Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-22 / 69. szám

1968. MÁRCIUS 22., FENTEK PEST MEGYEI n A KENYÉR BIZTONSÁGA E gyike a legfiatalabb üzem­részeknek. Sorsa éveken ét kérdőjelek sorozata volt: csináljuk, hagyjuk abba? Vé­gül js a csináljuk mellett vok­solt az ésszerűség, s ezzel a vezetés, így jött létre azután a Híradástechnikai Anyagok Gyára permalloyüzeme. Az itt dolgozók a gyár többi üzemé­ből verbuválódtak, néhányan vannak új belépők is, s a moz­gás, persze, soha nem ér vé­get. Dolgozott egy jó brigád, elvitte a trafószerelde, arra Való hivatkozással, hogy an­nak idején ők engedték át az új üzemnek. Azután: jön az új belépő, tanítgatják, kínlód­nak vele, mire belejönne, gon­dol egyet, s továbbáll. Mégis az itt levők arról beszélnek: A kenyér biztonsága, ha las­san is, de kezd uralkodó han­gulat lenni a gyárban. Érdekes, mert elgondolkoz­tató megfogalmazás: a kenyér biztonsága. Tehát hogy hol­nap meg holnapután is meg­lesz ez a kenyér. Némi ki­mondatlan félsz oldódik fel ezekben a szavakban, mert annak idején, amikor még csak szó esett az új mechaniz­musról, találgatások, rémhírek Is lábra kaptak: elbocsátások lesznek, jön a leépítés .. . Ma már kár lenne tűnődni azon, mennyi volt ezekben a híresz­telésekben a természetes em­beri óvatosság, s mennyi a szándékosan keltett ijedelem. A hangsúly azon van, hogy napjainkban a tények, bár­mennyire is a kezdet jegyeit hordják magukon, a kétkedés helyébe bizakodást hoztak. Itt, a Híradástechnikában is, s másutt is. Persze, nem sza­bad túlbecsülni e/bizakodást: a kétkedés, az óvatosság is benne van, ám a hangsúly mindjobban a kenyér bizton­ságán, azaz a munka folyama­tosságán van. A kenyér biztonsága alap­vető azok számára, akik — jelentősebb tartalékok hí­ján — a fizetésnapokhoz iga­zítják életük ritmusát, s akik­nek nem mindegy, az elszá­molási szalagon milyen szá­mok sorakoznak. Mégis hiba lenne a kenyér biztonságán csakis a pénzt, a keresetet ér­teni. E biztonsághoz sok min­den más is hozzátartozik, s erre ismét csak egy példa ad­ja az alapot. A Csepel Autó­gyár, mely tízezer embert fog­lalkoztat, 1967-ben megközelí­tően 2800 munkavállalója munkakönyvébe írta be a ki­lépett-belépett kifejezést. Az üzemgazdasági főosztály, mely fölmérést végzett a fluktuáció okait illetően, megállapította, hogy míg a távozók fele a jobb, nagyobb kereset remé­nyében hagyja itt a gyárat, addig mintegy harminc száza­lékuk a bánásmódot és a kö­rülményeket kifogásolta! Fon­tos következtetésekre okot adó szám ez a harminc százalék. Arra figyelmeztet, hogy a pénz önmagában — a kenyér biztonságához — nem ad meg mindent. A kenyér biztonsá­gának érzéséhez ezernyi más kell. Mit ért a sokat emlegetett „egyszerű munkás” a kenyér biztonságán? A kereset mel­lett azt, hogy számítson mun­kahelyén, valaki legyen, akire szükség van; azt, hogy ne ug­ráltassák únos-untalan, ne do­bálják egyik gépről a másik­ra, egyik műhelyből a másik­ba; emberhez- illően beszélje­nek vele, s ne „hé, maga” stí­lusban; tudjon arról is, ami AMIKOR A GYÓGYÍTÓ ÁRTHAT Orvosártalmak a Pest megyei orvosi napok napirendjén Negyedszer tart tudomá­nyos seregszemlét március utolsó napjaiban Pest megye orvosi kara. Semmelweis Ig­nác születésének 150. évfor­dulója alkalmából, az anyák megmentő jenek tiszteletére ez idén a fő téma: az iatrogén ártalmait. Iatrogén görög szó és orvost jelent. Nyíltan beszélhetünk Orvosártalmak, vagyis ami­ket az orvos gyógyítás közben okozhat? Nem kelthet ez riadalmat a nagyközönség kö­rében? — kérdezzük dr. Bé­kés Zoltán megyei főorvost. — A magyar nép művelt­ségi színvonala ma már olyan fokú, hogy nyíltan beszél­hetünk előtte mindenről — válaszol a megyei főorvos. — Igenis, előfordulhat or- vosórtalom és az előadásso- sorozat célja éppen az, hogy minél kevesebb forduljon elő. Különben ma már az orvo­sok is fejlettebbek, mint Semmelweis idejében és ha valamelyik rájön valamilyen, a betegnek ártalmat okozó dologra, nem kell Semmel- weishez hasonlóan nagy küz­delmet vívnia, hogy a kollé­gák elfogadják véleményét Semmelweis felfedezése a na­gyon veszélyes orvosártalom, a gyermekágyi láz úgyszól­ván teljes kiküszöböléséhez vezetett. Addig ki tudja hány millió, vagy milliárd anya pusztult el, mert az orvos a boncasztaltól mosdatlan kéz­zel ment a szülő nő ágyához? Ennyire veszélyes és sok ál­dozatot követelő orvosártal­mak ugyan már nincsenek, de azért van és lesz is ezen a téren éppen elég tennivaló mindig. , Kukta, mint sterilizáló Hallottunk elvétve olyas­miről is, hogy a beteg a kór­házban újabb betegséget ka­pott. — Ilyesmi is megtörténhet. A látogatók például fertőzés* vihetnek be a kórterembe. Ez ellen csak fokozott higiéniá­val védekezhetünk, illetve Dsökenthetjük a veszélyt. Az­tán a fénylő és valóban nagy­szerű sterilizátorok sem bi­zonyultak némely szempont­ból száz százalékig megbíz­hatóknak. Ezért, ha fertőzés eshetőségének gyanúja merül fel, egyre több helyen közön­séges konyhai kuktában főz­zük ki a műszereket, elsősor­ban az injekciós tűket. Ez biztosabb módszernek bizo­nyul. Köztudott, hogy a gyógy­szerek is okozhatnak ártalmat, i — Valóban. Hiszen nem j egynek halálos méreg az alapanyaga, . kis mennyiség belőle gyógyít. Ártalmatlan anyagokból előállított gyógy­szerek is okozhatnak bajt, kiütést, vagy megtámadhat­ják valamelyik szervet. Min­denki tudja, vannak bizo­nyos gyógyszerekre érzékeny emberek, ezeknél más gyógy­szert kell előírni, általában egyénileg kell gyógyszerelni minden beteget. Az orvosi fel­ügyelet nyomban észleli, ha a beteg nem visel el vala­milyen orvosságot és meg is előz minden komolyabb kö­vetkezményt. A legsúlyosabb ártalom Mit tart a legsúlyosabb iatrogén ártalomnak? — Ha az orvos vagy ápoló- személyzet a beteg előtt ál­lapotáról aggodalmat keltő kijelentést, vagy akár egyet­len félremagyarázható gesz­tust tesz, illetve a beteggel és bajával szemben nemtörő­dömséget mutat. Ilyesmivel még neurózis is előidézhe­tő, a gyógyulást megnehe­zítő lélektani ártalmak vált­hatók ki. Gyakran lépnek fel a kü­lönböző iatrogén ártalmak? — Nem. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, nagyon ritka. De ha évente ezer be­teg közül csak egynél fordul­na elő, akkor is beszélnünk kell róla. Hiszen mi orvo­sok vagyunk, gyógyítani aka­runk, nem hunyhatunk sze­met semmi, még a legpará­nyibb hiba felett sem. Az pedig, hogy beszélünk róla és a tényezők kiküszöbölésére törekszünk, azt hiszem csak megnyugtathatja az emberei két. Sz. E. nem érinti közvetlenül a mun­káját, annál inkább az üzem, a gyár egészét. Az említette­ken kívül igen sok más té­nyező játszik szerepet abban, hogy biztonságosnak, tehát — nem elvontan, hanem nagyon is gyakorlatiasan — távlatot adónak érezzék ezt a kenyeret a munkások. Érezzék, hogy üzemük, gyáruk előtt megala­pozott holnap áll. Olyasmit gyártanak, amire szükség van, ami vevőre talál, s a kísérleti laborban, a gyártmányszer­kesztésen olyasmi készül, ami újra csak kelendő lesz. Ha né­mileg leegyszerűsítve is, de a lényeget megfogva: érezze azt a munkás, hogy becsületesen dolgozva, tíz meg húsz év múlva is ugyanide járhat dol­gozni, hogy nem kell böngész­nie az újságok álláshirdetéseit, kérdezgetnie az ismerősöket, van-e náluk munkásfelvétel? I igy kis létszámú, sehol nem J maradó embercsoport ki­vételével a józan gondolkozá­sul munkás nem szereti mun kahelyét cserélgetni, váltogat­ni, s csak akkor teszi ezt, ha a körülmények számára ked­vezőtlenül alakulnak, vagy másutt jobbat talál. Ahogy azt mondani szokták: okos ember tíz- vagy húszfilléres órabér­emelésért nem kéri ki a köny­vét, s nem adja fel helyisme­retét, rutinját, a munkahelyi környezet melegségét. Ahol jó a légkör, kiegyensúlyozott a fejlődés menete, ahol nincse­nek nagy kitérők, ott a kenye­ret biztonságosnak érző mun­kás miért is foglalkozna a tá­vozás gondolatával. Formálód­ni kezd az a nemes felfogás — mely korábban is megvolt, csak azután mesterségesen el­sorvasztották —, hogy igenis adjanak a gyárak egész di­nasztiáknak kenyeret, hogy ne az ország másik felén kell­jen munka után kutatni, ha­nem az apa szegődtesse be fiát, anya a lányát. A kenyér biztonsága, ilyen qsszetettsé' gébért, csakis- tudatos munka eredményeként alakulhat ki egy-egy gyárban. Nem elég hozzá, hogy egyik vagy másik vezető fontosnak érezze, ha nem mindenki számára fontos kell hogy legyen. Ezt elismer­ni azonban — mert eddig nagyjából eljutottunk — nem elég. Tervszerű gyakorlat, tu­datosan irányított munka kell hozzá, már csak azért is, mert a munkások kenyerének biz­tonsága adja meg a vezetők kenyerét s a gyár jövőjét. Mészáros Ottó Iskolák - őszre A váci járás két községiben új iskolát avatnak szeptem­berig. A csomádi és rádi gye­rekek örülhetnek a modern, kéttantermes, zsibongós isko­lának. Mindkettőt a helyi tsz brigádja építi, 400, illetve 450 ezer forintból. A falak már állnak, most a tetőszerkezetet szerelik. Újabb három orvosi körzet Ez évben a betegellátás ja­vítására Pest megyében ismét tíz új orvosi körzet alakul. Április elsejére három orvos már elfoglalja állását. Üj orvosi körzetet kap Mo- nor, mégpedig Monor-Erdő la­kói részére. Második körzeti orvoshoz jut a nagy lélekszá­mú Tököl. Végül a megye leg­nagyobb, ötezer lakoson felüli Dunavarsány—Délegyháza körzetét kettéosztják. Az új körzeti orvos székhelye Dél­egyháza lesz, de Dunavarsány egy része szintén körzetéhez tartozik. Til , „ i „ | • A Központi Élelmiszerkutató ÜihetO KOOlai ?nte/;e‘ munkatársai 1964-ben J kezdtek el a kiserieteket. Az ásványolajfeldolgozás egyik melléktermékéből a 40—50 százalék paraffintartalmú gacsból mikroorganizmusok segítségével sikerült jó minőségű viszonylag olcsó takar­mányélesztőt nyerni. 1 r&súti tmimi A rendőrség tapasztalatai és tanácsai az utazóknak Cseng a telefon. Jelentik, hogy a Nagykőrösi úti zsib- piacon elfogtak két embert, ruhaneműeket árultak. Az egyiknél egy, a Keleti pálya­udvarra szóló peronjegyet találtak. Az őrnagy egy másik készüléken azonnal utasítást ad: nézzetek körül a Keleti­ben, bejelentették-e a megta­lált ruhaneműk eltűnését. Egy trükk... A Nyugati pályaudvar egyik öreg lépcsőfeljárójában tábla: „RENDŐRŐRS”. Itt működik a Budapesti Rendőrfőkapi­tányság bűnüldözési osztályá­nak pályaudvari alosztálya, amelynek hatásköre kiterjed az összes fővárosi pályaudvar­ra és az ország területén moz­gó valamennyi vasúti szerel­vényre. Az egyik irodahelyi­ségben telex-gép kattog; per­cek alatt le tudnak adni kö­rözést bárhova az országban. Az alosztály vezetője, Po- roszlay János őrnagytól sok érdekes történetet hallhatunk, amelyek a pályaudvarok nem kívánt látogatóiról szólnak. Egyik legemlékezetesebb esete egy csomagtolvajhoz fűződik, akit hat hétig üldöztek, míg rendőrkézre került. — Trükkel - dolgozott — mondja az őrnagy —, olyan fogást használt, amit nem árt, ha ismernek az utazók. Áldo­zatait fiatalemberek közül vá­lasztotta ki. Felszállt egy in­dulás előtt álló vonatra, kere­sett egy olyan fülkét, ahol csak egy fiatal fiú tartózko­dott, leült, aztán panaszkodni kezdett, hogy beteg, fáj a lába, nehezen mozog. Űtitársa ezek után természetesen teljesítette kérését, leszaladt, egy csomag cigarettáért. Mire visszajött, már kereshette a csomagjait. Ez a tolvaj három pályaudva­ron tevékenykedett. A rendőr­ség aztán igénybevette egyik áldozatának segítségét: két délután sétálgattak a pályaud­varon, míg a fiú végre felis­merte a „szegény beteget...” Köröznek egy ,.álnyomozót“ A szinte állandóan zsúfolt pályaudvarokat a bűnözők El- dorádónak tekintik. Tudja ezt a rendőrség is, ezért jól meg­szervezett apparátussal vigyáz az utasok biztonságára. Az utóbbi évek statisztikái szerint kevesebb a bűntény. A zsebtol­vajlás például már ritkaság­nak számít, s csökken a cso­FEKETE ROZSAK - BORTONVIRAGOK SZEKRÉNYBEN ŐRZÖTT TÖRTÉNELEM Vác, a Tanácsköztársaság alatt Szürke irattartóban összefű­zött nyolcvanhét oldalnyi kéz­iratos tanulmányt lapozgatok. Címe: Vác a Tanácsköztársa­ság alatt. Szerzője: az egy éve elhunyt Tihanyi Ernő. Lassan talán még a váciak is elfelej­tik a nevét ennek a hányatott múltú 1919-es veteránnak, aki 1946 óta — hogy Vácra köl­tözött — forradalmi hévvel és tudományos gonddal gyűjtötte, rendszerezte, írta e város pro­letárharcainak történetét. Kinyitom a szürke irattartó fedelét. Szomorú munkássor­sok bontakoznak ki előttünk: a kötő-szövőgyárban 15 éven aluli lányokat dolgoztatnak, s emiatt még az akkori rendőr­ség is kénytelen volt vizsgála­tot tartani. Aztán a sztrájkok elevenednek meg. Az első sztrájk Vácott: 1892 szeptem­berében a vasútállomás rak­tárosai tették le a munkát. Sztrájkba lépnek a felvidékről idejött aratómunkások is a lu- zenbacheri birtokon. A század- fordulón egymás után alakul­nak meg a munkásság szak- szervezeti csoportjai, s 1905 januárjában kitör a város leg­nagyobb sztrájkja a szövő­gyárban. Leverik, néhány ve­zetőt elítélnek, de éppen en­nek ellenhatásaként alakul meg a váci textilmunkások he­lyi csoportja. Lassan érik az idő kohójá­ban a váci munkásság. Elér­kezik a polgári forradalom napja. Így ír erről Tihanyi Ernő: „Október 31-én, csütör­tökön reggel érte el a forra­dalom első hulláma a várost. A helyőrség a kaszárnya ud­varán rögtönzött gyűlésen ki­mondta csatlakozását... S még aznap délután felesküdött a Nemzeti Tanácsra.” A város vezetői még a délelőtt folya­mán gyűlést tartottak, s „az események kényszerítő hatása alatt" ők is bejelentették csat­lakozásukat. A délutáni rend­kívüli tanácsülésen már le­mond Káló, a hírhedt munkás­üldöző rendőrkapitány. Meg­alakult a városi nemzeti ta­nács ... Harmadánál sem tartok a kéziratnak, s már a Tanács- köztársaság vád történetéről beszélnek a sorok. „A Tanács- köztársaság kikiáltását követő napon a város vezetését a párt- és szakszervezetek, vala­mint a Váci Üjság szerkesztő­ségi tagjai közös megbeszélé­sének eredményeképpen ötta­gú direktórium vette át.” A direktórium falragaszok útján közli a lakossággal első intézkedéseit, köztük a statá­rium kihirdetését. Érdemes rá figyelni: nemcsak a Tanács- köztársaság ellen fegyverrel fordulóknak, vagy ellene fel­kelést szítóknak ígér halál- büntetést. A harmadik pontja szó szerint így szól: „Minden­ki, aki rabol vagy fosztogat, halállal büntetendő.” Hosszú oldalak következnek, melyeken a helyi forradalmi erők rendvédő és népjóléti, oktatásügyi és egyéb reform- intézkedéseit ismerjük meg. Az utolsó fejezetek méltó em­léket állítanak a fehérterror munkásmártírjainak. S végül — ami hitelessé teszi a tanul­mányt — legalább 30 oldalnyi okmánytárat csatol a műhöz. Az eredeti dokumentumokat pedig özvegye őrzi, igényes rendben készítgetve elő az esetleges kiadásra. A tanulmányt becsukom, egy lila vászonba kötött, gép­pel írott könyvet nyitok ki, amelynek fedelén aranyozott betűkkel ez a cím áll: Fekete rózsák — Börtönvirágok. A költő Tihanyi Ernő börtönver­sei, melyekben ... pereg a kép: szurony, halál, hóhérlegények összefolynak... — fi — maglopások száma is, ez azon­ban még mindig viszonylag gyakorinak számít. — Sajnos, erről leginkább az utasok tehetnek — mondja az őrnagy —, s igazolásul is­mét történetet mond el. — Nemrégiben lefüleltek egy tol­vajt. Feltűnt ugyanis, hogy rengeteg sapkát és kesztyűt árul. Nos, ez a fiatalember nem gondolkodott éppen bu­tán. Az volt a módszere, hogy végigsétált az álló vonatokon, s nem vitt el mást, csak bőr­kesztyűt, kucsmát vagy sá­lat. Számítása bevált: ilyen kis dolgok miatt senki sem tesz feljelentést —, gondolt; —, s valóban, a csaknem szá károsult közül egy sem keres te meg a rendőrséget. Ebből az ügyből is fonto tanulság vonható le: iga: hogy egy kesztyű elvesztés, nem érinti érzékenyen a káro­sul tat, a rendőrség azért kér. minden esetben a károk beje­lentését, mert azzal esetle bűnözési sorozatot, vagy éppei egy veszélyesebb ügyet lehe, megelőzni, leleplezni. Most köröznek például egy férfi!, aki úgy követi el bűncselek­ményeit — elsősorban — pá­lyaudvarokon, hogy nyomozó­tisztként mutatkozik' be. A rendőrség eddig öt „kalandjá­ról” tud, már tisztázni sikerült személyazonosságát, de ha a károsultak előbb jelentkeznek, akkor nemcsak hogy a rendőr­ségnek könnyebb a dolga, megelőzhettek volna vele to­vábbi bűncselekményeket is. Vonatrablás nincs! — Ez nagyon fontos dolog, mi nagy súlyt helyezünk a megelőzésre — jelenti ki Po- roszlay őrnagy. Ezért fordu­lunk hozzá a következő kér­déssel : — Mivel a főváros pályaud­varain sok százezer ember fordul meg, így közügyről van szó; mit tanácsol a rendőrség az utasoknak a pályaudvari, vasúti bűncselekmények meg­előzéséért. — Az elmesélt ügyekből is levonható a tanulság — nang- zik a válasz —, a pályaudvari bűnözők elsősorban az utasok hiszékenységét, nemtörődöm­ségét használják ki. A mi ta­pasztalatunk az, hogy mozgó vonaton ritkán történnek lo­pások, így a pályaudvaron és az álló szerelvényeken szüksé­ges az óvatosság. Ezért azt kérjük mindenkitől: vigyázzon a csomagjaira, értéktárgyaira. Csöngő telefon szakítja fél­be beszélgetésünket. A Keleti pályaudvar kér részletesebb leírást az „Ecserin” talált hol­mikról. — Ilyen a mi munkánk — mondja búcsúzóul az őrnagy. — Szerencsére látványos ügyek, mint például vonatrab­lás, nem történik nálunk. Mi­nikrimik ezek, amelyek nem kerülnek az újságok címolda­lára, de mi mindent megte­szünk, hogy ezek száma is a minimálisra csökkenien. B. B. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom