Pest Megyei Hírlap, 1968. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-15 / 63. szám

t968. M \RO v PENTEK VL 31 m revet xSCírlao HÁROM KÖZSÉG JELÖLTE Ne kiváltságot várjanak - segítséget! Beszélgetés Ihászi Józseffel — őszinte leszek: nem irigylem! Vállalni három tele­pülés gondját, a megyei ta- nácstagságot, viszonylag isme­retlenül ... Ihászi József elneveti magát. — Ismeretlenül? Ezt azért nem mondanám. Igaz, hogy nem olyan nagyon régen élek ezen a vidéken, de hogy úgy­mondjam, hivatalból is sok emberrel, témával és gonddal kellett ismerkednem. A Da- basi Járási Pártbizottság első titkári beosztása megköveteli az alapos tájékozottságot. — Maradjunk hát ennél a témánál: mit tud válasz­tóiról, akik most megyei tanácstagnak jelölték? — Megemlítek néhány ap- róbb-nagyobb ügyet. Az Örké­nyi Béke Tszcs-nek azt a ta­nácsot adtam, hogy ne mond­janak le a sertéstartásról. Igaz, hogy alaposan megtize*- delte állományukat a járvány, fél év múltán mégis érdemes volt ismét nekivágni. Téves az a nézet, hogy ma ezt a jószá­got csak ráfizetéssel, haszon nélkül lehet tartani. Másutt azt ajánlottam, hogy kajszi- barackot telepítsenek. Ez olyan gyümölcs, amely nyers állapotától a dzsemmig és a cefrégi mindenre hasznosítha­tó. Hernádon kevés volt az ember, jószóval, meggyőzéssel igyekeztem magam is segíteni abban, hogy minél többen ke­rüljenek a tsz-kapuján belül. Támogattam, s a magam lehe­tőségei szerint segítettem hű-* tőházépítő akciójukat. Kár, hogy az idén nem foghatnak hozzá. — Térjünk a nevezetes napra, a jelölés izgalmas Óráira. 1 hsí.ias:: ­— Azt mondtam, fordulja­nak bizalommal hozzám és én segíteni fogok olyan bajok, gondok orvoslásában, amelyek összeegyeztethetők elveimmel. Ne kiváltságot, a szónak rossz értelmébe vett protekciót vár­janak tőlem. Akkor és ott se­gítek, ahol ennek emberi vagy közösségi indokát is megtalá­lom. Azt sem hallgattam el, hogy ebben a járásban 15 tele­pülés lakosairól van szó. S nekem nemcsak választóim, a három községbeliek kedvesek. Ennek ellenére, ha megválasz­tanak, mindig szakítok majd időt arra, hogy egyéni ügyeik­kel, megoldatlan gondjaikkal foglalkozzam. — Mit jelent a megyei tanácstagság? Azonkívül, hogy vitathatatlanul újabb tehertétel. — Hogy is mondjam? ... Lehetőséget ad arra, hogy sür­gős járási ügyeket, terveket előbb megvalósíthassunk. Ily módon segíti azt a munkát, amelyet mint járási első titkár végzek. Nagy öröm, hogy ma már nem beszélhetünk mun­kaerőfeleslegről, de azért van mit tenni. Különösen az olyan túlontúl szerteágazó tsz mel­léküzemágakat ellenezzük, amelyeknek az égvilágon sem­mi köze a gazdasághoz. — Mire gondol? — Például a budapesti hi­dak festésére vagy a hipós- üvegek töltésére. Ezeken a he­lyeken amúgysem a tsz-tagság keresi a kenyerét, rendszerint pestiek. Ezzel szemben jó vá­lasztás, hogy a táborfalvi asz- szonyoknak varró munkát sze- reztek, s bedolgozó rendszer­ben tudnak kenyeret biztosíta­ni. Dologidőben ezek az asz- szonyok erejükét", s' idejüket a gazdaság szolgálatába állíthat­ják. — Mennyire kisemberek? ismerik a A festő tanította — járni Zebegény egyik idegenfor­galmi nevezetességét, a múlt év augusztusában megnyílt Szőnyi István Emlékmúzeu­mot havonta átlagosan ötszá­zan tekintik meg. Így hát cseppet sem csoda, hogy ven­dégek most is vannak. Egyi­kük fiatal lány — név sze­rint Kocsis Judit — otthono­san mozog a múzeumi tárló­vá változott műteremben. — De még mennyire, hogy otthonosan, hiszen apró gye­rekkorom óta ismerem ezeket a szobákat — mondja, s az­után kis szünetet tartva hoz­záteszi — keresztlánya va­gyok. Érdekes véletlen, ezt ho­gyan is szabadna elszalaszta­ni. — Az anyám főzött Szőnyi bácsiéknak. Itt laktunk mi is. Szerette a gyerekeket, persze, mindig körülötte lábatlankod- tam. Csaknem valamennyi képének láttam a születését. Még karonülő koromban en­gem is lefestett. A kerti pádon tart Szőnyi néni. Azt a képet emlékül kaptam, mondták — ez a nászajándékom. Festményeket mutat, olya­nokat, amelyeknek készülését végignézte. Majd ismét egy gyermekkori emlék. — Mondják, nagyon lusta baba voltam, semmi kin­csért sem akartam men­ni. A gyomromat viszont szerettem, ezért tudott Szőnyi bácsi megtanítani járni. Ami­kor reggeliztek és én ott vár­tam, hogy anyám végezzen a munkával, kiflivéget kínáltak. A kedvencemet. Választhat­tam. Vagy megyek érte magam, vagy pedig hiába áhítozom utána. Hát inkább mentem. Ezután már minden reggel így játszott velem és néhány nap alatt megtörtént, amit anyám azelőtt sehogyan sem tudott elérni. Mentem. Megta­nultam járni... Ismét a képeket nézi. Ki tudná megmondani, hányad­szor jár a múzeumban Kocsis Judit... (A fotón: szemben.) A múzeumban? Dehogyis. Szőnyi bácsinál. (szántó) Ifjúság, romantika, egyéniség — (Elneveti magát.) — Most olyan válaszra vár az újságíró, hogy: „már messziről megsü- vegelnek az emberek”. Lehet, hogy ez hatásos lenne, én mégis egyszerűbben fogalma­zok. Először szokatlan volt, most már tudomásul veszem, hogy az emberek legbensőbb családi gondjaikat is megoszt­ják, s tanácsokat kérnek tő­lem. Ahol lehet, segítek. Hi­szen én is apa és férj vagyok, aki ismeri a családi élettel és neveléssel járó sokféle örömet és apró-cseprő bánatot. — A jelöléssel tehát elé­gedett? — A jelölő gyűléssel? Igen is, meg nem is. Örömmel ta­pasztaltam, hogy az őszinte szavakat, azt, hogy nem ígé­rek különleges kiváltságokat választóimnak, elismeréssel fogadták. Jólesett a támogató, bizalmat előlegező sok felszó­lalás, mégis hiányoltam, hogy nem léptek fel velem szem­ben valamilyen követelmény­nyel. örültem volna, ha a nagy nyilvánosság előtt is be­avatnak egy-két megoldásra váró ügyükbe, de hát legköze­lebb majd jobban megy ez is. Persze, a végső választ vasár­nap adják meg jelölőim, ami­kor a szavazáson eldől, méltó­nak tartanak-e az új posztra. —tgy— SOK SZÁZ IFJÜSÁGI KLUB született szerte a me­gyében és az országban. A helyiséghiány mindenütt nagy gond, a berendezéshez szüksé­ges pénzben sem bővelkednek sehol, s mégis gomba módra szaporodnak a fiatalok közös szórakozását, együttlétét szol­gáló szervezetek. Különösebb központi szervezés sem segí­tette létrejöttüket: a legtöbb helyen a helyi KISZ-isták áll­tak össze, s némely idősebb gazdasági vezető, pedagógus segítségével teremtették meg, amire vágytak. Mert az ifjú­sági klubok valóban a fiatalok kedvére valók. Hány és hány klubhelyiség volt és van ma is, amely üre­sen tátong, pedig minden meg­volna hozzá, hogy a fiatalok, jól érezzék ott magukat. Csak éppen az hiányzott, ami min­den fotelnál, játékasztalnál, hangulatlámpánál fontosabb: a szel.em, a légkör, a hangulat, amely odavonzza a fiatalokat. Az igaz, persze, hogy egy tár­saságnak saját magának kell megteremtenie a megfelelő légkört, de az is igaz, hogy a fiatalok többsége önmaga nem képes erre. Kiemelkedő nép­szerűségé tudásúi vonzó veze­tők, akik szintén a fiatalságból, kerülnek ki, egy-egy ilyen if­júsági klub motorjai. SOK KISZ-SZERVEZET példáját idézhetnénk, ahol éve­kig nem ment a munka, aztán választottak egy új titkárt, s a KISZ-szervezet élni kezdett, a sokáig passzivitásuk miatt szidott tagok lelkessé váltak. Kialakulatlan életszemléle­tű fiatalok számára nagy je­lentősége van az érzelmi mo­tívumoknak. Romantikát vár­Április elsején indul a SZOT kedvezményes tüzelőakciója Foto: Gábor A SZOT a Belkereskedelmi Minisztériummal egyetértésben az idén is megszervezte a ked­vezményes tüzelőakciót. Az előkészületek után már meg­kezdődött az utalványok szét­osztása, s március végéig fo­lyamatosan valamennyi üzem megkapja az utalványokat. A kedvezményes akció hi­vatalosan április 1-én kez­dődik, azonban az előbb jelentkezők megrendelé­seit korábban is elfogad­ják. Az idén 850 millió forint ér­tékben, mintegy 240 000 vagon tüzelőanyagnak megfelelő, 1,4 millió utalványt bocsátanak ki. Az ez évi mennyiség lehe­tővé teszi, hogy egy dolgozó több utalványt kaphasson. Az idén kétféle, 600 és 900 forin­tos utalványt adnak ki. Mind­két névértékű utalvány — a telepi készletektől függően — bármilyen tüzelőanyagra be­váltható. Tűzifa és koksz minden mennyiségi korlátozás nél­kül vásárolható az utalvá­nyokra. Az utalványok árát hathavi egyenlő részletekben vonják le. A kedvezményes tüzelőakció zavartalan lebonyolítása érde­kében az utalványokat dekád- ütemezéssel látják el, s a fel­tüntetett határidőkhöz az ál­lami és a földművesszövetke­zeti tüzelötelepek ragaszkod­nak. A SZOT tüzelőakciója a tavalyihoz hasonlóan szeptem­ber 30-án záruL nak, s őszinte választ kérdé­seikre. A száraz, bürokratikus magatartás rendkívüli módon taszííja őket. S előfordul, hogy egy-egy „színes egyéniség" rossz ügy számára nyeri meg őket. A még mindig fel-feltü- nedező galerik legtöbbször egy-két vezéregyéniség körül szerveződnek. Ők nem szóla­mokkal operálnak, nem úgy toborozzák maguknak a híve­ket. S a galeri vezetését nem fáradságbs munkának tartják, hanem örömüket lelik benne. Vajon nincsenek-e legalább ennyire vezetŐKépes fiatalok azok között, akik a jóra, a szépre, a társadalmilag hasz­nosra tudnák tanítani és szer­vezni társaikat. FELTÉTLENÜL VANNAK ILYEN FIATALOK. Nem is kevesen! Sajnos, sok helyütt éppen azért szorítják háttérbe őket, mert „kilógnak a sor­ból". Egyéniségek, tehát más­milyenek, mint társaik. Alap­jában ugyanazt akarják, amit a nagy többség, de ezt más módszerekkel próbálják elér­ni, megközelíteni, vagy éppen más kifejezésekkel hirdetik. Üj generáció lép majd az idősebb helyébe, már csak azért is fontos, hogy segítsük az ifjúság között a vezető egyéniségek kibontakozását. Számos ifjúsági brigádot, KISZ-szervezetet neveztek el szerte az országban Ságvári Endréről, Kilián Györgyről, Kulich Gyuláról, Pataki Ist­vánról és hős társaikról. Egy nép történetébe vonultak be ők, akiket nagyon fiatalon ért a fasiszta hóhérok bárdja. Sok­sok társukat ragadták maguk­kal az illegális harc nehéz vi-, szonyai között is a társadalmi haladásért folytatott úton. Nagy egyéniségek voltak, de áldozatos és alázatos harcosai az eszmének. Ma az országot vezető kommunisták között a legtöbben szintén már if­jú korukban kitűntek tár­saik közül. Tekintélynek örvendtek közöttük, hall­gattak a szavukra, nem­csak a fiatalabbak, hanem az idősebbek is. A párt felelős­ségteljes feladatokkal bízta meg őket, s így ők válhattak egy egész nép vezetőivé. Igaz, ma mások a körülmények. De vajon fiataljaink között nem akadnak-e olyanok, akik kivál­nak társaik közül? Bizonyára igen. S akadniuk is kell, hiszen a jövő vezető posztjait ők fog­ják betölteni. NAGYON SOK SZÓ ESIK arról, hogy mit tudnak a mai fiatalok. Különböző érdemje­gyekkel, tanulmányi verse­nyekkel le lehet mérni, hogy ki mennyit tanult. Arra azon­ban már kevesebb figyelmet fordítunk, hogy közülük ki mennyit ér. Bármennyire meg­növekedett fontossága van ma a tudásnak, nem szabad hát­térbe szorulnia az emberré vá­lás egyéb kritériumainak. A fiatalok közösségei képesek ar­ra, hogy segítsék ebben egy­mást. Több segítség és mennél kevesebb, merev gondolkodás­ból fakadó beavatkozás a fia­talok hasznára válik. Az ifjú ember szárnybontogatása köz­ben segítsünk a helyes repülé­si irány megválasztásában, de ne nyessük meg szárnyait. Szárnyaljon csak nyugodtan a mai ifjúság, végtére is hazánk felett szabad az ég. P. I. Egy ember, tíz funkció? Két, szakmáját teljes szívvel és felvilágosult értelemmel sze­rető, kiválóan művelő falusi iskolaigazgatóval ismerkedtem meg a közelmúltban. Abban is egymásra emlékeztettek, hogy mindketten aktívan politizáló, figyelemreméltó szociológiai munkát is végző, közéleti ér­deklődésű emberek. E kiváló tulajdonságaikkal az új, prog­resszív vidéki értelmiségi típu­sát jelenítik meg. Amikor konkrét társadalmi tevékenységükről kérdeztem őket, meglepődve hallottam a következő két felsorolást: Az Örkényi általános iskola igazgatója községi tanácstag, vb-tag: járási tanácstag és a járási művelődésügyi, valamint a járási gyermek- és ifjúságvé­delmi állandó bizottság elnöke; községi alapszervezeti párttit­kár és községi csúcstitkár; a pedagógusok járási szakszer­vezeti bizottságának bér- és munkaügyi felelőse; takarék­szövetkezeti igazgatósági tag; az általános fogyasztói és érté­kesítő szövetkezet igazgatósági tagja. Az ipolydamásdi általános iskola igazgatója a pártvezető­ség szervezőtitkára; politikai iskolai vezető; községi tanács­tag, vb-tag; iskolai egyeztető­bizottsági elnök; a járási hon­ismereti akcióbizottság elnöke; a községi népfrontbizottság el­nöke; tagja különböző szakmai munkaközösségeknek; tűzoltó­testületi vezetőségi tag. A felsorplás, azt hiszem, ön­magáért beszél. Miért Van ilyesmire szükség? Egy-egy pe­dagógusra, ráadásul iskolaigaz­gatóra, akinek fő tevékenysége a tanítás és nevelés, és az is­kola összefogása, miért kell ennyi mindent ráruházni? Ez a szemlélet nem becsüli eléggé sem a pedagógus eredeti hiva­tását, sem társadalmi, közéleti tevékenységét, — hiszen köny- nyen kiszámítható, hogy a fel­sorolt megbizatásainak aligha tud rendesen eleget tenni. Ez a szemlélet már azért is rossz, mert ahelyett hogy felkutatva, vagy megteremtve az érdeklő­dést, új embereket vonna be a közéletbe, szinte visszaél mások meglévő társadalmi ügyszeretetével. És káros, mert félő, hogy elbürokratizálja az addig élő. eleven, alkotó szak­mai és társadalmi buzgalmat. Ha egy emberre valahol eny- nyi feladatot hárítanak, akkor az illető ott mások helyett dol­gozik, akkor ott a többiek passzivitásában keresendő a hiba! P. A. Tanuljunk meg vásárolni! Erdekődéssel olvastam a Pest megyei Hírlap szerdai számának kitűnő cikkét, melyre már a címe is felhívta a figyel­mem. „Kit szidjon a fogyasztó?" — ez volt a cikk címe és érthető a felkelt ér­deklődés: valóban, kit is kell nekem fo­gyasztói minőségemben szidalmazni? Jó dolog, hogy ilyen problémáimban is eligazítást kapok a sajtótól. A cikk érdekes volt, okosan érvelt, és felvilágosított, hogy egy-egy hibás áru­ért leginkább a gyártó céget, kisebb mértékben a forgalomba hozó kereske­delmi vállalatot illik szidni a korszerű fogyasztónak az új gazdasági mecha­nizmusban. E tétel megdobogtatta a szí­vemet. Ezek szerint én az ómechaniz­musban is az új mechanizmus szerint szidalmaztam. Soha eszembe sem jutott, hogy a gyerekem cipőjéről első nap le­váló talp miatt a rendszert, az ENSZ- közgyűlést, vagy a győri vagongyárat ócsároljam. Ilyenkor mindig a tárgyban illetékes cipőgyár és cipőbolt jutott eszembe, őket illettem olyan kitételek­kel, melyek egy modern beat-versnek is dicsőségére váltak volna. Ettől azonban — legalábbis a régi mechanizmusban — a cipő semmivel sem lett jobb. Időnként belestem a cipőbolt ablakán és sajnál­kozva állapítottam meg, hogy szidal­maim itt sem valósultak meg, mert a mennyezet nem szakadt le és az eladók is tökéletesen kiegyensúlyozottnak tet­szettek. Most szűkül a kör. Figyelnem kell a márkát, és a kereskedelmi vállalatot és szidalmaim özönét konkrét irányba kell terelnem. Tehát, hogy a gyerekcipő példánál maradjunk: ezután nem az egész magyar cipőipart, hanem csak azt az egy gyárat, sőt annak is csak a szóban forgó cipőt gyártó telepét, nem az egész kereskedelmet, hanem csak az il­letékes kereskedelmi vállalatot és an­nak is csak azt a bizonyos boltját kell emlegetnem és bizonyos cselekvésre ösz­tönöznöm. Es nemcsak szidnom kell, hanem büntetnem is! Durcásan elhatároznom, hogy ennek a gyárnak, ennek a telepe által, ebben a boltban forgatómba ho­zott cipőjéből legközelebb az vásárol­jon, akinek kötéltáncos volt a nagy­nénikéje. Legközelebb egy másik gyár, másik boltban forgalomba hozott cipőjét ve­szem, és ha az is rossz, akkor megyek mindaddig, amíg az összes gyárat nem szidalmaztam. Szerencsére sok gyár van, sok teleppel és amíg mindet vé­gigjárom csak felnő az a gyerek és ezzel a gyerekcipő probléma meg is szűnt. Közben persze'mások is hasonlókép­pen cselekednek és ebben a nagy dur- cás körforgásban a gyárak szeme sem rebben, mert egy elvesztett vevő helyett jön a másik. Pontosan úgy, ahogy az eddigi Közért fiókomban jártam. Ügy véltem, hogy az új mechanizmusban nem elégedhetem meg csupán a szidal­mazással, ezért a tízezredik nyomatékos figyelmeztetés után bejelentettem, hogy a jövőben egy másik fiókot tüntetek ki bizalmammal. Az illetékes kereskedel­mi dolgozón semmiféle elváltozást nem tapasztaltam. Nem fakadt sírva, nem omlott a lábam elé, csak szkeptikusan megjegyezte, hogy mehetek ahová aka­rok, de ha nem tudok dönteni, ő adhat néhány tanácsot. Mondtam, hogy erre nincs szükségem és elindultam egy másik Közért felé. Amint beléptem a boltba éppen azt hallottam, hogy egy vevőtárs fennen hirdette; törjön le a lába, ha még egyszer beteszi, majd mo­dern szidalmakat hangoztatva elindult az én elhagyott Közértem felé. Ezért gyanakszom én emberek, hogy csupán a szidalmazással és a duzzogás- sal nem megyünk semmire. Hiába ajánlja nekem az idézett cikk, hogy ta­nuljak meg vásárolni, és éljek a jo­gaimmal. Nem akarok bolygó hollandi lenni, nem óhajtom azt elérni, hogy egy-egy vásárlás napokig tartson, amíg megtalálom azt az üzletet, ahol a leg­olcsóbb és a legjobb árut kaphatom. Mert biztos, lesz ilyen bolt. En odajá­rok, elmondom barátaimnak, azok to­vábbadják, mire a felfedezett bolt előtt óriási tömegek tolonganak, ettől a bolt nyilván rossz lesz és kezdhetjük az egé­szet elölről. En nagyon örülök annak, hogy piaci tényező lettem, egy piciny csavarja a kereslet nevű gépezetnek. Hajlandó is vagyok megtanulni vásárolni, különö­sen, ha erre egyre gyakrabban hívják fel a figyelmem. Csak attól félek, hogy a jövőben, ha a helyzet nem változik lényegesen, magamat szidalmazhatom: nem ty^iltam meg jól vásárolni, hogy az a... ősz Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom