Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-12 / 136. szám

4 1968. JÜNIUS 12., SZERDA VÁC Julika A napokban postára adtak egy levelet az Alsóvárosban. Címzett a Magyar Autóklub váci csoportja; feladó: nyolc boldog idős ember a Burgun­dia utcai szociális otthonból. Még mindig bennük él a múlt vasárnapi tihanyi utazás emléke, a balatoni táj ezer­nyi szépsége és nem utolsó­sorban a Dunántúlon elfo­gyasztott ételek-italok jó íze. hlégy férfit és négy nőt hí­vott vendégeként az útra az autóklub. Az otthon vezetősé­ge segített a kiválasztásnál, mert sokan vannak, akik a konyhai segítésért, a kertápo­lásért, a rendcsinálásért meg­érdemelnek ilyen jutalmat. Nyolcán írták alá a köszö­nőlevelet. Köztük a legboldo­gabb talán Julika néni — Lat­ki Miklósné —, akinek szemé­ben most is ott csillog az öröm, a boldogság tüze. — Soha életemben nem jár­tam azon a szép tájon — idé­zi a túra emlékét. — Ó. ho­gyan is jutottam volna el arra a vidékre? Én a Bemáthék ko­csijába kerültem. Vigyáztak rám. dédelgettek egész úton. — Megálltunk útközben sok szép helyen, városokban, üdü­lőtelepeken. Hogy volt-e vala­mi baj? Csak az esetleg, hogy mindig étellel kínáltak. Feke­tekávét ittam, kaptam egy nagyszerű ebédet, délután jégbehűtött epret. 1 Tihanyt nem lehet elfelejteni, meg azt a csodaszép magyar tengert. — Egy kicsit tovább marad­tunk a tervezett időnél, de a nővérkék tudták, hogy hol va­gyunk, és nem haragudtak, hogy csak este kilenckor tér­tünk haza. Másnap el kellett mondani a szobatársaknak, az otthon többi lakójának a szép kirándulás minden részletét. Még egyszer átéltük a nagy­szerű élményt. Julika néni a kapuig kisér. Búcsúzáskor még elmondja, hogy azért is nagyon boldog, mert az autóklub tagjai meg­ígérték: felkeresik utasaikat nemsokára a Burgundia utcai otthonban. (p. r.) LONDON Ä HETVENEGYEDÉ Agathe Christie megírta 71-ik regényét. Címe: Végte­len éjszaka. A híres írónő ez­úttal nem detektívregényt, ha­nem szerelmes történetet írt, amely egy „elátkozott kas- tély”- ban játszódik le. ABC az országúton, étterem a Duna-parton A verőceiek naponta elége­detten konstatálják: nőnek már a falak. A régi, rozzant presszó helyén . valóban min­den igényt kielégítő élelmi­szer-kombinát nyílik. A falu­nak 2800 a bejelentett állandó lakosa, nyaranta azonban NAGYKŐRÖS Ellenőrzés és tanácsadás a gombapiacon A nagykőrösi piac egyik legkeresettebb cikke a gomba. Sokan azonban félnek tőle, mert az újságok gyakran tu­dósítanak súlyos mérgezési esetekről. Ezt megelőzendő, a városi tanács az elmúlt esztendő­ben Sáfár Balázs egészségőrt gombaszakértővé képeztette ki, aki azóta a hetipiaci na­pokon és vasárnap is, rend­szeresen ellenőrzi a gomba­árusokat, hogy csak ehető, ve­szélytelen áru kerüljön for­galomba. Működése óta nem is fordult elő gombamérgezés Nagykőrösön. — Hol és kik szedik a gombát? tói kell óvakodni. Ha valaki nincsen tisztában valamilye'n gomba hovatartozásával, for­duljon gombaszakértőhöz. — Mire kell vigyázni a szedésnél? — A gombát mindig száraz időben szedjük. Vigyázzunk arra, hogy ne legyen közte kukacos és csigarágott. Ne nyomkodjuk bele a kosárba, hanem lehetőleg lazán rakjuk. A gombát a szedés után mi­nél hamarabb használjuk fel, mert hosszabb tárolás után az ehető gomba is mér­gező gomba lehet. (kopa) megháromszorozódnak, a hét végi forgalomról nem is szól­va. A meglevő három kis bolt és a Duna-parton felállított pavilon kevés. A községi tanács és a Szobi Járási Fmsz most közösen építkezni kezdett. Anyagot, pénzt az fmsz ad, terveket, munkaerőt a tanács, összefo­gásukkal novemberre két és fél millióból elkészül a falu dísze. Árukészletről, alkalma­zottakról az fmsz gondosko­dik. A Vác felőli fronton lesz a bisztró és a zenés presszó a fiatalok és az utasok szórakoz­tatására. Az országúti oldalon nyitják meg az ABC áruházat a mirelitpulttal, és ugyancsak ott kap helyet a zöldség-gyü­mölcs üzlet. A Duna felőli ol­dalon helyezik el az éttermet, amihez lépcsőzetes terasz és árnyas kerthelyiség csatlako­zik. A központi fűtéses épület té- len-nyáron nyitva tarthat. TARZÁNLAND Johnny Weissmüller, a Tar- zán-filmek híres főszereplője dzsungelt teremt magának Florida állam középső részén. Tízmillió dollár költséggel hozza létre a Tarzanlandet. VECSÉS Hatvannégy éves „nebuló66 — Az erdők közelében la­kók foglalkoznak vele 1 — mondotta Sáfár Balázs. — Egy-egy esős nap után előfor­dul, hogy 15-en, 20-an is árulnak a piacon. Őket már korábban kioktattam, hogy melyek a veszélytelen és me­lyek az egészségre ártalmas fajták. Inkább az erdőbe ki­rándulók és más alkalmi gom­baszedők részére szükséges az esetenkénti felvilágosítás. — Melyek a Kőrösön is található legismertebb fajták? — Az ehető gombák közül ebben az időszakban legismer­tebb: a szegfű, a vargánya, a májusi pereszke, a csoportos pereszke és a tinorugomba. A szegi űgombához azonban hasonlít a susajka nevű mér­gező gomba, a tinorugombá- hoz pedig a vörös szárú mért ges gomba. A nyáron pedig legjobban a gyilkos galócá­A szokásos év végi vizsgával zárta kapuit a vecsési 2-es szá­mú általános iskolában a dol­gozók tagozata. Az 5—6. osz­tályból heten, a 7. osztályból nyolcán és a 8. osztályból ti­zenegyen tették le a vizsgát. Vecsés lélekszámához mérten ez a szám, sajnos, kevés. Úgy látszik, sokan még ma sem jöttek rá arra, hogy az életben való boldoguláshoz mindenki­nek több tudásra, minél széle­sebb látókörre van szüksége. Ugyanakkor az esti iskola néhány ritka ténnyel dicse­kedhet. Itt van például Petrik Tamás bácsi, aki nyugdíjasán, 64 éves fejjel tette le a hetedik osztályból a vizsgát, méghozzá jelesen. Vagy Wolf Henrik tsz-dolgozó, aki 51 évesen vé­gezte el — szintén sikerrel — a 8. osztályt. Vajon milyen okok késztet­hették őket erre a késői ta­nulásra? Válaszul álljanak itt Petriik bácsi szavai: — ... Hogy miért? (Mert sze­retnék még én minél többet megismerni a körülöttem levő világból, hogy megismerhes­sem, megérthessem társaim­ban az embert. Ezenkívül több unokáin van, akiknek tanulá­suk közben jól jón a nagyapai segítség... Petrik Tamás és Wolf Hen­rik példája szép példa, alkal­mas arra, hogy követőkre ta­láljon. Főleg sok-sok fiatal körében. pápay) A budaörsi ha EZ A HARMADIK OSZ­TÁLY századik magyarórája. Az évzáróig már csak egy lesz. Ilyenkor, mint minden évben, ünnepelnek. Hagyomány ez már náluk, nem is tudják, ki kezdeményezte annak idején, az elsőben. A padsorokkal szembe székeket helyeznek, odaülnek, a szavalok előadók, kis túlzással majdnem az osz­tály fele. Mögöttük egy fiú ül, gitárral a kezében, ő kezeli a magnetofont is. A diákok töb­bi része a közönség, de nekik sem meglepetés a műsor, hi­szen ott voltak a próbákon. Az igazi meglepetés a tanár urat éri, mert ő először hallja. A kor költészetéből, az egész évben tanultakból, főként a szabadságharc és a kiegyezés ellentmondásait hozzák vissza más szemek, más évek tükré­ben. Siratóval indul ez a köl­tészet —, már-már félnék: de nem, a diákok összeállítása sokrétű. Kiemelt hangsúlyt kap az a líra, mely meddő si- ratás helyett alkotómunkára hívott. Öraközi, szakköri viták tükröződnek, nézeteik párvia­dalai Kossuth, Görgey, Szé­chenyi útjáról. Helyt kap Ma­dách tehetségének az euró­pai irodalomra is oda pillantó méltatása, Ady életútjának megítélése. Diákos, szép hév­vel árad belőlük a szó, de a hév nem ragadja el az elő­adást: tisztázódó gondolataik józansága és a lelkesedés har­monikus, zárt formába ölelke­zik, így jön- létre a kerekség. Ezek a fiatalok nem szenteltet igényelnek —, mítoszt sem al­kotnak. AZ ELSŐ SÖRÖKBŐL szi­gorú szemmel követi az elő­adást egy lány a közönségből. Ö, Laczkó Gabriella, állította össze a műsort. Különben ki­váló sportoló, atletizál. A kö­zépiskolai sportversenyeken a legjobbak között szerepel. Nemrég Gyulán volt, edzőtá­borban: állandóan kiszökött a városi könyvtárba, mert köz­ben egy irodalmi dolgozatra is készült. .. Jókaiból ad elő most egy kislány. Fekete, hosszú hajfonatával, sűrű lep­keként rebbenő fekete szemöl­dökével olyan romantikusan szép, mintha maga is Jókai egyik regényéből jött volna ide. Bogyó Anna, a megyei középiskolások biológiai tanul­mányi versenyének egyik rész­vevője, biológus szeretne len­ni... Egyébként az előadók közül csak egy készült színészi pályára. A tanár is, a vendég is meg­hatódik. A vendég megvallat­ja magában ezt az érzelmi hullámot. De valóban megható a fiatalságnak az a velejárója, amely olyan egy-az-egyben tárul most, eléje: a felkészü­lés, a készülődés, igyekezete. És megható, mennyi lehetősé­gük van még: lehetőségeik megsokszorozzák őket —, a lá­togató képzeletében most egy pillanatra több ezer náluk idő­sebb ember ül itt. Mindazok, akikké válhatnak. Most még ilyen nagy a választásaik le­hetősége. A tanár, György József meg­hatottsága is természetes. A tanár az ilyen percekben vég­zi belső számadását, betaka­rítja maga számára is a mun­káját ... György József élete, tanári pályája úgy alakult, hogy mindig új gimnáziumok­ban tanított. A felszabadulás után még friss diplomával a zsebében szülőhelyére, Tisza- íöldvárra telepedett le, hoigy a saját hazájában próbáljon pró- fétaságot. Bár 45 előtt az egyetemen Németh irodalma, Illyés, József Attila költészete alig ért el hozzájuk — önálló előadást még Adyról sem kap­tak, és a legnagyobb hatást Szabó Dezső gyakorolta rájuk — mégis, milyen sokan tudták közülük aztán a dolgukat. 1945 után György József, fiatal ta­nár, társaival, minisztériumi támogatással, de úgy, hogy közben a parasztoktól is ker­tek egyéni adományokat, gim­náziumot hozott létre Tisza- földváron. Hogy nyújtózkodott az ország ebben is; körülöttük egymásután születtek a közép- istkoliák, így Mezőtúron, Túr- kevén, Kunszentmártonon. Maga az ország legfiatalabb gimnáziumi igazgatója lett Jóval később ide nősült Buda­örsre. AZ ISKOLA, ahol most ta­nít, új épület. A négy évvel ezelőtt alakított helyi gimná­zium — az első érettségi bi­zonyítványokat az idén oszt­ják — mint neve, Budaörsi Általános Iskola és Gimná­zium is mutatja, általános is­kolából nőtt ki. A múlt he­lyett is az eredményekről kérdezünk tehát. A múlt he­lyett az eredmények szólnak. Nem vitatható, hogy ezt a kö­zépiskolát is a közoktatás mennyiségi igényei hívták életre ezen a sok gonddal küz­dő, hirtelen felduzzadt tele­pülésen — annál örvendete- sebb tapasztalni, ahogy az it­teni munka célul tűzte, és el­éri a minőséget. De már a gimnáziummal összenőtt álta­lános iskola is. Az egyik te­remben a vendég gazdag ki­állítást láthat tőlük: a gyer­meknapra nyílt meg, amikor is az úttörőcsapatuk elnyerte a KISZ KB vörös zászlaját, amellyel összesen 22 általános iskolát jutalmaztak az egész országban . . . Aztán megtud­ja a látogató, hogy — csak né­hány kiragadás — például a KISZ járási szavalóversenyén minden évben az iskola nö­vendékei szerepelnek az első 5—6 helyezett között; hogy csak a századik magyarórát ilyen szépen megünneplő osz­tályból hárman vetitek részt a megyei Ki mit tud versengé­sen; hogy ugyancsak tőlük a helyi művelődési ház irodalmi szakkörét több mint tfz diák látogatja... Ezekután rosszul­esik hallaná, hoigy takarékos^ sági intézkedések miatt az idei tanévre meg kellett szün­tetniük néhány élénk, tevé­keny szakkört — csak egy ál­talános művészeti kör maradt életben. (Spórolni, mondjuk egy biológiai szakkörön? Ha csak két jó szakembert indít útjára, nevel az országnak a tárgykörön belül, akkor is megéri!) A századik magyaróra vé­get ért. Egy kislány, az egyik szavaló, magában sírdogál a folyosón: az ő egyik versére, időhiány miatt, már nem ke­rülhetett sor. Az osztály le­megy az udvarra. A szél majd ráfúj, a nap majd rásüt a kis- lánykönnyékre, és egy pilla­nat alatt felszárítja őket. A TANÁR UR ZAVARBAN VAN: az osztályból csak két diák állt stabil ötösre, mert azt nem adja könnyen. De most majd több kerül a bizo­nyítványokba. Bár nem is ez, nem is csak ez a fontos, hogy megtanulták az anyagot, ha­nem hogy megszerették, jó esetben életük végéig szeretni fogják a verset, a prózát, a szót, a gondolatot. Padányi Anna MINIK A csillagokban Egy — mint magáról írja — szerény életszemléletű, na­gyon komoly és kulturált fér­fi házassági hirdetését olvas­tam egyik napilapunk utolsó oldalán. Igényei a várandó arával szemben: legyen csen­des, őszinte, hű, jellemes, ön­zetlen, házias, kiegyensúlyo­zott, karcsú, diplomás, kor­rekt, megértésre, szeretetre és nyugvópontra vágyó, s nem modern hölgy. Tizennégy — és nem kevesebb — követel­ménypont. Most morfondíro­zom: hol találhatja meg bol­dogságát ez a szerény élet- szemléletú hirdető? A csillagokban talán. Fogyókúra Hölgyeim! Ki akar önök közül gyorsan és hatékonyan megszabadulni felesleges ki­lóitól? A tipp óriási: kalória­szegény diétát ajánl, és napok­ra szóló recepteket ismertet egyik nagyvállalatunk havi Híradója. íme a sok közül egy napi ajánlat: reggelire szaha- rinos tea, egy darab kemény tojás pirított kenyérrel, ebéd­re 30 deka kelkáposzta főze­lék 10 dekás főtt marhahús feltéttel és 5 deka főtt burgo­nyával; vacsorára sovány son­ka, egy főtt tojás, 10 deka pa­radicsom és ugyanennyi zöld­paprika. Az egész kalóriaérté­ke mindössze 1020. Nos, höl­gyeim, itt az alkalom! A fo­gyókúra sikere holtbiztos, hi­szen a recept és az ajánlat a magyar édesipar Híradójából származik... Szerelem — Szerelmes a fiam — me­sélte a minap kollégám. — Belelapoztam egyik füzetébe, és az utolsó oldal telis-teli ír­va azzal, hogy Ibi, Ibi, Ibi... vagy százszor. Ki ez az Ibi, aki ennyire és ennyiszer bele­véste nevét fiam szívébe, majd füzetébe? „Aááá, hagyd —fö­lényeskedett a gyerek —, csak egy lány az osztályból. Belém van esve”. — Az Ibi? — „Per­sze, hogy öl” — Talán mondta is, vagy mi?... „Azt nem kell mondani — okosított fel a fiú —, hanem meg kell érezni. Meg vannak a jelek is!” — Je­lek? — „Hát. A Pusztai ki­nyúlt az irigységtől, amikor az Ibi nekem adta ide a táská­ját, hogy vigyem. Belém van esve, nna!” — Nagyon, kis­fiam? — „Ccc. Ezt nézd meg — s megmutatta a fejebúbját, amelyen egy jókora púp dudo- rodott. — Az Ibi csapott meg a vonalzóval. Nagy, mi?” Nagy. Igazi nagy szerelem! Nothing! Lajos bácsit, az öreg pincért jól ismertem. Számtalanszor maradtunk együtt záróra után — még egy pohár sörre; ilyen­kor beszélgettünk. Külvárosi pincér volt, de mindig egy jobb helyre vágyott, a belvá­rosba, szép kávéházba, ele­gáns vendéglőbe. Fizetőnek, főúrnak. Soha sem sikerült. Ki tudja, miért? „Nothing!” — mondta angol tudása egyetlen szavával; semmi, semmi probléma, jó a kis­kocsma is. „Nothing!” — mondta egy-egy kedvesebb vendégnek, ha az éppen nem tudta kifizetni a fröccsöt; semmi, majd legközelebb be­hozza. „Nothing!” — legyin­tett könnyedén-formán, ami­kor már öregebb korában a kollégák csak rámolásra hasz­nálták és nem engedték a vendég közelébe. „Nothing!" — szólt csendesen, amikor nyugdíjazták és már csak vendégként járhatott egykori munkahelyekre. öreg pincér, kiszolgált pin­cér. Azt mondják, szépen halt meg. Jól megebédelt, meg­itta pohár sörét és hirtelen rosszul lett. Csak egy pillana­tig tartott az egész: „No­thing!” — akarta mondani, de a „th” sziszegését inkább Sejteni, mint hallani lehetett. A halál sem hallhatta meg. Elvitte csendesen. Eszpresszóban (Szín: egy eszpresszó sa­rokasztala. Szereplők: Néni, aki negyvenévesre álcázza magát, noha hatvan; Pincér, aki egy szót sem szól, ké­sőbb megüti a guta; Édeskék, akik nyolcan-tízen vannak és aranyosak. Amikor a füg­göny felmegy, a Néni beszél, már fél órája.) NÉNI: ... És tudja kedves­ként, én altkor azt mond­tam az én édes barátnőim­nek: hagyjuk ott azt a má­sik cukrászdát és jöjjünk ide, magukhoz. Sok jót hallottunk erről a helyről. Itt mindenki csupa figyelem, udvariasság, szeretik a vendégeket. Mert én és a barátnőim jó vendé­gek vagyunk ám. Törzsvendé­gek! Mondtam is odaát an­nak a faragatlan pincérnek: hát ez az új mechanizmus, hogy nem törődnek a ven­déggel? És az a szégyente­len még ki akarta fizetni a szódámat. Már azt hittem, ki­húzza alólam a széket. Felhá­borító. Hát nem? Na, át is jöttünk ide, az egész társaság. És akkor még szemtelenül azt mondta, hogy tiszteltek magukat általunk, mert ő ellensége a konkurrenciának. Hát, kedvesem, majd csiná­lunk itt egy kis konkuren­ciát. Ne féljen, nem lesz üres asztala ... Ah, lám már itt is vannak az én édes barátnőim. Édeskék, édeskék, ide-ide ... Jaj, főúr toljon közelebb még egy asztalt, és néhány szé­ket is. Szeryusztok, édeskék, szervusztok, foglaljatok he­lyet, meglátjátok, milyen jól érezzük magunkat itt. A főúr igazán nagyon figyelmes. Igen, há; akkor mit is rende- lün? . .. Parancsoljatok, édes- kéim. Meg van? Mindenki? Hát akkor én is rendelek. Ké­rem, hozzon nekem is egy szimplát. Jó erőset és hosz- szút. És egy kis szódavizet is. Csak kis pohárral. (A függönnyel a pincért le­takarják.) d. F. VÁSÁR! Szezonban vásárolhat engedményes éren! Vevőink még jobb kiszolgálása érdekében augusztus 31-ig MEGHOSSZABBÍTOTTUK ENGEDMÉNYES VÁSÁRUNKAT JAWA SUPER M—20 kismotor kempingezéshez MOTORKULI utánfutó PILLE motorkerékpár utánfutó RÉGI AR ÚJ AR 5320,— Ft 4600,— Ft 2700,— Ft 1900,— Ft 2400,— Ft 1700,— Ft OTP-H ITELLEVÉLRE IS A Csepel Mintateremben Bpest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 59. Nyitva: 9—17 óráig, szombaton 8—12 óráig. ! i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom