Pest Megyei Hírlap, 1968. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
2 1968. MÁJUS 1., SZERDA m> Tito visszaérkezett Belgrádha Joszip Broz Tito jugoszláv államfő, a JKSZ Központi Bizottságának elnöke kedd délben Moszkvából repülőgépén visszaérkezett Belgrádiba idei második 25 napig tartó külföldi körútjáról. Tito egy-egy hetes állami látogatást tett Japánban és Iránba«, párt- és állami küldöttség élén egy hetet töltött a Mongol Népköztársaságban, s végül Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának meghívására két napig Moszkvában tartózkodott, ahol a szovjet vezetőkkel baráti véleménycserét folytatott a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom és a világpolitika több időszerű kérdéséről, valamint a Jugoszlávia ÚJVIDÉK 99Túl/©# s és a Szovjetunió közötti kapcsolatok fejlesztéséről. Belgrádban hangsúlyozzák, hogy e meghívás pártjellégű volta ellenére foglalkoztak részletesen általános nemzetközi kérdésekkel is — elsősorban Vietnam problémájával, hangoztatva a politikai rendezés szükségességét, a közel-keleti helyzettel és az atomsorompó-tervvel, ami jelenleg az Egyesült Nemzetek közgyűlésének tárgyalóasztalán fekszik — s a megvitatott kérdéseket illetően a két ország nézetei azonosak vagy hasonlóak voltak. HANOI Válasz A VDK külügyminisztériumának szóvivője hétfőn este nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államokat az előzetes érintkezés színhelyéül szolgáló város kiválasztása körüli halogatás miatt. A nyilatkozat válasz volt William P. Bundy amerikai külügyi államitkár vasárnapi megjegyzéseire. HUSSZEIN jordániai korály meglepetésszerűen Londonba érkezett. AZ ESEMÉNYEK ALAKULÁSA azt mutatja, hogy kikerülhetetlen az újabb harc Izraellel — jelentette ki hétfő esti beszédében Nasszer elnök. hídrobhmmtás Félelmesnek látszó tűzvész rémítette meg a hét Végén a jugoszláviai Újvidék lakóit. A Dana-partján, a Kamenicai parkban péntek este vörösen izzó sűrű füstfelhő tört a magasba, majd tűzesőt szórva, óriási lángoszlop tört fel. A lángokat robbanások sorozata követte. dollárt. Ami azonban a filmesek számára a legszomorúbb: a robbantási jelenetet meg kell ismételni, tehát a kastélyt is újból fel kell építeni, — mert a felvétel nem sikerült. Május, 1919 Ma, amikor száziSKrek ünnepük a Városligetben a nemzetközi munkásszolidaritás nagy ünnepét, idézzük vissza egy pillanatra az első szabad május elseje emlékét. A negyvenkilenc esztendővel ezelőtti légifcivételt Horváth Mihály, a Tanácsköztársaság hadseregének tábori pilótája készítette. A városban szombatra virradóig tartott a rémület. A tüzet — mint kiderült — a második világháborúban játszódó, a „Kastély védői” jugoszláv—amerikai koprodukciós film készítői okozták, akik a rendőrséget is elfelejtették értesíteni arról, hogy ezen az estén készítik el a film nagyjelenetét. A jelenet azonban túlságosan is élethűen sikerült. Az eredeti terv szerint csak a díszlet-kastélyt körülvevő vizesárkot átívelő hidat kellett volna felrobbantani. A hidat 1600 liter benzinnel és nyersolajjal öntötték le és aláaknázták húsz dinamittöltettel. A filmesek pirotechnikusa, Lee Zavitz azonban állítólag elszámította magát és a detonáció szétvetette az egész díszletkastélyt, a tűz pillanatok alatt átterjedt a környező erdőkRomán virágok A TASZSZ részleteket idéz a Päivän Sanomat című lapnak, a Finn Szociáldemokrata Munkás- és Kisparaszt Szövetség lapjának a napokban megjelent cikkéből, amely a nemrégiben Ion Gheorghe Maurer kormányfő vezetésével Finnországban járt román kormányküldöttség látogatásának egyik mozzanatára hívta fel a figyelmet. A helsinki lapban „Román virágok” címmel megjelent cikkből a TASZSZ az alábbi részleteket idézi: „Magas rangú román államférfiak nemrég Finnországban tett hivatalos látogatása idején páratlan esemény történt. Ilyesmi más hasonló látogatások idején még nem fordult elő. Az esemény nem szerepelt az előre kidolgozott programban. A látogatás alatt a finn vendéglátók tapintatosan hallgattak erről az esetről, egyes skandináv politikai megfigyelők azonban csodálkozásukat fejezték ki a románok lépése fölött. Arról van szó ugyanis, hogy a román küldöttség felkereste Kari Gustav Mannerheim marsall sírját, aki 1918-ban a polgárháború idején a fehér csapatok főparancsnoka, a Szovjetunió ellen viselt l'inn háborúk katonai- politikai vezetője volt. Amennyire ismeretes, most történt meg először, hogy egy szocialista ország küldöttsége tisztelettel adózott a fehér tábornok emlékének”. „A külpolitikában, valamint az ideológiai harcban igyekeznek felhasználni minden lehető eszközt — folytatja a lap. — Mégis, ha a románok mélyebben fontolóra vették volna azt a tényt, hogy Mannerheim a második világháború alatt ugyanolyan szövetségese volt Hitlernek, mint Ion Antonescu román diktátor, aki szövetségre lépett Németországgal és 1940 novemberében megnyitotta országa határait a német csapatok előtt, akkor valószínűleg nem helyeztek volna koszorút Mannerheim sírjára. Közvetve ugyanis ez a lépés azt jelenti, hogy tiszteletüket nyilvánították Antonescu iránt is”. A lap felteszi a kérdést: „Mit mondana a fasizmus alól felszabadult , román nép, ha finn államférfiak koszorút helyeznének el a háborús idők fenti román vezetőjének sírján?” Milliomosok Az amerikai Fortune című üzleti folyóirat májusi száma kimutatást közöl a leggazdagabb amerikaiakról. A lap szerint a 75 éves olajmágnás, Paul Getty és a 62 éves Howard Hughes pénzember tekinthető az Egyesült Államok két leggazdagabb emberének. A lap Getty érdekeltségeit konzervatív megítélés szerint 957 millió dollárra, liberálisan pedig 1338 millió dollárra becsüli. Hughesét pedig 985 usque 1373 millió dollárra. A két férfiú magánvagyona is meghaladja a százszázmillió dollárt (eltekintve a részvényektől és az érdekeltségektől.) A Fortune szerint azoknak a személyeknek a száma, akik százmillió dollárnál nagyobb vagyon fölött rendelkeznek, tíz év alatt 45-ről több mint 135-re emelkedett. A 200-tól 300 millió dollárig terjedő kategóriában foglal helyet Nelson Rockefeller New York-i kormányzó és még négyen a Rockefeller családból. Azoknak a személyeknek a többsége, akik 150 millió dollárral vagy többel rendelkeznek — írja a cikk —, a var gyón javát örökölték. Az újvidéki tűzoltóság hétórás munkával tudta csak megfékezni a tűzvészt. Súlyosabb sebesülés nem történt, az anyagi károk azonban becslések szerint meghaladják a 200 ezer I I [ KŐMŰVES, ÁCS, VB-SZERELŐ, ASZTALOS, TETŐFEDŐ, BÁDOGOS, PARKETTÁS, FESTŐ, VILLANYSZERELŐ, VÍZ- ÉS FŰTÉSSZERELŐ, ÉPÜLET- ÉS GÉPLAKATOS SZAKMUNKÁSOKAT, TEHERGÉP- KOCSI VEZETŐKET, DOMPERVEZETÖKET, KUBIKOSOKAT, GÉPKOCSI- RAKODÓKAT, kőművesek mellé SEGÉDMUNKÁSOKAT (16 évet betöltött fiúkat is) AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Vidékieknek munkásszállást biztosítunk JELENTKEZNI LEHET: Prosperitás Ktsz Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt a munkaügyi osztályán Egy darabka szén------------------------- —. már teg| Tulajdonképpen | nap el------------------------------- akartam mondani. Amikor, kissé még mindig orrunkban érezve az olajszagot, jöttünk kifele a gyárból, mentünk a villamoshoz, és te az út közepén belerúgtál egy elhullott széndarabba, akkor. Mi jutott neked eszedbe a szénről? „Végre elmúlt ez a ronda tél”. Ezt mondtad. Meg azt, hogy már megrendelted a jövő évi tüzelőt. Várjátok a kis trónörököst, kell majd neki a meleg. Az asszonyról kezdtél mesélni ellágyulva, hogy mennyire szeretitek egymást. „Száz- hatvankét napja vagyunk házasok”. Már a nyelvem hegyén volt a szó, de akkor mégis meggondoltam magam, és csak mentem melletted, hallgattalak. Holnap úgyis együtt vonulunk a menetben, majd akkor elmesélem. Így határoztam magamban. És még az is átfutott az agyamon; csak nehogy elfelejtsem! Hát nem felejtettem el. A széndarab, melyet te tegnap megrúgtál, mint egy horog, belém merült, és egy régi emléket fogott ki belőlem. Egy sok-sok évvel ezelőtti emléket. Tetszel nekem, ahogy viszed ezt a zászlót. Az arcod más, mint tegnap volt, vagy tegnapelőtt. A szemed teszi mássá. A zászlót verdesi a szél. Érzed, milyen jó, tavaszi illatú? A hajad borzas, a nyakkendőd félre- csúszott. Tetszel nekem. Jobb is, hogy nem tegnap mondtam el, amit mondok. Most van itt az ideje.---------------------- lehettem, | Annyi idős | amennyi ma te.---------------------- Vagy néhány é vvel öregebb talán. Befejeztem a munkát. Szombat este halkor kezdtem el, vasárnap reggel hatig meg sem álltam. Mert akkor, harmincegyben, úgy volt, fiam... nem haragszol, ugye, ha így szólítalak?, este hattól reggel hatig dolgoztam. Es örültem, hogy dolgozhatok. Mosdás, öltözködés, elindulok befelé Albertfalváról. A Nagyfuvaros utcában laktam. De most nem haza tartottam. Pedig az asszony százszor is telkemre kötötte, ne menjek másfelé. Hallgattam én előtte a dologról, de ö tudta, mert minden évben megcsináltam. 1926 óta minden évben. Mert huszonhat óta vagyok szervezett munkás, ezt tudod, ezt már említettem valamikor. Mindenfélét mondott előző este az asszony, hogy segítenem kell neki, meg, hogy délután vendégek jönnek, addig ki kell aludnom magam. Ráhagytam, de majdnem sírt, mikor elengedett. Mert végtelenül szerettük egymást, én is úgy beszéltem róla, amikor alkalom kínálkozott rá, ahogy te nekem, a te asszonyodról tegnap, meg azelőtt is nemegyszer. Ezen a napon azonban mégse tartottam, amire szavamat adtam. Leballagtam a Vilma királynő úton. Most, ha jól tudom, Gorkij fasor a neve. Kiértem az Aréna útra, amit azóta Dózsa György útnak kereszteltek. Akkorra ott már nagy tömeg verődött össze. Tíz óra is lehetett, délelőtt. Es a Hősök terén nyüzsgött a sok ember. Úgy tettünk, mintha sétálnánk. Mert hát, nyilván, azt is tudod, akkor tilos volt május elsejéről még csak szót is ejteni. Sétáltunk, ácsorogtunk, beszélgettünk. Es egyre hangosabbak lettünk. Pedig egy század lovas és gyalogos rendőr cirkált a közelünkben. Aztán egyszeresek kivont karddal nekünk- rohantak. Veszélyesnek találták a sokadalnmt, mely szinte percről percre nagyobb lett és hangosabb, hát jöttek, és ránktapostak, csapkodtak esztelenül, csépelték, aprították, akit értek. Bicskák kerültek elő, éles pengék hasítottak a lovak vékonyába. „Ne a lovakat, azok nem bűnösök!” — kiáltotta valaki. A feszes rendőr combokba is beleszaladt akkor egy-két bicska. Az állatok prüszköltek, nyihogtak. Sikolyok, jajgatás és vér, fiam, embervér tócsái a kövezeten. Kutyavilág volt az, fiam, ezt elhiheted.------------------ ne félts te, engem! | Ugyan, | Bírom én még az---------------- iramot, sőt, azt is t udom, hogy most szuperszonikus repülőgépek húztak el felettünk, s ezek a hangnál sebesebben siklanak végig a mennyboltozaton. Sőt, még a szemem is annyira jó, hogy el tudom olvasni azon az elszabadult léggömbön a betűket; ÉLJEN MÁJUS ELSEJE! Ez van ráírva, igaz? No, látod! Hát te csak ne támogass és ne ints, minek, izgatom fel magam. Higgadt a szavam, erezheted. Pedig mocskos dologról beszélek, kegyetlen és mocskos dologról. „Gazemberek, gyilkosok!” — ordított a tömeg. En meg álltam összeszorított ököllel, elborzadva és felháborodva, tehetetlenül. De akkor épp arra jött két megrakott szeneskocsi. S mintha . vezényszóra tettük volna, pedig nem adott parancsot senki, egyszerre ugrottunk neki, és egyszerre borítottuk fel a két szekeret, egyszerre álltunk mögéjük, és ami szén ott volt, az mind a rendőrök közé repült. Egész életünk keserűsége, minden dühünk és gyűlöletünk a karunkba húzódott, dobáltuk, dobáltuk a széndarabokat, mint az eszelősök. De mái revolverlövések is pattogtak, és hátrálnunk kellett, hátrálnunk és hátrálnunk, mígnem a mai Vidám Parkig beszorítottak bennünket. „Riadókocsik! Itt vannak a riadókocsik!” — futott végig a hír a tömegen. Újabb sebesülések, és már bilincsek csattantak, nincs tovább. Ki-ki, merre tudott, menekült. Kerítéseken ugráltunk át, lihegve és kibékíthetetlenül. A feleségem majdnem összerogyott, amikor megpillantott. A lábam szára vérzett, valami bokor vagy drót sértette fel, szénporos volt a kezem, és izzadtságban fürdő arcomon is vastagon ült a sárrá összeállt fekete por. Pár nap múlva, amikor túl voltunk már mindenen, azt mondta, úgy festettem, mint a Belzebúb. Ám, akkor nem tréfálkozott. „Megmondtam, hogy ne menj sehova, nem megmondtam?” — jaj- veszékelt. „Ki menjen, ha nem mi?" — csak ennyit feleltem neki. O azonban nem hagyta abba, de azért melegítette a vizet, kötözte be a sebem, fektetett az ágyba. Vert a szava, a keze meg simogatott. De e napnak akkor még nem volt vége. .-----------------;----- most kis ideig I Jó, hogy itt | álltunk, meri------------------------ Terkáról így k omótosabban beszélhettem neked. Áldott jó asszony volt, mosónő. Sokszor csak az 6 keresetéből éltünk, mert amikor nem volt munkám, és hányszor nem volt, nagy ég, ő gondoskodott a családról, egyedül ő. S akárhogy is zsémbelt, veszekedett, c szíve mélyén csak úgy érzett, ahogy én. Mert, amint említettem, a napnak akkor még nem volt vége. Este nyomozók jelentek meg a házban, bejöttek hozzánk is. Hol tartózkodtam délelőtt, van-e alibim? Hát akkor, az én Terkám, megmutatta, hogy ki is ő tulajdonképpen. Az egyik nyomozó megragadta mellemen az inget, mert úgy ültem c konyhában, kigombolt kabátban. Akkor a feleségem odaugrott, és letépte rólam a nyomozó kezét. „Hogy merészelnek hozzányúlni? Egész éjszaka dolgozott, fáradtan jött haza. ötkor ebédelt, addig aludt!” — villogott Terka szeme. Es a nyomozókra ez hatott. Fenyegetőztek még egy keveset, aztán eltakarodtak. Akkor kitört Terkából a gyöngeség. Odaesett a vállamra, és hosszan, hosszan kisírta magát. ,,Ugye, mondtam, hogy ne menj, ugye, mondtam!” — folyvást csak ezt hajtogatta. De a következő évben, a májú: elsejéhez legközelebb eső vasárnapon már ö is együtt "nnepelt velem. A hűvösvölgyi Nagyrétre mentünk ki, ahol majális ürügyén gyűltünk egybe. No. hát ezt akartam neked elmesélni tegnap, amikor abba a: elhullott széndarabba, ott, az út közepén belerúgtál. j— -------------------- Az arcod még I Furcsa vagy. | küiönösebb:------------------------- mint az előbb v olt. És a szemed is. Tetszel nekem, ahogy viszed ezt a zászlót. Fúj a tavaszi szél, verdesi a vásznat, és a hajad is megborzolja. A nyakkendőd meg már egészen oldalra csúszott. Igazítsd meg, gyorsan, mindjárt odaérünk a tribün elé. Polgár István
