Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-22 / 69. szám

n«y jucr«

W&rlan

1968. MAACIUS 22PENTEK

POLGAR ISTVÁN:

PERME T

Aprócska tündér. Szikrázik a műhely, amerre ellép. Kunkori füttyöket aggat hajába a fcrfiöröm.

Száz torpanás. És száz sunyitó farkas lesi kezünket, marjon-e?

Valaki kurjant.

S ő már eltűnt, mint jelenés.

Acetonszag, meleg kilibbent. Permet hullt ránk, azért e frisseség?

Gépünk kaján arc.

Kapcsolójára rácsapunk.

S a tündért várjuk, mikor jön megint.

Évszázados per (sémáért

A nemrégiben önállóvá lett Csemő község jó bort termő határa régen Cegléd és Nagykőrös városához tartozott. A tényleges határ sohasem volt mindkét város által elfogadottan megállapítva. Így a ceglédiek és körösiek egyformán kihajtották jószágaikat a cse- mői legelőkre, vagy fát és gallyat hordtak az ottani erdőkből. Ebből azonban a két város lakói között összezördülések támadtak; régi feljegyzések szerint már a török uralom előtti időkben porokét kezdtek a határ kijelölése érdekében.

A török uralom után

tovább mérgesedett a helyzet. 1640 körül Ali basa Csemőben szétszórt egy kis hajdúcsapa- tot, és az elesettek holttestét Nagykőrösre vitette, hogy a törökök által ilyen esetekben szedett „vérdíjat” bevasalja. Nagykörös megtagadta a vérdíj kifizetését azzal az indokolással, hogy Csemő Ceglédhez tartozik. Cegléd pedig szépen kifizette a vérdijat, s ettől az időponttól kezdve teljesen magáénak tartotta a cse- mői határt, és a körösiek ott „tilosban legelő” marháit többször behajtották a városba.

1648-ban Nagykőrös a megyénél tett panaszt, s az alispán bizonyítási eljárást rendelt el. Cegléden, Kőrösön Kecskeméten és Kécskén számos tanút hallgattak ki, de et bizony nem vitte előbbre £ port. A ceglédi tanúk azt vallották, hogy mióta világ a világ, Csemő Ceglédhez tartozik, a körösiek pedig azt állították, hogy a puszta, ahogy sokan Csemőt is nevezték mindig a körösieké volt.

1650-ben újabb összezördülés támadt a legeltetés körül és a körösiek újabb panaszl emeltek. 1654-ben a szécsényi megyegyűlés tárgyalt erről, és az ügyben bizottságot küld teli ki. A bizottság helyszíni tárgyalást tartott, s mivel a körösiek nem jelentek meg, Ceglédnek adtak igazat, amit azután a körösiek ismét megfellebbeztek.

A végtelen pörösködést látva, Cegléd akkori földesasszonyai, a budai apácák, 1655-ben /V. Ferdinand császár és királyhoz fordultak, aki 1655. június 3-án Pozsonyban kelt rendeletével az apácák javára döntötte el a port, és felszólította Pest megyét, hogy védje meg birtokaikat minden há- borítás ellen.

A csemői súrlódások

sxáz év múlva

sem szűntek meg, és 1758-ban a ceglédi apácauradalom tisztjei és Nagykőrös város főbírája megegyeztek a csemői határ ügyében, ami azonban a felsőbb jóváhagyások késlekedése folytán felbomlott. Így tovább folyt a vita és pör, amelyben 1811-ben a vármegye mondott végső ítéletet. A tárgyalást az 1811. év Szent Syörgy havának 27-ik napján Nagykőrösön tartották, amelyen: „a tekintetes ceglédi uradalom és a város részéről fiskális Ujfalusi Ignácz úr, Flórián Antal tiszttartó, Mem- laüer György számtartó és Bodori János kasznár urak. Siket János, a város főbírája, Kiss Pál, Lovas Péter, Csizmadia János. Kamasz János és Lengyel Mihály esküdtek. Pajor Antal I, Sárközi György 11 nótáriusok, Herczeg József, Szuhanyig Pál és több czeglédi lakosok jelentek meg.”

Hosszas tárgyalás után a bíróság felszólította a ceglédieket és a körösieket, hogy a helyszínen mutassák meg a tényleges határt, ami meg is történt, de a ceglédiek és a körösiek által kimutatott határvonal között igen nagy volt az eltérés, amire a bíróság az 1802. évi XXIII. t.c. szellemében a csemői határt: „két egyenlő részekre hasítani rendelte akképpen, hogy a Kap- panhalma, melyet szervezet szerint mindjét fél szinte annak tart, és mely az 1368-ik esztendőben Czegléd részére kelt kiváltságlevelében határjelnek állíttatik, ezentúl is haA Kertészeti és Szőlészeti Főiskola soroksári telepén tlr. Somos András professzor újrendszerű fólia sátrakkal kísérletezik. A műanyagvázas, kétszeres behuzatú fóliasátrakat talajfútéssei, vagy olajkályha fűtéssel látják el. Az eddigi kísérletek szerint a fóliasátrak tökéletesen helyettesítik az üvegházakat. A talajiutéses fóliaházakban szépen fejlődnek a különféle növények

Feltűnjek az első darvak

Megkezdődött a tavaszi csúcsforgalom a Duna—Tisza közi madárszállásokon. A? dén érdekes módon a hazánkban telelők egy csoportja belátta a hazatérőket, ugyanakkor az északra húzódó madarak is nagy számban tanyáztak a vidéken. A napokban eltűntek az első darvak. iszakra igyekezve nagy csapatokban pihennek meg a Duna mentén. A tavakon különböző fajokhoz tartozó rézék úszkálnak. 4 továbbvo- tulók közül a Duna—Tisza iözén tartják pihenőjüket a fütyülőrécék és a kontyosré- eék. Benépesültek a Tisza menti gémtanyák is.

Vissza a földekre!

kezet vagyona meghatszorozódott. A biztos megélhetés és az otthon, ez hozza vissza a fiatalokat. Eddig 399-en voltunk, a zárszámadó közgyűlésen még huszonkilenc új embert vettünk fel.

— A tsz már válogathat is.

Télen, kora tavasszal még munkaerő-feleslegünk is van. Harminc emberünk ment át dolgozni a nyársapáti Haladás Tsz-be szerződéssel, júniusig. Segítünk nekik.

— Hihetetlen? Pedig úgy van, ahogy mondom. Visszajönnek a fiatalok. Igen, a földre! — mondja, mosolyog, s ravaszkásan csippent a szemével Fazekas Sándor, a törteli Aranykalász Tsz elnöke.

— A magyarázat? Nagyon egyszerű. Mi már tavaly bevezettük a készpénzfizetést, tagjainknak fizetett szabadságot biztosítottunk. A CSÉB-bel '(csoportos életbiztosítás) közösen utazásokat szerveztünk, így jutottak el — sokan életükben először — külföldre: a Szovjetunióba, Csehszlovákiá- ta.

Fazekas Sándor 1962-ben került az Aranykalász élére, tkkor a járás leggyengébb Sz-ei közé tartozott. A szervezett, jó vezetés azonban megsokszorozta a tagság mun- kakedvét. Ma a legjobbak kősóit vannak. A termelőszövettárjel maradjon, többnyire a két duktus közé foglalt egész térség a Nyúl fűhalomtól a Kappanhalmáig, onnan pedig a czeglédi, nagykőrösi és mi- kebudai határok összeütközéséig húzandó lín?a által két egyenlő részekre osztasson, és alkalmatos helyeken a ceglédi birtokot a körösitől megkülönböztető határjelek hányattassanak.”

Az ítélet

alapján Csemő fele Ceglédé, fele Kőrösé lett De a ceglédiek tovább folytatták a nagy port olyanformán, hogy az 1848 után magánkezekbe került Nagykőröshöz tartozó csemői birtokokat, különösen a csemői vasút 1910-ben történt kiépülése után, a ceglédi gazdálkodók egymás után megvásárolták, vagy haszonbérbe vették, úgyhogy a felszabadulás idején már alig volt csemői föld körösi kézben. így nyerte meg Cegléd véglegesen a csemői port.

Kopa László

Szemüveg

nélkül

öreg barátomat látogat*- \ tam meg az este. Ré- I gebben, egy-két évtizeddel ! ezelőtt, sűrűbben voltunk I együtt, de akkor még több : volt a ráérő időnk: fiata- I labbak voltunk. Később : zsugorodni kezdtek nap- I jaink a körülöttünk nyuj- \ tózkodó világ méreteivel • együtt, és szinte észrevétle- ; nül fogyatkozni kezdtek ! „érkezéseink”, ahogy egy- I tori közös pátriánkban a '■ ráérő idő hiányát érzékel- : tette ez a költőien kedves i kifejezés. Így aztán egyre : ritkásabban találkoztunk,

\ ami azzal a szomorú ha- j szonnal járt, hogy egymás ráncain mérhettük le saját ] vénülésünk ijesztő tempóját.

Barátom felesége a maga idejében ragyogó szépség volt. Olajportréja — nagynevű művész remeke, — az ódon lakás megsötétedett faláról ma is híven sugározza azt a nem mindennapi szépséget. Ma is szép asszony — még mindig. Hamvasszőke haja teljesen megfehéredett, így koszo*- rúzza kedves, mosolygós — nagymama-arcát.

Lágy mozdulattal tette elém az illatos feketét, aztán megkerülte a kis asztalt és a párja csészéjét helyezte el rajta. Közben selymes hajának néhány finom szála barátom arcához érhetett, aki hirtelen lekapta sok dioptriás szemüvegét és úgy nézett mosolyogva felesége égszínkék szemébe.

— Tudod, miért kaptam le a szemüvegemet? — kérdezte halkan, amikor a felesége néhány perc múlva valamiért átment a szom- í szed szobába. — Megmon- \ dóm: ma is olyannak aka-] rom látni, anyilyen akkori volt. amikor a portré ké-\ szült róla. Es — szemüveg', nélkül — oly annak látom... > Magyar László

A mesterséges égitestek vallomása a Föld alakjáról

Lassan köröz a Föld belső magja Jelenleg az Indus torkolatvídéke alatt jár

A mesterséges égitestek pályájának megfigyelése már az űrkorszak első évtizedében is lehetővé tette a Föld alakjának az eddiginél pontosabb meghatározását. E vizsgálatok módszereiről és eredményeiről adott tájékozlatást dr. Biró Péter kandidátus, egyetemi docens.

Elmondotta, hogy csaknem egy évtizede a szatellitgeodézia központi irodája gyűjti, rendszerezi és dolgozza fel azokat az adatokat, amelyeket 'a mesterséges ég - testek pályájának kisebb-nagvobb rendellenességeiről szereznek a megfigyelők a világ különböző részein. A nemzetközi szervezet körülbelül 250 000 észlelésben alapuló számításokra építette legújabb most nyilvánosságra hozott megállapításait.

Ezek szerint Földünk a sarkoknál 21 385 méternyire lapul be. Ennyivel rövidebb itt a Rádiusz, mint átlagosan az Egyenlítőnél. Ez az adat csaknem hajszálra egyezik Kraszovszkij szovjet geodéta megállapításával, amelyre még 1942- ben, földi mérések útján jutott,

Ami a Föld egyenlítői kereszt- metszetét illeti, az sem kör. A Föld alakja Afrika nyugati partvidékén és a vele ellentétes oldalon a

Csendes-óceán térségében 76 méteres kiemelkedést, India—Pakisztán táján, valamint a Galapa- gos-szigetektől nyugatra viszont 94 méteres bemélyedést mutat.

Ezek az adatok nemcsak jóval pontosabbak az eddigieknél, hanem alátámasztják egy magyar geofizikus, dr. Barta György elméletét is, amelyet a mágnesei erőtér változásaira alapozott. Eszerint ugyanis a Föld belső magja nem a bolygó mértani középpontjában van, hanem 1 körülötte mintegy 300 kilo- métemyi távolságban lassan köröz és jelenleg nagyjából az Indus folyó torkolatvidéke alatt jár.

Gyógyítja-e a magas vérnyomást a zalaapáti kút vize?

A Föiiárosi Tanács Zalaapáti községben működő egészség- ügyi intézetének gondnoka, Majtényi Zoltánná érdekes megfigyelést tett az utóbbi években. Az intézetbe kerülő magas vérnyomású gondozottaknál néhány hónap eltelte után normálissá, vagy megközelítően normálissá váll a vérnyomás.

A gondnoknö sok éves megfigyeléséből arrki a következtetésre jutott, hogy az intézet parkjában levő kút vize gyógyítja a magas vérnyomást.

Az utóbbi hónapokban orvosok is foglalkoztak a viz esetleges gyógyliatásával, de a feltételezésnél ők sem jutottak tovább. Ezért az intézet vezetőinek kezdeményezésére most vegyészek és gyógyszerkutatók vizsgálják meg a kút vizét.

Csend és kiáltás

Jancsó Miklós új filmjéről

EGY TÖRTÉNELMI FILMTR1LÚGIA befejező részét, kiteljesedését látjuk.

Olvasmányainkban és a filmeken, melyek leperegtek előttünk, eddig mindig akkor váltunk el a történelmi hőstől, illetve a tömegtől, mely vele együtt kezdett harcot, amikor dicsősége csúcsára érkezett, amikor legfényesebb győzelmét aratta. Jancsó Miklós, akit jó ideje Európa legkiválóbb filmrendezői között emlegetnek, a már csatát vesztett, lebukott, passzivitásra kényszerült hősöket keresi meg, az életük mélypontján vergő- dőket, s azt vizsgálja, hogyan viselkednek, mit tesznek a kudarc után, hogyan tűrik megaláztatásukat, nimbuszuktól megfosztottságukat, a győztes testet-lelket nyomorító, kegyetlen megtorlásait. És kendőzetlenül feltárja: sokan könnyűnek találtatnak; megtörnek, lealjasulnak, értelmetlenül pusztulnak el. Holott, ha már pusztulni kell, vallja Jancsó,

pusztulni felemelt fejjel, hőshöz méltóan is lehet.

PERSZE. MINDEZT NEM ÍGY, ennyire leegyszerűsítve, nem didaktikus, szájba rágó módon, hanem konkrét és absztrakt jelzéseinek sajátságos, sűrített keverékével érzékelteti, majdhogynem annyi gondot, szellemi erőfeszítést követelve a nézőtől, amennyit ő és a forgatókönyv írója, Hernádi Gyula áldozott a műre.

A Szegénylegények legjobbjai — félrevezetve — az önkény trükkjének be- ugorva lobbannak fel és hamvadnak el, a szétvert és üldözött Csillagosok meztelen mellüket tán.’a vonulnak a túlerő fegyvercsövei felé, de ahogy egyre közelebb érnek a biztos halálhoz, úgy válnak óriásokká, majd földre bukva, az eszme véres zászlóivá, a Csend és kiáltás Lenin-katonája értelmet ad halálának, amikor úgy dönt, hogy a revolverrel, mellyel saját magát kellene elpusztítania, a csendőrőrs parancsnokát teríti le. A három' film, fokról fokra, ezt a lövést készítette elő.

NEM IS HÁROM FILM EZ TULAJDONKEPPEN, hanem egy. S ha így nézzük, nem vethetjük Jancsó szemére, hogy ismétli önmagát. A látszólagos önismétlés nem más, mint — egységes stílus. Bizonyosra veszem: akkor kellett volna elmarasztalnunk, ha a trilógia külön-külön részeit más és más módon, más és más eszközökkel alkotta volna meg.

A Csend és kiáltást nem elég egyszer megnézni. Vannak regények is, és ma már egyre több, malyek első elolvasásra homályosaknak, zavarosaknak tetszenek. Jómagam is találgattam, és csak a film ismételt megtekintése után bizonyosodtam meg afelől, hogy Madaras Józsefnek (Károly) Törőcsik Mari (Teréz) a felesége, Dra- hota Andrea (Anna) a sógornője, hogy a rendőri felügyelet szabta rendelkezések kényszerítik Madarasra az ünneplő ruhát, a tanya előtti vigyázz-állást, hogy saját kérésükre mérgezik a férfit ét az öregasszonyt, hogy egykor; cimboraságuk miatt, meg £ két nő jóvoltából elnéző £ csendőrőrsparancsnok Lati- novits Zoltán a rejtőző Kozák Andrással (István) szemben, hogy férje megmentése érdekében hajszolja a parasztasszony süldő lányát at urak ágyába stb.

IGAZ, BIZONYOS MODOROSSÁGOK másodszori alkalommal is zavartak, a nők egymásnak továbbított utasításai például, vagy az. hogy Latinovits nem csend- őrörmestert, hanem valamiféle snájdig, úrifiú tisztel alakít, vontatottak is a film egyes részei, de mindez csak kismértékben csorbítja az egész kimagasló értékeit. Mert Jancsó kétségbevonhatatlan tisztességgel alkot, s túl azon, hogy filmje emlékműve lett a Tanácsköztársaság leverését követő fehérterror áldozatainak, azért állította elénk ilyen pőrén, ilyen kegyetlen realitással, ilyen kíméletlen kritikával alakjait, mert azt a világot akarja segíteni, védeni, amelyben a szocialista eszme, a mi jobbat akaró szándékunk munkálkodik.

P. L