Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-03 / 28. szám

1968. FEBRUAR 3., SZOMBAT

3

Ruhagyári nők

Lépni vagy maradni?

A levelet a vezérigazgató írta alá; voltak, akik könnyes szemmel olvasták. Karácsony előtt a Május 1 Ruhagyár ceglédi telepén minden egyedülálló anya borítékot kapott kézhez. Benne a vezérigazgató kedves levele, melyben megköszöni gondjaik ellenére is becsületes munkájukat, s mellette, a gyermekek számától függően, háromszáztól hétszáz forintig terjedő összeg, ajándékként. Apró, de hatásában fontos esemény volt ez, mert ma is úgy beszélnek róla, az asszonyok, mint a megbecsülés nem kötelező, s éppen ezért szép bizonyításáról.

A telep összlétszámú nak nyolcvan százaléka nő; 670 lány és asszony dolgozik itt. Közöttük rengeteg a fiatal. Sok tekintetben sajátos gondot jelentenek problémáik, éppúgy, mint az idősebbek bajai. Napról napra változó kép ez, mert — például — jó időn át gond volt a bölcsődei elhelyezés. A gyermekgondozási segély bevezetése óta 32 szülő nő közül 29 igénybe vette ezt a lehetőséget; enyhült hát a bölcsőde jelentette gond. Azután: nagyon örülnek annak — mondják —, hogy a törteti termelőszövetkezet zöldség- és gyümölcselárusító helyet létesített a gyár előtt, ám bosszankodnak — joggal! — azon, hogy a Körösi út sarkán levő élelmiszerüzlet éppen műszakváltáskor, 12-től 3-ig van zárva, örülnek annak, hogy a kismamának a szakszervezet is ad hatszáz forint segélyt, de bosszankodnak azon, hogy a reggeli műszak fél hatra jön, ám az iskolai napközik csak hétkor nyitnak

__ örök elégedetlen

ek lennének? Aligha. Csak éppen nagyonis a saját bőrükön érzik a változásokat, s a gondokat is, s ha már úgy érzik, hogy maguk nem boldogulnak, elmennek a — szak- szervezethez.

— A szakszervezeti bizottságnál érthetően összesűrűsödik mindaz, ami a nőket foglalkoztatja — mondja Petró József né, a szakszervezeti bizottság titkára. — Nődolgozóink szinte kivétel nélkül szakszervezeti tagok, így hát joggal igénylik érdekvédelmüket.

Hatvan szakszervezeti bizalmi tevékenykedik a telepen, s közülük jó néhányan Dlyanok, mint Horváth Dezső- né, Mészáros Imre, Gyura Viola, akik valóban rászolgálnak aktív munkájukkal társaik bizalmára. Észrevételeik, „jelzéseik” sokat segítelek a nők helyzetének köny- lyítésében, s ugyanakkor maguk is sokat tesznek annak

Egy nemzet születése

IZGALMAS, FESZOLT DRÁMÁI PILLANATOK AZ

ALGÍRI CSATA

című olasz filmben

GYOMRÖ: február 3—4-én ISASZEG: február 5—6-án ALBERTIRSA: február 11-én PILIS: február 12—13-án.

FELVESZÜNK

szövőátképzősnek 16 évet betöltött fiatalokat

Szálláslehetőség van

Jelentkezés levélben: HAZAI PAMUTSZOVöGYAR Budapest IV., Baross u. 99.

Levél a vezérigazgatótól Sikeres bér kontra bér próba Áprilistól négy órával kevesebb

érdekében, hogy egy-egy intézkedést csoportjuk tagjai részletesen megismerjenek. Jelenleg éppen a 44 órás munkahét április elsejére tervezett bevezetése a legfőbb téma a szalagok mellett, mert ehhez több változás kapcsolódik, így a biztosított havibér rendszerének megvalósítása.

A női gondok napról napra változó képét említettem korábban. így igaz. Az élet a megoldódott gondok helyébe újakat állít. A mostani építkezéssel enyhül a munkahelyek zsúfoltsága, a gőzvasalók ontotta meleg miatti panaszok is megszűnnek, de... De megmarad gondnak az univerzális képzettség elérése minél több asszonynál. Igaz, az elmúlt években sokan letették a szakvizsgát, s nem mutatóba akadnak csak olyanok, mint Zsikla Sándomé — aki egy háromszoros szocialista brigádot vezet —, B. Kiss Im- réné, Dobos Lászlóné, akik a szalag bármelyik részére odaállíthatok, mégis, főként az idősebbek körében, tapasztalható elzárkózás a szakmai továbbképzés elől.

Érdekvédelem ez is, ha szokatlannak tűnik is. Mert már napjainkban is mérhető forintban, érdemes-e többet tudni, s többet adni. Április elsejétől az egész telep áttér a biztosított havibér rendszerére, de egy szalagon már most megvalósították, kísérletképpen. Mit jelent ez az új bérrendszer? Azt, hogy a 106 százalékos teljesítmény után járó bért akkor is megkapják a dolgozók, ha ennél alacsonyabb volt a szalag eredménye. A túlteljesítésnél nincs korlátozás, ám a túlteljesítés után járó pénzt nem egyenlő arányban osztják el — mint

eddig —, hanem személy szerint. Aki sokat tett, univerzális munkaerőként bárhol helytáll, három-ötszáz forinttal is többet kaphat, mint az, aki éppen csak „dolgozgatott.” Nos, a kísérleti szalagon már így fizették a bért, a vele párhuzamoson pedig a hagyományos rendszer szerint. A példa annyira szemléletes volt, hogy ma már nem kell agitációt folytatni, helyes-e, jó-e az új bérrendszer: egyöntetű helyeslésre talált, sőt, az is elhangzott, „miért kell várni áprilisi^’?

A női tématár igencsak bőséges. Mert az új bérrendszerhez fűződő várakozásról arra váltanak át, miért is szűnt meg a harisnyaszemfel- szedés gyáron belül, holott a kisipari szövetkezet alkalmazottjának mindig volt munkája. Azután a tv-javítás nehézkességéről beszélnek, majd arról, jó lenne a közelben egy női fodrász, de következő mondataikban már azt firtatják, a vállalat szakszervezeti tanácsában miért csak három nő, de négy férfi képviseli őket? (A telep üzemi szak- szervezeti tanácsának ugyanakkor 18 nőtagja van, az össz- létszám 29.) Elhangzik azonban némi önkritika is, miszerint ők sem angyalok. Egy félmondatot említenek: „Inkább varrók nyolcért...”

Mi ez a félmondat? Tizennyolc művezető dolgozik a telepen. közülük egy a nő. (És egy főművezető is nő.) Első pillanatra nem valami hízelgő arány, ám mint kiderül, volt, akit szerettek volna erre a posztra állítani, de nem vállalta. Azzal felelt: „Inkább varrók nyolcért...” Azaz: inkább varr továbbra is, mert

jó szakmunkásként megkeresi ugyanazt a pénzt, mintha művezető lenne, de nem kell vitatkoznia, szaladgálnia, felelősséget vállalnia.

Különösen az idősebb asz- szonyok irtóztak attól, hogy ilyesmit a nyakukba vegyenek. A fiatalabbakkal már könnyebb a helyzet, s a technikumi hallgatók is közülük kerülnek ki. Ugyanakkor az is igaz, amit így fogalmaztak meg: egy-egy női vezetőnek kétszeres energiával kell bizonyítania, hogy igenis alkalmas ... És valóban ... csakis így teljes, igaz a női húzódo- zásról alkotott kép. Mert a tanulás sem csupán elhatározás kérdése: a napi munka, a háztartás vezetése, a férj, a gyerek, vagy gyerekek ellátása mellett még tanulni is ... kétségtelen, hogy a férfiak köny- nyebben megtehetik, mint az asszonyok.

A beszélgetés során sűrűn elhangzott: aki ide belép,

előbb vagy utóbb rájön, hogy nem elég csak ülni a szalag mellett, semmivel nem törődve. A közösség hatását említették s ezzel kapcsolatban még valamit. Azt, hogy e közösségnek sokan szeretnének tagjai lenni. Igen sok a munkát kereső nő Cegléden, s míg a Május 1 Ruhagyár a Dunántúl falvaiban létesít új telepieket, itt nincs mód a bővülésre, mert a csatornázás, a víz, s általában mindaz, ami nem a gyáron, hanem a tanácson múlik, gátat szab a terjeszkedésnek. Több támogatást kérnek, remélnek a tanácstól, mert jónéhányan szeretnék testvérüket, lányukat „kom- mendálni” ide, s a gyár, a tanács kellő támogatásával, tudna is számukra munkát biztosítani.

A ruhagyári nők gondjairól, örömeiről összeálló kép tehát nagyon is reálisan mutatja őket. Nem becsülik le a meglevő haladást, nem nagyítják fel a gondokat, de joggal bosszankodnak olyasmin, ami gyorsan, könnyen megoldható lenne, csak éppen — mint az üzlet nyitvatartása esetén — jobban figyelni kellene rájuk. Valahogy úgy, ahogyan karácsony előtt a vezérigazgató „figyelt” ... Mert akit személy szerint nem érintett, az is megjegyezte, s nem felejti eL Mert a megbecsülést még a gondok sem kisebbítik a 670 nő szemében.

Mészáros Ottó

Megtettek-e mindent?

Nagy gond, szomorúság szakadt a Maczó családra Abony- ban. A férj tetanuszmérgezésben meghalt. A feleség újszülött gyermekével nehéz anyagi helyzetbe került. A vállalattól —, ahol embere dolgozott — 1968. júniusáig, — egy évig hatszáz forint nyugdíjat kap. Ebből kétszázhetvenöt forint házépítési kölcsönt fizet az OTP-nek, személyi kölcsönt is vettek fel, így alig marad száz forintja havonta kettőjük megélhetésére. A tragédia fölött az emberek még most sem tudnak napirendre térni. A szomszédokat, ismerősöket — akik segítik az özvegyet — még mindig az foglalkoztatja: a társadalom milyen támogatást nyújt majd Maczó- éknak, s hogy a férje életben maradjon, az orvosok annakidején valóban megtettek-e mindent?

1967. június 13. Kedd:

Pár nap>os szabadságát töltötte otthon Maczó Lajos. A ház körül tett-vett, kerítette a portát. Várandós felesége ebéd után lepihent, ő pedig, hogy a kopácsolással ne zavarja, a csirkéknek keresett a kertben gilisztát. Ásás közben egy tövis megszúrta a lábát. Nem nagyon. Kinyomta a vért, megmosta és dolgozott tovább

Június 14. Szerda:

Reggel kicsit fájlalta a szúrás helyét.

— Biztos, ami biztos, elmegyek az orvoshoz. Dr. Debreceni László felírta neki a tetanusz injekciót, majd később be is adta. Az orvos akkor kérdezte tőle:

— Felvegyem betegállományba?

— Ne doktor úr. Három nap

csúsztatásom van, tudok vele pihenni.

Június 15. Csütörtök:

A szúrás helye fájt. Talpa megdagadt. Maczó ismét elment az orvoshoz. Streptomi- cynt írt fel neki dr. Debreceni és betegállományba vette. Bú- csúzáskor azt ajánlotta:

— Borogassa állott vizes ruhával. Nem kell aggódni, most már rendbejön.

Június 16. Péntek:

A fájdalom erősödött. A lá- bafeje is megdagadt. Az orvos ezen a napon Budapesten vizsgázott, így Maczó dr. Fekete Sándorhoz ment, aki körzeti orvosát helyettesítette. Kérte, segítsen rajta, jóformán már lábra sem tud állni. Dr. Fekete nem nézte meg a beteg lábát, csak azt kérdezte:

— Táppénzes?

— Igen.

— Akkor menjen haza, borogassa tovább, holnap a kör- zetis majd megnézi.

Június 17. Szombat:

Reggel korán az orvoshoz bicegett a sérült. A hasogató fájdalom erősödött, lába jobban megdagadt. Szombat lévén, most két orvos tevékenykedett a rendelőben. A körzeti és Ceglédről a felülvizsgáló főorvos, dr. Nyitrai Géza. Betegünk elmondta panaszait. A felülvizsgáló főorvos kibontotta a kötést, megnézte, majd ezzel búcsúzott tőle:

— Feküdjön le. Borogassa állott vizes ruhával és szerdán jelentkezzen vizsgálatra.

Június 18. Vasárnap:

Noha, igen sajgott a lába, kedélyes volt.

— Három orvos látta már ezt a semmi kis szúrást, mind

megnyugtatott, akikor miért aggódjam? — mondta a feleségének. Ám, reggeli közben váratlanul bejelentette:

— Te, nem tudok rágni. Mintha merev lenne az állkapcsom. Biztos a fogam kínoz majd megint...

A szájmerevség elmúlt, de nemsokára a nyakát szorította a görcs. Felöltözött, elment dr. Söregi Tibor ügyeletes orvoshoz. Az alaposan megvizsgálta, majd mentőt hívott és beutalta Ceglédre a kórházba, tetanuszmérgezés gyanújával.

Cegléden mindjárt megnézték, s percet sem várva küldték tovább Budapestre, a László kórházba.

Június 19. Hétfő:

Gégemetszés. Többé nem tért magához. Június 27-én meghalt.

Nézzük, mit mondanak az orvosok a szomorú esetről, s az illetékesek tettek-e valamit a családért?

Dr. Debreceni László, körzeti orvos:

— Vidám, dolgos embernek ismertem Maczó Lajost. Amikor bejött hozzám, tetanuszinjekciót adtam neki.

— Ha valaki tetanuszgyanús, mit szoktak tenni?

— Én egy szérummal nem elégszem meg, többet adnék, s a radikális beavatkozást választanám. Jól kivágnám a fertőzött részt és környékét. Cegléden, amíg a kórházban dolgoztam, több esetben így jártunk el.

— Most nem kellett volna ezt megtenni?

— Amikor én láttam, nem volt ok aggodalomra. Aztán vizsgázni mentem. Szombaton ügyem beszéltem vele, de nem

Kompót, spárga, borsó

Konzervajánlat — Légmentes záró

Az ebéd mellé egyre gyakrabban kerül befőtt is az asztalra. ízletes, tápláló — nyarat idéz a Dunakeszi Konzervgyár sok csemegéje.

De szép karriert futott be új, s külföldön nagyon kelendő termékük, a konzerv spárga is. Érdekes, itthon még nemigen barátkoztak meg ezzel a vitamindús, kiadós, főzeléknek, levesnek egyaránt olcsón elkészíthető étellel. Egy üveg püré ára hat forint, és egy négytagú család bőséges vacsorájához elég. Tavasszal már a borsó lesz a sztár, de ebből sem elég, amit elő tudnák állítani. Tavaly, 1966-hoz képest 30 százalékos exportnövekedést könyvelhettek el. Persze az igényeknek megfelelően nemcsak a mennyiséget kell növelniük, a minőségnek is állandóan javulni kell.

Mit tesznek ennek érdekében 1968-ban a Dunaikieszi Konzervgyárban?

Tavaszra új borsószelektorokat, automata lezárógépeket állítanak be. Könnyítőnek a fárasztó fizikai munkán; az automata lezáróberendezések ugyanakkor megakadályozzák, hogy levegő jusson az üvegbe. Nő a konzervék élettartama, hosszabb ideig elállnak. Ez év őszén új gyümölcsüzemet, egy 99 méter hosszú csarnokot adnák át. Átépítik a dobozüzemeket is: korszerűbb, nagyobb, világosabb lesz a réginél. A konzervüzem új tető- szerkezetet kap. Egy irodaépület, s egy modern raktár is épül a gyáron belül. Nem feledkeznek meg az új nemzedékről sem; 2 millió forintos gyári hozzájárulással bölcsőde épül a fenyvesben. V. V.

Új vonalak

Pécsett a Zsolnai Gyár művészei alkalmazkodva az igényekhez új vonalú dísztárgyakat készítenek. Az utóbbi években a modern lakáshoz és bútorokhoz illő kisplasztikák és egyéb tárgyak nagy tetszést arattak a hazai és külföldi piacokon. A jellegzetes pécsi díszítőelemeket is felhasználva az idén kerti ülőgarnitúrát, vázákat és különböző kerti plasztikákat is gyártanak

láttam a lábát. Ilyenkor nem én, hanem a felülvizsgáló orvos vizsgál. Egyébként az eltelt hat hónap alatt több tetanuszt írtam fel, mint ötéves Ittlétem idején. Maczó esetéből okultak az emberek.

— Megnézhetném, milyen kezelésben részesült Maczó Lajos?

Hosszú keresgélés. Végül kiderült: Maczó Lajosnak nincs kartonja.

Dr. Fekete Sándor:

— Kiről érdeklődnek, kérem? Maczó Lajosról? Nem, ilyen nevű betegre nem emlékszem, nem ismerem. Egy pillanat türelmet kérek... Ha volt, akkor a nyilvántartásomban szerepelnie kell. Ugyanis abonyi viszonylatban én vagyok megbízva a fertőző betegek összeírásával. Nekem minden orvos elküldi a neveket, a kórház is. Hm ... Maczó Lajosom nincs.

— Pedig június 16-án, pénteken járt a doktor úrnál. Amikor dr. Debreczeni László körzeti orvost helyettesítette.

— Igen ... igen ... rémlik valami. Emlékszem. Csakugyan volt itt. Dehát a körzeti orvos vette betegállományba, ő kezelte. Én nem avatkoztam bele. Haza is küldtem azzal, hogy majd másnap az orvosánál jelentkezzen.

Dr. Nyitrai Géza, felülvizsgáló főorvos:

— Régen volt már ez. Óh, mennyi beteget vizsgáltam meg azóta! Csak annyit tudok róla, hogy Debreczeni kollégám sajnálkozóan mondta: meghalt. Tudja, én csak szombaton vagyok Abonyban. Ott öt körzeti orvos betegeit kell megnéznem. Sokan vannak egynél. Többnyire táppénzesek. Hatvanhárom éves vagyok, bizony sok ez egy napra. Ha sürgős eset van, a körzeti orvos nélkülem is ellátja. Sajnos, a tetanusz napjainkban is igen veszélyes. Gyógyításában csupán a jó gyógyszerek ellenére is csak ötven százalékos eredményt értünk eL A statisztika ezt mutatja. Az a szegény ember, a szerencsétlenül jártak ötven százalékába esett...

— Amikor ön megnézte, nem kellett volna mindjárt a kórházba küldeni, hiszen már erősen dagadt a lába?

— Több évtizedes praxisom alatt egyszer sem fordult elő, hogy három napra jelentkeztek volna a mérgezés tünetei. Én nála sem észleltem. A dagadást bizonyára más okozta.

Szűcs László vb-elnök:

— Ismertem jól Maczó Lajost Dolgos ember volt. Megdöbbentett a hír. Nem tudom, hogy alakult az özvegy sorsa. Egyébként annyi baj érte már ezt az asszonyt. Évekkel ezelőtt súlyos beteg volt első gyermeke vakon született. Az most már intézetben van. A férjével nagyon szépen éltek. Olyan szerény Maczóné, sohasem kért még tőlünk semmit, panasszal sem jött ide.

— Abból a pénzből, amit a férje után kap egy évig, nehezen él meg. Ha már azt sem folyósítják, mi lesz vele?

— Hát először is azonnal segélyt adunk Maczónének. Aztán megnézzük, van-e olyan munka, amit otthon elvégezhet, s szépen is kereshet vele. Két nap múlva már meg tudom mondani, mit intéztünk.

Negyvennyolc óra elteltével Szűcs László röviden csak ennyit közölt:

— Behívtuk Maczónét. Kerestünk munkát a számára. Több lehetősége is van. Választhat. S figyelemmel kísérjük sorsa alakulását. Ha szüksége lesz rá, segítünk.

András Ida