Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

»VSZIVOTORBOL - KÍGYÓÉI ARÁK Az ÁLlami Déryné Színház ma ismét Vácott vendégszere- j pel. Ez alkalommal Szabó ! Magda Disznótor című regé- nyének színpadi változatát mutatja be Kígyómarás cím- j mel. Asszonyok drámája ez a : darab olyan magas feszültség- ! ben tartott jelenetekkel, ame­lyekben a férfialakok csak i , mintegy kiszolgáltatott eszkö- j zei a körülöttük dúló — elő­ítéletektől túlfűtött családi vi- | szálynak. A darabot Kertész I László rendezte. Főbb szere- ! peit Sallay Kornélia, Deésy ! Mária, Kassai Ilona, Lukács József és Dombováry Ferenc alakítja. i(SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS'SSfSSSSSSSS/'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS ^ V IfHANYI EK NO: PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA i * ........—■ i—.1-.— —................ ■ .1. X ll. EVTOLVAM, 71. S/.AM 1968. MÁRCIUS 24., VASAUNAP Jubileumi év a DCM-ben Öt év alatt csaknem 3 és fé! millió tonna cement Tizenegy új könyv A Zalka Máté bolt újdonsá­gai: Anekdoták, kuriózumok, Abody Béla: Saulus, vagy Paulus? Urbán Ernő: A látha­tatlan barikád, Géczy Gábor: Magyarország mezőgazdasági területe, Bodó Béla: Brumi újabb kalandjai, Forbáth Ró­bert: Méretre szabott moleku­lák, Kajtor: A fejfájás termé­szete és kezelése, Rónaszegi Miklós: .Indiánhalál, Bödey— Szabolcsúé: Bolgár társalgási zsebkönyv, Schubert: Rádió­amatőrök műheiykönyve, Leány falvi—Csete: Tervezés és információ a mezőgazda­ságban. öt éve, március huszonegye­dikén indították meg először a Dunai Cement- és Mészmű első vonalát. A próbaüzemel­tetési jegyzőkönyvekben a ter­melés kezdő adatairól olva­sunk. Sok minden nehézség, tapasztalatlanság akadályozta még a folyamatos termelést. Március húszadikán kilenc- száztizenhat munkás és alkal­mazott dolgozott a gyárban. November hetedikén, amikor az üzem minden részlegében az összes vonalakon megindult a termelés, már ezerháromszáz ember szolgálta ki a nagy gé­pezetet. Néhány sokatmondó szám az Kiállítás + áruvásár—siker Nagy méretű transzparens hívogatja a főtéren sétálókat a Pest megyei Ruházati Kiske­reskedelmi Vállalat 2401-es számú méteráru boltjába. A telt helyiség bizonyítja, van foganatja a reklámnak. Kolos­tori János üzletvezető (negye­dik évtizede dolgozik a textil- szakmában) munkatársaival állja az ostromot. — A váci üzemekben meg­kezdték a nyereségrészesedés kifizetését — tájékoztat —, ezért gondoltunk arra, hogy idén tavasszal is megrendez­zük méteráru- és lakástextil­lé állításunkat. — Milyen áruk iránt érdek­lődnek? — Szőnyeg és függöny a legkapósabb árunk. Import- rzőnyegeink már az első na­pokban elkeltek. Nagy meny­nyiségű paplant és takarót is biztosított központunk a két­hetes időtartamra. — Nem türelmetlenek a vásárlók? — Szocialista brigád va­gyunk. Jól képzett kollektí­vánk szakmai tanáccsal, útba­igazítással segíti a vásárlókat, öt felnőtt bolti dolgozó mel­lett tíz politechnikai iskolá­sunk is pult mögött állva se­gíti az árusítást. — S mit mutat a pénztár- összesítő? — Nem volt hiábavaló a sok munka. Március 31-ig tart a kiállításunk. Első ne­gyedéves forgalmunkat előze­tes számításunk szerint 15—20 százalékos emelkedéshez se­gíti. Reméljük, hogy az érdek­lődés nem lesz kisebb az utol­só héten, a finis ben sem. (p. r.) elmúlt évekből: 1963-ban 201 415 tonna, a következő év­ben 556 010 tonna, 1965-ben 721 581 tonna cementet őröl­tek. A múlt évet 871 671 tonna cementtel zárták. S álljon itt még' egy adat jellemzőként a DCM múló éveire: ez év március huszonegye­dikéig bároniinillió-há- romszázhetvenhétezcr-hét- száznegyvenhét tonna ce­mentet őröltek. A kétmilliárd-négyszázmil- | lió forint beruházással épült I gyáróriásban most szerelik a negyedik vona­lat. Sorra javítják a munkaközben felbukkanó hibákat. Ez is benne van a kijavítási prog­ramjukban, meg az ésszerűsí­tések is. A negyedik vonalat 1970-ben helyezik üzembe, s úgy tervezik, hogy egymillió-háromszázezer tonna cementet termelnek. A gyár három vezetőjével, Vértcssy György igazgatóval, Laki László személyzet: osz­tályvezetővel és a helyét a közeli napokban elfoglaló fia­tal főmérnökkel beszélgetünk az irodában. Egyebek között arról is, hogy nemcsak az üzem fiatal, hanem a benne dolgozók is. A DCM-bcn harmincöt év az átlagéletkor. I Nem csoda hát, ha derűlátók. Az Igazgató szerint vannak, kik olykor túlzottnak érzik az optimizmust, de eddig még mindig sikerült a nagynak tű­nő terveket is valóra váltani. (bányász) Hárommilliós nyereség, javuló vagyonvédelem a fogyasztási és értékesítő szövetkezetben Péntek délután a Lenin úti párt- és tömegszervezeti szék­ház nagytermében küldöttköz­gyűlést tartott a Vác és Vidé­ke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Kovács László igazgatóelnük beszámolt az 1967. év munká­járól. A Vác város területért, valamint Kösd, Rád, Penc, Csővár, Ácsa, Püspökhatvan, j Alsógöd, Felsőgöd és Sződliget területén működő szövetkezet 22 elmúlt gazdasági évet si­kerrel zárta. Taglétszámuk Mi a célgazdaság célja ? Patkányinvázió a rogyadozó „exportistállóban" HOL VAN A GAZDA SZEME? ii. Szétszórt, gőzölgő trágyaha­lom az istálló felé vezérel. Sár és szalma között lépkedve megállók az istálló ajtajában. Trágyás, penészes alomszag vág mellbe és a sötét, pókhá­lós, piszkos istállóban ökrök sorát látom. Farukon, oldalu­kon ott még az odaszáradt trágya, lábuk piszkos alomban dagaszt. Jobbról két jókora patkány szalad elő és visítva üldözik egymást, elbújva a jászol alatt. A szénatárolóban szétszóródva a széna, a sarokban rothadó szagú siló. A felfedező hajósok rikkan- tásával üdvözlöm a felhangzó füttyöt és a megjelenő ala­csony fiatalembert, aki gumi­csizmában, hangos fütyüléssel nyitogatja a csapokat. Zuhogva ömlik a betonvályúkba a víz. Itatás van! Az állatgondozótól megtu­dom, hogy hetven marhát hizlalnak itt általában. Exportra! Leg­utóbb Olaszország volt a vá- I sárló, de Németországba is J szállítanak. Hat mázsát is nyom egyik-másik. Két forint hizlalási prémiumot kap ki­lónként. a tervbe vett súly- gyarapodáson felül. Ezt el is éri! Bár szerinte laj van a takarmánnyal. Ke­vés és rossz a siló. Nem eszik, kiszórják a marhák. A silót Szódról hordják. Az állatok állásai fölött egy- egy palalap függ, melyen kré­tával van felírva a havi súly­mérés eredménye. Közben erőlködve zárja el a rozsdás vízcsapokat és átmegy a másik istállóba. Utána lép­kedek és gyorsan ugróm át az ajtónyílás alatt, melyről egy tégladarab pottyan le, szeren­csére már a lábam nyomába. Emberem elmosolyodik ille­delmesen. — Tetszik látni, milyen ve­szélyes ez. Egy kétszárnyú aj­tót bontottak itt ki. Az ajtót kivették és a nyílás így ma­radt. Lassan-lassan hull le egy-egy tégla, így lett ilyen nagy a nyílás. Egyszer vala­melyik bika megnyomja a fa­lat és kész a baj. A nyíláson át vastag vízve­zetékcső fut — szabadon. Fes­tetten, agyonrozsdásodott. Az istálló deszkamennyeze­tén át az eső csöpög le és vi­zesek mind a deszkák. Rossz a tető, rothad a drága t>adlás- deszka. Sürgősen javítani kel­lene. Az egyik gerendaoszlophoz fekete kutya van kötve. Itt nagyon erős az egérszag. — Sok a patkány! Ez a ku­tya fogdossa őket, mert még az állatok takarmányában is elbújnak. A darára jönnek! Itt is pókhálósak az ablakok és a portól feketék. A falak zsírosak, mocskosak, nemcsak lent, de fönt is... Exportra hízó ökrök, üszők szállása ez. Valuta az állam­nak, pénz a gazdaságnak. Nem fizetödne ki, fut netán tataro­zott, tiszta, korszerű istállóban nevelnék az állatokat? Nem bántja ez a fokozódó romoso- dás a gazdaság gazdáinak a szemét? És a kutak! Fedetlenek, mé­lyek! Elképzelhetetlenül sok­féle hulladékkal van tele mindegyik. Igaz, csapról isz­nak emberek, állatok! Mégsem kellene fertőzni hagyni a jó ivóvizet. S a környezet! Szemét, szemét mindenfelé. Gazdátlan! Felesleges tán az állami gazdaságnak? Egyáltalán: mik a közeli cé­lok ezzel az elhanyagolt, las­san omladozni kezdő, célsze­rűtlenül „kihasznált” üzem­résszel? S legyünk egy kicsit hiúk. Pár száz méternyire a Duna, az OTP üdülője, a camping. Tavasztól késő őszig külföldi kocsik százai futnak el itt az országút mellett. Jó egyné­hány táborozott le múlt nyá­ron is a gazdaságot ölelő er- dőcskében. Nem lenne kellemes hírverés, ha valamelyik külföldi sétáló otthon, a hazájában elmonda­ná, amit kénytelen-kelletlen le kellett írnom S olvasná a bejárati táblát: „Állami Gaz­daság”. Harmos Jenő újabb 82 belépővel növeke­dett, s a tagság száma az év végén 3778 volt. A részjegyalap közel fél­millió forint. A szövetkezet igazgatósága az elmúlt esztendőben is tö­rekedett arra, hogy az egysze­rűbb szövetkezeti társulásók munkáját — a lehetőségekhez képest — támogassa. A szövet­kezet keretében hat szakcso­port tevékenykedik. Ebből öt a méhész és egy a kisállatte­nyésztő szakcsoport. Fontos feladatuk a háztáji cs kisegítő gazdaságok ter­melésének elősegítése. Az elmúlt évben 56 900 napos­baromfit és 1000 darab napos­kacsát biztosítottak az egyéni termelők és a háztáji gazdasá­gok részére. Mintegy 150 ezer forint értékben juttattak el hozzájuk facsemetéket és sző­lőoltványokat. Érdeklődéssel hallgatták a jelenlevők a szép eredmény­nyel dolgozó felvásárló üzem­ág munkájáról szóló jelentést. Forgalmuk meghaladta a kilencmillió forintot. Kiskereskedelmi hálózatuk nagy mennyiségű élelmiszert, ruhaneműt és iparcikket jut­tatott a lakossághoz. Javult a vagyonvédelmi munka, keve­sebb volt a leltárhiány. To­vább erősödött pénzügyi hely­zetük. Nyereségük elérte a há­rommillió forintot, ami lehe­tővé tette a maximális, 24 na­pi nyereségrészesedés kifize­tését. Előreléptek hálózatfejlesztés területén is, mert Alsógödön megkezdték egy kisvendéglő építését, a váci piacon tejbol­tot, iparcikkboltot létesítettek s megnyílt a váci vasútállo­más mellett a népszerű pe­csenyesütő. 1968 a nagy feladatok éve lesz. A szövetkezet áruforgalma idén meghaladja majd a 44 millió forintot. A taglétszámot 100 új belépő­vel, a részjegyalapot 15 ezer forinttal növelik. Vendégfoga­dó egységeik forgalmát tíz­millióban irányozták elő. Az igazgatóelnök mindehhez kér­te a tagság támogatását. A felügyelő bizottság jelen­tését Marton Gyula, a bizott­ság elnöke terjesztette elő. Ma­tus Ferencné főkönyvelő az i 1967. évi mérleget ismertette. Végül több személlyel kiegé­szítették az igazgatóságot és a felügyelő bizottságot. (p. r.) Börtön virágok Új rabok jönnek Jönnek egyre újabb emberek. Mohón emészt az éhes kapu. Bilincs feltörte lábak és kezek, A nehéz lég émelygős szagú. Emberterelés puskatussal, Vad káromkodás, szenny, fortéié m. Embergyalázás rablóit jussal. Lánccsörgés: újabb emberek Terelődnek a mély kapuban. Bilincsbe vert lábak és kezek, Véres, piszkos rongyba burkoltan Vonszolódnak mint gyászos menet.. A lánc bántóan, egyre csörög, S az arcokon rémület remeg. Halál Meghalt az éjjel valaki, Arcunkra fagy a döbbenet. Csak egy szám volt, egyéb semmi, S a létszám eggyel kevesebb. Gyászpompa, virrasztók, sírás Nem környékezik hazugon ... Két rab a reggelben sírt ás. Nem kerget már hiú álmot, Rabágyán fekszik mereven. Tegnap még szabadba vágyott. Most talcarja szennyes lepel . . . Rabságban töltve éveket Megszűntek létezni neki Kínok s vergődő éjjelek. Tihanyi Ernőt, a Tanácsköztársaság közoktatásügyi nepbiztossága egykori munkatársát, a Horthy-rezsim nyolcévi börtönre ítélte. Hátrahagyott börtönverseiből közöljük e két írását. 'i-SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSJrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSs+. Szód élete az újkőkortól a XX. századig Hétezer éves agyagedények, köbalták, tokkák, régi pénzek a kiállításon kőkorban emberek éltek. A „csiszolt kőkorszakban” már letelepült földművelő nép volt itt, amit a kiállított átfúrt kö- batta és kaparópenge is bizp. nyit. Utánuk bronzkori agyag-, edények maradványait láthat-, juk, ugyancsak a község terű-, letérői. A mai község nem sokkal a, magyar államalapítás után ke­letkezhetett, mert 1255-ben már oklevél tesz róla említést, Érdekes, hogy éppen abban az évben, amikor ÍV. Béla a ta. tárjárás utáni újjáépítés befe­jeztével Vácra hívja össze Nógrád, Gömör és Hont vár-, megyék képviselőit. (Vác ek. kor még Nógrád megyéhe? tartozott.) Ebből a korból ké­sőközépkori sarkantyút láthat­tunk a kiállításon. A török időknek nem sok nyoma maradt itt, de a Rákó. czi-szabadságharctól az 1848. as forradalomig, szép pénz­gyűjteményt állítottak ki, Kossuth-bankók és a múlt szá­zad végi, e század eleji helyi néprajzi fényképek után, a község igen gazdag népvisele­tének egyes darabjait látjuk — a csecsemőpólyától a szem­fedőig. Említésre méltó, hogy a váci múzeum raktári gyűjteményé, ben egyedül Szód községbői van csaknem teljes népviseleti anyag. A kiállítást rokkák és népi edények egészítik ki, más érdekes helyi használati tár. gyakkal. Stefaits István múzeumigazgató Rokkabemutató a megnyitón Példamutató kezdeményezés eredménye a sződi új, modern általános iskola épületében megrendezett községtörténeti- néprajzi kiállítás, melyet Sza­bó Lajos tanár hosszú, türel­mes munkájának eredménye­ként a váci Vak Bottyán Mú­zeummal együtt hozott létre. A megnyitó is újszerű volt. Hozzáértő sződi asszonyok mu­tatták be nagy érdeklődés mellett a fonást, a kontyfésü- lést, a helyi népviselet felöl­tését és elrendezését. A kiál­lítást — bár hosszabb ideig nyitva tart — még aznap több százan tekintették meg. Mit láthatnak ezen a kiállí­táson? A község területén előkerült mintegy 7000 éves égetett agyagedények töredékei bizo­nyítják, hogy itt már az új­KOZGLETEK, VÁLLALATOK! CIROKSEPRŐ csekkre, incassóra nagyban kapható TÓTKOMLÓS! VIHARSAROK TSZ VÁC, PIAC Az Építők nyugdíjasklubjá. ban március 26-án, kedden. Cselló Vencel, az SZTK helyi kirendeltségének vezetője és dr. Linka Sándorné tart tá­jékoztatót a nyugdíjasok szá­mára időszerű társadalombiz­tosítási kérdésekről. Ügyeletes orvos Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügye­letet: Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szer­dán : dr. Kovács Pál, csütörtö­kön- dr: Bucsek Tibor, pénte­ken: dr. Áfra Tamás, szomba­ton és vasárnap: dr. Ruzicska Béla. A beosztásban hét közben változás történhet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom