Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-12 / 136. szám
1968. JÜNIUS 12., SZERDA "KfCívlav Hibák és erények a Dunakanyarban EGYESÜLT ERŐVEL Nyaranta évről évre beszámolunk a Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség ellenőrző kőrútjairól a Dunakanyarban, nemcsak az arra járó külföldi turisták, hanem a hazai kirándulók, valamennyi fogyasztó érdek- védelmében. Drága bor, törött tűzhely Legtöbben HÉV-vei mennek a szabadba. Tehát a szentendrei HÉV-végállomás környékén kezdődött múlt szombaton az idei első na- gyobbszabású ellenőrzés, amelyen Bezzegh Jánossal, a megyei tanács kereskedelmi osztályának főelőadójával együtt részt vettünk. Áll ott a peron végén egy tejet, édességet árusító pavilon. Először azt tekintették meg a felügyelők és megelégedéssel távoztak. Néhány lépésre az állomástól, a MÉK zöldséggyümölcs árusító bódéjából szintén. S nehogy az a vád érjen, csak a rosszat vesszük észre, folytassuk mindjárt azzal, hogy ez alkalommal a 14 megvizsgált boltból és étteremből a visegrádi ABC Áruházban is példás rendet, de semmi hibát sem találtak. Továbbá ezúttal a visegrádi 58. számú kisvendéglő szintén a „jók voltak még” listájára került. A visegrádi zöldséggyümölcs üzletnek annyi mindenesetre felróható, hogy az újburgonya már délre elfogyott, epre meg nem is volt, állítólag nem küldtek. Leányfalun a Gyöngyszem Étteremben sem merült fel semmi kifogás a felügyelők, nem úgy az üzletvezető részéről. Elpanaszolta, hogy fél esztendeje kénytelen tárolni 342 liter kiskőrösi kadarkát, nem veszi senki, mert sokallják literjéért a 31 forint 10 fillért. Bár sokszor kérte, a vállalat mostanáig sem vette vissza a raktárban poshadó bort. Sajnos egyéb hibák kiküszöbölése sem sietős a vállalatnak. A szentendrei 48. sz. gyorsvendéglő konyhájában harmadik hónapja használhatatlan a tűzhely, több darabra tört a lapja. Emiatt kénytelen a szakácsnő egy há- romlángú gázrezsón főzni. Nem is választékos az étlap, még leves sincsen rajta. A visegrádi Vár Étterem tűzhelyén egyelőre főznek, bár lapja annak is megrepedt és a vendéglátó vállalat közI pontja itt is késlekedik a javítással. Vannak még (súly)-hibák A repedt tűzhelylappal azonban aligha függ össze, hogy a Vár Étteremben próbaképpen rendelt három pohár egy deci vermuthot nem mérték pontosan, sem azt, hogy három halászlé mind- | egyikében különböző meny- j nyiségű hús úszkált. Az egyikben 19, a másikban 16, a harmadikban 14, de még véletlenül sem az előírt 18 deka. Az ára adagonként 21 forint 20 fillér, néhány napja. Addig 25 forint 20 fillért kértek azoktól, akik hajlandók voltak ennyit adni érte. Miután ilyen vendég kevés akadt, a Budakörnyéki Vendéglátóipari Vállalat a halat olcsóbban számlázza az étteremnek, s ennek arányában csökken a halászlé eladási ára is. Annyira, hogy 1 forint 10 fillérrel kevesebb még a Szentendrei szigeten levő Pokolcsárda halászlevénél is. Igaz, hogy a 18 deka húst a Pokolban beleteszik az adagba. A csárda II. osztályú étterem. A Vár Étterem viszont I. osztályú. Ez az oka annak, hogy választékban gazdag étlapján csak néhány pörköltféle olcsóbb 20 forintnál, a többi étel mind drágább, még sok hasonló besorolású fővárosi étterem árainál is. Ugyanis az egész Dunakanyarban valamennyi vendéglátóhely a megengedett legmagasabb költséget és hasznot számítja fel. De a szentendrei, előbb már említett gyorsétteremben a rántott sertésborda nem ezért került 17 forint 10 fillérbe, hanem, mert kalkulációs könyve május 21-én teleírt lapja az előzővel „összeragadt”, és emiatt az étlapon a régi ár szerepel változatlanul azóta is. Pedig aznap a tojás csökkenése miatt újra kiszámították és 16 forint 90 fillérben szabták meg a rántott borda árát, szintén a megengedett legmagasabb árrés alapján. Felmerül mindenesetre a kérdés, vajon előszezonban, indokolt-e a magas árkalkuláció? Hiszen ez év elején az illetékesek éppen azért' állapították meg a haszonkulcs alsó-, és felső határát, hogy a kereslet—kínálat feléledt gazdasági törvénye szabadabban érvényesülhessen. Egyelőre viI szont a kínálat sokkal nagyobb a keresletnél, különösen a Vár ! Étteremben, nyilván az árai j miatt. A vizsgálat részvevői különben úgy vélik, hogy csak ételárai első osztályúak, az étterem ellenben nem éri el az ehhez megkívánt nívót. Első lehetne azonban a II. oszály- ban. Akkor, aztán, mert olcsóbb, minden valószínűség szerint sokkal látogatottabb lenne. Megkövült antikvitások A dunabogdányi 4. sz. szövetkezeti eszpresszóban nem a besorolás körül van baj, megérdemelten HL osztályú. A kiszolgált pohár kabinetbrandy mindenesetre 7 milliliterrel kevesebb. A szövetkezet pedig nem gondoskodik tégelyekről, amelyekbe a kötelezően előírt fagylaltmintát eltehetné az eszpresszó vezetője. Leányfalun, a 7. számú élelmiszerboltot és négy különböző jellegű fiókját is felkeresték a felügyelők. Találtak 1966. augusztus 17-én töltött 106 palack tartósított mustot. Szavatossági idő ugyan nine? feltüntetve az üvegen, de nemcsak pezseg, több palackban már zavaros is a folyadék. Kétségkívül nem áll el ilyen sokáig. Árusítanak ebben a boltban egyéb régészeti leletet is: celofánba csomagolt bizonyos cukrászsüteményt, megkövesedett állapotban. Pedig csak április 18-án került az önkiszolgáló pultra. Végezetül még a Pokol csárdáról el kell mondani, hogy a kiszolgálás udvarias, gyors és határozott. Egy percen belül az asztalunkon a kért két vermuth. Kár, hogy ugyanilyen rövid idő alatt kiderült, nem vermuth van a poharakban, sőt mindkettőben a kelleténél kevesebb folyadék mereng. Teljes joggal, lévén, hogy Eg- ri-merengő. Az egész csárdában nincs egy csepp vermuth, az itallapon sincs feltüntetve, ennek következtében a felszolgáló az árát sem tudja, többet is számol érte. Ez volt egyébként kora reggeltől késő estig az egyetlen vastagon fogó ceruza, ami jelentős haladás a múlttal szemben. No, meg az is, hogy mindenütt hideg a sör, meg a mindenféle üdítő ital. Remélhetőleg így lesz most már ezentúl, esetleg a főszezonban is. Szokoly Endre MA MÁR az egy párt- alapszervezethez tartozók sem tudják egymásról, hogy annak idején ki volt a kommunista, illetve a szociáldemokrata párt tagja. Ez nem véletlen, hiszen a szocializmus építéséért folytatott közös munkában, az ellenforradalom elleni harcban, és más történelmi jelentőségű tennivalókban a két munkáspárt volt tagjai összeforrottak. 1948. június 12-én, három évtizedes kettészakadás után, újra egy és oszthatatlan lett a munkásosztály politikai és szervezeti egysége. Az 1948-as egyesülésnek voltak történelmi előzményei. Elegendő utalni a két párt egyesülésére 1919-ben; a kommunista párt és a baloldali szociáldemokraták együttműködésére a Történelmi Emlékbizottságban és a Népszava 1941-es karácsonyi antifasiszta számának megjelentetésében. 1944 őszén a két párt egyik közös okmányában már említi a két párt egyesülését. 1948 tavaszán, az egyesülés olyan munkástömegeknek az akaratából jön létre. amelyek már a hatalom részesei. E munkástömegek 1948 tavaszán megértették, hogy a szocializmus építése került napirendre és a munkásosztály a hatalom meghódítása után sem járhat egyedül. A szocializmus felépítése az egész nép ügye és ezért a munkásosztálynak be kell vonnia a szocializmus építésébe a parasztságot, a városi kispolgárságot és az egész dolgozó népet. Viszont a munkásosztály csak akkor képes más osztályokat vezetni, ha maga is egységes. A szociáldemokrata párt 1948. március 6—8. között megtartott XXXVI. kongresz- szusa a baloldal teljes győzelmét eredményezte. A kongresszus felhívta a pártvezetőséget a jobboldal elleni erélyes harcra, határozatot hozott a két munkáspárt egyesülésére. A kongresszus után — a baloldali szocáldemokra- ta tömegek nyomására — eltávolították a pártból a jobboldali elemeket. A KÉT PÁRT összekötő bizottságot létesít az egyesülés előkészítésére és országszerte mindenütt egységbizottságok alakulnak. Az egységbizottságok 1948. június 12-ig a Magyar Kommunista Párt IV. és a szociáldemokrata párt XXXVII. kongresszusáig végrehajtották az alsóbb pártNYÍRI ÉVA: (6.) Miért isznak Amstellt a görögök? Egy nap amúgy a „kertek alján” autózunk végig a városon. Rövid, keskeny utcácskákon haladunk, számomra teljesen ismeretlen negyedeken keresztül. Az autó hirtelen megáll. — Nézzen vissza a hátsó ablakon — mondja kísérőm. — Látja azt a magas épületet? — Amelyik olyan, mint egy fegyház? — Ráhibázott. Ez az Ave- roff-börtön. Itt tartották fogva Mikisz Theodorákiszt, a ... — Világhírű zeneszerzőt. — És a baloldali EDA parlamenti képviselőjét. Hogy kívüle még hány görög hazafi sínylődik az Averoff- ban, azt talán csak a börtön parancsnoka tudja. Fekete gépkocsi hajt el mellettünk, kísérőm feszült pillantással követi. Én nem látok rajta semmi különöset; a kocsiban csupán a vezető ül. — Ez az idősebb Papandreu kocsija — hangzik a magyarázat. — Úgy látszik, ismét megszigorították a háziőrizetét, amióta fia elhagyta az országot. Utunk végcélja az „athéni Gellérthegy”, a Lykavitos. Siklóval megyünk fel a csúcsán levő kilátóhoz, ahonnan — azt mondják — legszebb a panoráma. Az eiső, amit megpillantok, egy gépfegyverállás, néhány méterrel alattunk, a hegy oldalában. Körülötte unottan ténfergő katonák és kötélen száradó kincstári fehérneműk. Arrébb a szálláshelyük, egy barakk. Stílusa élesen elüt a kilátóteraszon épült kápolnától. A gépfegyver csöve a városra irányul, pontosan az Alkotmány térre (!) Szidom magamat, hogy otthon hagytam a fényképezőgépet... A kilátás tehát lehangoló, de a város gyönyörű. Tőlünk északnyugatra kopár barna szikla bukkan fel a házak között. Úgy magaslik föléjük, mint egy időtlen gra- nitpiramis. Előtte, mögötte autóbuszok, taxik kanyarognak, á forgalom körülfogja mint fürge folyó a szigetet. Délről idelátszik a márvány stadion. Pontos mása több ezer éves elődjének, s minden köve hófehér márvány. Ebben az országban egyébként is minden márványból készült. A küszöb, és a korlát, a királyi palota kapuja és a Piaka járdaszegélye, az oszlopok és a kilométerkövek. Görögországhoz — mesélik — szűkmarkú volt a természet: rendkívül szegény ásványi kincsekben. Építőköve sincs, bazalt, dolomit vagy andezit, csak — márvány. Hegyei is éppen ezért olyan zordonan fenségesek, mert a sok évszázados török elnyomás idején kiirtották az erdőket, s az erózió leborotválta róluk a termőtalajt. A márvány repedéseiben pedig a mostoha viszonyokhoz szokott sziklanövény is nehezen bír megkapaszkodni. Tekintetemmel körbejárom a várost. Látom Hadrianus császár diadalívét és az Alitalia Repülőtársaság modern székházát, a régi Agorát és a King George Hotelt, Theseus temploméi és a FIX sörgyár behemót épületeit. A hegy lábánál parányi falatozók, tavernák várják a betérő vendéget. Néhány asztal, szék, a járdán, s egy konyha: ennyi az egész. Az asztalokon mindenütt — Amstell sör. Dán márka, de itt is gyártják. Maga a tulajdonos szolgál ki. Hirtelen ötlettel FIX sört kérek. A „tulaj” ijedten körülnéz, majd fülembe súgja: — Ha ragaszkodik hozzá, akad egy-két üveggel. De, elnézését kell kérnem, a címkét leveszem róla. Elhagynának törzsvendégeim, ha meglátnák. — Nem értem. — Tudja, asszonyom, a FIX Sörgyár főrészvényese Ga- rufaliasz volt hadügyminiszter. Garufaliasz fasiszta. Ezért a görögök a puccs óta csak Amstellt isznak. Szerény módja a politikai tüntetésnek, de mégis csak az. Én is Amstellt iszom. Szerény módja a szolidaritásnak, de mégis csak az... Persze, vannak más módjai is a politikai tüntetéseknek Görögországban, ezeket azonban csírájában igyekszik elfojtani a katonaság-rendőrség. A ma is napirenden levő tömeges letartóztatások, a sebtében összetákolt „össze- esküvési” perek, az eleve elrendeltetett ítéletek mindmind amellett szólnak, hogy a görög baloldal kezdi kiheverni azt a bénító csapást, amelyet a puccs utáni hetekben szenvedett. Láttam hivatalos plakátokat, rajtuk szénnel írott „nem hivatalos” kommentárokkal: „Le a diktatúrával!”, „Szabadságot a bebörtönzötteknek!” És láttam' a rendszer, az uralkodó klikk félelmét. Alko- nyattájt történt, Athén külvárosában. Egy üres grun- don katonásdit játszott két csapat gyerek. Fakarddal, fapuskával, mint a világ bármely táján szokás. Egyikük hirtelen petárdát dobott az „ellenség” felé. A pukkanás messzire hallatszott, egészen a legközelebbi rendőrőrszemig. Az sípjába fújt, s percek alatt egy szakasz rendőr szaladt össze a szélrózsa minden irányából. Lihegve finiseitek a grundon, ahonnan időközben eltűntek a gyerekek. Hosszan vizsgálták a terepet, a lábnyomokat, a petárda maradványait. Egyikük még jegyzőkönyvet is készített az esetről. Hátha előléptetik ügybuzgalmáért ... (Folytatjuk) Felvonulnak az egyesülési kongresszus küldöttei. szervek egyesülését, június 13-án összeült a Magyar Dolgozók Pártja I. kongresszusa, amely jóváhagyta azt. Az egyesült párt politikai irányvonalát, ideológiáját tekintve marxista—leninista, kommunista párt lett. A programnyilatkozat felvázolta a közvetlen gazdasági és politikai feladatokat. A hatalmi viszonyok megváltozása lehetővé tették a tőkés elemek további kiszorítását a gazdasági és társadalmi életből. A program felvázolta a falu szocialista átalakulásának szükségességét és hangsúlyozta a párt internacionalista jellegét. Annak ellenére, hogy a programnyilatkozatban voltak a párt későbbi politikájára negatívan ható, elvi, elméleti megállapítások, egészében marxista—leninista program volt. A két munkáspárt egyesülése tehát a proletárdiktatúra győzelmét jelentette. AZ 1956 ELŐTTI PÁRTVEZETÉS bizonyos helytelen állásfoglalásai nem szolgálták a munkásosztály egységének ügyét. E hibák ellenére a volt elvhű szociáldemokraták — ezt éppen az ellenforradalom elleni harc bizonyította be — hűek maradtak a munkásosztály egységes forradalmi pártjához. Ezzel kapcsolatban jelentette ki Kádár elvtárs az 1957-es pártértekezleten az ellenforradalom idején alakult szociáldemokrata pártról: „Október 23-a és november 4-e között szervezett összes bur- zsoá pártok együttvéve nem jelentettek olyan veszélyt a proletárdiktatúrára, mint a szociáldemokrata párt. Mert ha a munkásosztályt sikerült volna kettészakítani, akkor nincs néphatalom Magyarországon.” Joggal mondhatjuk, hogy a két munkáspárt egyesülése valójában az ellenforradalom elleni harc, valamint a szocializmus építésének továbbfolytatására irányuló küzdelem időszakában fejeződött be. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRTBAN — kijavítva a régi hibákat — testvéri egységben dolgoznak együtt az egykori két párt tagjai. Ez az egység eddigi és jövőbeni sikereink záloga. A szocializmus teljes felépítésének programja, a szocialista nemzeti egységre épül, s ennek az egységnek a fundamentuma a munkásosztály szilárd egysége, amelynek szervezeti keretei ma 20 éve jöttek létre. (B — s.) Heti témánk: Az albérlet Az albérlő Ecser. Apró parasztház. Hátul a használaton kívüli gazdasági épületek. Ennek „köszönheti” Dombóvári Ferenc, hogy az a mondása, mely szerint: — Az ember melózik, mint az állat, és mégis kénytelen istállóban lakni... — nos, e felkiáltás nem költői túlzás, hanem sajnálatos ténymegállapítás. A háztulajdonos ugyanis a régi istállót alakította át lakássá. Persze, az átalakítás alatt senki ne értsen nagy átépítést. Mindössze any- nyi történt, hogy a földet téglával „lepadlózta”, és egy vékony fallal kettéválasztotta. Így nyért két 10—12 négyzet- méteres helyiséget. Ezt adja ki egyenként négyszázötven forintért. — Jövedelmezőbb neki, mintha marhákat tartana — mondja Dombóvári Ferenc. — Honnan költözött ide? — Somogyból. — Muszáj volt? — Maga is ezzel kezdi? Ezt üvölti rám a főbérlő is, aki amióta kijelentettem, hogy a négyszázötven forinton kívül nem vagyok hajlandó villany- és vízdíjat is fizetni, minden alkalmat megragad, hogy kikezdjen velem. — Az eredeti megállapodásban a villany- és vízdíj nem szerepelt? — Nem. Én három éve lakom itt, közben az eredetileg kialkudott négyszázötven forintnál drágábban is adnak ki ilyen lyukakat. Ez fájt neki. Erre kisütötte, hogy fizessek még ötven forintot. Mikor megtagadtam, kikapcsolta a villanyomat. Két bírósági tárgyalás után kötelezték, hogy visszakapcsolja. Azóta áll a háború. — Nem felelt a kérdésemre: miért kellett eljönnie Somogyból? V — Főleg a fiaim miatt, akik ott nem találtak munkát, szakmát sem tudtak volna tanulni. — Most ők is itt laknak? — Csak az egyik. A másik Pesten, munkásszálláson él. — Van valami tervük lakás- szerzésre? — Ezt komolyan kérdi? — Komolyan! — Hát nézze: miután nem vagyok Pestre bejelentve, ott nem kaphatok lakást. Ügy terveztük, hogy majd beköltözünk albérletbe, kibőjtöljük azt az öt évet, ami kell, hogy lakást igényelhessünk. Hát ez nem sikerült. Az viccnek is rossz, hogy az ecseri tanács valaha is lakást tud adni. Az építkezéshez nagyon sok pénz kellene. Én kétezer körül keresek, abból nem telik. — És a fűk nem segítenének? — Nem. Ők Pesten akarnak lakni. Egyik már elment, a másik ágyraj árónak akar bemenni. Amit a somogyi dolgainkért pénzt kaptunk, már elment. Ott már semmink nincs, itt sem lett és nem is lesz. Hát így élünk. Szép kis perspektíva, mi ? — kérdi kissé ellenségesen és keserűen. Nem tudtam választ adni Dombóvári Ferencnek. De megígértem, hogy a kérdésre visszatérünk. ö. F.
