Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
SIMON EMIL: ÉJSZAKA S FRIDECZKY FRIGYES: ! Dubrovnik \ ! Az ember szinte reszeg nyugtalan tengerészek ! szemével körültekint \ képtelen az egészet ! felfogni, szinte részeg i | ködfátylas szemével int. \ S hogy másnap üt az óra ; már utcakövét rója \ agya fényképezőgép i mint kincshalmaz bolondja ! számolgatja, míg rója j göröngyös utcakövét. \ Testét tengerbe mártja \ s onnan is várfokára l újabb remekre pillant \ s este zene hangjára. \ lelkét tengerbe mártja: 5 örök szépség, ne illanj! ! Maradni újabb hétig i akárha örökétig ; testem-lelkem sóvárog ) várok, ha kell tíz évig 5 de újra leszek még itt 5 szűk utcáidban járok. 5 Kórusíesztivál A III. országos kamarkórus- fesztivált április 6—7-én rendezik meg Pécsett.. A találkozón tizenhat kamarakórus vesz részt klasszikus és mai szerzők kórusműveivel. Külföldi vendégszereplője is lesz a fesztiválnak: a torinói egyetem énekkara, Monteverdi, Palestrina, Scarlatti, Marcello, Cherubini, Rossini és Sini- gaglia művekét ad e'ő nrrrilis 8-án. A z öregember kibújt a kis szobából, szinte' húzta maga után a pipafüstöt. Óvatosan megnyújtóztatia reumás tagjait. Apró lépésekkel indult, fél órába is beletelik, amíg a telepet körbejárja A magas oszlopon függő lámpák halvány foltokat vetítettek a földre. Máskülönben sötétség gomolygott, köddel keveredve. Megnyúltak az állások oszlopai, furcsa szögleteket rajzoltak a téglarakások. Odaverte a lépést, ahogy még katonáiknál tanulta, amikor őrjáratban cirkáltak. Bátrabb lett, ha hallotta a saját lépteit. Megkerülte az egyik épületet, s kifele kanyarodott. Egyszerre szokatlan zajt hallott. Megmerevedett, szorosabbra markolta a botját. Jól kivehette az egymáshoz koccanó téglák tompa csengését. Elöntötte a verejték. Az iroda messze van, amíg a telefonhoz elér, minden baj megeshet. Ügy gondolta, az lenne a legjobb, ha ott, helyben maradna, s nem mozdulna. Aztán az jutott eszébe: micsoda ember lenne ő, ha ezt tenné. Nem rábízták-e a telepet s nem megjárta-e a frontokat is? Lekop- pantotta a botját, s közelebb ment. Ahogy a szeme megszokta a sötétet, kivette a kiskocsi körvonalait, s a hajladozó embert is meglátta. Ütemes mozdulata is elárulta, hogy a téglát rakja. Az öregember megállt, s megköszörülte a torkát. A sötétben hajlongó alak abbahagyta a rakodást, felegyenesedett. — Maga az, István bácsi? — kérdezte. — Nem vagyok István — mondta az őr. — Ki van ott? — kérdezte meghökkenve a hang. — Az éjjeliőr — mondta az öregember. — De maga kicsoda, és mit akar itt? A másik nem válaszolt. Hideg csendesség szorult közéjük. Az öregember félt. Éjszakázott ő már két háború frontjain, nem először találkozott a szorongató éjszakai ijedtséggel. Ügy érezte magát, mintha egy lőszerraktár mellett állna őrséget, s odabent már az ellenség motozna. .. De az állását is féltette. Nehezen jutott be, s még az este azt tervezték az asszonnyal, mennyit javít majd a sorsukon a jobb kereset. A téglarakás felől koppa- nás, csoszogás hallatszott. Az öregember látta, hogy a másik megkerülte a depóniát, s közelebb jött. „Most már a lihegését is hallom!” — gondolta az őr. Nagyokat lökött a szíve. „Nem ilyen rokkant embernek való ez a szolgálat!” Erélyesen rá- ripakodott a közeledőre. — Maradjon veszteg! — úgy tartotta a botját, hogy fegyvernek is nézhették a sötétben. — Ne bolondozzunk egymással ! — mondta a hang. — Hol van István bácsi? ;— Kórházban, Az idegen elnevette magát. — De gyenge a hangja! Csak; nem fél tőlem? —.Menjen szépszerével, vagy fellármázom a rendőrséget —j mondta szilárdan az őr. — Na, lassabban! — Az ide- i gén még közelebb lépett. Az j őr láthatta nyúlánk, sovány; alakját. Két karját fenyege-1 tőén lóbázta. — István bácsi- tudja, hogy jövök. — Nem igaz! —'mondta ke-i ményen az öregember. — Micsoda? — kérdezte a ] másik. — Az, hogy István meg ma- i ga cinkosok! — Mindnyájan becsületesek i vagyunk, papa! — mondta a! másik, és nevetett. — Azért, ; mert elviszek egy kiskocsi tég- | lát? — Rögtön rakodja vissza! j — Csak nem? — húzta ei ] a szót gúnyosan a másik.! — István bácsival szót ér- i tettünk. Nem járt erre ilyen- j kor, nem látott semmit! — Hazudik! — mondta ha-i rágósán az öregember. A másik hirtelen lehajolt, s j egy letört darab téglát emelt; a markába: — Tisztuljon innen, öreg, ] amíg nem visz a bajba! — Ha elmegyek, értesítem a i rendőrséget! ! Az idegen káromkodott. Felemelte a tégladarabot, és elhajította az őr felé. Az öregember későn vette észre, amúgy sem volt már képes hirtelen mozdulatokra. A tégla erősen mellbe vágta, s lehuppant a földre. A másik látta, aztán hogy nem mozdult, közelebb lépett hozzá, s lehajolt. — Hé, öreg! — rázta meg a vállát. A z éjjeliőr hallgatott. Az idegen szorongva állt mellette, majd egyszerre megfordult, elbotladozott a kocsijáig, egy mozdulattal leborította a rakományt, és futni kezdett, maga után vonszolva a kiskocsit. Egy darabig még hallatszott a kerekek gonosz zötyögése, aztán megint szétterült a csend. Az öregember sokára eszmélt fel. Sajgott a melle, minden tagját áthűtötte a hideg föld. Megkereste a botját, nehézkesen elindult. Váratlanul eszébe jutott István. Megállt, döbbenten nézett maga elé. „Nem igaz!” — gondolta rémülten. Beért a szobájába, megpiszkálta a tüzet. Sürgetve motoszkált benne, hogy telefonálni kellene, meg feljegyezni, mikor történt az eset. Ám dermedten ült a széken, már csak azt várta, hogy világosodjék. Elmondja: * Kőmíves Kelemen Mióta hírét vettem Kőmíves Kelemen építőipari dolgozó súlyos tragédiájának, nem hagyott nyugodni az ügy. Elhatároztam, nyomára járok az esetnek, kikutatom a mozgatórugóit. Kőmíves Kelemenre egy italbolt pultjánál találtam rá, legott meghívtam egy pohár sörre. — Nézze, kérem — kezdte —, tudom, hogy maga is, mások is elítélnek engem. Azt mondják rólam: lelketlen vagyok, feláldoztam a feleségemet, meg hasonlók. Látja, a tröszt is elbocsátott... — Milyen címen? — Azon a címen, hogy nem voltam elég gyengéd az asz- szonyhoz. Pedig tisztelt uram, mint mindennek a világon, ennek az okait is a gazdasági alépítményben kell keresni. _ ?? — Volt egy jó brigádunk. Tizenketten voltunk, szépen dolgoztunk, tisztességesen is kerestünk, a kollektív szellemmel sem volt semmi baj, együtt jártunk moziba, színházba futballmeccsre. Aztán jött az az átkozott meló. Alighogy kezdtük húzni a falat, észrevettük, hogy a malter nem fog semmit. Amit raktunk délig, leomlott estére, amit viszont raktunk estig, az meg leomlott reggelre. A végin már nem is raktuk, csal leomlott__ — Bejelentettük a dolgot < vezetőségnek, de az csak any tiyit szólt: a malter olyan, ami lyen. Mondtuk, hogy akko importáljanak jobb minőségi kötőanyagot. Nincs rá deviza keret, felelték. Találjunk k valami új technológiát, fényé getöztek, mert ha nem les: meg a teljesítmény, ugrik i nyereségrészesedés. Márpedit elég szép summára számítha tunk: fél véka ezüstre, fél vé ka aranyra. — Tudtam, hogy valamit k kell ötölni, mert ha nem les; meg a pénz, akkor az asszonj kiver hazulról. De hát erre — mint tudja — nem került sor részint mert a fal meglett, ré szint mert az asszony be let falazva... — Borzasztó ... — No jó, de képzelje azt milyen borzasztó lett volna, ht a nyakunkra jön a népi ellenőrzés . . . Mindenesetre nen vethetik a szememre, hogi durván bántam az asszonnyal vagy hogy nem igyekezten volna megértetni vele a dolgot. Amint írva is vagyon, szépen behívtam az irodára, leültettem, és emberi hangot megmagyaráztam neki:. „Most szépen megfogunk bédobunk a tűzb< A te gyenge hamvad keverjül a mészbe .. — Persze, az asszony nem volt elég fejlett, nem értetti meg mindjárt a dolog népgazdasági jelentőségét, megpróbált tiltakozni, de hát akkoi még nem volt új mechanizmus, a tervszámokat központilag írták elő. Meg kelleti csinálni... De azt a várat még ma is megnézheti bárki, az nem olyan, hogy kétszer hozzáér az ember, és összedül... — Keserűen legyintett. — Hiába, mégiscsak nekem lett bajom belőle. Hogy mit termeltünk, az később már nem érdekelt senkit. Csak azt hányták a szememre, hogy hibát követtem el. De hát, kedves uram, ki nem követ el hibát? Csak az, aki nem dolgozik... A rossz anyagellátás áldozata vagyok én kérem. Drága jó feleségem mindig azt hajtogatta: Kelemen, Kelemen, igyszer még belekeveredsz valamibe ... És lássa, a végén ő keveredett bele... (novo) Együtt a forradalomban Károlyi Mihályné emlékeiről A könyvpiac egyik érdekes könyve Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban című memoár- és naplókötete. Az 1918-as Magyar Köztársaság elnökének özvegye ifjúságáról, Károlyi Mihállyal való találkozásáról s a férje mellett átélt politikai eseményekről írta meg dokumentumértékű emlékeit. A könyv megjelenése alkalmából Károlyi Mihályné néhány kérdésünkre elmondotta : — 1914-ben lettem Károlyi Mihály felesége. A politika akkor és a következő években még nem érdekelt, minden időt gyermekeim mellett töltöttem. 1918-ban kezdtem politizálni. Együtt dolgoztam a feministákkal, harcoltam a női választójogért, a I^ború ellen, a magyar különbékéért. A Magyar Nemzeti Tanács megalakulása, a katona- és munkástömegek tüntetése, a köztársaság kikiáltása: legszebb személyes élményeim közé tartozik. Károlyi Mihálynak régi terve volt a földek felosztása. Hité és meggyőződése volt, hogy köteles igazságérzetére hallgatni, a szegények pártjára állni. Ötvennégyezer holdja volt. Mindet fel akarta osztani. Programját az arisztokratakaszinóban kortesfogásnak hitték. Amikor azután kiderült, hogy meg is valósítja tervét, iszonyúan meggyűlölték. Nemcsak a magyar arisztokrácia üldözte. Akárhova mentünk Európában, a hercegek és grófok, a földbirtokok urai, mindenütt éreztették velünk ellenséges érzelmeiket. — Együtt a forradalomban című könyvében 1919 nyaráig követi emlékeiben az- eseményeket. Mi történt később? — 1919 nyarán hamis útlevéllel Csehszlovákiába utaztunk, Ausztriából ugyanis figyelmeztetést kaptunk: ne menjünk Bécsbe, mert a Nemzeti Kaszinó emigráns tagjai elhatározták, amint hozzáférhetnek, végeznek Károlyival. 1921-ben Firenzében laktunk. Itt Türr Stefánia, Türr István tábornok leánya meghívott teára. Jelen volt egy ismeretlen olasz úr is. Másnap tudtuk meg: jobboldali újságíró. Férjem politikai véleményét kérték, és ő — szokása szerint -— nem hallgatta el, hogyan vélekedik Horthyról, a magyarországi fehérterrorról és az olasz fasisztákról. Másnap egy újságban láttuk viszont szavait. A fasisztáknak és a jobboldali cinkosaiknak sikerült kierőszakolniuk letartóztatásunkat. Károlyit bilincsbe verve vitték börtönbe. Vele mentünk mi is: én és a három gyerek. Ma már mosolyogva emlékezem akkori meghurcoltatásunkra, pedig elég súlyos helyzetbe kerültünk. Egyik ország sem akarta befogadni Károlyit és családját. Egyik határról utaztunk a másikra, csomagokkal, gyerekekkel. Aztán barátaink elintézték, hogy Ausztria befogadjon. Villach- ban szálltunk meg. Itt viszont az a veszély, fenyegetett, hogy az egész családot megtámadják vagy elrabolják Horthy emberei. Osztrák munkások segítettek rajtunk. Őrt álltak a ház előtt, hogy szükség esetén megvédhessenek. A családja az emigráns Károlyi Mihályt megtagadta. Üj barátaink, a baloldali értelmiség és a munkásság köréből kerültek ki. Párizsban Károlyi világhírű írókkal is összebarátkozott: Romain Rol- land-nal, Barbusse-szel, jó személyes kapcsolatot tartott fenn Wellsszel, Bertrand Rus- sell-lel, a kommunista politikusok közül Landlerrel. Különösen kedvelte Karikás Frigyest. Amikor Karikást Magyarországon elfogták, és Sal- lai Imrével, Fürst Sándorral együtt bíróság elé állították, Károlyi mindent elkövetett, hogy nemzetközi tiltakozó mozgalmat szervezzen, és neves személyiségeket is bevonjon a mozgalomba. Férjem, bár ; nem volt egészséges, mégis j vállalta a szervező munkát, a j fárasztó ide-oda utazgatást, i Keresztül-kasul járta Európát, i hogy híveket szerezzen az ügy- i nek, megmentse a Horthy vér- \ bírósága elé állított kommu- j nistákat. Tárgyalásairól, re-! menyeiről és kétségeiről leve- j leiben részletesen beszámolt j nekem. Figyelemmel kísérhet- i tem a per alakulását, a küz-! delmet, amelyet az antifasiz- j mus nemzetközi erői vívtak; barátaink életéért. Sallait és i Fürstöt, sajnos, nem sikerült! megmenteni. Karikás akkor j életben maradt. — Horthyékat aggasztotta; Károlyi népszerűsége, politikai' befolyása, önéletrajzának é: cikkeinek széles körű visszhangja. Megbízták londoni követüket, gróf Szapáry Lászlót vessen véget Károlyi befolyásának. Szapáry azt üzente Budapestre: Károlyit az ango közvélemény annyira tiszteli hogy politikai érvekkel lehetetlen őt lejáratni. Csak a: embert, az egyéni becsülete: támadó hadjárat lehetne sikeres. De Károlyi Mihály elleni intrikáival Horthy párizs: követe, báró Korányi ugyanolyan kudarcot vallott, mini londoni kollégája. A felszabadulás után Károlyi Mihály hazatért. A Magyar Köztársaság párizsi nagykövete lett. Erről a hozzá voltaképpen méltatlan állásról köszönt le, amikor a személyi kultusz törvénysértése lehetetlenné tette számára az együttműködést a kormány akkori vezetőjével. Visszavonul! Vance-ba, a Nizza melletti kis francia faluba. Megsértették, mégsem fordult a haza, a szocializmust építő Magyarország ellen. Nem nyilatkozott, és nem írt cikket, önéletrajzában ezeket a mondatokat olvassuk: „Gyakran eltűnődtem azon, hogy ha újra kezdeném, vajon ugyanolyan módon cselekednék-e megint. Azt hiszem, igen. A játszmában el kell játszanunk a magunk részét, azután majd a történelem dolga lesz megítélni, mennyiben sikerült valami értékesei nyújtanunk”. D. T. ’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSj nyírfácska (FOTO: TASZSZ)
