Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
1968. ÁPRILIS 4., CSÜTÖRTÖK MST JWEGTEI '^/Ctrlau KÉT KAPITÁNY Isten után a második — a Hunyadin Kikötéshez készülnek. A hídon két kapitány áll. Már dobognak a Hunyadiról leszálló, Visegrádról érkező kirándulók léptei a Vigadó téri állomás padlóin, amikor Pintér Gyula kezet nyújt beosztott kapitányának. — Köszönöm. '— Én is köszönöm parancsnok úr. Véget ér az első út, amelyen a 27 esztendős, frissen avatott Wendl István kapitányként vett részt. — Mondja kapitány úr, ismeri ezt a filmet: Isten után az első? — Ismerem. — Valóban ilyen nagy úr a kapitány? — Amíg hajózik? Ilyen. A kapitány határoz, az ő kezében kell lennie minden hatalomnak. És övé minden felelősség is. A legfőbb törvényünk, nekünk hajósoknak, kár nélkül térni haza. Gondolok emit parancsnoki kabinban: beréletre, anyagi értékekre — Az avatás előtt tettem le a pálya legmagasabb vizsgáját — csendesen, elgondolkodva beszél — de ezután is minden újabb út - egy újabb vizsga lesz. A parancsnokra néz. A Hunyadi első kapitánya helyeslőén bólint. — Tíz éve hajózom. Vontatón kezdtem, öt esztendeig voltam matróz. Letettem a kezelői vizsgát, aztán a hajóshadnagyit ... Hogy mit kellett tanulni? Jogot, navigációt, hajóépítéstant, géptant, egészségügyet, vonal ismeretet, nyelveket... — Ne folytassa! A két kapitány, az öreg és a fiatal nevet. — Akkor újabb két év következett, vontatón, végig a Dunán. És most a kapitányi vizsga ... A tárgyak ugyanazok voltak, mint a hadnagyi vizsgára, csak sokkal magasabb színvonalon ... Sikerült. — És most kapitány. — Beosztott kapiány ... Kapitányi felügyelet alatt egy ideig. Vagy mondjam, .így: tanuló kapitány? Hiszen még nagyon sokat kell tanulnom, amíg megszerzem a szükséges rutint, a jogot, hogy önálló lehessek. ... egyaránt... A folyó medre óránként változhat. Ahol az imént még nem volt hordalék, ott a hajócsavar nyomán most zátony emelkedhet. Az elemekkel, viharral, köddel kell megküzdeni. Szabályokkal meghatározni: melyik a helyes lépés és melyik nem. Csak utólag, legfeljebb hazatéréskor válik el, mi volt a legjobb ... Vagy mi lett volna... — Tehát akkor ön még... — Amíg felügyelet alatt hajózom, amíg van első kapitány felettem, csak a második ember lehetek. Kis szünet után hozzáteszi: — A mostani vizsgáimon múlik, mikor válók elsővé. (szántó) TAVASZODIK Alacsony, zömök, jókedélyű ember Maszlik János, mint körülötte a tavaszodó világ. Csupa tűz, csupa elevenség, pedig hatvannégy éves és az éjszaka szemhúnyásnyit sem aludt, istállóőr, havi ezer forintért. Ősz, keskenyre sodort bajszát simogatva kutat emlékeiben, inkább csak hangosan gondolkozik, mintsem másokhoz beszél. — Augusztus vége volt... vagy tán szeptember már? Nem is tudom pontosan. De arra jól emlékszem, hogy vittem vasaltatni az egy szem lovamat, a három hold juttatott föld hajnaltól napestig adta a munkát, amikor odajött a Simányik Jóska meg a Varga Eszti és a Deák Pali is. „Hát csak azért jöttünk" — kezdte a Jóska —' „mert mi nagy dologra szántuk el magunk. összeállnánk bandába vagy csoportba, ha úgy jobban tetszik, úgy talán könnyebb lenne a sorunk.” — Csoportba? — néztem rájuk meglepetten. — Talán kolhozt akartál te mondani, Jóska? „Mondd úgy, ahogy jobban tetszik" ■— vonta meg a vállát Deák Pali. „Nem a név a lényeges, hanem az egy akarat. Cseléd voltál te is a Szá- lander-tanyán, nyomorult senki, akárcsak mi. Ha boldogulni akarsz, csapj föl, pajtás, neked köztünk a helyed. Együtt erősebbek vagyunk, mint kü- lön-külön.” „Gondolkozz ezen, János, vesd meg jól magadban, aztán, ha úgy gondolod, hogy hozzánk szegődöl, hát várunk"' — mondta még a I Jóska, azzal mentek tovább a j magtik dolgára, meg én is, mivel hát a kovács is elkészült I közben a vasalással. Nem jöt- I tek ők többet, én sem mentem j feléjük néhány napig, císak rágódtam magamban, mint ba- ; gós a dohányon. Volt három hold földem, egy tehénkém, meg a lovam. Szerszámot, ekét, fogast a Szálender-ta- nyáról szereztem. Közben meg házmester is voltam egy jó*- szívű úrnál, az vette nekem fizetségbe a lovat. Elindultam a magam útján s most azt kéri a Simonyik Jóska, hogy mondjak le a földről, a tehénkéről meg a lóról. Kocsis már nem vagyok Szálender csendőr altábornagy úrnál, a magam rozzant szekerét húzza a saját lovam. Most már a magam kocsisa vagyok, de mire megyek én egyszál magamban, amikor se a betűt, se az írást nem ismerem. Igaza lehet Simonyik Jóskának meg a Palinak is és ha elszegődnének mások is, erősebbek lennénk együtt, mint külön-kü- lön. így morfondíroztam én napokig, vezetve az ekét a bo- rozdában, mert hogy ősz volt már akkor és szántani kellett, akármilyen döntésre jut is az emberfia önmagával. Aztán elmentem s csak annyit mondtam nekik: itt a kezem, fogódzunk össze, de aztán jó szorosan... Tizenkilenc esztendejfe történt, 1949 őszén. És októberben, kétszázötven hold földön, huszonegy taggal megalakult Alsógödön a Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Idegenvezető parasztasszony Özv. Borbély Sándorné 68 éves hévízi parasztasszony ideje nagy részét idegenvezetéssel tölti. 1926-ban kertjében egy téglaboltozatos római kori sírt tártak fel a szakemberek. Néhány lelet elszállítása után a sírt a csontvázzal együtt érintetlenül a helyszínen hagyták. Borbélyáé azóta sok ezer üdülő- és kirándulóvendégnek mutatta be a II. Constantinus császár idejéből származó sírt. Országszerte megkezdte munkáját a Repülőgépes Növényvédő Állomás. Elsőként az őszi gabonákat fejtrágyázzák. Adonyban Szabó Sándor és Mercz Antal pilóták a „Március 21” Tsz légterében dolgoznak karriert futott be a porkohászat. Érthetően, hiszen a porkohászati úton előállított termékek ára hagyományos technológia mellett ötszörös-hatszoros lenne. Nálunk mégis ma is azon folyik a vita: van-e egyáltalán „fantázia” a porkohászatban? Amikorra egy- egy részletkérdésben elhangzik az igen, addigra a külföldi cégek mérföldes léptekkel jutottak előre. — Elégedetlen? — Ez nem személyi elégedettség vagy nyughatatlanság kérdése. Sokkal több: jobban kellene élni adott lehetőségeinkkel. Az új mechanizmus, igen helyesen, azt tolta az előtérbe: ne csak termelni, hanem azt termelni, ami eladható. Évek kellenek hozzá, míg általános gyakorlat lesz. Egy- egy új termék esetén mindenki fázik a rizikótól, s legtöbben azt keresik, miért nem lehet megcsinálni, s nem azt, hogyan is lenne belőle valami. — A harcot unja? — Nem. Hanem a fölösleges tusakodásokat, a dilettantizmus olykor még mindig kísértő szellemét, az energiákat be- fullasztó huzavonákat. Harcolni, vitatkozni jó dolog, szükséges dolog, mert csakis így képzelhető el az előrehaladás. Amikor azonban azt kell bizonygatni, hogy a fehér nz fehér a fekete az fekete... Fél éve vitatkozunk azon. hogy kell-e annyi műszaki a technológiai területen. Közben négy ember már kilépett a gyárból, helyettük nem jött senki, azért a vita még tart... Egy-egy rövid, közbevetett mondat is elég ahhoz, hogy okfejtése ne veszítsen lendületéből, s hogy még inkább élesebben fogalmazzon: — Kétszer voltam bíróság előtt azért, mert — jót csináltam! ' Import excenterprések helyett megoldottam a csavaranyagyártást a körasztalos tablettázógéppel; 800 ezer forint megtakarítását tette lehetővé. Mégis csak akkor kaptam érte megfogható elismerést, amikor már bírósági ítélet támogatta az igazamat... Konstruáltam egy lépcsős kőzetfúró fejet. Kalandregény kerekedhetne belőle, hogyan is alakult a sorsa. Sokszor éreztem úgy, amikor egy-egy új dologgal jelentkeztem — mint például a keményfémbe- tétes jégtüskével —, hogy lényegében teljesen mindegy mások számára, lesz-e belőle valami vagy sem. — A közömbösség ellen ... — Ez nemcsak közömbösség! Egy gyár, legyen bárhol a világon, a holnapját „eszi meg”, ha nem törődik a műszaki fejlesztéssel, a terméktökéletesí- téssel, ha lebecsülik a műszakiak szerepét. Nem arról van szó — mert némi közöm van a politikai munkához is —, hogy valamiféle szakemberimádatot reklamálnék. Sokkal inkább arról, hogy elveink nemegyszer kívánalmak csupán, s gyakorlati megjelenésük egészen más. A magyar ipar előtt a most húsz esztendeje lezajlott államosítással soha nem látott távlatok nyíltak meg; ezek egy részével jól éltünk, de volt, amivel sokkal jobban kellett volna sáfárkodni. Lélektelenségért azonban senkit nem lehet törvény elé citálni: csakis a társadalmi morál változása jelentheti a mind elengedhetetlenebbé váló frontáttörést... Az iparban nem lehet helye a hivatalnok- szemléletnek. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1966. május 25—27-i ülésén hozott határozatot a gazdasági mechanizmus reformjáról. Ebben kimondotta: „Politikai cél, hogy megszüntessük az egyéni kezdeményezést és felelősséget gátló, túlzott kötöttségeket, visszaszorítsuk a bürokratikus tendenciákat. A szocializmus fejlődésére, a közérdeket szolgáló alkotómunka szabadabb kibontakozására van szükség." Mészáros Ottó Ha odakinn nem sütne melegen az áprilisi nap, idebenn .az üvegházakban tavasz lenne már akkor is. Ciklámenek, szegfűk, primulák, jácintok és tulipánok virítanak harsogó tavaszi színekben. A magas, szikár, cserzett arcú férfi, Mester Ernő főkertész, úgy jár-kel közöttük, mintha valamennyi az édesgyereke lenne. Szinte a virágaihoz beszél, nekik mondja-meséli el a régi történetet. — Az apám cselédember volt a Schöffer-birtokon, ott lapszámoskodtam én is a ka- ^ onasorig. Jobbára kertészked- ;• em, onnan e régi szerelem. A ^ elszabadulás öt hold földet ^ idott. Azon kertészkedtem to- ^ ?ább, de voltam én dinnyés és ^ ninden, ami kellett, csakhogy 1; >oldoguljak. Nem volt köny- s íyű dolog. De aki szereti a $ nunkát, és lehetősége is van $ á, hogy dolgozhasson, nem ^ iái éhen soha. ‘A hír, hogy ^ :özös gazdaságot alakított né- ^ lány cselédember, megütötte $ i fülem. Mit akarnak és ho- ^ ;yan ? De befészkelte magát ^ nások fülébe is. És jöttek | lozzám a régi cselédtársak- $ dmborák, Kozma Jóska, Mó- $ icz Géza, Tőbl Ferenc, Herr § ?erencné és mások is. „Ernő, \ e tanultabb ember vagy mi- ^ tálunk, elvégeztél négy polgá- ^ it is, nem gondolod, hogy ne- ^ lünk is csinálni kellene vala- k nit?” Tíz család kellett akkor ^ gy szövetkezet megalakítása- ^ ioz, összegyűlt hamar. Tizen- § iyolcan mondták ki az igent § ígérve, hogy magukkal hoz- ^ ák földjüket, jószágukat. ^ Jentem a járáshoz, mit szói- ^ iának hozzá. Mondták, rend'- ^ >en van, de az elnök én nem ^ ehetek, mert én csak a pa- ^ asztpárt tagja voltam akkor, ^ -agy inkább azért, mert szóvá ^ ettem a választás után, nem í olt egészen szabályos az, hi- zen le akarták szavaztatni es- $ e azokat is, akik napközben § gitálni voltak másutt, s a lis- $ a szerint ott kellett leadni a ^ oksukat. Hát ezért haragúd- j! ak rám akkor a járási embe- ^ ek. Én már csak ilyen va- ^ ;yok, ami a szívemen, a szá- non. Vallom ma is, és ebből ^ lem engedek: az igazság ki- § nondásánál nincs és nem le- ^ :et politikusabb dolog. Még ^ kkor sem, ha az igazság ki- $ nondása néha fájdalmas vagy ^ eserű. Az én számíze is meg- ^ :eseredett akkor, de azért a ^ olog nem maradt annyiban: megalakítottuk 1950 februárjáéban az Uj Élet Termelőszövetkezetet, tizennyolcán, százhetvenhárom holdon, négy pár lóval és hat pár ökörrel. Meg egy7 öreg Hoffher traktor dolI gozott nekünk bérmunkában. 1 Elnöknek, hogy szó ne érje a ház elejét, a kommunista Móricz Gézát választottuk, engem meg a helyettesének neveztek ki a többiek. Hitelt nem vettünk igénybe, adósságunk sem volt, ezért megint csak megorroltak ránk, de most már a megyeiek. Ha a hitellel elkötelezzük magunk, beleszólhatnak a munliánkba. Hát ezt nem akartuk. Mentünk a magunk tervei, elképzelései után. Harminchat forintot ért az esztendő végére egy munkaegység, tizenötezer forintot részelt minden tag átlagosan. És volt még ráadásként tizenkét hízónk is, amelyeket magunknak neveltünk. Abból megint majdnem baj lett: mondták, be kell szolgáltatnunk az utolsó darabig. Odaadtunk vasvillával az ólak elé... Hát szóval ilyen csatározásokkal érkeztünk el az esztendő utolsó előtti hónapjához. Tizennyolcán kevésnek éreztük magunkat az új esztendőhöz, és. ilyesféleképpen gondolkoztak a Vörös Csillag tagjai is. A közös gondok hoztak össze minket s mondatták ki velünk 1950 novemberében az egyesülést. így lett a két gazdaságból Egyesült Törekvő Termelőszövetkezet s az elnök, a tagság egy akarata folytán, jómagam. Tessék, itt a tagsági könyvem, nézze meg, mire jutottunk egy esztendő alatt. „1951. Négyszázkilencvenhat munkaegység, tizenhatezer- kilencszázhetvenkét forint." Tizenhét esztendő múlt el az első egyesülés óta. A két, szinte maroknyi gazdaság helyén ma már három és félezer holdon gazdálkodik az alsógödi Egyesült Dunamenti Termelő- szövetkezet., Huszonhárom traktor, r hat teherautó, öt kombájn segíti az emberek munkáját. Az elmúlt esztendőben tizenkilencezer-nyolcszáz forint volt a tagság átlagjövedelme. Maszlik János éjjeliőr tizenötezer forintot, Mester Ernő, a virágkertészet vezetője pedig harminckilencezer forintot keresett az elmúlt évben ... Prukner Pál Hazánkba látogat az angol közoktatásügyi miniszter llku Pál művelődésügyi miniszter meghívására szombaton hazánkba érkezik Gordon Walker, Nagy-Britannia közoktatási és tudományos ügyednek minisztere és felesége. A vendég magyar kollégájának londoni látogatását viszonozza. Itt tartózkodása során — a tervek szerint — felkeres több Oktatási, tudományos és kulturális intézményt, hogy tanulmányozza azok munkáját. Találkozik magyar közéleti vezető személyiségeikkel is. Felhívás A fiatalok közgazdasági vetélkedőjén való részvételre A KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, a Magyar Kádió és Televízió megrendezi a fiatalok közgazdasági vetélkedőjét. A vetélkedő célja: — A korszerű közgazdasági és ipargazdasági munka gyakorlati alkalmazásának bemutatása. — A fiatal gazdasági szakemberek ösztönzése ismereteik bővítésére, egyben a legjobbaknak lehetőség biztosítása, hogy a tv nyilvánossága előtt számot adhassanak felkészültségükről. A vetélkedőn részt vehet minden 30 éven aluli fiatal. A kérdéscsoportok alapvető elsősorban vállalat- területekre irányulközgazdasági, gazdálkodási nak. A vetélkedő lebonyolítása három fordulóban történik: Elődöntők: megyénként és Budapesten 1968. júniusban. Középdöntő: Budapesten szeptemberben. , . . . j. Döntő: a tv nyilvánossága előtt októberben. A döntőbe jutottak helyezésük alapján értékes jutalomban részesülnek. A jelentkezéseket név, munkahely, beosztás és lakcím feltüntetésével 1968. április 30-ig lehet beküldeni a KISZ városi, járási és kerületi bizottságaira. A jelentkezés elfogadásának feltétele a vállalat és a KISZ javaslata. MEGNYÍLTAK A JÁTSZÓTEREK „Meg kell öntöznöm hüs csöbörrel . . .’ (József A.) dolog
