Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-24 / 46. szám

1968. FEBRUÁR 24., SZOMBAT Mfcriii Kirakat előtt A nagykörúti játékáruház ha­talmas üveglalú kirakatai im­pozánsak : a különböző korú gyermekek számára sok szép, ötletes és hasznos játékot kí­nálnak. A hosszú évekig sze­gényes választék valóban bő­vült, minden szülő megtalál­hatja, amit keres gyermQké- nek. Jómagam is gyönyörköd­ve nézegettem a kirakatokat. Csak a szikrázó és kattogó hangot adó, az igazit hűen utánzó játékgéppisztolyoknál kedvetlenedtem el. Tudom, a fiúgyerekek, már a kis óvodá­sok is nagyon kedvelik a harci játékokat. De a háborúból még csaknem negyed század után is ittmaradt lőszerekre, robba­nóanyagokra, rozsdás fegyve­rekre gondoltam. Most is sze­dik még áldozataikat, a mai gyermekek közül. Vajon jó-e, hogy az igazihoz megszólalásig hasonló — a szikrát okádva kerepelő játékfegyvereket mi magunk adjuk a kezükbe? De az egyik kirakatban, szin­te hivalkodóan előre helyezve, másfajta játék, illetve inkább eszköz vonta magára a figyel­memet. Egy kis gyermekfogas. Lám, ez hasznos dolog; ala­csony állványra — hogy a há­rom-ötévesek is fölérjék — egy keresztrúdra ruhaakasztó­kat erősítettek. Ötletes újdon­ság s méghozzá úgy tervezték meg, hogy az állvány kitárt karú emberkét jelképez. Igen, félreérthetetlenül azt, nem is lehet csak fogasnak nézni, mert a tetején ott van egy ud­variasan mosolygó arcú, kerek fiúfej. Méghozzá egy csokoládébar­na, boysapkás néger kisfiú fe­je. Lám, 1968-ban a kis néger fiú széttárt karjaival ott áll a szocialista Budapest legna­gyobb játéküzletének kirakatá­ban, és mosolyogva hívogat: gyertek, fehér gyerekek, meg­érkeztem, vegyetek csak en­gem igénybe, vásároljatok meg engem, én arra születtem, hogy benneteket szolgáljalak. (hetesi) Engedjünk szabad utat a reform érvényesülésének Fock Jenő látogatása a Budapesti Műszaki Egyetemen sítsuk a műszaki dést. fejlő­Fock Jenő és kísérete az egyetem udvarán A számok sikerről beszélnek Merészség - ízlés H-2 bemutatkozik - Türelem, szakembert terem o A Vecsés és környéke Htsz-t asszony, Koltay Béláné vezeti, s a jelek szerint jól. Talán ezért hat túlzó szerénységnek, hogy a beszélgetést nem a jo­gos büszkéikedéssel kezdi. Pe­dig volna rá oka. Az elején mégis inkább ar­ról beszélt, mennyi gond és probléma adódik minden új év elején, hát még az idén, amikor lépést kell váltani, be kell kalkulálni a gazdaság­irányítás új rendszerének be­vezetéséből eredői változáso­kat is. S mindez azért — ez a dolgok másik oldala —, hogy mintegy 580—600 bedolgozó­juk (egészen Nagykátáig ter­jed a szövetkezet munkaerő­vonzása), mit se vegyen észre az átállás gondjaiból. Ne tudják, milyen lelkiis­meretes harc folyik itt min­den centiméter anyagért, minden megtakarítható fillé­rért, hogy ne kárukra, hanem javukra változzon meg a hely­zet, s híresen jó nyereségré­szesedésük ezután se csappan­jon meg. Ide kívánkozik néhány szám, dicsérjék ezek munká­jukat: Csaknem tizenhétmillió ér­tékű árut termeltek úgy, hogy már évek óta ismeretlen szá­mukra a kötbér, belkereske­delmi tervüket szépen teljesí­tik. Brüsszeltől Kuwaitig, Bejrútban és Libanonban éppen úgy, mint a spanyolok­nál divat és keresett cikk az általuk ezerféle változatban készített ízléses hímzett női fehérnemű. Egy kérdés a nőolvasók ne­vében : — Mi a sztár? — Minden gyártmányunk meghódította és tartja is ma­gát a piacon, csak győzzük ki­elégíteni az igényeket © A néhány sarokkal arrébb működő Vegyesipari Ktsz modem hajszáritói révén is­mert, s hogy a közeljövőben még ismertebb lesz, ezt töb­bek között egy intézkedésnek köszönheti. Annak, hogy az elmúlt év elején szinte egész szolgáltató hálózatát át kellett adnia, egy másik ktsz-nek. De — nagyon helyesen! — fantá­ziájukat jól mozgatta meg ez a kívülről jött változás. Neki­láttak, s korszerűsítették a hajszárítót H—2 (ez a korszerűsített tí­pus neve) „személyleírása'’: Kétáramkörű kapcsolót ka­pott, így a hideg levegőt is csak kapcsolásra, és nem unos-untalan fújja. Bimetáll- kapcsolóval is gazdagodott. Ez meg arra jó, hogy túlfeszült­ség se árthasson neki, s ez az ügyes kis szerkezet megvédi a gazdája hanyagsága ellen is. A korszerűsített készülék ára változatlan marad. Az el­ső szállítmány még február­ban piacra kerül. A legfrissebb — megerősí­tett! — pletyka: A jövő év elején forgalomba hozzák a H—2 ipari, fodrászok részére konstruált változatát. © Következő állomásomon, a Fehérnemű Készítő Ktsz-ben megint csak asszonnyal, Ko­vács Ferencné műszaki veze­tővel hozott össze a véletlen. Náluk 117 ember (férfi csak mutatóba, ha akad) dolgozik. Termelésük 70 százalékát kül­földi, zömmel kapitalista piac veszi fel. Szép és különleges ingeiket szívesen hordják a férfiak a világ sok táján. Leleményesek is. Nagykőrö­sön bedolgozórészleget létesí­tettek, s ugyanott boltot is nyitnak. Minden épületüket kinőtték, ezért bővítgetnek, építenek mindig valamit. Gé­pesítenek, sőt újítanak is. — Es mégis kicsi nekik a világ. Ezért készülnek arra, hogy bevezetik a második mű­szakot. Pedig ez nem kis gond. Szakemberekre van szüksé­gük, de semmiféle szabad munkaerő nem áll rendelke­zésre. Ha nincs, hát nevelnek maguknak. Már értesítették az iskolákat; harminc, vagy akár még több helybeli végzős diáknak kínálnak szakmát, el­helyezkedési lehetőséget. És ha megnőnek a gyerekek, in­dulhat a második műszak, bő­vülhet a termelés. Bátori István Fock Jenő, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke pénte­ken a Budapesti Műszaki Egyetemre látogatott. A kor­mány elnökét a látogatásra elkísérte dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi mi­niszter és Katona Imre, a Bu­dapesti Pártbizottság titkára. A Minisztertanács elnöke dr. Csáki Frigyes rektornak és dr. Bozsó Lászlónak, az egyetemi pártbizottság tit­kárának kalauzolásával több tanszéket keresett fel. Ezután a Minisztertanács elnöke részt vett az egyete­mi tanács és az egyetemi párt- szervezet végrehajtó bizott­ságának együttes ülésén és tájékoztatót tartott az idő­szerű politikai kérdésekről. Bevezetőben utalt arra, hogy az egyetem a felsőokta­tásban és a népgazdaság fej­lesztésében egyaránt kiemel­kedő szerepet tölt be, majd néhány gazdasági kérdésről beszélt. Rámutatott: a gazdasági reform egyik fő célja, hogy meggyor­Az üzemeknek, vállalatoknak biztosított nagyobb önálló­ság, döntési jogkör is kife­jezetten azt szolgálja, hogy a meglevő alkotóerő a ked­vezőbb légkörben mégdnkább kibontákozhassék, s len­dítő je legyen a műszaki fej­lődésnek és a népgazdaság előrehaladásának. A kormány elnöke ezután beszámolt a reform bevezeté­sének kezdeti tapasztalatai­ról. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági reform indí­tása kétségtelenül jól si­került, a tapasztalatok biztatóak. A gyárak hazai és külföldi megrendelésekkel legalább ugyanolyan mértékben el vannak látva, mint az utóbbi esztendőkben, s a legtöbb ne- "lyen az anyagellátás is meg­felelő. Az ellátás színvonala a re­form bevezetése után jobb, mint az elmúlt évi volt, a fogyasztói árak nívója pedig januárban körülbe­lül másfél százalékkal volt alacsonyabb a múlt évinél. A továbbiakban természetesen számolni kell azzal, hogy az árszínvonal mindinkább ki­egyenlítődik. Egyébként a re­form első eredeményeinek po­zitív értékelését alátámasztja a közhangulat is: a vásárlás mértéke normális maradt, a takarékbetét-állomány növe­kedése januárban másfélszer nagyobb volt, mint a megelő­ző év hasonló időszakában. Ezután rámutatott: a gaz­dasági mechanizmus reform­ját úgy kell végrehajtani, hogy hatékonyan hozzájárul­jon fontos gazdaságpolitikai céljaink megvalósításához. Ál­landóan szem előtt kell tarta­ni a reform alapgondolatát, s például változatlanul óvni kell központi szerveinket attól, hogy az üzemek életébe operatív módon beavat­kozzanak. — Ha meg akarnám fogal­mazni, mik a további teen­dőink a gazdasági élet fellen­dítése, a reform hatékonysá­gának fokozása érdekében, rö­viden azt mondanám: enged­jünk szabad utat a reform ér­vényesülésének. A tSoiia-ügy vége és végtelensége Mit ér nekünk egy ember, aki végigdolgozta életét, aki­nek szellemét megnyomorította a múlt, aztán testét megnyo­morította a betegség? Mi ér többet nekünk, egy törvény, amely a gyakorlatban merevnek és rossznak bizonyult, vagy az em­ber, aki végigdolgozta életét, akit megnyomorított a múlt, aztán megnyomorította a betegség?! Bolla Istvánról írtam. Bolla Istvánról, de annak a tapasz­talatnak indulatától töltve, hogy Bolla István nincs egyedül, a Bolla Istvánok sokan vannak. Egy volt urasági cselédről írtam, aki azt mondta: „Én mindég cseléd voltam, mindig másnak a keze-lába.” Egy olyan emberről írtam, akiért és akikért sokan életüket áldozták, hogy ne legyenek mások keze-lába. De egy olyan emberről írtam, aki nem értette, mert nem érhette meg, hogy rendszerünk „harangja” őérte szól, őérte keil szólnia, hogy nemcsak a parancsok tartalma, de a parancsok hangulata és célja is megváltozott, vagy meg kel) változnia. Bolla Istvánnak csak hét év folyamatos munkaviszonya volt, amikor megbetegedett. Csak a feleségének mondták meg: rákban. Megbetegedett és semmiféle rokkantsági nyugdíjat nem kapott, mert nem volt meg a 10 év folyamatos munka­viszonya, és törvényeink értelmében nem kaphatott. A szabá­lyos éhezéstől őt és szintén beteg feleségét, csak a volt munka­társak adakozása mentette meg. Bolla István meghalt. Nyugdíjügye nem „intéződött” el. Nem azért, mert közönyös emberek intézték ügyét, nemcsak azért. Hanem a törvény miatt is. A törvény miatt, amely eleve lehetetlenné teszi, hogy a munkaképtelenné vált Bolla Istvá­nok ügyét megnyugtatóan rendezzék. Pedig lenne rá lehetőség. Már kifejezés is van rá: „szociális nyugdíj”. Európában ismert fogalom. A szomszédos Csehszlovákiában régen bevezették. A szociális nyugdíj lehetővé tenné számunkra, hogy függetle­nül a hivatalosan elismerhető folyamatos munkaviszony évei­nek számától, biztosítani tudjuk automatikusan, minden külön kérvény és utánajárás nélkül a munkából kiesett emberek — létminimumát. Bolla István meghalt. Rajta már nem segíthetünk, özvegye a Nyugdíj Intézet kivételes bizottságától, hosszas utánjárás eredményeként 150 forintot fog kapni havonta. Kaphatna töb­bet is, ha a törvény a munkaviszony folyamatosságát nem tartaná elsődlegesen fontosnak, özvegyi nyugdíjat kaphatna. De a törvény, az törvény. Még, ha rossz is! özvegy Bolla Istvjnnénak havonta 150 forintból kell — élnie. Hát így gondolkodjunk róluk! N. P. KUNYHÓBÓL PALOTABA Autóbusz-pályaudvar a Bécsi úton Aligha jut szóhoz, akinek megmutatják a régit, s utána a tegnap született újat. Az egyik kunyhó, a másik palo­ta. Hosszú éveken, át ez a régi volt a pilisi, ürömi vi­dékre járó, s onnan utasokat Pestre szállító MÁVAUT au­tóbuszok végállomása a Bécsi úton,. Tegnap átadták rendelteté­sének az újat. Az ünnepélyes avatópercek után ezt tud­tuk meg a Budapesti MÁ­VAUT vezérigazgatójától, Hi­dasi Györgytől: — öt hónap alatt született, páratlanul gyorsan, s amint látható, szépen. Másfélmillió­ba került, s egy időben hat­hét autóbusz beállítását, majd indítását teszi lehetővé. Van itt hangos, bemondó, kis főzőhellyel, melegítővel ellá­tott személyzeti tartózkodó, modem forgalmi iroda és váróterem. Ez utóbbi — az ürömi tanács képviselője sze­rint — kicsit kisebb a kelle­ténél, de gázfűtésű, tiszta, világos: még pálma is dí­szíti. Egyébként naponta hatezer utas fordul meg a pályaud­varon, hajnali háromnegyed négytől éjjel fél egyig szün­telenül járnak a buszok. MÁSKÜLÖNBEN NINCS ELŐREHALADÁS A győztes mindig az ember Örökös párviadal ez. örege­dő gép, nehézkes munkakörül­mények; új ötlet, jó elképze­lés, ezek megvalósítása, s rög­tön könnyebb a munka. Mind­addig, míg — kezdődik minden elölről. Ismét öregedni kezd a nemrég még újnak számító gép, túlhaladott lesz a tegnap még megfelelő munkakörül­mény, s akkor megint csak az embernejt kell az újabbal, a követelményeknek megfelelő­vel előrukkolnia. Az igazgató fogalmazza meg az örökös pár­viadalt, s hozzáteszi: a győz­tes mindig az ember kell, hogy legyen. Mert máskülönben nincs előrehaladás, a helyben toporgás pedig lassú halódást hozza magával. IMPORT HELYETT HAZAI Az elektromos kézi hántoló­gép nélkülözhetetlen eszköz az iparban, különösen a vasszer­kezeti munkáknál. Importból elégítették ki a hazai szükség­letet, a BIAX cég gyártmá­nyát használták, ahol kellett. Deviza, más beszerzési nehéz­ségek ... Egyszóval: jó lenne, ha hazai gép váltaná fel az importot. Ha: lenne. Farlcas László marós, az Egyesült Vil­lamosgépgyár ceglédi gyár­egységének dolgozója konstru­ált ilyen gépet. A CsH—6 jelű csavarhúzó gép alkatrészeinek fölhasználásával, a forgó moz­gást egyenesvonalú mozgássá átalakító ötletes szerkezettel új terméket teremtett. A múlt esztendő második felében már 800 darab ilyen hántolót ké­szített a ceglédi gyár, s a je­lek szerint rövidesen kiszorít­ják az importot a hazai piac­ról; győzött az ember a körül­mények felett. Az igazgató, Bartus Szilárd bevezetőben említett szavai sokféleképp igazolódnak az üzemekben. Jelentős kézierőt kötött le például az öntödei hulladék elszállítása, mozga­tása. Ma már gépesítették ezt a munkát: könnyebb lett az ember dolga, győzött hát me­gint. NÖVEKVŐ AKTIVITÁS Nehéz ott előrejutni, ahol egy-két ember akar csak vala­mit, s a többiek közönyösek. Itt a gyárban — ma már — mind többen vannak olyanok, akik aktív részesei ember és körülmények örök birkózásá­nak; Balogh Sándor, Olasz Ti­vadar, Péter László például évről évre ott szerepel azok között, akik újjal, jobbal je­lentkeznek, akikre a korszerű­sítésben, tökéletesítésben szá­mítani lehet. Ez a növekvő ak­tivitás is sokat segített abban, hogy a gyár — nem árt emlé­keztetni rá: néhány esztendeje még a lenni, vagy megszűnni határán állt — ma már az elektromos kéziszerszámgyár­tás erős központja, új termé­keivel, illetve a régebbiek kor­szerűsített változataival a pia­con is mind tartósabb elisme­rést szerez. Még többet ígér, hogy az ed­digieknél is tervszerűbbé, kon­centráltabbá kívánják tenni ezt a munkát, ahogy arról Etédi Miklós, e terület kézben tartója szólt. A nagyobb terv- szerűség, ahogy napjainkban emlegetik, a „jobb hatásfok” valóban kecsegtető lehetősége­ket tartogat. Ezt már a ma kézzelfogható tények is iga­zolják. NEHÉZ FIZIKAI MUNKA HELYETT A színesfémöntödében igen nehéz fizikai munka volt az ún. felöntések eltávolítása. Kézzel fűrészelték; lassú, iz­mot nyűvő, embereket hosz- szasan lekötő munka volt Hárman hozták össze a körül­mények fölötti újabb sikert: Soós János, Csókás Mihály és Szüle Sándor. Billenőhidas darabológépük egycsapásra megszüntette a nehéz fizikai munkát, a Graniflex mű­anyagtárcsa, mint kés a vajba, úgy hatol be a felöntésbe; percekké zsugorodtak a fél­órák, a verejtéket nem kell törölni a homlokról, az izmok energiája másútt kamatozik. Az üzemépületeket járva majd’ mindenütt van példa arra, hogyan és miként fog ki az emberi találékonyság, ügyes­ség a sokszor megmásíthatat- lannak látszó körülményeken. Rengeteg fogaskereket készíte­nek, hiszen ezekből egy-egy csavarhúzó, köszörű, hántoló tucatnyit emészt fel. Gyalu- zással alakították az ékhor­nyokat: munkaigényes és a kellő pontosságot nem igen hizto&ito művelet volt ez. Pé­ter László konstruált egy be­fogókészüléket: ez, az ún. üregelő tüskével minimálisra redukálta a műveleti időt, s nagyobb pontosságot is ad. 1500 VAGY 30 000? Az egyik műhelyben cél­gép váltotta fel a kézzel vég­zett, s eléggé lélekölő munkát. A szigetelő lemezek leszabása eddig kézzel történt: egy-egy műszakban általában 1500 da­rabot tudott készíteni egy munkás. Most a gép — Olasz Tivadar, Kecskés József és Pólyák János konstrukciója — e,gy műszakban harmincezer lemezcsíkot produkál, azaz a korábbi teljesítmény hússzo­rosát! így, ennyire szemléletesen mérhető, érdemes-e vállalni az örökös birkózást, küzdelmet körülmények és követelmé­nyek között. Egyszerű „szám­tan” ez, s éppen egyszerűsége miatt bizonyító erejű. Sok szó esik napjainkban arról, vajon vannak-e még ún. belső tartalékok az üzemekben? A ceglédi gyárban már tettekkel felelnek a kérdésre, tényekkel igazolják, hogy nem a körül­mények, hanem mindig az em­ber a győztes. Mészáros Ottó j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom