Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-20 / 92. szám

PEST UECVEI yíirfgp 1968. ÁPRILIS 20., SZOMBAT kígyótánc EGY DINASZTIA MINDIG VESZÉLYBEN A kisvárosi mini-szállodá­ban reggelizem. Azon töröm a fejem, kik lehetnek a har­madik asztalnál ülők. Két férfi és egy nő. Az egyik férfi kis termetű, ideális zsoké al­katú. A másik, derékban kissé párnás, az átlagosnál magasabb. 'Mindhármuk kö­zött a legnyurgább és a leg­fiatalabb a nő. A két férfi gomblyukában óriási, szín­aranyba foglalt vörös rubin. Manzsettagombjuk is arany, briliáns berakásokkal. Nyak­kendőjük szorítótűje ugyan­csak nemesfém, nemeskő dísszel. Ujjaikon pecsét- és köves gyűrűk, a nő csuklóin aranykarkötők. Órájának számlapja medálszerű, mí­ves aranylemez * takarja. Majdnem elegánsak, mégis inkább különcök. íajdnem ízlésesen öltöző; , de nem ízléstelenek. Hé „öznapi em­ber szemével túl sok rajtuk a dísz, vi jnt látszik, hogy megszokták, nem különleges alkalomra öltözködtek ki. Si­mán jöttek be, csendesen reg­geliznek, halkan é^ komolyan beszélgetnek. Ismerkedés Maszekok? De milyen szak­ma kívánja meg ezt a sajá­tos megjelenési formát? Ide­genből hazalátogató hazánk­fiai? A szálloda előtt vá­rakozó Opel Rekordon ma­gyar rendszám van. A fér­fiak gomblyukában csillogó rubinkőben, egy bizonyos szögből Lenin jellegzetes pro­filja villan fel, sötétvörös színben. Sportolók? A hízás­nak indult férfi legfeljebb edző lehetne, a másik zsoké, a nő magas-, távolugró, eset­leg filmszínész. Arca szép, alakja arányos, de ugyan hol terem hozzá megfelelő ma­gasságú partner a színészek között? A szálloda igazgatójának segítségével másnap megis­merkedem velük, ók az „Óriáskígyó-revü”. Illetve a társulat egyik fele. A kissé hízásnak indult férfi öccse és sógornője pillanatnyilag a szomszéd falu kultúrházában próbál és szervezi a környé­ket. A társulat feje szerény, ma­gabiztos és szolgálatkész. — Kérem, nekem apám, dédanyám, ükapám is artis­ta volt. Bűvészek, zsonglő­rök ... Apám még most is aktív. Erzsébeten lakik, ker­tes házban ... Mama táncos­nő volt, de már nyugalomba vonult... Hagyomány ná­lunk az állat, csak a kígyó nem. Azt én hoztam be. Apámnak is volt medvéje, pupostevéje, oroszlánja... Van két krokodilom is, azokat ilyenkor otthon tartom, ak­váriumban. Külföldre min­dig viszem magammal, de itt nem tudom hol tartani. Tejes kamillában — A kígyók? — Itt vannak a szálloda raktárában. Üvegedényben, villanyfényben, mert meleg­égövi állatok, megfelelő hő­mérsékletre van szükségük. Tiszták és igénytelenek. He­tenként, tíznaponként für­detem őket tejes-kamillás vízben, ez a bőrlégzés miatt kell. Két-három hetenként egyszer esznek, egy nyulat... Nagyon szívesen megmutatom, a mostaniak gyönyörű pél­dányok ... Szívélyesen invitál a rak­tárba. — Ne vegye rossz néven, a hüllőktől... hogy úgy mond­jam, idegenkedem. Inkább a munkájukról beszéljen ... Mi­be kerül egy kígyó, nehéz-e betanítani... ? — Nagy rizikó kérem. Afri­kából, Dél-Amerikából hoza­tom. Sajnos nem jól bírják az utazást. Eddig már öt pusztult el. Darabja harminc-negyven- ezer forint... — Miért éppen hüllőkkel dolgozik? — Hogy miért? Azelőtt ak­robata voltam, légtornász, ze­nebohóc, de amikor közeled- tem a negyvenhez, gondolkod­nom kellett, mi lesz, ha ki­öregszem. Papának a kisujjá­ban van a cirkusz. Megbeszél-. ezt tűk: kígyókkal dolgozom, nem csinálja senki. — Tulajdonképpen, hol la­kik? — Erzsébeten. Édesapám ud­varában. Tíz lakókocsim van. Egyenként is komfortosabbak, mint akármelyik szövetkezeti lakás. Papa építtetett házat, én még nem. A szállodákon kívül mindig lakókocsikban laktam. Olaj kályhával fűtünk, modern a bútorzatunk,.. — Gyerek? — Első házasságomból négy. A két idősebb, a tizenhét éves fiú, meg az utána következő kislány már fellép. A lányom gyönyörűen táncod, a fiam zsonglőr... Anyjuk mellett vannak és rendesen járnak iskolába... Gondoskodom ró­luk anyagilag. — ön hol járt iskolába? — Nem tudnám felsorolni. A leghosszabb ideig, egy hó­napig, Pesten jártam. Ahol fel­léptünk, ott tanultam, már amennyit, mert tőlünk nem követeltek túl sokat.., A kistermetű férfi és a ma­gas nő komolyan hallgat, fe­gyelmezetten figyel. Mint egy mutatvány — Nem veszélyesek a kí­gyók? — Érteni kell hozzá. Ame­lyik érkezés után szembesze­gül, felkapja a fejét és harapj ni akar, szájkosarat kap. Mutatja, hogyan kell gyor­san, határozottan megkapni a kígyó fejét és ráhúzni a száj­kosarat. Fejével egy alig észre­vehető mozdulatot tesz, mire a csinos, óriás-fiatal-nő kinyitja bőrtáskáját, egy puha szíjak­ból varrott, kis szájkosarat húz ki, szótlanul felmutatja. Olyan a jelenet, mintha az esti szám­hoz tartozó játék lenne. — És hogyan tanulnak meg táncolni? — A kígyó sehogy. A nő tán­col, Mindig q. nő. A táncoló mozdulatai keltik azt a hatást, hogy a kígyó produkálja ma­gát. Nálam' mlftdén kígyó két hét alatt a színpadon van. A lényeg: állandóan a testhez érjen, megszokja a bőrt... A többi a táncosnőn múlik. A fiatal nő megint a táská­jába nyúl, és néhány sokszo­rosított fényképet vesz elő. Sógornőjét és őt ábrázolják a képek. Mindketten 3—3 kígyó­val körültekerve, apró bikini­ben állnak. — Hány kiló lehet egy kí­gyó? — Ez például, amit a fele­ségem itt a két karjában fog, negyven. A többi is nagyjából ennyi, de van, amelyik a hat- vanat is eléri. A bikinis képen jól látszik, hogy milyen izmos a nő, mégis túlzásnak tartom ezt a mázsá­nál nagyobb kígyótömeget. Megemlítem, a fiatalasszony mosolyog, ránéz férjére, aki egy bólintással jóváhagyja, hogy válaszoljon: — Négy éve csinálom már. Még tíz,év, és ha kell, akár egy utcával is megverek­szem ... — Milyen zenére táncol a felesége? — Keletire. — Igen, de klasszikusra vagy népzenére? — Azt nem tudom. Keletire. Magnóról megy. — A kosztümök? — Keletiek. A Belvárosban terveztetjük egy maszeknál. Krokodilszájban — Mit olvasott Keletről? — Semmit, kérem. Én csak állatokkal meg kígyókkal fog­lalkozom. Nincs időm másra. Nagy műsorom van, igényes közönségnek játszom. Jártunk már Moszkvában, Leningrád- ban, Asztrahánban, Szocsiban, Orenburgban, mindenhol meg­hosszabbították a szerződé­sünket. Most van kilátásban egy dél-amerikai szerződés ... Az Artista Varietéhez tarto­zunk. Ha szerződést kapunk, akkor alkalmazásban állunk a vállalattal, ha nincs szerződé­sünk, mint most is, a saját számlánkra dolgozunk. De igé­nyesek vagyunk magunkkal. Nagy felelősség ez kérem ... Sajnálom, hogy a krokodilszá­momat nem látta. Az az igazi. És veszélyes is. Tessék elkép­zelni, hogy kinyitom a kroko­dil száját, és beleteszem a fe­leségem fejét! . Ránézek az asszonyra. A szeme sem rebben. Komolyan, egészen kicsit mosolyog. — De hiszen itt minden ve­szélyt a felesége visel!? A férfi bólint. — Mint mondtam, trapézon dolgoztam. Ugrottam... és es­tem is ... Az artistának fiata­lon is öreg korára kell gondol­nia. Rámentem az állatokra. Kérem, abban semmi érdekes nincs, ha egy férfi lejt táncot három kígyóval, vagy bedugja a fejét a krokodil szájába. A közönségnek nem kell. Csak az, amikor egy szép, fiatal nő van veszélyben ... Hiszen ha lehetne, vállalnám helyette... A zsoké termetű férfi min­den idegszálával figyel. A szép, magas asszony csuklóján meg- csörrennek az aranybizsuk. A társulat vezetője rámnéz. Tekintete udvarias, elnézést kérő. — Pontos program szerint dolgozunk, öt perc múlva kez­dődik a próba... Szemes Piroska A második Vidéken az első Panoráma filmszínházat avattak Szegeden. A budapes­ti Corvin után ez az ország­ban a második — vidéken az első — olyan mozi, amely al­kalmas hetven milliméteres filmek vetítésére. Az új pa­noráma mozi gépével 35 mil­liméteres filmek is vetíthetők. A kettősség azért szükséges, mert hazánkban még viszony­lag kevés a 70 milliméteres kópia. Nyilatkozat a fagykárról Az április 9-től 14-ig tartó éjszakai fagyokkal járó lehű­lés a felmérések szerint je­lentős károkat okozott a me­zőgazdaságban. Mészáros Ist­ván, a MÉM termelésfelügye­leti osztályának vezetője sze­rint a fagyokat megelőző idő­szakban az évszakhoz képest feltűnően enyhe volt az idő­járás. A növények fejlődése a szokásosnál előbbre tartott, ami növelte a fagy iránti ér­zékenységüket. A mezőgazdasági üzemek korábban kezdték meg a szőlők metszését, és előbbre hozták a vetés idejét a cukorrépánál, a borsónál, a máknál és a tavaszi kalászosoknál. A mínusz 3—7 fokos fa­gyok óta eltelt rövid idő alatt még nem sikerült teljes képet kapni a károkról. Annyi azon­ban máris bizonyos, hogy a cukorrépa különösen meg­sínylette a hideget. Becslés szerint országosan húszezer holdat kell újra bevetni. Szá­mottevő kárt szenvedett a rep­ce, míg a mák állapotát nem­csak a fagy, hanem a szélve­rés is rontotta, A takarmány- növények közül a lucerna és a vöröshere szenvedett a leg­többet. Az idősebb lucernáso­kat is megcsípte a hideg. Azt, hogy milyen lesz további fej­lődésük, egyelőre még nem lehet megállapítani, minden­esetre az első kaszálás lénye­gesen kisebb termést ígér. Ki­sebb mértékben ugyanez vo­natkozik a vörösherére is. A gabonaféléknél különösebb károkkal nem számolunk. A borsófélék közül elsősorban az étkezési célokra korán vetet­tek szenvedtek nagyobb kárt. ugyanakkor leperzselődött a korai előosíráztatott burgor nyák lombozata is. Ez ugyan Önálló gazdasággá alakul a tsz-ek erdőtársulása Nagyobb jogok — Ipari fa A nagykőrösi termelőszö­vetkezetek erdőtársulásának csókás-erdei telepén sok a faanyag. Rönk-, tűzifa-, desz­ka-, lécmáglya veszi körül a kis fűrészüzemet. Néhány évvel ezelőtt még alig pár méter hosszú sínpályán szál­lították a fát a fűrész alá. Ma már az erdőben, a kö­zeli árnyékos részeken a deszkamáglyák soka­sága áll, s vágányhálózaton szállítják a szárítani való fűrészárut Az akác- és tölgyfatüzelő há­rom méter magas falként ösz- szerakva várja a vevőket. Itt- ott emberek bíbelődnek a fával, mások megrakva sző­lőkarókkal, a sínen járó ko­csikat tologatják. A fűrész­házból a szalagfűrész har­sogó hangja repül szét a fák között. Tímár Ferenc műszaki ve­zetőt az erdő szélén, a kis üzem közelében egy farönkön ülve találom. Én is mellé telepszem. — Dűlőre jutott már az erdőtársulás sorsa? — fag­gatom. — A közös gazdaságok er­dőtársulása eddig egyszerűbb gazdálkodás formájában mű­ködött a Hunyadi Tsz er­dészeti üzemegységeként. Bár eddig is eredményesen dolgo­zott, minden állami támoga­tás nélkül. Az új gazdaság- irányítási rendszerben lehe­tőség nyílott az önálló gaz­dálkodásra is. Ennek elő­nyeit a hat gazdaság felis­merte és valamennyi tsz köz­gyűlése úgy határozott, hogy az erdőgazdálkodás, mint hetedik termelőszövetke­zet kezdje meg önálló működését. Biztosra vehető, hogy az ed­dig is haszonnal dolgozó kis erdei üzem jövedelmezőbb vállalattá fejlődik. A fűrész­üzem eddig ipari célokra felhasználható félkész anya­got gyártott. Jelenleg mint­egy 150 köbméter fűrészáru áll felmáglyázva a fák alatt. Kiszáradás után ezt már készárunak dolgozzuk fel. Az új vezetőségnek a pia­cok felkutatásával meg kell teremtenie az értékesítés fel­tételeit. Az amúgy is bő tü- zifakészletet csökkenteni le­hetne azzal, hogy belőle a még ipari célra felhasz­nálható anyagot kiválogattat- ják. (fehér) még nem jelent kifagyást, de annyi már biztosra vehető, hogy az idén két héttel ké­sőbb lesz újburgonya a pia­con. A gyümölcsösökben a becs­lések szerint a dió és a man­dulatermés hetven-nyolcvan százaléka elpusztult. Az őszi­es a kajszibaracknál, a cse­resznyénél és a meggynél 30—35 százalékra becsüljük a virágkárokat, ezért a korai csonthéjas gyümölcsökből az elmúlt évinél kevesebbet vá­runk. A szőlőkben kisebb ará1- nyú a pusztulás, a kár mér­téke országosan 20 százalék körül van, ezen belül a cse­megeszőlőknél 30—35 száza­lékra tehető. Az alma, a körte és a szilva csak kisebb káro­kat szenvedett, hasonlóan a málnához és az eperhez. A mezőgazdasági üzemek­ben most mindent meg kell tenni, hogy csökkent­sék a fagykárokból eredő terméskiesést. A cukorrépánál, a takarmány- répánál, a máknál és a lennél a növény újra vetésével kell pótolni a veszteséget. A gyü­mölcsösökben és a szőlőkben a talaj művelési, a növényvé­delmi és az ápolási munkák gondos elvégzésével mérsékel­hetők a károk. BOCS „ÖREG CIGÁNY" Százhuszonhat fia, unokája és dédunokája kísérte utolsó útjára a tágabb rokonságon kívül a Borsod megyei Bocs községben 79 éves korában elhunyt Horváth János ta­pasztó cigányt, aki arról volt nevezetes, hogy amíg dolgoz­ni tudott, ő rakta legjobban az egész Hernád völgyében a falusi házak nélkülözhetetlen tartozékát, a kenyérsütő ke­mencéket. Bár a kenyérsütés „divatja” múlófélben van, Bőcsön, Hemádnémetiben, Taktaszadán és máshol még több mint másfél ezer sütő­kemence őrzi az „öreg cigány" emlékét, akit a Bocsi Községi Tanács munkás élete megbe­csüléseként rendszeres szófiát lis segélyben részesített. Szögletes centrifuga A Hajdúsági Iparművekben megkezdték a „Kohó- és gép­ipar legszebb terméke” címet nyert szögletes centrifuga 0-sorozatának gyártását. So­rozatgyártása az év második felében indul meg. Az első szállítmányokat az ősszel kap­ja a kereskedelem. A centri­fugának nemcsak a formája változott, teljesítményét is ja­vították. önműködő fékberen­dezéssel látták el, s a koráb­binál több — egyszerre 3,5 kiló — ruhát forgat. Gyógyhagyma, vízipálmák felett Akaktuszos ház A ház olyan pa­ci, hogy lábujj­hegyre állva be­látom az egész tetejét, a felágas­kodó nádszálakat. A kicsi, csámpás kapu mellett csengő; hangjára kijön Cöröndő néni, a „kaktuszos ház” asszonya. A kertben, az ajtó előtt, a szobában és az udvar külön épületében, min­denütt kaktuszok — ezerféle. Hát nem éppen ezer, de hatvan- hetven fajta min­denesetre van — nevet a néni. —Négy éve la­kunk Monoron — mondja —, a Du­nántúlról jöttünk ide. A költözkö­désnél valóságos búcsújárás volt nálunk. Mindenki azt leste, mikor törik le egy levél­darab ... Én meg vigyáztam, és jaj, de rossz volt, ha tényleg valami baja esett egvik­nek-másdknak. Autóval hoztuk a virágokat. Mert nemcsak kaktusz van itt, leander, citromfa, kána, gyógy hagyma is. Nem válnék meg tőlük semmi pén­zért. Hidason — ott laktunk — so­kat elajándékoz­tam. Amit nem hozhattunk riía- gunkkial, a szom­szédoké lett. A KlSZ-bizottság- nak is otthagy­tunk egy óriás kaktuszt — ide be sem férne. , A sarokban, az ablakpárkányon, a kisebb szoba asztalán virágok. Olyan a lakás, mint egy kisebb­fajta növényház. A gyógyhagyma hosszú levelei a magasból őrköd­nek a vízi pál­mák kisebb bok­rai felett, a med- vetalpkaktusz szú­rósan meredezik valóban medve- talpnyi ágaival. — Ézen a ku­kackaktuszon a nyáron volt vagy kétszáz virág. Csodájára járt az egész környék — mutatja Göröndő Miklósné az ága­kon megbújó ró­zsaszín, leheletnyi bimbókat. — Hogy hon­nan szereztem őket? Egy nagy­kőrösi kertésztől hús? fajtát vet­tem meg egy­szerre. Nyáregy­házáról is sokat hoztunk. Úgy hal­lottam, egy izsá- ki agronómus is gyűjti a kaktu­szokat — oda is leutazom, hátha sikerül új fajtá­kat szerezni. — Hát igen, elég költséges kedvtelés, de megéri. A gondo­zás is sok idomba kerül... Ha hi­degre fordul az idő, elég sok baj van velük. De jöjjön el majd nyáron! Kivirá­goznak a rózsa­fáink — több mint húsz új tő van —, akkor lesz igazán szép ná­lunk. — De eljöjjön! (koblencz) Újjászülető A ROMKERTBEN HELYEZIK EL VÁTZ REMETE SZOBRÁT Csattog a fejsze, sikolt a fű­rész: öreg fákat döntenek és darabolnak — a váci Géza ki­rály téren. A városi tanács építési és közlekedési osztálya évek óta tervszerűen átépíti a város legnagyobb tereit. A gyermek- parkká varázsolt Marx tér, a műemlékeket őrző Március 15 tér, a szelíden dombos Vak Bottyán tér és a háromszög­ben zöldellő Damjanich tér után, itt folytatják a rende­zést. Az 1718-as lérkép így jelzi: Das Fischer Gasse. Festői hatású színfoltja volt már altkor a városnak. Később Barátok terének is nevezték, a XVIII. században ide épült ferences rendház és templom miatt. Több nagy koronájú fát ki kellett vágni, hogy a templom­kertnél álló szobor előtti rész szabaddá váljék, mert itt ha­lad majd át, a tér közepén, az új kocsiút. A templom előtt már elkészült a magasított, szélesebbre, épí­tett kockaköves járda. Ide he­lyezik át a tér északi sarká­ban álló kőkeresztet. Három hatalmas vadgesztenyefának megkegyelmeztek a tervezők. A tervrajz szerint pázsit zöl- dell majd a széles út két olda­lán. A tér egyik házának kosár­íves, kőkeretes kapuján bevé­sett szám: 1759. A szemközti gimnázium és szakközépiskola 208 évvel később épült. Igaz­gatója, Bíró Béla mutatja a szépen kialakuló Romkertet, ide helyezik a Vátz remete szobrát. A. sokat vitatott vár­fal maradvány omladozik, s nem kis mértékben életveszé­lyes. Ideje lenne az ígért ál­lagvédő munkát elvégezni rajta. Elhanyagolt, csúnya háttér: a volt kolostorépületnek a tér­re néző fala. Műemlékbizott­ság, honvédség, egyházi ható­ság, nyomda — az épületben jelenleg tevékenykedő szervek és intézmények képviselői már egyszer tanácskoztak a közös restaurálásról. Reméljük, hogy mire 1989 nyarán a tér majd teljes szépségében pompázik, új külsőt kapnak a sok vihart megélt, műemlékjellegű épü­letek is. Papp Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom