Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-26 / 148. szám

Holnap nyílik: Játékkiállítás Monoron A pedagógusszakszervezet járási bizottsága és a járási tanács vb művelődésügyi osz­tálya segítségével létrejött óvodai barkácsoló munkakö­zösség óvodai játékok és esz­közök címmel kiállítást ren­dez Monoron.. A kiállítás hol­nap, csütörtökön délelőtt 10 óraikor nyílik meg a Kossuth Lajos Általános Iskolában. A teljes anyagot a járás óvónőd készí tették. A kiállítás július 6-ig lesz nyitva. Mai jegyzet Helyben fogyasztók Gyakran hangzik el meg­jegyzés, ad okot vitára az, ha valaki — különösen piaci napokon — betér a monori tejbüfébe, s látván a rengeteg vásárlót, soron kívül kér egy pohár tejet. A bolt dolgozói általában kiszolgálják a „renitenske- dőt”, azonban nem min­denki szereti hallani a fe­je körül röpködő megjegy­zéseket. Sokan emiatt be se mennek. A tejbüfét annak idején elsősorban azért hozták lét­re, hogy ha valaki reggel, munkakezdés előtt rövid pár perc alatt, vagy tízórai­ra szeretne valami friss tejféleséget bekapni, akár állva, akár ülve, azt meg­tehesse. Igen ám, de az élelmes vásárlók hamar rájöttek, itt általában min­dig van és mindig friss áru, kézéi is van, jó, forgal- nías helyen, miért ne itt vásároljanak. Persze, vásároljanak itt, hisz ezért is van ez az üz­let, de számoljanak azzal, hogy a büfében az elsőség a munkába siető, helyben, pár perc alatt fogyasztóké. Ne vegyék tehát rosszné­ven a piacosok, a nénikék, bácsikák, ha valaki a tej­büfében nem hajlandó vé- gigillni egy félórás sort egy pohár tejért, vagy ka­kaóért. A félénkebb hely­ben fogyasztóknak tehát ajánljuk, igenis, menjenek csak oda soron kívül, s kérjék azt a reggelit, vagy tízórait! A megjegyzések? Olyan közvéleményt kellene ki­alakítani, hogy irattan sza­bály legyen — vagy írott plakát a falon? — a helyben fogyasztók elsőbb­sége. Amikor az a személy lenne a megbotránkoztató, aki az ilyenért szól. S eb­ben a bolt dolgozói sokat segíthetnének. <d. g.) Ma vb-ülés lesz Tápiósápon 14 órakor, ahol beszámolnak a községi sport­kör tevékenységéről, a tartási és életjáradéki szerződések helyzetéről. HONOB »VIDÉKI asm mm X. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM 1968. JÚNIUS 26., SZERDA VIZES TEMA, ASZALY IDEJEN Végleg megszüntetik a belvízveszélyt A magiódi zu hat a g sorsa — Elkészültek a tervek Rövid, tájékoztató jellegű beszélgetésre ültünk le Kapás Istvánnal, a Közép-Duna-völ- gyi Vízügyi Igazgatóság mo­nori telepének vezetőjével. Előttünk az asztalon az 1968 —69-es év elvégzendő munká­latainak tervdokumentációja. — Közismert, hogy Monor a járás egyik legmélyebben fek­vő területe, talaja vizenyős, mocsaras, vagyis szaknyelven szólva: vízgyűjtő terület — kezdte a beszélgetést Kapás István. — Egy-egy nagyobb esőzés alkalmával a környező dombokról lezúduló víztömeg csaknem elárasztja a községet, az Ady úton például oly­kor bokáig érő víz is höm­pölyög. Különösen a rövid ideig tartó, nagy intenzitással lehulló csa­padék utóhatása veszélyezteti a község úthálózatát, alacso­nyabban fekvő területeit Fur­csák dolog, hogy egy folyó vagy jelentősebb patak nélkü­li község is árvízveszélyt élhet át. Mégis így van. Példa volt erre az 1960-as évek eleje. — Néhány évvel ezelőtti ter­veinkben kidolgozásra került, s jelenleg már befejezés előtt áll a Mo­nor belvizét eltávolító csa­tornahálózat kiépítése. Ezek közül a legjelentősebb a Károlyi tanya közelében el­haladó, Péteri irányába eltérő, mintegy 2900 folyóméter hosz­szúságú „északi” övcsatorna. A másik a Monori Gépjavító Állomástól indul, s Pilis ha­tárában, a négyes műút alatt halad keresztül. Ennek a teljes elkészítése képezi tulajdon­képpen az 1968—69-es évi munkálatok gerincét. A mun­ka itt még hosszabb időt fog igénybe venni, miután az or­szágút alatt „áttujtatott” me­der fölé hidat kell építtetnünk. — A két említett csatorna megrendelője és beruházó szer­ve a községi tanács, a mi fel­adatunk a kivitelezés. Jelenleg az összegyűlt vízmennyiséget is, de teljes elkészülésük után még inkább. a már korábban elkészült, nagyobb befogadóképessé­gű gyáli 1-es és 24-es fő­csatorna gyűjti össze és továbbítja a soroksári Du- na-ágba. — A monori belvíz levezeté­se tehát a közeljövőben meg­oldódónak látszik. A járás egyes területein még mindig meglevő mocsaras, ingoványos „zöld szigetecskék” lecsapolá- sa, azoknak a termőterületek­hez történő csatolása mikorra várható? — Tudni kell ehhez, hogy Monor teljes „belvíz-víztelení­tését” háromlépcsős fázisban kívánjuk megoldani. Első a felesleges, megrekedt csapadék elvezetése, amelyre a csatorna­hálózat kialakításánál utal­tam. A másik a belsőség (bel­víz) levezetése, utolsó lépcső­nek marad a mezőgazdasági területek felszabadítása, vagy­is a kisebb, helyi jellegű mo­csarak lecsapolása. Bár ez is sürgős, fontos feladat, mégis­csak a veszélyesebb „csapadék­probléma megoldása után jö­het számításba. — Folynak-e a járásban másutt is hasonló munkála­tok? — Igen, ezek közül elsősor­ban Maglód „belsőség!” víz­rendezéséről tennék említést A falut átszelő patak a terep- viszonyokhoz igazodva, több helyütt zuhatagos kiszögellésű. A magasból nagy erővel lezúduló víz sík területre érve, valósággal „belemos­sa magát” a mezőgazda­sági művelés alatt álló területekbe. Legfontosabb feladatunk tehát a vízmosás megkötése, a ter­mészetes mederbe tervezett hordalékfogó gát felépítése. Ezek a gátak egyébként nem­csak a hordalékot kötik meg, hanem a víz erejét is megtö­rik. így e gátak felett „átbu­kó”, csendes lassúsággal höm­pölygő víz már nem mélyíthe­ti ki az altalajt úgy, mint ko­rábban. Megtudtuk, hogy a vízügyi igazgatóság vezetői, a pártbi­zottság ellenőrző szerveivel rö­videsen terepszemlére indul­nak. (baky) ,Kulcs a lábtörlő alatt' Nyitva volt az ablak - bemásztak Ifj. Kovács Gáborék Vasad külterületén laknak, egy ta­nyán. Egyik nap, kora dél­után hazafelé tartottak, ami­kor az út menti rozstáblában mozgolódást észleltek. — Te, figyelj csak, mi az ott? — Á, nincs ott semmi. — Dehogy nincs, két alak. — Tényleg ... — Te, ezek nagyon gyanú­san viselkednek... — Ugyan, miért lennének gyanúsak?! — De nekem nagyon gya­núsak ... Kovácsék aztán tovább­mentek. Otthon meglepetés várta őket, kirámolták a la­TOLVAJOKAT FOGTAK VASADON „Ámokfutó“ Volga Itfntisztiinti: .40 US— 73 Hétfő délután fél öt után fe­kete Volga személygépkocsi tűnt fel Monoron, az Ady End­re úton. Nagy sebességgel szá­guldott a lezárt sorompónak. Mintha elszabadult volna a pokol. A fény- és félsorompó nem volt akadály — átrohant a vasúti pályán, és neki egye­nesen a vetőmag-alközpont el­kerített kerítéspalánkjának. Átszakította a frissen betono­zott utat elkerítő korlátot, ösz- szetörte a jelzőlámpákat — majd nagy szerencsével hatá­ros módon az árok szélén meg­állt. Ekkor már az első kereke szétpukkant. Az „ámokfutó” Volga a Mo­nori Gépjavító Állomás tu­lajdona, vezetője felelőtlenül és szabálytalanul hajtott be piros jelzésű sorompóba, és csak nagy szerencse, hogy nem tartózkodott azon a területen senki, különben elgázolta vol­na. A gépkocsiban négyen ül­tek — szerencsére ők is meg­úszták a felelőtlen kalandot. Minden bizonnyal a rend­őrség kiszabja rájuk a közbiz­tonság veszélyeztetéséért és a KRESZ-kihágásért a szigorú büntetést. (cn) A Vendéglátó Vállalat számolt be a községben működő üzle­teinek tevékenységéről, külö­nös tekintettel az áruellátásra és a közétkeztetés biztosításá­ra, hétfő délután a Monori Községi Tanács végrehajtó bi­zottsági ülésén. MAI MŰSOR MOZIK Maglód: A tolvaj. Monor: Ha­mis Izabella. Tápiósüly: Szárnyas Fifi. Úri: Tökéletes úriember. Ve- csés: Bohóc a falon. kásukat. Most már a gyanús alakok valóban gyanúsakká váltak. Azonnal visszaindul­tak, s a nyomukba eredtek. A környék lakói felfigyeltek a szokatlan kiáltozásokra és Kovácsékkal együtt ők is üldözni kezdték a két embert. Azok futás közben eldobálták a náluk levő batyukat. Az egyiket, Ja­kab Mihályt sikerült is fü- löncsípni, a másik azonban beszökött a közeli erdőbe. Az üldöző csapathoz társultak az erdőben dolgozók. Közülük is legfürgébbnek egy fiatal fiú bizonyult, lóháton. A menekülőt, Jakab Mátyást a kanális partján érték utói, Jakab1 azonban kést rántott s a meglepetésében földre eső fiúra támadt. Az egyik ember, Kellner József a fiú védelmé­re ugrott, így Jakab Kell­nert szúrta meg. A szív irá­nyába tartó kés szerencsére megakadt a bordában, külön­ben Kellner ma már nem élne. A rendőrségen a Jakab- testvérekről több minden ki­derült. Az idősebbik, Jakab Mátyás üllői születésű, je­lenleg Ceglédre van beje­lentkezve, foglalkozás nél­küli. Hatszorosan büntetett előéletű. Testvére, Jakab Mihály Budapesten lakik, gyári munkás, őt eddig „csak” kétszer büntették. Ahogy elmesélték, valami­lyen csodálatos „véletlen” folytán aznap délelőtt ösz- szetalálkoztak Hosszúberek- péteriben, a vasútállomáson. Nagy örömükben Vasad kül­területet felé indultak, majd betértek az egyik tanyába — Kovácsék tanyájába — vizet inni. Nem találtak otthon sen­kit, viszont az első pillan­tásra felfedezték, hogy a felső ablak nyitva volt. Többse kellett, Jakab Mátyás bemá­szott, batyuba csomagolt mintegy hatezer forint ér­tékű ruhaneműt és szépen kiadogatta testvérének. A többit már tudjuk. A történethez tartozik még, hogy a tolvajok bizonyos fo­kig pechesek, a kárvallott Kovácsék pedig szerencsések voltak. No, nemcsak azért, mert útközben összetalálkoz­tak, hanem, mert a tolvajok nem találtak rá a szobában eldugott jelentősebb pénz­összegre. Ezek után pedig vonjunk le két tanulságot. Kezdjük talán az utóbbival. Kovácsék is, de a hozzájuk hasonló emberek is okosobban ten­nék, ha pénzüket a takarék­ban tartanák. Nem akarunk mi itt most az OTP-nek pro­pagandát kifejteni, de a tör­ténet feltétlenül javaslatun­kat igazolja. A másik tanulság pedig — amit a bűnüldöző szervek nem győznek elégszer a la­kosság tudomására hozni —, a nagyobb óvatosság. Rész­ben igaz a közmondás, hogy alkalom szüli a tolvajt. Alka- lo“' pedig rengeteg akad, Ko- vácséknál a nyitott ablak. Kulcs a lábtörlő alatt, sze­gen, a gerendán ... Egy másik esetben a tol­vaj bejutván a kerítésen, egyenesen a villanyóra szek­rényéhez ment, ott kereste az ajtókulcsot. Ez is, de a többi is jól ismeri az emberi hanyagságot, könnyelműséget, s ezt használja ki. Legyünk tehát óvatosabbak! — d. g. — Áll az alku, signor Vittorio? A monori Kossuth Tsz Ma­jori úti istállója ugyancsak hangos volt a múlt hét egyik napján. Az olasz PROSECCO cég megbízásából jött szét­nézni, alkudni, vásárolni signor Vittorio. S mint ahogy az már ilyenkor lenini szokott — némi vita után létre is jött az alku. Béky László, a tsz főállattenyésztője szerint ugyain nem jól minősített az olasz, a huszonkét bikából csupán hét kapta meg a szu­per-extrém jelzőt. S egy érdekesség: a Táblás nevű tehén Vitéz fia, a hait- százhúsz kilogramm súlyú, egyéves „bika-bébi” annyira megtetszett signor Vittorió- nak, hogy az oldalára írta sa­ját nevét, nehogy szállítás közben szem elől tévessze. Az állatokat hétfőn szállí­tottak el, a Kossuth Tsz is gaz- — Érdemes volt idejönni, dagabb lett, no meg az ola- vásárolni — mondotta signor szók is. Vittorio. (Koblencz) Áll az alku! ELETKEPEK A napokban egy húsz év kö­rüli csinos lány tűnt fel előttem a monori Fő utcán. Olyan miniszok­nyában volt, hogy az már nem igaz. Azóta is a látot­takon tűnődöm. Gyönyörű ez, szép ez ... Még most is ezen tűnődöm... ★ Kéf, tizehvala- hány éves fiú áll a Fő téri presz- szónál. Nem tu­dom, honnan jöt­tek, de megjele­nőkből látom, hogy nem min­dennapi „verebe­ket” kell tisztelr nem bennük. A hippi-képzőművé­szet csaknem minden rajzreme­ke megtalálható ruházatukon. Va­lóságos mozgó tárlatok. Két ször­nyűségesen vi- gyorgó halálfej a térdek alatt, fé­lelmetesen teker­gő kígyó, abszt­rakt tengeri her­kentyű a dresz- szen. Mit mond­jak még... •k Két spicces höl- gyike és két srác fog este fürdeni hiányos öltözet­ben a monori strandon, hallom. Bizonyára ugra­tás, gondolom, de azért kibotorká­lok a strandhoz. Valóban ott van­nak az utcán. Azon vitáznak, hogyan lehetne feltűnés nélkül átjutni a keríté­sen. Egyikőjük hangját felém hxfrza a szellő: — Hallottam valamit arról, hogy a svédek ruha nélkül für­dőnek a tenger­ben. Miért ne le­hetne itt is ... Valóban, hogy ez még nem ju­tott eszünkbe! —b. 1 — S PORT KÁVA-GÉPJAVÍTÓ 4:2 (2:1) Monor, 100 néző. Vasárnap a monori pályán a hazaiak távollétében Káva és a Monori Gépjavító Állo­más futballistái mérték össze erejüket. E mérkőzés vissza­vágója volt a Káván lejátszott és 4:3 arányú Gépjavító-győ­zelemmel végződött találkozó­nak. Nos, a visszavágás sikerült. A kávaiak folytatták az utób­bi hetek kitűnő teljesítmé­nyét és 4:2 arányú, fölényes győzelmet arattak. Különösen a széleken vezetett támadá­saik voltak igen veszélyesek, ezeket rendre nem tudta há­rítani a Gépjavító védelme. A kávai védők félpályán álltak, talán ez is volt a hiba, hogy egyoldalú játék alakult ki, és a kávai csatároknak a tömör védőkkel kellett megbirkóz- niok. A kávaiak góljait Molnár 1 (2) és Burján (2), míg a Gép­javító gólját Farkas és a ká­vaiak kölcsön játékosa, Tóth szerezte. így alakult ki a vég­eredmény, amely ha jelen esetben a kávaiak győzelmét is jelenítette, a két sportkör szoros barátságának volt újabb bizonyítéka. Megtekintette a mérkőzést Gaál Ferenc, a kávai vb-elnök és Haness László, a TST el­nökségi tagja. Mindketten di- csérően nyilatkoztak a két csapat barátságos, igen sport­szerű találkozójáról. HJ Készül az új sportpálya Monoron Az Országos Talajjavító Vállalat munkagépe befejezte a monori új sportpálya föld­munkáját, holnap elmegy Mo­noiról. Az idén földmunkákra közel 50 ezer forintot költött a tanács, a futópálya és a pá­lyatest kiképzése lényegében rendben van. Ha a TÖVÁLL munkáját is beszámítjuk, ak­kor elmondhatjuk, hogy ősszel lehet gyeptéglázni a pályát. Addigra elkészül a kút és a szükséges vezeték is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom