Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-14 / 88. szám

1368. Április i4. vasárnap T/fiHíiP 7 TUDOMÁNY-TECHNIKA 22 méteres finnbálna A frankfurti Senckenberg Mu&cium preparatőrei kere­keken mozgó létra segítségével dolgoznak, hogy restaurá hassák a hatalmas finnbálna csontvázát. A 22 méter hossz, állat csontváza az újonnan létesített kiállítócsarnok dísze Van telepátia!... TUDÓS ÉS ÁLLAT SZELÍDÍTŐ korlati alkalmazásáról korai volna beszélni —, mint az uk­rán pszichológiai kutatóinté­zet munkatársa, Alekszej Gubko is, azt várják tőle, hogy egyszer még talán sikerül em­beri gondolatátvitellel gépeket, repülőgépeket, űrhajókat táv­irányítani. Persze, Durov és Kazsinsz- kij akadémikus a kísérletnél egy asztalnál ült. Viszont az is igaz, .hagy esztendeje több ezer kilométeres távolságban Horgászat nyíllal folytattak le telepátiakísérle­tet. Ennek során Moszkva és a szibériai Novoszibirszk között kellett a gondolatot közvetí­teni. Az előre megbeszélt idő­pontban Moszkvában egy bi­zottság tizenöt perces időkö­zökkel hat különböző tárgyat adott át annak a kutatónak, akit a gondolatátvitelre kisze­meltek. Novoszibirszkben pe­dig a másik kiszemelt kutató, a „vevő” egymásután megne­vezte ezeket a tárgyakat. Két ember egymástól háromezer kilométer távolságra, minden külső segítség és segédeszköz nélkül, közvetlen informá­ciókapcsolatba került egymás1- sal. Jurij Kamenszkij, aki Moszkvából a gondolatokat „továbbította”, utóbb elmon­dotta, hogy igyekezett magát fizikailag és szellemileg egy­aránt „fellazítani”. Lelki sze­mei előtt mintha egy rádió- készüléket látott volna, vagy inkább televíziót, s ő semmi egyebet nem csinált, mint iparkodott gondolatban leírni e készülék számára azt a tár­gyat, amire gondolnia felada­ta volt. Kamenszkij különben úgy véli, hogy mindenki képes a telepátiakapcsolatra. De: mint minden képességet, ezt is edzeni, fejleszteni kell. Amel­lett ez a készség nem is min­denkinél egyforma, mint aho­gyan vannak nagyon muziká­lis és kevésbé muzikális embe­rek is. Ippolit Kogan profesz- szor mindenesetre anyagi ten- mészetű adalékokkal bizonyí­totta a telepátia tényét: mind a gondolatközlő, mind a befo­gadó személy enikefalogramja kimutatta az agyelektromos­ság intenzitásának feltűnő megváltozását a telepátiakí­sérlet idején. Modem benzinkúthoz ha­sonlóan mindenki hosszabb várakozás nélkül veheti fel készpénzét és elintézheti ösz- szes bankügyleteit. A televí­ziós pénztár a legkorszerűbb, helyet és teret megtakarító építkezés mintaképe. A tiszt­A HAGYOMÁNYOS fel­fogás szerint horgászat az, ha a hal rákap a felkínált csa­lira, akár éhségből, akár kí­váncsiságból. Így űzték a hor­gászatot már az ősember ide­jén és így űzik ma is a kikap­csolódásra, pihenésre vágyó sporthorgászok. A tengerparti országokban azonban merőben új ága alakult ki a horgászat­nak. Talán helyesebb lenne vadászatnak nevezni, hiszen nyillal lövik a halat, a tevé­kenység befejező része azon­ban vérbeli horgászat. Ha­zánkban a horgászatnak ez a módja- tilos. AZ ÜJ SPORTHOZ szüksé­ges felszerelés egyszerű: rövid, fémből készült nyílvessző, erős íj és szabványos tengeri hor­gászkészség: bot és orsó. A horgász a ladik orrában he­lyezkedik el, a horgászbot zsi­nege oda van kötve a nyíl­vesszőhöz, melyet az íjra fek­tet. A horgász segítőtársa las­san evez a csónakkal, a hor­gász pedig éberen figyeli a vi­zet, míg fel nem tűnik a fe­néken lakmározó hal, rend­szerint egy kifeszített szárnyú rája. Halk füttyjelre megáll a csónak, megfeszül az íj... Mindez persze nem ilyen egy­szerű, hiszen a célzás rend­kívül nehéz, mert a víz fény­törése miatt a cél egészen má­sutt mutatkozik, mint ahol valójában van. Az eltolódás függ a víz mélységétől, és nagy viselők és az ügyfelek kép­ernyőn láthatják egymást, kis mikrofonon keresztül be­szélhetnek. A készpénzt, csek­keket és különböző papírokat, iratokat csőpostán cserélik ki egymással a pforzheimi „ta­karékban”. gyakorlat szükséges ahhoz, hogy a nyíl célba találjon. ENNEK A HORGÁSZAT­NAK is megvan a maga „eti­kája”: alkalmat ad a halnak, hogy győztes maradjon. Ha a lövés célt téveszt, odébbáll a hal, ha talál, megkezdődik a harc. A horgász a ladik fene­kére ejti az íjat, kezébe veszi a botot és éppen úgy fárasztja a halat, mintha az csalira ha­rapott volna. Sőt, kétszeresen nehéz a fárasztás, hiszen köz­tudomású, hogy a nem száján akadt hallal nehezebb meg­birkózni. De nehéz azért is, mert a nyíl szakállas végétől alig néhány centiméterre kör­körös lemezke helyezkedik el, mely megakadályozza a nyíl mély behatolását a testbe. Ha a megnyilazott hal öregebb korosztályú, órákon át tarthat a küzdelem, hiszen néha má­zsásnál is nagyobb ráják la­pulnak a sekély vízben. A cápa megnyilazása még ennél is keményebb sport, mert míg megadja magát, kilométerekre elvontatja a csónakot. JÖ SZEM, BÁTORSÁG, fi­zikai erő és ügyesség kell eh­hez a horgászathoz. De ezek teszik egyre népszerűbbé. A nemzetközi gépkocsi-ki­állítások alkalmával egyes autóklubok összeállításokat készítenek az autóvezetők kí­vánságaiból. Az egyik leg­utolsó összeállításból köz­lünk néhány részletet: 1. Nem párásodó visszapil­lantó tükör a sárhányón, amelyre az ablaktörlő által tisztán tartott ablakfelületen lehet rálátni. A kocsi belsejé­ben panoráma visszapillantó tükör. 2. Három felerősítési lehető­ség a biztonsági heveder szá­mára. 3. Két sebesség az ablak­törlő számára, s egyben az üvegfelületre gyakorolt nyo­más növelése. Kényelmesen kezelhető ablakmosó elegendő vízkészlettel. 4. Mutatós mérőműszerek, hagyományos, óraformájú számlappal, lehetőleg a mű­szerfalnak a kormánykerék által el nem takart részén. 5. Jól tapadó ülések, térd­hajlatba illeszkedő elülső széllel és a hát vonalát kö­vető szabályozható támlá­val, amely a lapockának is támasztékot nyújt. 6. Nem párásodó ablakok (főként a hátsó) s minden hő­mérséklet mellett jól működő kondicionáló berendezés. 7. Az önindító-kapcsoló és a kormányzár kerüljön vissza a kormányoszlopról a műszer­falra. A nők emlékeznek Dr. W. Kiemun texasi egye­temi tanár azt állítja, hogy a nőknek jobb az emlékező­tehetségük, mint a férfiaknak. Jobban fejben tartják az ada­tokat, a neveket, a számokat, a mindennapi élet apróságait, mégpedig a tudós szerint, a hormonok folytán. A tudós szerint a nők szekréciós miri­gyei gyorsabban feldolgozzák az adatokat és ez teszi lehe­tővé az agynak, hogy egy eseményt jobban megőrizzen. Gépvese Dr. Charles Sarlós, a texasi Galveston egyetemen egy új orvosi készüléket kísérlete­zett ki, amely a költséges művesét fogja majd helyette­síteni a vesebetegeknél. A ké­szülék — amely egy villamos szivattyúból és egy műanyag­szűrőből áll — súlya alig fél kiló. Az új készülékkel a vérsavót csapolják le — nem úgy, mint eddig a vért — a szűrőn keresztül szivattyúz­zák, ahol megtisztul. A beteg este, lefekvés előtt maga kap­csolja be a gépet, reggelre megszabadul a mérgező anya­goktól. 8. Szintszabályozó a fény­szórók számára, hogy a hátul terhelt kocsi megemelkedő orra miatt a fénykéve ne jusson vízszintes helyzetbe, tehát ne vakítsa a szembejö­vőket. 9. A pótkerék hozzáférhető elhelyezése, a csomagtér ki­bélelése filccel. 10. Vontatóhorog elöl és há­tul, beillesztési lehetőség a kocsiemelő számára. 11. A kapcsolókarok köny- nyen elérhető elhelyezése. A hamutartó akkora legyen, hogy a vezető sötétben is könnyen megtalálja. 12. Olyan rozsdamentes lök­hárítók, amelyek nemcsak díszek, hanem valóban alkal­masak lökhárításra, a ka­rosszéria szétroncsolása nél­kül. 13. Nagyobb nyílt polcfe- lüiet különféle apróságok készenlétben tartására, a ve­zető közelében. 14. Erős kapaszkodó fogan­tyú a műszerfalon a vezető mellett ülő utas számára. 15. Kipufogódob és csövek tartós, nehezen rozsdásodó fémötvözetből. 16. Olaj- és vízhőmérő, hangjelző berendezéssel. A vezetőnek ugyanis az úttest­re kell összpontosítania a fi­gyelmét, s így előfordulhat, hogy a figyelmeztető lámpács- kát nem veszi észre. sp. KÉPERNYŐS PÉNZTÁR Az autóvezetők kívánságlistája „Van telepátia!” — mond­juk, ha valaki éppen azt cse- lekszi, amire magunk is gon­doltunk. Van bizony — mond­ják a tudósok is, bár a jelen­ség magyarázatát illetően megoszlanak a vélemények. A Szputnyik című szovjet lap idézi Kazsinszkij akadémikus mulatságos esetét, akit Durov, az ismert állatszelidítő nyil­vánvalóan a telepátia segítsé­gével „idomított”. Az akadé­mikus ugyanis önmagán akar­ta kipróbálni a gondolatátvi­telként is ismert jelenség ha­tását. Megegyeztek tehát Du>- rovval, hogy az valamilyen mozgásra fogja telepátia útján rábírni a tudóst. A két férfi leült egymással szemben. Az idomár lopva írt valamit egy papírlapra, s a cédulát lefelé fordítva az asztalra tette. Rá­tenyerelt, majd egészen egy­szerűen nézni kezdte az aka­démikust. — Eleinte semmi különöset nem éreztem — emlékezett utóbb a tudós —, de egyszer- csak gépiesen megvakartam jobb kezemmel a fülem tövét. Egy pillanattal később Durov átnyújtotta a cédulát, ame­lyen legnagyobb meglepeté­semre ezt olvastam: ♦ „Megva­karja a jobb fületövét”. Durov elmondotta, hogy a kísérlet során pusztán annyit tett, hogy elképzelte: nagyon viszket a saját fültöve és meg kell vakarnia. Az akadémikus ezzel szemben semmit nem ér­zett: mindössze annyit, hogy meg akarja vakarni a fületö­vét. Olyan volt az egész, mint­ha egyik ember, afféle rádió­adóként, valamilyen utasítást közvetített volna a másik em­bernek: „a vevőállomásnak”. Vannak, akik éppen ilyes­fajta távirányításnak fogják fel a telepátiát és — bár gya­Kőolaj és tej - egy ciszternában Ugyanabban a ciszternában nö­vényi olajok szál­lítása után ásvá­nyi olajokat szál­lítani és viszont, más anyagokról nem is szólva, csakis azután le­het, ha alaposan kimosták őket. Ezért a vasutak külön ciszterná­kat használnak a különféle olajok és egyéb folyadé­kok szállítására. Ezt a régi prob­lémát nemrég szellemesen meg­oldották. Svéd­országban a cisz­ternák belse­jében nagyon ru­galmas gumiból készült membránt helyeznek el. Ha a két töltőnyílás közül az egyiken ásványolajat töl­tenek be, a rugal­mas válaszfal a betöltött folyadék mennyiségének megfelelően foko­zatosan a tartály ellenkező oldalá­hoz simul. S el­lenkezőleg, ha a ciszternát növé­nyi olajjal, vagy más folyadékkal akarják megtölte­ni, a másik töltő­nyílást használ­ják, s a gumi­membrán a cisz­terna ellenkező falához lapul. Üzemben a tavi káka Biológiai saennyvíatisatítás A városi lakosság emelke­dése, az ipar rohamos fejlődé­se égető kérdéssé tette a ház­tartási és ipari szennyvizek kezelését. Mivel a szennyvizek sok esetben mérgező anyago­kat tartalmaznak, csak méreg­telenítés után bocsáthatók a természetes vizekbe. A szennyvizek tisztítása fizikai, vegyi és biokémiai eljárásokkal történhet. A fizikai eljárások fő formái az ülepítés, lepárlás, kifa­gyasztás stb. A vegyi eljárá­sok alkalmazását a szennyvíz természete szabja meg. Mind általánosabbá válik azonban a vizek biokémiai tisztítása; ezt a módszert főleg a szerves szennyeződéseket tartalmazó vizeknél használják. Lényege a szerves anyagok gyorsított oxidációs lebontása. A lebon­tás eredményeként gáznemű termék, biogáz is keletkezik. A biológiai szennyvíztisztítás két módszeren alapul, a cse­pegőtestes és az eleven isza­pos eljáráson. A csepegőtestes eljárás sze­rint a vizet salakkal vagy más hasonló anyaggal töltött, hen­ger alakú tartályokba csurgat­ják le. A töltetdarabok felületén idővel mikroszervezetből álló pázsitos bevonat ke­letkezik, amely lebontja a szerves anyagokat. Az eleven iszapos eljárás lényegében a természetes vi­zekben végbemenő öntisztulá­si folyamatot gyorsítja meg. A szennyvíz földbe mélyített, nagyméretű medencékbe, vagy kisebb méretű kádakba kerül, ahol erős levegőáramlás köz­ben az eleven iszappal talál­kozik. Ennek a mikroorganiz­musai a kedvezően megválasz­tott körülmények között el­végzik a lebontást, aminek végeztével a szennyvíz ülepí­tőbe kerül. Itt az eleven iszap elválik a víztől és ismét vissza­kerül a körfolyamatba. A folyamat e röviden vázolt elvét a gyakorlatban sokféle alakban és változatban való­sítják meg. Egyes rendszerek­ben a szennyvíz több meden­cén halad át, másokban visz- szakering. Üjabban az eleven iszapot nagy átmérőjű forgó- korong-sorozatra telepítik. A korongok percenként két-há- rom fordulattal az alattuk el­terülő félhenger alakú kád­ban levő szennyvízbe merül­nek. A visszakeringetett szennyvíz több korongon át­haladva megszabadul szerves- anyag-tartalmától. Sikeres kísérletek folynak magasabbrendű növényre alapozott szennyvíztisztí­tással is. Az egyik nyugatnémet üzem­ben a biokémiai folyamat végzését a tavi kákára bízták. Az eddigi eredmények igen kielégítőek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom