Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
1968. ÁPRILIS 4., CSÜTÖRTÖK "TÄ’/rfflP 7 Akik kiskapun át akarnak Fortuna kegyeibe jutni népes táborának olyan tagjai, akik s Sj A lottó ^ vannak ^ megpróbálják megkörnyékezni $ Fortunát. | Tanúsítja ezt a lottó leve ^ lesládája, amelyben nem egy- § szer akad ilyen szándékú írás. ^ Horváth József levelében pél- $ dául azt bizonygatta: tudja, ^ hogy minden nagykapu mellett § van egy kiskapu. Ezért kéri ^ az igazgatóságot, nyissa meg ^számára ezt a kiskaput, a kö- | zölt öt számát húzássá ki. S 5 miután a levélíró tudja az il- § lemet, megígérte, hogyha ily ^ módon nyer, természetesen $ diszkréten kezeli az ügyet. Az ^ egyik fonyódligeti lottózó azt is közölte, hogy ^ különféle mágikus eljárá- ^ sokkal kísérti meg a szeS rencsét, s ^ s ha sikerül neki az öt számot | eltalálni — neki magának § elég a dicsőség is — a nyere- $ ményt különféle alapítvá- I; nyokra ajánlja fel. $ Vannak mély önkritikával 5 megáldott lottózók. Leveleiben í arról tájékoztatnak, hogy mi- ^ lyen jeligével próbálnak sze-' ^rencsét. Az egyik: „Aki nem ^ bírja ésszel, próbálja meg sze- | rencsével”. Tartalmában ha- § sonló levél, bár nem ilyen fi- ^ noman fogalmazott írója, aki ^minden héten ezt írja szelvénnyé hátlapjára: „Hülyének § van szerencséje, hátha nekem '■""""'"'"""/"""'"""ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssi is lesz” A lottó ügyfelei között akad nem egy türelmetlen játékos is, mint például Simon Károly. ö azt rótta fel az igazgatóság bűneként, hogy több mint tíz éve lottózik, s egy- sfeer sem volt ötöse, de még egy árva négyese sem. Egy nyírbélteki levélíró, csodagyerek szülője, is, azt közoltey, hog-y-á- éves fia „már” 3 éves kora óta lottózik, de még nem nyert. Pedig nagyon várja a pénteket. „Van szíve a lottóigazgatóságnak, elvenni a gyerek örömét a sikertelenséggel? — tette fel a szemrehányó kérdést. „... te-' gyek már meg a gyereknek, hogy a mellékelt öt számot kihúzzák”. A levél aláírása szerint: „Jó tett helyébe jót várj”, úgylátszik a gyerek nem lenne hálátlan. A lottóigazgatóság el-eltesz egyet-egyet a kilószámra érkező levelekből. Ki tudja, egyszer talán még kiállítást rendez belőlük... „Tátott szájjal, büszkén szendereg Egy ütemre ringva két gyerek” (József A.) A VÁCI KORZÓN Lehet-e tíz nap alatt szakképzést szerezni? A Pamutnyomóipari Vállalat újpesti gyárában négy kár- tológép-kezelő válaszolt arra a kérdésre, hogy válhat-e, valakiből tíz nap alatt szakképzett munkás. A válasz igenlő volt. A modern pedagógia egyik irányát, a programozott oktatást hazánkban első alkalommal próbálták ki szakma elsajátításában. Egyébként 60—80 órás esitá tanfolyam kellett eddig ahhoz, hogy elsajátítsák a szükséges ismereteket. A programozott oktatás most mindössze, tíz napig tart, munkaidő alatt a betanuló dolgozók tankönyv, ábrák, képek segítségével, a gépek ismerete, az elméleti és a gyakorlati ismeretanyag ösz- szekapcsolásá révén önállóan oldják meg a feladatokat. A tanulókat egy-egy szakmunkáshoz osztották be és azok ellenőrzik, hogyan hajtják végre á munka- műveleteket. A tíznapos tanulás után tesznek vizsgát a kártológépek jövendő kezelői. Ilyen vizsga zajlott le most, amikor első alkalommal győződtek meg az új oktatási forma helyességéről. JELEK A VENUSROL Rádióösszeköttetés a kozmosszal lagászati tudomány egyik fiatal ága az utóbbi években gyors fejlődésnek indult. Rádiótávcsövek veszik a mesterséges holdak jeleit és lehetővé teszik az információk gyűjtését a kozmosz világából: ígv például információkat gyűjtöttek az égitestekről, a csillagokban és a kozmikus ködökben lejátszódó különböző fizikai folyamatokról, valamint a Tejút felépítéséről. A rádiócsillagászok azon fáradoznak, hogy növeljék a rádiótávcsövek érzékenységét, hogy a világmindenség legtávolabb eső részeiből érkező rádiófrekvenciás sugárzásokat is vehessék, így a közelmúltban a Venusra érkezett szovjet űrállomás jeleit is. 10 milliárd fényévre . A Szovjetunióban az utóbbi 20 évben igen széles körű rádiócsillagászati kutatásokat végeztek és sok új távcsövet építettek. Egyedülálló rádiócsillagászati készülékkel rendelkezik például a bjurakani obszervatórium (örmény SZSZK). A nagy méretű, két- tükrös antenna igen gyenge jeleket is képes venni. Az Ukrán Tudományos Akadémia Rádiófizikai és Elektronikai Intézete Harkov közelében új, felülről nézve T-alakú berendezést állít fel, amely a világ legnagyobb ilyen berendezései közé fog tartozni. Az 800 méter hosszú és- 60 m széles „keresztgerenda” és a „’támasz” metszéspontjában helyezkedik el a munkaépület. Előzetes becslések szerint az új rádiótávcső segítségével a világűrt 10 milliárd fényévnyi távolságig tudják majd kutatni. Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy a Napból kiinduló rádiójel 8 perc alatt éri el a Föld felületét! A kelet-nyugat és az északdél irányban forgatható legnagyobb rádiótávcsövet Angliában. a Green Bank-i rádiócsillagászati obszervatóriumban helyezték üzembe. A 300 tonna súlyú parabolatükörantenna a modern elektronika eszközei segítségével a Tejút legtávolabbi részeiről érkező rádiósugarakat is felfogja, ugyanakkor meghatározott rezgésszámú sugarakat tökéletes pontossággal kiszűr és felerősít. Az új távcső, amely az obszervatórium tizedik távcsöve, lehetővé teszi a csillagászok számára, hogy a gyenge rádióforrásokat — tejútrendszerünk spirális csillag- rendszer nyúlványaiban levő hidrogénfelhők, mint rádióforrások sugárzásait is —, vizsgálják, és ezek útját az égbolton — egyedülálló pontossággal — kövessék. 1250 négyzetméteres tükör Az új távcső tükörfelületé kb 1250 négyzetméter. Az antenna acélból és alumíniumból készült nagy méretű félgyűrűn helyezkedik el, amely- lyel északi és déli irányban, függőleges helyzetéhez viszonyítva, összesen 145 fokkal lehet elforgatni. Porto-Rico szigetén építették fel a világ eddigi legnagyobb rádiótávcsövét. Héj alakú reflektora, amely nagy kiterjedésű természetes mélyedésbe illeszkedik, szorosan feszített acél rácsháló, amelynek felülete több mint 70 ezer négyzetméter. A rácsháló fölé 150 méter magasban tartókból, huzalokból és hajtóművekből álló, 500 tonnás rendszert szereltek, amely három magas torony között kábeleken függ. Ez a távcső „tükre”. A 30 méter hosz- szúságú, lefelé irányított szár Billédi Ferencnével, a megyei könyvtár munkatársával az idei könyvnap, illetve a költészet napja előkészületeiről beszélgettünk. A program valóban jelentős. Nemcsak minőségre, mennyiségre is az. — Mégsem félünk tőle. rádióhullámokat sugároz a rácsháló felé, amelyet azután a rácsháló a világűr felé tükröz vissza. Amikor ezek a tükörhullámok valamilyen testnek ütköznek, visszapattannak. A tudósok a visszaérkező jelekből következtetéseket vonnak le a világűrben levő testekről. A távcsövet eredetileg az ionoszféra — az elvékonyuló külső földatmoszféra — tanulmányozására tervezték, azonban ma már a naprendszer radarral történő kutatására is használják, azzal a céllal, hogy a csillagászok által ismert legtávolabb eső égitestekről rádiójeleket vegyenek. Világantenna A világűrből érkező rádió« jelek vételére alkalmas és az egész Földet körülvevő óriás antennát szerkesztenek a michigani egyetemen. A rádióantennát „Saturnus” rakéta viszi Föld körüli pályájára. Az antenna mesterséges holdból és 4, vele kapcsolatban álló kisebb mesterséges holdból áll majd, és az a feladata, hogy 9,6 km hosszú antennahálót tartson. A Nap felületén lejátszódó folyamatok kutatására az ausztráliai Narrabriban rá- dióheliográfot helyeztek üzembe. A berendezés 3 km sugarú körben elrendezett 96 db parabola tükörből áll. Ezzel ugyanazt a hatást érik el, mintha a parabola tükör teljes felfogó felületének átmérője 3 km lenne. Az antennák a Nap állásának megfelelően forgathatók. A világ rádiócsillagászai új ismereteket gyűjtenek a világ- egyetem felépítéséről. Ezek az ismeretek teremtik meg annak előfeltételét, hogy embereket szállító űrhajók végezhessenek a világűrben kutatómunkát. akármennyi munkát ad. Néhány évvel ezelőtt ilyenkor könyvtároskörökben az a mondás járta: a városokban igen, ott menni fog, de falun, a termelőszövetkezetekben ... Vackorba harap a légtöbb tsz- elnök, ha könyvről hall. 1800 méteres rádiótávcső 300 tonnás antenna Radarral a naprendszerbe A rádiócsillagászat, a csilKönyv a tanyán A sapka A szovjet csapatok előrenyomultak. A leventeoktató úr teletoroskal ordibálta, hogy mit jelent a bolse- vizmus: — Az oroszok csajkarendszerben élnek, hajcsárok zavarják a népet a kolhozba és hogy fel ne forduljanak egy-egy csajka löttyöt kapnak. A gyerekeket elveszik a szüleitől és „Sztálin-kölyköket” nevelnek, akik istentelenek. Akárhogy is szította a gyűlöletet a segédoktatóval együtt, nem féltem az oroszoktól. De alighanem nem egyedül voltam ezen a véleményen, mert az egyik vasárnap délelőtt a Berci fia nagy hangon magyarázta barátainak. — Jönnek az oroszok. Srácok, tudjátok mit! Majd mi is beáilunk „Sztálin-kölyköknek” biztosan jó. príma fegyvereket adnak. Gondoltam magamban, hogy akkor már inkább nekem adnak, ép mégiscsak melósgyarek vagyok. Aztán a kolhozzal való ijesztgetés ellenére sem féltem. Nekem így 's dolgoznom kell, meg úgy is, legfeljebb akkor nemcsak én járok foltos ruhában. Fantáziám működése közben eljutottam addig, hogy ebben a kolhozügyben én mégis csak nyerhetek, mert belőlem még brigádvezető is lehet. Egyszer a bátyámnak elmondtam és jót nevetett rajta. A front egyre közelebb jött. A „Szebb jövőt” című leventeújság és a „Magyar Futár” círiű képes hetilap hírül adta a magyar honvédek „hősi helytállását” s imitt-amott elrúgva apró betűkkel azt közölték, hogy stratégiai okokból melyik helységeket ürítették ki. Az ősz beálltával nálunk is meghirdették a közmunkát, melynek az volt a célja, hogy a Sió mentén futóárkot kellett ásni. Apám persze egyszer sem vett részt, ő mindig csak azt hajtogatta:--- Ha már a Kárpátokban, meg a Dunánál nem tudták megállítani a szovjet hadsereget, akkor a Siónál még úgysem. — Ezt a megállapítását egyébként mint szent igazságot véste családunk minden tagja az agyába. December első napjaiban a németek, s néhány szakasz magyar katona megszállta a mi falunkat is Ugyanis a Paksinál átkelt szovjet csapatok egy része a Balaton irányába tört előre. A faluban néhány nyilas igyekezett nagy port felverni, mondván, hogy most majd itt ...szétverik az oroszokat”. — Most már le kell mennünk a pincébe — rendelkezett anyám —, beszéltem Abaival, hívtak, hogy menjünk hozzájuk — nekünk ugyanis nem volt pincénk. Gyorsan összecsomagolta ruháinkat, az ágyneműt és néhány kis széket, sámlit vittünk még magunkkal, s azokon ülve virrasztottuk át az éjszakát. Másnap dél felé már nagyon untam a pincét és kiszöktem. A falu végén laktunk, hazaszaladtam, aztán elmentem a présházak felé. Nagy volt a csend, sehol egy német vagy magyar katona. Lépteimet az egyik pincében meghallották, s egy kis résnyit nyitott az ajtón valaki, hogy megnézze, ki jár itt Egy borotválat- lan arcot láttam, s nagy rémülten rám kiált. — Mész azonnal haza! Mindjárt itt vannak az oroszok! — Ezzel megiramodtam, és meg sem álltam a szomszédék pincéjéig. Ott megint rám támadtak, hogy hol jártam, különösen anyám szidott meg cudarul. — Ha még egyszer elmész, én agyoncsaplak! — mondta. Megijedtem, és egy árva szót sem mertem szólni, arról, hogy a senki földjén jártam, hogy a németek már elpucoltak. Ahogy így korholnak, egyszer csak az András bácsi rámnéz, aztán mutatóujját rámszögezve mondja. — A sapka! A leventesapka! Te még abban jársz? Teszed le azonnal! — El kell dugni, mert katonasapkának nézik és elvisznek — mondta örzse néni. — Na még csak az keli! — mondta ijedten anyám. — Valami másik saf>ka kellene, nincs egy másik sapka? — Nincs hát — mondta Józsi bátyám. — Mindenki tudta ebből, hogy a leventesapkát kötelező volt megvenni; egy másikra pedig már nem tellett. Lekaptam a sapkát és kifordítottam, úgy tettem ismét a fejemre. Ezen jót derült a társaság, de azért így kifordítva is hasonlított a katonasapkára. Végül a házigazda elégelte meg a dolgot és határozottan kijelentette. — Azonnal keresek egy másik sapkát, mert még majd azt hiszik a félhomályban, hogy katonák vannak köztünk és idevágnak egy gránátot — Ez elérte a kellő hatást, mindenki sapkát keresett nekem, előkerült, néhány a batyukból, de mind nagy volt. Nekem egyébként is kicsi fejem volt, mikor egyet-egyet felpróbáltam még a fülem és az orrom is eltakarta. Nagyon nevetségesen nézhettem ki, mert még ebben a drámai percekben is voltak, akik mosolyogtak. Végül aztán anyám segített rajtam. A húgom egyik piros svájcisapkáját dobta felém. — Tessék, ez jó lesz! — mondta. Felpróbáltam, ez valóban nem volt nagy, sem kicsi. — Na látod, ez tényleg jó lesz — szólalt meg ismét András bácsi. — Ez még az oroszoknak is tetszik, mert piros. Ezen megint jót nevetett a társaság. Majd félórás csend következett, melyet ismét a házigazda tört meg. — Valami zajt hallok. Talán már itt vannak az oroszok? — Alighogy kimondja nyílik a pince ajtaja. — Szóidat jeszty? — hallom az első orosz szavakat. András bácsi, aki az első világháború után néhány évig a Szovjetunióban volt, egész jól beszélt oroszul és sietve lépkedett fel a lépcsőn, s közben kiabálta, hogy — nyet-nyet, szoldát nyema. — Davaj szudá! — Mindenki jöjjön ki — fordítja András bácsi. Mi, gyerekek, elsőnek rohantunk fel a lépcsőn, amikor mindenki kijött, az egyik katona lement megnézni, hogy valóban mindenki feljött-e. Nincs-e elbújva német katona. Aztán mikor visszajön, a másik, akinek egy széles aranysáv van a vállpántján, kissé tört magyarsággal megszólal. — Itt most béke! — aztán ismét oroszul beszélt András bácsival. — Mindenki nyugodtan menjen haza — fordította az öreg. — Nem kell félni, az orosz katona, barátja a magyar dolgozóknak. Alighogy ezt elmondja, sarkon- fordul, s vele együtt a többi katona is továbbmegy. Áz öreg hozzám lép, és barackot .nyom piros sapkás fejemre, aztán hátraballag az ólak irányába, hogy megetesse a jószágait, Szávai Ferenc Lassan, szinte észrevétlenül megváltozott a helyzet. Bizonyíték rá a februári mezőgazdasági könyvhónap erkölcsi és anyagi sikere. A megyei könyvtár nyolc, előadással összekötött könyvbemutatót és vásárt tartott, amelyből hét várakozáson felül sikerült. A művelődési autó 27 tanyán járt vetítettképes könyvárusításra. Olyan helyeken vásároltak szafckönyvet és irodalmat, ahol maguk sem várták volna. 1968-ig fele-fele arány illette a kultúrát a termelőszövetkezetek szociális és kulturális alapjából. A „kultúra” azonban gyakran kimerült a zárszámadás utáni vacsora rendezésében. A könyvtáros is jól tudta, mennyire fontosak a szociális beruházások. Kellett az ebédlő, a zuhanyozó. Hiszen az olvasás vágya csak bizonyos kulturális fokon születik meg, Mégis, szemléleti változás is kellett a termelőszövetkezetek mai, kedvezőbb állásfoglalásához. Legtöbbjük rendszeres kapcsolatot tart a TIT-tel, fizeti az előadókat, vagy például Monoron állandó összeggel támogatják havonta a művelődési házat. A termelő- szövetkezetek sokasága jelentős összeget költ irodalomra. A szakmai könyv munkaeszközzé lett, de ezen túlmenően is vásárolnak. A szocialista brigádok tagjait a más jutalmak mellett igényeiknek, munkakörüknek megfelelő könyvvel ajándékozzák meg. Lassan, de kezdik megérteni; nem üres szólam, hogy a könyvtár munkája — áttételesen bár — hozzájárul gyarapodásukhoz. k. m.
