Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-22 / 44. szám
1968. FEBRUAR 22., CSÜTÖRTÖK FEST SIF.CYF.I k/Cívlap 3 Váci séta Ml van nincs az üzletekben? Piac van ma Vácott, és két hete tart már a kedvezményes tél végi vásár. Ilyenkor csak a buszjáratokkal 18—20 ezer ember jön be a járás községeiből, a szobi, nógrádi falvakból, sőt a Duna túlsó partjáról és a Szentendrei-szigetről vásárolni. Vajon mi kapható, és mi nem? Ezután érdeklődve jártam végig néhány szaküzletet. 20 fürdőkád — 3 hónapra Én ugyan mint vásárló léptem be a főtéri vasüzletbe, de nem fürdőkádat akartam venni. Azt ugyanis hiába kerestem volna! Igaz, nemrégen érkezett ide — a vidék egyetlen, havi 2,2 millió forgalmat lebonyolító szaküzletébe — 20 darab. — Elfogyott egy fél nap alatt — mondja Halász Ilona, a bolt helyettes vezetője. — Majd csak a következő negyedévben kapunk újra. De nemcsak ez hiányzik a sokat keresett cikkek közül: nincs úgynevezett falikút — öntöttvas, csappal felszerelt konyhai vízlefolyó —, kevés az ajtózár, és alig van — mindössze 20—30 csomaggal, a különböző nagyságú facsavarokból. Ez utóbbi hiányzik talán a leginkább. Viszont az igazsághoz tartozik, s kedvező jel: sok minden van, ami tavaly még nem volt: kerítésfonat — olcsóbb és drágább, kerti szerszám, kézi permetező. És fekete cső — vízvezetéknek, elég lesz egész évre. Tavaly még az olyan fontos tömegcikket, mint a laposvas, a szögvas, csak kisiparosok kaptak, most van, és vásárolhat belőle akárki. A Dunakanyar Áruházban több száz vásárló tolong a hosszan elnyúló pultok előtt. Főleg asszonyok, fiatal lányokkal, gyerekekkel. Hosszú sor áll a pénztárnál, a kezekben a blokkok mellett négy-ötszáz vagy még ennél is több forint. Most, a vásár idején sok minden 20, 30, 40 százalékkal olcsóbb, mint máskor, és ez meg is látszik a forgalmon. A napi bevétel a normális 70—80 ezer helyett — 130 ezer forint körül mozog. Az áruház helyettes vezetője, Kaszás Imre kalauzol. Elégedetten állapítja meg: — Az új gazdaságirányítás hatása máris érezhető, nagyobb a választékunk, a vásárra szabadabban készülhettünk, magunk állapíthattuk meg sok cikk árát. Ez a természetes, hiszen mi látjuk, tudjuk, mit, mennyit tudunk eladni. A cél: nagyobb választékkal, de kevesebb raktári készlettel — nagyobb legyen a forgalom. — A nagykereskedelmi vállalatok viszont nehézkesebbek, különösen a Divatáru és a Röviköt — mondja. — Míg tavaly három-öt nap alatt leszállították a megrendeléseket, idén előfordult, hogy két hetet is kellett várni. Arra hivatkoznak, a sokféle ár feldolgozása sok időt vesz igénybe. Számbavesszük mi hiányzik. A legfontosabbak közül: — Átmenetileg nincs a nagyon keresett ágynemű kana- vász és a Pannónia zefir ágyhuzat, sem méterben, sem készen. Azután nincs Teritex- nylon függöny, modem mintás soproni szőnyeg, és gyermek^ •• FF F _ # r FF jiovoatkepzos munkakörbe 16 éven felüli fiatalokat AZONNAL FELVESZÜNK Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés levélben: HAZAI PAMUTSZÖVŐGYAR Bpest IV., Baross u. 99. matrac. A szövetek közül pedig teljesen eltűnt a győri Richards-gyár Jéna nevű kitűnő, jó tulajdonságú anyaga, nem tudni miért. A legnagyobb a hiány általában a kötött áruból, női, férfi pulóverekből, kardigánokból. Vékony, egyszálas kötöttárú úgyszólván nincs is. Sláger: a Peti-borsó Igazi nevén ugyan „Petite- provencial” a francia származású borsóvetőmag neve, de a közhasználatban az egyszerű ftépi nyelv így magyarosította. Majd mindenki ezt kéri a falusi sszonyokkal zsúfolt parányi gazdaboltban, ahogyan itt hívják a vetőmagüzletet. — Vennénk ugyan a Lin- coln-ból is, mert az is finom, édes, gyenge zöldborsó fajta — mondja egy tótfalusi asz- szony. — Az nincs — feleli Herényi Antal, a bolt vezetője, s egyetlen dolgozója. Pedig a borsóvetés ideje közeleg, meg dughagyma is kellene a ház körüli kertekbe, de az is hiányzik. Futárt kémek többen, malacnak való csont- erősítő tápot, de azt sem tud adni. És a lucernaliszt is hiányzik másfél hónapja. A petrezselyem és a cecei paprika vetőmag viszont megjött, viszik is sokan. Naponta 200—250 ember jön vásárolni ebbe a kicsi, de nagyon hasznos üzletbe, amelynek 150 ezer forint a forgalma egy hónap alatt. Nagy akadály, hogy nem elegendő a raktára. „Sej-haj Rozika..." A villamossági szaküzletben január eleje óta változatlanul nagy a forgalom. Az első hónap bevétele kétmillió volt, közel 700 ezerrel tofoib, mint 1967 januárjában. A gyorsmérleg: 155 tv-készülék, 210 rádió, 72 porszívó, 60 hűtőgép — mindegyik ára csökkent. Rudolf Józsefné üzletvezetőhelyettes és Majer László eladó is megállapítják: — Ilyen januárunk még nem volt. A kereslet azóta sem csökkent. A televízión kívül különösen sokan vennének tranzisztoros zsebrádiót, volt is kétféle, lengyel és szovjet gyártmány, de már elfogyott. És nincs a megbízható szovjet Saratov hűtőgépből, ez 1400 forinttal lett olcsóbb. Most viszont kapható 50 literes Lehel, ez tavaly egész nyáron hiányzott. És milyen a hanglemezpiac? Azt mondja búsan egy fiatal eladó, Matyó József: Nagyon szegényes a választék, különösen a táncdalokból. Sokan keresik még mindig a fesztiválszámokat, de nem tudunk adni. A bea-zenét szeretők pedig még ritkábban vehetnek itt lemezt, a leginkább kedvelt Illés-együttes számait nem is látják. De a másik népszerű műfajból, a cigány dalokból, Kovács Apollónia lemezeiből is alig van. Most úgyan érkezett néhány. Egy forog is a korongon, a „Sej-haj Rozika, mondok neked valamit...” Hetesi Ferenc Pál BUDAPEST Eiúttvsott \ralenttjina Mkomarava Valentyina Komarova, a hősi halált halt űrhajós-ezredes, Vlagyimir Komarov özvegye — aki a . Honvédelmi Minisztérium meghívására látogatott hazánkba — szerdán reggel elutazott Budapestről. „Francia üdülőfalu" Tihanyban Tárgyalásokat kezdett az IBUSZ külföldi nagy cégekkel az ott dolgozók folyamatos magyarországi üdültetéséről és ennek eredményeként például „francia üdülőfalu” létesül Tihanyban. Az egész szezonra kiadta az IBUSZ a Fo- nyód-béla telepi bungalókat, a fából készült apartmanokat. Hévíz iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy magánszállásokon is helyeznek el külföldieket.. Sok szórakozást kínál a vendégeknek az IBUSZ a balatoni vízi és az ország különböző részein megrendezésre kerülő népi karneváloktól a Soproni Ünnepi Hetekig és a Szegedi Ünnepi Játékokig. SZITAKÖTŐ Most, február közepén szitakötőt találtam. Nem volt áttetsző kék szárnya, nem is rep- desett a víz felett. Alaposan bebónyálta magát a barna kendőbe és éppen a kályhát rakta, amikor rányitottam. Az én szitakötőm Vácott él, haját megfehérítette az idő és tudomása szerint az egyetlen nő ebben az elmúlásra ítéltetett szakmában. — Mert régen nem is volt asszony az, akinek nem lógott a szögön legalább három szitája. Egy kellett a lisztnek, egy a cukornak, és eggyel passzí- roztak. Fenyő volt a fája, lószőr a szitája. Panaszkodik, de közben megérti a mai időket is Mons- part Júlia. Nem vezetnek nagy háztartást a családok, délben üzemi konyhán étkeznek, este valami kis hideget vesznek. Marad a vasárnap. És azt is elismeri tárgyilagosan, hogy másképpen dolgoznak a malmok, cementhombárban tárolják a lisztet, papírzsákból árulják, kevesebb benne a piszok. Ö azonban még ma is, a kis rántáshoz valót is átszitálja. — Se munka, se konkurren- da. Tavaly halt meg itt Vácott egy kilencvennyolc éves bácsi, rajtam kívül ő dolgozgatott. Amikor az én szegény apám még élt, mi fenyőből hajlítottuk a szita fáját, hárs- fakéreggel varrtuk, magúnk szőttük színes kockásra a belevaló lószőrszitát. Nyáron háromszáz, télen ha százötven forintot keres havonta. Szerencsére, segíti a család. Kevesen veszik észre a kapun lógó cégért, a szép kerek szitát. — Inkább bemennek az asz- szouyok a boltba, műanyagért. Pedig én sem adom drágán, és mennyivel tovább tart. Még leginkább a kis szitákat viszik, a kisbaba étkét áttörni rajta. Mindig nézem, milyen méregdrága holmikat vesznek Vácott is a menyasszonynak és senkinek sem jutna eszébe, hogy szitát vigyen nászajándékul. S ha egyszer megun ja' árral böködmi a fát, a Néprajzi Múzeumba kerül a krufni, a száras fogó és a néhány szerény eszköz, amivel a Franciaor- szágból ideszármazott família több évszázadon át kerekítette kezes eszközzé a gőzben puhított fát. — komáromi — Az ibafai... Az ibafai „papi pipa” a nyelvtörő mondatban közismert már. Ibafa jelenlegi plébánosa Tímár György a százéves hagyományoknak megfelelően nagy pipagyűjtő. Az ország minden részéből, ső(t külföldről is küldenek pipákat és más dohányzócikkeket a plébániának. Az egyre bővülő pipatóriumból, cigaretta-, szivar- és szivarcimke-gyűjte- ményből rövidesen pipamúzeumot rendeznek be a községben. A régi emberek B' eszélgetés közben nem ritka, hogy úgy jellemeznek valakit az üzemben: régi ember. Rangot jelent ez a nyelvtanilag nem éppen tökéletes megjelölés: a régóta egy helyen dolgozó, megbízható, a gyárral összenőtt ember rangját, ahogy mostanában már hivatalosan is mind sűrűbben jelölik őket, a törzsgárdatagokét. Azokét, akik tíz meg harminc esztendeje nap mint nap ugyanazon a kapun át lépnek be az üzembe, akik nem cserélgették munkahelyüket úgy, mint mások az ingüket. Nem mindig másutt keresték boldogulásukat, hanem helyben igyekeztek maguk is többet tenni, s társaikat is erre serkenteni. A régi emberrel — mondja az Egyesült Villamosgépgyár 3. sz. gyárának egyik dolgozója, név szerint Madár Mihály — mindig és mindenben kevesebb a baj, vele köny- nyű szót érteni, nem úgy, mint a gyárat csak átmeneti otthonnak tekintővei. Ugyanerről beszélnek egészen másutt, a Csepel Autógyárban is a motorgyári munkások: hozzá tesznek azonban még valamit. Azt, hogy a régi emberek megbecsülése napjainkban a »korábbiakhoz mérten sokkal kézzelfoghatóbb. Mert egy időben — mondják — alig jelentett többet, mint egy jelvényt. Most azonban — s a kollektív szerződésre hivatkoznak — megkülönbözteti őket az, hogy csak igen indokolt esetben mondhat fel a vállalat az ilyeneknek, s az is — többek között —, hogy a részesedési alapból arányosan — három százalékkal — több jut nekik. Elégedettek? Nos, ez az, amiről érdemes bővebben szót ejteni, mert nemcsak ők, hanem másutt dolgozó régi emberek is úgy vélekednek: az első lépések történtek meg. Tegyük rögtön hozzá: igazuk van. A januárban érvénybe lépett kollektív szerződések valóban csak a minimális elismerést fogalmazták meg a régi, nagy tapasztalaté s a legtöbb helyen nélkülözhetetlen emberek számára. Mert eddig sokkal inkább csak azt hangoztatták az üzemekben, hogy a törzsgárda biztos támasz, a törzsgárdára számítani lehet, s sokkal kevésbé engedtek utat annak a gyakorlatnak, hogy ezt anyagilag is érezzék a törzsgárda tagjai. Ezért azután igen viászás helyzet teremtődött nem egy helyen. Az utcáról fölvett munkás többet kapott, mint az, aki tizenöt-húsz esztendeje ott volt az üzemben, akinek eleve helyismerete, termelési tapasztalata aranyat ér. Sajnos, olykor még filléreket sem ért: ha igen, akkor tíz-húsz filléres órabér-javítgatásokkal igyekeztek „csöndet csinálni”, ahogy ezt megfogalmazták az egyik helyen, s az ötven fillérek, a forintok másoknak jutottak. élreértés ne essék: kahelyen eltöltött idő a munF önmagában még nem dönt el mindent. Hiszen akad, ha nem is sok olyan ember, aki tíztizenöt esztendeje kínlódik a munkahelyén, de ma is a gyengék, a felületesek, a megbízhatatlanok közé tartozik. Akkor azonban, ha az egy helyen eltöltött idő a hozzáértéssel,' a nagy szakmai tapasz*- talattal párosul, az anyagi elismerésnek, a többiektől való megkülönböztetésnek is szilárd alapja van. így például a Dunai Kőolajipari Vállalatnál a kollektív szerződés mellékleteként kiadott törzsgár- daszabályzat kimondja, hogy a törzsgárda tagjának felmondani csak fegyelmi úton lehet Ez s még jó néhány más előny mégsem keltett visszatetszést senkiben, mert az egészségesen gondolkozók a j o g o s, a megérdemelt előnyöket senkitől sem sajnálják. Márpedig aki tíz-húsz esztendeje becsülettel dolgozik egy helyen, az rászolgált erre. Pest megyében nem ritka az olyan üzem, ahol a törzsgárda aránya az összlétszá- mon belül 40—60 százalékot képvisel. így például az ÉVM. Pest megyei Állami Építőipai ri Vállalatnál — pedig építőiparról van szó! — a szakipari munkások több mint hatvan Százaléka tagja a törzsgárdának, a Mechanikai Művekben az összlétszám ötven százaléka régi ember, hasonló a helyzet a Váci Kötöttáru- gyárban, a Szentendrei Papírgyárban, s még több helyen. Most, hogy a Munka Törvény- könyve a munkahelyváltoztatás mindenféle hátrányát eltörölte, még inkább keli hogy emelkedjék azok rangja, akik hosszú esztendőket „lehúznak” egy helyen, akikre a bajban éppúgy számíthat a gyár, mint az örömökben való osztozáskor. Mert amennyire helyes, hogy ne „kötéllel” tartsák meg egy-egy üzemben az embereket, annyira igazságos az is, hogy akik nemcsak napsütéskor, hanem ború esetén is helyükön maradnak, azok az újabb derű eljövetelekor ezért meg is kapják a jutalmukat. N incs séma arra, hogyan kell anyagiakban, egyéb juttatásokban kifejezni a törzsgárda elsőbbségét1 ahány gyár, annyi lehetőség. Jó, hogy ezt a változatosságot, ha nem is teljes mértékben, ha esetenként bátortalanul is, de a kollektív szerződések kifejezik. A régi emberek, akik oly sokszor hallották, hogy emlegetik őket, most kézzelfogható tényeken mérhetik le becsületük növekedését. Ebben igen fontos erkölcsi hatás rejlik, mert eddig köny- nyen odavetette valaki: no és, legföljebb nem kapom meg a jelvényt... Most, hogy nemcsak, s elsősorban nem jelvény fejezi ki a régi ember értékét, azok is gondolkozni kezdenek, akik eddig köny- nyen továbbálltak, ahol tíz fillérrel többet ígértek, oda mentek. Az okos, szokták mondani, nemcsak a mára gondol; a holnapot is látja. A régi emberek ilyenek, s ezért számíthatnak rájuk az üzemek holnap és holnapután. Mészáros Ottó Nevet a tanács AZ ÍRÓASZTALOK, AKTÁK KÖZÖTT NEMCSAK HATÁROZATOK SZÜLETNEK — NÉHA HUMOR IS. A TISZTVISELŐK MESÉLIK..-. A Váci Járási Tanács titkársága szűkösen, két szobában működik. Az egyikben tevékenykedik Kádár János nevű munkatársuk. Az érdekes névrokonság sok derűs percet adott. Legutóbb egy idős „félnek” mondták a titkárság dolgozói: — Ebben az ügyben nem mi, hanem a Kádár-titkárság intézkedik. Tessék átmenni hozzájuk. A néni mélységesen megdöbbent: — No, de leikeim, ilyen kis üggyel csak nem kell odáig elmenni? Arany István, a városi tanácstitkár emlékeiből. — Közvetlen a felszabadulás után Sós- kúton dolgoztam, a jegyzőségen. A régi jegyző akkurátus és óvatos ember lévén, kiírta az ajtóra, hogy benn nem urak. hanem dolgozók ülnek. A papír aljára külön azt is ráírta, hogy kutyát a helyiségbe hozni tilos. Egy szép napon jött a községi apaállatgondozó, valami elszámolásra. Az idős bácsi a vita hevében percenként „jegyző urazott”, holott akkoriban, ha kellett, ha nem, az elvtárs járta. Végül a jegyző megunta a dolgot, idegenek is voltak a szobában, ezért megkérte a bácsit, menjen már ki, nézze meg, mi van az ajtóra írva. Az • visszajött és sértődötten mondta: — Nahát, jegyző úr, miért csinálja ezt velem? Mikor hoztam én be ide kutyát!? A harmadik is váci történet. A püspök titkára fiatal ember, ceglédi születésű. Egy napon elkérte a püspök kocsiját és hazaindult meglátogatni szüleit. A műúton, az Osztya- penkó-szobornál gép- kocsiellenőrzés volt. — Kié a jármű? — kérdezte a rendőr a köszönés után. — A váci püspöké. — Tartsa meg a rossz vicceit, kérem — hangzott a rendreutasítás. Ez egyszer -r feleslegesen. k. m. SZÁRAZ TRANSZFORMÁTOROK készítését javítását 60 KW teljesítményig VILLANYMOTOR TEKERCSELÉSÉT és SZIVATTYÚK javítását szerelését határidőre vállaljuk DABASI (GYÓNL műhelyünkben. Dabasi Járási Javító és Szolgáltató KTSz DABAS (GYÓN) II!., Kossuth L. u. 4. Telefon: 202.
