Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-18 / 115. szám
MST HEGYEI zMíritm 1968. MÁJUS 18., SZOMBAT NAGYKOROS Gazdag irodalmi program az idei könyvhéten Kulturális életünk nemes hagyománya az évről évre megrendezésre kerülő ünnepi könyvhét. Nagykőrösön a fogyasztási szövetkezet, a könyvbarátok köre, az úttörő- és KISZ-szervezetek illetve a kömunkálkodnak a könyvhét sikerén. A megnyitóra május 25-én kerül sor, amikor a városi könyvtárban átadják a fogyasztási szövetkezet 16 ezer forint értékű könyvajándékát. Május 28-án a művelődési otthonban nagyszabású Gorkij- est lesz, budapesti előadóművészek részvételével. Június másodikén az ifjúsági klubban a fiatalok részére hangzik el egy irodalmi összeállítás. Ugyanezen a napon aszfaltrajzversenyt rendeznek az úttörőknek. A legsikeresebb kis művészek könyvajándékot kapnak. Június elsején a Kőrisfa Cukrászdában könyvtombolát rendeznek. A könyvhéten két sátorban is úttörő, KISZ-fiatalok árusítják teteket. Kocséron az úttörők házra járva kínálják a . . tatott szó újdonságait és a pi- fiataljai i actéren felállított sátorban is házról nyomkedvére válogathat könyvek szerelmese. BALATONI HORGASZKEMPING A balatoni vendégek régi kívánságát teljesítve, a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal Vonyarc-Vashegyen létrehozta az első balatoni horgászkempinget. 56 faházat állítottak fel, s ezekben 112 vendéget helyezhetnek el egyszerre. A horgászjegyen kívül csónak is a helyszínen bérelhető. Ha rövid a járdád foldd meg hét száz méterrel... Nőnek az igények — Ahol „átépítik" az öreg Dunát Kezdjük egy kis matematikával: Dömsödön az utcák hossza összesen 44 kilométer; a járdáké viszont 4. A községi tanács idei összbevétele 333 ezer forint; ebből járdára mindössze 56 ezret tudott „kiszorítani” a tanácsülés. — Azt hiszem, nem kell sokat bizonygatnom, hogy — bármennyire jogosnak is érez- zük a lakosság igényét a járdaépítésre, ötvenhatezer forintból még egy kilométerre sem futotta volna — mondja Sáfrányos László vb-elnök. — így aztán arról az egy kilométerről is lemondtak? A tanácselnök mosolyog. — Rosszul ismeri a dömsö- dieket. Megtoldottuk! Az összeget? — A járdát. A tanácsülés ugyanis úgy határozott, hogy A vád: emberölés kísérlete. Aki kapta az ütést: izmos, félig kopasz, középkorú ember, aki adta: magasabb, erősebb és jóval fiatalabb nála. Az ütés eszköze: egy sarkalókulcs. Ott fekszik a bíró asztalán. A vádlott szabadlábon van. Mögötte ül a sértett. Rajtuk és a bírón, ülnökökön, ügyészen, védőn kívül alig vagyunk néhányan a megyei bíróság legnagyobb tárgyalótermében. Az ügynek ma van a harmadik — és valószínűleg utolsó — tárgyalása. A SÓGOROK semmi. Szóltam nekik, hogy engem várnak, menjenek tovább nyugodtan. — Ronda ügy — mondja a fiatal sofőr. Szünet van, az öreg szabadnapos ülnökkel, aki mellettem ült, kint beszélgetek a folyosón. A fiatal, mackós sofőr valahogy hozzánk húzódott, és nem tudja megállni, hogy meg ne ossza velünk gondolatait. — Ronda ügy — mondja ismét, s a tárgyalóterem felé bök: — hallhatták bent. Sógorok. A két asszony — testvérek. De nagy marha voltam, hogy nem kísértem tovább! Akkor nincs ez az egész. Bár ki tudja Ha akkor nem, hát később... Azóta nem merek megállni a sági cukrászdánál. Lehet, hogy megvernek, vagy beverik a szélvédőt. Ha arra fuvarozok, ott szoktam kávét inni. Ronda ügy. — A vádlottat régen ismeri? — Néhány éve. Ha arra járok, szoktam látni az úton. fuvarozik a lovaival. Integetni szoktunk, egyszer beszélgettünk is. A sértett is kint áll a folyosón. Ö is fuvaros Tápiósze- ssőn, mint a sógora, a vád- .ott. A két sógor között régóta tart a harag. A fiatal sofőr tovább magyaráz. Azt mondja, amit már anúként elmondott. Szeptember volt: este felé ért a sági cukrászdához. Amikor megint a teherautóval, látta, rogy a sógorok veszekednek. Majd a sértgtt — fent volt a bakon — a vádlott kezére vágott az ostorral. — Aztán indította a lovakat. Majdnem eltaposta a fe- eségét. Már mint a vádlott feleségét És mondja-kommentálja az előzményt is, amit mindjárt az eset után elmondott neki a vádlott. Hogy a sértett a cukrászdában ivott, amikor a sógor bement oda egy üveg sörre. A sör rossz volt, a vádlott kiöntötte; a sértétt azt gondolta, hogy őt akarta leönteni. Emiatt lett a veszekedés. A sofőrt később megkérte a vádlott: kísérje őket a teherautóval, mert „nem akarja, hogy baj legyen”. — Mert csak úgy tudtak hazamenni, hogy a sógorék háza előtt kellett elmenni. Ott aztán kilesik őket — szóval tetszik érteni. Kocogtak, én lassan utánuk. De már késő volt. Este kilenc óra felé. A, mondtam, nem lesz itt Az öreg ülnök int a szemével. A sofőr odanéz, zavarba jön. A sértett, ahogy rója a folyosót, már egész közel van hozzájuk. A sofőr elhallgat, a cipőjét nézegeti, aztán hirtelen a sértetthez fordul. — Hát nem szép ügy ez a maguké. — A sértett vöröses arca lilább lesz egy árnyalattal, de meglepően nyugodtan mondja: — Azt rosszul látta maga. Nem akartam letaposni. O ugrott a lovak elé, ők produkálták (!) ki. Azért csinálták — jól megcsinálták. Amikor elmentek előttünk, mindennek elkiabáltak. Jó kis emberek ezek. De nagyra tartják magukat! Azért, mert nagyobb házat építettek. Nekem meg beverik a fejem. Indulatosan néz maga elé. A sofőr kínjában csóválja a fejét — Azt azért nem kellett volna. Hallgatunk. A sofőr kezdi. — Hol verte be? Mutassa. — Itt ni! — mutat a tarkója fölé. — Kilenc napig voltam kórházban. Aztán öt hónapig betegállományban. Mert a bokám is eltörte. Otthagyott, cserbenhagyott... Amikor elmentek előttünk, felültem a kerékpárra. Azért mentem, hogy a rendőrnek bejelentsem a becsületsértést, mert mindennek elkiabáltak. Amikor utolértem őket, leszállt a kocsiról, és nekem jött a sarkalókulccsal. A bokám is eltörte. Ott hagyott... — Nem nagyon. Nem ér az rá inni. Reggeltől estig hajtja magát Meg is van mindenünk. Az fáj neki. — Nem nézik le őket? Nem éreztetik...? — Mink? Szeretettel vagyunk irántuk. Csak nem tudja elviselni, hogy békében élünk, jól élünk. Mert mink szeretjük egymást az urammal. Én vagyok a rakodója, hogy arra se kelljen fizetni. Dolgozunk, nem isszuk el. Mi lenne, ha nem dolgoznánk? Ott az adó, a lótartás. Hogy tudnánk kifizetni, hogy tudnánk a gyerekeket fölnevelni, hogy építettünk volna házat... — ...a nagyobb házat. — Megdolgoztunk érte! Este az uram néha olyan fáradt, hogy mosakodni sem tud. Azért építettük a fürdőszobát. Most csak beül a kádba. .. Ez nem tetszik neki. Ki akar minket pusztítani, mindig talál valamit. Pedig sógorok vagyunk, meg komák. Tizennyolc évig egy ágyban aludtunk, egy asztalnál ettünk a testvéremmel. Most már szétválasztott minket... Ismét szünet, a bíróság tanácskozik. A folyosón elém áll az egyik asszony. — Újságíró tetszik lenni? — ... Nem úgy van ám, ahogy mondja — mutat a sértett felé. — Ki akar minket pusztítani. Ö produkálta az egészet. Odajön a vádlott. Az asszony mondja, hogy újságíró vagyok. Mondom, igen, írok az ügyről. A férj hosszasan töpreng. — A végén — mondja — majd adok nyilatkozatát. Mert azt is mondta, hogy paj- szerrel ütöttem. Meg azt is, hogy fejszével. Tetszett hallani, hogy az anyósom nem jött el most tanúskodni, mert ez a múltkor megfenyegette. — Hány éves maga? — kérdezem a férfit. — Negyvenöt. — A sógora? ' — Negyvenhat. — Sakkal idősebbnek látszik. Hallgatnak. Az ügyvéd félrehívja a vádlottat. — Az azért van — mondja az asszony —, mert iszik. A tizenötéves fia fuvarozik helyette. ő meg mindig iszik. — A maga férje nem iszik? ítélethirdetés. A megyei bíróság jogos védelem címén felmenti a vádlottat. A sértett — áll az indokolásban — miután a vádlotték a házuk előtt elhaladtak, támadó szándékkal kerékpározott utánuk, és nem azért, hogy a rendőrhöz menjen. Amikor beérte őket, leszállt, visszarántotta a lovakat és „valamiyen szúróeszközzel” a vádlott felé kezdett csapkodni. Közben kapaszkodott, hogy fellépjen a kocsira. A vádlottnál nem volt ostor. Az ülés alól kikapta a sarkalókulcsot, avval csapkodott a sértett felé, hogy elkergesse. Az egyik ütés a sértett fejét érte, s amikor lehanyatlott, akkor tört el a bokája. A felmentés jogerős. Vége a tárgyalásnak. A volt vádlott rátarti elégedettséggel int nekem, és elmegy feleségestül. A folyosón a sértetthez csatlakozom, csöndesen megszólal: — Jókat mondtak magának rólam. Biztos azt is, hogy iszom. Hát iszom. De ő is iszik. Megkérdezheti a többi fuvarost, mennyire ki nem állhatják. — De maga támadta meg. — Nem úgy volt az! — És szinte derűsen, egy filozófus felülemelkedettségével mondja a maga verzióját. Az egyiket, mert az eljárás során több verziója volt. — Csak az az igazság, megmondom — hajol hozzám bizalmasan —, mindig vagány- kodni akart, hogy erősebb, meg a házuk, meg így-úgy — szóval vagánykodik. Csakhogy én nem ijedek meg tőle. Mindig vagánykodni akar, de én nem ijedek meg tőle ... Murányi József a rendelkezésre álló pénzből csak egy munkavezető szakember bérét és az anyagot fedezzük. A többihez kérjük a lakosság segítségét. Versenyt hirdettünk: amelyik utca lakói vállalják a társadalmi munkát, azok kapnak járdát. Elsőnek a Haladás utca és a Határ út lakói jelentkeztek. A legalacsonyabb órabérrel számítva is, legalább ötezer forint értékű társadalmi munkát végeztek; hétszáz méter járdát építettek. Útépítőkkel ugyanez, jóval többe került volna. így viszont harmincnégyezret megtakarítottunk az ötvenhatból. A jó példa követőkre talált. Néhány nappal később újabb három utca lakói zörgettek az ajtón: ők is vállalják, amit a Határ útiak. Hogy ott még az idős asszonyok is hordták a vizet a betonkeverőknek? Amit ők tudtak, mi is tudjuk — ígérték. — Milyen választ kaptak? — Július végén mind a három utcában megkezdődik a munka. Előbb nem lehet, mert a strandot az egész község sürgeti, s így oda kell a szakember. Bizony, nőnek az igények! Évszázadokig úgy is jó volt a Duna a dömsödieknek, ahogy volt. Most viszont biztonságos, kulturált fürdési lehetőségeket igényelnek. — A strandépítkezés már tavaly elkezdődött. A községfejlesztési alapból felhúztunk egy épületet, amelyben az idén nyolc vetközőfülkét, hat egész napra bérelhető kabint, és 600 személyes ruhatárat rendezünk be. Csináltatunk egy háromfülkés tusolót és egy „illemhely-kombinátot” is. A fogyasztási szövetkezettel közösen pedig büfét építünk, amelyben kempingcikk- kölcsönzés is lesz, no meg pénztárfülke. — Egyszóval, minden megváltozik, csak a jó öreg Duna marad a régi. — Tévedés, a Dunát is „átépítjük”: ötezer köbméter sóderral töltöttük fel a meder szélét, s így tizenötször százhúsz méteres sekély vizet, „lubickolót” csináltunk a gye r ekeknek. — Gondolom, idővel a part is sorra kerül. Mezítláb járni rajta kissé kényelmetlen ... — Csak volt, amíg rá nem hordattunk 560 köbméter homokot. Most aztán olyan selymes föveny várja a napozókat, mint a Riviérán — kicsiben. Néhány év múlva már árnyékba is húzódhat, aki nem bírja az erős napot: őszszel parkosítunk, fásítunk. — Szezonnyitás? — Június elsején. Vendégeket — egész nyáron — szívesen látunk! ny. é. Kiszáradt a Jászság fsaggasiyínja Jászberényben, a város határán 400 évig virított a Jászság legnagyobb fája: egy hatalmas vadalmafa, amelyet Rákóczi fájának neveztek. A levéltári dokumentumok szerint 11. Rákóczi Ferenc többször járt a jász „fővárosban”. A Nagyságos Fejeden lem emlékét őrző 20 méter magas óriás faaggastyán az idén már nem hajtott ki, kiszáradt. A városi tanács a védett fát kivágatja, mivel kidőlése veszélyeztetné a járókelőket. CEGLED Naponta tíz hektó szódavíz Ha jól működik a szódás- I a gép mellett. Bármennyire is üveg és belőle szénsavdús viz spriccel, nem enged az üveg nyaka, eszünkbe sem jut a szódagyár. Bezzeg, ha az asztalra tett üveg alatt tócsa keletkezik, vagy ha az üvegből csak éppen hogy csurran, cseppen az üdítő víz, ugyancsak emlegetjük készítőjét. — Hogyan tudják kielégíteni az igényeket? — kérdeztük Fried Dezsőt, a ceglédi üzem vezetőjét. — Mindig fel vagyunk készülve, különösen nyáron. Meleg napokra nagyobb a raktárkészletünk, és ha úgy adódik, a műszakot megtoldjuk egy-két órával. Pedig éppen elég nyolc órát állni. Nem könnyű munka ez, különösen nőknek. Alaposan meg kell nyomni a pedált a töltőmasinán, hogy a korongon levő négy üveg továbbmozduljon. Lábukon hatalmas gumicsizma, előttük bokáig érő vízhatlan kötény, fejükön sisak, csuklójukon bőrből készült érvédő. Hörömpő Zsuzsa öt éve áll jó fizikumú kislánynak látszik, bizony műszak végeztével szívesen ül le pihenni, mielőtt hazamenne. Azt hiszem, hogy a töltés nem a női munkák közé sorolható. Alaposan igénybe veszi a kar- és lábizmokat, nem beszélve a mindig vizes, hideg padlózatról. Az erősen zakatoló gépek mellett kis asztalkánál három nő hajol nagy halom szódásüveg „feje” fölé. Kezükben csavarhúzónak látszó nyeles kés. Ezzel húzzák ki az elromlott, elrozsdásodott zárócsapszeget. Nem könnyen enged a női kéznek. Arcukon rándul az izom, kezük fején már kis dudor jelzi; talán itt is alkalmasabb lenne az erős férfikéz. Ebből a kis üzemből közel 10 hektoliter szódavíz kerül a boltokba naponta és 3 ezer üveg Bambit, Jaffát raknak a szállítókocsikra. (csat—) MONOR Nőtt a születések száma Kevesebben az abortuszbizottságok előtt Dr. Nagy István járási főorvos beszámolót terjesztett a Monori Járási Tanács végrehajtó bizottsága elé az anya- és csecsemővédelem helyzetéről. A múlt év számadatai azt VÁC Korszerűsítik a vágóhidat MAGASPÁLYA - MINT A HÚSFÜSTÖLŐK Felbolygatott méhkas az egész vágóhíd Vácott, szinte nincsen egy négyzetméternyi területe sem, ahol ne építenének. — Terjeszkedni nem tudunk, ezért korszerűsítünk. Könnyebbé tenni a munkát, biztosítani a még higiéniku- sabb munkakörülményeket, figyelni a jövő követelményeit: ez a célunk — mondja Tóth Ignác, a Pest—Nógrád megyei Húsipari Vállalat főmérnöke. Gépkocsiról malacokat terelnek a „Sóhajok hídja” felé. Erről az enyhén ferde szögű feljáróról jutnak a vágócsarnokba, ahol kábítás után jön a gyors szúrás, s már gurulnak is a forrázó- teknőbe. Magaspályát építenek a vágócsarnoktól a feldolgozóba. Kisebb fizikai erőkifejtéssel nagyobb teljesítményt tudnak így nyújtani az emberek. A zsírolvasztó falának tisztán tartása évek óta, megoldatlan kérdés volt. Most fehér lemezzel borítják be. Két megye gyomráról gondoskodik a vállalat: 750 milliós az évi termelés. Mind kevesebb a panasz a húsellátásra. A választék bővül, piackutatás segítségével mérik fel az újabb igényeket, keresik a vevők kívánságát. — Mintagépsor ez a füstölőkombinát. Az Országos Húsipari Kutató Intézet kísérletezte ki, és a prototípusokat mi vettük át. Eddig jól bevált elektromos áram segítségével szárítunk, füstölünk. A jelzőtekercsek nyomon követik a munka valamennyi szakaszát. Tóth főmérnök nemrégen Királyréten fél száz tsz-veze- tőnek tartott előadást az állatok és állati termékek üzemi feldolgozásáról, örömmel említi, hogy a szövetkezetekkel javul a kapcsolatuk. — Termékeink tíz százalékát exportáljuk. Pest és Nógrád megyék ellátása mellett, ha a kapacitás engedi, besegítünk a fővárosi húsipari vállalatnak is. A héten 500 sertést dolgozunk fel a pestieknek. — Nagyon nehéz a hentesmunka. Erős fizikumot kíván, és talán még erősebb idegzetet. Az állandó vizes munkahely sok ízületi bántalomnak, reumának az okozója. Ezért fordítunk fokozott gondot üdülőinkre. Aki csak teheti, pihenjen, gyógyuljon. — Folytatná a beszélgetést, de másik üzemrészhez hívják. Hét vége; ilyenkor van a munka dandárja.- P mutatják, hogy a járásban 1966-hoz képest jelentős volt a fejlődés. 1967-ben 1599 kisbaba született, hat százalékkal több mint az előző évben. Az anya- és csecsemővédelem is előrelépett, harminchárom védőnő tevékenykedik. A negyedik . negyedévben megkezdődött a járási gyermekszakorvosi rendelés, sőt a két rendelőintézet szakrendelésén kívül Veósés és Üllő is kapott csecsemő- és gyermekszakrendelést. Az any a védelem, a terhesgondozás, a csecsemő- s gyermekvédelem területén — a kedvező lehetőségekkel élve — az idén e munka minőségi fejlesztésére törekednek. Tavaly 188 koraszülött gyermek volt, az összes élve születettek majdnem tizenkét százaléka. Ez egy százalékkal magasabb az előző évinél. A koraszülöttek arányának emelkedése országos jelenség. Az ok még nem tisztázott, kutatják titkát. Magas az abortuszbizottság előtt megjelentek száma is, bár a szám évről évre csökken. Tavaly 12 szzalékkal kevesebben voltak, mint 1966-ban. A csecsemőhalálozás is évről évre csökken. Az arányszám 1962-ben még 5,2 százalék volt, ezzel szemben 1966- ban már csak 3,6, tavaly 3 százalék. Az idei év első negyedében még jobb az eredmény, 2,4 százalék — az influenzajárvány ellenére! Ez az eredmény országos viszonylatban is a legjobbak között van. A járásban jelenleg négy községben működik bölcsőde. A férőhely kevés, alig másfél száz kisgyermeket tudnak ezekben elhelyezni a dolgozd anyák. A járás két legszoron- gatottabb helyzetben levő köz' ségében, Üllőn és Pilisen ü, belátható időn belül felépül 1 új bölcsőde.
