Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-26 / 72. szám
196X MARCI TS ?<?. KEDI» Tanácstagok és rendőrök összefogása Érden — A látszat sokszor csal. — Akárcsak most — mutat a kiterített színes lapra Lapus Albert hadnagy, az érdi rendőrőrs parancsnoka. — Mert ezen a térképezi úgy látszik, mintha Érd összes kerülete rendezett, utakkal, utcákkal átszőtt terület lenne. De csak a papíron! A valóság annál rosszabb. A belterület kivételével a térkép és a tényleges állapot nemigen fedi egymást. Elhagyatott csalitosok, egy-egy vi- kendház és csapások. Az eredeti utcának még a nyomvonala sem látszik. Fél éve jött ide. Eleinte nem akarta hinni, hogy mennyi az elhagyatott hely. Egy délelőtt kigyalogolt Parkvárosba. Ment, ment gödrökön, régi bányákon, mély utakon és réten át, egy lelket sem látva. Nem csoda. Kora reggel még sötétben és késő délután már sötétben érhet ott valakit, mert az emberek nagy része bejáró dolgozó. Érden nehéz a rendet, a közbiztonságot fenntartani. Nemcsak azért, mert óriási a területe, hanem azért is, mert széttagolt és az emberek alig ismerik egymást. A felszabadulás óta minden józan mér- j téket meghaladóan növekszik a falu lakossága. És ez az áradat sok mindent sodor magával. Olyanok is jönnek, akiknek a rendőrség sem örül. Jó Csendes nap------------------------------ ne ír| Szerénykedik, | jak ró- ---------------- la. Igazán nincs mit, megteszi a kötelességét, mint mindenki más. Nincsen abban semmi különös, hogy Nagy Mihály, az MGM diósdi gyára telefonosa szereti a munkáját. — 1954 óta dolgozom Diós- don, tulajdonképpen együtt nőttünk a gyárral. Ügy ismerek itt mindent, mint a tenyeremet. A telefonközpont sem ebben az épületben volt akkor még, hanem lent, egy kis sarokban. Mialatt beszélgetünk, a készülék szüntelenül cseng. Mindenkit ismer, rögtön nevén szólít, tréfál, kedves, igaz-e, | Megkérdem, | amit me-------------------------- sélnek róla, hogy ha hall egy telefonszámot, többé nem felejti el? — Valóban így van, nem tudom miért, talán gyakorlat dolga......... . nädj . N agy Mihályt szeretik a gyárban. — Tavaly — meséli — kórházban voltam. Előfordult, hogy naponta tizenöt-húsz látogatóm is érkezett, még olyanok is, akiket csak telefonon ismerek. Igaz, hogy én is megteszek mindent az emberekA GYÁR- ES GÉPSZERELŐ VÁLLALAT KERES VIDÉKI SZERELÉSI TERÜLETEIRE (Tiszaszederkény, Kazincbarcika, Székesfehérvár, Almásfüzitő, Dunaújváros) • LAKATOS • CSŐSZERELŐ • HEGESZTŐ • KOVÁCS nek. A szállodafoglalástól a repülőjegyig, a vonatindulásoktól a lottószámokig — mindent megtudok, amivel hozzám fordulnak. Ügy érzi, máris sokat mondott önmagáról, szabadkozik: — Kérdezze meg a főnökömet, meg másokat is, azok vé- 'eményét írja meg. hogy meg| Megígérem, | teszem. A------------------------- Kis szobában, ahol ülünk, a telefonok szüntelenül csengenek. Nagy Mihály szerint mégis ez egy csendes nap. — Ha négy-öt csörög is egyszerre, akkor sem vagyok ideges. Persze előfordul, hogy délutánra az én fejem is megfájdul. Közben látogató érkezik, az egyik üzemrészben kell a készüléket kicserélni. — Az összes híradástechnikai dolgok hozzám tartoznak — mondja kicsit büszkén. — Én intézem a javíttatást, eljárok a műszerészekkel. Nerh félek én semmilyen munkától, ha megbíznak bennem. De nem is panaszkodhatom, megbecsülnek. A gyári telepen kaptam szép lakást. Édesanyámmal élek. Esténként rádiózom, tévézek. Nagyon tetszett ez a legutolsó fantasztikus filmsorozat. A munkás- akadémián csillagászati előadásokat hallgattam és nem is olyan elképzelhetetlen dolgok ezek. Azt mondja, hogy kiegyensúlyozott, jókedélyű ember vagyok? Amin nem lehet már segíteni, azon nem érdemes bánkódni. Hova is jutottam volna?... tizenöt évvel ezelőtt tragikus baleset érte. Elvesztette szeme világát... Soós Ibolya Nagy Mihályt részük be sem jelentkezik, véletlenül lehet lefülelni őket. Parkvárosban két ásónyom- nyira már köves a talaj. Engedély nélkül abból húznak fel egy kis kunyhót, sokszor csak a tető látszik ki a földből. — Valóságos csomóponttá váltunk — folytatja a hadnagy. — A nyáron beszéltem egy emberrel. Akkor szabadult a börtönből, újabb ügye után itt fogtuk el. Kérdeztem tőle, miért éppen hozzánk jött. — Azért, felelte, mert benn a sitten mindenki mondta, Érd „jó" hely Sokan építkeznek, nem kérnek munkakönyvét. Adják a jó órabért, és rögtön fizetnek. Sok az egymástól távoleső ház, ahol csak az öregek vannak otthon. Ennek a „jó hírének” köszönhető, hogy annyi a faluban a besurranásos lopás, vikendházfeltörés, de a súlyosabb bűncselekmény is. Sok a csalás az építőanyaggal s a feketefuvar. Az emberek pedig gondatlanok. Rosszak a zárak, be sem kulcsolják a kaput. — És az a sok biciklilopás! Tudja milyen könnyű egy ke rékpárt ellopni, és milyen ne héz megtalálni? A rövid idő alatt, amióta Lapus hadnagy felel Érd köz- biztonságáért, megtörtént, hogy a szomszédok segítettek felismerni a tettest. Sajnos, ez a ritkább. Beszélgetésünket gyakran félbeszakítják. Jelentenek, telefonok szólnak. — Most mi következünk — lapozgat a rendőrőrs vezetője a hozott listában. — Méghozzá nem egyedül, hanem a becsületes emberek támogatásával fésüljük át a terepet. Az önkéntes rendőrökön kívül számítunk a tanácstagok segítségére. Valamennyiükkel felvesszük a kapcsolatot, az őrjáratok során felkeressük őket, és meghallgatjuk a közbiztonsággal összefüggő problémáikat. Szándékomban áll eljárni tanácsülésekre, a tanácstagok fogadónapjaira és beszámolói ra, hogy ne csak nyomozni kelljen, hanem megelőzhessük a bűncselekményeket. — De valami jót is szeret nék mondani búcsúzóul. Ügy látszik, megfordult a széljárás, az emberek kezdik belátni, mennyire szükséges a rend őrség. Csak innen, Érdről is mind több fiatal jelentkezik: ha megfelel, felveszi az egyenruhát. A ma rendőrének sok a tanulnivalója, állandóan képeznie kell magát. De ha megteszi, hasznos és érdekes pá lyát választott. komáromi Hazaérkezett Hanoiból a népfront és a béketanács küldöttsége Hétfőn hazaérkezett Hanoiból a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács küldöttsége: Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács titkára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője, Kende István, az Országos Béketanács tagja és Izsáki Mihály, a Hazafias Népfront Komárom megyei bizottságának titkára. Háztáji: NyúS - méz - csibe Közel 1 millió forint értékben vásárolt mezőgazdasági termékeket a körzet községeiben a váchartyáni fogyasztási szövetkezet a múlt évben. Ebből 25 vagonnyi volt a háztáji gazdaságok és házikertek terméke. A nyúltenyésztő szakcsoport 751 kg nyúlhúst termelt exportra. Idén a 65 tenyészállattal feljavított állomány révén a tavalyi háromszázzal szemben 500 darab nyúlra szerződött a szövetkezettel a szakcsoport. A méhészek 25 mázsa mézzel járultak hozzá a megfelelő közellátáshoz. Ebben az évben jelentősen gyarapodnak a baromfiudvarok; eddig 15 ezer naposcsibe és 2500 előnevelt baromfi került a gazdákhoz. Az első fürdőzők A hét végén nyárias idő köszöntött a Balatonra. Vasárnap a déli órákban a déli parton 20 fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A kirándulók ezrei élvezték a napfényt. Fonyód- ligetnél a sekély vízben, a kora délutáni órákban sokan a fürdéssel is megpróbálkoztak. Hasonló korai „strandidény- nyitásra” az utóbbi években nem volt példa. Külföldi balesetbiztosítás A külföldre utazók és az ott tartózkodók részére „alkalmi” biztosítást vezetett be az Állami Biztosító. Lehetővé tette, hogy mind a turisták, mind a hivatalos küldetésben kiutazók napi 3 forintos díjért külföldi balesetbiztosítást köthessenek. A biztosítási díjért mú- lékony sérülés esetén napi 50 forintot, a külföldi gyógykezelés költségeire és poggyászkárokra 5000—5000 'forintig terjedő összeget térít a biztosító. A biztosított halála esetén 80 000 forintig, állandó és teljes rokkantság esetén pedig 100 000 forintot fizetnek. A kérdőjelek diadalátja? szakmunkásokat és segédmunkásokat A külszolgálatra vonatkozó összes juttatásokat biztosítjuk. Jelentkezés személyesen vagy írásban: Bpest VI., Paulay Ede utca 52. Személyzeti Osztály FELVÉTELRE KERESÜNK gyapíúszövőket, kereszt- orsózókat, betanulókat, férfi segédmunkásokat, lakatos, villanyszerelő szakmunkásokat, férfi és női gépmunkásokat. Jelentkezni lehet: Gyapjúmosó és Szövőgyár Budapest XIII., Kárpát u. 9—11* Munkaerőgazdálkodási osztályon naponta 9—11 óra között. TAGADHATATLAN A NYUGTALANSÄG AZ IPARI ÜZEMEKBEN. Nem nevezhető pániknak, sőt a legtöbb helyen — mert kivételek vannak — még idegességnek sem, mégis tapintható a vibráló nyugtalanság, az érveket mellőző kifakadás, a holnapi esetleges meglepetések miatti té- tovaság. Különösen azok élnek feszültebb idegekkel, akik nap mint nap seregnyi újdonságot, ismeretlent tapasztalnak: az áruforgalom, értékesítés, pénzügy dolgozói. A kérdőjelek diadalútjáról beszélnek az üzemekben, s bár már a reform-előkészületek idején sűrűn elhangzott az illúziókat oszlató figyelmeztetés, mely szerint a reformintézkedések nem gongütésre érvényesülnek, napjainkban mégis a kérdőjelek a meglepetés erejével hatnak. Valóban meglepetésekről, előre kiszámíthatatlan jelenségekről van szó? Vagy inkább arról, hogy a hosszú éveken át beidegződött módszerek fölött szólalt meg a lélekharang? Az igazság, mint elég sokszor, a kettő között van. Meglepem tés volt a textilüzemek számára például, amikor január közepén arról értesültek, hogy a felhasznált vegyszerek ára jelentősen emelkedett. Akkor tudták meg ezt, amikor indulóáraikat már közölték vevőik többségével, tehát — legalábbis időlegesen — maguknak kellett előteremteni a többletet, s ez nem egy helyen bizony több százezer, sőt egymillió forintot is kitett. Több meglepetést tartogatott az export-import üzletkötések anyagi része is, a relációs kasszák jelentette „közbeszólás”, s az is, hogy a belkereskedelem, bátrabban élve lehetőségeivel, több termékre nem tartott igényt. Ugyanakkor: beidegződött módszerek föladása kell ahhoz, hogy megértsék az üzemekben, napjainkban nem lehet utasítani egy másik üzemet a nekik szükséges félkésztermékek legyártására, hanem sürgősségi felár fejében jutnak hozzá. A KÉRDŐJELEK DIADALÜTJÁT különösen az árakkal hozzák összefüggésbe az üzemek. Az alkatrészgyártó vállalatok például elég könnyen élnek a felár lehetőségével olyan esetekben is, amikor tízezres szériákban gyártott termékről van szó, bár igaz, egy- egy megrendelő csak ötszázat, ezret kér belőle. Lehet természetesen felárat kérni, ám annak indokoltsága, megalapozottsága nem lehet kétséges. Mégis az üzemek egy részében s nem is jelentéktelen hányadában esetlegesnek, kideríthetetlen okoktól függőnek érzik ezeket a felárakat, s bár fogukat szíva fizetnek, de a jövőt tekintve máris másutt keresik a kooperációs partnereiket. A kérdőjelek úgy is sokasodnak, hogy a megállapodásos árak nem örökéle- tűek; mennyiért adjuk-kapjuk ezt majd novemberben, fogalmazzák meg a kérdést az üzemekben. Az ár a legérzékenyebb „műszer” a gazdasági életben: a legtöbb információt sűríti magába arról, mi a piac ítélete egy-egy termékről. ítélkezni tehát a piac ítélkezik, s érthető, természetes, hogy időről időre módosul, változik ez az ítélet. Ez a kérdőjelsor tehát állandóvá lesz az üzemekben, A Fontos Hivatalnok A nevét nem sikerült megtudni; ezért nevezem Fontos Hivatalnoknak. Munkahelye: a főváros XI. kerületi Tanácsának lakásügyi osztálya. A történet, melynek kapcsán e Fontos Hivatalnok tanújelét adta annak, ami elképesztő és tűrhetetlen, a következő: a Mechanikai Művek egyik dolgozóját — fiatal házas — kilakoltatták. Bútorukat, minden holmijukat kirakták a folyosóra, s ezzel a kilakoltatás, mint hatósági eljárás, befejeztetett. Az ügyet magát nem részletezem, mert nem az, hanem az eljárás stílusa a döntő. A fiatal ember, bár pártonkívüli, a gyár pártbizottságának titkárához, Koller Tamásnéhoz szaladt segítséget, tanácsot kérve. A pártbizottság titkára — abból a logikus gondolatból kiindulva, hogy egy házaspár mégsem lakhat a folyosón, tehát valamilyen felvilágosításra, útbaigazításra csak mód van — kieszközölte a házaspár fogadását a lakásügyi osztályon. (A kerületi pártbizottság közbenjárásával, mivel „a délelőtti félfogadás ideje már lejárt”.) A fiatalokat a gyár szakszervezeti bizottságának egyik tagja, Segesdy Mihály kísérte el, akit — okulva az eddigiekből — hivatalos, pecsétes megbízólevéllel is elláttak, miszerint a gyár szakszervezeti bizottságának képviselője. így kerültek be végül is az említett tanács említett osztályára március 19-én délután. Egy hölgy fogadta őket, ám alig kezdték el mondókájukat, beállított a Fontos Hivatalnok. Köszönést, s minden más, úgy látszik itt nem szokásos formaságot mellőzve, a fiatalokat kísérő idősebb elvtársra förmedt: „Maga kicsoda?” A válaszra és a megbízólevélre kijelentette: „Minket (ki az a minket, azaz magyarul bennünket?) az ilyesfajta papírok nem érdekelnek, magának semmi köze az egészhez.” Ezek után pedig kitessékelték őket mindenfajta felvilágosítás, tanácsadás, egyetlen emberi szó nélkül. A fiatal pár március 20-án reggel a fővárosi tanácshoz ment. Ott — micsoda gyorsaság — „ismerjük az ügyet” felkiáltással ajtót mutattak nekik. Végül az ügyészségen kötöttek ki. Ott — végre! — az első ember a sok hivatalnok után meghallgatta őket, tanácsot is kaptak, emberséges útbigazítást. A Fontos Hivatalnok a joggal felháborodott Segesdy Mihály kérdésére nem volt hajlandó közölni, hogy kicsoda, hogyan hívják. Ügy látszik, ebben méltó partnerei akadnak. A szerkesztőség nevében ugyanis március 21-én megkíséreltem az ügyben való érdeklődést. Ahogy azonban mondani kezdtem, miről is lenne szó, a telefondrót túlsó oldalán levő hölgy ingerülten közbevágott: „a sajtónak úgysem nyilatkozim/c/” (Megint ez a fontoskodó, a Hatalom leplét öltő, de teljesen jogtalanul használt többesszám!) Kérdésemre, hogy egyáltalán kivel beszélek — mivel én pontosan megmondtam, hogy ki vagyok s honnét —, a hölgy „ahhoz semmi köze” felkiáltással felelt, s lecsapta a kagylót. Eddig hát a Fontos Hivatalnok története. Nagyon nem szeretnék ügyfél lenni ott, ahol ilyen Fontos Hivatalnokok vannak. Tehát, például a XI. kerületi Tanács lakásügyi osztályán. M. O. A Fővárosi Kertészet kubikos brigádjai a vároldal dunai részét csinosítják, parkírozzák. Két szocialista brigád dolgozik a tavaszi verőfényben. legalábbis ott, ahol — s ez kevés helyen van — nem fix árakkal dolgoznak. Nem lehet berendezkedni arra, hogy ami ma ezer forintba kerül, az két év múlva is annyi lesz, hogy egy-egy jól fizető termékük hónapok múltával is busásan fizet. Általában: nem lehet kényelmesen és hosszú távra berendezkedni. Ez volt a reform célja. A gyorsabb, rugalmasabb gazdálkodás, a piaci igények érzékelése a termelőhelyeken s ezek kielégítése. A REFORM JELENLEGI, kezdeti időszakában vitathatatlanul sok az olyan kérdőjel, melyet, legalábbis részben, elkerülhettünk volna. Több lényeges rendelkezés, intézkedés megkésve került kiadásra, későn ahhoz, hogy az üzemekben, vállalatoknál megfelelő alapossággal feldolgozzák. Hozzájárult a kérdőjelek fölös szaporodásához az is, hogy igen sok szervezet, vállalat került átszervezésre, s e munka lényegében november- re-decemberre zsúfolódott ösz- sze, nem volt elegendő idő az új működési feltételek kialakítására. A fölös kérdőjelek mellett azonban olyanok is vannak, melyek az elmélet gyakorlati próbája során keletkeznek, s melyek éppen ezért törvényszerűek. Csakis a gyakorlat adhat például megfelelő választ arra, hogyan tudnak élni megnövekedett önállóságukkal a helyiipari vállalkozások, illetve a kötött gazdálkodás alá vont termékek felszabadítása nem okoz-e népgazdaságilag nem kívánatos feszültségeket. Az említetteken túl azonban sok-sok olyan kérdőjel van, melyet okkal és joggal maga a reform kívánt fölírni, éppen e kérdőjelek újra és újra történő megválaszolásával serkentve az ipar egészét, s benne kü- lön-külön minden üzemet. Az ilyesfajta kérdőjelekből formálódó „diadalút” nem rossz út; ahogy majd fokozatosan beérnek a reformintézkedések következményei, az üzemek maguk is tapasztalni fogják. Mert napjainkban csak a kérdőjelek sokasága s közöttük a valóban idegesítő kérdőjelek csoportja mered az üzemekre. Érthető s aligha elítélhető tehát a cikk elején említett nyugtalanság. Az irányító szervezetek nagyobb segítségével minél előbb feleletet kell találni a fölös, tehát akadályként, munkát fékezőként jelentkező kérdőjelekre. A többire pedig, melyet szándékosan állított és állít a reform az üzemek elé, a nyugtalanság ellenére is nyugodt, higgadt, körültekintő munkával kell, lehet csak megadni a — megfelelő feleletet. Mészáros Ottó t i
