Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-26 / 72. szám
M9T «rierti wMti’tap 1968. MÁRCIUS 26., KEDD Festmény bélyegen — bélyegkép levlapon A gyűjtők, szakértők tudják, mit jelent, a tájékozatlanoknak alig mond valamit: Carte Maximum. Azt az esetet nevezik ennek, amikor a bélyegen megjelent valamilyen kép, jelen esetben híres magyar festők több alkotása színes, reprodukciók formájában levelezőlapra kerül. Ha aztán a levelezőlap- és bélyegkép egyezik, az már a lehető legtöbb: Carte Maximum. Ezúttal nyolc téma, nyolc mű került levelezőlapra: Csók, Csontváry, Derkovits, Ferenczy, Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Szőnyi és Uitz alkotásaiban gyönyörködhetünk. Csontváry: önarckép FILM _ FOTO _ KÉP Fiatalok fesztiválja Mindenre kiterjedő figyelem, percíz szervezés, háromnapos színes program, nagy vendégszeretet és mindenekelőtt fiatalos atmoszféra jellemezte az idei egyetemi és főiskolai művészeti fesztivált Miskolcon. Mindez hangulatosan ötvöződött az egyetemváros modern, levegős környezetével. A fiatal amatőr művészek seregszemléjére 294 képzőművészeti alkotás, 250 foto és 44 amatőr film érkezett. A fotósok kitűnő kollekcióiból kiemelkedtek Tahin Gyulának, a miskolci egyetem hallgatójának fotói. Az amatőr képzőművészek közül a budapesti Bihari Sándor és a miskolci Asztai Csaba művei arattak legnagyobb sikert. Az amatőrfilmesek tartalmilag és technikailag is egyre színvonalasabb munkái sorából kiemelkedett az Eötvös Loránd Tudományegyetem amatőr- film-körének változatos kollekciója, melyet a zsűri arany diplomával jutalmazott. Arany diplomát kapott Gulyás Gyula és Gulyás János is, Szako- nyi Károly novellájából készített A legszebb pillanatban is ... című filmjéért. Ugyancsak arany díjat kapott Káldi László és Herczenik Péter Uraim című szellemes vígjátékáért. — O — Inter j ú könyvügyekben Széles körű olvasás-szociológiai felmérést végeztek nemrégiben a könyvkiadók központjának piackutatói a Ganz- MÁVAG-ban. 843 munkás képviselte a gyáróriás dolgozóit, akik közül — véletlen- szerű kiválasztással — minden 15. embert kérdeztek ki könyvügyben a lakásán, azaz az olvasás első számú helyszínén. A megkérdezettek — 657 férfi és 186 női, illetve 660 budapesti és 183 vidéki lakos — túlnyomó részénél van otthon televízió. Az olvasó tévé-tulajdonosok arra a kérdésre, vajon többet vagy kevesebbel olvasnak-e, mióta megvették a készüléket, 56,1 százalékban úgy válaszoltak, hogy korábban többet tudtak olvasni, 40,2 százalék viszont azt felelte, hogy ugyanannyit. Az olvasottság felmérésében a húsz szerzőt tartalmazó névsorból a válaszolók átlagosan 12 írót említettek. Gárdonyi, Jókai, Mikszáth., Móricz, Verne, neve majd mindegyik válaszban elhangzott. A következő természetesen kialakult csoportba mindössze ketten tartoznak: Móra és Rejtő — 71 százalékot kitevő szavazatokkal. A harmadik csoport, 45—49 százalék között, Gorkijt. Berkesit, Zolát, Fejest, Karilnhy Frigyest, Solohovot, Lev Tolsztojt, Kari Mayt, Bal- zacot, Maupassant-t tartalmazza. A következő, 33 százalékos említést kapott „csoport”: Hemingway. Az utolsó két helyen 17—33 százalékos szavazattal H. G. Wells és Szabó Magda áll. HÁROM JÁRÁSBAN HÁROM ÉV ALATT 292 km új csatorna A Du na völgyi Vízgazdálkodási Társulat hétéves munkája 1967-ben Pest megye területén 40 ezer kaíasztrális hold termőföldet öntött él a belvíz. Ugyanakkor a dabasi járásban az esős időjárás ellenére mindössze 2434) holdat és ebből is csupán 218 vetést kellett kiszántani. A Dunavölgyi Vízgazdálkodási Társulat ugyanis fennállása, I960 óta 24 ezer holdat mentesített belvíztől, A társulat 1966-ig csak a dabasi járás vízgazdálkodásával foglalkozott. Azóta tevékenysége kiterjedt a ráckevei járás Duna—Tisza közén elterülő felére és a monori járás területének mintegy 50 százalékára. Éppen ezért mostanáig inkább csak a dabasi járás vízlevezető csatornahálózata épült ki. Hét év alatt a társulat 258 kilométer hosszúságú csatornát épített, s zsilipet, hidat, átereszt, meg egyéb műtárgyat összesen 313 darabot épített. Jelenlegi működési területe a három járásban 32 község határára, 50 termelőszövetkezeti és ötven állami gazdaságra terjed ki. A 68—70 évekre vonatkozó társulati terv szerint 297 kilométer hosszúságú új csatorna épüL Ebből 113 kilométer a különböző mezőgazdasági üzemek megrendelésére, a gazdaságok területén belül. Az új csatornák árkát nagyrészt a monori, illetve a ráckevei járásban vonják meg. Vándorpatkányok a Boszorkányszigeten A Szeged várost védő Tiszától tés boszorkányszigeti szakaszát 330 méter hosszúságban valósággal „megették” a vándorpatkányok. Ezernyolcszáz nagyméretű üreget vájtak, s egész alagútrendszert építettek maguknak. A rágcsálók elszaporodását az okozta, hogy közvetlen a töltés mellett ideiglenesen gabonatároló kutricá- kat, górékat állítottak fel. A helyreállítási munkák során mintegy 3000 köbméter földet kellett megmozgatni ahhoz, hogy a töltés visszanyerje eredeti szilárdságát. , SZAB AL YTALAN• ‘ VAD, amire nincs büntetés Szavakkal gvilkolt, de ma som hiszi Negyven év körüli asszony ül a ceglédi gyámügyi hatóság irodájában. Panasza, fájdalma nem mindennapi még ebben a helyiségben sem, ahol már annyi könny pergett, annyi fogadkozás, öröm és bánat nyilatkozott meg. Sírástól elcsuk- ló hangjából nehezen lehet megérteni jövetele célját. De azért lassan kikerekedik mondanivalója. A vádra, amellyel egy ismerős asszonyt illet, nincs törvény, nincs paragrafus. Nem lehet a vádlottak padjára ültetni, pedig ott lenne a helye. K. J.-ék békés családi életet éltek. De ahogy múltak az évek, mindjobban hiányzott életükből a gyerek. Az asz- szonyka orvostól orvosig kilincselt, hátha ... Hiába. Nyolc évvel ezelőtt örökbe fogadtak egy két és fél éves fiúcskát, aki súlyos idegbajban szenvedett. Hogy később a gyerekben még a gyanú morzsája se találhasson helyet, nemcsak vezetéknevének, hanem keresztnevének megváltoztatását is kérték a minisztériumtól. Nem volt egyszerű, sok utánjárást igényelt. Szerény fizetésükből ezreket költöttek orvosra, hogy a kisfiút kigyógyíttassák betegségéből. Mindenük lett a gyerek. Jancsinak megvolt mindene. Az iskolában osztályelső lett. Értelmes, kiegyensúlyozott emberkének ismerte mindenki. Most idegesen izeg-mozog az iskolapadban, odahaza pedig ha nincsenek otthon, papír után kutat. Felforgat mindent, mert az a néni azt mondta neki, hogy keresse csak a születési anyakönyvét, abból megtudhatja, kik az igazi szülei, mert nem azok, akik most neNEGYSZEMKOZT Szerencsés ember vagyok? Nekem olyan nagy terveim nem voltak, ahogy visszla tudok emlékezni, talán még ábrándjaim se. Csak csináltam, amit kellett, úgy, ahogy kellett. Énnekem a szép azt jelenti, rendes munkát kiadni a kezemből. Az én helyemet soha senki nem irigyelte, se a munkahelyemen, se az életben. Énrám mindig lehetett számítani, talán én magam azért is számítottam keveset, mert soha nem hívtam fel magamra a figyelmet. Felneveltem a gyerekeket, szárnyukra bocsátottam őket, végeztem a dolgomat, rendesen, ha volt időm, dolgozgattam a kertben. Nagy csalódások nem értek, mert nagy dolgok után nem törekedtem. Ha színésznek megyek, és nem lakatosnak, akkor én lettem volna a hatodik katona, vagy a „tömeg’’, vagy a „sokan mások” közül egy jelentéktelen szereplő. A feleségem szidott a házasságunk kezdetén, hogy nincs bennem ambíció, törekvés, néha sírdogált is. Mert az asszonyokban van valami nytigtalanság és a férjüket akkor is másnak akarják látni, ha úgy a legjobb, amilyennek született, vagy amilyenné lett az élettől, a körülményektől. Aztán hozzám szürkült az asszony is, meg egyre inkább kifogytunk a mondanivalóból, ha néha, szinte csak megszokásból, morgott, bólintottam, hogy jól van, hallottam ezt eleget. Tavaly történt aztán valami az életünkben. Persze, ez se nagy dolog, de azért először, mióta ott lakunk, beszéltek rólunk az utcában. Az asszony húga elment egy férfival, a gyereket meg otthagyta a bezárt lakásban. Ott volt a 13 éves gyerek, két napig étlen- szomjan. Csak, amikor a tanítónő kérdezte tőlem, mi van a sógornőm fiával, beteg? — reknek mert nem volt két napja iskolában —, akkor mentem el megnézni. Féltem, hogy csinált magával valamit, de szerencsére nem, csak az anyja után sírt. Faggatott engem: mondjam meg, hogy kórházban van-e az anyja, vagy meghalt, mert úgy ment el otthonról, hogy kenyeret hoz a boltból. Ahogy lehetett, megnyugtattam a gyereket, összeszedtem a ruháit, és elvittem mihoz- zánk. Este, amikor a gyerek már aludt, elmeséltem a dolgot a feleségemnek, mondtam, azt mesélik, hogy valami férfival ment el a húga, semmi írást nem hagyott. Azóta nálunk van a gyerek, szeretném örökbe fogadni, mert az apja már megnősült, az anyja meg hallani se akar róla. Mondták a tanácsnál, hogy igen szép dolog ez tőlünk, mert nem nagy a nyugdijam, éppen csak elég kettőnknek. Megint csak azt tudom mondani, amit az elején, nekem a szépet a rendesen elvégzett munka jelenti. Szerencsés ember vagyok, mert mindent szépen meg tudtam csinálni, talán azért, hogy I az élet csak akkora terhet rakott rám, amek- / korát elbírok. Amekkorát egyenes derékkal tudok vinni. Deli Mária vélik. Azóta nyugtalanul forgolódik ágyában, leckéjét elhanyagolja. Most megint orvoshoz viszik, mert régen elfelejtett betegségének tünetei újból jelentkeznek. A szülők, persze, nyugtatják, s megpróbálják az ellenkezőjét bizonyítani. De meddig lehet? A fiúcska bizalma megrendült már, a tanárokat is kérdezgeti, és a szomszédoktól akarja megtudni az igazságot. Egyetlen mondat tehát tönkretette mindazt, amit nyolc év alatt értek el szeretettel, fáradsággal. A gyámügyi előadó behívatta a „nénit”. — Miért volt arra szükség — kérdezte tőle —, hogy felvilágosítsa a gyereket? A nénin látszott, hogy nem ismeri fel tettének súlyát. Először tagad, majd vállrándítások közepette elárulja, hogy azért mondta, mert K. J.-ék gyereke az ő unokáját csúfolta. — Nem nagy ügy ez, kérem — mondja —, ha akarják, visszaszívok mindent. Bízzák rám, én majd elintézek mindent ... Nincs annak a gyesemmi baja, biztos csak az anyjáék fújták fel a dolgot. Gyerek, majd elfelejti. A néninek két gyereke és két unokája van. Azt mondja, hogy szereti őket. Lehet. Csak úgy látszik, nem ismeri a gyerek lelkivilágát. Sok mindent el lehet feledtetni egy gyerekkel. Ezt azonban már bajosan. Végigkísérheti a kisfiúcskát egész életén át. A néni végül nagy dérrel- durral elhagyja az irodát. Mi, akik ott maradtunk, sokáig nem tudtunk szóhoz jutni. Az elhangzottak nem kerültek, nem kerülhettek jegyzőkönyvbe. Nem szabálysértés, nem lopás, nem betörés. Mint ahogy a néni mondta: „nem loptam, nem csaltam”. Ez igaz. Csak egy ártatlan gyerek lelkét mérgezte meg. (csat—) A társulat belvízrendezésen kívül nyílt és zártrendszerű csatornák, kutak, valamint egész községek ivóvízellátása tervdokumentációjának elkészítését és kivitelezését is vállalja. Ezenkívül ez év eleje óta saját üzemében készít betoncsöveket és burkoláshoz szíikségies előregyártott betonelemeket, amelyek beszerzése az elmúlt években sokszor járt nehézséggel. KERKASKAPOLNA 370 nap — 4508 méter A dél-zalai olaj mezőkön folyamatban levő mélyszinti és nagy mélységű kőolaj- és földgázkutatások egyik pontján, a Kerkáskápolna község határában telepített fúróberendezés legénysége a magyar olajkutatás történetében egyedülálló munkateljesítményt ért el. Alig több mint egy esztendő, pontosan 370 nap alatt 4508 méter mélyre hatoltak kutató-fúróberendezésükkel. Ifjú karikaturisták Esztergomban A Műcsarnokban megrendezett karikaturakiállitás nagy közönségsikert hozott A kiállításon részt vevő idősebb karikaturistageneráció mellett azonban igen szerény helyet kaptak a fiatalok. Néhány kritika szóvá is tette, hogy a karikaturistaművészet jövője Magyarországon — úgy látszik — nem biztosított. Ennek az aggálynak eloszlatására — és egy kissé önmaguk számára is — rendezték meg a fiatal karikaturisták esztergomi kiállításukat. A kiállított anyag erőteljesen filozofikus alapállásával, kicsit fanyar, időnként morbid ihletésével valóban elüt a műcsarnoki kiállítás légkörétől, anyagától. Erénye néhány olyan egészen meglepően karakteres és kifinomult alkotó publikálása, mint például: Fábry, az ismertebbek közül Brenner, Kálmánchey, Tóth József, Dallos, Balogh, Zsoldos és Hadnagy Gábor. Jól szerepel az esztergomi illetőségű, tehát féligmeddig házigazdának számító Földes Vilmos is. A kiállítás március 31-től tekinthető meg a művelődési házban. Az egy hónapig tartó kiállítás Esztergom után az ország más városaiba is eljut. (kertész) Mondja meg őszintén doktor úr. középkorú vagyok? A pszichológusok és a szociológusok véleménye szerint a „közép- korúság” sokkal inkább lelkiállapot, mint konkrét életkor. Az alábbiakban közöljük azolcat a kérdér seket, amelyekkel a pszichológusok általában meghatározzák, hogy valaki középkorúnak tekintendő-e. 1. Ügy érzi-e, hogy mindezt már egyszer átélte? 2. Csak a saját megítélésére támaszkodik, hogy végső soron megállapít mx. mi a helyes és mi a téves? 3. Férfiak számára: Hivatalár ban a kollegái nagyon udvariasan „uram”-oz- zák, ahelyett, hogy a keresztnevén szólítanák? 4 Férfiak számára: Állandóan ellenőrzi-e súlyát és megfelelő stratégiát dolgozott-e ki egészsége fenntartására? 5. Férfiak számára: Ha a síron- dón fiatalabb nőket nézeget, elgondolkozik-e rajta, milyennek is látják azok önt? 6. Nők számára: Nem kezd-e aggódni szexyális vonzóerejének csökkenése miatt? 7. Nők számára: Jobban aggódik-e férje egészségi állapota miatt, mint azelőtt? 8. Nők számára: Kinevetnéi-e a lánya, ha miniszoknyát venne fel? S ha ön uram, vagy asszonyom „igen”-nel válaszol ezekre a kérdésekre, akkor vissza vonhatót- lanul belépett a középkorúak sorába. I Brenner: HARAGBAN Balogh: BÉKÉS CÉLOKRA
