Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-31 / 126. szám

1968. MÁJUS 31., PÉNTEK rfcsi hegyei <cfúrjon 3 Beat-tnise Több mamit egy éve már, hogy riportot írtam az abo- nyi beat-miséről. Akkoriban az Uj Ember című katolikus hetilap néhány megjegyzéssel ellátva részleteket közölt ri­portomból. Azt írták: „A ri­port olvasmányos, a hangja is tárgyilagos, a kölcsönös tisz­telet, mondhatnám a nemzeti összefogás szellemét sugároz­za. Néhány közlése a beat- miséről minket is ■ meghök­kentett.” Ezt az utóbbi mondatot már más vonatkozásban írta le az újság cikkírója, most mégis szeretnék utalni rá, mert ismét néhány „meghök­kentő adatot” szeretnék közöl­ni, egy újabb beat-miséről. Nem arról,’ amelyről az Uj Ember 1968. május 12. számá­ban tudósít, hanem arról, amely 1968. május 26-án, va­sárnap délelőtt fél 9-kor volt a Mátyás-templomban. Ahhoz, hogy „meghökkentő adataim” érthetővé váljanak, tudni kell, hogy a Mátyás- templomot most éppen belül­ről renoválják. A templom egész belső terét, fő- és mel­lékhajóit állványerdő borítja. Tudni kell még, hogy a beat- míse híre szélsebesen terjedt el a fővárosban és nagy tönge- geket vonzott. Már jóval a mise kezdete előtt zsúfolásig megtelt a templom. A szó szoros értel­mében olyan szorosan álltak az emberek a sűrű és piszkos állványzat között, hogy moz­dulni sem lehetett. Sőt, léleg­zetet venni sem, hiszen az építkezés miatt a templom légtere is lecsökkent, azáltal, hogy az állványokat pallók borítják. És a templom három, ennyi emberhez képest szűk kapuján, a két oldialkapun és főkapun keresztül egyre töb­ben zsúfolódtak be. Mint egy őskeresztény katakombába. — Az áhítatot néha a malter és festék potyogása zavarta meg, bár nem hiszem, hogy valaki képes lett volna ilyen körül­mények között az áhítatra. Az állványokon, hogy közelebb kerüljenek a kórushoz, lobo­gó hajú fiúk mászkáltak, má­sok káromkodtak, lökdösőd­tek, igyekeztek helyet szoríta­ni maguknak. Jómagam egy ideig a tö­megbe ékelődve álltam, majd az egyre növekvő szorongatta- tás hatására pánik vett erőt rajtam. Mi lenne, ha egy áll­vány leszakadna? Mi lenne, ha tűz ütne ki, hogyan, jutna ki innen a megrémült tömeg? Hány ember életébe kerülne ez a vasárnap délelőtti beat­zenével összekötött áj tatos­ság? És eszembe jutott, hogy ez nem is tartozik a lehetet­lenségek körébe, hiszen né­hány hete röpítette világgá a szörnyű hírt a sajtó Egyip­tomiból, ahol látni vélték Szűz Máriát, s a csodára éhes tö­meg több embert tiport a más­világra. Csakhogy lássa... Ilyen gondolatoktól hajtva verekedtem ki magam a tö­megből. Példámat többen kö­vették. Illetve később láttam, hogy én követem többek pél­dáját. Most már nemcsak be­felé, de elkezdtek kifelé is áramlani az emberek. Bár még mindig többen mentek befelé. Most sem akarok másként, mint tárgyilagosan, a kölcsö­nös tisztelet, mondhatnám a nemzeti összefogás szellemé­ben szólni. S éppen azért, mart ebben a szellemben szó­lok, szeretném megkérdezni: nem felelőtlenség-e emberek egészségét és esetleg életét kockára tenni „egyházi célok” érdekében? Vagy akármilyen cél érde­kében. Nádas Péter CSEPEL AUTO Megkétszereződik hazánk egyetlen autógyárának termelése Csaknem két évtizeddel ez­előtt kezdte meg munkáját a Csepel Autógyár. Ez idő alatt jelentősebb üzembővítés nél­kül háromszorosára növelte többek között az autómotor gyártását. Az igények növekedése azon­A megyei kórház új sebészfóorvosa Pest megye Tanácsa dr. Hüttl Tivadart, az orvostudo­mányok kandidátusát, az egye­tem I. sebészeti klinikájának docensét nevezte ki a megyei Semmelweis Kórház I. számú sebészeti osztálya élére. Az új osztályvezető főorvos jelentős tudományos munkás­ságra tekinthet vissza, egyike az ország legjobban képzett se­bészeinek, kollégái bizalmából a Magyar Sebésztársaság fő­titkári tisztét is betölti. Osztá­lyát június elsejével veszi át. Szombat-vasárnap Hangversenyek a megyében Szombat-vasárnap rendezik meg Vácott a már hagyomá­nyos Dunakanyar Dalostalál­kozót. A program szombaton este a hallét egyetem kórusá­nak és a váci Vox Humana énekkar közös hangversenyé­vel kezdődik. Vasárnap dél­előtt tíz és délután három órai kezdettel országos minő­sítő kórushangversenyt ren­deznek ugyancsak a művelő­dési házban. Vasárnap ünnepli fennállá­sának tizedik évfordulóját az aszódi I. számú általános is­kola ének-zene tagozata. Eb­ből az alkalomból délután fél öt órai kezdettel jubileumi hangversenyt rendeznek a művelődési házban. ban még ennél is gyorsabb: a piac újabb típusú, nagyobb teljesítményű tehergépkocsi­kat követel a gyártól. Az en­nek megfelelően kialakított, 1972-ig megvalósuló, fejlesz­tési programban évente 400 millió, együttesen pedig egy- milliárd-ötszáznyolcvanmillió forintot költenek hazánk egyetlen autógyárának kor­szerűsítésére, bővítésére. A nagyszabású rekonstruk­ció befejezése után a Csepel Autógyár termelése a jelen­leginek csaknem kétszeresére növekszik. Illést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Jóváhagyólag tudomásul vette a lengyel párt. és kormányküldöttséggel, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttségé­vel, továbbá a KGST-vb 34. ülésén, valamint a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság külügyminiszterével és az Irá­ni Császárság külügyminiszte­rével folytatott tárgyalásokról elhangzott tájékoztatókat. A kormány megvitatta a múlt évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló beszámo­lót, és felhatalmazta a pénz­ügyminisztert, hogy az ország- gyűlés elé terjessze. A 'Minisztertanács elfogadta az Országos Tervhivatal elnö­ke, a pénzüevminiszter, a munkaügyi miniszter és az Or­szágos Anyag- és Árhivatal el­Lacikonyhák a Dunakanyarban Hizlalda, húsíeldolgozó- és műanyagiizera Tahilólíalun Kevés a vendéglő és az ét­terem a Dunakanyarban, s ez évek óta sok bosszúságot oko­zott a kirándulóknak, turis­táknak. A krónikus bajon akar most segíteni a tahitót- falui Kék Duna Szakszöveg- kezet. Elhatározták, hogy egyelőre a községükben és Visegrádon lacikonyhát állí­tanak fel. Az ízléses pavilonokat a most épülő húsfeldolgo­zó üzemükben készülő hentesárukkal látják el. A csaknem kétmillió forin­tos beruházással készülő üzem­ben évente 3000 sertést dol­goznak fel. De maguk gon­doskodnak a húsüzem alap­anyagáról is: már épül az 1200 férőhelyes hizlalda, a többi sertést pedig a ta­gok háztáji gazdaságából vá­sárolják fel. A júliusban megnyíló pavilonokban a há­zi készítésű ételeken kívül saját termésű boraikat áru­sítják majd. A szakszövetkezet ezenkí­vül műanyagüzemet is lé­tesített, amelyben tányérokat, tálcá­kat és demizson formájú flakonokat gyártanak, első­sorban saját termékeik cso­magolására. A minidemizso- nokban például eper- és málnaszörpöt hoznak forga­lomba. nöke együttes jelentését a nép­gazdaság 1968 első negyedévi fejlődéséről. A munkaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége tájékoz­tatta a Minisztertanácsot a munkaidő-csökkentésről szóló kormányhatározat végrehajtá­sáról. A kormány tudomásul vette a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszternek az időszerű mezőgazdasági munkákról, a kedvezőtlen időjárás következ­ményeinek elhárítására telt intézkedésekről szóló jelenté­sét. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter ezután a felügyelete alá tartozó vállala­tok 1967. évi tevékenységéről, valamint a kedvezőtlen termé­szeti adottságú mezőgazdasági termelőszövetkezetek helyzeté­nek javítására hozott határo­zatok végrehajtásáról számolt be a kormánynak. A Minisz­tertanács a beszámolókat tu­domásul vette. A Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság elnöke jelentést tett a dolgozók beadványainak intézésével kapcsolatban vég­zett vizsgálat tapasztalatairól. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. EPER VÁSÁR Cegléden, az úgynevezett Vett úton hajnali 6-kor nyit a MEK átvevőhelye. Ide hozzák portékáikat a város határából, valamint Nyársapátról és Csemőről a termelők. S a Vett úton átvett eper hamm útra­kel. Reggel már a fővárosi üz­letekben kapható. De az 53 dekás, műanyag dobozos ex­port-eper sem sokáig vár az indulásra ... Erdész romantika nélkül Gyermekkorom óta az erdész fogalma máig is úgy él ben­nem, mint egy terepszín ruhás, hetyke kalapos, karján kétcsö­vű puskát hordó ember, aki ura és parancsolója hatalmas kiterjedésű erdőbirodalmának. Más dolga sincs, mint reggeltől napestig az erdei ösvényeket járja, ha kedve szottyan rá, leül, valamelyik évszázados fá­nak támasztja a hátát, és hall­gatja a madarak énekét, vagy megbúvik egy széles lomb- koronájú fa vastag ágán, hogy puskavégre kapja a félelmetes agyarú vadkant, a kecses fűté­sű őzeket. Estémként pedig megtér az erdő közepén épített kicsiny faházába, amelyet ér­tékes vadásztrófeák díszítenek. Jómagam is, sok pajtásomhoz hasonlóan, gyermekkorom egy bizonyos szakaszán, ilyen élet­ről álmodoztam. Az erdész, Masznyik János, nem nevet ki, amikor mondom neki a munkájáról és életéről bennem élő elképzeléseket. Vé­gighallgat komolyan, aztán rá­bólint fejével. — Nem maga az egyetlen, Akarni valamit---------------------- istenét, nagy I Az anyám | bajt csinál­----------------------tam. N agy bajt csináltam, két embert megöltem — hangzik a kopottas magnetofonból. Először egy szép, magábafe- ledkező mély női hang, aztán egy fádabb, és kevésbé felsza­badult, majd meg egy resze­lés, ártatlan gyerekhang éne­kel. En ültettem a diófát Más köti alá a lovát Más köti alá a lovát. Aztán már üresen serceg a te­kercs, és a magnetofon gazdá­ja, Gorocz Albert, a fiatal tanár, újat tesz fel. A tanári szobában rajtunk kívül senki sincs; a szép, tisz­ta iskola — régen magánvilla — és az ápolt kert is üres. Délelőtt, amikor vendéglátó­mat, az iskola egyik tanárát kerestem, még tömve volt gyerekekkel. „Kisegítő iskola” — ez az intézmény hivatalos neve. Ha jól emlékszem, 13 tanár, tanító dolgozik itt, s kö­zöttük csak egy a gyógypeda­gógus. Iszonyatosan nehéz, és nem túl látványos munkát vé­geznek. Magnetofonos ismerő­söm fő hivatása egy, azt hi­szem most nem is divatos pá­lya; énektanár. A zene, mint eszköz? gyógypedagógiai Hogyne!---------------- • ott kezdeném, I Inkább | ahogy megis'­---------------- merkedtünk: a v árosi uszodában, ahol iskolás gyerekek mellett edzősködik. Meglepődtem, amikor meglát­tam: igazán jóképű fiatalem­ber — nem ilyennek képzel­tem egy énektanárt, akinek a tudományos igényű cigányfol- klór-kutatás a szenvedélye. Huszonegy éves korában, a diploma megszerzése után Bács megyébe került, tanyai iskolába, összevont osztályai voltak, közben művelődési há­zat igazgatott, esti általános iskolát vezetett és furulyázni tanított. Akkor kapott rá a cigánydalok magnetofonos gyűjtésére —, két osztályabeli kislány énekét vette fel elő­ször. (Csak akkor voltak haj­landók énekelni, amikor már a többi gyerek hazament.) j—-------- értette a dalok I Nem | szövegét. Szótárt------------- meg nem tudott s zerezni. — Mert itt élnek közöttünk évszázadok óta, de alig van róluk hozzáférhető irodalom. Pár éve kiadtak egy szótárt: háromszáz példányban — még a szerző sem tudott nekem belőle szerezni! — mondja méltatlankodva. így hát kénytelen volt ma­ga szerkeszteni szótárt. Ma már jól tájékozódik a nyelv­ben, még a különböző nyelv­járásokban is. Munkájáról, gyűjtései eredményéről írt né­hány cikket, meg is jelentek az — Acta Lingua című nyu­gat-európai folyóiratban. A macskának nincs kalapja Se csizmája a lábán Se csizmája a lábán — fordítja nekem a szöveget. Ezek a tekercsek, amelyek a felvételeit őrzik — s melyeket az ország különböző részeiben, de főként itt, szülővárosában, Nagykőrösön gyűjtött — tíz év múlva használhatatlanok lesznek. Ha átmásolhatná őket hanglemezre... így fél, hogy a munkája, a gyűjteménye kárbavész. Fél ettől, de nem panaszkodik, hanem dolgozik tovább. elbúcsúzik, mert | Aztán | vissza kell men1­-------------- nie az uszodába. E szembe jut jó néhány véle­mény, okfejtés, amelyek mind a tanári, meg egyéb értelmisé­gi pályák elszürkülését látsza­nak bizonyítani. Pedig hát így is lehet: tevékeny módon élni, akarni valamit. Így is lehet, hogy érdekeljen bennünket egy s más abból, amit életnek hivnak. P. A, aki így gondolkozik rólunk, er­dészekről. Nem szégyenlem bevallani, gyermekkoromban én is hasonló véleménnyel vol­tam a dologról. Hiába, az er­dő, az állatok közelsége, a ma­darak éneke akaratlanul is ro­mantikus képzelgéseket indít az emberben ... — És ma? — Látja. Se puskám, se egyenruhám. És trófeákkal dí­szített faházam sincs az erdő közepén. Ikladon lakom, benn a faluban. És motorral járom öt falu határát, mert gyalog­szerrel aligha boldogulnék ezerháromszáz holdas „birodal­mammal”. — Mi a munkája? — Ne lepődjön meg, egy cseppet sem hangzik romanti­kusnak. A munkám: a mező- gazdasági'termelésre alkalmat­lan területek fásítása, erdőfel­újítás, fakitermelés. — Kié az ezerháromszáz holdas erdő? — Hat termelőszövetkezet, a bagi, az aszódi, a hévízgyörki, a galgahévízi, a vérségi és a domonyi a gazdája. Ez a hat gazdaság fogadott fel erdész­nek március elsején. — Ezek szerint nem az álla­mi erdőgazdaság dolgozója? — Már nem. Tíz esztendeig a Gödöllői Állami Erdőgazda­ságban dolgoztam, fásító és szakirányító erdészként. Ez a munkakör azonban itt meg­szűnt, máshova kellett volna költöznöm. A feleségemnek pedig Ikladon van háza. Nem lett volna könnyű dolog a helyváltoztatás. Érthető, hogy megörültem a termelőszövet­kezetek ajánlatának. — A gazdaságoknak eddig nem volt erdészük? — Nem. Tudja, százötven­kétszáz holdhoz nem kifizetődő erdészt tartani. A hévízgyör- kiek kezdeményezésére azon­ban az idén tavasszal hat gaz­daság összefogott. Így már ér­demes. Holdanként havonta harminc forintot fizetnek a gazdaságok a hévízgyörki ter­melőszövetkezetnek, ahol al­kalmazásban vagyok. — Mennyi a keresete? — Havi kétezemyolcszáz forint. — És az erdészetben mennyi volt? — Havi ezerhétszáz és hoz­zá a ruha, az illetményföld és a fajárandóság. Együttesen az is kitette a havi kétezemyolc­száz forintot. Anyagilag tehát nem jártam jobban, de meg­maradtam helyben és önállóbb is vagyok. — Mennyit dolgozik napon­ta? — Nehéz kérdés. Naponta két-három faluban megfordu­lok. Kiadni a munkát, ellen­őrizni a végrehajtását. Regge­lente hatkor indulok hazul­ról és este hét óra előtt csak ritkán térek meg. — A felesége nem sokallja a távollétet? — Megérti. Neki is két falu a birodalma. Iklad és Do- rnony. Körzeti ápolónő. Ö is sokat van úton. — Elégedett az új munka­helyével? — Nagyon szép feladatot bíztak rám. Még ebben az év­ben mintegy nyolcvan hold új erdő telepítését kezdjük meg a hat termelőszövetkezet terü­letén. Tudja, mit jelent ez? Azt, hogy ezek az erdők túl­élnek majd engem. A tölgy- erdők élete például nyolcvan esztendő. Én harminchárom éves vagyok. Száztizenhárom éves lennék, amikor sor kerül majd a kivágásukra. — Ez a legszebb az erdész munkájában? — Ez is. Meg az, hogy mun­kája nyomán megváltozik, át­alakul a táj. — Erdő kerül oda, ahol ad­dig soha nem volt. Erre gon­dol? — Erre is. Meg arra, hogy Aszód, Verseg, Hévízgyörk és Galgahévíz környékén soha nem volt még fenyőerdő. Most pedig lesz. Kétszázezer darab erdei fenyő iskolázását kezdtük meg. Ez biztosítja a jövő évi telepítés szükségle­tét. — Hány hold fenyőerdö lesz a kétszázezer darab csemeté­ből? — Hozzávetőlegesen negy­ven hol. Pontosan azért lenne nehéz kiszámítani, mert két­féle módon telpítünk majd, másként a dombos és megint másként a sík vidéken ... Az, hogy most már saját erdésze van a Galga menti közös gazdaságoknak, annak a néhány hónappal ezelőtt megkezdődött változásoknak az eredménye, amelyek mind iözelebb hozzák egymáshoz e gazdag táj termelőszövetke­zeteit. Prukner Pál a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom