Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-03 / 28. szám
rtsr HEGY Fr KÖNYVESPOLC A Szovjetunió Nagy Honvédó Háborúja 6. kötet 1967 decemberében jelentette meg a Zrínyi Kiadó a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja történetének befejező, 6. kötetét Nem túlzás a megállapítás: ezzel a kiadó egy olyan vállalkozása ért véget, amely fennállása óta a legnagyobb volt. Természetesen, amikor ezt megállapítjuk, nem elsősorban arra gondolunk, hogy a sorozat magyar nyelvű közreadása milyen nagyarányú szervező és irányító munkát követelt meg, milyen problémát vetett fel, hanem mindezeknek a magyar hadtörténelmi könyvkiadásban páratlan eredményére, arra a közel négyezer oldalra, amely lehetővé tette a szovjet nép hős harcának megismertetését a magyar olvasókkal, s amely tudományos Ismeret- és forrásanyagot adott a második világháborúval foglalkozó történészek és hadtörtéiiészek további munkájához ★ A 6. kötet tulajdonképpen a Nagy Honvédő Háború történetének egy igen alapos összegezése és értékelése. Az első részben a szerzők mindenekelőtt azokat a gazdasági, politikai, ideológiai és katonai tényezőket elemzik, amelyek törvényszerűen vezettek el az egyik oldalon a Szovjetunió győzelméhez, a másik oldalon Németország és Japán katonai vereségéhez. E tényezők vizsgálatánál a kötet összeállítói helyesen megválasztott módszerrel mindig párhuzamosan mutatják be a fő hadviselő felek helyzetét gazdasági, politikai és egyéb vonatkozásban, így az olvasó számára nyomban adva van az összehasonlítás és a következtetések levonásának, illetve a törvényszerűségek felismerésének a lehetősége. Az összehasonlítás első területe gazdasági; amelynek során olyan kérdésekre kapunk választ, mint, hogyan készült fel Németország és Japán a második világháborúra, gazdaságuk mennyire volt alkalmas egy hosszú háború viselésére, és milyen módszerekkel próbálták fenntartani hadipotenciáljukat a háború idején. Velük szemben áll a Szovjetunió fő nép- gazdasági ágainak az áttekintése. A szovjet politikai rendszert tárgyaló fejezetből elsősorban azt tudjuk meg, melyek a szovjet állam szilárdságának társadalmi-politikai alapjai, és milyen munkát végeztek a szovjet állami szervek és társadalmi szervezetek a háború alatt. Magyar olvasó még sehol nem találkozott a szocialista állam katonai szervezetének olyan részletes és az állambiztonsági szervek munkájának oly sokoldalú ismertetésével, mint e fejezetben. A nem katonák számára is sok érdekességet tartalmaz a szovjet fegyveres erőkkel foglalkozó fejezet. Annál is inkább, mert a szöveget sok, a hadsereg fegyverzetét napjainkig bemutató kép illusztrálja. Olyan lényeges problémákat tisztáznak ehelyütt a szerzők, mint a szovjet hadsereg kezdeti sikertelen harcainak az okai, majd a háborúban bekövetkező döntő fordulat katonai feltételei, a nagy támadó hadműveletek előkészítésének és lefolytatásának módszerei — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ha egyáltalán lehet valamelyik részt kiemelni — hiszen szinte minden oldal az ismeretek gazdag tárháza —, úgy az a kötetet záró historiográfiai és bibliográfiai rész. A historiográfiában a szerzők először elvileg értékelik a második világháború történeti irodalmát, majd felsorakoztatják és bírálják a leglényegesebb gazdasági, politikai, katonai és diplomáciai jellegű munkákat. Sörös Lajos Akaratbiztató I 01vasgatvdn (s*erdo) Barátom, ne hagyd el magad! Nehéz zsákok most napjaid? Tanuld meg a terhek alatt: erőre csak erő tanít. Tudom, vonz a föld nagyon, de legyen lázadó a gerinced, ez igazán jó alkalom, hogy bánatod megszelídítsed. Dalt, vagyr szitkot szűrjön át fogad, végül is a győztes kedve vár rád, ha fáradt is leszel, de boldogabb, s édesnek érzed lelked izomlázát. Fürtös Gusztáv Trivialitás Színes házi tv-adó a Videotonban A színestelevízió-gyártás előkészítésének jelentős eseményeként a székesfehérvári Videotonban üzembe állították a gyár színes házi televízió- adóját. Az NSZK-ból vásárolt bonyolult berendezéssel állítják majd be a színestele- vízió-készülékeket. Az első készülékeket már elkészítették és a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatják be a közönségnek. Vitáznak a Nagy Világ című irodalmi fo§ lyóiratban. Káromkodjanak-e, vagy ne károm- S kódjának az emberek? Már mint az irodalom- * ban. Pro és kontra érvelnek a felek, okos, lo- S gikus állásfoglalásokat olvashatunk. Időnként ^ a vitázók kilépnek a pályáról, más pályákat § keresnek, s ott mondják el a véleményüket. Ő Igaz is, nem lehet mindig egy egész hónapot Ő várni, meg azután a folyóiratokban nem túl- Ő sokan olvassák. Ő örömmel olvastam hát, kedvenc napilapom- Ő ban egy igen figyelemre méltó hozzászólást. Ő Lám, kilépett a medréből a téma, s most itt S hömpölyög a napilapok hasábjain, még sze- í rencse, hogy észrevettem. $ Azt mondja a Vitázó, hogy a villamos, a vá- ^ ros, sőt az egész ország az ő szobája, márpe- § dig ő, ha a szobájában káromkodna valaki, Ő igencsak karon kapná és mihamarább kipen- Ő derítené. Tágasabb odakinn! Természetesen, Ő tudom, nem arra gondolt, hogy aki káromko- Ő dik, az mind hagyja el a „szobát”, illetve az Ő országot. Ezt a részt tehát nyugodtan le is S zárhatom. (Arról nem kívánok most értekezni, S hogy a triviális ember is érezheti ugyanazt: az ^ egész ország az ő szobája, márpedig az ember, $ ugyebár otthon, ki-ki ízlése szerint...) $ Ami nekem fáj, ami engem igazán kínoz, és Ő ami miatt papírra vetettem e néhány sort, az Ő a következő: Nem értettem egészen pontosan, 5 miért is kellett ebbe az egész vitába beleke- i! verni a szerkesztőségeket? Tudniillik: „Ismerik jük a szerkesztőségi tagok eszmecseréjének tó- | nusát, felpillantva a tökéletesen elfogadhatóra, csiszolt és kínosan nyomdakész kefelevonatok- § bői”. — Állítja a Vitázó. Szóval, arról van itt ií szó, hogy szépen, esetleg kínosan szépen írunk és csúnyán, esetleg kínosan csúnyán beszéli lünk. És azt nem értem, hogy miért kell a § szerkesztőségekre hivatkozni, bármilyen rossz- Ő ról. elítélendő dologról is lettlégyen szó ebben Ss az országban. Nem tehetek róla, Cató jut az S eszembe, az egykori szenátor, aki Rómában a | szenátusban bármiről volt is ott szó, így kiál- $ tott fel: „Ceterum censeo ..Egyébként az a $ véleményem, hogy Karthágót földig kell rom- Ő bolni. Ő Bevallom, azért van ekkora szám, mert ml- Ő előtt e néhány sort papírra vetettem, szerkesz- § tőségünkben próbát tettem. Kínosan nyomda- Ő készre olvastam egy kefelevonatot, azután be- Ő hivattam a szerzőt és elküldtem őt melegebb i éghajlatú tájakra, mézes madzagként megem- | lítve neki azt a drága jó, nagynénikéjét, aki $ most „ott él”, de aki előtte táncosnő volt Sanghajban, természetesen a kultúrforradalom Ő előtt. És most örömmel jelenthetem, hogy a $ kolléga megdöbbenve hallgatott, majd kisvár- S'tatva a telefonhoz ugrott és hívta a mentő- s két. $ | (Csütörtök) Szexualitás * ij Miközben a trágár szavak polgárjogáról dúl Ő a vita a Nagyvilágban (és egyebütt), a szom- ^ szádban, az Élet és Tudomány című tudomá- Ő nyos ismeretterjesztő hetilapunkban a fiatalok 4 szexuális életéről vitatkoznak az illetékesek, | maguk a fiatalok. 5 Nem könnyű, szerintem így, ahogyan ma í élünk, egyelőre meg sem oldható probléma. ^ Legalábbis megnyugtatóan, végérvényesen, $ nem. Lakáshiány, egzisztenciális kérdés, stá- ^ túsz az életben — ezek a fiatalok szerelmi éle- § tének nagy gátjai, nem könnyű átugrani őket, Ő különösen nem könnyű (fiúkról is szó lévén) Ő — esetleg — egy nővel és egy gyermekkel a Ő hátukon. ^ Egyébként a vita nagyon érdekes. A fiata- S lók az ügyhöz méltó buzgalommal szólnak a i témáhOiz. Olvasván gondolataikat, tulajdon- $ képpen két nagy csoportra oszthatnánk őket. ^ (Természetesen többre is, de ez a kettő az ^ alapvető). A józanok, a mérlegelők, és a lá- Ő zadók, a mindent azonnal akarók csoportiára. Ő Tulajdoniképpen befalazott téma, mégis érde- Ő kés. Tulajdoniképpen azt hisszük, ismerjük Ő őket, hiszen tegnap, vagy tegnapelőtt még mi Ő is ifjak voltunk, ezért hisszük. De rosszul hisz- Ő szűk. Mert tulajdonképpen nem ismerjük i őket. $ Azt írja egy 18 éves fiú: „A mai fiatalok $ sókkal gyorsabban fejlődnek testileg, mint a ^ háború előttiek, magasabbak, testileg fejletig tebbek (persze ez szellemi téren nem ilyen Ő egyértelmű), a testi fejlődéssel együtt a mai Ő fiatalok 17—18 év helyett már 14—15 éves Ő korban nemileg érettek”. Ő Lehet, hogy így van, nem tudom. Lev S Tolsztoj, amikor megírta a Kreutzer szonátát, S a könyv epilógusaként arra figyelmeztette az § emberiséget, hogy ne egyenek sok húst a fia- ^ talok, főleg fűszerest ne, az italt pedig teljes- Ő seggel kerüljék, mert ezek az emberiség nagy Ő bűnének fizikális, biológiai inspirátorai. Hát Ő ez a recept, valljuk be, ma már nem hasz- Ő nálható, sőt, amikor leírta ezt Tolsztoj, gon- Ő dolom, aznap is sokan mellőzték. Ő Persze, Tolsztoj megírta a Háború ás bé- Ő két is, amely, igaz, történelmi regény, de ott í szövődik benne a világirodalom egyik legszebb ^ szerelme is. És Anna Kareninát és a Feltá- ^ madást, igaz, az utóbbi kettőt borzalmas lel- Ő kiismereti ébresztőként. És Flaubert megírta Ő Bovárynét. És ... Ő Szóval a 18 éves fiatalember tévedett. Illetővé: lehetséges, hogy a fejlődés, az emberi érés Ő ideje lerövidült, de az a zárójelben tett meg- Ő jegyzése nem ült. Nem tudnám megmondani Ő pontosan, mennyi hozzászólást olvastam e1 í mindet és sokat. És a vita, bármi is lesz a vég- §ső kimenetele, szerintem egyet máris bizonyít : ^ bármelyik említett csoportból (és nemből) í bármilyen alapállásból (és vérmérséklettel) 1968. FEBRUAR 3., SZOMBAT szólalnak is meg, azt felelősséggel, intelligensen, buta vihogás és farizeusi szemforgatás nélkül teszik. Szóval szellemileg is fejlettebbek. (Péntek) 2000-ben Az „Üj írás” legutóbbi számában Marx György ezt írta a Gyorsuló idő című nagyon komoly, nagyon izgalmas, félelmetesen, de mindenképpen tudományosan váteszszerű értekezésében. „Egymilió évvel ezelőtt még nem élt a Földön olyan lény, amely tüzet tudott volna gyújtani, szerszámot készített volna. Egymillió évvel ezelőtt még nem volt ember. Félmillió esztendeje már a Vértes sűrűjében rejtőzött Sámuel, az előember. Legfeljebb 10—50 000 kortársa kóborolhatott hordákba verődve szanaszét az Óvilág három kontinensén. Az élővilág ezermillió esztendeje burjánzott tengerben és szárazföldön, de az ember még nem játszott benne számottevő szerepet. Lassan, bandukolva múltak az évezredek. A Född benépesülése akkor indult meg, amikor ősünk a növénytermesztést megtanulta; gátakat és palotákat kezdett építeni. A folyóvölgyekben tízezer esztendővel ezelőtt elkezdődött a városalkotó civilizáció kialakulása. A Föld népessége ebben az időben tízmillió körül járt. A földművelés forradalmának következményeként az emberi fejlődés többé nem geológiai, hanem történelmi időtartamokkal mérhető. A Föld lakossága 2500 év alatt megkétszereződött. A ritmus fokozódott. Az utolsó két-háromszáz esztendőben az ipari forradalom a történelem sodrását isméi tízszeresére gyorsította. A Föld lakossága 1500 körül még félmilliárd volt, de 1840-ig egy- milliárdra, 1930-ig kétmilliárdra duzzadt. A XX. század közepén úgy becsülték, hogy 2000- re az emberele száma el fogja érni a 3,5 mil- liárdot. 1950 táján azonban megindult a demográfiai robbanás. A 3,5 milliárdig már ma eljutottunk és úgy látszik, 2000-ig, egy újabb megduplázódásnak leszünk tanúi: 7 milliárd embert jósolnak a demográfusok. Azon a földdarabon, amely ma egy embernek jut, az ezredfordulón két embernek kell élnie. 2000-ig mellettünk egy második emberiség születik meg”. Nagyon tetszett az egész írás és maga ez a: idézet. Aztán elkezdtem megint prob lémázni és ismét éjszaka, amikor büntetlenül senkivel sem beszélhetem meg kételyeimet. Nem i: költöttem fel senkit, csak én bámultam egyedül a szobám mennyezetét, amelyen (még < nyáron két szúnyogot csaptam agyon) két fekete pontot néztem elmerü-lten. Szóval 2000-ben? Nézzük csak, milyen esélyeim vannak? ★ Megértük. 77 éves vagyok. Születésnapot ülünk. Kettőt is. Az enyémet és a Földét. És egyik sem csalás. A Földdel együtt én is öröktől fogva élek, vagyok, de csupán 77 esztendeje kereszteltek meg Gy.-ben, a Szent Bertalan templom sekrestyéjében. A Földet me; éppen 2000 esztendővel ezelőtt valamelyik katakombában. Ülünk vagy negyvenen a dúsai terített asztalnál, gyerekek, unokák, mindenki. A feleségemnek akarok valamit súgni, de miamu helyett hamut mondok, és hangosan mert kissé nagyothallok már, ráadásul, mutál a hangom. Jóízűen kinevetnek. Sértődötten felállók. Engem nevetnék ki, aki részt vette« a II. világháborúban, és három hadifogságban voltam, aki... — Apa, ne totyogj, gyere vissza — szól rán kedélyesen elsőszülött fiam, aki 53 éves és iger nagy tekintélynek örvend, mert elég öreg á bölcs már, de még nem szenilis. — Tényleg, hová mégy már megint? Az isten szerelméért, hiszen tegnap megint késői jöttél haza —, ezt a nőm mondja, aki, mióts az eszemet tudom, mindig elárult, ellenen szolidarított. — Édesapa, te aki... szóval igazán tudhatnád, hogy a levest nem szürcsöljük és nem lo csoljuk le a zakón.: fazonját, különösen ira nem, amikor ilyen nagy ünnepet ülünk. — Rá néztem kisebbik fiamra, aki igazán kedvesei figyelmeztetett. Az unokáim körém sereglettek. Kaptam tőlük egy csomag Kossuthot és szavalókórusbai azt énekelték: „Szeretettel, öreg, elaggott, totyakos, ideges leveses, rabiátus nagyapánknak 77. születés napjára”. Könnyeztem. Milyen aranyosak! És oda súgtam a feleségemnek, hogy ezt ő írta, mer ez olyan szép. — És te, egész életeden át? — kérdezte é szikrázott a szeme. Közben felvágták a tortát, pezsgés dugi durrant. • — A vén szivarnak ne adjatok szeszt, < Kossuthot is vissza kell tőle lopni. Magas ; vérnyomása — ezt a legkedvesebb unokán suttogta a másiknak. Aztán odajött hozzám é megkérdezte, mikor jön már meg a nyugdí jam? Kilopóztam az utcára, csupa fény volt min den. Az úttest világított, a falak is fényesei voltak. Bementem a klubomba. — Osszatok nekem is. — No, milyen volt? — kérdezte egy haver akivel 56-ban együtt voltunk, csak akko nem selypített. — A szokásos. Egy csomag Kossuth. De ki váncsi vagyok, 2023-ban, amikor 100 éves le szelt, mit kapok? — Én mindig egy pár zoknit kapok — hehe részett az egyik haver. — Én egy fésűt, pedig nincs is hajam — toldotta meg a másik. Kártyáztunk, csevegtünk, aztán rágyűjtot tam egy szivarra, és ittam egy fél konyakot mert éppen ?;nnvit nvertern már. (suha) Tavasz a félben Foto: Szigetfü