Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-26 / 72. szám

1968. MÁRCIUS 26 KEDD (Folytatás az 1. oldalról) a társadalom aktivitásának erősítéséhez minden eddiginél jobbak a lehetőségeink. Az egységes, cselekvő szo­cialista társadalom körülmé­nyei között alakul a szocialis­ta hazafiság. Már mindenki előtt egyre világosabb, hogy a szocialista nemzet és a szocia­lista hazafiság a szocializmu­sért küzdő erők politikájának stratégiai és nem taktikai kérdése. A szocialista hazafi­ság kialakítása tudatos mun­kásságot kíván. A fogalomban egyaránt beletartozik a szülő­föld szeretető, gazdaságának építése, a tudatformálás, a haza védelme és a harc a né­pek békéjéért, szabadságáért, a szocializmusért. Ügy is fo­galmazható, hogy szocialista hazafiság nélkül nincs igazi nemzetköziség. A nemzeti kérdések iránti közömbösség nem nemzetköziség. A szocialista hazafiság ki­alakításához hozzátartozik a hazafias önérzet ápolása. A magyar nép büszke lehet múltjára. Történelmünknek az a része, amelyben a nép vagy a népre támaszkodó és azzal együttérző legjobbak szerepel­tek, feljogosít a büszkeségre. A magyar népet a világ úgy ismerte meg, hogy áldozatké­szen küzd a szabadságért és kitartó szorgalommal, tehetsé­gesen dolgozik felemelkedé­séért. Történelmünk nagyjai- ra. olyanokra, mint Dózsa, Rá­kóczi, Kossuth, Petőfi, Kun Béla, Landler Jenő, Bajcsy- Zsilinszky, Rajk, és Münnich minden nép büszke lehet. Büszkék lehetünk szocia­lista vívmányainkra, rendsze­rünk és társadalmunk ered­ményeire is. Az az út, ame­lyet egy elmaradott és hábo­rútól porig sújtott országtól a mai magyar társadalomig és nemzetgazdaságunkig megtet­tünk, a tárgyilagos szemlélő számára is csodalatra méltó. Nagyszerű még akkor is — sőt azzal együtt — ha az út­keresés botlásait, a gyakorlat­lanságot és az átalakulás va­júdását beleszámítjuk. A haladás gyorsulásához most teremtődtek meg az igazi feltételek. És bár gazdasági helyzetünk, népünk életszín­vonala még nem érte el a leg­fejlettebb országokét, az élet zgyes területein, a kultúra ter­jesztésében és művelődésünk útján, egészségügyi ellátásunk­ban már ma is világszínvona- \on vagyunk, sőt, a legfejlet­tebb országok előtt sem kell szégyenkeznünk. Hazafiságunk része a nacio­nalizmus egyértelmű tagadása is. Ez az út a múltban a feuda- :ista maradványok atavisztikus fenntartásához, két világhábo­rúhoz, a fasizmushoz vezetett. Ha egy nép megtanulhatta sa­ját kárán a nacionalizmus át­kát, akkor a magyar nép az, s ha vannak, akik ezt a mar­xizmusból nem akarják meg­tanulni, akkor tanuljanak Széchenyitől, Petőfitől és Ady- tól. A nacionalizmus elleni harcnak nélkülözhetetlen része i szocialista hazafiság ápolása. A másik, amit meg kell je­gyezni az, ami a nemzetiségi kérdést jelenti ebben a vonat­kozásban. A magyarság egy- íarmada más országokban él. A magyar nép döntő többsége mély együttérzéssel figyeli sorsuk alakulását. A kisebbsé­gek sorsát, a népek békéjét a nacionalizmus veszélyezteti. A nacionalizmus és maradványai ellen minden, népnek saját ha­tárain belül kell küzdenie. És ha a határokon kívül élő ma­gyarság sorsát segíteni akar­juk, ezt úgy tehetjük meg cél­ravezetőén, ha minél nagyobb eredményeket érünk el ha­zánk építésében, a tudatfor­málásban és a nacionalizmus maradványainak felszámolásá­ban. Én nem kevésbé abban, hogy nemzetiségeinknek meg­teremtünk minden lehetőséget, hogy életüket szokásaiknak, íz­lésüknek, sajátos kultúrájuk­nak megfelelően alakíthassák. Hogy olyan életet élhessenek, amilyet mi kívánunk a hatá­rainkon kívül élő magyarok­nak. Azt hiszem, Pest megyé­ben ezen a területen sokat tet­tünk és sok nyelvű nemzeti­ségi falvaink lakossága ezt méltányolja is, mert a legjob­ban sikerült, legbensőségesebb és legünnepélyesebb falugyűlé­seink ezekben a falvakban voltak. Honismereti és króni­kaíró mozgalmunk, kulturális CSAL A LÁSZLÓ ELNÖKI MEGNYITÓJÁT TARTJA tevékenységünk hatékonyan segítette elő a hagyományok, a múlt és a nemzetiségi kultúra ápolását A szocialista hazafiság mér­céje a munka, a tudatosság és a társadalmi aktivitás. A szü­lőt és hazát nem maga vá­lasztja az ember. És néhány rendkívüli esettől eltekintve „itt élned és halnod kell'’. Mindnyájunk érdeke tehát az ország gazdasági fejlődése, hogy megteremtsük alapjait a jólét növekedésének, önmagá­ban azonban az anyagi javak biztosítása még nem elegendő az emberibb, a jobb élethez. Gazdaságunkat, társadalmi berendezkedésünket a kisebb és nagyobb közösségek életét a megyében és minden község­ben olyanná kell tenni, hogy az legjobban megfeleljen ízlé­sünknek, szokásainknak, úgy­szólván testünkre legyen szab­va. Ezt nem lehet központilag megtervezni. A szocialista de­mokrácia kiszélesítése — az eddigi és ami ezután követke­zik — a piac hatásait és az ember alkotóvágyát jobban ér­vényesítő új gazdaságirányítá­si rendszer széles teret nyit a társadalmi aktivitás számára, hogy e hazát és szűkebbb pát­riánkat mindnyájunk otthoná­vá, szebbé, jobbá, a boldogabb életet biztosító társadalmi kö­zösséggé formálja. Amikor a szocialista nemzeti érzés tudatos formálásán gon­dolkodunk és dolgozunk, nem szabad figyelmen kívül hagy­ni az érzelmeket.. Az ember úgy teljes értékű, ha tudatát gazdag érzelemvilág színesíti és teszi teljessé. Ifjúságunk ne­velésében, a tömegek életében és önmagunkban is nem töre­kedtünk elég tudatosan erre az érzelmi teljességre. A szocialista hazafisággal kapcsolatban meg kell említe­nem, hogy az a hazafiság leg­korszerűbb formája. De lehet igazi hazafi az is, aki nem szocialista. Ki merné kétségbe vonni Bajcsy-Zsilinszky hazafi- ságát. A Hazafias Népfront- mozgalom különleges feladata és célja, hogy szélesre tárja kapuit és fórumot biztosítson mindazok számára, akiknek szívügye a szülőföld anyagi erejének és kultúrájának gya­rapítása akkor is, ha világné­zeti különbségek vannak kö­zöttünk. Ügy véljük, a Hazafias Nép­front megyei bizottsága részé­ről, hogy a megválasztandó népfronttestületeknek a szo­cialista nemzeti egység erősí­tése és ápolása legfőbb felada­tai közé tartozik. Az internacionalizmus Hazánk kis ország, a nem­zetközi erőviszonyok, gazdasá­gi adottságaink fokozottan ér­dekeltté tesznek az intemar- cionalista szemlélet fejleszté­sében a nemzetközi gazdasági munka megosztásban, a jó szomszédi viszony erősítésé­ben és a békés egymás mellett élés ápolásában. Legnagyobb szomszédunk és barátunk a Szovjetunió. Eb­ben a körben úgy érzem nem kell méltatnom és elemeznem a Szovjetunióhoz fűződő po­litikai és gazdasági kapcsola­tainkat. A népfront és a Ma­gyar Szovjet Baráti Társaság szoros együttműködésben so­kat tett megyénkben a barát­ság ápolásában és egymás jobb megismeréséhez szük­séges közvetlen kapcsolatok szervezésében. t A jövőben folytatni kell ezt a munkát. Az új gazdaságirá­nyítási rendszer kifejlődésének időszakában azt hiszem leg­fontosabb annak tudatosítása, hogy a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolataink bár a kölcsönös előnyökön alap­szanak, mégis elsősorban szá­munkra kedvezőek. Ezt az jel­lemzi, hogy a Szovjetunió fő­ként nyersanyagot és ener­giát szállít, amit mi sokkal kevesebb anyagot tartalmazó késztermékkel viszonzunk. To­vább kell folytatni a közvet- Len kölcsönös megismerés szervezésének munkáját is, mert a vezető szervek jó kap­csolatainak fenntartása mel­lett a baráti népek széleskörű és kölcsönös érintkezése a szövetség erősítésének fő módszere. A megye helyzete Pest megye helyzetéről a résztvevők különböző tanács­kozásokon időben és megfe­lelő tájékoztatást kaptak. Tud­juk, hogy megyénk ipari fej­lődése gyorsan nő, hatalmas új ipari létesítmények szület­tek és épülnek ma is. Mező- gazdaságunk a termelés csök­kenése nélkül rátért a nagy­üzemi gazdálkodásra, szövet­kezeteink egy évtized alatt el­ismerésre méltó és sokak ál­tal nem is remélt gyorsaság- j gal fejlődtek. Falvainkban és városainkban a lakásépítkezés és kommunális beruházások üteme meggyorsult — két- ! háromszorosa a megelőző idő- j szak fejlődésének. De vannak nehézségeink is. A főváros és a megye ipará­nak gyors fejlődése a lakos­ság számának rohamos növe­kedéséhez vezetett. Az igé­nyek is gyorsabban nőitek gazdasági lehetőségeinknél. A lakosság jogosan várja a kommunális ellátottság, sok helyen évszázados elmaradott­ságának felszámolását. A köz­művesítés, az úthálózat kiépí­tése, az ellátás és szolgáltatás megjavítása mindenütt köz­ügy. Az új generáció és a me­zőgazdaságból felszabaduló munkaerő számára, a foglal­koztatottság megjavítására, az ingázás csökkentésére, a me­gye szélein lakók ipart köve­telnek. A megye párt- és tanácsi vezetői céltudatosan, közgaz­dasági megalapozottsággal és következetes kitartással, vetik fel az országos szervek előtt a megye helyzetét. Közismert, hogy a Politikai Bizottság, az országgyűlés, a kormány fog­lalkozott a megye fejlesztésé­vel, és erre vonatkozólag ha­tározatokat is hozott. Javul és eredményes az együttműködés a fővárossal is. Ez így volt a múltban és nem kétséges, I hogy az erőfeszítések a jövő- I ben is folytatódni fognak. 1 Ezek hatására nőtt és nőni fog a nemzeti jövedelemnek az a része, amit Pest megye fejlesztésére fordítanak. Mi, akik különböző területe­ken a megvalósításon dolgo­zunk, az erőforrások hatékony felhasználásáért vagyunk fe­lelősek. Az új gazdaságirányí- j tási rendszer és a szocialista | demokrácia kiszélesítésének együttes hatásaként, nő a he­lyi tanácsok politikai és gaz­dasági lehetősége a fejlesztés­re szolgáló anyagi alapok nö­velésében és fei használásában. A népfront választási gyűlései és a helyi tanácsok teslületei- | n.ek aktivitása bizonyítja azt, hogy a társadalom érett e fe- I lelősség vállalására. A nép­frontmozgalom keretein be­lül tudatosan és a körülmé­nyekhez alkalmazkodva, a ta­nácsokkal együttműködve kell törekedni arra, hogy e lehe­tőségeket okos megoldásokkal, a társadalmi tevékenység ak­tivizálásával minél eredmé­nyesebben használhassuk fel. Növekszik azonban a lakó­hely fejlesztésében a helyi vállalatok és termelőszövetke­zetek felelőssége is, Számtalan alkalom nyílik arra, hogy egy- egy ipari vállalat vagy terme­lőszövetkezet saját üzemi ér­dekei, de dolgozói és tagjai ér­dekeinek szem előtt tartásával is segítse a község, a város fejlődését. Erre számos jó, de rossz példa is akad. A nép­frontszerveknek vitafórumot kell teremteni a községfejlesz­tés és a község területén dol­gozó üzemek együttműködésé­nek megteremtésére. Megyénknek jók az adottsá­gai a kultúra fejlesztésére és ápolására, a szakértelem és szaktudás növelésére. A me­gye területén kiváló művészek élnek. Nagy szomszédunk az ország kulturális központja, Budapest. A népfrontmozga­lom — amint a beszámolóból is kitűnt — sokat tett e terü­leten. A lehetőségek azonban nagyobbak. Nagyobbak, mert alkotóinkban megvan az önzet­len segítőkészség — megható példája ennek az antológia —, lakosságunkban pedig az igény a kultúra terjesztésére és befogadására. Okos réteg­politikával — hogy úgy mond­jam, a kölcsönös előnyök alap­ján — tovább kell szerveznünk az alkotókat és az alkotást él­vezők találkozóit, a nemes mű­vek művészi tolmácsolását. Laikusként úgy vélem — és azt hiszem, egyetért velem Or­bán elvtárs, hogy a művészi kifejezésmód, az útkeresés sű- ; rűjében az eligazodás legbiz- , tosabb módja, ha a művész kö­zel marad az emberhez, ha a művész és közönsége őszintén törekednek a megértésre. Nagyok a lehetőségeink a szakmai műveltség emelésére. A budapesti és a gödöllői fő­iskola és egyetem a mezőgaz­dasági műveltségben többet tudnak és akarnak segíteni az eddigieknél. Teremtsünk a népfrontmozgalomban szá­mukra lehetőséget és fórumot. S ha már a feladatokról be­szélünk, engedjék meg, hogy megemlítsem két réteg: az éle­tet most kezdő, munkába álló fiatalok és az élet alkonyán levő öregek helyzetét. Az életet kezdők, szakmun­kásként vagy diplomásként, az első napok, hónapok és évek hatását életük végéig őrzik. Népfrontfeladat az, hogy moz­galmi módszerekkel — és e módszerek igen nagyok és szé­lesek — az élet kezdését kel­lemessé és széppé tegyük szá­mukra. Ez a kezdet nemcsak anyagi vonatkozású, talán az j érzelmi momentumok is azo­nos értékűek. Ha a munkába lépést és a társadalom életébe való bekapcsolódást segítjük, akkor közgazdasági fogalom­mal élve, fáradozásunk bő­ségesen megtérül a fiatalok- | ban rejlő és kibontakoztatható nagyfokú társadalmi aktivitás­ban. És az öregekről. A társada­lom átalakulása, különösen a mezőgazdasági területeken, ér­zelmileg és anyagi helyzetük­ben elsősorban az öregeket érintette. És ha erre a kérdés­I re a társadalmi átalakulás mozgalmasabb időszakaiban I nem fordítottunk elég figyel­met, az még megérthető. Min­denki tapasztalhatta, aki köz­életi pályán dolgozik, hogy a legtöbb panasz, gond az öre- j gektől ered. Tudjuk azt is, hogy e panaszokért és gondo­kért sok esetben maguk fele­lősek. De a szocialista társa­dalom egyértelműleg felelős minden emberért. A népfront­mozgalomnak a tanácsokkal együtt ébren kell tartania a fokozott társadalmi gondosko­dást, és meg kell szervezni, hogy az anyagi minimum biz­tosítása mellett az élet alko­nyán levők érezzék — amit leginkább igényelnek — az emberség melegének sugárzá­sát. A párt és a népfront kapcsolata A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága munkássá­ga során biztosan támaszkod­hatott a párt megyei bizottsá­gára tes területi szervezeteire. A párt figyelemmel kísérte és segítette munkánkat, és igé­nyelte is a népfront munkássá­gát. A népfrontban dolgozó kommunisták a népfrontmun­kát fontos pártmegbizatásnak tekintik. Együttműködésünk a me­gyei, városi, járási és községi tanácsokkal különösen a vá­lasztások során mélyült el. A népfront alkotmányos felada­tainak teljesítése mellett az elmúlt években ténylegesen a tanácsok politikai-társadalmi tömegbázisává vált. A taná­csok vezetői támogatták a népfrontot, igényelték és igénylik munkánkat. Erősödött és elmélyült kap­csolatunk a szakszervezettel, KISZ-szel, nőtanáccsal és más tömegszervezetekkel. Ügy ér­zem, hogy eddigi együttműkö­désünk és e téren szerzett ta­pasztalataink megteremtik az alapot együttműködésünk to­vábbi erősítéséhez. A Hazafias Népfront negye­dik kongresszusáig a magyar népfrontmozgaiom kezdeteitől egy emberöltő telt el. A Füg­getlenségi Front a fasizmus elleni harc során az ország leghaladóbb erőit tömörítette. A párt vezetésével a népfront eredményesen . dolgozott, fő politikai és gazdasági céljai­nak megvalósításán. A párt szövetségi politikájának szer­ves része és megtestesítője a népfrontpolitika. A nép szé­les rétegeinek bekapcsolása az időszerű politikai és gazda­sági tevékenységbe, nélkülöz­hetetlen és hatalmas erő. Csak ez az egység képes megvédeni és továbbfejleszteni az előre­haladás lehetőségeit. A vietnami véres csoda bi­zonyítja, hogy ez az egység minden nehézséget legyőz. Egy kis nép, melyet az egész haladó világ együttérzése kí­sér, eredményesen védi meg függetlenségét a legfejlettebb kapitalista államok szövetsé­gével szemben Ma már a vietnami nép harca messze túlnő jelentőségében határain. Ügy érzem, befejezésül — a népfront feladatainak felsoro­lásában — nem választhatnék méltóbbat a békéért és a Viet­namért folyó harcunk fokozá­sánál. Az elnökség és a megyei bi­zottság nevében mégegyszer megköszönöm a párt- és taná­csi szervek, töanegszervezetek támogatását, sokezer népfront- aktivistánk önzetlen munká­ját és kérem a küldöttgyűlést, hogy az írásbeli és szóbeli beszámolót fogadja el — fe­jezte be S. Hegedűs László megyei titkár beszámolóját. Az írásos és szóbeli beszá­molót vita követte. Felszólalt többek között a vitában dr. Orbán László és Barinkai Osz- kámé is. (A vita ismertetésére holnapi számunkban visszaté­rünk). Vita után a küldöttek meg­választották a Hazafias Nép­front Pest megyei Bizottságát, ennek elnökségét és tisztség- viselőit, valamint a IV. kong­resszus küldötteit. A HAZAFIAS NÉPFRONT PEST MEGYEI ELNÖKSÉGÉNEK TAGJAI: Elnök: Csala László, nyugdíjas. Elnökhelyettesek: Dr. Ádám Mihály, a megyei tanács vb-titkára, dr. Kéri Miklós megyei főállatorvos, Németh Veronika, a megyei VK titkára. Titkár: S. Hegedűs László agrár­mérnök. Tagok: Barinlcai Oszkárné, az MSZMP megyei titkára, Dá­niel Kornél, festőművész, Fa­ragó Ferenc, egyetemi adjunk­tus, Fodor László, a KISZ megyei első titkára, Földes István, a TIT megyei titkára, Hegyvári Ferenc, az SZMT titkára, Jakus László, a tsz- szövetség elnöke, Kovács An- talné, a Nőtanács megyei tit­kára, dr. Móricz Virág író, Zsebesi István, iskolaigazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom