Pest Megyei Hírlap, 1968. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
8 rear truer ei kMMoP 1968. ÁPRILIS 14., VASÁRNAP Vállalati nyelvféleség Locsolóbrigádunk Sssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssss/sssssssssssssssss/i \ § AKAC ISTVÁN : Nincs pihenés Menyhárt szemérmetlenül vihogott. Ezt a heccet! És áldotta a sorsot, hogy a mája már tíz éve fölmondta a szolgálatot, legalábbis, ami a töményét illeti. Ehhez képest egy cirkusza előadás nulla. Ha itt egyszer beszélni kezdenek ... Először is Bódi lesz kész. Ha fölsorolják neki, miért örvend közutálatnak!? Lehet, hogy tényleg fölsorolják? Annyira képtelennek tűnt a gondolat, annyira hihetetlen volt, hogy mindenki azt mondja ki, hangosan, amit gondol, hogy Menyhárt akaratlanul is a narancslévé után nyúlt, mert az izgalomtól kiszáradt a torka. Hirtelen megállt a keze, félúton elf oszlott a mozdulat: hátha... E lvörösödött a méregtől, mert látta, hogy a mellette ülő Jekliik észrevette a félbemaradt mozdulatot. Nem is titkolta: — Velem ne szórakozzanak... ! Jeklik nyelt egyet, s félig hangosan mormolta: — Te mázlista! Menyhárt: — Különben sem hiszek benne. Ilyen nincs. Jeklik: — És ha mégis? A többiekre néztek. Zavar ült ki az arcokra, s a tétova zavar láthatóan, riadalomba csapott át. Valaki, a hosszú, u-alakú asztal végén, botrányt emlegetett, s azt, hogy ezt jelenteni fogja. Voltak, akik a táskájuk után kapkodtak, a jegyzettömbjüket szedték elő, mint akiknek fontos fölírni valójuk akadt. Tátrai sértetten fölállt, szedeiőzködni kezdett, s úgy fordult oda Bódihoz, mint akire már hatott a kék kaktusz cseppje: — Ez ronda dolog volt. Bódi nyersen ráförmedt: — Hová mész? Tátrai rántott a vállán: — Ilyesféle módszereknek nem leszek a kísérleti alanya. Bódi, aki nagyon nem állhatta Tátrait, hatalmi szóval próbált rendet teremteni: — Leülsz, maradsz! Itt még nincs vége semminek! Vagy talán félsz? Mi, félsz? Tátrai elvesztette a fejét: — Félek? Kitől kellene nekem itt félni? Állítólag nálunk a munka számít, semmi más? Hát nem? Verte az asztalt, kiabált: — Vagy inkább az, hogy ki-kivel vadászik? Ez ült. Bóii volt a vadászat megszállottja, ha tehette, inkább az erdős vidéken fekvő gyárakba látogatott, egy napot dolgozott, a másikon meg vadászott. Nem rossz időbeosztás. Ez a Tátrai meg durr, bele, egyből ezt csapja az asztalra! Menyhárt odasúgta Jeklik- nek: — Kezdődik, öregem a cirkusz! Jeklik a szája szélét rágta, s gyűlölködve sziszegte vissza: — Neked persze hecc az egész, mi? Mindig a mázlid segített át... Menyhárt felkapta a fejét. Mi? Hát szóval így állunk? Jeklik, aki nem győzte dicsérni őket, mert így meg úgy, olyan rendesen kooperálnak, most így beszél? Bódi felbődült: — Ha elvégzem a munkám, kinek mi köze hozzá, hogy mit csinálok? Fényes, aki híre® volt arról, hogy soha nem MÉSZÁROS OTTÓ: A KÉK KAKTUSZ B ódi belebődült a halk beszélgetés-morajba: — Ide figyeljetek! Még van húsz peretek, s akkor beszélni fogtok! Elhallgatott, légedetten nézett körül, bár tekintetén apró lomály-fóitokban ütött ki a konyak; délelőtt etudták a hivatalosakat is kettő óta konyak nellett tartott a csendes-doglalkozás. Beszél- lettek. Tíz perccel múlt hét. Nem értették, nit akar, mit vacakol Bódi? Kellemes délután 'olt, ritkán jön össze így a vezérkar, egy or- zágos nagyvállalatnál esemény az igazgatótanácsi ülés. Az pedig még nagyobb esemény, logy így leüljenek, minden hivataloskodás léikül, s ki-ki arról beszél, amiről akar. Miért enne rossz ez? Tavaly olyan évet csinált minien gyár, s így a cég egésze, mint még soha. íétszeres forgalom, a tervezettnél hetven szállókkal nagyobb export, s persze, ezekkel irányban a nyereség. Akkor hát lelkiismeret- urdalással igyák a konyakot? Különben is: a zámlát a vezér — ismerték — a saját zsebéiül fizeti, a repiből egy fillért sem ad ilyes- nire. A vezér azonban háromkor elment, sűrű Docsánatkérések közepette, fél négyre jelenése mit a nagyfőnöknél a minisztériumban. Botira hagyta őket. Bódira, altit nagyon nem szerettek, mert nyers, darabos, fickó volt, ha gazát tudta, átgázolt mindenen, de hát ő a /ezer utáni első ember, műszaki vezérigazga- ó. Bódi élvezte a csöndet, majd tőle szokat- an halk hangon azt mondta: — Gyerekek, ti ;gy merénylet áldozatai vagytok. Mindany- tyian. Kivéve Menyhártot, mert ő antialko- íolista. Az utolsó konyakban egy kis varázs- ;zer volt. Va-rá-zs-szer. Koltai hozta Mexicó- >ól. Fújt egyet, meglazította a nyakkendőjét, s ikkor folytatta: — Még a tolták indiánok fel- edezték, hogy van egy kék húsú kaktusz. Kólái így mesélte. Ha annak kifőzik a levét, sersze, kellő hókusz-pókusz közepette, s egy :söppet bárki italába beletesznek, a tag be- izélni kezd. Mindent, amit nem akar, azt is. Cimond mindent. Ami csak a fejében van. értitek? Hát, gyerekek, most mindenki ka- >ott egy cseppet. Fél óra múlva kezd hatni, /an még tehát — fölnézett a tanácsterem tagy villanyórájára — tizenöt perc. Hat kezem van: négy kezem félelmesen öregszik; nem bír a bitang múlással! két kezem: az anyám keze — két kezem: az apám keze — nem pihennek — s önkezemnek sincs pihenésre ideje... Jaj, háromszor tíz körömmel koptatja sorsát az ember. — Csakhogy ne szénássá mással. Szivem ajtaján dörömböl az én száguldó két kezem. Halhatatlan intés zuhog: — „Tört-virág-kéz: hunyt szerelemé.” A mindenség fedélzetét ékesítem tíz körmömmel. . Csillag-vödör két kezemben — fényt öntök az ős deszkákra. Körmöm alatt ég a szálka —, de a hajó vitorlája feszíti a köteleket, s lemosolyog reám, szállva.^ — Tűnt ifjúságom sirálya, nézd a férfikor madarát: társát főnix-lázzal várja. S négy kezet zokogva csókol. — S négy kéz lehull a hajóról... Hat kezem lesz! két kéz: áldott társam keze — két kéz: az én konok kezem — két kéz: hű gyermekünk keze — ... s ha négy kezem majd félelmesen öregszik, friss kezeimmel a folytatás növekszik... Nincs pihenés. Nincs pihenés. APÁTI MIKLÓS: Délidő A munkások most az ebédidőben a legsimább asztalra ráhajolnak. Az ideges bádoglap meg-megzörren, ahogy bicskáik nyílnak, csukódnak. Szorgalmas tárgyaik messzire léptek, olajat falnak, zsírcseppeket rágnak. Ventillátoraik asszonyt zenélnek, de kenyér formája van most a vágynak. Kenyerek, szalonnák eltünedeznek, ételnek étel-sors épp elegendő. Hat-hét óra múlva majd újra esznek. Magukat, minket is újra-teremtők. MASZKOK • (Révész Napsugár rajza) ;amie alatt. Éppen a maso- lik üveg elköltésénél tartót- ^ unk, amikor Giziké elkészült ^ i kávéval. Ekkor a konyakba $ tkartunk egy kis kávét löty- ^ yinteni, de sajnos, csak a su- $ «szőnyegre jutott. Megnyug- ^ attuk Gizikét, hogy ezen ne ^ lánkódjon, mert úgysem ki- ^ ánjuk a kávét. Ezalatt Karcsi ^ áment, hogy lemossa arcáról ^ i tartármártást. De ezt csak § ikkor vettük észre, akiikor ^ íocsányi az előszobában si- & :oltozni kezdett, hogy már a tokájáig ér a konyak. Persze, § laptalan volt az izgalma, ^ nert csak a víz folyt kifelé a ^ ürdőszobából, de ez Gizikét ^ íem nyugtatta meg. Karcsit ^ Ikerült megmentenünk a ^ ;zörnyű vízhaláltól, amire ^ náig is büszkék vagyunk. S G izikének, sajnos, el kel- ^ lett utaznia, ezért gyor- ^ san elbúcsúzott tőlünk. ^ \.z utcán az emberek kissé | úrcsán néztek ránk. Karcsi- ^ >Ú1 ugyanis csurgott a víz, ^ ízért egy téren kiterítettük ^ izáradni. Kocsányi közben ^ szerelmet vallott a mentőautó ^ iofőrjének, aki a detoxikáló- ^ állomásra fuvarozott minket, | nondván, hogy az ottani ^ ipolónővéreket is meg kell ^ ocsolni valakinek. Persze, a ^ íofőr méltatlan volt Kocsányi | szerelmére, mert a kijózanító- ^ 3an egyetlen ápolónő sem ^ /olt. Karcsi ugyan ráemelte | ocsolóüvegét az egyik mázsás ^ ápolóra, aki azonban nem is- ^ nerhette ezt a kedves népszó- ^ <ást, mert nagyon barátság- ^ .alanul viselkedett. Itt aztán ^ találkoztunk a konkurens $ Drágáddal is. A szomszéd ^ ágyakon terültek el és váltig ^ azt hangoztatták, hogy nincs § szebb ünnep, mint a húsvét- $ létfő, mely ezúttal kedden ^ reggel ért véget és a számlája ^ sem volt olyan borsos. Az idén is jól locsolunk... $ $ Ősz Ferenc fegyvert. Át is tértünk a ba- 1 rackpálinkára. Az első négy < akadályt jól vették. Az ötödik t féldecinél az ellenfél két tag- ; ja becsúszott az asztal alá. A < győzelemre megittunk néhány ] üveg sört, de ezt csak a la- ' zítás végett. Aztán segítettünk j lükének az ellenséges brigá- dot kihúzni a lépcsőházba, j ahol azok jobb híján meglő- ; csolták a falat í E zután következett Kocsá- j nyi brigádtársunk szere- | tett, szőke arája, a Juli- , ka. A hosszú úton még betér- ] tünk három-négy presszóba, j ahol meglocsoltuk a kávéfőzőt ) és konyakot ittunk Kocsányi , bekövetkező frigyére. így ért- , hető módon Kocsányi szere- ' lemittasan érkezett meg a tetthelyre és bár nem mi voltunk | a vőlegény, de nem kevésbé ittasak voltunk. Sajnos mind- ' járt történt egy kis malőr, . mert egyik brigádtársunk vén ; skorpiónak nevezte Julika ] kedves mamáját. Bár Kocsá- , nyi kijelentette, hogy nem is olyan vén, a hangulat kissé feszült volt, különösen akkor, amikor Kocsányi szerelmet vallott az éppen itt időző Pirikének, aki Julika unokatestvére volt. Karcsi, brigádunk bölcs vezetője, hogy helyrehozza a súlyos vétséget, kárpótlásul szerelmet vallott Jukkának, míg én a kedves mamát biztosítottam, hogy százszor inkább őt venném feleségül, mint azt a kajlalábú vakarcsot, alát lányaként kénytelen elviselni. Ezalatt a negyedik brigádtárs a papát akarta az asztal alá inni, e célból mindjárt le is feküdt. Mivel a papa nem volt hajlandó vele randevúzmi a sárga földön, lábánál fogva le akarta rántani maga mellé, de ösz- szetévesztvén a lábakat, csak a tévét tudta maga mellé fektetni. A látogatás ettől függetlenül nagyon kellemes volt, csak akkor ütöttem meg egy kicsit a fejemet, amikor a pa- 5? pia a segédházfelügyelő sege- ^ delimével kikísért az ajtón. ^ Máig sem tudjuk, hogy Ko-1 csányiék partija miért ment ^ vissza. De nem is baj, mert ^ Kocsányinak azóta új meny-1 asszonya van, akit az idén tér- ^ i mészetesen meglocsolunk. D uUkáéktól kipenderülvén ^ kicsinykét pihentünk a ^ járdaszélén, mert még sok | | helyen várták kedves kis bri- ^ : gádunkat. Közben természe- ^ : tesen meglocsoltunk minden- § ; kit akii arra járt, az egyenjo- ^ i gúság messzemenő szem előtt ^ j tartásával a férfiakat sem ^ ; mellőzve. Igaz, hogy nem $ : kaptunk semmit, hacsak azt a ^ : pofont nem számítjuk, amit ^ | Kocsányi kapott, amikor sze- ^ i reimet vallott egy feltűnően ^ j csinos hölgy boxbajnok külse- ^ I jű kísérőjének. J : s ! Beat-tempóra hangszerelt ^ ; karácsonyi énekeket zengve | I érkeztünk Gizikéhez, cégünk ; legcsinosabb elvált asszonya- ^ j hoz. Kocsányi természetesen ^ ! már az előszobában szerelmet ^ | vallott. Kocsányi csudaszépen ^ j tud szerelmet vallani, kár, ^ i hogy amikor éppen szerelme ^ : indoklásaként Giziké előnyeit ^ «sorolta, elaludt, így máiig sem ^ > tudom, mihez hasonlította ^ ! volna Giziké felejthetetlen Iá- ^ j bait. Kocsányit így az előszó- ^ ; bafalnak támasztottuk, hogy ^ | kipihenje magát. Mi, hárman | ; azonban frissen, lendületesen ^ J mentünk be a szobába. A len- § ! düldttel ugyan egy kis baj $ ! volt, mert Karcsi feldöntötte ^ > a húsvéti finomságokká] meg- ^ $ rakott zsúrkocsit, Giziké sírt, ^ ! mi piedig megnyugtattuk, hogy ^ | rá se rántson és Karcsi ka- ^ $ bátfazonjáról ttük a francia- ^ j salátát. Giziké kijelentette, | J hogy sajnos az itala elfogyott ^ J és csak kávét tud adni, de ^ $ amíg a kávét főzte felfedez- $ 5 tem négy üveg konyakot a re- ^ Ide-oda bandukoltam a társadalmi életben. Hirtelen egy ormótlan alak toppant elém. — Kicsoda maga? — kérdeztem. — En a Vállalati és Közéle- -ti Nyelv vagyok! — dörögte faragatlanul. Arcán ragyafoltok, a füle koszos, körmei hosszúra nőttek. Átható szag terjengett körülötte. — De hiszen maga romlott! .— ráncoltam homlokom. — Viszgnt be vagyok ütemezve — vont vállat az alak. .— No, és maga kicsoda? Tudom, hogy vannak hiányosságaim, nem vagyok maradéktalan. Szókincsemet illetőleg ,szűk a keresztmetszetem, abból nincsenek elfekvő készleteim. Ezek csak, hiánycikként állnak rendelkezésemre. — Jíaj, állnak rendelkezésemre ... — Egyfelől mindegy, másfelől úgyszintén. A szép és helyes vállalati, közéleti nyelv mostanság hiánycikként jelentkezik. — Nem hiánycikk, hanem hiányzó cikk! Ami pedig hiányzik, az nem jelentkezhet. — Micsoda okvetetlenkedésj Manapság már nem azt mondják: a kutya ugat, hanem azt. hogy ez a ricsaj a kutya csa- holását jelenti. — Azt mondják — szólal- 6am meg töprengve —, maga valamikor épkézláb volt. — Hát... ez egy bonyolult probléma. Azért ne aggódjon, én perspektívákban gondolkodom, és tudom, hogy jövőm lehatárolt, elmúlásomra a megfelelő időben sor kerül. — Borzalom... elmúlásra sor kerül? — Naponta olvashatja, hogy „a megboldogult temetésére szerdám kerül sor”. — Mintha ez már régen be lett volna ütemezve, mintha mindenki ezt várta volna... — Jól van, öreg fiú, maga fejlődőképes. Ügy tűnik, nem hiába tárgyalunk itten, ezen keresztül kezd engemet megérteni. — Ezen keresztül... — Csak hátrább a mutatókkal, öreg fiú. Elvégre én, aki valaha dolgozó nő voltam, most már női dolgozó vagyok.. — Még ez is? — szóltam, és faképnél hagytam. Es eltökéltem: kialakítom harcomat azért, hogy ennek a rémségnek felszámolását biztosítsam. Segítség! H. J. WSSSSSJ-ssssssssssssssssssssssssssssssssss. L ocsolni is terveszerűen kell. Pont úgy, mint tavaly tettem. Először is locsolóbrigádot alakítottunk. Így négyen három üveg pacsulival megúsztuk. Íme: kisebb önköltség: ugyanannyi sonka, tojás, bor, sör, konyak. Kiterítettük magunk elé BudaEiest téi'képét, azon bejelöltük a hadműveleti útvonalakat. Természetesen itt nem- csali az utak rövidsége, hanem egyéb szempontok is mérlegre kerültek. Például az, hogy Smiceknéékhez korán keü menni, amikor még menni tudunk. Smicekné ugyanis a főnöknőnk, aki vallásos és nem szereti, ha egy mondatban többször vesszük isten nevét hiába. E lső utunk tehát hozzá vezetett. Frissek voltunk, vakított rajtunk a fehér ing. Meglocsoltuk Smiceknét, koccintottunk a férjével, aki rögtön átlátott a szitán, ő is csak azért locsolta meg az asszonyt, mert a felesége. Amikor biztosítottuk őnagy- ságát, hogy most egy évig gav rantáltan nem hervad el, Smi- ceknek torkára ment a páün- ka és heves köhögési rohamot kafiott. Mindannyian kaptunk egy-egy piros tojást, melyet köszönettel fogadtunk, majd a ház előtt célbadobó versenyt rendeztünk vele. Következő állomásunk Pa- licskiék vendégmarasztaló háza volt. Itt meglocsoltuk a háziasszonyt, 10 éves lányukat, majd bejelentettük, hogy nagyon sietünk, mert sok még a mai napra rendéit innivalónk. Mindössze két üveg szamorodniig maradtunk, bár az előszobában még feltartóztattak kgt féldeciig. G sékő Iliéknél találkoztunk a konkurenciával. Bátor, harcedzett locsolók vagyunk, így nem féltünk szembenézni az ellenféllel. Brigádunk versenyre hívta ki a konkurens brigádot. lükét ronggyá áztattuk a pacsulival, majd megkezdődött a verseny második szakasza. A sonkánál még fej-fej mellett csámcsogtunk. Aztán az első fordulóban elhúztak előttünk egy üveg bikavérei. Brigád vezetőnk ekkor kiadta a jelszót Váltsunk
