Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-16 / 165. szám

4 Térfal) 1968. JtJLIUS 16., KEDD Vasárnap történt A vasutasokat ünnepeltük FELAVATTÁK NAGYKŐRÖSÖN AZ ÚJ PÁLYAUDVART Mindennapi kenyerünk A gödöllői sütőüzemben ürülnek. Egy csészébe húrom és fél kiló só, liszt, s hozzá 55 NEGYEDIK VASÁRNAP kombájnnyeregben a ceglédiek Pályaudvari hajnal. Álmos vasutasok baktatnak a sinek mellett, megcsörren a sok sö­rösüveg, az álmatlanságtól ka­rikás szemű takarítóasszonyok készülődnek a reggeli haza­menetelre. A Déliből nemso­kára indul az első vonat Ba­latonra. A szerelvény már összeállt s betolatott. Megerő­sített járatok viszik a vasár­napi víkendezőket a forró idő­ben a hideg vizű tóhoz. Ez a mostani, a vasutasok vasárnapja volt. Reggel a ve­zérigazgató kiállítást nyitott a százéves MÁV-ról. Az elsár­gult alapítólevél a kezdet. S a ma: eredetiben láthatjuk a Sülysápra kerülő önműködő irányító berendezést, a vonat­befolyásoló készülékeket, ame­lyek ^ilos jel esetén megállít­ják aszerel vényt akkor is, ha a vezető nem fogná vissza a vonatot. Odébb gombnyomás­ra működik a kocsimosó mi­niatűr példánya, amelyhez ha­sonlót először a Dunakeszi Járműjavítóban láttunk. Ez szolgál majd a Keleti pályaud­varon, hogy a hosszú vagono­kat percek alatt megtisztítsa — kívülről. Délután tisztavatás, sport- és kultúrműsor, úgy, ahogy ez már szokásos a vasutasnapo­kon. S az ünnepnap délelőttjén Elek György vezérigazgató­helyettes ünnepélyesen átadta Nagykőrös új vasútállomás­épületét. összesen tíz kilomé­ter hosszú új hézagmentes he­gesztett vágánnyal gyarapítot­ták az állomást. Mindenek­előtt a konzervgyár kedvéért. Gyalogaluljáró, háromszáz mé­teres peron, diák-felnőtt váró­terem, új biztosítóberendezés szerepel a látnivalók között. Teher robog Szob—Sturovó felé. Ez még nem Diesel, nem villamosmozdony. Az energiát nem gázkar vagy gombnyomás alakítja erővé. A fűtőről dől a szénporos veríték, eteti az éhes kazánt a porló szénnel. Súrlódó, meg-megroppanó hangokat hallat a csapágy s a vagon faanyaga. Csak most ébredek rá, hogy egyik nevet sem jegyeztem fel. De hát tu­lajdonképpen mindegy. Csak kettő volt a szolgálatot telje­sítő gárdából. Egy vonat elment a vasuta­sok ünnepi vasárnapján ... Plágium „... A nap kél 6 óra 23 perckor ... Munkás kél 6 óra 5 perckor... nagyságos úr kél 10 óra 16 perckor...” — így kezdd Nagy Lajos a Napirend című novelláját, s most én, miután a Dunakanyarról sze­retnék átfogó képet adind, szán­tén így teszek. Tehát: 1968. július 14. Vasárnap. A nap kél 4 óra 1 perckor, munkás kél 8 vagy 9 órakor, a „nagy­ságos úr” nem kél, hanem örök álmát alussza; de 7 óra­kor kél a megyei népművelé­si funkcionáriusok jelenleg Vácon lakó csoportja. Ók már régen talpon voltak, amikor én Pestről elindultam. Vall a gyilkos Délelőtt fél tíz, Vác. A szép barokk palota boltíves kapu­ján tábla: Siketnémák Orsz. Tanintézet és az épület han­gos. Vidám beszédfoszláinyok, zene és énekszó szűrődik ki az ablakokon. Az egyik terem­ben feszült légkör; a színpa­don a vizsgálóbíró csap össze a gyilkos apával. Az apa vall: a csúnya, az egy férfinak sem kellő lányának szeretőt vásá­rolt, s amikor az — egy vita hevében — az apa szemébe vágita, hogy csak sötétben tudja a lányt ölelni, a vérig sértett apa lelőtte az udvarlót. A bíró zárt tárgyalást ígér, hogy a szegény lány előtt a keserű titok valóban titok ma­radjon. Összecsukódik a füg­göny, felcsattan a taps. Szak­A kirándulók közül a lus- . tábbja még csak most kászá­lódik a HÉV-szerelvényre, de ! végül is előttük csaknem az egész nap. Kellemes az idő, újra egy csodálatos vasárnap. És még nincs tíz óra. A vendéglőkben áhítattal kortyolgatják a jó gödöllőiek a hús fröccsöt, s a majdnem hideg sört, az újságosnál ko­mótosan választ napilapot a férfinép. Éppen tíz óra. Berke Lajos dagasztó befor­dul a sütőüzem kapuján, ke- zetráz az éjjeliőrrel.- — Most kezdet? — Most — mondja Berke Lajos s hunyorítva néz a ma­gasba. A műhely hűvös. Huszonöt foknál nincs több. A kemen­cék torka sötéten ásít, a ha­talmas csészék üresek és tisz­ták. A pék átvedlik, papucs­ban, könnyű fehér nadrágban, öiénvesen jön elő. mabeli tapsol a szakmabeli­nek. Mi vonzza a felnőtteket? Délelőtt fél tíz, Vác. A strandra már szállingóznak a vendégek, főleg a gyerekek, mert a felnőtteket más vonz­za. Délelőtt tíz óra, Zebegéiny. Dániel Kornél festőművész, a Szőnyi Múzeum őre kinyitja a múzeumot. Alig hét-nyolcszáz méterre onnan Vadász István megállóhelyvezető segít a 10 óra 10 perckor Zebegénybe érkező hajó kikötésénél. Délelőtt fél tizenegy, Zebe- gény. A falu szélén álló kis víkendházból most indul el az erősen kifestett, lila hajkoro­nás nő férjeurával fürödni. A férfi enyhén kopaszodó, rózsa­színű bőre feszes, a kerek kis pocakján. Vivaldi és Kodály Délelőtt fél tizenegy, Vác. A Siketnémák Orsz. Tanintézeté­nek egyik terméből zene hal­latszik. Vivaldi Évszakok című művének Nyár tétele. Kovács Lajosné vezető tanár elmond­ja, a megyei karvezetők zened továbbképzésére érkeztem. A Vivaldi-szám csak frissítő, eddigi foglalkozásaikon arra keresték magyarázatot, hogy Kodály művészete hogyan öt­vözte eggyé a régi századok zenéjét a magyar népzenével. Elmúlt tíz óra, igyekezni kell. Az első két csészét egy­más mellé állítja, kovászok Egy duplakovász húsz perc; és hatot kell készíteni. Délre vé­gez, ötre visszajön és... Igen akkorra, mert a kovász 7 órát érhet ma ... Éppen harangoznak, ami­korra kész a hatodik párral is. Indul ebédelni. Egy korsó sörrel persze le kell mosni a lisztet... Egyszer egy molnár esküdött: csak a bor tisztítja a torkot, de ez nem igaz, hiszen a sör is megteszi. Siet haza, ebédelni. Alszik utána a hűvösben valameny- nyit, miért hosszú lesz délután öttől hétfő reggel ötig... Dél­után már benn találja a táb­lást, s hamarosan jönnek a többiek is. S tulajdonképpen csak most kezdődik a hajrá. Felváltva kovászol és da­gaszt. Ahogyan a csészék Mai foglalkozásuk tárgya a Psalmus Hungairicus meghall­gatása és elemzése. A titok nyitja Délelőtt tizenegy óra, Vác. 1 Strand. A táblán két adat: huszonnégy folt meleg, a víz­hőmérséklet pedig 22 fok. A csinos pénztárosnő, Kiss And­rásaié szerint eddig 353 jegyet adott el, főleg gyerekeknek. S a felnőttek? Tizenkét óra, Pokolcsárda. Kis bikinikkel alig takart, in­gerlő, barnára sült lányok, hosszú hajú Apollók társasá­gában. De sok a kevésbé fel­tűnő vendég is: váci felnőttek. Minden kapható a csárdában, készételek, frissen, sültek, hi­deg italok — csak hely itt sincs. Reggel óta telt ház van. Lovasok Tizenkét óra, Vác, Épp most hagyta el a városit egy kis lovas csapat. Két nő és öt fér­fi poroszáéi Nagymaros felé. Tizenkét óra. Visegrád. Az I 57-es étteremben nincs egy talpalatnyi hely sem. Sláger I a sör, fogy is jócskán. Ugyanebben az időben Vá­con, a Köztársaság út 11-es számú ház előtt egy hajós dü­löngél. Neki nem a Duna vize ártott meg. Az épületen tábla: Béke Tsz Borharapója. A he­lyiség ízléses, kellemesen hű­tött borok a tankban. — Reggel óta — meséli Im­re Lajos üzletvezető — csak 50 liter bor fogyott. Meleg van, ilyenkor sört isznak az liter víz jár... Ismét kész egy csésze kovász, a másikakban készülhet a tészta ... Az első duplacsészénél más az utó­munkára keríti a sort. Rossz a stészoló kapcsolója. Fa helyettesíti a bakelitet. Bottal löki be. A nagy kar lus­tán nyomakszik a dagadozó tészta közepébe. A csészét las­san fordítja... Csak a tészta pihenhet, mert a munkások már szünet nél­kül dolgoznak. A kemence forró, a kisütőkben , lehet olyan 250 Celsius fok, a két Fritz- ben pedig 310. A műhelyben negyven felett. Este fél hétkor vetnek elő­ször. Hétkor megtelik a mű­hely a sülő kenyér csodálatos illatával. Fél nyolckor már kezdi számolni az éjjeliőr a polcokra kerülő forró kenye­ret. embereik. — Én az olasz riz- liniget választattam. Fél egy, Vác. A posta hírlap­boltban Prukker Lajos most adta el az utolsó Pest megyei Hírlapot, és tolmácsolta a vá­ci olvasók kérését. Az NB III-as eredményeket, meccs- értékeléseket ne a szerdai, ha­nem a keddi számban hozza a ! lap. És még egy: az anyaköny­vi híreknél tüntessék fel az életkort is — az azonosítás miatt. Zebegényi temetés Délután két óra. Zebegény. Szőnyi Múzeum. A látogatók halkan, megilletődve lépnek be, csak suttogni mernek. Templomban járnak, a művé­szet felszentelt templomában. A falakon a híres képek: a Zebegényi temetés. Este, Ze­begény este és a Reggel. Per- neczky Éva esztergomi kislány szüleivel a múzeum miatt uta­zott ide. Eddig 48-an jártak itt. „Szép és igaz! Ennél töb­bet nem lehet!” — jegyezte be a vendégkönyvbe Krizsán Sán­dor, a Vörös Csillag Traktor­gyár Művelődési Ház igazga­tója. Dániel Kornél délutánra várja a Vácon lakó képzőmű­vészeti továbbképző tanfolyam hallgatóit. A Kövérember álma A falu szélén bekopogtatok a víkendházba. A Kövérember nyit ajtót. Ügy mered rám, mintha bo­londot látna. — Micsoda ostoba vicc ez? 'Már aludni se lehet!? — A Szőnyi Múzeumot lát­ta? Mi a véleménye róla? — erőszakoskodom. Becsapja orrom előtt a ka­put. Zavartalanul tovább akar­ja álmodni a kistulajdonos híg álmát. Június közepe táján állt az őszi árpa táblába SZK—4-es aratócséplőgépével Jansik Pál, a ceglédi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet kombájnosa. Azóta dacol a perzselő forró­sággal. Csütörtökön fejezte be saját gazdaságában az ara­tást — de amíg a környéken lábon álló búza marad, nem hagyja abba a munkát. Vasár­nap is dolgozott a szomszédos Lenin Tsz-ben. Társai: Ko­vács Benő, Kósik Benő meg Papp Benő, .akik ugyancsak a Vörös Csillag gépi aratói, Nagykőrösön, a Szabadság Tsz-ben folytatták a betaka­rítást. Mind az öten részt vesznek a kombaj nos verseny­ben, nem is akármilyen ered­ménnyel. Jansik Pál, aki vál­tozatlanul tartja a megyei el­zárt ajtón kopogtatunk. Meglepő, hogy így van, de nem késik a magyarázat: a Duna­keszi Konzervgyárnak nincs annyi munkája, hogy vasár­. Vissza Nagymarosra. Autó- 1 stopp. A CR 64-20 rendszámú autó felvesz. Ezúton is köszö­net érte. Délután két óra, Vác. Imre Lajos zárja a Borharapót. Kasszát csinál, és gyorsan ha­za. Várja a család. Vadász István zebegényi megállóhely-vezető most ebé­del. A következő hajó csak 16.30-kor indul Pest felé. Tatától lóháton Fél négy, Nagymaroson. A kompon találkozom a lovasok­kal. — A Dunakanyar-lovastúrát vezetem — világosít föl Czánt Emil, az alagi diplomataistálló vezetője. — A túra részvevői két nő és három férfi, hollan­dok és nyugatnémetek. Két magyar lovászfiú kísér ben­nünket. A múlt héten indul­tunk Tatáról. Délután háromnegyed négy van, most érkeztek meg Zebe- génybe a képzőművészeti tan­folyam hallgatói. Búcsú és bocsánatkérés Délután hat óra. Dunabog- dány határában elevátor do­hog. Négyen etetik, ketten pe­dig az emelet magas kazlat rakják. A nap most bukott le a hegyek mögé, én pedig utam végére értem. Búcsúzom a szó­rakozó, a tanuló, a dolgozó em­berektől, akiket vasárnap meg­ismertem; és arra kérem Nagy Lajost, aki most az égi Buda­pest Nagykávéház egyik már­ványasztala mellett kortyol­gatja kávéját és rosszallóan I csóválja a fejét, ne hanagud- 1 jón rám, de vasárnap meleg volt, én meg ötletszegény. Karácsonyi István J sőséget, vasárnap estére túl­jutott a 105 vagonos teljesít­ményen. A többiek szintén megközelítették az 1000 ton­nát. Szabó Ferenc, a Vörös Csillag Tsz elnöke büszke is a kombajnosaira, mert nem­csak gyorsan, de veszteség nélkül került fedél alá az idei termés. Egyébként a kom- bájnosokon kívül ez volt az első szabad vasárnapjuk az aratásban részt vevő munká­soknak. A kertészetben azon­ban megerősített ügyeletet tartottak, 100 holdra ontották a vizet a szórófejek. Megyeszerte dolgoztak a kombájnok július második vasárnapján, s újabb termelő- szövetkezetek fejezték be az aratást. napra is jutna. Máskor az volt a gond, hogyan rakhatják do­bozba, üvegbe a sok gyümölcs- és. zöldfélét, ami vagonszámra érkezett. Most a gyár vezetői szerint ez a helyzet: — Esedékes lenne a málna és a barack. Az előzőből már nincs, az utóbbiból igen kevés. Annyi semmiképpen, hogy hét végi munkával kellene meg­menteni a romlástól. Ha jó idők járnának, nyolcvan ■''ágon zöldbabot kellene eltenni, most talán csak az egyharmadáról beszélhetünk. ★ A Csepel Autógyár pihenőt tart. Az új vezérigazgató min­denképpen kerülni aikairja a vasárnapi túlmunkát és általá­ban a túlórákat. Akikor 'mun­kálkodik jól a gyár, ha a hét­köznapokon tesz eleget kötele­zettségének. ★ Egész nap lobog a láng, szüntelenül fűtik az óriás aknakemencéket. A piliscsaba —jászfalui mészüzem nem is­meri a pihenőnapot, megállás nélkül égetnek. A vasárnapról ennyit mond a vezető: — Negyvennyolc, ötven fo­kos melegben izzadtuk végig a napot, rengeteg „védőitallal”; szódavízzel. — S bizonyára a védőruhá­ban — kisnadrágban. — Szó sincs róla! A sugárzó meleg megégetné a bőrt, ha­sonlóképpen ezt tenné a tmész- por is. Csak munkaruhában dolgozhatjuk végig a napot. — A vasárnapi produkció? — Nyolcszáztíz mázsa. Ren­deltetési hely; Szigetszentmik- lós, Dunaújváros, Budapest, Gödöllő, Vác. Nyár van. Sokan építenek. SZÖVEG: Suha. Súlyán, Szántó, Reitter, Tóth KÉP: Gábor, Kotroczó, Kovács, Reitter REGGELTŐL ESTIG: Vác—Nagymaros—Vác DUNAKESZI: Nem füstöl a kémény

Next

/
Oldalképek
Tartalom