Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-17 / 65. szám
4 196«. MÁRCIUS IT, YASARNAP Mit tenne Ön? • « Öreg hajós Ha színházigazgató lenne? Keresztben a Dunán Egy híján ötven éves. Egy híján harminc esztendeje szerezte meg tanítói diplomáját. Egy híján három évtizede népművelő. És egy esztendeje, hogy megkapta történelem- és r.épművelésszakon tanári diplomáját. Megbízott népművelési csoportvezető, és egyben népművelési felügyelő Szentendre városában. A neve: Jászai Béla. O S»ereti a színházat? — Gyermekkori szerelmem. O ra*ö színházi élménye? — Petőfi János vitéze tizenkét esztendős koromban. Pesti gyerek lévén, akkor fogalmazódott meg bennem először a gondolat: vagy falusi tanító leszek, vagy semmi más. Odahaza furcsa álomvilágban éltünk. Apám szabósegéd volt, az országutak vándora. Itthon nehezen talált munkát, Németország, Svédország, Franciaország országútjait járta az esztendő kilenc-tíz hónapjában, s mindig arról álmodozott, hogy egyszer majd nagyon sok pénzzel tér haza, amelyből nyithat magának egy kicsinyke üzletet. Annyi pénzt azonban soha sem tudott ösz- szegyűjteni. O Közvetlen találkozása • «ín- hassal? — A tanítóképzőben nagyon sokat szerepeltem. Aminek addig csak nézője voltam, annak aktív részese lehettem. Ott tanultam meg a színház hivatását: valamit mondani az embereknek, ami megtanítja őket arra, hogyan élhetnek szebben, jobban ezen • világon. O Csuk játszott? — A képzőben igen. Mint tanító rendeztem először színházi előadást. Ez még a játéknál is nagyobb élményt AZ ORSZÁGOS SÖRIPARI VALLAIAT felvesz FÉRFI SEGÉD- ÉS BETANÍTOTT MUNKASOKAT. ♦ Kereseti a teljesítménytől függően 1300—1800 Ft, ezen felül természetbeni juttatás. Munkásszállás, kedvezményes étkeztetés, munkaruha ♦ Jelentkezés: Budapest X., Maglódi út 17. nyújtott. Attól kezdve lelkes szervezője lettem a színjátszó mozgalomnak. Rendeztem Gárdonyi: Fehér Annáját, Barta Lajos: Zsuzsiját és más műveket. Zsámbokon száztíz tagú népi együttest is szerveztem, amelynek népi tánccsoportja három ízben is országos elsőséget szerzett. O Kedvenc színpadi szerzője? — Brecht. O Rendezett már Brecht-dara- bot? — Csak részleteket a Kurá- zsi mamából és más műveiből irodalmi színpadi előadások keretében. (Kilenc esztendeje kapta meg színjátszó-rendezői működési engedélyét.) O Miben látja az amatőr színjátszás lényegét? — Megtanítja az embereket arra, hogy a színház nem valami földöntúli dolog, és a színészek sem valami csodalények. Szerintem az amatőr színjátszásnak ez az egyik célja. A másik: az emberek önképzése és szereplési vágyának kiélése. A harmadik: az igazi, nagy színház számára értő közönséget nevel. Az csak ritkán történik meg, hogy az amatőr színjátszók közül valaki valóban színész lesz. O Tud ilyen példát? — Igen. Amikor Mogyoródon tanítottam és rendeztem színházi előadásokat, felfigyeltem egy nagyon tehetséges kislányra. A neve: Juhász Jácint. Ma a Madách Színház tagja. O Mikor volt utoljára Szentendrén igazi színházi előadás? — Ha jól emlékszem, kilenc esztendeje. Azóta csak esztrádműsorokat láthatott helyben a szentendrei közönség. O Mi az oka esnek? — Több összetevője van. Kilenc esztendeje, amikor utoljára színházat játszottak a művelődési házban, még megfelelt az emberek igényeinek. Amióta azonban a televízió bevonult a házakba, és a lakásokba viszi az igazi színházat, ez az épület már nem alkalmas jelentős színházi produkciók bemutatására. A másik dolog: felmérés bizonyítja, hogy mintegy nyolc- kilencszáz szentendrei embernek van pesti színház- vagy operabérlete. O Ezek szerint nincs is szükség színházi előadásra Szentendrén? — Ez nem igaz. Ha felépül az új, korszerű művelődési ház, alkalmas lesz arra, hogy bármelyik pesti színház bemutathassa produkcióját, s mi mindent elkövetünk majd, hogy ez így is legyen. O Es addig? — Gondoltunk rá. Ezért is szerveztük meg az esztendő elején a Barlang Színházat, amely a megyében eddig az egyetlen ilyen kezdeményezés. O A programja? — Két vidám műsorral kezdtük. Előbb Kabos László, majd Kazal László adott műsort a Barlang Színházban. Ezt követően Vízparti pillanat címmel a Dunakanyar-antolóBudapesti munkahelyre azonnali felvételre keresünk: ÁCS, LAKATOS, SEGÉDMUNKÁS ÉS KUBIKOS MUNKAERŐKET. Vidékiek részére térítés ellenében szállást és napi egyszeri étkezést biztosítunk, valamint különélési pótlékot fizetünk. JELENTKEZÉS: 23. sz. Állami Építőipari V. Budapest V.> Rosenberg házaspár u. 16. IV. emelet. Munkaügyi osztály gia alapján mutattunk be irodalmi műsort. Ma este pedig Mensáros László előadói estjére kerül sor. O További tervek? — Békés Andrással tárgyalunk, aki az Operaház rendezője és a Színművészeti Főiskola tanára. Azt tervezzük, hogy a főiskola hallgatói rendszeres bemutatókat tartanának a Barlang Színházban. Vizsgadarabjaik és felkészülési előadásaik bemutatására gondolunk. O Mit tenne ön. ha egy Szentendrén létesített színház igazgatójává neveznék ki? — A kérdés megfogalmazása nem pontos. Állandó színházra, éppen Pest közelsége miatt, nincs szüksége a városnak. Alkalmanként azonban szükség van itt is színházi előadásokra. Ezt a célt szolgálja a Barlang Színház. És ezt a célt szolgálja másik tervünk, a Nyári Színház. O Nyári Színház? — Igen. A város főterén valósulna meg. Mozgatható színpaddal és nézőtérrel, amelynek felépítéséhez és lebontásához, az előadást is beleértve, mindössze nyolc óra szükséges a tervek szerint. Vagyis az előadás napjának délutánján kezdődne az építése, és a másnap reggel érkező turisták és kirándulók már a nyomát sem látnák. Ügy tervezzük, hogy már az idei nyáron öt-hat előadást rendezünk, elsősorban kevés szereplővel eljátszható klasszikus darabokat, amelyek díszletét a Blagovesztanszkaja templom, a Ferenczy Károly Múzeum és a tér műemlékhá- sai adnák. A városi tanács és az Országos Idegenforgalmi Tanács egyaránt támogatja terveinket, és hajlandó anyagi fedezetet is biztosítani hozzá. O Milyen előadások bemutatására gondolnak? — Goldoni, Moliére, balettest szerepel az ideiglenes tervek között, de gondoltunk arra is, hogy néhány olyan előadást is rendeznénk, amelyre Pesten még ma is nagyon nehéz jegyet szerezni, például Darvas Ivánnal az Egy őrült naplója bemutatására. Gondolom, Pestről is sokan jönnének el megnézni az előadást. O Hány néző befogadására lenne alkalmas a Nyári Színház? — Hatszáz néző tekinthetne meg egy-egy előadást. A terveket a Ganz-MÁVAG mérnökei készítik. S ha megkapjuk az engedélyt, júliusban sor kerülhet a Nyári Színház első előadására is. Prakner Pál Hosszában jártam régen. Most meg csak keresztben. Visszavágyódást érzek a hangjában, enyhe bánatot. — Jobb volt az? — Duna így is, úgy is. A Duna ez mindenképpen ... Fontos, hogy hajódeszkát érzek a lábam alatt. A Bulcsu motoros elegáns félkört ír le, mielőtt az oldalára kötött ormótlan komppal a nagymarosi parthoz farok Leáll a kis motor. A legények rögzítik a kompot Kikötöttünk. Öreg hajós Czikora Lajos kikászálódik a kormánykerék mögül. Figyeli az óvatosan startoló teherautót. — Ezektői félek. — A teherkocsiktól — Csak ezektől. Megindulnak aztán... Tudhatom, hol állnak meg? Széttárja a kezét, hogy ezzel is érzékeltesse, mennyire nem lehet előre tudni. — Két éve esett TEFU-ko- csi gurult szép kényelmesen a partról rá a kompra. Aztán csak mendegélt és a középen ahelyett, hogy megállna, még inkább gyorsult. Néztük. Mi ütött bele? Áttörte a láncot. Mi volt azt szétszakítani annak a nagy dögnek? Bele a vízbe. — Bele? — Ott éppen négy méter volt Megmértük, amikor kiemeltük a halott sofőrrel együtt. — Szerencsétlen ember. — Az. Szerencsétlen. Hát más nem is történt különös. Pedig 4 1 éve járom a Dunát. Még a MEF- TER-nél kezdtem. Regensburg tál úsztunk Szulináig. Végig a Dunán. Most meg csak keresztben itt a Pest megyei kishajózásnál. — Keresztbe mennyi ideje? — Tizennyolc éve. Mindenképpen én vagyok a legöregebb hajós. — Nehéz mesterség ez. — Nem nehéz. — Nem? — Szép inkább. És ami szép. az nem nehéz. Elmélázik néhány pillanatra: — Hát azért amikor nagy a hideg ... — Itt aztán fúj a szél. — Mar, belemar az emberbe és az idén is csak egy hetet álltunk. Január közepén, amikor 75 százalék felett volt a jégsűrűség. Akkor megpihentünk. De csak egy hétre. Kell a komp. — Nagy a forgalom errefele. Mindig jönnek . .. — Mindig, látom — s én is a tehergépkocsit figyelem, amint rágurul a kompra. Várom, túihajt-e középen. — Itt is mély a víz? — kérdem. — Most van négy méter — mondja az öreg hajós. Hunyorít a szemével és ő is nézi a teherkocsit. Az autó megáll középtájt. Kiszáll a sofőr. — A mai nem rendkívüli nap — mondom. — Remélem nem — bólint. Aztán visszaül a Bulcsu kormánya mögé. A legények elkötik a kompot. Sz. I. CINEMA 64 Kisfilmsorozat a legjobbakból Várakozás előzi meg a mo- nori művelődési otthonban március 28-án kezdődő rö- vidíilm-bemutatókat. Ezen a napon, délután 3-kor Szöllős Péter: Kezek című kisfilmjét vetítik a filmművészetet szerető, érdeklődő fiataloknak. A Cinema 64 stúdió ifjakból álló csoportjának négy alkotója mutatja be amatőr- filmjeit: Dékány István, Bor- bai Béla, Tolnai Gábor és Káldi László. A vetítéseken részt vesznek az alkotóik is, előadást tartanak a modern filmművészet tendenciáiról, saját elképzeléseikről. A vetítésre kerülő hat kisfilm zül csak kettő dolgoz fel összefüggő történetet, a többi tanulmány, etűd vagy útiélményt rögzít. A nagy érdeklődésnek alapos oka van. A stúdió célja ugyanis a filmkultúra terjesztése minél szélesebb körben. Ennek megfelel alkotásaik színvonala. Bizonyítja ezt, hogy a legutóbbi XV. országos amatőrfilm-fesztivál nyolc díjából a legtöbbet ők nyerték. Ezek az alkotások most Ózd, Cegléd és Szeged fiataljai után a monoriak elé kerülnek. Kaimon sem könnyebb... Váci üzemekben járva hallottam többször a megjegyzést: bezzeg, Kalászon biztos könnyebb. Ami — vélekedésünk szerint — könnyebb: az anyag biztosítása, a termelés zavartalanságához szükséges alap- és segédanyagok előteremtése. Ahol „könnyebb”: a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, Amiért „könnyebb”: öt gyáregységében mintegy hétezer embert foglalkoztató nagyvállalatról van szó. Más az ilyen cég súlya, tekintélye, mint egy néhányszáz embert foglalkoztató üzemé. Hát tényleg könnyebb? Hiányzik a többlet fedezete Adjuk meg rögtön a választ: Kalászon sem könnyebb. A budakalászi központban, ahol összefutnak az öt gyáregység anyagigényei, sok fejtörést okozó gonddal kénytelenek szembenézni. 1968-ban négy és fél százalékos termelésnövekedést terveztek. Alapvető anyaguk a pamutfonal. A szállítók azonban — ez kötelező volt — csak az 1967-ben biztosított mennyiséget vállalták. A hiány: 200 tonna pamutfonál. Azért „csak” ennyi, mert az importot a kétszeresére növelték, de tovább nem mennek. Az import ugyanis drágítaná termékeiket, ezt pedig nem akarják. A kötszövőipar ötszázalékos felárat fizet a fonalért, talán ezért nines a lenfonónak? Igaz, a kötszövőipar' jelentős exportot bonyolít le, ám — a lenfonó sem különben! Termelésük — nem kevés, évi 30 170 000 négyzetméter! — harminc százaléka közvetlenül, további huszonöt százalék pedig közvetve exportra kerül! Nehéz tehát az igazságtevés. A tárgyalások tartanak: hogyan lehetne előteremteni a többlethez szükség« fedezetet? Rövidesen megkezdődnek a kísérletek az ún. deklasszált fonallal, melynek fölhasználására több terméknél mindenfajta minőségi engedmény nélkül lehetőség kínálkozik. Talán ez segít... Sok kicsi sokra megy A lenfonó — mint azt a vezetők nevében Halassy Béla anyag- és áruforgalmi főosztályvezető megfogalmazta — a „szolid üzleti politika” irányát követi. Nem drágábban, hanem olcsóbban szeretnék termékeik többségét adni, nem nagy, hanem kis, de biztos haszonnal kívánnak dolgozni. A ma még kialakulatlan helyzet azonban több tekintetben keresztezte számításaikat. Különösebb kommentár nélkül: o lószőr — az ún. szita készítéséhez használják — négyzetméterének 46,42 forint volt az indulóára, most már 63,62 forintért kapják; bútorszöveteikhez szintetikus szálat használnak fel, s bár ezek világpiaci ára csökken, ők a szállítótól mintegy harminc százalékkal drágábban kapják; a törökvörös olaj tonnájának irányára tízezer néhányszáz forint volt, most viszont már 17 540 forint áll a számlákon ... Több millió forintot kitevő olyan többletköltség jelentkezett ilyen, sok kicsi sokra megy alapon, melyet a vállalat kényszerű helyzetében a kereskedelmi árba épített, illetve épít majd be. (Mert jó- néhány ilyen anyag magasabb árát csak akkor tudták meg, amikor ők már megkötötték szerződéseiket a kereskedelemmel. Eire mondják: le kell nyelni a békát.) Sajnos, még ma is az a helyzet, hogy ezerszámra rendelnek olyan cikkeket, melyek árát nem tudják, s így a számlák beérkezésekor jönnek majd a meglepetések... Nem a jogalapon van a vita Félreértés ne essék: a lenfonó vezetői nem valamiféle ér- tetlen, nehézkes emberek, akik nem fogják fel, hogy . az új mechanizmus a hatósági árak rendszerének jelentős szűkítésével utat adott a vállalatok közötti kötetlenebb kereskedésnek. Tisztában vannak a jogalapokkal, s a beszélgetések alapján néhány esetet részletesen indokolhatunk is. Említettük a szintetikus fonalat: mintegy harminc százalékkal drágább lett. Nos, a Kőbányai Textilművek szállítja ezt. Az ott készülő pamutfonalakat szennyezi a szomszéd gépsorokon gyártott szintetikus fonal: a gyárnak kötbérek, a szennyeződés csökkentésére tett intézkedései miatt többletköltségei vannak. Hát ezeket hárítja át a megrendelőre, ez esetben a lenfonóra. Jogos? Természetesen. A hangsúly azonban mégis azon van: az e fonal felhasználásával készült bútorszöveteket a lenfonó kénytelen volt arányosabban drágábban szállítani a kereskedelemnek, mely először húzódozott az átvételtől, végül is azonban engedett. (A bútorszövet rendkívül keresett cikk, a lenfonó akár kétszer annyit is elhelyezhetne belőle, ha gyártani tudna.) Más, megintcsak nem a jogalapok vitatásaként. Kellő rendelkezések biztosítják a felárak fölszámításának lehetőségét. A lenfonó egyik fő alkatrészszállítója a Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat. Több ezer alkatrésztípust szereznek be tőlük. Megrendeltek például háromszáz pillangó fékrugót: darabonkénti ára 1,20, felára 1,50 forint. A 150 hasábrögzítő rugó darabonkénti árát 3,75 fo-