen és megvetettem Létük által meghatározott tudatuk pontosan olyan, amit ez az életforma diktál. Vágyaik a legtöbb esetben nem a mi ábrándjaink. Jóllakni vágynak, felejteni vágynak. Jelenlegi feltételeik között ezt csakis az ismert módon szerezhetik meg. Pénzhez jutnak, jön a nagy eszem-iszom, és csak fél liter bor kell, máris feloldódik a szorongásos gátlás. Az ‘ öntudatára ébredt ember ösztönös vágya a mámor. Hol keresse, ha nem a kocsmában, a szabadosságban. És aztán hiába adnak nekik szép lakást, sok pénzt. Mert nem az igényt keltették fel bennük, így azt kapják a társadalomtól, amire még talán szükségük sincs. Természetesen egyre gyakrabban és egyre több családnál jelentkezik az igény. Ilyenek voltak azok az Anya- laiék is, akikről írtam és ezen igénynek örülve, kértem a tanács nagyobb segítségét. Mert hiszem, hogy a cigányok előtt a közülük kiemelkedettek példája a legjobb nevelőeszköz. Azt kell, hogy lássák: a törekvés, az akarat nem ütközik lehetetlen akadályokba. Nem alamizsnát kell nekik adni, hanem örvendetesen feltámadó hasonulási vágyukat segíteni. Na és mi van a gyerekekkel? Mit tegyünk Tusnádi István nem éppen egyedülálló javaslatával? A monori járás gyámügyi előadójával beszélgettem. Tény, hogyha egy ..magy if’ családnál hasonló állapotban találnak gyerekeket, mint egy i cigányputriban, akkor a ta- i nács meghozza határozatát, mely szerint a veszélyeztetett gyerekeket szüleik akarata ellenére is kiemelik ebből a környezetből. Vajon miért nem teszik meg ezt a cigány- családoknál? — Akkor valamennyit elvihetnénk. Egy állami gondozott közel 1500 forintjába kerül az államnak. Intézeli helyünk jóformán nincsen. A probléma megoldhatatlan ... Amit a gyámügyi előadó mondott, igaz. De az is igaz, hogy létezik ez a megkülönböztetés. Ami egy másik családnál felháborító, az a cigányoknál természetesnek tekintett és nem igényel beavatkozást. így termelődik újra és öröklődik a cigány- probléma. Ehhez hozzá kell vennünk, hogy é nép ma is hihetetlnül szapora és alig van család, ahol ne lenne nyolc-tíz gyerek. Mint ahogy valóság, hogy a hatóságok korántsem járnak el olyan szigorral a munkakerülő cigánnyal, mint más emberrel. De hát mit segít a bajon, ha a tíz gyerek mellől elviszik az apát, aki azért alkalmi munkákból néha csak hoz valamit konyhára? Tény, hogy a jelenlegi helyzetben a hatóságok tehetetlenek. A cigánykérdés megoldását napjainkra várni naivitás lenne, de tízéves távlatokban mégis az látszik reális elképzelésnek, hogy a jófejű, tehetséges gyerekeket a veszélyeztetett környezetből kiemelve, felnevelni egy olyan réteget, mely tudatosan készül népe civilizálására. Ha száz közül egy kiemelkedik, az unikum, hírlapi szenzáció. Minél többen lesznek azonban, akik beilleszkednek a szocialista társadalomba, a különösből a többit magával ragadó példa lesz. Ezt a gyakorlatot már másutt is megtanultuk. A tsz-mozgalomnak nem az használ, hogy agyontámogatjuk a rossz, életképtelen szövetkezetét, hanem, hogy segítjük a feltörekvőt és az ő jó „példájukat állítjuk, mint a legszemléletesebb agi- tációt, a többi elé. Válaszolva tehát levélíróinknak — melyek, sajnos, majdnem a közvélemény hangadóinak tekinthetők —, e rövid, talán nem is mindenütt pontosan fogalmazott eszmefuttatásból :s csak az derülhet ki, hogy a cigányság sorsa mégiavítnató, csak a megfelelő eszközöket kell megtalálni. Ehhez azonban a kormányzat által nyújtható gyakorlati segítségen kívül a környezet segítőkész megértésére van szükség. Ősz Ferenc KIÁLLÍTÁS A DUNÁN Az NDK Wiratex Exporttársaság hétfőn sajtótájékoztatón ismertette újszerű árubemutatóját. A kiállítást a Dunán, a Petőfi személyhajón tartották. A hajó ötnapos budapesti tartózkodása után folytatja útját Romániába, majd Jugoszláviába és Bulgáriába. Nápfrontküldöttség utazott Csehszlovákiába A Csehszlovák Nemzeti Front meghívására Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának vezetésével népfrontküldöttség utazott Csehszlovákiába. Rézhenger a Rózsadombon Hétfőn Budapesten, a Rózsadombon bensőséges ünnepségre került sor: elhelyezték az új 500 személyes SZOT gyógyüdülő alapítóoklevelét. Az épület alapjába helyezték az alapító okmányt magába foglaló, hermetikusan elzárt rézhengert, amibe bekerültek a vasárnap megjelent napilapok, a forgalomban levő magyar pénzek és más dokumentumok mai életünkről — tudósításként a jövőnek. Indiai parlamenti küldöttség A magyar országgyűlés meghívására hétfőn Budapestre érkezett az indiai parlament küldöttsége. A delegáció vezetője dr. N. Sandzsiva Reddi, az indiai parlament alsóházának elnöke. A Pest megyei Tanács tegnapi ülésén különös érdeklődést váltott ki a megye munkaerő-helyzetéről és a lakosság foglalkoztatásáról szóló előterjesztés. Bevezetőben megállapítja, hogy a megye népessége az utóbbi években erőteljesen megnövekedett, s a harmadik ötéves terv végére eléri a 910 ezer főt. A népesség számának gyors emelkedése több mint két- j harmad részben bevándorlásból ered, s zömében a fő- I város környékét képező tele- j püléseket érinti. Ebben a j negyvenöt helységben a népsűrűség 114 százalékkal magasabb a megyei átlagnál! Ezzel a gyors növekedéssel a kommunális ellátottság természetesen képtelen volt lépést tartani. A megye munkaerő-helyzete, a lalcosság foglalkoztatottsága jobb az országos átlagnál: a munkaképes lakosság 87 százaléka, a férfiak 10C százaléka nyert foglalkoztatást. Ebben meghatározó szerepe van a fővárosnak. A munkaképes népességgel, a munkaerőforrással párhuzamosan emelkedett az aktív keresők száma. Elsősorban a nők körében, melyet az magyaráz, hogy , a megyei ipar növekedése kihatott a kereskedelem és a közlekedés fejlődésére, ezek pedig túlnyomó részt női munkavállalókat alkalmaztak. Sajnos, még mindig elég sok a megyében az iparban szegény vidék; ilyen például a szobi, a nagykátai és ! a ceglédi járás, a monori és a I dabasi járás egy része, éppen ezért magas a bejáró munkások, az úgynevezett „ingázók” I számaránya is, 35 százalék. - ' Az előterjesztés a továbbiakban részletesen elemezte 1 a mezőgazdasági munkaerőellátást, megállapítva, hogy a j termelőszövetkezetekben csök- [ ken a dolgozó tagok száma, és nő az alkalmazottaké. Nem sikerült megállítani az elöregedési folyamatot sem, pedig az elmúlt évi agrár- politikai intézkedések, valamint az új szövetkezeti törvény hatására megindult a visszaáramlás, köztük a fiataloké is. Az előterjesztés végül intézkedéseket javasolt az ipar- telepítés elősegítésére, a szolgáltató- és kézműipar, valamint a bedolgozó-hálózat fejlesztésére. Második napirendi pont-, ként került megvitatásra Pest megye rendőr-főkapitányának jelentése a közbiztonság helyzetéről. A jelentés hangsúlyozta, hogy a megyében a közbiztonság megfelelő, a bűnüldöző munkában a törvényesség érvényesül, s a bűncselekmények megelőzése érdekében a bűnüldöző szervek, az állami és társadalmi szervek eredményesen dolgoznak együtt. Ennek tulajdonítható például, hogy a bűncselekmények száma 1967-ben az előző évihez képest 19,6 százalékkal csökkent, ezen belül is elsősorban az emberöléseké, az emberölési kísérleteké, a testi sértéseké, a személyi tulajdon sérelmére elkövetett betöréses lopásoké. Valamennyi állami és társadalmi szerv figyelmét felhívta azonban arra a szomorú tépyre, hogy a fiatalkorú bűnözés területén Pest megye a legrosszabb helyen áll az országban. A közbiztonság további megjavítását célzó határozati javaslatok elfogadása után a szakigazgatási vezetők válaszoltak a tanácstagok interpellációira. — ny. é. — Fotopapír a gépben Még elgondolni is nehéz — foto- amatőr fejjel —, hogy nem egykét dobozravaló, de több ezer méternyi fotópapír fusson gépek hosszú során. A Forte rekonstrukciós munkálatai során éppen megduplázódik az előállítható film- és papírtermékek mennyisége. Most szerelik, s a képen látható papírral befűzni pró' Békedelegáció utazott Japánba Bugár Jánosnénak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkár-helyettesének, az Országos Béketanács elnök- _ j sége tagjának vezetésével a . " japán békebizottság meghívá- bálják az ezt biz- j s,ára békedelegáció utazott tositó öntőgépet. 1 hétfőn Japánba. Legutóbb egy galambot küldtünk Váera, szájába olajág helyett egy levelecskét tettünk a Váci Vendéglátóipari Vállalatnak címezve a sorokat. A levél tartalma mindössze ennyi volt: Gödöllőn, a Pálma presszóban a dupla fekete állva fogyasztva 3 forint helyett 3,40 forintba kerül. A pénztáros hölgy felhúzott szemöldökünket látva, azonnal Vácra, a vállalat. igazgatóságához küldött bennünket. Azt mondta, ez igazgatói rendelet, tehát ott tudakoljuk meg az áremelkedés okát. És még egy jó dologról szeretnék hírt adni. Az eset szintén Gödöllőn, a Pálma presszóban, ugyanaznap, ugyanazon reggelén történt. Miskolcra utaztunk, sokan voltunk és még nem volt ülő kiszolgálás a presszóban. Ezt akkor tudtuk meg, amikor már ültünk. A mellettünk levő asztalnál is ült egy csoport, azokat viszont fura módon kiszolgálták... Régi, igazságszerető, nagytörvényű nép vagyunk kora reggeltájt a presszóban... Reklamáltunk. — De azok külföldiek, kérem. És Magunk helyett azonnal levelet küldtünk és abban érdeklődtünk. Most örömmel jelentjük a következőket: Szombaton reggel Gödöllőn jártunk, a Pálmában, ahol örömmel „olvashattuk” a vállalat vezetőinek válaszát. A dupla fekete igazgatói utasításra állva fogyasztva ismét három forintba kerüL Mit tudnánk válaszolni az örömhírre? Tanulva a vállalat vezetőinek gyors és konzekvens intézkedéséből, a következőt: , Ismét küldünk egy galambot yácra, köszönőlevéllel és olajággal a szájában. én nem beszélek külföldi, idegen nyelven. Kézzel, lábbal viszont nem tudtam nekik megmagyarázni, hogy nincs kiszolgálás, inkább kihoztam nekik azt a néhány csésze feketét — szólt az a kisasszony, aki a feketét is főzte odakinn a gépen. A választ teljesen kielégítőnek találtuk, mert azért mi vendégszerető, udvarias nép is vagyunk. Társaságunkból egy jóképű kölyök kiment megváltani a pénztárnál a blokkokat, és kisvártatva hozta a feketéket — a kisasszony. Ittuk a feketét, néztük a fiút, vigyorgott — Mondtam neki, amíg főzte a kávét, hogy azért itt a Pálmában sem árt egy kis nacionalizmus. Azt is mondtam neki, hogy ő itt a presz- szóban a legcsinosabD nő, hiába jöttek a külföldi leányzók, azért nekem ő tetszik. Azt mondta erre, hogy csali ne hízelegjek. És nekünk is behozta a kávét. Bár ez most csalás, mert álló áron ülve feketézünk. Azonnal levontuk a tanulságot. Az előbbi jelenetből kiindulva megállapítottuk, hogy a kisebb-nagyobb afférokat mi vendégek és felszolgálók egymás között is el tudnánk intézni az ilyen presszókban. És önkritikusan megállapítottuk, hogy nem kell mindenbe belerángatni az igazgatókat és néhány apró butasággal már korán reggel felbosz- szantani őket. Mert mi történt most, szombaton korán reggel, itt Gödöllőn, a Pálma presszóban? Kedvesek voltunk egymáshoz, és örömet okoztunk egymásnak. örült a leányzó, mert csinosnak találta őt a fiú, örültünk mi. mert vendégnek nézett bennünket és „társadalmi munkában” behozta a ml feketénket is. És, talán mi, vendégek és felszolgálók ez alkalommal örömet okoztunk a „váciaknak” is... Azért szép lassan csak összetörődünk, összeszokunk mi, vendégek és vendéglátók. (suha) Emelkedik a megye lélekszáma Megfelelő a közbiztonság Ülést tartott a Pest megyei Tanács
