Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
4 1968. JÚNIUS 23., VASÁRNAP Az „MM" programjából HETI KOMMENTÁR A holnap kenyere Megkezdődött Pest megyében is az aratás. Gépek járják az irdatlan táblákat, verejtékező emberekkel a vezetőülésen, hőségtől kábultan. de megállás nélkül dolgoznak a többiek is, a gépek mellett, a szérűkön, a szállitójárművcken, az átvevőhelyeken. Az aratás, ahogy ez sokszor elhangzik, valóban próbája minden gazdaságnak, minden földművelő embernek. Most pedig, ebben az esztendőben, igazán nagy próba. Ha ma nincs hazánkban nagyüzemi gabonatermesztés, ha nem az ezzel együttjáró módszereket — a talajelőkészítéstől a kiváló, új vetőmagokon át, a műtrágyázásig — alkalmazzák, akkor most valóban rendkívül nehéz helyzettel kellene szembenézni. Parasztgazdaságok ezreinek csődbe jutásával, katasztrofális átlagterméssel. Az aszály így is súlyos vámot szedett, s éppen ezért van kétszeres jelentősége minden olyan intézkedésnek, olyan tettnek, ami a gyors, szemveszteség nélküli betakarítást, szállítást, tárolást segíti. A holnap kenyeréhez kisebb alap lesz, mint a múlt esztendőben volt, a kevesebbre tehát jobban kell vigyázni, betakarításkor éppúgy, mint a továbbiakban. A gépek kellő karbantartása, az emberileg lehetséges legtökéletesebb alkatrész-utánpótlás biztosítása, a gépeken dolgozók ellátásának zökkenők nélküli megszervezése, mind-mind maximális erőfeszítést követel mindazoktól, akiknek a legkisebb közük is van az ország kenyeréhez, tehát majd’ mindannyiunktól. Az aratás nem egyedül a mezőgazdasági üzemek ügye. Ugye kell, hogy legyen a szállításban közreműködő vállalatoknak éppúgy, mint az alkatrész-utánpótlást biztosítóknak, a tanácsoknak, a felvásárlóknak. A gépekkel nem kelhet versenyre az ember, de a rossz gép, az órákat, napokat álldogáló gép kárára van azoknak, akiket pedig szolgálni hivatott. Az ember, ösztönétől hajtva is, mielőbb jó helyen akarja tudni a termést, de szándékát keresztezhetik rossz intézkedések, felületes utasítások, kapkodás szülte idegeskedések. Azt szokták mondani: a nehéz helyzet mindenkit többre, fokozott cselekvésre sarkall. így kell, hogy legyen. Minden mázsa gabona számít, ne pocsékolódjon el tehát fél mázsányi sem. Minden gépre szükség van, ne rostokoljanak tehát kényszerpihenőt tartva, szerelőt, alkatrészt, üzemanyagot várva. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok vezetői igyekeztek kellő feltételeket teremteni az aratáshoz, ök tudják a legjobban, mit jelent a szervezettség, s ugyanakkor jóleső érzéssel tapasztalhatták, hogy mások sem tétlenkednek. Jelentős változásokat hajtottak végre a felvásárlásban, nagy könnyebbség például, hogy helyben veszik át a termést, több a szállító- jármű, növekedett a szárítókapacitás, s ha kell, éjjelnappal fogadják a szállítmányokat az átvevőhelyeken. A földművelő embernek ezekben a napokban, hetekben éreznie kell, hogy nemcsak figyel rá az ország, de minden szükséges támogatást és segítséget megadnak az érintettek. Éreznie kell, hogy nem „drukkerek” veszik körül, hanem társak, akik első szavára mozdulnak, s küldik, viszik amit kér, ami a munkájához kell. A holnap kenyeréből mindannyian szelünk, s ezt nem feledhetjük, főként akkor nem, ha tehetünk valamit azért, hogy a leszelt karéj vastagabb legyen. Krónikás Hajrá, homoki kadarka! Tündérkerti mozaik Szomjúság vagy részegség Kaktuszkiállitás Vásár után új üzletek előtt Gyorsan fut az idő, több hete már annak, hogy bezárt a BNV. Nem az azt követő napokban, hanem egy nagyobb lélegzetvételnyi idő után érdeklődünk arról, mit -hozott. Ezúttal az „MM”, a Mechanikai Müvek igazgatója, Sátor János válaszol. — Ha megengedi, még a vásárról néhány szót, megérdemli. A megelőzőekhez viszonyítva, még rendszerezettebb, jobb volt. Rendkívül nagy erénye, hogy azokat láthatta a közönség, amelyeket már meg is vásárolhat a kereskedő. Sajnos, még nem tartunk ott, hogy a nekünk tetsző, elengedhetetlenül szükséges külföldi gépeket mindjárt itt, a helyszínen megvásárolhassuk vagy megrendelhessük. Különben találtunk volna néhányat, amely hamar meghozna az árát. — így hát az efajta üzlet kútba esett? — Szerencsére nem kell igennel válaszolnom. Tárgyaltunk olyan berendezések beszerzéséről, amelyek csökkentik gyárunk kiszolgáltatottságát a kooperációs partnerekkel szemben. Reméljük, hogy a tárgyalások gyümölcsét is élvezhetjük hamarosan. — Hogy szerepelt az „MM”? — Nem lehetünk elégedetlenek. Egy kis tréfával fűszerezve: az IBUSZ nem bonyolított le akkora idegenforgalmat, mint mi. Egymás «után kerestek fel a gyárban svéd, olasz, belga partnerek. Minden részletet természetesen még nem mondhatok el, de többek között arról van szó, hogy az olaj kályhagyártásnál és új cikk bevezetésénél együttműködjünk nyugati cégekkel. — Hogy találtak célhoz a külföldiek? — örömmel mondhatom, hogy már ismert a nevünk a nagyvilágban. Aki jártas a nemzetközi kereskedelemben, az tudja, mit jelent ez. Sokan már úgy érkeztek Magyarországra, hogy felkeresnek bennünket és tárgyalnak velünk. Hogy mit sikerül nyélbe ütni a különböző üzleti együttműködési lehetőségek közül, az persze a jövő titka, de nincs okunk a pesszimizmusra ... — Üzletkötések? — Már a jövő esztendőre, 1969-re lekötöttek 150 ezer olajkályhát... t A vácrátóti postás pillanatig sem tétovázott, amikor meglátta a rímzést: Tündérkert, Vácrátót, Hungary. A kétely halovány árnyéka sem merülhetett jel; a botanikuskert a címzett. Üjfalusi Miklós igazgató azóta is őrzi a borítékot, ékes bizonyságul annak, hogy Kanadában jól ismerik ezt az arborétumot. ★ Kanadában igen. És itt — in Hungary? Messze esik a Dunakanyar nagy forgalmától. Azaz, hogy nem is olyan távol. Csak éppen egyetlen útbaigazító nyíl sincs, sehol kedvcsináló plakát. Az idegenforgalmi hivatalok mintha megfeledkeztek volna róla. A MÁVAUT ötletes volt Néhány éve, a nyári idényben, különjáratok vitték a látogatókat az Engels térről. Közbelépett az IBUSZ. Ez az ő asztala. Minden energiáját bevetette, hogy a különjáratok ne közlekedjenek. Arra azonban már nem maradt ereje, hogy MÁVAUT helyett IBUSZ-járatok induljanak. ★ Az arborétum bejáratának közelében szunyókál csukott ablakszemmel a büfé. A Vác- hartyán és Vidéke Fogyasztási Szövetkezet kezeli. Pontosabban, nem kezeli. Ha szeszes ital méréshez is hozzájárulna az igazgatóság, akkor kinyitnák. így azonban nem. Csak kávét és hűsítőt, szendvicset és édességet? Ilyen „pi- ti”-boltot nem tartanak fenn. így naponta két-háromszáz látogató, vasárnap pedig néha ezren szomjaznak. Segítünk az ötlettel: kormányrendelet jelent meg, most már könnyebben kapni magánkereskedői engedélyt. TesA hőség már-már elviselhetetlennek tűnt ezen a napon, s bár lehet, hogy az aszfalton sem sokkal kellemesebb, de a a tudat, hogy íme, az aranyhomok közepén vagyunk — még csak fokozta melegünket. No, és persze, a borok: a homoki borok ... Szőlőtermelők, kereskedők, újságírók gyűltünk itt össze Kecskeméten, a Magyar Állami Pincegazdaság alföldi üzemében igen szép számtan. — Azért hívtuk meg ide hozzánk önöket-----mondta B enei Sándor, a gazdaság igazgatója bevezetőjében —, hogy lássák a mi munkánkat, s hogy segítsenek nekünk. Elsősorban valójában a homok hasznosításáról van szó. Sivár talaj, mégis hihetetlen értékeket ad, ha célszerűen hasznosítják. Vagyis: ha jó fajta szőlőt termelnek benne. Nincs semmi más növény, amely a homokon jobban meghálálná a munkát, mint a szőlő ... Szeretnénk tehát, ha méltányolnák itt — a végeredményt... Egy kis összefoglaló Bács-Kiskun megyében van az ország szőlőterületének mintegy 30 százaléka, vagyis 114 ezer hold szőlő. Ennél is szebbnek tűnő szám, hogy ez a terület adja az ország árubortermésének 48 százalékát. , A Pest megyei illetékességű újságírót tehát két okból is vonzza ez a kecskeméti látványosság. Nevezetesen, hogy az aranyhomok Pest megye délkeleti részén kezdődik, s úgy nyúlik el lefelé a Duna—Tisza közén. Szóval nekünk is van belőle. Másrészt ez a kecskeméti pincegazdaság az egyik legbővebb forrás, amelyből a Pest megyeiek is oltják a szomjukat. A bemutató a hatalmas csarnok végénél kezdődik, ahol az üres üvegeket adagolják. A címkés palackok a kereskedelemből származtak vissza, azaz hogy a vásárló megitta a bort, s visszaváltotta az üveget. Ki tudja, miféle nehézségek árán váltotta vissza; hiszen a kereskedők még ma is úgy fizetik ki az üvegtetétet, mintha szívességet tennének vele. Pedig különben — itt látja az ember — mibe töltenék most a bort? (Később hallottam sék, rátának, akiben van üzleti érzék, próbálkozzék. Megéri. ★ Kaktuszkiállítás most lesz először. Külön vitrin készült, mert a zsúfolt házba már nem fért látogató. A 750 fajta Ocözül másfélszáz különlegességet helyeznek el a vitrinbe. Gyűjtögetek figyelmébe: szigorúan őrzik! Szűknek bizonyultak a régi nevelőházak is. Az újakban már kényelmes hely jut a tró- pikus őserdők jellegzetes növényvilágának, amelyek idetelepültek, mint a kávé, bors, kakaócserjék, jó néhány pálma, avagy a kámforfa. ★ A vácrátóti arborétum hírnevére jellemző, hogy öt kontinens ötszáznál több botanikuskertje tartja vele a kapcsolatot. Évente húszezer tasak magot küldenek külföldre, s valamennyi kísérleti és tudományos intézet megelégedését fejezi ki. Üjabb tízezer tasakra való magra lenne még szükségük a magánjellegű kerteknek, de ezeknek az igényeknek már képtelenek eleget tenni: legalábbis addig nem, amíg ez a tündérkert csodatévő, s persze munkabíró tündérekkel is be nem népesül. —szántó— ugyan egy kereskedői véleményt, hogy a boltosoknak nincs hasznuk az üvegcserén — azért nem szívügyük. Nem ártana tehát valami kompromisszumos megegyezés a kereskedelem és a pincegazdaságok között: már csak a vásárlók érdekében is.) A berendezésről különben nincs mit mondani; már ami a részleteket illeti. Az üres üvegek bonyolult automatákon haladnak tovább: gépek mossák kívülről, belülről a palackokat, s a bort is gépek adagolják... , Elég az hozzá, hogy a látványos kombinát belső végénél egyszerűen leszedik a telt palackokat, amelyek már úgy, ahogy vannak — mehetnek az üzletekbe ... Legfeljebb annyi kívánkozik még ide — s ez nem kevésbé érdekes —, hogy ez a kombinát két műszakban napi 400 hektó bort dolgoz fel, vagyis palackoz. Hogy ez mit jelent? Valóban ki lehet fejezni szemléletesebben is. Jövőre, amikor már teljes kapacitással dolgozik az üzem: tízmillió palack bort ad a gazdaság a minden magyarnak egy palackot — a csecsemőtől az aggastyánig ... S miután, hál’ istennek, a csecsemők nem isznak, többet is! Űrmértékben kifejezve: 100 ezer hektoliter homoki származik innen..^ A vendégek számára akkor következett a nagyobb feladat, amikor a kostoló megkezdődött. A gazdaság igazgatója 24 féle bort, s két kitűnő borlikőrt kínált a vendégeknek. A külsőségek valahogy a ruhabemutatóra emlékeztettek. Ugyanis Benei Sándor igazgató bejelentette a bort; elmondta, hogy milyen a szeszfoka, honnan származik az íze, zamata, ekkor fehér köpenyes lányok jelentek meg a palackokkal és töltöttek. Végeredményben, huszonhat- szor egymás után. Vegyünk csak minden pohárból egy kortyot: huszonhat korty. Persze, a dolog mégsem ennyire tragikus. — Nekünk az is célunk — magyarázta közben Benei Sándor —, hogy ezek a homoki borok olcsók legyenek, s jó minőségűek. Szeretnénk visz- szaszerezni a kadarka, a kövidinka, a homoki ezerjó régi hírnevét, patináját, éppen ezért az új márkák új bort is jelentenek. S talán most azzal vádolnak bennünket, hogy választékunkkal és ezíel a hatalmas mennyiségű borral az alkoholizmust támogatjuk. Szó sincs róla! A magyar parasztot támogatjuk. Aki ezen a homokon verejtékes munkával termeli a bort. És a kisembert támogatjuk, aki naponta megissza borát, s ha nem kap olcsót, akkor a drága bort, \ vagy ne menjünk messzire; a j pálinkát. Ilyen tájékoztatók hangzottak el két bor között, s ha a pincegazdaság igazgatója megesküdött rá, hogy a soltszent- imrei ezerjó fajtiszta, száraz bor, amelynek fontosabb az íze, mint a szesztartalma, s nem száll a fejekbe —, tapasztalhattuk, hogy való igaz minden szava. Meg kell szokni, hogy a pincészetekben, ahol annyi gonddal, szeretettel kezelik, dédelgetik a bort, inkább tisztelik, mintsem innák. Valaki megjegyezte, a társaságban, hogy „Milyen jó ez a kadar”. Az igazgató természetesen nem hagyhatta szó nélkül. — Megjegyezni kívánom — mondta —, hogy kadar nincs. Kérem ez nem olyan dolog, ahogy mondani szoktuk: „cudar” —, .cudarka”. Bor csak egyféle létezik, s ennek a teljes, pontos neve: kadarka. A pincegazdaságban van néhány évfordulós bor, ilyen többek között a kiskőrösi kadarka is, amely a neves Duna—Tisza-közi helység történelmi újjáéledésének 250. évfordulója alkalmából jelent meg a piacon. A másik kitűnő bor Kecskemét várossá nyilvánításának 600. évfordulóját „ünnepli”. Erre mondta a pincegazdaság igazgatója; „alkalomra született ez a bor, mint Verdi Nabuccója”. A beszámoló teljességéhez tartozik két kecskeméti borlikőr, amelyek ugyancsak újdonságnak számítanak. Nem erős, de finom likőrök. A Bu- gaclelke rizling szőlőfajtából nyeri alapanyagát, és a hazai borovicska fenyő adja sajátos ízét. A szépnevű Pásztortűz — ahogy az igazgató jellemezte; „Mint a pásztortűz ég őszi éjszakákon” — már valamivel erősebb és édesebb is. Kadarkából származik, s ugyan a narancs messze esik a pász- tortűztől, de ezzel is ízesítik. Végül is: hogyan ízlettek a borok, likőrök? A riportereknek könnyű volt az elismerés, hiszen udvariasak megköszönték a vendéglátást. Más eset azonban — s a gazdaság is ezt vélte jelentősebb elismerésnek —, hogy a kereskedők rendeltek ezekből a borokból. A Nyugat-Pest megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat 3000 hektolitert rendelt. A budapesti KÖZÉRT-ek is jelentős vásárlási igényekkel jelentkeztek. Ami még maradt a Pest megyei illetőségű riporter számára — mindössze egy aprócska gondolat. Az „aranyhomok” tájegységi- leg összetartozó. Miért kell hát, hogy a Nagykőrös, Cegléd környéki borvidék valahová északra tartozzék, vagyis, hogy a Budafokon levő pince- gazdaság legyen a gazdája? A megyehatár a tájat nem szakítja szét. Olyan merevségnek látszik ez, mint amikor a pusztai kurtakocsma közepén haladt át a megyehatár, s emit! ült a pandúr, amott a betyár: de a pandúrok nem nyúlhattak a betyárhoz, mert más megyében ivott. El lehet ezen gondolkodni. Dékiss János ÚJ FATELEPET NYITOTTUNK ABONYBAN, s ott az építtető tsz-ek, közületek és magánosok most TÖBB SZÁZ KÖBMÉTER FENYÖRÖNKBÖL és FARAGOTT FÁBÓL vásárolhatnak. Vevőinket a megrendelés sorrendjében szolgáljuk ki. üj fatelepünk: Abony, Baross Gábor utca, a vasútállomással szemben. ABONYI ALTALANOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET
