Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-05 / 54. szám

1968. MÁRCIUS 5., KEDD re fi t u terei v/uffat) 3 15 ÉVES A TIT Küldöttgyűlés a Pest megyei szervezetben 5700 előadáson 300 ezer hallgató Vasárnap délelőtt a megye minden tájáról Budapestre ér­keztek a TIT tagjai, barátai, hogy részt vegyenek a Kos­suth Klubban tartott küldött- gyűlésen. A tanácskozáson Földes Ist­ván, a megyei szervezet titká­ra számolt be tevékenységük­Még nincs is, de már kicsi... A közelmúltban Vácott járva, örömmel hallottam a városi tanács kereskedelmi felügyelő­jétől, Varga Józseftől: a tervek szerint jövőre elkezdődnek egy új, mociern áruház építésének munkálatai. Bár Vác, ha üzlet­hálózatának nagyságát nézzük, jelenleg sem szüköiKödik bol­tokban, s kereskedelmi forgal­ma, áruválasztéka talán a leg­nagyobb egész Pest megyében. A város 122 üzletéből tizben ruházati cikkeket, textilárut, tizenötben más iparcikkei árusítanak. A nagy forgalmat mutatja a harminchárom ven­déglátó egység is; az átlagnál jóval több az éttermek, ven­déglők és a presszók száma. Mégis örültem az új áruház közén megépítésének, mert bi­zony a jelenlegi üzietiiáiózat alapos felfrissítésre szorul. A boltok nagy többsége ugyanis régi, elavult, szűk helyiségek­ben van, egy részük magán- tulajdonban lévő házakban. Az új, modern 6,5 millió forintból megépítendő, 1550 négyzetméter alapterületű áruházra tehát — gondoltam — nagyon is szük­sége van a városnak, ezért ezt a beruházást csak üdvözölni lehet. Am örömöm nem tartott so­káig. Csak addig, míg a ru­házati bolt legnagyobb szaküz­letébe értem, amelyet mai mér­tékkel mérve, csak erős jóin­dulattal lehet Dunakanyar Áru­háznak nevezni. Itt, ebben a hosszú, de keskeny földszintes üzletben, hallgatva a nagy zsú­foltság miatti panaszokat, vi­gasztalásnak szánva, megje­gyeztem: nem sokáig kell már így szoronganiok, hiszen jövő­re elkezdik az áruház építését. Akkor hallottam a meglepő és lehangoló reagálást: igen, igen, elkezdik, de már most kicsi az épület, amikor még az alapjai sincsenek meg. A jelenlegi áruház vezetője, Ka- hoffer Gábor mondta el: csak nagyon nehezen tudják majd elhelyezni benne több szaküz­let, közöttük a készruhabolt áruját, s már a nyitáskor olyan zsúfolt lesz, hogy alig lehet majd benne a vásárlókat kiszolgálni. Akaratlanul is eszembe ju­tott a nagyon idekívánkozó párhuzam: Váccal szemben, a szigeten épített betonlábakon álló üvegfalú élelmíszerá'ruház. a visegrádi és a leányfalui új önkiszolgáló étterempalota. Ezek a nagy, reprezentatív üz­letek, sok-sok milliós költséget emésztettek föl — s ugyanak­kor minden évben csak né­hány hónapig vannak nyitva. Vajon miért nem lehet a vá­ci ruházati áruházat olyan terv alapján megépíteni, amely fi­gyelembe veszi a jelenlegi igé­nyeket? Sőt, talán az sem okozna bajt, ha a terv számítana a né­hány éven belül várható, emel­kedő forgalomra is . .. Hetesi Ferenc Pál ről, szóban kiegészítve az elő- zőleg összeállított tartalmas írásos beszámolót. Az elmúlt évben húsz szak­osztályunk 5700 előadást tar­tott, amelyen csaknem 300 ezren vettek részt. Tevékenységük nyomán kelt életre a krónikaíró­mozgalom. Sikeresek voltak a különböző akadémiák. Jó eredményeket értek el az országjárással, a fiatalok pedig iskolán kívül matematikai-fizikai szakkörö­ket alakítottak. Az elkövetkezendő feladatok között szerepel: készülődés a KMP megalakulásának, a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának, valamint hazánk felszabadulá­sának évfordulóira. Szeretnék, ha az ismeretterjesztés külön­böző formáival fokozottabban segíthetnék az új gazdaságirá­nyítási rendszert. Tovább foglalkoznak a be­járó dolgozók és a tanya­világ lakóinak problé­máival. A tanácskozáson felszólalt többek között dr. Mód Aladár, a TIT alelnöke és Göndics Zol­tán, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetője. Az értekezleten megválasz­tották az új elnökséget is. El­nök dr. Szemes Gábor, alel- nökök dr. Hegedűs István, dr. Szabó Sándor, dr. Vámosi Nán­dor és dr. Vigh Károly lettek. A megyei titkár továbbra is Földes István. A bankárok TAGADHATATLAN MA- LICIAVAL így emlegetik az üzemek egy részében ezekben a hetekben a különböző ban­kok dolgozóit: o bankárok. A malícia azoknak a változások­nak szól, melyek szerint ja­nuár elsejétől a bankok át­utalásokat lebonyolító hivata­lok helyett gazdálkodó szer­vezetek lettek. (Hitelt nyújt­hatnak, de meg is tagadhatják azt, a hitel megtérülésének ideje szerint előbbre vagy hátrábbra sorolhatják az üze­meket, igen széles körben el­lenőrizhetik a vállalatok gaz­dálkodását stb.) Két hónap természetesen ifjú idő csupán. Ennyi idő alatt aligha kere­kednek ki a munka karakte­risztikus vonalai, sokkal in­kább az átmeneti nehézségek, ellentmondások. Négy váci gyárban, s három budai járási üzemben tettük fel a kérdést:; milyen tapasztalatokat szerez­tek két hónap alatt? A leglé­nyegesebbet a Váci Kötöttáru- gyár gazdasági igazgatója így fogalmazta meg: a jelenlegi helyzet sok tekintetbeh a már nem — mén nem állapotának felel meg. Éppen ezért mind­két fél részéről nagyfokú tü­relemre és megértésre van szülcség. A bankok hatáskörét bővítő rendelkezések a bankok szer­vezeti felépítésében jelentős változásokat tettek szükséges­sé. A nem eléggé „bejáratott gépezet” érthetően lassítja az ügyintézést, tovább tart a hi­telkérelmek elbírálása, s a beruházások egy részénél a bizonytalanság kapott lábra. Nem lenne reális követelmény azonnal tökéletes munkát vár­ni a bankok új szervezeteitől. Legalább olyan hiba lenne, ha a bankok dolgozói feledkezné­nek meg arról, hogy az üze­mek is újat kezdtek, s valami­féle rosszul értelmezett „most ] már mi parancsolunk” alap-1 TÖBB OLYAN PROBLÉ- állást foglalnának el. A mind- MAKÖR van még napjaink- j két fél részéről elengedhetett j ban is — így például az expor- len megértő türelem, a meg- j táló vállalatok által a relációs oldások kölcsönös keresése ] kasszába fizetendő összeg —, máskor is, s most még inkább nélkülözhetetlen. Az anyagi eszközökkel való gazdálkodás joga a bankok számára egy­ben hatalmat is jelent. Jól él­ni ezzel a hatalommal nem könnyű, nem elegendő hozzá az előírások-paragrafusok be­tűinek betartása. Több kell hozzá: a rendelkezések céljai­nak tökéletes megértése. AZ ÁTÁLLÁS HETEI se­hol nem teltek el zökkenők nélkül. Sok előre várt, s nem kevés előre nem látható ne­hézség jelentkezett. így pél­dául nem kis fejtörést okozott az üzemek számára, hogy ex­portszállítmányaik értéke csak hosszabb idő eltelte után — a Forte Fotokémiai Iparnál átla­gosan 30—72 nap alatt — rea­lizálódik, azaz jelentkezik be­vételként a gyár bankszámlád ján. Ez oda vezetett, hogy az üzemek egy jelentős része ja­nuárban tekintélyes hitelek felvételére kényszerült. Igaz, e hitelkérelmek többségét a bank dolgozói megértéssel és a lehető legnagyobb gyorsa­sággal intézték, mégis, néhány mely nem eléggé s megnyug­tatóan tisztázott. A viták, kár lenne tagadni, e problémakör­ben elkerülhetetlenek, az azon­ban nem közömbös, e vitában ki milyen alapállást foglal el. A megoldásokat keresik-e mindkét oldalon, vagy mere­ven ragaszkodva jogaikhoz, ta­podtat sem jutnak előbbre? Nem akadémikus vitára, a jo­gok hangos hangoztatására van szükség, sokkal inkább — ahogy ezt az üzemekben meg­fogalmazták — a meglevő kap­csolatok további tökéletesíté­sére, elmélyítésére. A gazdaságirányítás új rendszere bankok és üzemek kapcsolatában valóban új gya­korlatot hozott, s még inkább hoz létre. Az alapvető célok tekintetében azonban semmi­féle változás nincsen. Banká­rok és üzemek egyaránt azo­nos célok érdekében végzik a maguk munkáját: jól élve az új lehetőségekkel, okosan ért­ve a rerfdeletekben és rendel­kezésekben megfogalmazott gazdálkodási kereteket, gyor­sabban gyarapítani valameny Mészáros Ottó A televízióban Fischer Sándor tanár vezetésével tanfo­lyamon képezik a helyes beszédre, szép kiejtésre a ripor­tereket és bemondókat. A képen: Lugossy Zsuzsa, Fischer Sándor és öcsi Erzsébet a beszédművészet órán helyen megtörtént, hogy ne ........................ , , .. , h éz, sőt, képtelen helyzetbe ! nyiunk közös jövedelmet, hasz- jutottak az üzemek papírsze- ní*t, vagyonát. rinti, de nem valóságos fize­tésképtelenségük miatt. Az állami szabályok és ren­deletek betartása és betartatá­sa minden állampolgárnak kö­telessége, s különösen azoké, akik az állam, a nép pénzével gazdálkodnak. Az év első két hónapjának tapasztalatai kö­zött azonban van néhány olyan, mely gondosabb és ru­galmasabb munkára figyel­meztet. Például: a Pénzügyi Közlöny január 23-i számában jelent meg az a rendelkezés, mely szerint cégszerű aláírás­sal kell ellátni — tehát az ed­digi egy helyett kettővel — az elszámolási utalványokat. A gyárak az új rendelkezésről természetesen csak több napos késéssel értesültek, amikor — ahogy azt a hivatalos postai bélyegző is tanúsítja — a Köz­löny említett számát megkap­ták. A bank azonban azonnal érvényesítette a rendelkezést, anélkül, hogy türelmi időt adott volna. Közben a gyárak jó néhány elszámolási utal­ványt bocsátottak ki a régi formáció szerint. Megkezdő­dött tehát az utalványok ván­doroltatása vissza a banktól a kibocsátó céghez... Az apró példa is jól igazolja, hogy igen nagy figyelemmel kell fölmér­ni egy-egy pénzügyi részintéz­kedés hatásait, s ha lehet márpedig ebben az- esetben le­hetett volna —, meg kell kí­mélni minden felesleges bosz^ szúságtól és túlmunkától a gyárak napjainkban amúgy is túlterhelt, új rendeletek tö­megével ismerkedő pénzügyi­számviteli dolgozóit. Kiállítás a Technika Házában Szalagvágás helyett gombnyomás A tegnapi megnyitás percei ünnepélyesek voltak és stü- szerűek. Nem szalagot vágtak át, hanem gombnyomással, gépindítással jelezték, hogy a Technika Házában megrende­zett angol nyomdai kiállítás megnyitotta kapuit az érdeklő­dők előtt. Jelen volt az Egye­sült Királyság budapesti nagy­követe, Guy Millard is. A kor­szerű, rotaprinteljárással dol­gozó kis nyomdagépek és könyvkötészeti berendezések gyakorlati bemutatója után munkatársunknak ezeket mondta: — Nem mesterségem a nyomdaipar, s engem magán­emberként mindenekelőtt a végterméke érdekel... De mint nagykövetnek figyelem­mel kell kísérnem a technikai, ipari, kereskedelmi változáso­kat. — Mit vár a kiállítástól? Elmosolyodik, s most már úgy válaszol, mint ahogy egy üzletember tenné: — Sok és kölcsönösen elő­nyös kötést, gyümölcsöző meg­állapodásokat. A mostani be­mutató bizonyára hozzásegít bennünket ehhez. Újjáválasztották a Hazafias Népfront budai járási bizottságát Áprilisban tartják a Haza­fias Népfront IV. kongresszu­sát. Ezt megelőzően került sor a helyi bizottságok újjává- lasztására. A budai járás községeiben a választások be­fejeződtek, esi megalakult az új járási bizottság. Lukács Lá­zár titkár elmondta, hogy a járás 24 községében 4100 etrföér jelént meg áz esti gyűléseken és százhatvanan mondták el véleményüket. Legtöbben a túlzsúfolt au­tóbuszjáratokat kifogásolják és számos kritika hangzott el a MOKÉP munkájáról. A járásban 940 népfront- bizottsági tag működik, 65-öt a járasd, 35-öt a megyei bi­zottságba jelöltek. A járási bizottság elnöke Saághy László, a Kertészeti Kutató Intézet törökbálinti gazdaságának igazgatója lett, helyettese Széplábi Jánosné, a PEMU osztályvezetője. Tit­kárrá ismét Lukács Lázárt választották. Az elnökség 17, a járási bizottság 65 tagból áll, közülük 41 újonnan vá­lasztott. Parlament a tanteremben Hókusz-pókusz Szörnyű víziók gyötörnek már második éjszaka. Ha oly­kor, a fáradtságtól el is szen- deredek, felriadok nyomban. Jönnek a krómaiak. Merény­letet készítenek elő a Föld el­len. Felfűtik a Napot, hogy puszta sivataggá változzon a mi jó öreg glóbuszunk. Még szerencse, hogy az Orion űrha­jó derék legénysége, élén a daliás McLane parancsnokkal, ezúttal sem hagyja cserben az emberiséget. Inkább feláldoz­za földi szerelmeit, és kényük- kedvükre megad mindent a harcias krómai nőknek, amit csak megadhat nekik, s amíg bírja szusszal. Mégsem emiatt gyötörnek a víziók. McLane-től már megszokta a derék tv-né- ző, hogy Angyalként jön-megy és ügyintéz. Az kínoz és gyö­tör, hogy vége szakadt egy szép illúziómnak. Fuccs, kész. Már fűtő sem lehetek a Nap­nál. Erről is lekéstem. Keres­hetek magamnak valami más, elfogadható indokot, ha me­gint elveszteném munkaked­vemet. Mert eddig mindig az­zal vágtam ki magam, ha he­nyélés közben valaki megkér­dezte: tulajdonképpen mit csi­nálok. Ilyenkor szemrebbenés nélkül rávágtam az ellenőriz­hetetlen igazságot: fűtő va­gyok a Napnál. Most ennek vége. A krómaiak már? betöl­tötték ezt a státust is. így kezdődtek szombaton este a vízióim. És folytatódtak vasárnap délután, amióta is szorongva lesem a postást, mi­kor hoz nekem is levelet az Isten ostorától. Pénteken el­blicceltem egy órát a munka­helyemen. Biztos, hogy az Is­ten ostora nyomban észrevet­te, és már fogalmazza is a le­velet főnökömnek. És talán már a feleségem is megkapta a maga kis borítékját, mivel kétszáz forintot letagadtam a prémiumból. És a Villamos- vasút igazgatója? Talán már feljelentett. Igen, bevallom tö­redelmesen: lógtam a villamo­son. Otthon felejtettem a bér­letemet, de erre csak akkor jöttem rá, amikor már kényel­mesen ücsörögtem a Csak bér­lettel utazóknak rendeltetésű kocsiban. Arra, hogy átszálljak a másik kocsiba, lusta voltam, ehelyett inkább mereven bá­multam a velem szemben ülő hölgy retiküljéből kikandikáló kismacska fejét, miközben erősen szuggeráltam a másik kocsiban ülő kalauzt: addig ne jusson eszébe átszállni a mi kocsinkba, amíg én le nem szálltam róla. Sikerült! Pedig akkor még nem ismertem a varázslók és boszorkányok csudás hatalmát. Szegényes tudásom ilyenfajta bővítésére csak vasárnap este kerülhetett sor, miután elhall­gattattam a harangot, becsuk­tam a bibliát, és elfújtam a gyertyát. Ahogyan írva vagyon a megfilmesített regényben és a boszorkányok kis kéziköny­vében. Az okkult tudományok micsoda gazdag tárháza bon­takozott ki előttem! Hókusz­pókusz, abraka-dabra, csiribi- csiribá ... Alighogy véget ért a film, rohantam le az utcára, hogy kipórbáljam új ismere­teimet. Szökdécseltem kettőt, akkorát, hogy egy szöcskének is becsületére vált volna, ke­zeimmel kétszer az ostornyeles lámpák felé böktem, s aztán vártam a hatást. Semmi. Meg­ismételtem még egyszer, de ezúttal fordítva, hátha azért nem sikerült. A lámpák most sem aludtak el, csak egy rend­őr jelent meg a tett színhelyén, és csendesen megkérdezte tő­lem: bolond maga, uram? Per­sze, kaptam a fejemhez, tu­dom már, miért nem sikerült nekem a nagy varázslat. Macs­ka is kell hozzá, olyan, mint Pay Waket! Reggel óta macs­kákra vadászom, de valameny- nyi elszalad előlem, ahelyett, hogy a váltamra ugrana. Per­sze, egy sem az igazi. Ezt on­nan tudom: ha megpillanta­nám az igazit, nyomban kapar­ni kezdene a torkom. De nem kapar. Azaz, hogy... khm, khm... az ördögbe is! Khm, khm ... Ennek már a fele se tréfa! Ügy látszik, Pay Waket helyett csak az A-2-vel sike­rült összetalálkoznom. Ez az én formám. Amikor már elvonu- lóban az influenza, rajtam akkor tör ki. Hapci! Kellett nekem éjszaka, márciusi hó­ban szökdécselnem az utcán, nagykabát nélkül. Panaszt te­szek az televízió igazgatójánál: miért biztatott rá! Khm, khm. Hapci! Remélem, meghallgat, és én alattomban ráfricskázha- tok egy A-2-t. Isten uccse, megérdemli! Prukner Pál Azt a bizonyos gombostűt nehéz lett volna leejteni az ér­di gimnázium alagsori osztály- termében. A padok mellé még székeket is hoztak, hogy vala­mennyi „küldött’’ elférjen. A katedrán ez alkalommal diá­kok ültek. Sokan szólaltak fel a „re­form” tankönyvek ellen — és mellett. Ma még a tankönyv, de nemsokára a pályaválasztás lesz a legfőbb gondjuk. Ennek adtak hangot azok a fiúk-lá- nyok, akik kérték, jöjjenek el hozzá­juk a felsőbb oktatási in­tézmények megbízottai, beszélgessenek, hogy ott mire képezik ki őket, és milyen kö­vetelményeknek kell megfelel­niük. Szeretnék, ha az üzemek, állami gazdaságok odalátogató vezetői magyaráznák el a ta­nácstalanoknak: milyen lehe­tőségek várják őket. Az egyik fiú színesen, érde­kesen Marx György mostaná­ban megjelent elmélyült ta­nulmányára, a „Gyorsuló idő”- re hivatkozva kérte, adjanak több lehetőséget a diákoknak az önművelésre. Az önképzőkörben mindenki­nek azzal a témával kellene foglalkoznia, amit élethivatá­sul választ. Ezek a fiatalok bátran rá­nyitják szemüket a világra. Bí­ráltak is. Valamelyikük arra hívta fel a figyelmet, hogy az érdi új gimnázium most ala­pítja meg hírnevét, nekik min­dent ebből a szempontból kell mérlegelni. Apró és nagy dolgok tar­toznak ide. Olyasmi, hogy a szemközti cukrászdának nevezett kocs­mából részeg ember téved be esténként, vagy hogy az isko­lának csak elöl van kerítése. Nyáron, ha az anyagot meg­kapják, építőtábor helyett szí­vesen megépítenék a kerítést, a sportpályát, és parkosítják a gimnázium környékét. Kevés a vetítés, elmaradnak a fizi­kai-kémiai kísérletek, a falu­ban nincs hol tanszert venni. A pénztelen diák Érden nem talál szórakozást. Se mozi, se kultúrház. Marad a csavargás, esetleg a tv — már ahol van villany. És kétezer családnál még az sincs! A „nincs”-ek egy részére megnyugtató volt a fele­let, a gyerekek is annak érezték. Jó volt, hogy a tanárok el­mondták, milyen okok miatt marad el egy-egy kísérlet, vagy hogy a filmvetítést — egy te­rem kivételével — az elsötétí­tőfüggönyök hiánya akadályoz­za. Beszéltek a költségkeretről, s így egy kis betekintést nyer­hettek, milyen nagy összegbe kerül az államnak az iskolák fenntartása. Sorra vették a pá­lyakezdés, a továbbtanulás mindennél izgatóbb gondjait azzal, hogy küldöttjeik problé­máikat, elképzeléseiket és ja­vaslataikat vigyék majd to­vább a diákparlament megye.' ülésére. k. m. Szövőátképzős munkakörbe 16 éven felöli fiatalokat AZONNAL FELVESZÜNK Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés levélben« HAZAI PAMUTSZOVÖGYAR Bpest IV., Baross u. 99.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom