Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-17 / 65. szám

1968. MARCIUL 17., VASÄRNAP rt« MEG) é/(éHap Abony jelölte a megyei tanácsba „Két nagy problémát kell megoldanunk"... ,-------------------------------- na­I Nem tagadom, | gyón--------------------------------- jól­es Uc. hogy ilyen magas tiszt­ségre jelöltek — mondja Ri- bacz József. — Bár nem va­gyok „bennszülött” abonyi, de én is úgy érzem, és a jelölés­ből is látom, hogy annak fo­gadtak el. A z abonyi föl d mű vessző vet­kezet igazgatójának sok a sza- ladgálnivalója. Azt tartja: a gazda szeme hizlalja a jószá­got, tehát maga akarja lát­ni, hol mi történik, különösen, ha fennakadást jeleznek vala­honnan. Ma is jöttek a megyé­től, a járástól és a MESZÖV- töl. És tetejébe még egy újság­író is! — A világért sem így gon­doltam. Ez is az első életem­ben. Csakhogy öt órakor foly­tatódik a programom: elő­adást tartok a szövetkezeti dolgozóknak a gazdaságirányí­tás új feladatairól. De itt nem rólam van szó elsősorban. Magánemberként egyetlen funkcióm van, amire igen büszke vagyok: nagyapa let­tem, nem is ősz fejjel. elsősor­ban arra kíváncsi, mi a programom, mint megyei tanácstagjélöltnek. Két égető kérdést kell megoldani. Az egyik a község iparosítása, a viásik a lakáshelyzet. Több ezer embernek Abony csak névleg az otthona, mert más­hová járnak dolgozni, főleg Pestre és Szolnokra. Közülük több mint ezemégyszáz na­ponta ingázik, a többi kéthe­tenként, vagy még ritkábban jár haza. Ez az életstílus aztán rányomja bélyegét az ember­re és Környezetére. Minden szempontból ir légszétfoiyóbb réteg, önmagukhoz egyszerűen nincs idejük. Jól ismerem fa­lumat és bizton mondhatom, a helyben dolgozó idős tsz-pa- rasztnak nagyobb a tájéko­zottsága, jobban állást foglal a világ eseményeiben, mint a bejárók. Érdekes példa. Ami­kor járdát építettünk a Szelei úton társadalmi munkában, a bejárók közül szinte egy sem segített. Nem éreznek közössé­get a falujukkal. Egy héten egy szabadnapjuk van ott­hon, olyankor azt sem tudják, mihez kapjanak. És ami na­gyon elgondolkoztató jelen­ség: mindössze hatszáz KISZ- tagunk van a tizenhatezer la­kosú községből. Az eljáró; fia­talokhoz sem a munka — sem a lakóhelyük nem tud közel- férkőzní. Annál inkább az ital. Érdemes megnézni. Kétheten­ként, amikor jönnek haza, ke­zükben a faláda, de nem a családhoz vezet az első útjuk, hanem a kocsmába. i Gondolom,-------------­- az asszonyok. A ztán | Négy-ötszáz nő---------------- keres állandó m unkát. Rendszerint többgyer­mekes családanyák, akiknek a termelőszövetkezet nem. meg­oldás. Ott korán kell kezdeni, a bölcsödében nincs hely, vagy ha van, legkorábban hétre vihetik be a gyereket. A földeken pedig a munka ma még nem nyolc óráig tart, kü­lönösen dologidőben. Mindkét problémát csak az iparosítás­sal oldhatjuk meg. Kitűnően felszerelt, két nagy munkacsarnokos gépál­lomásunk van. Most hetven ember dolgozgat benne, mező- gazdasági gépeket javítanak. Ez is fontos, de ha az ember arra gondol, hogy itt egy-egy műszakban legalább négy-öt­száz ember végezhetne hasz­nosabb termelőmunkát... Há­rom éve úgy volt, hogy a Ha­jógyár portálüzeme leköltözik, mert minden" feltétel adott. Ez elmaradt. Most új harcot kell indítani a község iparosításá­ra. A másik gondunk a Súlyos lakáshelyzet. Szinte remény­telen, hogy valaki állami la­káshoz jusson. Építkezni még akkor sem egyszerű, ha vala­kinek van kezdő tőkéje. Na­gyon szeretnénk elérni, hogy a környező városokhoz hason­lóan az OTP nálunk is meg­indítsa a kulcsátadás«® szövet­kezeti vagy öröklakásépítést. Azt hiszem, kifizetődő lenne a lakosságnak és az OTP-nek egyaránt. — Ügy látom, mindjárt a dolgok sűrűjébe igyekszik vág­ni. Mindkét elgondolás óriási jelentőségű az abonyiak szá­| Tudom. De az emberek is tudják, és ha megválasz­tanak, a tanácsra és a falu­ját szerető, dolgos emberekre mindenkor számíthatok. — komáromi — Több lesz a péksütemény Iparcikk házhoz szállítva A dabasi fogyasztási szövet­kezet cukrász termelőüzemé­ben megkezdték a félkész tor­ták készítését. Az öttojásos torta bizonnyal sikeresen ve­szi fél a versenyt az eddig is­mert félkész tésztával. Április elsejétől tovább bővíti választékát a cuk­rászüzem. Pogácsát, brióst és túróslaskát állítanak elő bolti és vendég­lői árusításra, illetve felhasz­nálásra. A körzet valamennyi közsé­gének élelmiszerboltját mély­hűtő pulttal szerelték fel és így mindenütt lehetővé vált az egyre nagyobb közkedveltség­nek örvendő mirelit-cikkek árusítása. A vásárlás megkönnyítésé­re Divat futószalaoról A Minőségi Cipőgyár és Bu­dapesten a 36-os számú Kris­tóf téri cipőbolt hasznos szer­ződést kötött. A legújabb di­vatcipőket a gyár közvetle­nül szállítja az üzletbe, s így a vásárlók szinte naponta vá­logathatnak a legújabb fazo­nokban. Ennek a hasznos kez­deményezésnek az első jele, hogy napok alatt kiürül a rak­tár, nincs divatjamúlt cipő az üzletben. — Naponta cse­rélik a gyárból érkező új­donságokat az üzlet bemu­tató részlegénél is. rintban, felárát 3,09 forintban állapította meg a KAEV. Né­hány más példa: a fióknyelv- szorító rugót darabonként 9,85 forintért kapják, ám 4,53 fo­rint hozzá a felár; az 1600 jacquardtű darabja 1,90-et kóstál, felára meg 2,48 forint; a húzórugónál az ár 0,o4, a felár meg 1,52 forint! Mit vi­tatnak tehát a lenfonónál? Azt, hogy ha egyedi, speciá­lis alkatrészeket kérnének, semmi kifogásunk nem lenne a magas felárak ellen. Az em­lített cikkek azonban több tízezer számra készülnek, sem­mi különleges nincs rajtuk, mi indokolja tehát a magas fel­árakat? Vagy: ha a kis tételek miatt fizettetik velük a fel­árat — ennyi az évi szükség­let, miért halmoznának? —, akkor miért nem kapnak en­gedményt, ha sok ezret rendel­nek egy-egy alkatrészből? Mert csak az egyik oldalon al­kalmazni az új mechaniz­must ... Nem véletlen, hogy jó néhány alkatrész esetében már most keresik annak lehe­tőségét: hol tudnák olcsóbban legyártatni? Ilosszűtávú gazdálkodást Az öt gyáregységben hétezer embert foglalkoztató lenfonó jó nevet szerzett a hazai és külföldi piacokon. Megőrizni a jó nevet, öregbíteni: hosszú tá­vú gazdálkodást kíván. Üj ter­mékeket, azonos vagy még jobb minőséget, megfelelő ára­kat. A jelenlegi s érthetően még sokfíle ellentmondástól hehéz helyzetben is módszeres munkával keresik a korábban említett többletköltségek el­lensúlyozásának lehetőségeit. így például a fonoda! ballon­fogót az eredeti hetvenezer fo­rintos importár helyett 35 eze­rért sikerült megszerezni; éven­te mintegy egymillió fonógyű­rűt használnak fel, addig-ad- dig kereskedtek, míg harminc százalékkal olcsóbban biztosít­hatják; a Palmatex 101 nevű ragasztóanyagot kilónként 78 forintért kínálta a kereskede­lem, ők elmentek a gyártó cég­hez, s ott szerzik be — 28 fo­rintért ... A hosszú távú gazdálkodás — amit az új mechanizmus oly nagy hangsúllyal állított már irányelveiben is előtérbe — kétségtelenül az egyedüli helyes út, a vállalatok számá­ra a biztonságos holnap és holnapután. Amíg azonban másutt is „átállnak” erre, az alapanyag-szállítóknak, mo­nopolhelyzetben levő terme­lőknek kiszolgáltatottja a fel­dolgozóipar; tetszik, nem tet­szik, egy sor dolgot fizetniük kell. (Megint csak egy példát, a jelzés erejéig. A rostanyagok fele belföldi. Nincs baj magá­val az ellátással. Csak az ár­ral. A szállító ugyanis külön felszámítja a fuvarköltségeket. Holott ezek, az új rendelkezé­sek alapján, már benne van­nak az árban. Tehát: miért fizessék meg kétszer ugyanazt a lenfonósok?) önámítás lett volna azt gondolni, hogy min­den zökkenő, baj nélkül indul útjára a reform. A kezdésbe ezt mindenütt be is kalkulál­ták. A hangsúly azon van, hogy a kezdeti tapasztalatok alap­ján minden vállalatnál bekö­vetkezik-e a korrekció. Ha túl­zottnak bizonyulnak — pél­dául — a felárak, csökkentik-e azokat? Vagy: keresik-e ak­kor is termékeik olcsóbbá té­telének lehetőségét — például a festékiparban, a vegyszer- gyártásban —, ha tudják, hogy monopolhelyzetben vannak, hogy ezt és azt az anyagot egesz egyszerűen nem lehet másutt legyártani? Azután: sok fölös szaladgá­lást okoz a sok helyen végre­hajtott átszervezés, profilren­dezés. (Hónapok óta hajszolják például a PVC-granulátumot, mely a szalonvászon gyártásá­hoz kellene, de nincs „Illeté­kes” ...) ök vállalkoznak — a mechanizmus szellemében — egyedi megrendelések teljesí­tésére is, akár egy hengert — 800 méter — kitevő anyagot is legyártanak, másutt azonban sorra elutasítják őket: kis té­telekkel nem foglalkozunk ... menjenek ide, próbálkozzanak ott, de persze, őket szorítja az exportszállítás határideje — nemrég a csomagolásnál nél­külözhetetlen polietilén miatt teremtődött nehéz helyzet —, a belkereskedelmi igények fo­lyamatos kielégítése. És ezért fontos, megszívlelendő az, amit valamennyi érintett hangsú­lyozott a lenfonónál, de ami­ről másutt sem feledkezhetnek el: az új mechanizmus nem­csak vállalati érdeket ismer. Legalább olyan fontosnak tart­ja a népgazdaság érdekeit is! Mészáros Ottó bevezették a nagyértéltű iparcikkek díjtalan ház­hoz szállítását nemcsak a körzet községeibe, hanem azon kívül is. A háztáji termelők és a ba­romfitenyésztő szakcsoportok tojástermékének értékesítését oly módon könnyítették, hogy a budapesti Csemege- és Élel­miszer Kiskereskedelmi Válla­lattal szerződést kötöttek. A dabasi fogyasztási szövetkezet 1968-ban 800 ezer darab tojást ad a vállalatnak. A Gorkij autógyár elkészítette az új Volga személygép­kocsi első szériáját. A halszemélyes, modern karosszériájú autónak 100 lóerős a motorja, óránként 145 kilométeres a maximális sebessége. Fogyasztása 100 km-en 10—13 liter benzin. A motor 250 000 kilométert fut generáljavítás nélkül Mindig a felszínen Adalékok egy karrierista portréjához FÜLYMÁRON, S A PEMÜ AZÓTA FÖLÉPÜLT ÜJ, KORSZERŰ ÜZEMÉBEN, MAR CSAK ROSSZ ÁLOMNAK TŰNIK AZ A KÉT ÉS FÉLÉVES IDŐSZAK, AMELYET A VÁLLALAT DOLGOZÓI EGYKORI IGAZGATÓJUK. GU- BICZA JÓZSÉF MŰKÖDÉSE, LEHET MONDANI —, URAL­MA ALATT ELTÖLTÖTTEK. BAR MAR TÖBB. MINT KÉT ÉVE ANNAK, HOGY GUBICZA — KORÁNTSEM JÓSZÁN­TÁBÓL — KÖRÜKBŐL ELTÁVOZOTT, MOSTANÁBAN IS­MÉT SOK SZÓ ESIK VISELT DOLGAIRÓL. ELSŐSORBAN AZ A HÚSZ EMBER ELEVENÍTI FÖL VELE KAPCSOLA­TOS EMLÉKEIT, ÉLMÉNYEIT, AKIT TANÚKÉNT HALL­GATNAK KI A PESTVIDÉKI JÁRÁSBÍRÓSÁGON GUBI­CZA ÉS KÉT TÁRSA BÜNPERÉBEN. © Hosszú, mozgalmas és vál­tozatos élményekben bővel­kedő az út, amelyet ez a 43 éves megnyerő külsejű férfi tett egészen — a vádlottak padjáig. Az ügyészség, ami­kor elkészítette a vádiratot, jó néhány önéletrajzát is igénybe vette portréjának fel­vázolásához. A helynek és a változó idők szellemének meg­felelően mindegyik más és | más, egy azonos csak ben­nük: írójuk bő részletességgel ismerteti saját kiváló tulaj­donságait és érdemeit. Szomo­rú tény: ez a kisstílű karrie­rista joggal számított ember­társai hiszékenységére, s ezért azután a felszabadulást követő több, mint másfél év­tizedben mindig a felszínen tudott maradni. Volt ő a koa­líciós években közellátási szakember a minisztériumban, majd személyzeti vezető a ma­lomiparban, azután pedig diszpécser, műszaki ellenőr, üzemi szervező, áruforgalmi vezető, sőt főmérnök is. Egy­éves textilipari tanfolyamot végzett, de technikusnak ne­vezte magát. Munkakönyvébe emellé, hamis bemondás alap­ján, még bekerült az is: négy félévet végzett a közgazdasági egyetemen. Később egyik munkahelyén jól hangzott az a hazugsága is; hallgatója a Marxista—Leninista Esti Egye­temnek, ezen a címen még a tanulmányi szabadságot is igénybe vette. Életének csú­csára azonban akkor érkezett, amikor a Pest megyei Tanács ipari osztályának egyik veze­tője lett, illetve amikor kine­vezték igazgatónak a Mű­anyag. Játékáru és Tömegcikk Ipari Vállalat élére. kézzel ütök” — így kezdte verni a mellét. Hodászy fő­mérnöknek, aki vitába szállt hozzá nem értő, szakszerűtlen intézkedéseivel és tiltakozott szabálytalan pénzkiutalásai ellen is, azt mondta: „meg<- követelem, hogy elöszobázz és megsüvegelj." Ez volt a vé­leménye az üzemi pártszerve­zet vezetőségéről: „analfabé­tákkal nem lehet szépírásról beszélni.” Miközben pedig a kommunistákkal nyíltan szem- befordult, sőt el is bocsájtctt egy becsületesen, jól dolgozó párttagot, aki megmondta nyersen a véleményét, volt SS-katonét, népe! lenes ösz- szeesküvés miatt büntetett előéletű embereket fogadott bizalmába, s velük vette ma­gát körül. © Ahogy mondani szokás, itt azután kifutotta formáját. Igaz, kezdetben igyekezett jó színben feltűnni. S úgy lát­szott, az előző, leváltott igaz­gató tevékenysége nyomán ki­alakult zavaros helyzet meg­szűnik, sikerült is a vállalat­nak tervét teljesítenie. Történetünk hősének ettől megnőtt az önbizalma. Sza­badabban kezdett cselekedni, emiatt többen fel is jelentet­ték különböző járási szervek­nél. De Gubicza József akkor még védelmet kapott, többek között lapunktól is, hiszen a megyei tanácsnál és a járásnál rendes embernek tartották, bíztak benne. Ez ismét csak tovább növelte biztonságér­zetét, s nem lévő magas össze­köttetéseit hangoztatva, gyor­san lehullott róla a nyáías, megnyerő vezető álarca. „En­gem megerősítettek”, „két De élete delelőjére érkezett igazgatónk jól értett a „gazda­sági ösztönzők” alkalmazásá­sóhoz is. Szemléletesen bizo­nyítja ezt mostani vádlott­társához, Fülöp Lászlóhoz fű­ződő kapcsolata. Régi barátját 5 maga hívta a PEMÜ-höz és meg is tette a legmagasabb besorolással áruforgalmi osz­tályvezetőnek. Már a kezdet­ben ilyenformán tájékoztatta: „Az a szokás, hogy a dolgozók megfelezik a kapott jutalmat az igazgatóval”. S Fülöp — akinek áruforgalmazása nyo­mán nőttek a kötbérek — vet­te a lapot, íme, az elszámolás: április 4, 500, május 1, 700, augusztus 20, 800, október, 800. Belépése után, sorban ilyen összegeket kapott juta­lomként. A felét korrektül és diszkréten minidig átnyújtot­ta igazgatójának. Igaz, nagy­lelkű volt ő is, a decemberi 800- ból már egy fillért sem fogadott el, mondván: „Ezt te kaptad!” Gyümölcsözői együttműködé­sük a célprémiumok terén is hatásos volt: 1500, egy beton­keverőgép, 2000, egy szállító- szalag kölcsönbe szerzéséért, megint csak 2000 eternitcső vásárlásért. Természetesen fele-fele alapon. Szerepel azután még Gubi­cza listáján két stopperóra. 900 forintért eladta a vállala­tának — ő 60-ért vette ... Sa­ját magnóját kicserélte az üze­mével ... Deszkát, neoncsöve­ket vitetett haza lakására ... Kölcsönvett benzinjegyeket... Ám ami az emberi kapcsola­tok mélységesen humanista jellegét illeti, talán legszebb volt az a meghitt, majdnem családi viszony, amely Gubi­cza igazgatót sofőrjéhez, Kurtz Györgyhöz fűzte. Ez a fiatal­ember ugyanis gátlástalanul szolgálta őt, mindent elinté­zett. készségesen. Nem is hív­ták abban az időben másképp Solymáron, csak így: igazgató- helyettes. Igazán mulattató filmsztori hőse lehetne a fiú, ha ismét eljátszaná, hogyan tüntetett el egy solymári ház előterét díszítő kerti törpét, vagy egy másik virágágy kö­zepéről egy óriáskaktuszt Hipp-hopp varázslat: e szép díszek nem sokkal ezután a Gubicza család hajlékának fé­nyét emelték. Az ifjú s leendő vő igazán hajlandó volt sok áldozatra: főnöke autóvásárlásához is ő vett fel kölcsönt. De a hála sem maradt el, néhány hét múlva jelvényes „kiváló” dol­gozó lett. Ám a romantikus színezetű harmóniának disszo­náns hangzavar vetett vé­get: az após és vő jelölt össze­veszett. S amikor Kurtz szel­lőztetni kezdte gazdája gya­nús üzelmeit az egész község­ben, Gubicza rágalmazásért pert indított ellene. De ki ismerhette e derék pi­lótánál jobban a valóságot? Bizony, a „rágalmak” sorra be­igazolódtak. S ezzel nemcsak hogy betelt a mérték, de fel­tartóztathatatlanul ki is csor­dult a pohár: a túlságosan hosszú türelmi idő után, mag«. a1 párt derített fényt e gusz-: tustalan s visszataszító üzel- mekre. Kettétört egy „szépen ívelő” karrier: Gubicza Józsefet a párt szocialista vezetőhöz méltatlan magatartása és cse­lekedetei miatt kizárta tagjai­nak sorából. Javaslatára, ezt követően a megyei tanács pe­dig fegyelmi úton elbocsátot­ta. © De történetünk hőse — mint egész életében — ezek után is a felszínen tudott maradni, Hiába, úgy látszik, a sors re­ze t ő n e k teremtette. Mi­után ugyanis kénytelen volt elbúcsúzni az igazgatói szék­től, egy háziipari szövetkezet­nél tűnt föl; itt alkalmazták részlegvezetőnek. Nemsokára kisebb szünet következett: né­hány hét a hűvösön. Most pe­dig, hogy a bíróságon soroza­tos csalásai és a társadalmi tu­lajdon hűtlen kezelése miatt per indult ellene, ismét csak vezető munkakörben te­vékenykedik. Mégpedig a Pest megyei Ruhatisztító és Szol­gáltató Vállalat központjában. Hát nem csodálatos? Bizony, bizony, nagyon Igaz­nak tűnik a régi szólásmon­dás: az igazság malmai lassan őrölnek. Hetes! Ferenc Pál FELVESZÜNK villanyszerelőket és segéd­munkásokat budapesti munkahelyre. Teljesítménybér. Vidéki dolgozók részére a jogosultságtól függően különélés! pótlékot és szállást biztosítunk. JELENTKEZÉS: r EM Villanyszerelőipari V. 1. sz. Szerelőipari Üzeme Budapest VI., Mozsár u. 16. I *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom