Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-24 / 46. szám
rtsr jfEcvei kúrián 1968. FEBRUÁR 24., SZOMBAT Mi legyen Csöröggel és gyógyvízével? Csörögben, közel egymáshoz, két forrás volt, az egyik hideg, a másik meleg. A település legutolsó földesura, Gajáry Géza, a Széchenyi-fürdőtől szakértőket kért, akik aztán megállapították, hogy a meleg vizű, kénes szagú forrás: gyógyvíz. A Széchenyi-fürdő igazgatósága vállalta is volna a fürdő felépítését, haszonbérleti alapon. Gajáry ötvenszázalékos részesedéshez ragaszkodott, s ezért a Széchenyi-fürdővel nem jött létre az egyezség. A régebbi sződi Aranykalász Tsz vezetősége a meleg forrás környékén tőzeget sejtett, de a szakértők nem találtak tőzegtelepet. Szód község kommunális kiadásai felemésztik a községfejlesztési alapot, így a csörögi gyógyfürdőből mind ez ideig nem lett semmi. A villanyhálózat bővítése is kilátástalan, pedig tizenhárom oszloppal az összes igényt ki lehetne elégíteni. A napközi, óvoda ügye szintén a megoldásra váró feladatok listájára került. Egyelőre a gyerekek utazgatásának megszüntetéséről szó sem lehet. A sződi tanács hivatása magaslatán áll, de anyagi lehetőségei meggátolják a csörögi igények teljesítését. Segítőkészségét bizonyítja a tavaly Csörögben végzett nagyarányú tereprendezés. Csörögnek egynegyede a források miatt vizenyős volt, ezt húsz betoncső elhelyezésével és nagy mennyiségű földfeltöltéssel megszüntették. Csörögben az utak vízlevezető árkok szerepét töltötték be. Mintegy negyven teherautó vörös salak elterítésével a tűrhetetlen állapotban levő utakat rendbehozták. Sződnek csupán, tehertétel Csörög. Szívesen lemondana róla Vác javára. Úgy tudjuk: örömmel adná hozzájárulá„ sat az átcsatoláshoz, s ak , , , .... S kor a Vaccal határos csörögi Tízezer négyzetméter a gyógyfürdőből is lehetne valaí _: a mi. Skultéty Elemér, Sződ-Csörög l9G8-han százezer külföldi Sioníitársunkat várjuk látogatóba Beszélgetés a Magyarok Világszövetsége főtitkárára! 1 A direktor 1 kalapja ^ Budapestről 270 kilomé- ^ tért utazott színtársulatunk § ^ egy sáros falucskába, fellé- ^ ^ pésiink színhelyére. A mű- ^ ^ velödési ház nézőterén ke- resztül siettünk az öltöző- § | be. | S s ^ — Széngáz van a terem- ^ ^ ben — figyelmeztettük a ^ § gondnoknőt. § > > ^ — Megszokta azt már a ^ ^ közönség — legyint az asz- ^ § szony. ^ — Nincs fogas az öltöző- ^ ^ ben, kérnénk egyet-kettőt: § S ^ A művelődési otthon ^ ^ igazgatója előbújt az iro- ^ $ dából: S $ & ^ — Nincs egyetlen foga- ^ | sunk se, mert kölcsönad- ^ § tam a vendéglőnek, ott \ most bál van. > ^ ^ — Tessék mondani —^ ^ kétszázhetven kilométer ^ í után hová akasszuk a hol- ^ ^ minkat? — próbáltuk pu- \ \ hítani az udvariatlan házi- ^ ^ gazdát, de nem sikerült: ^ ^ — Uraim, én csak olyan ^ 5 kalappal köszönhetek, $ | amilyen van. — Ezzel le- ^ § lépett és csak az előadás ^ § után jelent meg a színpa- ^ ^ dón. Akkor már az eső is ^ ^ megeredt. Az előcsarnok- ^ ^ ban néhány fiatalember § 6 sörözött. S $ s ^ — Igazgató úr, nem se- ^ ^ gíthetnének nekünk ezek a ^ ^ fiatalok? Legalább a höl- \ ^ gyek bőröndjeit vigyék a ^ $ gépkocsikhoz! — Mondtuk ^ ^ a színpad „bontásakor”. ^ ^ — Ezekkel az isten sem ^ ^ ért szót — hangzott a le- ^ ^ becsülő válasz. A legények;! ^ meghallották a kérést és \ ^ pillanatok alatt a színpa- ^ ^ dón. teremtek, megrdgad- ^ § ták és hordták a kelléke- ^ ^ két a gépkocsihoz. Perce-1 ken belül indulhattunk ha- 5; N V I2«- | § Budapesten kiderült, § J hogy van egy idegen kala- & $ punk. Vajon kié lehet? Az ^ $ „igazgatóságé”. A légé- ^ | nyék nagy buzgalmukban § 5 azt is hozzánk pakolták. § $ > j Másnap levelet adtunk ^ j fel: „A szürke nyúlszőr ^ S fejfedőt rövidesen küldjük. ^ s ^ 5 — Addig tessék olyan ^ j kalappal köszönni, ami- ^ ! lyen van!” % ! ^ Galgoczy Imre & i----------------- J I gen sok hazánkfia él szerte a világon. Túlnyomó többségük — bármikor is mentek el — ma is magyarnak érzi, vallja magát.'A külföldön élők nagy részével szoros, közvetlen kapcsolatot tart fenn a Magyarok Világszövetsége. Munkatársunk felkereste Kárpáti Józsefet, a Magyarok Világszövetségének főtitkárát és tájékoztatást kért a szövetség munkájáról, terveiről. — A Magyarok Világszövetsége — mondotta a főtitkár — társadalmi szerv, amelynek elsőrendű feladata, hogy eleven összekötő kapocs legyen a külföldre szakadt magyarok és a szülőföld között. — Milyen szervezett kapcsolatot tart fenn a szövetség a külföldi magyarokkal? Hogyan segíti, tájékoztatja őket hazánk életéről, fejlődéséről? — Örömmel mondhatom, hogy több tízezer magyar családra terjed ki a közvetlen kapcsolat. Egyik igen jellemző formája ennek óriási postánk, évi 10—15 000 levéllel. A levelek tartalma, hangja, hangulata arra enged következtetni, hogy egyre erősödik a büszkeség a Magyar Népköztársaság eredményei láttán. A legtöbb levélíró szinte családtagként fordul hozzánk problémáival. Igényt tart arra, hogy érdekei képviseletében is segítsünk. — A magunk részéről viszont arra törekszünk, hogy a sokoldalú kapcsolatokon keresztül hozzájáruljunk — a magunk sajátos eszközeivel — az anyaországon kívül élő magyarok iránt még meglevő, sokszor indokolatlan előítéletek megszüntetéséhez. A hazánkból távozottak többsége igyanis tiszteli a szocializmust építő Magyar Népköztársaságot. A párt és a kormány nagyvonalú, emberséges politikája meghozta a gyümölcsét, hiszen ennek nyomán szabaddá vált az út, hogy bármikor hazalátogathassanak. Fontos elmondani: a kint élők többsége hálás e politikáért, nem tagadja meg hazáját. Természetesen ezek a megállapítások nem vonatkozhatnak azokra a „hivatásos” disszidensek- re, emigránsokra, akik érvényesülésüket .volt hazájuk rágalmazásával vívják ki. De hangsúlyozni szeretném: ők csupán a kisebbséget alkotják. — A kint élők tájékoztatását a Magyarok Világszövetsége igyekszik sokoldalúan kielégíteni. Egyik legközvetlenebb fórumunk a kéthetenként csaknem százezer példányban megjelenő „Magyar Hírek”. Ugyancsak nagy példányszámban juttatjuk el minden esztendőben a „Kincses Kalendáriumot” és a „Magyar Évkönyvet”. Sok kiadványunk terjeszti, propagálja a magyar szót, a magyar kultúrát. Nagy jelentőségű a budapesti rádió „Szülőföldünk” adása, amelynek hallgatottsága állandóan növekszik. — Közismert, hogy évről évre nagy számban jönnek haza látogatóba a távol élő magyarok. Az idén mennyi érkezőt várunk, s milyen programmal? — A hazától távol levő magyarok tízezrei rendszeresen hazalátogatnak. Ebben az évben, úgy gondolom, számuk megközelíti majd a százezret. Látogatásuk közös érdeket szolgál, éppen ezért mindent meg is kell tenni annak érdekében, hogy jól érezzék magukat. S ha a múltban akadtak 'Smsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssji A A Kertészeti Kutató Intézet telepén üzembe helyezték a tízezer négyzetméteres új automata holland üvegházat. A berendezések automatikusan öntözik, szellőztetik és melegítik a növényeket. Villamoson Ügy tűnt mintha minden és mindenki fáradt lett volna. Fáradt volt a villamos is, érezni lehetett, hogy vonszolja magát. Reumás nyöszörgésselvcsukódtak az ajtók, s a csengő rekedt hangja megállt a levegőben. — Körút — mondta halkan a kalauznő. Átszállás. Senki sem figyelt rá, senki sem szállt át. Piros sálját kövekkel díszített macska fogta össze az álla alatt. A macska egyik szeme kiesett, s csak a másikban fénylett a markazit. Kégén szürke kesztyű volt, melynek ujjait már levágta. Rövid haja szögegyenesen lógott ki sapkája alól. A nő számolni kezdte az aprópénzt, a húsz- és tízfilléreseket egy kis zacskóba rakta. Nem volt sok utas, minden ülőhely foglalt volt, de nem állt senki. A sarokban egy férfi aludt, ölében aktatáska, melyből egy kézifűrész nyele látszott ki. A másik sarokban is egy férfi ült. A középső ülésnél egymással szemben egy párocska. A lánynak kon- tya volt és zöld szeme. Fülei vörösen égtek. — Most szid valaki. A fiú rábólintott. — Kifogok kapni, mert későn megyek haza — mondta a lány nyafogva, tettetett affektálással. A fiú ingerült lett. — Hát aztán. Egy nő. Olvasott. „Ezer kérdés ezer felelet." Lábánál a földön krumpli. A villamos a Nagyvárad tér felé járhatott. Nem lehetett kilátni a befagyott ablakon. A jégvirágok rajza egy filmre emlékeztetett. Tél, erdő, farkasok, nyulak, emberek. Nem tudom, hogy miért, de a jégvirág egyre erőteljesebben emlékeztetett a filmre, melynek a címére nem emlékeztem. Dühös lettem magamra. Egy bőrkabátos, rövid hajú nő. — Én nem mennék többet férjhez. Elég volt egy év. A bajuszos férfi megértőén bólintott és kifújta az orrát. A nő folytatta: — Autószerelő vagyok. Megkeresem a magam ezerhétszázát, megélek én egyedül is. Nem vagyok ráutalva senkire sem. Kemény, egyenes vonal húzódott orrától szája szögletéig, s ott egy kis dombban végződött A férfi súgott valamit, a nő felnevetett. Együtt szálltak le a Nagyvárad téren. Farkasok, nyulak, emberek. Tegnap döntötték el, hogy válni fognak. Huszonnégy havi házasság után. A következő elsejével megszűnik a házasság. Fiatal mérnökök voltak. — A Magyar Népköztársaság nevében ... Felbontják, kibontják, megbontják, lebontják. A gyerek a nagymamához kerül. A nagymama boldog. A Könyvesnél volt egy kis utasmozgás. Leszállt a sarokban ülő férfi, felszállt két fiú és egy idős házaspár. A fiúk kint maradtak a peronon és két párhuzamos vonalat kértek. Valakinek a zsébében, az igazolvány mellett felharsant egy rádió. Bömbölve, torzítva. — Drágám az élet oly szép tud lenni, csak meg kell látni... Egy pillanatig mindenki kővémeredt. A nő letette a könyvet az ölébe, a kalauznő az ajtónak dőlt, a lány abbahagyta a körök rajzolását a kabátján. Az énekes még egy nekifutással elénekelte a refrént: — Mennyi szép van, csak meg kell látni... A lány körmével megpróbált egy darabka jeget lekaparni az ablakról, de a fiú rászólt: — Hagyd már abba, kérlek. Az idős házaspár leült. Az asszony ölében celofánba csavart szegfű volt és sok kis apró doboz. A férfi kedélyes volt, s kedves. A nő mosolygós. Derűs harmónia — támadt fel bennem ez a falvédőízű megállapítás. — Tetszik tudni milyen nap van ma, kalauzlányka? Mert a lányom lehetne. Igaz, Sára? — Bizony. A kalauzlány felhúzta a szemöldökét a haja tövéig, mintha azt kérdezte volna: honnan kellene nekem ezt tudni? — Ma van a negyvenedik évfordulónk. A házassági — tette hozzá a férfi, és bütykös mutatóujját figyelmeztető- leg felemelte. Nagy dolog. Igaz, Sára? Sára helyeslőén bólintott. A lány megfordult és várt. A fiú is előrehajolt. A rádióban híreket mondtak. — Tizennégyben inas voltain a Ganzban. Jó cég ám. Már tizennégyben ott dolgoztam. Amikor eljöttem, volt egy kis búcsúztatás. Restellem, de még sírtam is. Pedig már tizennégyben férfi voltam. — Maga még meg sem volt — fordult a lány felé. Harmiskásan elmosolyodott. — Nem tagadom, most van bennem egy kis ital. Csináltak egy kis ünnepséget az öreg házasoknak. Még a Ben- csik is gratulált. Igaz — maga azt sem tudja, hogy ki az a Bencsik. — Maguk is házasok? A lány zavarba jött és elvörösödött. A fiú még egy görcsöt kötött a cipőfűzőjére. Az asszony feddőleg rászólt: — Emőkém, ne zaklass másokat. A kalauznő újból előkerült. — Tessék, üljön le kislányom, egész nap úgy is csak áll. Fogadja el az öreg gavallértól. Mert gavallér voltam valamikor. Igaz, Sára? Sára mosolygott. Sára mindig mosolygott. — Ne menjünk haza még Sára, menjünk el valahová. Emlékszel még arra, hogy „régi mániám, végig hajtani a vén Stefánián”. Az emberek somolyogtak. És az volt a feltűnő, hogy emberien. — Emőkém, majd máskor — mondta a Gömbölyű Mosolygás —, most megyünk haza és a csatos üvegben meleg vizet teszünk a derekad alá. A lány vihogni kezdett. Ernő hadakozott. — Nem, nem. Nem a derekam alá, hanem az asztalra a csatos üveget. Borral. A Száva utcánál szálltak le. Először a férfi, utána az asszony a celofános szegfűkkel. A kalauznő egy hangos sóhajjal eleresztette az ajtó billentyűjét. A fiúk a peronon röhögtek. A Határ útnál leszállt a krumplis nő is. Kispesten én is. S. Polgár Angéla is kirívó esetek, amikor egy- egy látogató becsmérelte eredményeinket, a jellemző az hogy a hazatérők fel tudja mérni a változásokat, és becsülik, értékelik azokat. — Szövetségünk sokféleképpen kapcsolódik be ebbe a munkába. Igen népszerűek az IBUSZ-szal közösen szervezett országjáró, pontosabban az országot bemutató akcióink. Sok delegációt, egyéni jelentkezőt fogadtunk a szövetség székházában. Lehetőségeink természetesen korlátozottak, ezért sokat segíthetnek a városi, a községi tanácsok, a Hazafias Népfront-bizottságok. Sokszor megható az a ragaszkodás, szeretet, amit a hazától különféle okok miatt elszakadt honfitársaink mutatnak az anyaföld iránt. — Azt is elmondhatom, hogy nemcsak a hazalátogatók száma növekszik, de mind többen foglalkoznak a hazatelepülés gondolatával. Sokan itthon akarják leélni utolsó éveiket, békében, nyugalomban. S bár nem folytatunk semmiféle hazatelepülési kampányt, ehhez is megadunk minden segítséget B. L. „Hivatalból’ olvasni Rengeteg olvasnivalóm van, nem tudom utolérni magam, kesergett barátnőm Noémi, aki egyik napilapunknál dolgozik. — Képzelheted — mondja — megkapom reggelente az újságokat, átfutom őket, mert nincs időm elolvasni. Viszont mégis tájékozottnak kell lennem a napi eseményekről, a legfrissebb hírekről, tudnom kell, melyik küldöttség hová utazik és ha utazik, meddig marad, kik a küldöttség tagjai, mikor milyen szerződést írnak alá. Ezen kívül olvasnom kell a film- és színházkritikákat, a tv-, valamint a könyvkritikát is. Tehát a napi munka mellett politizálok, állást- foglalok, érvelek, meggyőzök és nagyon néha, jut egy kis időm az írásra is. Tudod, csak a humoros írásokat szeretem, mert azokban van éle, és van bennük igazság, mert ha valafri viccesen írja meg az igazságot, bárkiről szóljon is az, senki sem sértődik meg, jót nevet rajta és senki sem veszi magára. Tehát felsoroltam neked a napi „kötelező” olvasmányokat, a szépirodalomra már csak igen kevés időm jut, a folyóiratokat már meg sem említettem. — Ezt még mind győzném is, ha a főnököm nem volna olyan termékeny újságíró. ír az kérlek novellát, tárcát, humoreszket, amilyen műfaj csak létezik és azt nekem „hivatalból” mind el kell olvasnom, mert mit is szólna ahhoz, ha megké“- dezné tő'e'— „Noémi, hogy t..- szett ez vagy az az írásom? Tetszett magának az a novellám, amelyben magát is megénekeltem?” Hogyne... hogy... ne, tetszett, persze, természetesen, nagyon köszönöm, nagyon örültem neki. Hát látod, még rólam is ír, ezért nem tehetem, nem világért sem teszem ki magam annak, hogy egy-két kedves dicsérő szót ne ejtsek a cikkéről. Tudod, tőle függ az előmenetelem, a fizetésemelésem, és minden főnök hiú, az enyém meg pláne az, hiszen férfi főnököm van! Na ugye belátod, hogy nagyon el vagyok foglalva, sokszor még egy telefonra sem jut időm. De még ha csak a főnököm írna, azt talán győzném is, de a helyettese is ír és azt is olvasnom kell, dicsérnem, szóról szóra elemeznem, hiszen ő is nagyon hiú, már hogy is ne lenne az, mikor a helyettes nő! — Vári — 1 /yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyjyyyyyy*( Kertész karikatúrája)
