Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

1968. MAROTHS T.. PÉNTEK «51 Heer» búrjait 3 i^flr: - "P Fel 'J*.' -* * meny iyf-'ucf- ■ «» TAKARÉK... 100 MILLIÓS BETÉTÁLLOMÁNY - 400 EZRES TÉRÍTÉS Az év első hónapjában közel 5 millió forinttal nőtt a taka­rékszövetkezetek betétállomá­nya a megyében és ezzel meg­haladta a 100 millió forintot. Ezzel hetedikként felzárkóz­tunk a 100 millión felüli ál­lománnyal rendelkező megyék közé. Februárban is hasonló ered­ményre számítanak. Megkezdték a részjegy utá­ni járandóság kifizetését: a nyereséggel együtt 400 ezer forintot tesz ki. A tagság anyagi érdekeltségének és jö­vedelmének másik formája a betétkamat: ilyen címen kö- j zel négymillió forinttal gya- ! rapodott a megtakarított pénz állománya. Nyugdíjban Hatvannégy év kemény mun­kája után felhagyott a halá­szattal Gáspár Lajos, az egy­kori halászcéh inasa. 1903-tól dolgozott a Dunán, de az idén már meggyengültek izmai, napjait javarészt otthon kény­telen tölteni. Varsákat köt a halászati szövetkezet részére. Tanulják az új mechanizmust a pénzügyi dolgozók 22 tanfolyam, köze! kétezer hallgató Fintor Miért a kiskabát? Őszinte megelégedéssel vet­tem tudomásul, hogy végre ho­rogra került a pilisvörösvári Király Sándor 20 éves betaní­tott munkás, akinek lelkiismé- retét az eddigi bizonyítások szerint is legalább harminc be­töréses lopás terheli. Mert ez a Király nem akármilyen fiú volt. Lopott mindent, ami a kezeügyébe került. S miután óvatos duhaj volt, elsősorban a hétvégi házakat látogatta, ahol ilyenkor, télen, nincs for­galom. Lopott gumimatracot, szőnyeget, ruhaneműt, italt, bundát, villanyrezsót, de még jegesmedvebőrt is. Ezeket a zá­logházba és a bizományiba vit­te. Ügyes ember ez a Király, mert senkinek nem tűnt fel sem az ezreket érő jegesmed­vebőr (amit végül is kukába dobott, mert a zálogházi be­csüs nem adott érte semmit), de még az sem szúrt szemet, bogy a szolnoki plébániától lo­pott Jawa motorral rendszám- tábla és bukósisak nélkül jött haza. No, de addig jár a korsó a kútra, míg végül eltörik. Ki­rály is elárulta magát. Hogy mivel'.’ Az edzettségével. Ugyanis kiskahátban ment az utcán, s a Kálvin téri rendőr­nek ez fölöttébb felkeltette gyanúját. így került hurokra a sokszoros betörő, vagány és úrmotoros. Most csupán azon gondolko­zom : mi is ebből a történetből a tanulság? Csak nem az, hogy ne lopjunk kiskabátban? Pu­céron még veszélyesebb? . ,. • (tenkely) A Pest megyei Tanács pénz­ügyi osztálya járási székhe­lyeink közül nyolcban tanfo­lyamokat tart a járási, váro­si és községi tanácsok pénz>- ügyi dolgozói részére. Ezenkí­vül 14 helyen a tanácsi válla­latok és a termelőszövetkezeti számviteli dolgozóknak is. Mi szükség lehet erre a 22 tanfo­lyamra? Kun Ferencné, a megyei ta­nács pénzügyi osztályának ve­zetője válaszol: — Az új gazdasági mecha­nizmusban osztályunkra sók új feladat hárul. Közöttük a legjelentősebb a megye fej­lesztési terve végrehajtását biztosító bevételi források felkutatása és az alapokkal való helyes gazdálkodás. — Ez idén a városok és községek adóügyi dolgozói a házadóbevallásokat a helyszí­nen ellenőrzik. Ez is biztosíté­ka az igazságos adóztatásnak, amire törekedni kötelessé­günk. Gondosan vigyázunk arra, hogy az általános jöve­delmi adónál az arányos köz­teherviselés elve érvényesül­jön. Vagyis, hogy a vállala­tok, szövetkezetek és az egyes állampolgárok tényleges jöve­delmük alapján fizessenek adót. Ezzel függ össze külön­ben a mezőgazdasági lakosság 1957-ben megállapított adóté­teleinek most megkezdett fe­lülvizsgálata is. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy az el­telt idő alatt az agrárlakosság jövedelme nagyon kedvezően alakult. Az új mezőgazdasági adótételek 1968-tól lesznek érvényesek. Dr. Révész László, a pénz­ügyi osztály helyettes vezető­je: — Múlt év végén saját osz­tályunk és a járási pénzügyi vezetők részére tartottunk elő­Takarékosság—Előrelátás Biztosítás-Biztonság • A váratlan kár • az elemi csapás • a baleset súlyos anyagi gondokat okozhat. A biztosítás jó gondoskodás a család anyagi biztonságáról. Takarékszövetkezeti biztosítási hónap március 1—március 31-ig A Takarékszövetkezetek és az Állami Biztosító fiókjai, kirendeltségei készséggel állnak az érdeklődök rendelkezésére. TAKARÉKSZÖVETKEZETI BIZTOSÍTÁSI HÓNAP MÁRCIUS 1 - MÁRCIUS 31-IG. szar tanfolyamat. Most a já­rási, városi és községi taná­csok valamennyi pénzügyi dolgozójának, de az előadáso­kon részt vesznek az egészség- ügyi és oktatási intézmények gazdasági ügyintézői, sőt álta­lában a járási tanácsok újon­nan szervezett tervcsoportjai is. — Párhuzamosan folynak az előadások a tanácsi vállalatok és termelőszövetkezetek fő­könyvelői, valamint számvite­li dolgozói számára. A cél a zavartalan ügyvitel. Ezen a 22 tanfolyamon hoz­závetőleges számítás szerint közel kétezren tanulják Pest megyében az . új mechaniz- módszer Jkutéyyári hétköznapok (3.) A kapukat kinyitják A rekonstrukció megvaló­sulásával mintegy kétezer új dolgozó előtt nyitják meg a gyár kapuját. Az évi fluk­tuáció is elég magas. Mindez, érthetően, előtérbe állítja az emberekkel való foglalkozást, s még valamit: a gyár hol­napjának, távlati fejlesztési koncepcióinak meghatározá­sát. Mert a fövendő munkás helyzete — alapvetően — itt dől el. A gazdaságpolitika he­lyi gyakorlata, az országos el­vek autógyári megvalósítá­sának sajátosságai olyan kér­déskört jelentenek, melyek kimunkálásában igen nagy a gyár pártbizottságának, s párt-végrehaj tóbizottságának felelőssége. © must. Annak idején lapunk is be­számolt arról, hogy a gyár pártbizottságának kezdemé­nyezésére két gyáregységben 1967-ben ún. kísérleti rend­szert valósítottak meg. Ma már tény, hogy az akkori ka­punyitás az új előtt, alapve­tően helyes volt. A kísér­let a megfelelő eredmé­nyekkel járt, de: az anyagi érdekeltség rendszere nem minden esetben arra ösztön­zött, ami a cél volt. Tehát: a tapasztalatok elemzése, a ked­vezőtlen jelenségek kiszűré­se jelenleg a pártbizottság feladata. Mert — mondják — semmiféle „túlteljesítésre” nincs szükség; mérni kell, mi sikerült, mi nem. A gyár, a népgazdaságban betöltött szerepével, a tízezer ember kenyerét jelentő felelősség­gel, nem válhat „kísérleti n.yúllá”. A párt-végrehajtó- bizottság, s a pártbizottság munkastílusát éppen ezért mind erőteljesebben a rend­kívül körültekintő elemző jellemzi. (A gazda­lés vállalásánál ma mar ugyancsak elemez: mennyi - be kerül a dokumentáció, a felszerszámozás, mibe kerül a termék, s főként, mi a jö­vője?) A végrehajtó bizottság például alapos és nagyon hasznos útmutatót dolgozott ki a csúcsvezetőségek, alap­szervezeti vezetőségek szá­mára — forgatják is a titká­rok! — a termelésben mutat­kozó zavarok vizsgálatára. Ugyanígy kerül feltérképezés­re a műszaki fejlesztés bo­nyolult összetevőinek vizs­gálata is; mire és hogyan keressenek választ a párt- szervezetek. Az ipargazdaság elveinek „adaptálása” a párt­szervezeti munka sajátossá*• gaihoz — így valahogy fo­galmazhatjuk meg a pártbi­zottság új, s elismerésre mél­tó törekvéseinek lényegét. <D I sági vezetés egy-egy rende­Az egyik gyáregység párt- alapszer vezetőben megbírál­ták a műhelyvezetőt: nem végez pártmunkát. A párt­végrehajtóbizottság megtudta a dolgot, s kicsit alaposab­ban utánanézett. Kiderült: a műhelyvezető igen jól végzi vezetői munkáját. Igazságos, rendszeresen foglalkozik a hozzá beosztott vezetőkkel, rendszeresen ott van az em­berek között, vitatkozik, ér­vel ... A következő taggyű­lésen mindez elhangzott. És hozzá a — már elvi kérdés­ként megfogalmazott — meg­állapítás: nem a pártmunka formális részén, hanem tar­talmán van a hangsúly. Mert aligha kell jobb politikai agitáció, mint amilyet a mű­hely vezetője így végez... A gazdasági döntések politikai hatása ugyanilyen aprósá­gokból tevődik össze. Ezek figyelemmel kísérése megint­És most tovább,.. „Kedvező irányú további szerkezeti változás megy végbe az energiahordozók felhaszná­lásában. 1970-ben a kőolaj és földgáz részaránya eléri a 37— 39 százalékot. . . Befejeződik a DKV beruházásának első lép­csője, és megkezdődik a fi­nomító bővítése.” (Az MSZMP IX. kongresszu­sának határozatából.) NÉHÁNY ESZTENDŐVEL EZELŐTT, 1961-ben, ezen a vidéken semmi nem volt. ösz- szetákolt felvonulási épületek, barakkok nőttek ki lassacs­kán a semmiből, jelezve, hogy készül valami. Ahogy az ak­kori beruházók beszéltek erről az újról, olyan egyszerűnek, érthetőnek tűnt minden .. Ásták a földet, érkeztek a da­ruk, Németh Gyula pártszer­vező segítségével alakultak a kis pártszervezetek, verekedni kellett az étkeztetés megszer­vezéséért, azért, hogy a mun­kások kedvéért gyakrabban álljon meg a vonat Százha­lombattán. Később: legyen egy helyiség, ahol munka után le­ülhetnek a dolgozók, legyen könyvtár, de ne szedett-vedett könyvekből és váljon otthono­sabbá a szállás is. Ma már csak a szakemberek igazodnak el az óriás olajtar­tályok, automata műszerek, műszerfalak, kemencék, fino­mítók között. A romantika kedvéért keressük, hol is kezdték 1962-ben először ásni a földet, de hiába: megválto­zott a táj, megváltozott itt minden. Az elegáns, európai színvonalú irodaház tanácsko­zó termében, nagy pálmák között hallgatjuk a jelentést: hol tart ma a terv végrehajtá­sa és mikor kezdődik a máso­dik „lépcső”, a második ütem beruházási feladatainak meg­valósítása. Hallgatjuk a sokat jelentő számokat, de néha bevalljuk magunknak, nem is értünk minden számot, amely­ről itt a fiatal igazgató, dr. Simon Pál beszámol. BESZÉL a világ energiafo­gyasztásában végbemenő szer­kezeti változásról, arról, hogy a magyar energiafogyasztás- i ban a szilárd tüzelőanyagok részaránya 1950-ben 72,2 szá­zalék volt, ez 1966-ban 62,7 százalékra csökkent. Ez idő alatt a szénhidrogének rész­aránya 8,7 százalékról 31,6 százalékra nőtt. A javulás mellett 1950—1965 között a kő- olajtermékek forgalma mint­egy hét-nyolcszorosára, föld­gáz árutermelésünk pedig több, mint tizenötszörösére emelkedett! A Dunai Kőolajipari Válla­lat megépítése, fejlesztése és az energiahordozók felhaszná­lásában előirt alapvető válto­zások szorosan összefüggnek. Hiszen a meglevő kőolaj és földgázkészletek felhasználása, valamint a Barátság kőolajve­zetéken érkező olaj feldolgo­zása —, olyan minőségű ter­mékek előállítása, melyekre nagy szükség van —, s azok­nak a fogyasztókhoz való el­juttatása, óriási feladat. 1961-BEN KEZDŐDÖTT. Akkor hagyták jóvá a beruhá­zás első ütemének megvalósí­tását. Több, mint hárommil- liárd forintot szavaztak meg rá! 1962 óta a beruházás 74,5 százaléka megvalósult. 1965- ben kezdtek termelni, s azóta, az alapberuházás ötven száza­léka már megtérült! Építkez­nek, s újabb és újabb üzemek kezdik meg termelésüket, 1968-ban az üzem eléri a há­rom millió tonna évi kapaci­tást, s fokozatosan elkezdődik a második ütemre tervezett beruházások megépítése. Az igények nőnek, már ma számolni lehet a következő évek szükségleteivel, és a DKV vezetőgárdája már ezekre a megnövekedett feladatokra ké­szül. A minisztériumi vizsgá­lat megállapította, hogy az or­szág számára leggazdaságo­sabb, ha a DKV-t fejlesztik to­vább, semmmthogy másutt új finomítót építsenek. Azt is fi­gyelembe vették, hogy itt az építő- és szerelőipari vállala­tok dolgozói elsajátították már az olajfeldolgozó üzem építé­sével járó sajátos ismereteket. Az üzemnek százegy ösztöndí­jas tanulója van. Sokat árul el az is, hogy amíg az első szak­munkás-garnitúrát Szőnyben nevelték a DKV számára, a többit már itt helyben, az üzemben taníttatták. Fiatal, értelmes, rátermett szakgárda alakult ki. A felsőbb szervek a kipróbált szakgárdára, veze­tőkre merik bízni, hogy to­vábbra is irányítsák a terme­lést és közben felelősei, alko­tói legyenek a második ütem beruházásainak! A MÁSODIK LÉPCSŐ ÉPÍTÉSE még nem kezdődött meg. A megelőző viták azon­ban már hangosak. Hasonlíta­nak a régihez: szenvedélyesek, kitartóak. Vitáznak: mennyi karbantartóra, új szakmunkás­ra van szükség? Elég lesz-e az újabb ötszáz új lakás a gyö­nyörű lakótelepen, vagy hon­nan vegyék a pénzt a további ötszáz lakásra? Feltétlen sür­gős a tizenhét munkahelyes szakrendelő megépítése. Na­gyobb bölcsőde, óvoda kell! Korszerűtlen, körülményes a „bejáró” dolgozók közlekedé­se... Megpihenne a szem, ahogy végignéz az egyenletes távol­ságokra épített olajtartályokon, a hatalmas csővezetékeken, az üzemeket irányító műszerfala­kon — az értelem is felfogná már, hogy mi történt itt né­hány év alatt. De alig, hogy tudomásul venné az ember, hogy rövid idő alatt óriás szü­letett, amely már bőségesen fizeti vissza a befektetett pénzt — rádöbben: már ez sem elég Most folytatni akarják és fog­ják, amit elkezdtek. Készen vannak az előzetes tervek, épp jóváhagyásra várnak, hogy a mainak kétszeresére növeljék üzemüket. A csodálatos, mo­dem üzem mellett ismét mé­rik a földet, jelölik az új üzemrészek helyét, és az ide­gen csak annyit ért az egész­ből: nincs, nem lehet megál­lás. — gy — csak a pártszervezetek fon­tos feladata. Mert: gazdasági döntés, hogy ki kap jutalmat, prémiumot. Ám ha érdemtelenül kapja, ha elfogultság játszott közre, ak­kor ez már hangulat, légkör dolga, ezek látják kárát, te­hát: poütikai kérdés is. A végrehajtó bizottság egészsé­ges munkamegosztást hono­sított meg a vb, a csúcsve­zetőségek és az alapszerve­zeti vezetőségek között. Tisz­tázottak e munkamegosztás részletei is, mind kevesebb a párhuzamosság, az átnyúlás, s ezzel arányosan növekszik az önálló munka eredményes­sége. (Ez például a káder- munkában, az igen könnyen áttekinthető „egyetértési-lista” alapján már ma is jól ta­pasztalható.) A végrehajtó bi­zottság az utóbbi hónapokban például sokat vitatkozott az 1968. évi terv fő célkitűzé­sein, s a Járműgyár távlati fejlesztésének mikéntjén — a gyártósorok kialakításának hatásán —, olyan elvi kérdé­sekben, melyek valóban a gazd aáágpol ti t i ka (gyári) kér­désköréhez tartoznak. „Oda­lenn”, a gyárrészlegekben a csúcs- és alapszervezeti ve­zetőségek a gyakorlati meg­valósítás szemmel tartói; a kölcsönös informálás ugyan­akkor a gyár egész kereszt- metszetét érthetővé teszi a kommunisták számára © A párt-végrehaj tóbizottság titkára, Lovász Vince elv­társ mondja: — Miben lehet­ne megfogalmazni a leglénye­gesebb, ún. hétköznapi vál­tozást a gyáron belül, tehát azt, ami nem elvontabb mű­szaki vagy közgazdasági kér­désekhez kapcsolódik? Talán abban, hogy a reform kezdete megfelelő légkört teremtett a teljes nyíltsághoz, az embe­rekkel való, semmit nem ta­karó-elhallgató szót értéshez. A nyíltság légkörében vissza­húzódnak azok, akik nem egyenes úton járnak, s ugyan­akkor elosztanak a vélt fél­reértések; a bizalom bizal­mat kelt. Mi, kommunisták, szélesre nyitjuk mindazok előtt a kollektív cselekvéshez vezető kapukat, akik gondo­lataikkal, két kezükkel, aka­ratukkal, tehetségükkel és igyekezetükkel, a többet, a jobbat, a gyár magasabb hol­napját akarják szolgálni. Mert ha ezt, s így teszik, akkor ma­guknak is megszerzik a töb­bet. Maguknak, s persze, a tízezer autógyárinak is; ez a tízezer pedig akkor odaad­hatja a „nagy közösbe” azt, amit várnak tőle ... Mészáros Ottó (Vége) Gyakorlott kontírozó könyvelőt keresünk, aki szükség esetén a főkönyvelő helyettesítését is ellátja. „Törökbálinti vaqy környéki lakos előnyben 2098” jeligére a Felszabadulás téri Hirdetőbe. A MECHANIKAI LABORATÓRIUM azonnali belépéssel felvesz alagi telephelyére mechanikus műszerész, marós, esztergályos, szerszámkészítő, optikai idomszerész, szerszámköszörűs és szerszámmarós szakmunkásokat, budapesti telephelyére: mechanikus műszerészeket. Jelentkezés: Dunakeszi, Repülőtér, Munkaügyi, vagy Budapest VII., Gorkij fasor 25—27, Munkaügy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom