Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-27 / 48. szám

4 1968. FEBRUAR 27„ KEDD X*ss""""""'""'"S'ssss'*smsssssssmsssssss/MrMfSMsmmmsssMmmjCi ­I I MEGFÉKEZIK A GÁLCÁT S. POLGAR ANGELA: Kék Elkészült a tanulmányterv Tanul. Szín eket. Már egy órája figyelem. Sorolja, kék, piros, sárga. Kék, mint a karma a sarokban, kék, mint az ég a magasban, kék. mint a babám szalagja. Kék volt az első matrózruhám, kék volt a papír az irkán, kék volt a szeme kit először szerettem, kék volt annak is, ki nem szeretett engem. Tanulj valami más szint, Talán pirosat. Oly szép szín Égő, Élő Eleven Ezt a színt ezt szeretem, S ha bugyborékol rózsaszín. De nem, mégsem szép. Nem szép. Mert nem kék. Költség: 56 millió forint Érdekelt: 15 község Kezdés: 1969-1970-ben I 5*. srssssss^fsssssssssssss/Yyv'sssssssssssssss/ysssssssssssssssjrssssssssssssssssssssssssk Napirenden: a baromfitenyésztés Országos baromfitenyészté­si tanácskozást tartottak teg­nap Budapesten, a Technika Házában. Petőházi Gábor, a Magyar Agrártudományi Egye­sület alelnöke, a gödöllői Kis­állattenyésztési' Kutatóintézet igazgatójá számolt be a ba­romfitenyésztés helyzetéről. Mint hangsúlyozta: kialakultak a baromfitartás iparszerű mód­szerei, új takarmányozási el­járásokat, korszerű technoló­giát vezettek be, s már a ter­melőüzemek többsége rendel­kezik a korszerű baromfitar­táshoz szükséges hibridekkel. Ezután több előadás hang­zott el a baromfitenyésztés időszerű kérdéseiről, feladatai­ról. A Galga Nógrád megyében, Becske község határában ered. 59 kilométer hosszban, 15 köz­ség területén folyik át é,s Jászfényszarutól délre tor­kollik a Zagyvába. 527 négy­zetkilométer vízgyűjtő terü­letén 21 200 kh erdő és 70 900 kh belsőségi és mezőgazda- sági művelés alá vont te­rület található. Püspökhatvan felett a víz­folyást kísérő völgyfenék még 200—300 méter, Túra alatt már több kilométerre szélesedik. Hóolvadás, . vagy nagyobb esőzés alkalmával, a víz kilép medréből és ha­talmas területeket áraszt el. Régi óhaj és kívánság a Galga rendezése. Már a kerület or­szággyűlési képviselője — dr. Baksay Tóth Bertalan pro­fesszor — is foglalkozott az üggyel. Most dolgozza fel azokat az adatokat, melyek kimutatják, hogy a kör­nyékbeli termelőszövetkeze­tek — Püspökhatvantól Tú­ráig — milyen károkat szen­vedtek a Galga kiöntéseinél. Nemcsak a helyi hatóságok­nak, s mezőgazdasági üze­meknek okoz gondot a Gal­ga kiöntéseinek kártétele, hanem az illetékes vízügyi szerveknek is. Ezért felke­restük a Középtíuna völgyi Vízügyi Igazgatóság vízren­dezési osztályát, ahol kérdé­seinkre az alábbi tájékozta­tást adták: „Megtettek-e mindent?!“ Válasz lapunk fenti című cikkére — A vízfolyás rendezése az 1949—1964 közötti években a torkolattól egészen Nóg- rádkövesdig megtörtént. Szervezett talajvédelem a vízgyűjtő területen azon­ban nem volt. A víz által szállított horda­lék az alsó, ún. kis esésű sza­kaszon rakódik le. Előzetes számításaink szerint éven­ként 1 négyzetkilométer te­rületről 37 köbméter iszap kerül a mederbe. Jelenleg a meder vízvezető képessége át­lagosan alig éri el másodper­cenként a 20—25 köbmétert, holott a tervezett és szük­séges vízszállítóképesség 45— 50 köbméter. — Ismerjük azokat a prob­lémákat, * melyeket tavaszi olvadáskor, vagy nagyobb eső­zéseknél a Galga okoz & te­rületen levő mezőgazdasági üzemeknek, községeknek. Igyekszünk is rajta mi­előbb segíteni, ehhez azonban az állami ke­zelésben levő szakaszokon, 46,5 kilométer hosszban ge­nerális rendezés szükséges — mondja Konvalinka László csoportvezető. — Eddig milyen előké­születek történtek és mi­kor kezdődik a kivite­lezési munka? r— A Galga és mellékvizei­nek rendezésére és a víz­gyűjtő terület komplex ta­lajvédelmére átfogó tanul­mánytervet készítettünk. A tanulmányterv alapján a Gál­gán 4 vasúti, 15 közúti és 33 dűlőúti fahídat kell építeni, 760 .ezer köbméter földet kell megmozgatni, s több vízbe­eresztő zsilipet is kell épí­teni. 1 — A műtárgyak és belső­ség! munkák 26,5 millió fo­rintba kerülnek, míg a föld­munkákra 29,4 millió forin­tot kell előirányozni. — A tanulmányterv ké­szen van. Rövidesen el­készítjük a beruházási programot is. Ennek jóváhagyása után hoz­záfogunk a kiviteli tervek készítéséhez. A kivitelezést két-háram részletben hajt­juk végre. A kivitelezés meg­kezdése nemcsak rajtunk mú­lik; elsősorban a népgaz­daság teherbíró képességé­nek függvénye. Előrelátha­tólag 1969—1970-ben kezd­jük meg a munkát. R. F. Szövőgép helyett cipőgép Most már elvitathatatlan, hogy a váci öntöde búcsút mond a szövőgépeknek. Nem lesz szülőhelye a hagyomá­nyos és korszerűbb textilipari berendezéseknek. Már most azon dolgoznak, hogy az idei nyárra világra jöjjön az első cipő- és bőriparnál használa­tos berendezés. Az ezt követő készülékek különböző felada­tokat látnak el, így többek között „szélezik” a kiszabott felsőrészeket. Ősszel már át­veheti az első példányokat a megrendelő. Jövőre nagy vállalkozáshoz kezdenek: 1969—70-ben gépe­sítik az öntödét. A homokszál­lítástól az öntőformák üríté­séig minden nehéz munkát szállítóberendezésekre bíznak. Hasma többirányú. Minde­nekelőtt megkíméli a forró- ; Ságban verejtékező embert.' Másrészről évi 400 tonnával növeli az öntödében készülő termékek mennyiségét. A re­konstrukció után az ország egyik legkorszerűbb öntödéje lesz a váci. BUSÓJÁRÁS Ezer hatvan keztek személygépkocsin és különautóbusszal ér­látogatók a vasárnapi mohácsi farsangi játékokra, a busójárásra. A 10 000—12 000 vendég közül több mint kétez­ren Jugoszlávia szomszédos te­rületeiről, elsősorban az eszéki járásból érkeztek. A farsangi játékok a busók évszázados gyülekezési helyén, a Kóló téren felállított totem­oszlop szoboravató körtáncával kezdődtek. A program betetőzése volt az ezerjelmezes busófelvonulás és busójáték. Az egész napos mulatság sza­badtéri farsanggal, a Duna fe­letti tűzijátékkal és csónakpa­rádéval, a víz feletti jelképes vidám farsangtemetéssel, majd busóbállal ért véget. KÖNYVESPOLC D. N. Pritt világjáró védőügyvéd „Nagy gond, szomorúság szakadt a Maczó családra. Abonyban. A férj tetanusz­mérgezésben meghalt. A fele­ség újszülött gyermekével ne­héz anyagi helyzetbe került.” — így kezdődött András Ida riportja hét hónappal a tör­téntek utáat a Pest megyei Hírlapban. A cikk három orvossal kap­csolatban teszi fel a felelőt­lenséget, közömbösséget felté­telező kérdést: megt ettek-e mindent? Nem is a kérdésfel­tevés kifogásolható — mert egy ember halálának körül­ményeit akarjg, tisztázni —, hanem az. hogy nem ad a kér­désre választ, .nem viszi kö­vetkezetesen végig elhatározá­sát, hogy feleletet adjon és ne csupán . a gyanú, a kétely magvait ültesse el az olvasók­ban. Dr. Debreceni XAszló körzeti orvos Maczó Lajosnak jelen­téktelennek látszó sérülés után tetanuszinjekciót adott, majd másnap penicillint írt fel, vizes borogatást, fekvést tanácsolt, betegállományt ajánlott A vizsgázó körzeti orvost helyettesítő dr. Fekete Sándor három nappal a sérülés után egyetértett az addigi gyógy­móddal. Dr. Nyitrai Géza fe­lülvizsgáló, főorvos látta a be­teget és az addigi gyógymód folytatását javasolta, mégpe­dig azért, mert: „Több évtize­des praxisom alatt egyszer sem fordult elő, hogy három napra jelentkeztek volna a mérgezés tünetei. Én nála sem észleltem.” Ha így van — és ezeket a tényeket a cikkíró is megálla­pítja —. hát mit tehettek vol­na mást? Az ötödik napon, amikor a mérgezés első tünetei jelent­keztek: szájzár, nyaki görcsök, az ügyeletes orvos azonnal mentőt rendelt. A László Kór­házban a legmodernebb tech­nikai és gyógyszeres kezelés sem tudta Maczó Lajost meg­menteni. Az özvegynek az Egészség- ügyi Minisztériumhoz intézett levele alapján akkor a Pest megyei Tanács vb egészség- ügyi osztálya vizsgálatot foly­tatott. Dr. Kubányi Endre professzor, az orvostudomá­nyok doktora és a vizsgálatot végző orvosok, megállapítot­ták: a kezelőorvosok egyikét sem terheli sem szakmai, sem etilcai mulasztás. Ezután hónapokkal íródott a kérdést újból felvető click. Megjelenése után újból vizs­gálat indult. Kikérték az or­szágosan ismert szaktekintély, dr. Petrilla Aladár szakvéle­ményét: „A sérülés 1961. június 12-én történt, a tetanusz tünetei 18-án ! jelentkeztek. Az irodalmi ada- I tok szerint minél rövidebb a tetanusz lappangási ideje, annál súlyosabb a megbetegedés ki­menetele. A tetanusz-betegek a legkorszerűbb kezelés ellenére is 50 százalékban meghalnak, de a 4—5 napos lappangási idő után jelentkező tetanusz le­állítása (halálozási aránya) 60 —70 százalék szokott lenni. Ebben az esetben a tetanusz lappangási ideje rövid volt és ez megmagyarázhatja a halá­los kimenetelt, a védőoltás nem védett ki. Lehetséges, hogy ha a beteg még a sérülés napján védőoltásra jelentke­zett volna, a fertőzést esetleg a védőoltás megakadályozhat­ta volna. Ezt azonban igazolni nem lehet”. A tetanuszbetegek 80 száza­léka olyanok köréből kerül ki, akik jelentéktelen sérülés miatt orvoshoz nem mentek. A jelen esetben jelentéktelennek j látszó tüskeszúrásra is megad- | ta a körzeti orvos a védőoltá- ! sokat, mert a sérülés körülmé- j nyei ezt indokolták. Az orvostudomány egyelőre | a tetanusz veszélyességét csök- ! kenteni nem tudja, 1» a be- ‘ tegség kifejlődött, a légkor - ] szerűbb gyógykezelés sem se- í gít minden esetben. Éppen ezért nyugodtan me- • rém kijelenteni, hogy a tudo- j mány mai helyzetének megfe- I lelően valóban megtettek min- [ dent, a cikkben szereplő or- : vospk. Hihető-e egyáltalán, hogy , egy község összes orvosa fele- | lőtlen? A tragikus eset után még nyilván nem hitte senki, j mert a cikkírónő is . idézi dr. I Debreceni szavait: „Egyéb- I ként az eltelt 6 hónap alatt [ több tetanuszt írtam fel, mint \ ötéves ittlétem idején. Maczó ! esetéből okultak az emberek”. Mindezt azért kívántam le- i írni, hogy megnyugtassam az özvegyet, a közvéleményt ar­ról, hogy orvosaink nem kö­vettek el semmiféle mulasz­tást. Dr. Békés Zoltán, megyei főorvos Bruck János, a Színház- és Filmművészeti Főiskola ötöd­éves szánházrendező-szakos hallgatója vizsgafeladatként rendezte az Ödry Színpadon Alfréd Jarry: „Übü király, avagy a „lengyelek” című drámáját Nem abszurd humoreszk Nagyon szerette . a pincsiku­tyákat. Olyan sokan vannak és olyan édesen futkosnak. A fehér egereket is szerette. Más fél az egerektől, a fehér egerektől meg különösen, mi­után azok nemcsak, hogy ege­rek, de még fehérek is, ám ő nem félt tőlük, ő kimon­dottan szerette ... A patliányokat már kevésbé. A patkányok sohasem voltak fehérek és szürkék, hanem mindig zöldek, vagy éppen feloeték és mindig vicsorog­lak. Nem, őt nem bántották a patkányok, voltaképpen jól megfértek volna vele, szer- pen átugrálták a lábát, vagy megültek az ágy szélén, de nagyok voltak és vicsorog­tak ... Egy becsületes, ön­magára valamit is adó pat­kány ne vicsorogjon feleslege­sen, különösen őrá ne, aki közismert arról, hogy milyen jól, sőt szeretetben fér meg a pincsiklcel és a fehér ege­rekkel .. T Igen, erről jut eszébe, hogy például azért is furcsák ezek a patkányok, mert amíg a pincsik és a fehér egerek jól megférnek egymással, avagy udvariasan átengedik egymásnak a terepet, addig ezek a zöld, meg fekete pat­kányok mindig elriasztják azokat. Ha patkányok jön­nek, akkor már a pincsik ré­gen, a fehér egerek az imént loholnak el. Ezért is van az, hogy leg­többször a tizedik féldeci után megáll. No, nem a lá­bán, mert mindenki belát­hatja, hogy egy olyan so- vány embernek, mint ő, fél liter túlsúlyt állva elcipelni nehéz, sőt gyakran megold­hatatlan dolog. De meg azért sem a lábán, mert akkor alig-alig jönnek elő a pin­csik, meg a fehér egerek... Néha persze elszámolja ma­gát, egy kicsivel többet iszik kíváncsiságból is, hogy hogy vannak, mint élnek a pat­kányok, meg azért is, mert tényleg jólesik. Önéletrajzi kötet, illetve mégsem teljesen az — egyrészt azért, mert csupán egyetlen, befejező kötete az eredeti há­romnak, másrészt pedig in­kább politikai, mint személyi jellegű munka: ez p. N. Pritt: Világjáró védőügyvéd című könyve, amelyet igazán rep­rezentatív külsőben a Kossuth Kiadó jelentetett meg, és amely éppen ezekben a na­pokban kerül az olvasóközön­ség elé. I A szerző — D. N. Pritt — kiváló és nemzetközileg ismert angol jogász (nyugalomba vo­nulásáig a Demokratikus Jo­gászok Nemzetközi Szövetsé­gének elnöke volt), ügyvédi pályafutásának utolsó tíz esz­tendejére, az 1950—1960 kö­zötti évtizedre tekint vissza. A nemzetközi politikai életben hallatlanul nehéz évek voltak ezek: a hidegháború idegtépő feszültsége elsősorban, és a múlhatatlannak kiáltott brit gyarmatbirodalom bomlása, és a mindezekkel szükségszerűen együtt járó negatív előjelű ese­mények, történések jellemez­ték, amelyek a haladó gondol­kodást és cselekvést akarták — El kellene magának men­ni alkohölelvonó kúrára — jegyezte meg minap a csa­pos barátságosan, amikor a pulton áthajolva egyik kéz­zel tartotta, a másikkal itat­ta ... — El... El kellene ... Miért is ne ... Voltam már Szaty- mazon .. ■ meg a Hortobágyon is ... Csak ezen az alkohol- elvonón nem voltam . .. Tud­ja —. tántorgott közelebb a csaposhoz — elmennék én ... De akkor... ki vigyázna a kutyákra... meg az egerek­re... Mi? A patkányokat egye a fene ... De a pincsik, meg az °gerekl — tartotta fel az ujját, megfontolásra intve ... — Hát az igaz ... Tényleg mi lenne velük — bólintott egyetértőén a csapos, mert nagyon jó szíve volt. Elérzékenyült ettől a jó­szívű egyetértéstől, s úgy érezte) hogy nagy . .. nagy felelősséggel tartozik ezek­nek a fehér szőrű jószágok­nak. Gyorsan megkapaszko dott tehát egy nagyfröccsben. Hogy legyen támasza a fele­lősségben. Gyurkő Géza az emberiség köréből ki pusz­títani. Pritt ezekben a nehéz években is — parlamenti man­dátumát elvesztvén — a sza­badságmozgalmak, a haladó szervezetek és erők üldözött vezetői, tagjai mellé állt védő­ügyvédként, szerte a világon. A kötet: e tíz év önéletrajza; a szerző önmagáról, tevékeny­ségéről, s azokról a politikai perekről ír, amelyekben ő lát­ta el a vádlottak védelmét. A munkát éppen ez teszi párat­lan értékű dokumentummá, értékesebbé, mint akár a lezaj­lott perek porosodó aktahal­mazát, hiszen egy nagy tudá­sú, haladó elme szubjektumán keresztül tárulnak elénk a kü­lönböző eljárási mozzanatok, a vád és a védelem harcának sokszínű és sokféle momentu­ma, a perekre ható külső és közvetlen, láthatatlan és lát­ható erők bonyolult mozgása. Harc a védőügyvéd posztján a haladásért, a szabadságért — talán ez a szerkesztői alcím illenék a kötet első lapjára. A szerző áttekintést ad az Egyesült Államokban volt po­litikai perekről, majd a legsze­mélyesebb tapasztalatok alap­ján számol be az Indiában, Nyugat-Németországban, Bel­giumban. Pakisztánban, Algé­riában, Nagpurban, Francia- országban, Kenyában, Ugan­dában, Szingapúrban,1 Ceylon­ban, Keralában és még számos más országban lezajlott pe­rekről és eljárásokról. Véden­cei között olyan személyiségek is voltaic, mint Jacques Duclos, Dzsomó Kenyatta, Julius Nye- rere és mások. A könyv anya­ga mindvégig érdekes és le­bilincselő olvasmány nem csu­pán a hivatalos politikusok, jogászok, hanem' a legszéle­sebb olvasóközönség számára is, és ez csak értékét emeli a munkának. „Nagy örömmel tölt el, hogy ez a könyv, pályám e tíz évé­nek története, most Magyar- országon is megjelenik — ab­ban az országban, ahol sok ba­rátom él, s ahol magam is jó- néhány boldog napot töltöt­tem” — írja D. N. Prítt köny­ve bevezetőjében. Megnyerő a személyes hangvételű gondo­lat. mint amennyire megnyerő maga a könyv, a „Világjáró védőügyvéd” is, amelyet most az olvasóknak őszintén aján­lunk. Dr. D. F. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom