Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-13 / 137. szám
M E G YE I. HÍR L A P K íj l Ö N K I A-D A 5 A. ”.¥AM. 137. SZÁM 1968. JÚNIUS 13., CSÜTÖRTÖK A vecsési Ezüstkalász tagsága bizakodó Szépen fejlődik a kukorica, a paradicsom és a káposzta Többszöri fej trágyázással enyhiteí tek a szárazságon Öten ülünk a helyiségben, Sárkány Gyula, a vecsési Ezüstkalász Tsz főmezőgazdásza percenként néz ki az ablakon, az égen sötét esőfelhők tornyosulnak. — Nagyon kell az eső — mondja, szinte maga elé, aztán rövid szünet után hozzáteszi: — barázdafenékig, legalább harminc centi mélységig. Nem mintha a vasárnapi csapadék nem ért volna aranyat, csak kevés •"olt. — Az is igaz — teszi hozzá Újvári Gyula elnökhelyettes —, hogy nem lenne jó, ha na -eső lenne. Bármennyire is furcsán hangzik, mi most a tagsággal azért szurkolunk, hogy sikerüljön a tervünk. A hatvanöt hold káposztánk nagy része ugyanis mélyfek- V*" ű területen van, tavaly ott sii 'kukoricát termesztettünk. Ha most lenne egy hat- van-hetven milliméteres esőzés, ezt a területet elöntené a víz. A :árgarépánál is ugyanez a helyzet. Tehát a kockázat kettős. Egyrészt, az aszály gyengíti a terméshozamot, másrészt, nagyobb eső esetén elöntené a víz az alsóbb területeket. — Valahogy így van — bó- lintot a 'főmezőgazdász. — Területeink zömmel változó talajösszetételűek, több mint kétezer hold dimbes-dombos területen fekszik. Itt a gazdálkodás különösen nagy tájismeretet, közgazda- sági tudást igényel. No, meg persze, kell a szerencse is. Amit Anti bácsi mond, sajnos igaz. A káposztát azért ültettük a mélyebb fekvésű földbe, mert úgy gondoltuk, hogy az . aszályos évben azt a területet ' lodese jo. munkák üteme tervszerint halad, a növénykultúrák fejlődése jó. Azt csak az ittlevő Blaskovics László és Lenkei ■László növénytermesztési brigádvezető tudnák elmondani mennyit dolgoztak a tagsággal a szárazság ellen. — Lajfial hordtuk a vizet a paradicsom és a káposzta alá, több kilométerről — mondják. — A tagság az aszály ellenére bizakodó, a vasárnapi eső nagyon hasznos volt, az uborka, a tök és a többi palánták fejts jól kihasználhatjuk. Viszont | nagyon kellene az eső, különösen a kapásokra, a szálas- takarmányra és a kertészeti kultúrákra. Nos, a szerencse ahhoz kell, hogy mindegyik annyi esőt kapjon, amennyi éppen szükséges. Ezért vagyunk mi most kétszeresen drukkban. — Mivel próbálták enyhíteni a nagy szárazság okoz'a kiesést? — A gabona kétszeri fej- trágyázást, a kapások másfél mázsa fejtrágyát és többszöri talajművelést kaptak. A fejtrágyázást a tőhöz adagolva végeztük. A gazdasági A kézikocsitól a villanytargoncáig (2.) A maggyár a törzstagok szemével Fényes István az esztergapad mellett. Fényes István 1928 óta dolgozik a monori magtisztító üzemben, törzstag. Mint gépjavító szakmunkás kezdte, mezőgazdasági gépeket javí- ött az akkori kovácsműhely- >en. Fáradságos munkával, rézzel hajtott fújtatóval ed- •ette, majd kalapálta a vasat. Amikor munkavezetője látta, rogy sűrűn törölgeti az izzad- íágcsöppeket a homlokáról, Így szólt: — Mi az, elfáradt, Fényes úr, talán sokat éjszakázott? Azóta több mint harminc esztendő telt el és a gépjavító •szakmunkásból tmk-csoport- vezető lett, főgépésze az évek során egyre terebélyesebb, rohamosan fejlődő üzemnek. Ma ventillátor szórja a levegőt a feltüzesített munkadarab alá, s a legmodernebb gépek segítik az emberek munkáját. — Itt például, ahol most dolgozom — mondja —, egy csapszeget munkálok meg a százezer forintot érő esztergapadon. így könnyebb és gyorsabb a munka. Igyekszünk, hogy az üzemben minimális legyen a gépállás s több a produktív idő. Nem is lehet egyszerű szavakkal kifejezni a különbséget a múlt és a jelen között. A munkavezető 58 éves, de korát meghazudtoló frisses séggel dolgozik, mindenütt feltűnik, ahol segíteni kell. Ismeri a korszerű gépeket, s tud velük bánni. Régen a kalapács mestere volt, ma már a gépeké. Hörömpő — Koblencz Az esőzés nyomán megindult a víz leszivárgás, s máris látható, felfrissült a határ. Újvári Antal hozzáteszi, hogy a hűvös levegő megakadályozza a kalászosok szemszorulását. összefoglalva tehát: jelenleg úgy néz ki, hogy a búza és az őszi.árpa a tervek szerint „hozza magát”, a rozsnál kiesés várható. A lucerna első kaszálása 10 mázsát adott, a második még jobb is lehet. Szépen fejlődik a kukorica, szebben, mint tavaly, persze az is igaz, hogy 3 mázsa alapműtrágyát kapott. A kertészetben a palánták fejlődése jó, újburgonyából 50 mázsás átlagot várnak, az őszi burgonya azonban gyengébb. Harminc hold kifagyott, ami megmaradt, arra eső kellene, jó kiadós. Felütötte a fejét a burgonyabogár, és a DL 7 és a Trifox permetezőszer gyengének bizonyult! A szálastakarmányban (szénában, lucernában, vörösheré- ben) kiesés mutatkozik s ez nem kis gond. Végezetül el kell még mondani, hogy az idén közel 300 vagon mű-, és szervestrágyát adtak a kalászosok alá. Ha ehhez hozzávesszük a tagság és vezetés lelkiismeretes, szervezett munkáját, akkor elmondhatjuk; joggal bizakodnak a vecsési Ezüstkalász Tsz-ben. Csák szerencse is legyen hozzá. Hörömpő Jenő Fagyipanaszok A Hangulat presszó fagyija közkedvelt kicsik és nagyok között — már csak azért is, mert a közelben nincs más fagylaltárusító hely. A gyerekek beszaladnak, ha nincs több pénzük, ötvenfilléres fagyiért. Azaz ez csak a múltban volt lehetséges, mert a napokban dörgedelmes „nem”-mel feleltek az egyik ötvenfilléres fagylaltot kérő gyereknek. Hosszúság, finomság, tisztaság Egy nap százhúsz mázsa gyapjú Hétfőn délután vizsgálták, s rakták zsákokba Monoron, a vasbolt egyik raktárában a „birkaruhákat”, a százhúsz mázsa birkagyapjút. Hornyák Györggyel, a Pest megyei ki- rendeltség vezetőjével beszélgettünk. A legelső kérdés persze mi más lehetett: — Melyik tsz adta le a legjobb minőségű gyapjút? sat adhatunk! Központi utasítás! És különben is, Pesten is így van! Azt, hogy néha nem tudják felváltani a tízest sem telőfordult), és mivel csak egy- és kétforintos dobható be a „perselybe”, fagylalt nélkül kell távozni — éppen csak megemlítjük. Azt azom_ , —A monori és a kávai Kos“ 9,Sa}C r?S. ^€^rin^0‘ (suth Tsz! Reggiel kezdtük az átvételt — de még nem feje- ségű. ződött be — akadhat ennél még jobb minőségű is! — Hogyan állapítják meg a minőséget? — ez kíváncsi kérdés volt ugyan, de szívesen megmutatták. Megtudtuk, hogy a minőségvizsgálatnál három összetevő a döntő: a szálak hosszúsága, finomsága és tisztasága. Ha mindhárom tékesebb, mint a sárgás színezetű, hiszen .tisztább. A tisztaság a almozástól, a legelőtől függ — az irsaiaknál a tapasztalatok szerint nem volt semmi probléma. A hullámos- gyűrűs szálak szakítóereje is megfelelt a követelményeknek. Az általános vélemény: a járás birkagyapjújának 78—80 százaléka első osztályú, s csak 20—22 százalék alminőban, hogy miért kell kikül- követelménynek megfelel deni a kevesebb pénzzel várakozó gyerekeket — már bizony megkérdezzük! Mert igaz, hogy Pesten is így van, de az is igaz, hogy ott fagylaltautomaták vannak! A kibontott zsákokat bevarrták, teherautóra került a gyapjú — a következő állomás a Gyapjúforgalmi Vállalat raktára lesz, ahol válogatják. majd mossák a gyapjút — s aztán kerül az iparba, feldolgozásra. — k. zs. — gyapjú, hetven forintos átlagárat fizetnek, persze lehet ennél kevesebb is, több is a I pénz. Az irsai tsz gyapjúszál- I lítmánya volt a „kísérleti j szemléltető eszköz”, a szálak j VB-tl.ES Vasadon, délután 2 órakor a vb-ülésen a tanácsülés anyafénye fehéres volt — s ez ér- I gát tárgyalják meg. „Nékem nincs olyan szerencsém“ A monori, Fő téri újságospavilon ezekben a napokban egy ostromlott vár képét mutatja. Kavargó, izgatott embertömeg tartja megszállva a környékét, szinte állandóan. Egyszerre húszan-harmincan is ostromolják a borítékos sorsjegy árusítóját, és akik már célhoz jutottak, lobogtatják kezükben a kis papírlapokat. Aztán lefagy az arcról a mosoly; nem nyert. A bódé mellett éppen egy kis csoport dugja össze a fejét. Közepén egy húsz év körüli fiú kuporog, kezében egy sapka, tele sorsjeggyel, nem, nem ő az árus, ő a hazárdjá- tékos. Állítólag az előbb 200 forinttal ajándékozta meg a kegyes Fortuna, s most a kezdeti sikerét felülmúlva az egész pénzt befektette ebbe a vállalkozásba. Szorgalmasan bontogatja a kis borítékokat, nem győzöm kivárni a végét, eddig még nem nyert. Itt-ott gúnyos megjegyzések csattannak egy kopott kabátos férfi megjegyzi: — Lóversenyre menne inkább! — Elégedett-e a napi forgalommal? — kérdezem Kellner F erencnétől. — Sorsjegy ügyben nem pa- naszkodhatom — mondja. — A hat nap óta tartó dömping ideje alatt, mintegy 3 ezer sorsjegy talált gazdára. Az emberek kezdetben csak tanakodA MONORI VÁRÓTEREM LAKÓJA Kopott, riasztó megjelenésű ember. Esténként a monori váróterem tompa fényében kuporog, akár egy ottfelejtett rongycsomó. Körülötte tök- maghéjhalom, papírlapon tálalt ételmaradékok. Ha elnyűtt bőrkabátján megcsillannak a fények, valahogy olyan látványt nyújt, mint egy ütött-kopott páncélzata kór borlovag. Gyakran lehet látni, ahogy italosán imbolygó alakjával árnyékot vet a falra, érthetetlen szavakat mormol maga elé, vagy csak beleénekel a nagyvilágba. Rejtély számomra, régi és nyugtalanító, nem tudom miért van itt mindig és ki is ő voltaképpen? Amikor egyik este könyörgő tekintettel nyúlt az ujjam között parázsló cigarettacsikk után, nem tudtam megállni, hogy ne érdeklődjem tőle. Amit akkor hirtelenjében el- rosból. mondott, annyira hihetetlen- pénze nek tűnt, mint a legvadabb rablómese. Aztán, amikor előr vette szennyes, foszladozó iratait, megmutatta személyazonossági igazolványát, el kellett higgyem, amit mond. Romániából került Magyar- országra még a II. világháború viharában. Itt rekedt valahogy, távol rokonaitól, ismerőseitől. Cipész egyébként, szakmájában — ki tudja miért — nem tudott elhelyezkedni, de úgy látszik, az életben sem. Húsz év alatt csaki- nem bekalandozta az egész országot. Jelenlegi munkakönyvé az utolsó lapig betelt, személyazonossági igazolványának lakás rovatában 1960- tól 15 helyiség szerepel. Ahogy mondja, 1960 volt a züllés kezdeti éve, akkor ismerkedett meg egy nővel, akivel három hétig együtt élt. Aztán felbukkant az eddig gondosan eltitkolt férj s neki menni kellett. Elkeseredésében kiballagott a Nyugati pályaudvarra és találomra felült egy vonatra. Valahol vidéken élt, kallót- dott, aztán ismét Budapesten. Se lakás, se pénz. Mert nem dolgozott. Szállása kapualj, árokszéle.. Tavaly kitiltották a fővá- Vonatjegyre szánt éppen Monorig volt elég. Itt is ragadt. Azt mondja, hogy az ebédje sokszor csak egy falat kenyér. A hivatalos szervek gyakran segítették. Mindhiába. Nemcsak az alkalomszerű napi keresete folyik le a ton- kán, hanem lassan már az egész élete is. Baky László nak, tétováznak, akkor jönnek igazán lázba, ha valaki nyer. Gyakoriak a 10—20 forintos nyeremények, 200 forintnál többet azonban eddig még senki sem nyert. — Nem jelent konkurenciát a sorsjegy, a lap árusításnál? — Egyáltalán nem, sőt az állandó lapvásárlók mellett sokan jönnek olyanok is, akik a sorsjegy mellé lapot is vásárolnak. Talán éppen fájdalomdíjnak? Az interjú végén én is megkockáztatok egy sorsjegyet, de „nékem nincs olyan szerencsém”. —Baky SPORT Díjazottak A SZÁZMÉTERES SPRINTER A járási spartakiádon a 100 méteres gyorsfutást Balassa Éva imponáló fölénnyel nyerte. Az üllői általános iskola VII. c. osztályának tanulója már az előfutamban figyelemre méltó időt ért el. Testnevelő tanára, Árpás» Károly azonban figyelmeztette: erejét a döntőben jobban ossza be, mert erős a mezőny! Éva igazi atlétaalkat: kötött izmú, mozgása csupa harmónia. A döntőben remekül kezdett, rögtön az élre vágott, s előnyét fokozta, 14 másodperces idővel ért célba. Testnevelő tanára elmondta: Éva két éve rendszeresen sportol, s eddig legértékesebb eredménye (a vasárnapin kívül) Gyomron a járási úttörőolimpián, négytusa egyéni ösz- szetettben elért első helyezése. Tehetséges, szorgalmas sportoló, tanulmányi eredménye 4,5. Éva a 100 méteres gyor&fu- tás mellett megnyerte a távolugrást is, igazolva testnevelő tanára és a szakemberek véleményét. Jelenleg a Budapesti Spartacus Sportiskolának igazolt versenyzője, és lelkiismeretesen készül a megyei döntőre, ahol nagy erőpróba előtt áll. Reméljük Éva ott is „megállja” a helyét és igazolja versenyzői képességét. <ő) w KÉZILABDA Baj nők jelölthöz méltóan Vecsési VIZÉP—Gödöllői EAC 36:20 (13:11) Az idén nagyszerű formában levő vecsési kézilabdázók tovább folytatták sikersorozatukat. Az I. félidőben ugyan döcögött a csapatjáték és Boda is többször bizonytalankodott. Szünet után az erejükkel elkészült vendégek ellen óriási tudás és erőnléti fölénybe kerültek a hazaiak, és az élcsoportba tartozó vendégek nem tudták elkerülni a nagyon súlyos 16 gólos vereséget. Jó játékvezetés mellett a II. félidőben bajnokjelölthöz méltóan játszottak a vecsésiek. Góldobók: Helfenbein (5), Mátyás (5), Horváth, Eisen és Ra- kovszki. —Szatti— MAI MŰSOR MOZIK: Gomba: Hamis pénz. Nyáregyháza: Macskákat nem veszünk fel. Űri: Ellopott léghajó.
