Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-01 / 51. szám
«rsr MECtCI 1968. MÁRCIUS 1.. PÉNTEK Embere válogatja Színészi fellépés alkalmával a pándi közönséget csak dicsérni tudjuk, útjukat azonban mely a kulíúrházhoz vezet, nem szenvedhetik a kényesebb autótulajdonosok. Legutóbb is távolabb parkírozott egyik „opeles” kollégánk. Mondta is minden öt percben: Vajon megvan-e még a kocsim? Fél tizenkettőkor ballagtunk lefelé az autóhoz. Termetes, idős ember ált botra támaszkodva a gépkocsi mellett: — Gondoltam, hogy a művész uraké lehet az autó, hát vigyáztam rá. — Köszönjük, bátyám, mivel tartozunk? — Jó szóval, ör vagyok. Ugyan már letelt a szolgálat, de ha vendég jön a faluba, akkor az idő nem számos . . . A hideg ellenére felmelegített az öreg szép gesztusa. Pesten fél egykor éjjel, még betértünk a Nemzeti étterembe egy üveg sörre. A vendégek és a felszolgálók meg a zenészek is józanok voltak, csupán a fiatal főúr tántorgott. Egy ismerős katonatiszt meg is jegyezte: a mi éttermünkben ez nem tántoroghatna az állam pénzével. Negyed órával zárás előtt lerántották az abroszt előlünk a bokszban. Még szerencse, hogy nem a padot húzták ki álólunk. A ruhatáros kiabált: Tessék a ruhatár, záróra! Mérgünkben megmondtuk a főúrnak, amit a katonatiszt mondott. A főúr azt mondta: ne hadováljunk, itt ő a jani! íme: embere válogatja. No meg a szellem. Galgóczy Imre Cica « nyüstkefe Babonás-e a kéményseprő? Bányász — a házak tetején „Kéményseprőt látok, szerencsét találok” — kapkodunk gombjainkhoz, ha egy kéményseprő akad az utunkba. A babonában nem nagyon hiszünk, de azért isten ments, hogy akkor éppen gomb nélküli ruhában legyünk. A kéményseprő bácsik — mert bácsik ők akkor is, ha fiatalok — aztán vagy megmosolyogják a reménykedő kapkodó- kat — vagy örüljön a hivő — „jó szerencsét” kiáltanak neki. Nekem éppen egy fiatal kéményseprővel volt szerencsém találkozni, mégpedig Vas Gáborral, aki csak három éve gondozza a rábízott ceglédi kéményeket, de máris nagy tudója mesterségének. — Kétezerhétszáz kéményt tisztítok évente — meséli — és bizony sok létrafokot kell megmásznom. — Télen, nyáron? — Nyáron azokat a házakat nem látogatom, ahol tudom, hogy gázzal főznek. E korszerű tüzelési módszernek mi örülünk a legjobban. — Hisz a kéményseprőbabonában? Fehér fogsora kivillan kormos arcából, és mosolyogva legyint. — Kár lenne bárkit is megfosztani ettől a hiedelemtől, mert akkor mi is elvesztenénk „varázserőnket”. Ügy látszik a kéményseprőknek is van kisördögük ... Erre gondolnak azok is, akik velünk töltetik ki heti lottószelvényüket. Azt is megtudom, hogy a kéményseprők elmaradhatatlan kellékét, a „cicát” nyüstkefének hívják, a kötélen lógó vasgömb pedig kötélgolyó. A nagyon kormos kéményekhez a rugós apparátot használják. — Persze, nem könnyű mesterség — fordítja komolyra a szót Vas Gábor. — Naponta Védekezés - ill Az alkoholizmus korunk világszerte terjedő, már-már társadalmi méretű jelensége. Magyarország — ámbár borkedvelő nép hírében állunk — nem szerepel éppen rosszul az alkoholizmus kétes ranglistáján : az európai sorrend közepe táján vagyunk. Összehasonlítható adatokra visszavezetve — nemzetközi mezőnyben — az egy főre jutó fogyasztás tekintetében bizonyos emelkedés figyelhető meg nálunk is. Mégis, pillanatnyilag Svájcban kétszer, Franciaországban hatszor, az Egyesült Államokban, Belgiumban, Angliában pedig felével többet isznak az emberek, mint nálunk. (Igaz, hogy például az NSZK-ban, Dániában némileg kevesebbet.) Viszont a szakértői elemzések szerint — az utóbbi években néhány új tünet bukkant elő ivási szokásainkban. Érdekes és elgondolkoztató új vonás, hogy kezdi elveszíteni italfogyasztásunkban régi egyeduralmát a bor, és helyét az égetett szesz, illetve a sör veszi át. (Figyelemre méltó, hogy 1966. évi adatok szerint a borfogyasztás csökkent, miközben egy év alatt 308 ezer hektoliterről 340 ezerre nőtt az égetettszesz-fogyasztás és valamelyest emelkedett a sör forgalma is.) Néhány további újdonság: nemzetközileg is, nálunk is megfigyelhető: emelkedőben van a fiatalkorú alkoholisták aránya. Nálunk a j statisztikailag kimutatható alkoholizmusban hozzávetőleg 60 százalékos a 40 év alattiak aránya. Viszont a női alkoholisták között a fiatalkorúak aránya négyszer kevesebb, mint a férfiaknál. a negyedét alkoholos befolyásoltságban követik el nálunk; az ipari balesetek 25—30 százaléka, az öngyilkosságok negyede ugyancsak alkoholos eredetű, és előbukkan a szesz az elmebetegségek mintegy háromnegyedének kórelőzményében is. Egy, néhány éve készült, szakértői becslés megkísérelte összegezni az alkoholizmusból eredő társadalmi kiadásokat, ide sorolva az ivással összefüggő balesetek kártételét, a gyógykezelési költségeket, az alkoholizmusból eredő betegségek gyógyítását, az alkoholisták gyermekeinek állami gondozását és más kiadásokat. Az így kapott végösszeg ijesztő méretű: hozzávetőleg évi két és fél milliárd forint! Ridegen elvontnak tűnhet a balesetet szenvedett emberek fájdalmát, az ivási kórtól közvetve szenvedő asszonyok, gyermekek könnyeit forintban kimutatni. Kétégtelen, hogy ezek a „tételek” semmilyen költségvetésben nem „köny- velhetők”; hogyan is lehetne számszerűsíteni például annak a felnőttnek eleve kisiklott életét, aki a szülők szenvedélye miatt otthont, családot nélkülözve nőtt fel! Rendkívül . fontos tehát — még az ezzel járó költségeket is vállalva — szervezni az alkoholizmus terjedésével szembeni társadalmi védekezést. SZTK-számlára) szabadulnak meg az alkoholhatástól. o Az intézkedések fontosak, de természetesen nem pótolhatják a társadalmi közfelfogás hatását; annak a közvéleménynek a kialakítását, amely nem tekinti derűs, mosolyogni való állapotnak az ittasságot. S talán a nem ivás társadalmi — I és társasági! — szabadsága is j elkövetkezik egykor; annak a j felfogásnak az egyenjogúsága, j hogy valaki örülhet, szórakoz- 1 hat — Ital nélkül is! Tábori András Néhány esztendeje statisztikai módszerrel felmérték az elvonókúrára jelentkezőket, amelyből fontos következtetések vonhatók le. Figyelmet érdemel például az a tény, hogy a megkérdezett férfiak 65,4 százaléka a környezet, a barátok, a családi háttér hatására kezdett inni, és mindösz- sze 13,4 százalékkal szerepelt az életkörülmények változásából eredő ok (például: betegség, válás, szerelmi csalódás stb.). Elgondolkodtatóan tűk- | rözik az adatok a nők érzé- ; kenyebb pszichikai ellenálló- j képességét, náluk sokkal magasabb, 31,9 százalékot az élet- körülmények hirtelen változására visszavezethető ok. Visszatérve a bevezetőben említett tényre — arra, hogy az alkoholfogyasztás nálunk is növekvőben van —, talán nem is kell külön hangsúlyozni az intézményes védekezés jelentőségét. Ám talán mégsem árt mindezt néhány közelebbről érzékelhető ténnyel is bizonyítani. A jogerős ítélettel zárt bűncselekményeknek mintegy A védekezés vezérkara már esztendők óta működik: az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság. A minisztériumok, a Tervhivatal, a társadalmi szervezetek képviselői, egészség- ügyi, jogi, gazdasági szakemberek tömörülnek ebben a bizottságban, a terjedő kór elleni védelmet irányítva. Nem árt megemlítenünk, hogy a védelem korántsem épül illúziókra, nem hirdeti a teljes antialkoholizmust, hanem csupán a mértékletességet, az emberhez méltó, nor- | mális arányokat. Az utóbbi években már egész sor fontos intézkedés, szabály született az alkoholizmussal szemben. Ilyen például a közismert alkoholszondázás (amelynek nyomán mérséklődik az ittasságból eredő baleseti veszély a közlekedésben és az iparban is); továbbá úgynevezett „kijózanító szobák” létesültek a fővárosban és vidéken. A józanítás — mondjuk így — preventív hatását minden bizonnyal az is növeli, hogy a mámorosán ide szállított paciensek saját költségükre (és nem mint korábban, Napközi, iskola, műhely Két tanteremmel bővül a ceglédi Várkonyi István általános iskola. Ezzel az átalakítással párhuzamosan egy — az iskolához közeleső épületben — új napköziotthont és a gyakorlati oktatást szolgáló tanműhelyt rendeznek be. A régóta hiányolt, korszerű felszereléssel ellátott létesítményeket két hét múlva adják át. Két hónap múlva pedig a már tető alá hozott Cegléd cifrakerti kéttantermes iskolát, és szolgálati lakást. A 765 ezer forintos beruházás sok kisdiák helyzetén könnyít, ezentúl nem kell kilométereket utazniuk. 50—60 kilométert kerékpározom. Ahol hajnalban kezdik a munkát, mint például a kenyérgyárban, meg az Utasellátónál, ott éjfél után kezdek a kémény meg a kályhák tisztításához. Emellett a mi feladatunk az is, ha valahol tűzrendészet! szabályellenességet tapasztalunk, azonnal jelentsük a vállalatnak, vagy a tűzoltóságnak. Tehát felelősségteljes a munka. Nálunk csak olyan kéményseprő dolgozhat, aki nem iszik és nincs hatással rá a padláson felakasztott sonka, kolbász ... A pohár bort pedig, amivel igencsak minden háznál megkínálnak, bizony, nem kell elfogadni. — Pedig jó lenne a sok kormot leöblíteni...? — Aki szereti, az munka után megteheti, de csak munka után — mondja nyomatékkai, majd válla köré kanyarítja a „cicát”, és bányászköszöntéssel búcsúzik: jó szerencsét! (Azóta is bánom, hogy a táskámban lapuló lottószelvényeket nem vele töltettem ki. Mert ugye, nem vagyunk babonásak — de hátha...?) (csat—ó) KÖNYVESPOLC Barát Endre: 1944 utolsó hónapjaiban sok fiatal fegyveres fiú járt Budapest utcáin. Ezeknek a fiataloknak java része leventesapkát viselt — az ország urai ágyútölteléknek szánták őket —, de olyanok is akadtak, akik a nyilasok árpádsávos karszalagjaival üldözöttekét kísértek a vesztőhelyre, a vasútállomásokra vagy egyenesen a Duna partjára. De nemcsak megtévesztett és kényszerített vagy éppen megfertőzött lelkű fiatalok voltak Budapesten. Velük szemben élt és tevékenykedett egy másfajta ifjúság is: a hazájukhoz és emberségükhöz hűséges, becsületes magyar fiatalok legbátrabbjainak csoportja, amely a fegyver nyilas és német bandákk. felvette a harcot. Egyik ilyen kis csoport létrejöttének és tevékenységének történetét írta meg Barát Endre „Szikraeső” c. könyvében. A regény az ifjúmunkás Tamás alakja köré fonódik, de a kor ábrázolására is törekszik. Tamás, az árva fiú, nővérével lakik együtt. A fiatalok neveltetéséről a hatóság által kirendelt gyám, Kollár gondoskodik. Kollár azonban visszaél helyzetével, és elcsábítja Tamás nővérét, Mariskát. KéA Hajdúsági Iparművek dolgozói Gyiire László mérnök tervei alapján koraszülöttek szállítására alkalmas klíma- dobozt készítettek. A berendezés biztosítja a 36 C°-os egyenletes hőmérsékletet és az oxigéndús levegőt. A berendezést az Országos Mentőszolgálat debreceni állomásán próbálják ki Zebegény a Balatonon $ Mint már jelentettük, vasár- § nap megindul a balatoni hajó- ^ zás. A forgalmat 31 motoros ^ bonyolítja le. A vízijárművek ^ között lesz már a Zebegény, i amelyet a Dunáról irányíta- ^ nak a Balatonra. A tihany— ^ szántódi révnél új, nagy be- ^ fogadóképességű komphajót J állítanak üzembe. A megsiratott ének A parkett fényes volt, s kopott. Olykor billent egyet a láb, de hát tánc közben erre ki figyel? Jan- csiék jól kevertek, s ez a lényeg. Az új srác bevált; volt benne valami merészség, ahogy a szakszival fölénőtt a gitároknak, s ahogy azok halkultak el, ő úgy ment erősebbre. Tudott. És valami új volt. Átnézett Eszti válla fölött, bólintott Kukacnak, ez is régen volt itt, mi lehetett vele? — Nem szólsz Jancsiéknak? — Mi? Eszter ráemelte a tekintetét: — Nem is figyelsz rám? Jancsinak nem szólsz? Kértem... — Aha ... — mondta, s otthagyta a parkett közepén, ő az asztalhoz, a fiú a zenekarhoz ment. Fölszólt Jancsinak, az húzott a vállán, s mondott valamit. A pohárért nyúlt, éppen, amikor a fiú visszatért. — Azt mondta, hogy most szünet lesz. Utána az első szám. Jó, bólintott hangtalanul, s nyelt a sörből. Nem akart a fiúra nézni. Mégis ránézett. Látta, hogy bámészkodik. — Már ennyire nem érdekellek? — Mit nyúzol? Rajtad van a hasfájás? Mindig ilyen süketséggel ... — Süketség — mond'a Eszter csöndesen. — Nemrég ilyenkor megfogtad a kezem, s azt mondtad ... — Lelkizz csak, ha jólesik. H nnyi leplezetlen ingerültség volt a fiú hangjában, hogy elfutotta a méreg: — Miért nem mondod, hogy menjek a fenébe? Megteheted, nem ígértél nekem semmit, sőt, én futottam utánad, te is tudod... A fiú ivott a sörből. Habos lett a szája. Érdekes volt. Édes. Mintha bajusza lenne, vattából. Még mindig menynyire szereti! Jancsiék leálltak. A kultú- ros nyüzsgött az asztalok között, s hülyéskedett: gyerekeim — mondta azon a magas fejhangon, ahogy Lala bácsi szokott beszélni a tanműhelyben — csak módjával a sörrel, módjával, mert ha valaki úgyi, itt nékem benyakal ebből a ... Elfordította a fejét. Erre pont az ő asztalukhoz ette a fene: — Na, mi van? Komorsági vetélkedőt rendeztek, mi? Meghalok, esküszöm, úgy ültök itt... — Menj a fenébe! A fiú úgy mordult rá, hogy a kultúrós jobbnak látta, ha odébbáll: — Pardon, par- doonn ... mondta —, ez komoly ... — Nézz rám! A fiú ráemelte tekintetét. Nem látott mást a szemében, mint a termet. Asztalok, székek, a zenekar dobogója, a lámpák ... Hát hol van, hol van ő? Eddig ott volt! Hát hová lett? — Ugye, már nem szeretsz? A fiú nyelt egyet: — Pont most vallják neked szerelmet? — Soha nem mondtál ilyet! Mindig feleltél. Azt, hogy: buta, szeretlek. így: buuta. Senki nem tudja úgy mondani, mint te. Buuta. Olyan nagyon hosszú u betűvel... fiú kínban volt. Látszott; a pohárért nyúlt, azután az üvegért, töltött, bár még félig volt benne. Azután cigarettáért. Nem felelt. Az asztalt nézte, az üveget, a poharat, a cigarettacsomagot. Mindent, csak őt nem. — Van valakid? A fiú most ránézett. Meghúzta a vállát: — Ha neked úgy jó, hogy ezt higgyed, akkor legyen. — Neked, mindegy, én mit hiszek? B — Mindegy! Mintha pofoncsapták volna, y érte a szó. Érezte, elönti a pirosság. Dühös? Szégyellt magát? Mit van annyira oda? Ügy is tudta, hogy nem lesz a nagy Ö a fiúnak; annyian szerették, szeretnék ... Miért pont ő? A vereség mindig fáj. Még akkor is, ha előre tudja, az ember. Ha készül rá. Ha biztos benne, hogy el nem kerülheti. Fáj, fáj, akkor is. A fiú fölállt. Látszott, legszívesebben nem szólna, c.e győzött az illendőség: — Szólok már Jancsinknak. Odament a zenekarhoz. Nézte, ahogy siklik az asztalok kőzett, jól mutat rajta ez a ruha. Mint minden. Hát még is képtelen megérteni, t.r> y már ... Még mindig azt látja csak, ami szép, ami jó rajta, benne? A fiú köszönt Kukacnak, váltottak néhány szót, azután megállt Jancsiék mellett. Azok éppen cihelődtek. Fölálltak a dobogóra, s ahogy ő kérte, kezdték: Nem vársz már rám ... A pohárért nyúlt. Jól játsszák Jancsiék — gondolta, hogy valami lekösse, de érezte, hogy a szájához emelt pohárban eltűnik az arcát végigszántó könnycsepp. Mészáros Ottó sőbb Mariska megismerkedik egy derék özvegyemberrel, Szilágyi mozdonyvezetővel, aki feleségül veszi. Szilágyi felkarolja Tamást is, maga mellé veszi a mozdonyra, fűtőnek taníttatja. A két fiatal élete most már rendes kerékvágásba kerül. Azonban háború van, a helyzet egyre romlik, és Szilágyi, aki részt vesz a munkás- mozgalomban, hamarosan bekapcsolja Tamást is az egyik ifjúsági csoport tevékenységébe. Az illegális akciók során a fiú hamarosan összeütközésbe kerül a nyilasokkal, és bátran helytáll. Megismerkedik egy öreg ligeti kikiáltóval, Roger úrral, a hajdani hipnotizőrrel, aki búvóhelyül a barlangvasút egyik rejtett odúját ajánlja fel illegális találkozók céljára. A társaság össze is jön itt, de a nyilasok felfedezik őket. Tűzharcra kerül sor. A fiúk végül elmenekülnek, de az öreg mutatványos életét kioltja egy golyó. Tamás is rajta veszt: őt elfogják a nyilasok. Később azonban társai merész rajtaütéssel megszöktetik a rabkórházból. Az események kérlelhetetlen férfiakká alakítják a fiatalokat, akik hősként küzdenek az önkény ellen. Azonban a terror fokozódását nem tudják feltartóztatni. Szilágyi mozdonyvezető is úgy érzi, keveset tett eddig. Egy alkalommal vonatjával kórházfelszereléseket és magyar fiatalokat kellene Németországba szállítania. Szilágyi megpróbálja megszöktetni a fiatalokat, de a németek felfedezik, és kivégzik a mozdonyvezetőt. Ugyanakkor arra kényszerítik a fűtőt, Tamást, hogy vezesse tovább a vonatot. Tamásban gyors elhatározás születik, kézigránátot hajít a tűztérbe, maga pedig kiugrik a mozgásba lendülő vonatból. Az ágyútölteléknek szánt fiatalok elmenekülnek. A Fáklya-sorozat kötete nemes célokért küzdő fiatalok történetével ismerteti meg ez olvasót. Horváth Gabriella Szikraeső (Fáklya-sorosat)
