Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-24 / 71. szám
1968. MÁRCIUS 24., VASÁRNAP MST »fix VT I 3 A BÁSTYÁN Foto: Tabányi SZOMBATHELY Szputnyikfigyelő a kastélykertben Nemzetközi szputnyikmegfi- jyelő állomás építését kezdték meg Szombathelyen. A különleges formájú vasbeton építmény — Zalotay Elemér mérnök tervei szerint — Gothard Jenőnek, Szombathely hírneves , ésillagászának hajdani kastély- kertjében áll majd. A megfigyelő Moszkvába és Budapestre továbbítja adatait, ahol az illetékes tudományos szervek Összegező méréseiknél használják fel azokat. HETI KOMMENTAR Nyugdíjasok A hír maga egészen rövid: nyugdíjasok klubja alakult az Építők Művelődési Otthonában, Vácott. Az eseményt tudató közlés rövidsége azonban nagyonis lényeges, valóban társadalmi nagyságú problémát takar; a megérdemelt pihenőjüket töltő idős emberek közösségi életének biztosítását. Hazánkban évről évre növekszik a nyugdíjasok száma. 1952-ben 562 ezer nyugdíjas volt. Tíz esztendő múlva, 1962-ben már 912 ezerre rúgott számuk, 1967-ben pedig 1 213 000 ember kapott különböző címen nyugdíjat az államtól. A növekvő számsor pénzügyi jelentősége is emelkedő: 1952-ben 1399 millió forintot, 1962-ben 5731 millió forintot fizetett ki az állam. 1966-ban pedig a nyugdíjak összege megközelítette a kilencmilliárd (!) forintot, pontos összege 8710 millió forint volt! Az államháztartásban tehát évről évre növekvő kiadásként jelentkezik a nyugdíjasoknak hónapról hónapra kézbesített összeg, s ez minden kommentárt feleslegessé tevő bizonyítéka a szocialista rendszer humanitásának, a munkában becsülettel megöregedettek megbecsülésének. A kérdés más oldalai azonban nagyonis igénylik a kommentárt. Elég-e ha az adott lehetőségek határain belül az állam anyagiakkal biztosítja az idős emberek — kinek szűkösebb kinek jobb — megélhetését? Elég-e, hogy hónapról hónapra megérkezik a postás, s leszámolja a nyugdíjas kezébe a papírbankót meg az aprópénzt? Ahogy a szólás hangzik: nemcsak kenyérrel él az ember... Hanem: ezernyi más is kell ahhoz, hogy élete, mindennapja ne sanyarú vegetálás, hanem valóban derűs pihenés, örömöket is tartogató nyugalom legyen. Sok az idős ember, s sajnos, legtöbbjük — nyers a fogalmazás, de így igaz — nemigen tud mit kezdeni rengeteg idejével, önmagával, megváltozott életével. Nem kell reggelente a gyárba indulni, leülni az íróasztal mellé, odaállni a pulthoz. A falusi öreg könnyen talál magának foglalatosságot a ház körül — persze, ez nem zárja ki, hogy velük is törődjön a tanács, a termelőszövetkezet —, elüti ezzel-azzal az időt. A városi ember, jobban mondva, a nem földművelő, először élvezi — néhány hónapig — a tétlenséget, de azután mind keservesebbnek érzi a napokat. Hiányzik a közösség a társakkal váltott szó, a szerény szórakozás. Igaz, be-belátogatnak volt munkahelyükre, olykor még dolgozni is hívják őket, de hát ez — önmagában — még nem tölti meg az üressé vált hétköznapokat eseményekkel. Ekkor kell működésbe lépnie a társadalmi gondoskodás sajátos eszközeinek: a nyugdíjasok klubjának, a szakma öregjei számára szervezett találkozónak, az olcsó, nyugdíjasoknak is elérhető utazásoknak, többek között. Azaz: segíteni kell, hogy ezek az idős emberek ne érezzék feleslegesnek magukat, ne véljék céltalannak, üresnek az életüket, hanem nap mint nap megtalálják a szórakozást, a társakat, a művelődés általuk is igényelt formáit. A megyében több helyen működik már nyugdíjasok klubja, növekvő sikerrel, népszerűséggel. A népművelés munkásai is mind nágRobB gondot, fordítanak az öregek speciális igényeinek számon tartására és kielégítésére. Helyes és dicséretes dolgok ezek. Mégis: több kezdeményezésre, helyi ötletességre van szükség. A váci Építők erre, a helyi kezdeményezésre adtak példát. Ahogy ilyen esetben mondani szokták: nem szégyen utánozni őket... Krónikás Istráng - asszonykézben Versenyre buzdítanak a zsámboki nők A zsámboki Petőfi Termelőszövetkezet arról híres, hogy szorgalmas tagjai főleg fiatal- asszonyok. Bizonyítékul egyetlen szám: átlagéletkoruk 35 év! Frissek, aktívak, tevékenyek. Tíz évvel ezelőtt, itt is a „hallgass” járta, ha egy nő bátortalanul valami mást, jobb munkamódszert javasolt. Azóta nagyot fordult Zsámbo- kon a világ:,.asszonykézben az istráng”. A tanácselnök és hét tanácstag is asszony. Némi rosszindulattal egyik-másik férfiember nőuralmat emleget. Ha nőuralom nincs is, de az tény, hogy megbecsült személyek. Bérük semmivel sem kisebb, mint a férfiemberé. A termelőszövetkezeti tagok 63 százaléka szoknyát hord, a huszonkét munkacsapatból huszonegynek asszony a vezetője ... Maradt még idejük a háztájiban is forgolódni, főleg a baromfitenyésztés kedvelt a faluban. Két éve már, hogy a földművesszövetkezet által inGépkocsirakodókat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZNI LEHET: Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán dított baromfinevelési akcióbem „járási elsők” lettek. Jutalmul tavaly zsámboki nő is volt a Szovjetunióba utazók között. S ami szintén nem kis dolog: a termelőszövetkezetek I. kongresszusán asszony képviselte a Petőfi Tszt-t. Hogy eddig jutottak, nagy része van a tsz nőbizottságának. Ma már könnyen beszélnek arról az időről, amikor még az volt a „harci feladat”: egyáltalán rábírni az asszonyokat, hogy beálljanak a termelőszövetkezeti táblába. A tavalyi év biztató fellendülése után idén még jobb termésátlagokkal szeretnének kirukkolni. Zöldpaprikából tavaly 80 holdról 46 ezer, a 165 holdas paradicsomtáblán 19 ezer, 34 hold uborka után 19 ezer forint összbevételt értek el. Ezek és hasonlóan jó <£edme- nyek voltak az ösztönzők, hogy közhírré tegyék: idén még többet vállalnak s egyúttal versenyre kéAz Üvegesek KTSZ Bp. VII., Nefeleics u. 3. sz. alatti fiókiában VÁSÁROLJON modern kivitelű keretlécet (folyóméterben), képkeretet és blondelkeretet Jó minőség, udvarias kiszolgálás. szék a járás szövetkezeteinek asszonycsoportjaivaL A kertészeti növények termelésében holdanként 14 ezer forintos átlagra számítanak, kukoricából 26 mázsás átlag a oél májusi morzsoltban. Exportvállalásuk ez évben 20 vagon zöldség válogatása-cso- magolása a kívánalmaknak megfelelően. k. m. Bizottságok a termelőszövetkezetekben Szerepük nagy jelentőségű a gazdaságok életében A termelőszövetkezeteket maguk a tagok hozták létre, ők gazdálkodnak benne, ők érzik közvetlenül a nagyüzemi társasgazdaság működésének kedvező és kedvezőtlen eredményeit. Ebből következik egyebek között, hogy minden termelőszövetkezet önálló vezetéssel gazdálkodik. Szervezetileg a tsz nincs alárendelve egyetlen szövetkezeti, állami vagy más szervnek. Magától értetődik, hogy a törvényeket s egyéb jogszabályokat minden termelőszövetkezet vezetőinek, tagjainak tiszteletben kell tartaniuk. Kézenfekvő az is, hogy a termelőszövetkezet működését és gazdálkodását is maga a tagság ellenőrzi. Erre a célra szolgál az ellenőrző bizottság, amelyet a közgyűlés választ meg a tagok közül. Alkalmazott tehát nem lehet tagja az ellenőrző bizottságnak. Rendkívül fontos tétel, hogy az ellenőrző bizottság és a tsz vezetősége szervezetileg függetlenek egymástól, nincsenek egymásnak alárendelve. Mindkét testület a tagságnak, a közgyűlésnek tartozik felelősséggel. Lényeges különbség azonban közöttük, hogy az ellenőrző bizottságnak nincs önálló intézkedési jogköre. Ha hibát vagy mulasztást tapasztal, akkor figyelmezteti a vezetőséget, s ha ez a figyelmeztetés eredménytelen, akkor joga van a közgyűlés összehívását kezdeményezni. A szövetkezet valamennyi tagját egyesítő fórum —mérlegelve az ellenőrző bizottság megállapításait — dönt a to‘vábbi teendőkről. A termelőszövetkezeti törvény s a végrehajtására kiadott jogszabályok kimondják, hogy az ellenőrző bizottságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is a tsz bármilyen tevékenységének ellenőrzése. Különösen vonatkozik ez a tervteljesítésre, a vagyonkezelésre, a pénz- és hitelgazdálkodásra, valamint a munkák nyilvántartására és elszámolására. Vizsgálatainak, ellenőrzéseinek tárgyát, helyét, terjedelmét és időpontját az ellenőrző bizottság maga állapítja meg. Működéséről azonban köteles rendszeresen beszámolni a közgyűlésnek. Ez a beszámoló viszont nem azonos azzal a jelentéssel, amelyet az ellenőrző bizottság a zárszámadáshoz csatol. A jelentés arról szól, hogy a vezetőség szabályszerűen készítette-e el a zárszámadást, tartalma megfelel-e a valóságnak és a jövedelem felhasználása szolgálja-e a tsz érdekeit. Más az előbb említett beszámoló, ami magának az ellenőrző bizottságnak a munkájáról ad számot. Jogszabály írja elő azt is, hogy a tsz bármelyik tagja és alkalmazottja — tekintet nélkül beosztására — köteles elősegíteni és támogatni az ellenőrző bizottság munkáját. Rendelkezésére kell bocsátani minden olyan okmányt és adatot, meg kell adni minden olyan felvilágosítást, ami a valóság feltárásához szükséges. Joga van az ellenőrző bizottságnak arra is, hogy vizsgálataihoz esetenként külső szakértőt alkalmazzon a tsz költségére. Az- ellenőrzések időtartamára a vezetőség — az előírt javadalmazással — köteles mentesíteni a munka alól az ellenőrző bizottság teg- jait. Más a szerepe és a rendeltetése a tsz többi bizottságának, amilyen például a háztáji,- a szociális, kulturális, a fegyelmi stb. bizottság. Ezek a bizottságok szintén szerves részei a termelőszövetkezeti önigazgatásnak. Nem arra valók csupán, hogy a közgyűlést és a vezetőséget tehermentesítsék, hanem fontos hivatásuk a tagság minél nagyobb részének szervezett bevonása a tsz ügyeinek intézésébe. A jövőben, amikor ritkábban ülésezik a közgyűlés, még inkább megnő a bizottságoknak ez a szerepe. Régebben a legtöbb helyen az a felfogás uralkodott, hogy a bizottságok semmiféle döntést, határozatot nem hozhatnak, csak javaslatot tehetnek. Bebizonyosodott, hogy a bizottságok akkor tevékenyek, akkor tudnak megfelelni rendeltetésüknek, ha egyes ügyekben önállóan is dönthetnek: EZ a joguk azonban a vezetőség vagy a közgyűlés részére megállapított feladatkör egy részének gyakorlását jelenti. A közgyűlés és a vezetőség elhatározásától függ, hogy milyen és mekkora legyen ez az átruházott hatáskör. Helyesnek látszik például, hogy a szociális bizottság egy meghatározott összeghatárig saját maga utalhasson ki segélyt, a kulturális bizottság rendelkezhessen a kulturális alappal vagy egy részével, a háztáji bizottság kimérje és birtokba adja a kinek^ kinek járó háztáji földet. Ha így fogják fel a termelőszövetkezetben a bizottságok jelentőségét, akkor számottevően elősegítik a termelőszövetkezet vezetésének demokratikussá tételét, annak az alapelvnek az érvényesülését, hogy a tsz gazdái, tulajdonosai a tagok. A termelőszövetkezeti törvény a közgyűlésre bízza — az ellenőrző bizottság kivételével, amit mindenképpen meg kell választani —, hogy milyen bizottságokat hoz létre. Maga a tagság dönt afelől is, hogy az életrehívott bizottságok milyen szabályok szerint működjenek. Ügyrendjüket maguk állapítják meg, elnököt is maguk közül választanak. Felelősségük, természetesen, nagy, hiszen tőlük függ, hogy a rájuk bízott ügyek rendben mennek-e a szövetkezetben vagy sem. Minden ilyen bizottság elnöke éppen ezért köteles beszámolni munkájáról a közgyűlésnek vagy a vezetőségnek. Most az alapszabály-módosítások, illetve az új alapszabályok kidolgozása idején nagyon fontos, hogy ne csupán a termelőszövetkezet vezetői, hanem a tagok is világosan lássák, helyesei) értelmezzék a bizottságok szerepét, s aszerint szabják meg feladataikat. G. P. * A targoncás fiú /"“jfapott egy anyagszállító ^ targoncát a forgácsolóüzem, de volt némi vita, embert ki adjon hozzá? Azután valahogy dűlőre jutottak, az átadó üzem kezelőt is küldött a targoncával. Fiatal fiút, nyurga alakjánál — arányítva — talán csak hosszú haja volt szembetűnőbb. A főművezető, aki maga sem túl idős ember, a hajon nem akadt fönn, látott ő már igen rendes emberkéket nyakbanőtt hajjal; divat, majd elmúlik. Azon már egy kicsit megiltődött, hogy a fiú nem köszönt, a zsebéből sem vette ki a kezét, a szája sarkából sem a cigarettát, s úgy vetette oda: — Nehogy tévedés legyen! Rakodni én nem fogok! Nyelt egyet, mert hozzászokott, hogy mindenki lehet ideges, de aki vezető, az nem. — Édes fiam, azt kell csinálni, amit a munka kíván. Egy gyárban általában így dolgoznak az emberek. A fiú fiajtotta a magáét, folytatták hát a közös nevezőre nem találó párbeszédet. Végül is az ifjú ember kijelentette: — Na, majd megvárom én a gyárkapun kívül...! A főművezető, akit elég jó termettel, izmokkal áldott meg a sors, erre azért már fölkapta a fejét. A legegyszerűbb lenne fölküldeni a gyerkőcöt a munkaügyre, s odaadni a kezébe a könyvét; csak- hát... segít-e vele? Hangot váltott: közölte az ifjú emberrel, hogyha sürgősen nem terem a targoncáján, s nem kezd el dolgozni, akkor ő bizony nem vár addig, míg kí- vülkerülnek a gyárkapun, az úgy látszik, hiányzó atyai pofonokat ö készséggel pótolja. A legényke, aki előző helyén megszokta, hogy nagy hangja előtt retirálnak, tétovázni kezdett. Fölmérte az erőviszonyokat, s jobbnak látta, ha taka- rodót fúj. Legalábbis ideiglenesen. Az ajtóból azért még visszaszólt: — Rakodni akkor sem fogok. A főművezetőt azért nem kell féltem: csinálja egy ideje a dolgát, ért hát valamennyire az emberekhez. Szólt néhány öreg szakinak az üzemben, mi hogyan legyen az új gyerekkel. Szó ami szó, a gyár — s nehogy kitalált történetként fogja fel az olvasó: a váci öntöde — nem apácazárda: egy kicsit megnyaggatták, megszorongatták a gyereket, értenek az öreg munkások ahhoz, hogyan kell a ficánkoló csikót szelídebb futásra fogni. Két napig szándékosan úgy csinálta dolgát a főművezető, hogy ne akadjon össze a gyerekkel. Harmadnap reggel azután úgy kezdte. Mit lát? Rakodik a fiú, igazgatja a holmit a targoncáján, új anyagért megy. összeakad a tekintetük, a srác elvörösödik, de hogy kimásszon a vélt szégyenből, azért odamondta: — Na, most már boldog? Azután rakta tovább az anyagot a targoncára, s ezért nem látta, hogy a főművezető meg néhány öreg szaki csöndesen összenevet... (m) Teherán előtt Iparművészeti alkotásokat küldünk az április 4-től 20-ig tartó teheráni kiállításra. A „teheráni magyar héten" grafikusaink és iparművészeink is bemutatják alkotásaikat. Képünkön: Barabás Lajos ötvösiparművész két kompozíciójával. Felveszünk ÉLELMISZER-CSEMEGE SZAKÜZLETEINKBE: BOLTVEZETŐKET, PÉNZTÁROSOKAT, ELADÓKAT JELENTKEZÉS: Észak pesti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Budapest XV. (Rákospalota) Bethlen Gábor u. 55. sz. > 1 l
