Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-21 / 144. szám

1968. JÚNIUS 21.. PÉNTEK

rtat

he erei

Wvhm

„Kartalon semmi újság“

Söregi János községi tanácselnököt hiába ostromlóm kérdések pergőtüzével, egyre csak azt hajtogatja:

— Kartalon semmi újság.

Sok unszolás után végül

közli:

— Rövidesen megkezdjük az ivóvíztársulat szervezését — és erre egyszerre csak

megered a szava,

elmondja, hogy 1265 ház áll falujában, köztük 187 fürdőszobás. Azaz még másik háromszázban szintén megépült, csak egyelőre nem működik. Még nem kötötték be például a kútról a vízvezetéket, vagy még csupán a helye kész a fürdőkádnak, amely tudvalevőleg hiánycikk. Egyébként sorra bontják a régi házakat, hogy újat építsenek helyükbe, vagy átalakítsák és persze új házhelyeken is sok új családi otthon épül. Ez év első felében 71 családi ház építésére kaptak engedélyt a kartaliak.

— Ezek valamennyien fürdőszobát is építenek! — mond- ja az elnök és ennek kapcsán arról beszélgetünk, milyen örvendetes jelenség ez a íür- dőszobadivat, kiáltó jele a fejlődésnek, minden egyes kád a falut a várostól elválasztó bástyán réstütő faltörőkos.

— Hát még ha a tsz-ben, akár a nagy ipari üzemekben, zuhanyozó lenne — vélem jövőbe vetve tekintetem és még nem tudom, íogv Wales időgépére sem keli ülnöm, percek múlva nem is csak egyszerű zuhanyozóba, de káddal felszerelt igazi fürdőszobába érkezem a helybeli tsz-ben, ahová menten robogva indulok, amint Sőregi tanácselnöktől meghallom:

— Van már tisztálkodásra mód a mi Uj Életünkben, alig két hete nyílt meg a tsz-ma- jorban

a fürdőliáz.

— Épp most egy éve a tsz- öőbizottság ülésén Bereczki Jánosné, a kertészeti brigád

Csak épülnek a fürdőszobák

/I Förös Csiitay Traktorgyár

Gödöllői Gyáreqyséqe

F F LV ESZ gyakorlott építészt

(mérnököt vaqy technikust)

a qyáreqyséq beruházási építkezéseinek irányítására és műszaki ellenőrzésére.

Budapestről és környékéről meqfelelő és qyors a közlekedés. Ehhez költséq- hozzájárulást adunk.

Várjuk a jelentkezőket a qyáreqyséq személyzeti főosztályán, személyesen vaqy telefonon.

tagja felvetette, nem lehetne-e a tsz dolgozóinak is biztosítani, hogy munka után megmosakodjanak, tisztán mehessenek haza — hallom Boros Károlytól, a kartali Uj Élet Tsz elnökétől. — Aztán 'á legközelebbi vezetőségi illés mindjárt elhatározta: építsük meg dolgozóinknak a zuhanyozót. Százezer forintot biztosítottunk erre a cé'ra. Még négyszer foglalkozott a vezetőség ezzel a kérdéssel és minden egyes alkalommal további százezret adott

Mert minden vezetőségi ülésen elhangzott egy-két kifogás. Jó, jó, legyen zuhanyozó, de az nem elég, fürdőkádak is kellenének. Elfogadták. Aztán valaki kifejtette, nem mindegy, milyen a fal, fenér csempe kell arra. Legyen. De akkor beépített kádakat javasolt egy másik vezetőségi tag és a javaslatát ellenvetés nélkül elfogadták. Hát télen meg hideg helyiségben tisztálkodjanak? Központi fűtés kell!' Lett is. Mire a fürdőház megépült és berendezték, a költségek elérték a félmilliót.

— Az a szép, hogy senki sem sokallja — folytatja Boros elnök. — Még szebb azonban, amikor este hat óra tájt látja az ember megindulni az asszonyokat, embereket a fürdőliáz felé, kezükben szapan tartó, törülköző, lepedő, vagy fürdőköpeny. Némelyik az utcai ruháját is viszi, hogy felcserélje a munkaruhával. Az öltöző egyelőre hiányzik, de már készülnek a szekrények, ott tarthatják majd utcai ruhájukat.

Az épület tervrajza egyébként nem került pénzbe, Pz- thö János kőművesmester, a tsz építőbrigádjának tagja társadalmi munkában készítette, módosította többször is a vezetőség újabb határozatai szerint. A kazánházon kívül két különbejáratú részből áll a tsz fürdőháza. A férfiaké a nagyobb. Az előtérből három ajtó nyílik, az egyik a zuhanyozóhoz vezet. Jókora helyiség közepén hat mosdókagyló, a falak mellett négy zuhany. A másik két ajtó egy-egy fürdőszobába nyílik, két kádat szántak a férfiaknak. A nőknek csak egyet és három zuhanyt.

— Tévedtünk,

— állapítja meg az elnök — azt hittük, a férfiak közül többen igénylik a kádfürdőt. Ellenben egyáltalán nem használják, beérik a zuhanyozóval, ahogy a fiatalabb nők is. Az idősebb asszonyok azonban kádfürdőznek. Reumásak mind, ahogy falun annyian, és azt mondják, jót tesz nekik a meleg víz. Még szerencse, hogy a férfi kádfürdők az előtérből nyílA 20. sz. AKÖV

illír

BUDAPEST

felkéri azokat az iskolákat,

amelyek ez év őszén

iskolai kirándulásokat terveznek,

hogy igényeiket már most szíveskedjenek — írásban vagy telefonon —

a MA VAUT különjárati csoportjával közölni

Cím: BUDAPEST XIII., SZABOLCS U. 17. Telefon: 200—413 és 200—638

nak, így hát átadhatjuk kádjaikat az asszonyoknak.

Elárul még valamit a tsz- elnök a fürdőző nőkről:

— Valami kedves, naiv .szégyenérzetből az első két-há- rom napon csak besötétedés után jártak fürdeni. Azóta azonban egyenesen a munkából jönnek. Előbb mindent meg kell szokni.

Hétköznap a fürdő este hatkor nyit, szombaton déli harangszókor, vasárnap viszont kora reggeltől déli 12- ig tart nyitva. Mindennap 60—70 tsz-tag látogatja.

Még beugróm a tanácsházára, elköszönök Söregi tanácselnöktől. Kezetszorítunk, egymás szemébe nézünk.

— Láttam a tsz fürdőházát — mondom —, valóban Kartalon nincs semmi újság.

Szemében boldog mosolv villan, az enyémben is.

Szokoly Endre

VERSENYFELHÍVÁS

a betakarítási munkák gyors elvégzésére

A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, az Állami Gazdaságok Országos Központja és a Gépjavító Tröszt — a MEDOSZ elnökségével és a KISZ Központi Bizottságával egyetértésben — országos versenyt hirdetett a betakarító gépek vezetői részére. A versenyfelhívásban felkéri az állami gazdaságok, a termelő- szövetkezetek és ■ gépjavító vállalatok, állomások kombájnvezetőit, arató- és szal- mabálázógép-vezetőit, hogy kezdeményezzenek minél szélesebb körű munkaversenyt és legjobb tudásukkal és tapasztalataik hasznosításával segítsék a gyors, jó minőségű be takarítást.

Bíróság a múzeumban

Nem csodaszer,

de - orvosság

Nem volt ritkaság a vita, sőt, olykor a veszekedés sem. Kölcsönös szemrehányások hangzottak el e vitákban: miért pont nekem kell átmenni azokra a gépekre? II1- letve: nem dolgozhat mindenki csak a könnyebb gépeken. A vitázók, művezetők és munkások maguk is jól tudták, hogy ugyan igazat mondanak, de a másik legalább ennyire igazat szól. Maguk az adottságok voltak forrásai a vitának a Magyar Gördülőcsanágy Művek diósdi gyára köszörűüzemében. A géppark vegyes összetétele, az öregebb és korszerűbb gépek jelentette előny, illetve hátrány döntő meghatározója volt annak, hogy melyik a jól. s melyik a rosszul fizető munka. A kereset így eléggé szeszélyesen váltakozott: voltak erős és gyenge hónapok, s bár az üzem irányítói igyekeztek igazságosan beosztani a munkát. a dolgozók egy része inkább kilépett.

A növekvő munkaerőmozgás, a termelés megkívánta átcsoportosítások miatt támadt viták végül is arra sarkallták a gyárvezetést, hogy ne részlet-, hanem végleges megöl'- dást keressen. A munkaügyi osztály igen alapos, s éppen ezért rendkívül részletes felmérést végzett, majd altnak eredményei alapján új bérrendszert dolgozott ki. A speciális bérforma négy alapvető tényezőt foglal magába: az alapőrabért, a teljesítményt, a minőségi prémiumot és — ez az új elem — a munkakörülmény-szorzót. A munkakörülmény-szorzó a gép állapotát, kezelhetőségét, automatizált- sági fokát és még sok más tényezőt vesz figyelembe, s ezek alapján tíz—huszonkét százalékos pótlékot állapít meg. (Ez, tekintve az 1800— 2000 forintos átlagos kereseteket, nem lebecsülendő ősz- szeg). Az új bérezést először kísérleti időszakra, majd — a

kedvező tapasztalatok alap1- ján — véglegesként bevezették az üzemben. Az eredmény?

A keresetek — ahogy az üzemben mondják — stabilizálódtak, azaz kisebb eltérésekkel mindenki hónapról hónapra azonos összegre számíthat. (Nincs kilátás, mint korábban, a „leégésre”.) Ennek hatására megállt a munkaerőmozgás, megszűntek a viták, mert aki nehezebben kezelhető gépekre kerül — a munkások ugyanis gépcsoportokat kezelnek —, a munkakörülmény-szorzó közbejöttével keresetén nem érzi meg hátrányosan a változást, sőt, leg*- többször több lesz a pénze. Az okos bérezésnek az említetteken túl olyan előnye is van, hogy megnőtt a fegyelmezési lehetőség, s mindezek együttesen az üzem munkájának javulásához, a légkör előnyös megváltozásához vezettek.

Nem valami csodaszert találtak ki a diósdiak, hanem jó orvosságot az adottságokból következő hátrányok ellensúlyozására. Csodaszerek nem is nagyon vannak. A termelés nem ismeri a varázsitalokat, sokkal inkább az átgondolt intézkedések jelentette gyógyszereket. A speciális bérforma ilyen gyógyszer, s hatásosságát az is igazolja, hogy a köszörűüzemben nyert tapasztalatok alapján más üzemekben is bevezették, természetesen, azok adottságaihoz alakítva. A diósdi példa lényege nem is maga a munka- körülménv-szorzó kidolgozása, hiszen azt nem ők találták ki, létezik régen. A példa lényege abban van, hogy szakítva a sematikussággal. a legfontosabbat, a helyi adottságokat állították első helyre. Ez a fölismerés jelentette a feszültségek föloldásának, a viták megszüntetésének lehetőségét, s ezzel a bajok olyan gyógyszerét. melyet, mint jót, mások is szedhetnek...

M. O.

Földalatti hosszabítás - 355 millióért

A Szépművészeti Múzeumot néhány napra „kölcsönvette” a The Fixer című amerikai film Magyarországon forgató stábja. A múzeum a filmben a kijevi városi bíróság épületeként szerepel. A Metro Goldwin Mayer produkciójában készülő filmet John Frankenheimer rendezi.

A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának üléséről tájékoztatták az újságírókat csütörtökön a Városházán. Többek között bejelentették, hogy a végrehajtó bizottság döntése alapján meghosszabbítják a millenniumi földalatti vasutat a városligeti végállomástól a Kacsóh Pongrác út és a Mexikói út találkozásáig, ahol a következő években sok ezer lakásos lakótelepek épülnek fel. A vonalhosszabbítás mintegy 355 millió forintba kerül.

ITTA NYÁR!

Mottó: Ha ma esik az eső, nem ér a nevem:

C

sodálatos hajnalra ébredtem, itt a nyár. Igaz, csak városi nyár, de azért nyár. Megnéztem az órám, pontosan negyed ötöt mutatott, negyed óra még, és megszólal a rádió. Biztos ők is mondanak majd valami kedveset, valami jót, talán olyasmit: „Kedves hallgatóink, mint észre tetszettek venni, itt a nyár! Süt a nap és június 21-e van! Itt a nyár! Igaz, hogy tegnap Is sütött a nap, sőt, azelőtt is sütött hetedmagával, de az nem volt az igazi, a hivatalos! Az csupán házasság előtti előleg volt a szerelemből. Ma, pontosan ma kezdődik a frigy, ma van a hivatalos nász, mely tart hol- tiglan, lombhullásig..

És elképzeltem még, hogy majd azt is mondják: „Csodálatos az élet, tessék szépen szeretni egymást, emberek. Látjátok, milyen kék a levegő, milyen zöld a fű? És a napocska? És a madárfütty? Tessék velük együtt fütyülni...”

Kiálltam a teraszra, aztán elfogott a mámor, leszaladtam ,a zöld fűbe, bele a kultúrparkba és ifjonti hévvel téptem a harmatos virágot. Egy öllel felvittem és szétszórtam a szobánkban. Bekapcsoltam a rádiót, Dobos Attila a boldogságtól ordított, én fütyültem és megcsókoltam gyermekeimet. A feleségemmel haragban voltunk, de néki is azonnal megbocsátottam tegnap esti bűnömet. Hajába tűztem egy szép vörös rózsát,

mert a vörös rózsa reggel is rózsa..? Dúdolgattam, boldog volt mindenki és fütyült, dalolt kicsiny családom.

A fürdőkádba vizet engedtem, fiam gitárral kísérte munkámat. A vízbe fürdősót és rózsaszirmokat szórtam, azután kimentem a konyhába reggelit készíteni. Megterítettem, dalolva ettünk és gyakran, minden ok nélkül felkacagtunk. Később elmosogattam és még háromszor készítettem fenyősós fürdővizet.

Segítettem mindenkinek az öltözködésnél, cipőjüket, mint Mikuláskor ők, most én fényesítettem ki és katonás sorrendbe raktam. Nőm — óh, örök elégedetlenség! — megkérdezte: „Nem lehetne-e mindig június 21-e a naptárban? Nem volt valami okos fickó az a VII. Gergely. Mindenféle szürke szerdákat is, februárokat, meg októbereket is beszerkesztett a naptárba! De ha az nem megy, hogy mindig június 21. legyen, akkor is volna egy kérése: holnapra kér a mai napból egy repetát.

— Kis csacska — mondtam neki és elindultunk, együtt az egész család, ki az életbe.

A házmester a kapu alatt rászólt a gyerekekre, hogy ne szemeteljenek. Mosolyogva megpaskoltam az arcát:

— Nono, kisöreg, hát nem tudja? Itt a nyár! Nyitnikék, nyitnikék — mondtuk tavasszal, de odasüssön, most már nyitva van. Nézze — mutattam fel az égre —, mennyire el- tátotta száját a jó öreg nap.

Bámult az öreg fölfelé és ahogy ő is eltátotta a száját, otthagytam.

Az utcán kétszáz, derékig meztelen, csokoládébarna kiskatona építette a világot. Barna testük mind megannyi szép élő virág. Virítottak a kék-zöld természetben, eggyé olvadva azzal. Ritmikusan hajladoztak, kötélizmok duzzadtak, erős, fiatal férfitestük a legszebb attrakciót, a munkát végezte. Vidámak voltak ők is, fütyültek, daloltak és egészséges pillantásokat vetettek az arra járó nőkre.

| élig bírtam a nyarat. Akkor fölhívtam a feleségemet és mindketten töredelmesen beváltottuk, hogy ami sok, az sok. Nem lehet ezt a döglesztő hőséget kibírni, inkább százszor a tél! Az igen, akkor szaga van a levegőnek! És íze, mindennek íze! Emlékszel, a Mátrában, és a cseheknél, a Tátrában? De most, még a fagylalt is romlott és olvad az aszfalt. És égő kazán minden pesti ház. És izzadnak, nyögnek az emberek, pocsék ez a városi nyár.

A telefonos kisasszony is megszólalt.

— Meddig kívánnak csevegni még? Más is szeretne beszélni, kérem. És miért szidják a nyarat, hiszen annyira vártuk, sóvárogtuk... És most itt a nyár! Letelt a három perc, kérem... — Szavaiból, hangjából áradt a fülledt meleggel és az egész emberiséggel szembeni feneketlen gyűlölet. Megértettem őt. Este otthon megpaskoltam a házmester arcát és azt mondtam neki:

— No lám, kisöreg, milyen jó, hogy este lett, hűvös lett. Nem locsolhatnám meg a kertet maga helyett?

(suha)

I