Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-27 / 48. szám

1968. FEBRUAR 27., REDO rest UECtEI 3 Autógyári hétköznapok (2.) Pénz, pénz, Annak számára, aki éppen csak odafigyel a beszélgeté­sekre, anélkül, hogy lényegük megértését erőltetné, úgy tűn­het: sokat emlegetik manap­ság a pénzt az autógyárban. Igen, látszatra, első hallásra csak pénzkérdés: bér javítási lehetőség, ebédpénz, túlóradíj stb. Persze hiba lenne azt ál­lítani: a pénznek másodrendű szerep jut az autógyáriak éle­tében. Án hiba lenne nem lát­ni : nem csak pénzről van itt szó. Sokkal többről: elvek­ről, tudatos ffyakorlatról, melvnek — végső soron — az a célja, hogy feloldjon ma még meglevő, ún. belső fe­szültségeket © Mondatok, kommentár nél­kül: — Miért kapott többet a karbantartó gyáregység, mint a többi? — Miért nem adtak eddig a motorgyáriaknak is bérjaví­tást? Másutt már megtörtént, itt meg... — Miért kellett változtatni az ebédhozzájáruláson? ■— Miért lehet többet túl- práztatni kötelezően, mint ed- fiig? A válasz természetesen már nem fér bele egy-egy mondat­ba. Kérdezni ugyanis köny- nyebb. A felelethez már el kell mondani az előzményei­ket, az összes körülményt is. Kezdjük tehát az ez évi bér- fejlesztéssel. A ffyár pártbi­zottságának határozata világo­san és közérthetően megfogal­mazta hónapokkal ezelőtt a bérpolitika elveit. E hatá­rozat alapján dolgozták ki a gyár illetékes szervezetei a gyakorlati megvalósítás mód­ját. Summa summárum: 6,5 millió forintot fordíthatnak ebben az esztendőben kereset- növelésre. Ebből 3,2 milliót január elsején szétoszthattak — feltételes .mód, mert nem mindenütt hajtották végre —, 2,2 millió az ún. mozgóbér, az­MAGYAR P.tMUTIPAR Budapest (IV. Újpest, Erkel u. 30.) felvesz _ 16. életévüket betöltött lányokat és 18. életévüket betöltött férfiakat. Szállást Bp.-hez közeli községben biztosítunk Alumíniumgyár FELVÉTELRE KERES férfi és női segédmunkásokat, két műszakra, gép- és gyors­írónőket. liftkezelőt Űtiköttséq vállalati része meqtérítve. Megközelíthető: Rákosvárosi vasútállomástól öt perc a 67-es villamossal. Budapest XIV., Erzsébet klr.-né út 67 — 61. Munkaerőgazdálkodás IPARI TANULÓKAT SZERZŐDTETÜNK az 1968/69-es tanévben ács, bádogos, burkoló, festő villanyszerelő víz-gázszerelő és kőműves szakmában. A kőműves szakmában szállást, étkezést nyújtunk. Jelentkezés — előjegyzés: „Április 4" Ktsz Magasépítő Bpest Vili., Auróra u. 23. Munkaügyi Osztály az az év közbeni célfeladatok, jutalmak pénzügyi alapja, s 2,1 millió forint a nyereségnö­velés. A rendelkezésre álló pénzt igyekeztek úgy felosztani, hogy megkezdődjék — mert érthetően ehhez évekre van szükség — a gyáron belüli bérfeszültségek feloldása. Ezért kapott többet a karbantartó gyáregység; itt voltak a legin­kább elmaradva, s ez forrása volt a munkaerő-vándorlás­nak. Miért . nem került sor február közepéig a motorgyá­ri bérfejlesztés felosztására? Azért, mert a motorgyáriak vitattak több tényezőt, s mint kiderült: az igazság mellettük szólt. Ugyanakkor azonban: ha ez a szakszervezettel közös megbeszélés alapján történik, kevesebb lett volna a dolgozók között a félreértés és félrema­gyarázás, mert választ kap­hattak volna a miértre. A gaz­dasági vezetők egy része — s ez nemcsak a motorgyári ta­pasztalatok alapján érvényes — azonban ma még nem él ezzel a fontos, valóban kollek­tivitást jelentő lehetőséggel. © A gyár üzemgazdasági fő­osztályának vezetője, Mohai Lajos azt mondja: — A párt- bizottság határozata nagyon érthetővé tette a bérpolitika elveit. A gyakorlati megva­lósítás persze, nehezebb. Mi­ért? Azért, mert például az igazgatósági épületben több fő­osztály nem adta ki a ren­delkezésére bocsátott pénzt; nehéz, legalábbis szokatlan megmondani ötven ember előtt, hogy miért az a három kapott fizetésemelést, aki ka­pott, s miért . nem mások. A személyre szóló „bérpoliti­ka” kérdése ez, s nehezebb, mint az általános bérpoliti­kai elvek megfogalmazása. Hat még ma is az egyenlősdi szemlélete, a fizetésjavítás­ban megnyilvánuló „jótékony­kodás”, holott ez, mármint a fizetésemelés, bérjavítás, nem szociális stb. segély, hanem a munkát honoráló járandó­ság. A januártól rendelke­zésre álló 2,2 millió forint általában minden ötödik em­bernek többet biztosít. (El­vünk ugyanis, egyetértésben a szakszervezettel, hogy ötven fillérnél kisebb órabérjaví­tást ne 'adjanak senkinek.) Megértetni azonban, hogy oz alapbér rendkívül fontos té­nyező a munkaerő stabilizá­lásában, a vándorlás csök­kentésében, nem is olyan könnyű. A gyáregységek, s más részlegek egy részénél ugyanis tapasztalható óvatos­kodás: tartalékolnak, inkább nam adják azt sem ki, amit kiadhatnának. Ez már nem szűkén vett bérkérdés: poli­tikai kérdés is, hiszen a bér a munkahelyi hangulat, lég­kör alapvető formálója. A túl­zott takarékoskodás ugyan­olyan hiba, mint a nagyvo­nalú adakozás; a gyárnak a 6,5 millió forintos kereten belül nincs szüksége semmi­féle túlzott megtakarításra. Ami adható az embereknek, azt kapják is meg! © Érdekes: a kollektív szer­ződés tervezetének megvita­tásakor a bérkérdés alig sze­repelt témaként. A munka­ruha és a túlóra volt a két legvitatottabb témakör. Most mégis a bérről esik sok szó. Miért? Azért, mert az Szövőátképzős munkakörbe 16 éven felüli fiatalokat AZONNAL FELVESZÜNK Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés levélben: HAZAI PAMUTSZÖVÜGYAR Bpest IV., Baross u. 99. pénz elveken nem volt vita, a gyakorlat azonban azt bizo­nyítja, hogy bátrabban, ön­állóbban lehetne élni az adott lehetőségekkel; a meglevő pénz csakis így lesz valóban ösztönző, serken tő erő, s így ér véget a hosszú éveken át kényelmet adó egyenlősdi. Mert igaz: kényelmes volt mindenkinek, vagy majd­nem mindenkinek adni tíz­húsz fillért. Kényelmetlenebb most nem adni öt embernek, tíznek, de aki kap, az való­ban érzi, hogy kapott, mert órabére ötven-nyolcvan fillér­rel, sőt, egy forinttal is nőtt. Ez a kényelmetlenebb, azonban ez az igazságosabb. És bármeny­nyire is sok szó esik a pénz­ről a gyárban, a lényeget, azt, hogy egy igazságosabb, a munkát sokkal jobban ér­tékelő bérezési elv érvénye­sítése kezdődött el, még a nagyobb többség nem érti. Csak a gyakorlat győzheti őket meg. Ehhez azonban az kell, hogy a gyakorlat a'z elvekkel összhangban legyen. Mészáros Ottó (Következik: MUNKAIDŐ, TÜLÖRA, EBÉDPÉNZ) Sok évtizedes orvosi szolgá­lat, hosszú idejű gyógyítás az öreg Rókusbán, olyanná te­szik környezetet, mint az ott­hon. Ettől az otthontól bú­csúztatták tegnap a nyugdíj­ba vonulókat. Dr. Békés Zol­tán megyei főorvosnak jutott a megtisztelő kötelesség, hogy elköszönjön. Egy egész élet munkásságára gondoltak köz­ben a pihenőbe vonulók: Dr. Schilling Béla egyetemi ma­Tanácskozás • Gödöllőn Tegnap délelőtt megkezdő­dött a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen a felsőoktatási diákotthonok és kollégiumok igazgatóinak, valamint a diák- bizottságok képviselőinek ta­nácskozása. A konferencia ma tovább folytatja munkáját, s holnap délutánig számos elő­adás hangzik el a felsőoktatás fejlesztésének időszerű kérdé­seiről, valamint a nevelőmun­ka tennivalóiról. Keresztyén békevilággyűlés Prágában Március 31-től április 5-ig Prágában tanácskozik a III. keresztyén békevilággyűlés a .,Keressétek a békességet, és kövessétek azt — mentsétek meg az embert, a béke lehet­séges” fő téma jegyében. A magyarországi református, evangélikus, baptista, metho- dista és orthodox egyházak, va­lamint a szabadegyházak a III. békevilággyűlésen 40 tagú kül­döttséggel vesznek részt. gántanár, dr. Czeyda-Pom- mersheim Ferenc kandidátus és dr. Götze Árpád kandidá­tus. A róluk készült tegnapi felvétel a bizonyítéka, hogy a megható percekben is a meg­szokott életörömmel, jóked­vűen fogadták a még hosszú életre vonatkozó jókívánságo­kat S. U Foto: Gábor — Nem külön mynka az ne­kem, hanem- természetes. Szí­vesen csinálom. Eddig hattól kettőig dolgoztam, s utána fél négyig ráértem. Most, hogy megváltozott a munkaköröm, másképpen lesz. Egyébként nagyon rendes az öttagú veze­tőség nálunk, lehet rájuk szá­mítani, sokat segítenek. A mi alapszervezetünk a legnagyobb a nyolc közül — mondja kicsit büszkén, — ötvennégy pártta­gunk van. Megtudom, hogy 1951 óta dolgozik a Mechanikai Művek­ben. Tizenhét éves korában lé­pett be a pártba és négy éve titkár. Vajon a család nem pa­naszkodik, hogy sokat vál- . Iáit magára? — A férjein megért. Ö is — Csak este kilenc után ju­tok hozzá. Annak örülök, ha rossz a televízió műsora, leg­alább nem fáj a szívem, hogy nekem tanulnom kell. Nagyon örültem, amikor a kollektív szerződés vitájánál éppen az igazgató ragaszkodott ahhoz, hogy aki tanul, az megkapja a fizetett tanulmányi szabadsá­got. — Nem érzi, hogy fáradt? — Vizsgaidőszakban nagyon érzem. De aztán elmúlik. Ti­zenhat éves korom óta dolgo­zom, megszoktam a munkát, s mellette a tanulást is. Mindig jártam szemináriumra, voltam öthónapos pártiskolán, vala­hogy nem is tudom egymástól elválasztani ezeket a dolgo­kat... . Soős Ibolya „Nékem nincs olyan szerencsém...“ — Made in Hungary — mondják kánonban a csinos bemondónők, a Ma­gyar Rádió könnyűzenei bemutatóján Székesfehérvárott. — Itt nálunk, Magyarországon gyár­tották. Ez azt jelenti — mondja meg­hökkentő szellemességgel az ismert színész, aki jelen esetben olyan játék és hoppmester szerepét tölti be a szín­padon. Aztán 12 csinos székesfehérvári lány segítségével megválasztják a kö­zönségből a zsűrit, kezdődjék a játék! És mi itt a szobában nézzük és hall­juk, mi történitott a színpadon. Persze, mi sem vagyun™ kezdők, San Remón és a magyar táncdalfesztiválokon edződ­tünk. Már izmosak vagyunk lélekben és fülben, rutinírozottak a zenei irányza­tokban. Papírt, ceruzát veszünk elő, el- heveredünk az asztal mellett, a földön, a rekamién. Ilus néném beleül a képernyőbe, rö­vidlátó, szegény. Szólok neki finoman, tapintatosan. Égy huppanással vissza­jön Székesfehérvárról Pestre, sértődöt­ten. A kisfiam gitárral szeretné kísérni Kovács Katit, kérem, ne ma. Talán majd holnap. Megjörínek az öcsé *:ék később a szomszédék. Csörög a fekete­kávés kanál, szürcsölünk. A nővéremnek Zalatnay Sarolta tet­szik, abban a magyaros huszár-ruhá­ban, mert az első udvarlója huszárőr­mester volt. Azonnal húz egy vonalat a Zalatnay neve mellé. A szomszédok halkan, pianóban ösz- szevesznek, mert nem tudják eldönteni Voifch Ági pizsamában van-e, vagy odesszai matróznak álcázta magát. Ne­vét, természetesen, azonnal kihúzzák a listáról. — És az a bohóc? — kérdezi öcsém, tele szájjal röhögve. De én a hölgy ne­vét nem merem leírni, bár ott a szobá­ban többször is elhangzott. Aztán ezt a szép leányzót is abcugolták ők, ketten. a feleségével. — Aradszky! Most jön a kis Aradsz- ky — kiabálták együtt, mert neki min­denki örül, neki mindenki húzott egy jó vastag vonalat. Jó ez a „Szomszédasz- szony-szám” — mondogatták. Közben szép csendben megszámoltam a vendégeket Velem együtt kilencen voltunk. És a kilencből hat botfülű! Sü­ket, mint az ágyú! És teljes zűrzavar, és teljes kakofónia. Mondom is a fele­ségemnek, hogy: Ilus néni az Isten áldd meg a magyart sem tudja eldúdolni hi­bátlanul. Ha énekel, mindig röhögés fog el. Feleségem letorkol. — A hallás fejleszthető, ezt légy szí­ves tudomásul venni. — Ha a fülkagylóban azok a bizonyos húrok összenőttek, akkor az isten sem tud segíteni Ilus nénémen és máson sem —, vetem közbe bátortalanul. — Persze, mert csak te tudsz min­dent. És mindenkinél jobban ... Aztán repült a világűrben az Orion. Aztán megint „Zúgtak a haran­gok ...” Akkor, a második félidőben belém mart a félelem és a kétség. Istenem, ha itt a mi szobánkban ez történik, akkor mi történik a közönségből demokratiku­san megválaasztott tizenkét zsűritaggal? Mondjuk, ha csupán csak — optimáli­san számolva is —•, hét botfülű közülük. Hiszen előtte nem volt halláspróba. Ar­ra pedig nem is mertem gondolni, mert kivert a hideg verejték, hogy mi tör­ténne akkor, ha mind a 12 zsűritagnak rossz volna a hallása? Ha, teszem azt. mind a tizenkét ember élvezettel, arc­rándulás nélkül tűri, amikor a íeköz- mált lábas fenekét konyhakéssel va­karják és ugyanez a tizenkét ember sakkot kap, ha Frank Sinatra, vagy Greco énekel? De mi történik abban az — optimá­lisan legjobb — esetben, ha tizenkét emberből hat tisztán, hat pedig falsul dúdol szerelmese fülébe. A probléma megoldását csak a valószínűségszámí­tással tudnám megoldani. De azt már rég elfelejtettem. Ott maradtam tehát remegve, kétségek között; mi lesz nem­zetem könnyűzenei érdekeivel? Termé­szetesen senki sem tudta, mi dúl ben­nem, nem akartam pánikot kelteni. A mindentudók bölcsességével néztem vendégeimre és közben arra gondoltam, boldogok a lelki szegények... Végül, mint kiderült, minden aggo­dalmam feleslegessé vált. A. zsűri jól döntött, illetve döntésük semmivel sem volt meglepőbb, mint a zeneszakértőké szokott, volt Egyébként sem tetszett egy szám sem. Teljesen mindegy volt melyik lett az első. Megmondhatom, egyikből sem lesz sláger. Kész vagyok a kis dolgozatommal. Remélem, leadja a szerkesztőm. Meg­kérdezem, segítőmet, a gépírónőt, mi a véleménye? Bíztat. És én fütyülve vá­laszolok neki: „Nékem nincs olyan sze­rencsém, jaj, nincs olyan szeren­csém ...” Ugye, milyen kedves kis szám? Vajon honnét ismerem? (suha) BÚCSÚ Nyereség — egy havi fizetés Mérlegzárás Pomázon (Tudósítónktól.) Hét végén tartotta mérleg- záró közgyűlését a pomázi Fa­ipari Ktsz. Látható érdeklődés­sel hallgatták végig az elmúlt évről szóló elnöki beszámolót a tagok. A jól végzett munka eredményeként kifizetett nye­reségrészesedés egy főre eső összege 1680 forint, ez egyhónapi átlagfizetésnek felel meg. Az elnök beszámolójában el­mondotta, hogy az elmúlt év­ben a ktsz fő termékét je­lentő fakanalakból közel 3 mil­lió került exportra, elsősorban Angliába és a tengerentúlra. A jelenlegi exportmegrendelések teljes mértékben lekötik a, ktsz termelési kapacitását, s amennyiben még nő a külföldi megrendelések száma, a mos­tani kapacitás bővítése és a jelenlegi létszám emelése vá­lik szükségessé. Fehér lappal, „tabula rasa”- val indultak az 1908-as eszten­dőnek. Lakosságszolgáltatási, belkereskedelmi és exportter­vét a ktsz jóval 100% fölött teljesítette, s mindemellett hitel igénybevétele nélkül gazdálkodik. A beszámoló után a megér­demelt nyereségpénzt tartal­mazó borítékok kiosztására került sor, melyhez a nőknek egy cserép fehér primulával is kedveskedtek. Kacsovszky Aki mindenre ráér Nehéz volna megmondani Dobrovitzy Antalméról, a Me­chanikai Művek munkaügyi előadójáról, hogy tulajdonkép­pen édesanya, dolgozó asszony, párttitkár, vagy közgazdasági technikumi hallgató-e, mert mindegyiket úgy látja el, mintha az lenne az egyetlen feladata. Hogyan győzi mind­ezt? — Amióta megszületett második kislányom, kicsit nehezebben. Ez meglátszik a tanulmányi eredménye­men is. Tavaly 4,9 volt az átlagom, most nem lesz ennyi. De azért nem hagyom abba, már harmadikos vagyok. A jó tanulmányi eredményem­nek köszönhetem, hogy a mun­kaügyi osztályra kerültem. Nemrégen még a szerelő és al­katrészgyártó gyáregység disz­pécsere voltam. Nagyon saj­náltam otthagyni a kollégákat, dehát nem szakadok el tőlük, hiszen ott vagyok párttitkár. — Mikor jut ideje társa­dalmi munkára? párttag. A nézetazonosság sze­rintem nagyon fontos a házas­ságban. Ha nem segítene, nem is menne egyedüL Tüzet rak, törölget, elhozza a nagyobbik kislányt az óvodából. A kicsi­re az egyik szomszédasszo­nyom vigyáz hatszáz forint­ért, mert Díósdon nincs bölcső­de. Szerencsére, főznöm nem kell, a gyárból viszem az ételt estére. S ha a taggyűlés vagy az iskola miatt később megyek haza, valamelyik testvérem (mert nyolc van, s mindany- nyian itt dolgoznak) gondos­kodik a család vacsorájáról. — Miért nem vette igény­be az anyasági segélyt? — Kellett a pénz. OTP-köl csont kértünk és beléptünk a vállalati társasházépítésbe; Budaörsön lesz szép két és fél szobás, központi fűtéses laká­sunk. Ügy ígérik, április 4-re beköltözhetünk. Már alig vá­rom. A modern lakásban könnyebb az otthoni munka is. — Mikor tanul?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom