Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-19 / 91. szám

1968. ÁPRILIS 19., PÉNTEK KM MEGYEI KrJCívlaP Villanófény KÜLCSÍN Sok tréfa született már a külcsíuről és belbecsről. Sűrűn megtörtént az iparral, hogy a belbeccsel nem volt különö­sebb baj, a küleaínnel annál több. A csúnya, korszerűtlen csomagolás, a nem egyszer primitív „adjusztálás” — külö­nösen a ruházati ipar termé­keinél — elriasztotta, vagy leg­alábbis bosszantotta a vevőt, a külkereskedelemnél pedig az értékesítés apró, de kellemet­len akadálya volt. Napjainkban sokasodnak azok az örvendetes jelek, melyek a külcsín fontosságának fölisme­rését tudatják. A Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat például csak toliüzemében több változtatást hajtott, s hajt végre a tetszetősebb külső, a mutatósabb csomagolás érde­kében. ötletes és mutatós a forgódobmechanikás színkivá- lasztós hatszínű golyóstoll; vá­sárlásra csábít a golyóstollak új, korszerű csomagolása; az eddigi alumínium lemez he­lyett pvc csíkra kerül a Pax- tollak betétje. Három példa arra, hogy kezd jelentősége lenni a külsőnek, hogy „fogni kell a vevőt”, ilyen eszközök­kel is. Hosszú időn át csak a vevő­nek volt igénye a mutatós cso­magolásra, az ilyen, meg olyan dobozra, műanyag tasakra. A gyártók nem sokat törődtek vele, hiszen — eszi, nem eszi alapon — a vevőnek sok vá­lasztása nem volt. Most már nagyobb a választási lehető­ség, futni kell hát — ha még nem is nagyon gyorsan, de majd eljön annak is az ideje — az üzlet után. A tetszető­sebb külsőre fordított forintok tehát üzletet jelenthetnek a vállalatnak. Vevőt, akinek ma­napság már kezd némi tekin­télye lenni... (m. o.) Keressük a kulcsembereket HOGYAN ÉS MIRE ÖSZ­TÖNÖZZÉK dolgozóikat a vállalatok? Ez a reform adta nagyobb önállóság egyik meg­válaszolásra váró kérdése. A vállalatok már,az idén is önállóan és helyileg alakítják ki a legésszerűbb bérpolitikát, és nem a központi bérpolitikai elképzeléseket hajtják végre mechanikusan. Az ösztönzés eddigi formáit, módszereit, céljait mindenekelőtt abból a szempontból szükséges felül­vizsgálni, hogy azok összhang­ban vannak-e a vállalatok nye­reségérdekeltségi rendszeré­vel; Jogos követelmény, hogy az anyagi ösztönzés segítse elő a nyereség-, illetve a részese­dési alap növelését. Az idén már sok helyen sza­kítottak az évi béremeléseknél szokásos eddigi gyakorlattal, amely szerint a központilag biztosított kereteket nagyjából egyenlően, a létszám arányá­ban osztották fel a gyáregysé­gek, üzemek, osztályok között. Rájöttek ugyanis, hogy az ilyen bérfelaprózással semmit sem lehet megoldani. Ha egy- egy dolgozó, mondjuk 20—50 filléres órabér-, illetve havi 50—100 forint fizetésemelést kap — igaz, így a kevésből is soknak jut —, ezért lényege­sen nagyobb teljesítményre, jobb munkára nem vállalko­zik. Sőt az ilyen apró-cseprő béremelés gyakran társul sér­tődésekkel, veszekedésekkel, mivel a pénzből még így sem jut mindenkinek minden év­ben. AHOL EZT FELISMERTÉK, az 1968-as saját erőforrásokra épített bérfejlesztéseket már néhány fontos területre, a szűk keresztmetszetek feloldá­sára koncentrálják. Az éves műszaki-gazdasági feladatok, a távlati üzletpolitikai koncep­ciók kidolgozásánál, a piaci le­hetőség és a gyári valóság szembesítésénél mindenütt nyilvánvalóvá válnak a mun­kának azok a gyenge pontjai, amelyeken nem segít a kisebb fejlesztés, a létszám-átcsopor­tosítás vagy az új felvétel. Ilyen elemzések alapján emel­ték a bérét például helyenként az alkatrészgyártó, köztük is egyes forgácsolóüzemek vagy másutt a fejlesztőrészlegek dolgozóinak. Az is kézenfekvő, ha az értékesítési gondokkal küzdő vállalatok mindenek­előtt kereskedelmi munkatár­saikat, reklámszakembereiket részesítették előnyben a bér­emelések és prémiumalapok felosztásánál. Egy-egy terület vagy szak­mán belül a béremelésre szánt eszközök további ésszerű össz­pontosítása kívánatos. Fontos — bár nem könnyű — megta­lálni a szűk keresztmetszetek feloldásának kulcsembereit. Azokat a szakmunkásokat, akikre a terhek nehezednek, gyakran nem is csak az adott műhelyben, hanem az egész vállalatnál. És hasonlóképpen érdemes megtalálni azokat a műszakiakat, közgazdászokat is, akik célgépek és más be­rendezések szerkesztésével, ésszerű munkaszervezéssel át­segítik a vállalatot a létszám- hiányon, új keresett termékek kifejlesztésével, gyors beveze­tésével erősítik is a gyár piaci pozícióit. A NAGYOBB ÖNÁLLÓSÁG és a közgazdasági szabályozó eszközök három évre — 1971- től öt esztendőre — szóló meg­határozása a munka távlati jellegét hangsúlyozza. Ám a piaci igények változása, a munkaerőhelyzet alakulása gyakran rövid távú operatív intézkedéseket is igényel az anyagi ösztönzésben. E válto­zó napi feladatok megoldását már nem bér- és fizetéseme­léssel, hanem különböző pre­mizálásai, jutalmazással segí­tik. Sok vállalatnál képeztek e célból megfelelő bértartaléko­kat. K. J. Szárazabb időszak ígérkezik Nagyobb feladat bárul az öntözőtelepekre Tanácskozás a vízgazdálkodásról Kevés csapadék hullott a télen, szokatlanul száraz a tavasz is, minden jel arra mu­tat, hogy aszályos időszak kö­vetkezik. Ez a körülmény — már most — nagy feladatot ró a mezőgazdasági üzemekre. Az öntözéssel összefüggő idei előkészületekről és a fonto­sabb tennivalókról is szó volt tegnap azon az ankéten, ame­lyen a vízgazdálkodás helyze­téről tárgyaltak a megye szakemberei, az állami gazdaságok, a víz­gazdasági társulatok és a ter­melőszövetkezetek vezetői. A tanácskozást a megyei népi ellenőrzési bizottság, a me­gyei tanács, és a Magyar Ag­rártudományi Egyesület me­gyei szervezetének talajtani szakosztálya rendezte. A szak­emberek — a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság és a A szerencsés ktsz Nyereségrészesedés: kéthavi jövedelem Nagymaroson hallom, hogy a közelmúlt napokban tartott zárszámadó közgyűlést a Vas- és Műszeripari Ktsz, s az eredmény nagy meglepetést keltett — nem a tagok között, akik már előre ismerték — hanem a községben, sőt a já­rásban is, mert a közeli köz­ségekből szintén járnak dol­gozni a lctsz-be. Ezek is ta­gok persze, és csakúgy, mint a helyben lakók, nehéz ezrese­ket vittek haza- aznap este. Kéthavi jövedelmének meg­felelő összeget kapott nyere­ségrészesedés fejében vala­mennyi ktsz-tag. 14 és fél millió Madár Béla, az elnök ősz­hajú, kék szemű, szikár em­ber. Kifakult kék munkakö­penyben ül az íróasztalánál, hófehér nylon ing, finom nyakkendő villan elő a kö­peny alól. Észreveszi, hogy éppen ezen akad meg a sze­mem. — Délelőtt Esztergomban jártam, üzleti tárgyalásom volt — magyarázkodik derű­sen. — Tárgyalóképesebb az ember, ha kicsípi magát. — És csak úgy mellékesen: — „Közel másfél milliós megren­delést kaptam. Ezután egy ideig csak mil­liókban beszél: — Tavaly 14 és fél millió bruttó bevételt értünk el, pon­tosan ötmillióval többet, mint az előző évben. Szerencsénk volt, de amellett mi is tet­tünk valamit. — Kis szünet után: — A sikerünk elsősor­ban a fizikai dolgozók érde­me. — Megint azt mondja: — Szerencsések vagyunk. Kitűnő mesterek és szakmunkások él­tek ugyanis mindig Nagyma­roson, belőlük verbuválódott a szövetkezet. Váci, meg fővá­rosi gyárakba jártak dolgoz­ni, ott szereztek nagy tapasz­talatot, és most itt, nálunk, a szövetkezetben hasznosítják. Mégpedig alaposan. Vezérlőpult hűicházaknak 1952-ben alakult a Vegyes­ipari Szövetkezet Nagymaro­son. Néhány éve kiváltak és váci szövetkezethez csatlakoz­tak a szabók, cipészek, borbé­lyok meg mások, jóformán csak a '’asipariak maradtak meg. Akkor vette fel mostani nevét a szövetkezet. — A súlypont egyre inkább a műszerkészítés lett nálunk. Ez felel meg a korszerű gaz­dasági követelményeknek. Egyik legújabb készítmé­nyüket mutatja. Szekreterhez hasonló, közepén kissé ferde lapon különböző színű gom­bok. — Hűtőházi vezérlőpult. Rendeltetése hűtőházak gyü­mölcs és főzeléktárolói hő­mérsékletének, páratartalmá­nak automatikus szabályozása. Elektronikus készülék. Nemcsak hazai gyártmány, de hazai tervek, az Élelmiszer- ipari Kutató Intézet tervei alapján készült. Tavaly októ­berben 1500 tonnás hűtőházak részére nyolc darabot rendelt a Gépexportiroda a Szovjet­unió számára, december végi szállításra. Elvállalták és megcsinálták. Pedig mielőtt a gyártásba belefogtak, nagy költséggel rendbe kellett ho­zatniuk egy épületet, gépeket szereztek be, vagy csináltak saját maguk. Idén már 10 da­rab 750 tonnás kapacitásút szállítottak, további négyet még ebben a hónapban kell, mert májusban öt darab 1500 tonnás szállítási határideje jár le, aztán június 20-a két, háromezer tonnás mammutké- szülék terminusa. A követke­ző két évben 12—12 1500 ton­násra már szerződést kötöt­tek. Ez mind export. Senki sem próféta... — Hazai megrendelés nincs? — Mi csak szeretnénk, ha lenne. Aztán meséli, hogy egyik este a televízió felvetette a kérdést, ki tudna segíteni hű­tőházak létrehozásában, terve­zésében, építésében, gépészeti berendezései gyártásánál ?!... — Hiába, senki sem próféta a saját hazájában — folytat­ja. — Mindenesetre a televí­ziót meghívom a Nemzetközi Vásárra, ahol egy ilyen ve­zérlőpultot kiállítunk. Felsorolja néhány új készít­ményüket. Mikrohullámú táp­egység és a modem műszer­iparban nélkülözhetetlen elektronikus stabilizátor ké­szítését kezdik meg rövide­sen. Sokféle egyedi munka kell az iparnak, van hát mun­kájuk bőven, csak szűkek a műhelyeik. Két műszakban, néha háromban is dolgozik a ktsz. 109 fizikai munkát végző tagja és húsz tanulója van. — Tanulóink közül 12 mű­szerész lesz. Végül arról beszél, hogy múlt tavasszal nyolcvan új tag lépett be, csupa csökkent munkaképességű ember, vagy nagy családú anya. Megala­kult a főleg kismotor-teker­cseléssel foglalkozó bedolgo­zó részleg tavaly március 25-én. — És mit gondol, december végéig mennyi volt a részleg bruttó forgalma? Egymillió­hétszázezer forint! — És mit gondol az elnök, hány millió lesz a ktsz idei bevétele? — Nem vagyok jós, de azt hiszem, több, mint a múlt esz­tendei. Hiszem? Egyelőre in­kább csak remélem. Szokoly Endre Rövidesen hozzákezdenek a földrészeket összekötő tele­fonkábelek fektetéséhez. A vonal egyik szakasza a Duna alatt húzódik majd. A munkálatokat kutatás előzi meg. A Földtani Kutató- és Fúró Vállalat szakemberei a Boráros téri híd közelében végeznek próbafúrásokat. Ezek tapasz­talatai alapján jelölik majd ki a vonal végleges helyét Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatának ta­pasztalatai alapján főként azt kutatták, hogy a Pest megyé­ben kialakított öntözőgazdál­kodás mennyire felel meg a jelenlegi követelményeknek, milyen nehézségek akadályoz­zák az öntözőberendezések hatékonyabb igénybevételét, s milyen intézkedésekre van szükség az öntözésfejlesztés érdekében. Dr. Pénzes János, a megyei tanács elnökhelyet­tesének bevezetője után dr. Petrasovits Imre egyetemi ta­nár tartott előadást az öntö­zésgazdálkodás helyzetéről, majd dr. Vajdai Imre egye­temi adjunktus a megyei vizs­gálatról számolt <5e. Mint megállapította, a dabasi, a ceglédi, a gödöllői és a rácke­vei járásokban — főként ezekben a körzetekben mű­ködnek Pest megye legkiter­jedtebb öntözőtelepei. a normális időjárás mel­lett is csupán 550—600 milliméter az évi csapa­dékátlag. Ennél jóval többre lenne szükség — különösen a szára­zabb esztendőkben. Az öntö­zésfejlesztésre megvan a lehe­tőség. Jelenleg nem is ez a fő gond, hanem a meglevő tele­pek és berendezések alaposabb kihasználása. Tavaly például a megvizsgált területen az állami gazdaságok az öntöző­kapacitásuk 67 százalékát, míg a termelőszövetkezetek csak a 47 százalékát vették igénybe. Nehezíti a helyzetet a szakemberhiány, gondot okoz az öntözéssel együtt járó tápanyag-vissza­pótlás és sokhelyütt az agro­technikai eljárások sem tarta­nak lépést a követelmények­kel. A vitában többen felszólal­tak. Elmondották, mi akadá­lyozza helyenként az öntöző- berendezések gazdaságosabb igénybevételét. Dr. Bíró Fe­renc, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője felhívta a figyelmet az öntö­zésben rejlő lehetőségek jobb kihasználására és az idei szá­razabb időszakkal összefüggő öntözési feladatokra. — sp — JEGYZETLAP FIATAL KÖLTŐK - FIATAL ELŐADÓK A költészet nálunk, mindig szoros kapcsolatban áll a po­litikával. Ami még nem min­den. Ami esetleg azt is jelent­heti, hogy a rosszak és kö­zépszerűek eltévedtek a napi politika útvesztőiben, de azt is: a jobbak és legjobbak min­dig képesek voltak történelmi távlatokat nyitni költésze­tükben és költészetükkel. Ha tehát a magyar társadalom ünnepnapot szentel a költé­szetnek, joggal teheti. A ma­gyar társadalom „ünnepnap­jai” mindig a magyar köl­tészet „ünnepnapjai” is egy­ben. Április 11 évek óta a köl­tészet napja tehát. Megkell vallani, hogy az eddigi ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy ezek az április tizen­egyedikék eddig inkább „napjai”, mint „ünnepnap­jai” voltak költészetünknek. Unalmas antológiák, köte­lességtudó megemlékezések, s néhány igazi érték a szürke középszer tengerében, amely azonban az ünneptől telje­sen függetlenül született. Hi­szen nem ezek az ünnep­napok szülik a költőt. Ennyi se nem jó, se nem rossz tapasztalat után nem csoda, hogy a közvélemény az első felbuzdulások után nem sok ügyet vet a költé­szet napja ünnepségeire. Ta­lán ezért nem telt meg az Egyetemi Színpad terme sem április 11-én. Talán ezért tünte­tett távollétével a sajtó is, a szakma is. Pedig arra, ami ezen az oly sok újat produkáló szín­padon ezen az estén „tör­tént” — érdemes lett volna a szakmának is, a sajtónak is és a közvéleménynek is felfi­gyelni. Fiatal költők szóltak, s a fia­tal költőket velük egykorú előadóművészek tolmácsolták. Az a generáció szólalt meg a színpadon, amely még a há­ború napjaiban született, de első élményeivel már a szo­cializmus korszakához kötő­dik. Némi elfogultsággal ne­vezhetném őket „első gene­rációnak” vagy „tiszta gene­rációnak”. Elfogultság nél­kül pedig a „szürkék generá­ciójának” nevezném ezt a nemzedéket. „Tiszta generá­ciónak” abban az értelem­ben, hogy ők voltak az el­sők, akik minden elfogult­ság nélkül léptek ebbe a társadalomba (leszámítva szü­leik elfogultságát), a „szür­kék generációjának” pedig abban az értelemben nevez­ném őket, hogy ők voltak az elsők, akik számára már nem jutott hely a társa­dalmi forradalom hőskorá­ban, sőt még sokáig nem. Élet­koruknál fogva. S ez az egy­szerű életkori sajátosság megkülönböztető sajátosság­gá válik. Mert ők voltak azok, akik már tudatukkal képesek voltak felfogni a negyvenes évek végén indult mozgalmak értelmét és cél­ját, de aktívan még nem vettek részt benne, s ők vol­tak azok, akik az ötvenes évek végén ismét fel tudták fogni a visszájára fordított társa­dalmi mozgalom értelmét és célját, de aktívan — életko­ruknál. fogva — ebben sem vettek részt. Ez az illúziók­tól egymás után, gyors ütem­ben, többszörösen megfosz­tott történelmi folyamat so­káig elhitette ezzel a gene­rációval, hogy a cselekvés­nek nincs értelme. S aki nem cselekvő részese a társada­lomnak, az emberileg szük­ségszerűen szürkévé válik. A költészet napján, az Egye­temi Színpad pódiumán azon­ban felcsendült egy új hang. Sőt. Több, egymással ellent­mondó hang is. Egyformán látják a világot és mégis másként. Egyazon történelmi leckéből különböző ered­ményre jutnak. Vitáznak egy­mással ezek a versek, most még egymás mellett. De ez a több irányú vita, amelyet nemcsak egymással, de idő­sebb testvéreikkel és apáik­kal is folytatnak, már a cse­lekvés hangja. Annak a fo­lyamatnak biztos előjele, hogy a most még egyetlen pó­diumon szereplők más-más szellemi táborba kényszerül­nek majd. Harcra tehát. A költészet gyorsan reagál az élet mélyén munkáló fo­lyamatokra. Míg a legfiata­labbak prózájának alapszí­ne a tehetetlenség szürkéje, a legfiatalabb költőnemzedék már felvillantja a cselekvés vörös tüzet. Oláh János más­ként beszél ugyanarról, mint Verböczy Antal, Pass Lajos másként beszél, mint Mol­nár Imre, de mindannyian megkülönböztetik magukat az alig néhány évvel idősebb Baranyi Ferenctől, de érde­kes módon, még a kitűnő Csóori Sándortól is. S ugyanez a helyzet az előadókkal is. Csapiár Katalin másként mond verset, mint Sólyom Katalin, Márai Enikő más­ként mond verset, mint Cser­halmi Anna, de mindany- nyian megkülönböztetik ma­gukat a műsorban szintén szereplő és néhány évvel idő­sebb Egressy Istvántól. Ez a különbség nem válik ugyan a műsor előnyére, e so­rok írója mégsem marasztal­ja el miatta a rendezőt, mert ez az életkorban megnyilvá­nuló különbség teszi nyil­vánvalóvá az igazi különb­séget. A műsor címe: „Varázslat nélkül”. Helytelen a cím. Rossz, mert április 11-én este az Egyetemi Színpadon (csak a szerintünk legjobbakat em­lítve) Oláh János. Pass La­jos, Dobos Éva, Molnár Imi­re, Börcsök Mária versei, Cserhalmi Anna, Márai Eni­kő, Sólyom Katalin és leg­főképpen Fodor Tamás elő­adóművészi teljesítménye va­rázslatot teremtettek. Az ön­vallomás (egy nemzedék első, még görcsös önvallomásának) szép hangulatát. Címnek kis­sé hosszú, de így lenne he­lyes : „Bűvészmutatványok nélkül — a ridegségében is szép valóságot!”. N. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom