Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-14 / 111. szám
1968. MÁJUS 14., KEDD nai HEGYEI ^Kívltm Terv nélkül május derekán Talán az egész országban nincs még egy termelőszövetkezet a szobi Üj Barázdán kívül, ahol május derekára ne hagyta volna jóvá az idei tervet a tagok összessége. Persze, csak hja a tervtárgyaló közgyűlést összehívták. Szo- bon azonban idén ilyen közgyűlést még nem tartottak. Évi 6642 forini átlag Igaz, a munkák azért megindultak, dolgoznak is, hogyan lesz azonban tovább, ha a nemrég eladott hízómarhákért befolyt pénz, meg a traktorok üzemanyaga is elfogy. Létezik ugyan az üzemvitelre rövid lejáratú bankhitel, csakhogy amíg nincs jóváhagyott terv, olyan pénzintézet sincs, amelyik folyósítaná. Készpénze pedig tavalyról vajmi kevés maradt az Űj Barázdának. Több esztendő után a múlt év volt különben az első, amit a szobi tsz leltárhiány nélkül, sőt 64 ezer forint tiszta haszonnal zárt. Nagyon kevés haszonnal a 4 millió 800 ezer forintos árbevételhez viszonyítva. Le kellett dolgozni, igaz, az előző évek hiányát. Ugyanakkor: — A tagok átlagos keresete csak 6642 forint volt — közli Kálmán István elnökhelyettes, egyben a tsz párttitkára, aki a jelenleg vezetőiskolán levő Schwéger József helyett áll a szövetkezet élén. — „Üj Barázda — vak barázda”, Szobon, meg a járásban így gúnyolják ezt a termelőszövetkezetet. Pedig emlékszem, nem is olyan nagyon régen, ennek az évtizednek legelején még büszkén emlegették. írtam is akkoriban szép jövedelmet adó, külföldi asztalokra csemegének szállított téli almájáról. — Az almás még megvan — szól Gláser László főagronó- mus — de már régen nem hoz olyan szép gyümölcsöt. Tavaly jártam az almás- kertjükben, felverte a fák közét a gaz. Most is megnéztem, éppen traktor vontatta eke tisztogatta. Megnézem majd ősszel a gvümölcsöt, hátha nagyobbra nőtt ettől. \ Több föld, kevesebb kéz Az Üj Barázda ici-pici kis szövetkezet volt, 11, valaha nincstelen, földhöz juttatott család 1950 táján még ritka effajta összefogása. Mindössze 170 holdon gazdálkodtak, de az első évben mégis 162 ezer fcr- rintot osztottak szét egymás között. Lassan fejlődött aztán szövetkezetük, 1962-ben pedig terjeszkedett, csatlakozott hozzá a szobi Arany János Tszcs, az ipolydamásdi Jó Szerencsét Tsz és a zebegényi Dunakanyar Tszcs. — És akkor kezdődtek el a bajok — sóhajt fel az agronó- mus. Zebegényből 345 hold került az Üj Barázdához, nagyrészt már parlaggá vált, elhanyagolt terület. Különben is dombok hátán, hegyek oldalán fekszik ez a föld, nagyüzemi művelésre tehát alkalmatlan. Aki pedig megmunkálja, ember nem jött Ipolydamásdról 482 hold földdel viszont 40 asszonytag jött és csali egyetlen férfi, az is idős, két évvel utóbb nyugdíjba vonult. — Közösen megművelt területünk ma 1879 hold, de tagjaink száma mindössze 138, természetesen nyugdíjasainkat is beleszámítva — közli az elnök. — Kevés a munkaerő — ezt megint a főagronómus mondja. — Éppen ezért van 27 állandó alkalmazottunk, és idénymunkásokkal is dolgozunk. — Gépállományuk? — Négy traktorunk van. Kellene még legalább másik négy. Nem vehetünk, nem telik rá. Hát akkor ugyan hogyan telik négy traktorhoz alkalmazott gépészmérnökre? — Lemondtunk'a száz férőhelyes korszerű tehénistálló meg a sertéshizlaló építéséről — szólal meg Orbán Ferenc főállattenyésztő. — Nem fejleszthetjük tehát állattenyésztésünket, pedig ez biztosítaná szövetkezetünk jövőjét. A Keleti pályaudvaron a III. osztályú büféteremben helyezték üzembe az ország egyik legnagyobb automata gépsorát, a tizenkét egységből álló trafik, ital, meleg- és hidegétel automatákat. A MÄV Utasellátó Vállalat az országban elsőnek a Közlekedési Múzeum területén állította fel presszókávé automatáját, (a képen), amely három egyforintos bedobása után működik. Már 1 kísérlet is meggyőzi Önt! Az • EXOTIC SZEPLŐKRÉM megszünteti szeplőit. EXOTIC BŐRNYUGTATÓ KRÉM bársonyossá, üdévé teszi arcbőrét. EXOTIC HYDRATÁLÓ KRÉM visszaadja bőrének rugalmasságát. Elnök és főagronómus helyeslőén bólogat. Rozoga, öreg istállókban összezsúfoltan áll 54 tehenük és 60 növendékmarhájuk. Két éve emelt itatásos borjúnevelőjúkön kívül egyetlen új épületük sincs. Értetlenül tekintek rájuk. Hiszen volt idő, nem is régen, amikor az állam óriási kedvezményekkel támogatta a tsz-ek effajta építkezéseit. Miért nem ragadták meg akkor az alkalmat? — Én csak egy esztendeje vagyok itt — mondja a főagronómus —, csak hallomásból tudom, hogy az elnök akarta, de a tagok leszavazták. — Ha termőre fordulnak a bogyósaink, 70-re, 71-re nem lesz már gondunk — teszi hozzá. Telepítés... kiszántás... Az ám, a málna meg a szamóca, amely az egész környék tsz-eit és tagjaikat gazdagítja! Természetesen az Üj Barázda is telepített. 1963-ban 35 hold málnát, 65-ben 13 hold szamócát, de amíg máshol mindenütt a tagokkal részesművelésben állapodtak meg, a szobi tsz napszámért telepített, aztán lcapáltatott. Azt mondják a tagok nem vállalták. Ki is szántottak már 5 hold szamócát, most meg 15 hold málna kiszántására kerül sor. így végezték az idénymunkások a növényápolást. Drága napszám volt. Az erre az évre tervezett 20 holdas málnaültetvény telepítésére a tsz most már részes családi művelésben állapodik meg. Ha nem akad elég tag, akárkivel, aki vállalja. Tíz hold piros ribiszke telepítés is szerepel a tervjavaslatban, ha ugyan azóta nem törölték belőle. A tervjavaslatot ugyanis sorozatosan módosítani kellett. Elhagytak sok minden nagyon szükséges beruházást, a tehén- istálló építését is például, összesen közel 600 ezer forinttal csökkentették az eredeti elgondolások szerinti kiadásokat. Különben az elmaradt leltárhiány helyett bevételhiány mutatkozott volna. Azaz az új termésig nincs fedezet a termelési költségekre, ha csak a tagok, alkalmazottak, meg idénymunkások nem dolgoznak hitelbe. Mert bevételhiányra nem folyósít hitelt a bank. Jóváhagyott terv nélkül sem. Tehát legfőbb ideje, hogy végre jóváhagyják a tagok a tervet és azután lássanak saját érdekükben az eddiginél nagyobb buzgalommal munkához. A tsz jól képzett szakvezetői se töprengjenek tovább az íróasztal mellett a terven. Siessenek ki a mezőre, hogy megújulhasson az Üj Barázda és ne mondhassa többé senki vak barázdának. Szokoly Endre Július 20-tól augusztus 25-ig „ÖÖÖ éves“ ii nnepségsorozat N agykőrösön Nagykörös az idén ünnepli várossá nyilvánításának 600. évfordulóját. A gazdag program július 20-án a városi tanács ünnepi ülésével kezdődik. Ezen a napon nyitják meg az országos nyári gyümölcs- és zöldségkiállítást. Tapasztalatcsere-látogatásokat szerveznek a környék termelőszövetkezeteibe és a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kecskeméti, valamint ceglédi gazdaságaiba. Az ünnepi eseménysorozat keretében fúvószenekari fesztivált rendez az Országos Népművelési Intézet, helytörténeti kiállítás nyílik, hangversenyt ad a 85 éves nagykőrösi iparos dalkör, ismét megalakul az Arany János Társaság és zenés irodalmi estet rendeznek Arany János műveiből. Az ünnepségsorozat augusztus 25-én lovasversennyel és az Állami Népi Együttes esti műsorával fejeződik be. Nagykőrösön javában készülnek az évforduló megünneplésére. Tatarozzák a város középületeit, újabb területeket parkosítanak, csinosítják a tereket, utcákat. A Cifra-kertben ifjúsági parkot építenek, amelyben mini-sportpályák, játszótér, zuhanyozó várja a fiatalokat. A városban felállítják Kucs Béla és Csikay Márta szobrászművészek alkotásait. Az ünnepség idején a posta a város címerével díszített alkalmi bélyegzőt használ. Istállók- borjúnevelővel A Váci Építőipari Vállalat nemsokára befejezi Kiskun- lacházán, a Petőfi Tsz-ben vállalt munkát. A két százférőhelyes tehénistálló után átadják most a harmadikat is. A több mint hétmillió forintos beruházás 60 százalékát az állam fedezi. Az építkezést már tavaly elkezdték, s ezzel párhuzamosan a tenyészállatok vásárlását. A tehénistállók mellé mesterséges borjúnevelő is épül. A hízómarhák 80 százalékát exportálják Olaszországba és az NSZK-ba, a többi a váci, nagykőrösi, budapesti vágóhidakról a belföldi piacra kerül. A tsz-nek ez évi tízmillió forintos jövedelmet jelent. A nehezen megértett szó Most már az eltelt idő enyhített a dolog mérgén, úgy beszélhetünk hát róla, hogy nem horkan fel senki, nem szítjuk fel a vita parazsát. A tanúságért azonban érdemes fölidézni, annak idején mi is kavart olyan nagy vihart a Magyar Hajó- és Darugyár Váci Gyáregységének hegesztői között. A hegesztőpisztolyok lelke, ahogy azt mondják, a kvarckúp. Importból származik, borsos ára van, több száz forint egy-egy belőle. A műszakiak, akik igyekeznek odafigyelni, mi is történik hazai berkekben olyasmi, amit haszonnal kamatoztathatnának gyáron belül, fölfedezték, hogy készítenek idehaza is pisztolyba való kúpot, mégpedig kerámiából. Ara néhány forint, azaz csak egy százaléka a másiknak, s ráadásul devizát lehet megtakarítani. Igaz, élettartama kisebb, gondos kezelés esetén négy pótol egy kvarckúpot, de legrosszabb esetben is tíz aránylik az egyhez. Azaz a megtakarítás még ebben az esetben is nyilvánvaló és jelentős. A háromszáz amperes hegesztőpisztolyokat tehát kerámia kúpokkal szerelték? fel, csakhogy ... Napok alatt föllángolt a vita: nem jó, nem lehet vele dolgozni, mondták a hegesztők, s hogy bizonyítsák igazukat, sorra lerakták a tönkrement kerámia kúpokat. Az érintett műszakiak meghökkentek: melléfogtak volna? Próba próbát követett, s kiderült, nincs semmi baj ezekkel a kerámia kúpokkal, semmiféle minőségi eltérés nem mutatkozik. Kiderült azonban más is, igaz, csak hosszabb idő elteltével. Az, hogy nem volt véletlen a megbuktatás! kísérlet, nagyos is gyakorlati indoka volt. Mégpedig: a kvarckúpok lehetővé tették — igaz, a technológiai utasítás megsértésével — az ún, rablást, azaz a szélesebb fogásokat, s ezzel a nagyobb teljesítményt rövidebb idő alatt. Persze, a szélesebb fogás — nem véletlen a technológiai utasítás — sok esetben vezetett nem kellő minőségű munkához, de azok, akik a „rablás” eredményeként előnyhöz jutottak, ezzel _— őszintén szólva — alig törődtek. • Az okosság jele volt, hogy miután minderre fényt derült, nem az „utasítom” s az „elrendelem" stílusú parancsolgatás következett, hanem a józan szó, az érvelés, a gyakorlati bizonyítás. Lassan ment, szó se róla, mert a jót Is nehezen értik meg az emberek. Volt azonban elegendő türelem, s főként: sok nyomós érv! Tényekkel igazolták a műszakiak, miért hasznos a kerámia kúp alkalmazása, s azt is, hogy a rablással való fölhagyás nem kurtítja meg a keresetet, sőt az előírthoz igazodó munkával többféle előnyhöz is vezet. Ma még nem számít ritkaságnak az üzemekben, hogy az új érdekében győzködni, vitatkozni, sőt veszekedni is kell, ritkaság viszont a mód, ahogyan a hajógyáriak eljártak, s ami végül is eredményre, megértésre vezetett. Napjainkban kedveltebb eszköz még az utasító körlevél, s bár vitathatatlan, hogy nem lehet mindenkivel napokon át vitatkozni, hanem igenis, utasítani is kell, kétségtelen az Is, hogy amikor több emberről, egész részlegekről van szó, ott valós eredményt a meggyőzés, az okos felvilágosítás hozhat. Mert nem mindegy, hogy csakis „muszájból” vagy megértésből fogadnak el valami újat az emberek. A jó, s ezt nem szabad elfeledni, az értetlenség miatt fonákjára fordulhat. A hajógyáriak a jó érdekében jó módszerekkel harcoltak: az eredmények — a vita elülte, a munka minősége, az anyagi megtakarítás — őket igazolták. M. O. KÖZÉPKORI BORKERESKEDŐ HÁZA Ráckevén az új községközpont építkezései során egy öreg ház bontásaikor néhány különös alakú kőre, majd később, a vakolat leverése után kőből faragott ajtó- és ablakkeretekre bukkantak. A szakemberek megállapították, hogy a házat a XV. században építették — mégpedig feltehetően Mátyás király Retekevén dolgozó kőművesei, akik abban az időben a községbeli szerb templomon dolgoztak. A szinte teljes épségben fennmaradt épület valószínűleg egy borkereskedőé volt, amire a ház alatt húzódó hatalmas boltíves pincerendszer is utal. Az épületben később vendéglőt nyitottak. A középkori kereskedőházat műemlékké nyilvánították, s helyreállításáról az Országos Műemléki Felügyelőség gondoskodik. A tervek szerint a ház földszintjén éttermet nyitnak, a boltíves pincében pedig eszpresszót és poharazót rendeznek be. / ■— j gazán szégyellhetned __í magad... Kettes torC ^T' nábóll — vonom össze atyai tekintetemet oly szigorúra, hogy kezd már görcsöt kapni a szemöldököm, de sebaj, hadd lássa az a büdös kölyök, hogy az apja nem akármilyen apa, az képes egy torna-kettesért is felháborodni, különösen ha fiúgyermeke örvendezteti meg vele ... — Apu tud kötélen mászni? — Hogy én mit tudok és mit nem, ahhoz neked semmi közöd és egyáltalán mit akarsz te azzal a kötéllel... Tudomás- som szerint az apád nem matróz, hanem... — méltatta n- Icodtam, mert ennek a gyereknek mindig van valami hülye kérdése, amivel ki tud hozni a sodromból. — De apu, én tényleg csak azért kérdem, mert ha apu sem tud, akkor igazán semmi baj, mert én sem tudok és én akkor ezt aputól örököltem, és én ezért az öröklésért kaptam a kettest... — ...állj... állj... — mit fecsegsz, te most itt össze az öröklésről? — vágok közbe, mert egy pillanatra nem értem, mi köze az örökléstannak a torna-ketteshez. Aztán lassan fény gyűl az agyamban, és az emlélcezés is pislákolni kezd. Igen, ott állok a kötél alatt, sorban a negyedik, Apu a kötélen hátam mögött • száz méter hosszúnak tűnő nádpálcával áldott jó tornatanárom és várom a jelt: Fel! Aztán elkezdek kapaszkodni a kötélen: felhúzódzkodás, utána lábkulcsolás ... karhú- zódzkodás... utána lábkulr csolás... És igy haladok... a fenébe... sehová sem haladok, mert amíg fent húzódz- kodom, addig lejjebb csúszom, s amíg lenn kulcsolok, fent visszacsúszom... És ez így megy perceken át, már vihog az osztály, röhög a vörös Füsti is, pedig tudja, hogy rettenetes pofont fog tőlem kapni, mert ahhoz értek, de a mászáshoz az istennek sem... A többiek már régen visz- szaérkeztek, én meg lógok a kötél alján, mint a giliszta a horgon, húzódzkodom, kulcsolok ...és hallom, amint szólnak: — Apu, tud a kötélen mászni, vagy nem tud? Most mit mondjak? Hazudjak? Mondjam azt a fiamnak, hogy Tartannak én adtam leckét, hogy nemcsak kötélen, de egy pamutszálon is felmászom, hogy én tartom a kötélmászás nem hivatalos világcsúcsát? Nem, egy apa nem hazudhat... — Nézd, fiam — intek, hogy foglaljon helyet, hogy ebből is lássa és érezze ez a kölyök, lcomoly ügyről és komolyan lesz most szó... — Nézd, fiam... Én nem tudok kötélre mászni, de mit gondolsz, miért? Hidd el, nem rajtam múlt. Én mindig nagyon szerettem volna kőiéire mászni és még ma is ha hallom, hogy a gyerekek tornar órán kötélre másznak, meg- sajdul a szívem, hogy bár ma lehetnék gyerek... De az én időmben, fiam ... hajaj, mit gondolsz, volt kötél? Hát nem volt... Nekünk még kötél se jutott, qsak a gazdagoknak ... S ha jutott kötél, azon nem lehetett mászni, mert rögtön elszakadt... Te pedig mászhatsz, fiam, neked jutott kötél és nem mászol... Fáj a szivem, fiam, sajog, hogy ilyen vagy — töröttem ki egy könnycseppet a szememből a ) meghatottságtól, mert milyen I szépen is tudok beszélni, ha arról van szó, hogy a világért se mondjam el az igazságot \ diákkoromat illetően. De egy apa nem hazudhat! Gyurkó Géza KŐMŰVES, ÁCS, VB-SZERELŐ, ASZTALOS, TETŐFEDŐ, BÁDOGOS. PARKETTÁS, FESTŐ, VILLANYSZERELŐ, VÍZ- ES FŰTÉSSZERELŐ, ÉPÜLET- ÉS GÉPLAKATOS SZAKMUNKÁSOKAT, TEHERGÉP- KOCSI VEZETŐKET, DOMPERVEZETÖKET. KUBIKOSOKAT. GÉPKOCSI- RAKODÓKAT, kőművesek mellé SEGÉDMUNKÁSOKAT (16 ével betöltött fiúkat is) AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET: Prosperitás Ktsz Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt a munkaügyi osztályán
