Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
1968. ÁPRILIS 4., CSÜTÖRTÖK rerr •jEcrrt '"CJZirUm » A kulturális élet gazdasági kérdései tritt: Háromrölyyi Károly gn>nsiiyyntinisater-helyeít#*.* ELETKORULMENYEINK javulása egyre nagyobb igényeket támaszt a kulturális élet, a kultúra termékei iránt. S hogy ez az igény valójában milyen irányú — a kulturálisan értékesebbet helyezi-e előtérbe vagy az eszmeileg sekélyeset —, az számos tényezőtől függ. Így mindenekelőtt országunk lakóinak kulturális színvonalától és attól a kulturális közvéleménytől, amelyet — sok tényező mellett — nagyrészt a helyes irányú kritika alapvetően befolyásol. S nem utolsósorban attól is függ ez a kulturális igény, ez a speciális kereslet, hogy a kulturális élet „piaca” — ez a nagyon bonyolult piac — mit kínál a fogyasztónak, és milyen közgazdasági körülmények között működik. A párt- és a kormányszervek — szakértők bevonásával — behatóan foglalkoztak a kulturális élet működési feltételeinek problémiával az új gazdasági mechanizmusban. Olyan speciális közgazdasági szabályozók kidolgozása és bevezetése volt a feladat, amelyek egyrészt igazodnak az egész mechanizmus rendszeréhez, másrészt pedig e terület különleges társadalmi, közgazdasági, piaci viszonyait is nagymértékben figyelembe veszik. Gazdasági életünkben ma a vállalatok és intézmények — nem utolsósorban a tanácsok — fokozottabb önállósággal, nagyobb felelősséggel s a kettő ötvözetét jelentő fokozottabb anyagi érdekeltséggel működnek. Ezek az új, kedvező gazdasági tényezők a már említett sajátos piaci körülmények között érvényesülnek a kulturális életben. Sajátosságaik egyik jellemzője például, amely lényegesen eltér a gazdasági élet égvéb területeinek piacviszonyaitól, hogy itt a termékek iránti fogyasztói értékítéletet — a spontán kereslet mellett — feltétlenül ki kell egészítenie a sajátos társadalmi, kulturális érdekek szempontjaival. Ebből következik, hogy a kulturális vállalatoknak és intézményeknek a keresletet úgy kell kiszolgálniuk, hogy a kulturálisan fontos művek, produkciók létrehozásában érdekeltekké váljanak, és a kevésbé fontos, kultúrpolitikai célokat nem szolgáló alkotások sem az előállítónak, sem az átvevőnek, forgalmazónak ne jelentsenek nagyobb gazdasági előnyt — mint az előbb említettek. Mindez természetesen nem értelmezhető szélsőségesen, mert így éppen a kereslet és az igény tényezői kerülnének ki a figyelemből. Hiszen valójában a kulturális termék, szolgáltatás csak akkor „használódik fel” értékesen, ha az a társadalom széles rétegeihez szól, azokhoz valóban el is jut, s nemcsak egy nagyon szűk, speciális („arisztokratikus”, sznob stb.) keresletet elégít ki. S arra az útra sem lehet lépni, hogy a kulturálisan értékes termékek, szolgáltatások „árát” ezért kulturális és gazdasági meggondolásból végül is erőteljesen „leértékeljük”, és áron alul adjuk, míg a kulturálisan érdektelent áremeléssel mértéktelenül megdrágítsuk, indokolatlan felárral hozzuk forgalomba. Ez az eljárás éppen szélsőségessége miatt helytelenül tájékoztatná a közvéleményt, hamis értékítélet kialakításának adná meg az alapját. MINDEZEK ellenére sem lenne célszerű közvetlen utasításokkal kötelezni a vállalatokat vagy intézményeket, még kultúrpolitikailag fontos feladatok elvégzésére sem, ha ez számukra gazdaságilag előnytelen, esetleg, lényegesen sérti anyagi érdekeiket. A fokozottabb anyagi érdekeltség viszont magával hozhatja, hogy a kulturális vállalatok és intézmények — a népgazdaság más területeihez hasonlóan — szolgáltatásaiknál és termékeiknél (például: színház, mozi, könyv, hanglemez stb.) a nagyobb nyereséget biztosító JANKOVICH FERENC: Áprilisi ébresztő Ébressz föl engem; Április, fényes szellőkkel rázz, repíts szerte világgá — messze, hol kigyullad újra a Bokor... ... Mert Magvető, kenyérszegő, majd Szántód partjain ülő napraváró barangoló, majd véres Dunából úszó Tavaszidéző vagyok én, örökszülető költemény, örökváró el-nem-múló, állal öklömön búsuló — De véget ért a búsulás, mert új Nyájat hajt a Juhász s ahol megy, ott új fény pereg: való szabadság, emberek, Nem híg, üres szó-áriák, mitől visszhangos a világ: de hit s jótettel szeretet, való szabadság, emberek. DARÁZS ENDRE: Katonagyerek Csupa föld volt, meg csupa sár. Meg csupa fegyver és alaktalansága Elriasztotta a kisdedeket. De csak addig, Amíg dalt nem kezdett, olyat, amiből már csak Félsorokat tudott, mert könnyű elfeledni a Földrésznyi csaták zajában. Hogy nem lőttek Többet, hogy a béke első napja volt, kisfiú Lett megint, csupa föld és sár, csupa fegyver És mégiscsak kisgyerek, aki megtalálta első Játszótársait, mintha háború nem is lett volna. \ CSONTOS GABOR: \KESKENY CSAPÁS Kun szeme kimeredt, most értette meg, hogy. az őrmester le akarja lőni. Állt szerencsétlenül. — De csendben vagy, Kun! — támasztotta a hátát egy fának az őrmester. Cigarettacsomagot vett elő, kipöckölt egyet a pisztoly csövével, a szájába illesztette, majd Kun felé tartotta a csomagot: — Nem akarsz rágyújtani? — Nem akarok, őrmester úr — hadarta Kun ijedt alázatossággal, hátha ezzel segítene magán. De az ötmester csak a vállát vonta meg: — Űgyis jó. Akkor, hát... — Igenis, őrmester úr — motyogta Kun. Az őrmester élővé*':? a gyújtóját. — Akkor; hát én szívom el a te utolsó cigarettádat. Kun elködösült szemmel bámult a gomoly- gó füstbe, s arra gondolt, hogy a front golyói mindeddig megkímélték, de mi haszna belőle ... — Őrmester úr — lépett előrébb s lekapta fejéről a sapkáját. — Ne gyere közelebb! — kiáltott az őrmester. — A sapkádat meg vedd fel. Hogy állsz előttem?! — Igenis! — kiáltott Kun és összekapta magát. Az őrmester folytatta: — Nyíltan megszegted a parancsot. Le kell téged lőni, mint a kutyát. Ez teljesen szabály- szerű. Kun agyát elöntötte a vér. Felmérte a távolságot kettőjük között. Három ugrás, gondolta, mire az őrmester felemelné a pisztolyát, ő már üthetne. A barmo' is le tudta ütni az öklével.... De az őrmester megsejtette szándékát, mert ráirányította a pisztolyt: — Mi az, nem veszed tudomásul, hogy ez teljesen szabályszerű? Kun földhöz vágta a sapkáját: — Ez is szabályszerű! Hogy a katonának nincs rohamsisakja! Hogy tizenkét töltény jut egy puskára! Aztán roham, szabályszerűen bele a halálba! — Egészen megvadult a saját hangjától. Az őrmester nyersen felnevetett: — Mondjad csak! Ügyis utoljára beszélsz... Ebben a pillanatban leszakadt rájuk az ég. Mintha valami óriás test zuhant volna a fák koronái közé. Nyakukba vágódtak a galy- lyak, levelek kavarogtak a levegőben és kesernyés füst árasztott el mindent. Kun állt tovább mozdulatlanul, egy vékony ág akadt a vállára, közelről látta a szakadt leveleket. Egészen közelről fegyverropogás hallatszott, sorozatok és egyes lövések hangja. Kun az őrmestert kereste a szemével. Félig hanyatt, félig oldalt egy csonka fatörzsön hevert, kényelmesen hátravetett karral, mintha napozna. Igaz, fél karja és feje hiányzott, a megritkult lombkoronán át éppen rásütött a szomorkás nap. — Valami akna lehetett — motyogta Kun maga elé. Lerázta magáról a gallyat. Elővette a félig szítt cigarettát. Nyugodtan végigszívta, aztán hasra vetette magát és kúszrr kezdett — előre # vuijjj ucn aiuhUU ivl d lalIluUdoi A hegyeken körben tüzérségi fegyverek dörögtek. Kun az út mellett, egy nagy fa tövében hasalt már hajnal óta. A hátát nyomta a borjú, puskáját keresztbe fektette maga előtt. Nem látott semmit az úton, nem értette, miért kell annyi ideig nason feküdni. Szerette volna megmozgatni a tagjait. Éhes volt, de mégis legjobban a cigaretta hiányzott. Rágyújtani azonban nem volt szabad, ezt a parancsot kapták. Később hallotta, hogy valahol hátul kiabálnak, valaki jelentett, de nem értett belőle egy szót sem. Az őrmester hangját természetesen felismerte. Megnyugodott, hogy elég messze van tőle az őrmester. Körülötte néha reccsentek az ágak. A katonák közül némelyik a parancs ellenére felült és a hátát nekitámasztotta a fának. Kun is megmozdult. Előbb az oldalára fordult, majd összekucorodott. Megint eszébe jutott a cigaretta. A zsebébe nyúlt és elokapart egy összelapított „Honvéd”-et. A tenyerével ellenzőt csinált a tűznek, s ahogy felvillant a láng, mindjárt beszippantotta a cigarettába. Ügy szívta, hogy a markába fordította a parazsát. Az első füstöt egészében lenyelte, a másodikat belefújta a zubbonya ujjába. Ahogy felemelte a tekintetét, pillantása ösz- szeakadt az őrmesterével, aki az úttest túlsó oldalán hasalt egy bokor tövében. Mereven nézték egymást, aztán Kun önkéntelenül elnyomta a cigarettát a tenyerében, a csikket meg bedugta a zubbonya felső zsebébe. Az őrmester négykézláb átszaladt az úton. s intett Kunnak: — Gyerünk hátra! — De sehova nem mehettek, mert felettük hirtelen megzendült az erdő. Belenyomták a fejüket az avarba. Nehéz lövedékek sivítottak, s jól hallatszott, hogy a szemközti hegy oldalában robbannak. Az őrmester felemelte a fejét: — Gyerünk! Ezek csak a németek. Megindultak egy keskeny csapáson visszafelé. Kun örült, hogy hátrafelé mennek. Csak minél messzebb onnan, ahol lőnek. Közben arra gondolt, hogy mégis át kellene szöknie az oroszokhoz. Hetek óta egyébről sem beszéltek egymást közt. De az őrmesternek mindenütt ott volt a füle, s már jónéhány katonát kiköttetett. „Ha átszöknék, a magam részéről befejezném ezt a koszos háborút”. Ekkor az őrmester rákiáltott: — Állj! . Kun megállt. Az avar szárazon csörgött a lába alatt. — Cigarettáztál?! — Igenis, őrmester úr! — Tudod, mi jár annak, aki az első vonalban megszegi a parancsot? — Kigombolta a pisztolytáskáját, elővette a fegyvert és a föld felé tartva meg-meslógatta a kezét. meg; számottevően azon Dan a kulturális terület árszínvonala nem változott. A nyomdai költségek jelentős emelkedése következményeként — a könyvkiadást, amely eddig kisebb nyereséggel működött — 1968-tól csaknem százmillió forint állami támogatásban kell részesíteni. Ha ez nem történt volna, meg, károsan befolyásolta volna a keresletet, a fogyasztás összetételét. Egy jelentősen megemelt fogyasztói ár ugyanis esetleg csökkenthétté volna az állami támogatás mértékét, de a vásárlók tartózkodása, a vásárlások számának csökkenése kulturálisan nagy károkat okozhatott volna a lakosság eszmei, tudati fejlődésében. Ugyanilyen j szempontok szerint rendezték; a mozik helyárait. A legala- i csonyabb árszint változatlan; fenntartása biztosítja, hogy a i legkisebb keresetű dolgozók i továbbra is minden megeről-; tetés nélkül mozilátogatók ma- ] radhassanak. Az árakat maxi-; máit formákban határoztákj meg, a moziüzemi vállalat te- i hát ugyanakkor mérlegelheti, i hogy a helyárpolitikájával ho- i gyan kívánja a keresletet is i befolyásolni, és így a kultúr- i politikailag értéktelenebb fii- i meknél — a maximált áron | belül — még helyárat is j emelhet. j A színházaknál hasonló elv : érvényesül; az átlaghelyárak > gyakorlatilag nem emelked- j nek. A legalacsonyabb árszint < változatlanul fennmarad, al- > kalmanként azonban egyes : előadások helyárainál jobban! differenciálhatnak. Ezzel a jo- i gával a produkció jellegének: megfelelően élhet a színház, ha : úgy látja, hogy gazdasági ér-: deke ezt diktálja. E területen • is az árpolitikában ésszerűen) kell érvényesíteni és egyesíteni j a kulturális és a gazdasági ér-; dekeket, kiindulva abból,! hogy a fogyasztóra aktív ár-! politikával kell hatni, s a ke-S resletet a társadalmilag fontos ! produkciók igénybevétele felé! kell terelni, de lehetőleg nem! úgy, hogy a kulturálisan érté-; kését leértékelt áruként kezel-; jék. ! A könyvkiadás területén is ! hasonló szempontok és meg- ; oldási módozatok érvényesül-; nek az árpolitikában és az ár- ; mechanizmusban. (A befejező részt vasárnapi \ számunkban közöljük.) i előadásokat, illetve termékeket kedvezőbb elbírálásban részesítik, és elhanyagolják a rá- Eizetéses produkciókat. Ez pe- iig azt jelentheti, hogy a kul- túrpolitikailag fontos művek kerülhetnek hátrányba. (Bár szükséges azt is megjegyeznünk, hogy mélységes lebecsülése az értékes kultúrának és i kultúrát igénybe vevő fogyasztónak, ha olyan tételből ndulnánk ki, mely szerint: „a kulturálisán értékes egyben feltétlenül gazdaságilag veszteséges és fordítva ...” Elegendő utalni azokra a nagysikerű és kulturálisan értékes művekre és produkciókra, me- yek a kultúra minden terüle- én példaként felhozhatók...) A kulturális termékek és izolgáltatások tehát bizonyos mértékben más jellegű áruk, mint a fogyasztási cikkek, közgazdasági nyelven szólva: í könyvek és egyéb művészeti ermékek, szolgáltatások értékét nem egyszerűen a bennük megtestesült, elvont munka mennyisége határozza meg, ha- íem az az eszmei, tudomá- íyos, művészeti tartalom is, tmely az élet különböző terü- etein munkálkodó ember igé- íyeit elégíti ki, de egyben tu- iatának formálására, ízlésetek fejlesztésére, s lehetőleg i szocialista közvélemény ala- ■ítására szolgál. Ezek a mű- ek viszont éppen újszerűsé- íük és küldetésük miatt, ma nég gyakran nem a legkere- ettebbek, és ezért gazdasági ;i hatásaik kedvezőtlenebbek a könnyű, kimondottan szóra- :oztató műveknél. Köztudott, togy a kulturális cikkek pia- án számításba kell venni az idott társadalmi, műveltségi Iszonyokat és ezzel azt a ényt, hogy a társadalmi tu- iat és ezen belül a közízlés és gény általában mindig elma- ad a gazdasági lét mindenko- i fejlettségétől. A GAZDASÁGI mechaniz- nus előkészítése során, a fenti ényezők és célkitűzések is- neretében, gondosan kidolgozók a kulturális termékek és zolgáltatások új árrendszerét, dérlegelni kellett, hogy miyen kulturális tevékenységre erjedjen ki az állami támo- ;atás, illetve hol lehet az árak- >an is érvényesíteni a terme- ői árrendezés következmé- lyeit, a ráfordltásarányosság követelményét A felülvizsgá- at eredményeként egyes terü- eteken új árakat állapítottak
