Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-13 / 137. szám
PEST MEGYEI HÍftLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉD» JÁRÁS ás> CEgu XII. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM 1968. JÚNIUS 13., CSÜTÖRTÖK Szeptembertől tanítják A szocialista haza védelme az egész nép kötelessége Kóstolja meg! Kedden ajándékba szánt édességért tértem be o Rákóczi úti édességboltba. Válogattam, választottam és közben szimatoltam. Szeretem a frissen darált, pörkölt kávé illatát, ami olyan jellegzetesen árad itt, a daráló jóvoltából. Most viszont új kávéillat csapta meg az orromat. Valódi, frissen főtt presszókávé illata. Valóban — már hozták is. Tálcán, ízléses kis csészében a frissen csomagolt desszert mellé tették, és kedvesen kínáltak: kóstolja meg. Ezt a kávét most hozták forgalomba. Ne csak az új csomagolással ismerkedjék a kedves vevő, hanem a kávé aromájával is. Természetesen ingyen, mivel a kóstolókávé amolyan „étvágykorty”. Nem a címkéje miatt, hanem az aromája miatt kell, hogy az újat keresse a közönség. Már néhányan ízleltük, kóstoltuk: valóban, nagyon jó ízű ital készül belőle. Hát még, ha a kóstoló keltette kellemes hangulatot is hozzászámítjuk... (—es) Megtartották a nyári gépszemlét Az abonyi Lenin Tsz'-ben megtartották a betakarítást megelőző gépszemlét. A felvonultatott és tüzetesen ellenőrzött erő- és munkagépek műszaki állapota megfelelt valamennyi előírt követelménynek. A szemlét tevő bizottság megelégedéssel tapasztalta, hogy a tsz még az eddigieknél is pontosabban és jobban felkészült a termények betakarítására. Ismét kapható a teljes tej A ceglédiek megszerették a Dózsa Tsz boltját. Reggelente és a kora esti órákban sokan várják itt a friss tejet. Az utóbbi időben néhány héten át csak pásztor tejet árusítottak. Több olvasónk kérésére érdeklődtünk, és megtudtuk: a teljes tej árusítását — amit hiányoltak — megint megkezdték a Kossuth Ferenc utcai boltban. — Tanévzáró ünnepséget tartanak június 17-én, hétfőn délelőtt 9 órai kezdettel az iparitanuló-intézetben. Az idén ismét sok ügyeskezű ifjú szakember kerül ki ebből az iskolából. — Vasárnap a Putrisarkiban címmel megjelent szerdai képünknél névcsere történt. A képet G üli as ka fotós készítette. , Kedden délelőtt kibővített ülést tartott a városi pártbizottság. A megbeszélésen részt vett Radios Ferenc, a megyei pártbizottság, Bálint Gyula, az. MHSZ megyei szervezete és dr. Lakatos József vb-titkár, a városi tanács képviseletében. Az ülést Szeleczki Mihály, a városi pártbizottság első titkára nyitotta meg, majd Sági Ferenc, a pártbizottság osztályvezetője, mint a napirend előadója, a hazafiságról és a nacionalizmusról adott rövid történelmi áttekintést, utána pedig a hazafiis és honvédelmi nevelőmunka városi tapasztalatáról számolt be. — A szocialista országokban fontos szerepe van a nemzeti érzésnek. A szocializmus teljes felépítésén fáradozunk, a szocialista nemzeti egység megteremtése a cél. A nemzeti érzés és a nacionalizmus összefonódása a tőkésországokra jellemző. Minél gyorsabb a fejlődés, a nacionalista tendencia annál hamarabb szűnik meg — mondotta —. 1945 után új módon vető- ; dött fel a hazafiság és a nemzetköziség egységének gondolata, a proletár internacionalizmus, politikánkban ma ez előre mutató erő. Az a jó hazafi, aki állásfoglalásával, munkájával, magatartásával kötelezi el magát épülő országunk mellett. A mindennapok hazaszeretete a munkában nyilvánul meg. Az is napjaink követelménye, hogy a haza védelmére mindenki képes legyen. A szocialista haza védelme az egész nép kötelessége. — A városban, az ifjúság és a felnőttek körében javult a honvédelmi nevelőmunka. Az általános is középiskolákban a nevelők munkáját segítette a pedagógus pártalapszervezet, az úttörőelnökség. A középiskolákban is hasznos tevékenység folyt, s különösen a szakmunkásképző intézet érdemel dicséretet, ahol a honvédséggel szoros kapcsolatot alakítottak ki. — A következő tanévben szervezettebbé válik a honvédelmi nevelés. Az általános iskolák hetedik és nyolcadik osztályában és a középiskolákban o tananyag szerves része lesz. Befejezésül a KISZ és az MHSZ munkáját méltatta az előadó, majd arról beszélt, hogy operatív bizottság létrehozására van szükség a tennivalók összehangolásához. Az Abonyi Gépjavító Állomáson a 95 kombájn közül 68, mint a bevetésre váró katonák, csak a jeladásra várnak. Dogossy Ferenc üzemvezető kicsit mégis bosszankodva beszél az aratásra való felkészülésről. A kilencvenöt kombájn közül ugyanis huszonhét még üzemképtelenül vesztegel Budapesten, javításra várva. A késedelmet alkatrészhiány okozza. Valameny- nyihez kaszafejvezeték kellene. Bár az üzemben már várA beszámolót követő vitában felszólalt többek között Radics Ferenc, Bálint Gyula, dr. Lakatos József. Végül Sági Ferenc összegezte az elhangzottakat. A bizottság a beszámolót és az előterjesztést elfogadta. ták a gépszemlét, tíz nappal ezelőtt mégis kiindult az első kombájn. Kombájnjaik zömével a ceglédi és nagykátai járásban aratnak. Van egy kis gondja a gépjavítónak: mintegy harminc kombájnhoz nincs embere. Az üzem nagy örömmel fogadná, ha volt komhájnosai, akik korábban elmentek és a tsz-ek- ben helyezkedtek el, az aratás idejére visszajönnének. Kiss Tibor kombájnos Nagykőrösre indul gépével, repce- csépiésre. Indult az első kombájn Baumgarten-díjas galamblövő Kihaló sportág a galamblövészet A Kossuth téri parkban gyakran ott üldögél egy ősz hajú, szép szál idős ember: dr. Józsa Géza, aki több ízben Magyarország galamblövö bajnoka volt. A napokban odatelepedtem melléje, és megkértem, hogy a Ceglédi Hírlap olvasói számára nyilatkozzon életéről és sportsikereiről, melyekkel világszerte dicsőséget szerzett. Először szerényen szabadkozott, de a beszélgetés során szép csendesen megeredt ajkán a szó. C.gl'd ől indult el — Ceglédi családból származom, de más vidékre kerültem és a katonai pályán dolgoztam. Az első világháborúban sok viszontagságon estem át. Az egyikre ma is szívesen emlékszem. Ez már 1919-ben történt. Aradon mint főhadnagy szolgáltam, s a franciák ütegünket le akarták szerelni. Erre én az üteget 6 ágyúval és 300 emberrel elvittem Békéscsaba'- ra, a 101-es vörös tüzérez- redhez. A háború után az iparügyi, majd a honvédelmi minisztériumban dolgoztam. 1948-ban nyugdíjba mentem, de azután is dolgozgattam több vállalatnál, s így kerültem vissza Ceglédre. Azután a sportsikereiröl kérdezgettem. — Már fiatal koromban kezdtem a galamblövő sporttal foglalkozni — mondotta felcsillanó szemmel. — Az 1930-as években több, mint tíz esztendeig tagja voltam Magyarország olimpiai galamblövő bajnokai csapatának, Halasival, Dórával, Montágligal, Lumniczer professzorral és Strasszburgevrel. Több mint száz bajnokságot, aranyérmet, serleg, váza és óra jutalomtárgyat nyertein a budapesti, szegedi, debreceni és szolnoki versenyeken. Csapatunkkal Helsinkiben, Berlinben elnyertük a világbajnokságot, Becs- ben 1939-ben megnyertem a Baumgarten vándordíját. Élő galambokra könnyebb lőni Elmondotta, hogy a versenyeken agyagból való, vagy élő galambokra lőnek. Az élő galamb lóversenyen könnyebb dolga van a versenyzőnek. — A versenyen a versenyző 15 méterre állva, Puli! kiáltással kéri az agyag galambot, melyet géppel dobnak fel. Előre nem tudni, hogy felfelé, vagy oldalvást, jobbra, vagy balra. — Az élőgalamb versenynél a pályán öt kalickát állítanak fel, és a versenyző Puli! kiáltására távolról kinyitják valamelyiket. Kirepül a versenygalamb, melyre kétszer lőhet a versenyző. A sportág visszafejlődött — A galamblövő sportot most is űzik hazánkban. A régi, szép sport azonban nagyon visszafejlődött. Hogy miért? Sok rá a költség, drága a fegyver, s más sportok nyomultak előtérbe. — Mi volt egyik legkiemelkedőbb élménye? — kérdeztem búcsúzóul. — Midőn a bécsi pályán küzdöttem a Baumgarten-dí- jért, a verseny előtt a kiállított versenydíjak zászlócskáit felém fújta a szél. — Géza, ez azt jelenti, hogy megnyered a versenyt, mondták a barátaim. — És megnyertem ! Kopa László GYALOG, AZ UGYERBŐL B. PISTA úgy gondolta, ma elindul a városba, abba a nagy épületbe, amit úgy hívnak, hogy tanácsháza. Az ágy végéből elővette piszkos, szakadozott, de ünneplőnek tartott nadrágját, a madzaggá gyúródott ingecskéje gallérját kihúzkodta, vizes kézzel lesimította a haját — így illik, gondolta 11 évének tisztességtudásával. De mire az U gyérből ide gyalogolt, bizony vizes ronggyal letörölt cipője nem ragyogott, és az ingderék is kimászott a nadrágból. Még az a jó, hogy a néni, ahova őt „igazították”, nem vette észre. De honnan tudta, hogy neki valami baja van? Mert rögtön ezt kérdezte. És nem volt könnyű elmondani. Mert nem is gondolkodott azon. mit is, hogy is mondja, ö azt tanulta az iskolában, hogy az édesanya a legjobb a világon! Hát hogy mondja el, hogy az övé nem ilyen?! Hogy napokig iszik, sokszor ő vonszolja haza, jó, ha egy héten egyszer főz egy kis levest, és hogy őt még soha meg nem simogatta? Ha a városban akadt dolga, hiába kereste köténye zsebében a „vásárfiát”. Pedig de jó lett volna egy „igazi” játékautó! Igaz, van egy remek ostora, amit ő csinált, és még reme- kebb a parittya! Hű, az úgy „hord”. Repülnek előle a galambok, de még a tyúkok is! HAZAJÁRNI apu se szeret. Mert ha szeretne, nemcsak két-három hetenként látogatná meg őket. Igaz, ő sem hoz semmit, de már látta Pisti, amikor anyunak négy darab százast is tett a markába. Hogy vegyen neki ruhát. Igaz, ruha nem lett belőle, de akkor húst~ ettek, jó zsírosat. A többi? Mind elitta... — Tegnap aztán nem tudni miből ivott, mert az apu már régen nem volt itthon. Dalolva jött haza... Szép hangja van anyunak ... de baj, hogy csak akkor énekel, ha részeg. Olyankor olyan csúnya a szeme. Aztán amikor elébe kerültem, elzavart, azt mondta, ne is lásson többéi Ilyet már mondott máskor is, de aztán elaludt, és elfelejtette. Én is. De tegnap sokszor elmondta. És hiába bújtam előle a padlásra meg az ólba, csők elkergetett. A szomszédéknál aludtam ... — mesélte a kisfiú. — TESSÉK engem oda vitetni, ahol az unokatestvérem van, Vácdukára! — Ez az egyetlen óhaja a 11 éves Pistának. Mert, mint mondta, itt már nem bír tanulni sem! Egyszer talán elfelejti, hogy kikergette édesanyja otthonról... Mert Pisti már sok mindent elfelejtett... A „néni” biztosan nem felejti el, mert felírta a nevét, és megkérdezte a tanító néni nevét is. Még azon a „zörgős” gépen is írt valamit A GYEREK reménykedik. Talán — talán majd otthonra talál. Mint az unokatestvér, Vácdukán. És írni fog ennek a néninek a tanácsra meg anyjának is. Még nem tudja, mit — csak azt, hogy az anyunak is írnia kell, mert nagyon egyedül van. A szomszédok se állnak vele szóba, mindig csak szapulják, kinevetik ... Csat — SPORT KÉZILABDA NB II Balszerencsés vereség • Az NB II nyolcadik fordulójában vasárnap a Ceglédi Építők férfi kézilabdacsapata Budakalászon vendégszerepeit. A mérkőzés végig fejfej melletti harcot hözott, amelyben a helyiek — né "i játékveiebőimtgédle ttel — égy- gólos győzelmet arattak. Budakalász—Ceglédi Építők 22:21 (10:11) Cegléd: Szalisznyó — Juhász, Pánczél, Hörömpő, Tu- kacs, Rossi, Szabó. Csere: Ivanics — Vass, Godó, Adonyi. A két Pest megyei együttes közül az Építők kezdett jobban, magabiztosan szőve a támadásokat, egy-két gólos előnyt-szerzett. A második félidőben is igen jól játszottak, a ceglédiek, sokszor csak a szerencse és a játékvezető „mentette” meg a helyiek kapuját a góltól. Egy perc volt még hátra a találkozóból, amikor 21:21-nél Hörömpő tisztán tört kapura. A védők „leütötték”, és az azt követő akcióból- az ellenfél gólt ért el. A játékvezető a nyilvánvaló szabálytalanságnál tóvábbot intett. Végeredményben az együttes 22:21-re vereséget szenvedett, de nem keltett csalódást, mert ha a már több NB I-es mérkőzésen is bíráskodó játékvezető nem tiszteli annyira a hazai pályát — ugyanis különösen a II. játékrészben sokszor indokolatlanul vette el a labdát a vendégektől —, akkor az eredmény is a mutatott teljesítményt tükrözi, mert a ceglédiek legalább a döntetlent megérdemelték volna. Góllövők: Tukacs 7, Pánczél, Szabó 4—4, Hörömpő 3, Vass 2, Rossi 1. V'lZILABDA Budapesti Tipográfia—Ceglédi VSK 11:6 Cegléd, 300 néző. Cegléd: Szepes I, Vámosi I, Dervaderics, Vámosi II, Potyondi dr., Zsíros, Revuczky. Csere: Sársze- gi, Kisfaludy. Edző: Paál A. A rangadón csapatunk az idei leggyengébb játékát nyújtva, simán, megérdemelten kapott ki ilyen arányban a lelkes fővárosi csapattól! A ceglédi fiúk szív nélkül adták meg magukat, és erre az sem mentség, hogy két állandó játékosunk hiányzott: Szepes ll-t verekedés miatt eltiltották, Görgei betegsége miatt nem játszhatott. LABDARÚGÁS Szigetújfial 3:2 Bem SE: Vilcsák — Szabó. Kovács, Laborcz, Bartl, Ku- binyi, Tukora, Bányai, Szabó Sándor, Bukta, Rimóczi. Edző: Laborcz Tivadar. Gól: Tukora, Bartl, Kovács. Szigetújfalui ifi—Ceglédi Vasutas SE ifi 1:3. Megyei labdarúgó-bajnokság. Abonyi TSZ SK—Cegléd- berceli Vasutas SC 2:2. Területi labdarúgó-bajnokság. Abonyi TSZ SK: Koczka — Matkovics, Kamai I, Varga, Vass, Makai II, Gazsovics, Sajnos, e vereséggel a csapat az utolsó helyre került szerény két pontjával. Már igen-igen kevés a remény, hogy megmaradhasson az OB II-ben. Bár még sok mérkőzés van hátra, és papíron minden lehetséges, ez csak úgy képzelhető el, ha vízilabdázóink óriásit javulnak, és, ha magukévá teszik azt a sportban nélkülözhetetlen elvet, hogy rosz- szul ugyan lehet és szabad is néha játszani, de sziv-lélek nélkül soha!!! Beck Mihály bb—fSem SE (0:2) Gönczöl, Kozma, Víg, Czig- ler. Edző: Gyér Károly. Kitűnő játékvezetés mellett, súlyos abonyi védelmi hibából döntetlen született. Gól: Gönczöl 2, Matkovics, öngól. Abonyi TSZ SK ifi—Cegléd- berceli Vasutas ifi 1:3. Területi labdarúgó-bajnokság. ★ Ceglédberceli Vasutas SC— Abonyi Gimnázium SE 32:8. Járási kézilabda férfibajnokság.
