Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-22 / 44. szám

rr.sr MEGYEI '^JCíritm 1968. FEBRUÁR 22., CSÜTÖRTÖK Hét vége a deákvári KlSZ-lakótelepen Honthy Hanna kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Honthy Hanna Kos- suth-díjas színművésznőnek, a Magyar Népköztársaság ki­váló művészének, a Fővárosi j ^us János a hajógyárból, Zsi- Operettszínház tagjának mű- I -'a László a Pálmából, Gyimesi vészi munkássága elismeréséül ! “«dór a Könnyűipari Öntö­75. születésnapja alkalmából I íí°l™egltS. tarsalk' kai, hogy torlesszek az ezer­Üj házsorok nőnek a földből Jólesne a pihenés, szórako­zás a heti robot után. Ám Ja­a Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. órás munka-előirányzatot, és minél közelebb jussanak a nagy naphoz: a beköltözés pillanatához. Sok szó esett már újságban, A KISZ messzemenően fi­gyelembe veszi a jelentkezők szociális helyzetét, eddig vég­zett társadalmi tevékenységét, így biztosíték van arra, hogy a következő években megépü­lő újabb 135 lakásba ismét a közösséggel együttérző, mun­kaszerető fiatalok kerülnek. Tízesztendős a I V-nagyadó Fővárosunk egyik impozáns létesítménye a Széchenyi he­gyen álló 12 emeletes, 58 mé­ter magas — 38 méter anten­nával „megkoronázott” — te­levízió adóépület. A budapesti tv-adóállomást — melynek 30 kilowattos adóberendezését a soridő. Német Demokratikus Köztár­saság szállította — 10 évvel ezelőtt 1958. február 22-én he­lyezték üzembe, s ezzel hiva­talosan megkezdődött hazánk­ban a rendszeres, folyamatos tele vízi óadás. A tízesztendős fejlődést mu­tatja, hogy a rendszeres adás első évében 936 óra volt, most mintegy 3200 óra az évi mű- A televízió-előfizetők száma a rendszeres adás első hónapjában 5000, 1958 végén 16 000 volt, ma pedig már el­éri az 1,2 milliót. Selyeraíesíményekért - aranyérem Jagdisch Chandar Kakor, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete jelenlétében adta át szerdán Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének alelnöke azokat a dí­jakat, amelyeket kitűnő sze­replésével kilenc magyar gyer­mekművész nyert Új-Delhi­ben, a hagyományos nemzet­közi gyermekrajz-pályázat és kiállítás százezer résztvevője közül. Miként már közöltük, Rácz Rózsa 15 éves keceli lány — most a kiskunhalasi gimná­zium első osztályos tanulója — nyerte el selyemfestmé­nyeivel a pályázat fődíját: In­dia elnökének aranyérmét. BEMUTATJA A TV FEBRUÁR 28-ÁN LÁTHATJUK A TELEVÍZIÓBAN AR­TUR MILLER: KÉT HÉTFŐ EMLÉKE CÍMŰ TV-JÁTÉKÁT. A KÉPEN: EGY JELENET A FILMBŐL. Nemzetközi katonai almanack A Zrínyi Miklós Katonai Kiadó 1968-as terveiből Izgalmas kémhistóriák, par- tizántörtánetek, forradalmak, háborúk hőseinek kalandos életét megelevenítő regények, haditechnikai érdekességek — számos sikeres kiadvány után új tervekkel folytatja munká­ját 1968-ban a Zrínyi Miklós Katonái Kiadó. Erről tájékoz­tatta tegnap délelőtt az újság­írókat a kiadó parancsnoka. A kiadó ez évi munkájában mindenekelőtt a következő évek jelentős történelmi év­fordulóit tartja szem előtt. Tanulmánykötet lát napvilá­got a magyar antifasiszta és ellenállási mozgalomról, fel- szabadulásunk 25. évforduló­jára. Uj kiadvánnyal adóznak a Magyar Tanácsköztársaság katonái emlékének is. Könyv­kiadásukban a sikeres soroza­tok újabb könyvei látnak napvilágot. A Reflektor soro­zatban például kiadják a Gestapo hírhedt kéma'kciójá- nak hiteles történetét, amely szorosán . összefügg Horthy 19*14 őszén tett szánalmas ki­ugrási kísérletével. Kiadják Siabó Miklós „Fény a redőny mögött” című regényét, amelyből a hasonló című ma­gyar film készült. A haditech­nika iránt érdeklődők is meg­találják a kiadó ez évi újdon­ságai között az őket érdeklő csemegéket. Mivel az olvasó­kat egyre inkább érdeklik a jelenkor katonapolitikai kér­déseivel összefüggő munkák, nemzetközi katonai almana­chot adnak ki, mely értelmezi mindazokat a kevésbé ismert fogalmakat, melyekkel az új­ságolvasó nap mint nap talál­kozók. A fegyveres erők nap­jára irodalmi gyűjteményt je­lentetnek meg a Honvédelmi Minisztérium irodalmi pályá­zatainak sikeresebb alkotásai­ból és a jelenkori magyar iro­dalom katonaélettel foglalko­zó szépirodalmi műveiből. rádióban és televízióban erről, a hazai viszonylatban szinte egyedülálló — nagyszerű összefogásról, amelynek eredményeképpen új házsorok nőttek a földből, a szép fekvésű üreghegyi domboldalon. Jelenleg az ötös csoport épít- | Papp Rezső kezik. A négyesek tavaly köl­töztek otthonaikba, és segítik •^fS/SSSSSSSSSSS/SS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/'SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSfSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSS/SSSSJV'SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSfS» az újakat, hogy ne ismétlődje- ^ nek meg a régi hibák. Werk í |”gent az ország tetején, ahol télen is barná- András, a fiatal nyomdász fe-s|g ra az ember a naptól, a széltől, és léségével az új lakásban töl-sgjg| ahol nyáron is tiszta és friss a levegő, ott tötte az első telet Bizony, átépítettek Horthyék a harmincas években egy parketta hibái a fűtés során s pompás üdülőt, magúiknak. Vesztemre. Máso- jelentkeztek. Baj volt a heve-1 dikos voltam, amikor jó anyám beszerzett nyészve összerakott cserép- § nyári szünetre a szálló nagykiterjedésű szik- kályhával is. Alig várják a ^ lakertészetébe. Ott ügyetlenkedtem a szikla- melegebb napokat, amikor ^ kertekben, mindennap beletapostam az ágyá­szét kell szedetni, újra össze ^ sokba, vagy agyontapostam egy-két virágot kell rakatni, pedig ez az ezer- ^ Emiatt később levágtak az üvegházakhoz, pa- forintos kiadás elkerülhető lett ^ lántákat pikirozni, 30 fillér napszámért. Jó volna. ^ lesz tandíjra, könyvekre, mondta anyám, ami­Százharmincnégy kérvény § kor vasárnap hazagyalogoltam. Alig ettem Pártnapon — Menjetek a fér ébe, kifelé, mert megpo­fozlak benneteket — mondotta az úszómester és honnét a csodából, de ott állt mellette a fő­kertész is, vészjósló szemeikkel, kaján vigyor­ral. — Mi történt? — kérdezte egy matróna, aztán, hogy elértette a dolgot az úszómester szavai nyomán: — Micsoda pimaszság — fűzte hozzá még. Fején hatalmas napemyőszerű fehér kalap volt, testének ráncai remegtek és az ő csíkos fürdődressze is térdig ért, de úgy látszik, ne­ki ezt megbocsátották. A strandoló leánykák ték a hatos számú építőközös —. „--------------------------—— « — Hadd szokja a munkát, én is tizenkét — —, —o------------------------------— —-----, s ég szervezését. Sajnos, hat- 8 éves voltam, amikor elmentem dolgozni. vihogtak, fogalmuk sem volt, micsoda disznó- vannéavnél többet nem tudlak 8 A rfnimnontt valamit aat mát- .mm sás szemtanúi lehettek. vannégynél többet nem tudtak Apám dörmögött valamit, de azt már nem elfogadni. Az igényeket fel- ^ hallottam. Hétfő hajnalban keltem és háta- mérve, negyven lakás két és^mon a heti elemózsiás zsákkal, elindultam a fél szobás lesz, tizenkettő két- s hegynek. Kis idő múltán azonban ott, ahol a szobás és másik tizenkettő ^ város véget ér és kezdődik az országút, bezör- másfél szobás. ^ gettem Lajosék egyedülálló, árva házuknak Valamennyi lakás összkom- ^ ablakán. Odabent petró világított, Lajos fortos. Egy részük a négyes és ^ kész volt, jött azonnal. Az út, több mint há- ötös tömb folytatásaként épül ^ rom óra, pedig csak 18 kilométer odáig. De majd, a többi a Népek Barát- $ magasba tart, hiába vágjuk le az országutat ságának útja szemközti olda- ^ és megyünk toronyiránt, hús erdőkön át. El is Ián. Sok múlik azon, hogy idő- ^ késtünk. Hatra kellett munkába állnunk és ben az építésvezetőhöz kerül- ^ fél hétre érkeztünk. jenek a tervek, s hogy időben ^ — Lefogjuk a napszámotokból — mondotta jön-e a jóváhagyott építési en- ^ a főkertész dühösen, pedig mi még csak most gedély. A földmérő hivatal is ^ akartunk früstökölni. Az idősebb tót munká- megígérte, hogy a még parcel- ^ sok, akik a magasabb hegyekből ereszkedtek lázatlan területet soron kívül ^ ide, röhögtek, afféle úriaknak néztek bennün- teltérképezi. ^ két, akik passzióból jöttünk ide, hogy elegyük Tóth Pál építésvezető neve í, a szegényember kenyerét. A nagylányok be­8 céztek, szerettek, főzték az íztelen hullaszínű évek Óta fogalom s kását és délben édes selypítéssel törték de­^ rákba a magyar nyelvet. az új otthonok építésénél. Ö § —Gyertek, jönni, enni kása... s az olyan kiváló munkatár- ^ Az ő szemükben is amolyan úri ficsúrok sak, mint Marczalek József^ voltunk, csakhogy ők ennek örültek. Örül- ács, Endrész Jakab kőművesetek, hogy közéjük keveredtünk, hogy közelről és Kurdi József né segédmun- ^ láthattak valódi gimnazistákat. Azt is megbo- kás, oklevelet, pénzjutalmakat ^ csátották, hogy ügyetlenek vagyunk, inkább kaptak, amiért sorra megelő- | segítettek. De azt szemmel láthatóan sajnál- zik a kitűzött terminusokat. ^ ták, hogy csak tizenhárom évesek vagyunk. Ezt az építkezést, papírfor-|_ut ául tűzön a bár a leveg6 friss ma szerint, szeptember 3p-ra|l« volt a nyilak mégis átszűrták a hátun- kell befejezniük. Bartfalvi*\}j$ kat Mi fürdődresszben dolgoztunk, az László, a közösség pénztárosa, § idősebb férfiak hosszú gyolcs gatyában. A Iá- kimutatta, hogy minden hónap § ny0k vihogva tűntek el párosával a bokrok- hatarido-lerövidites 45 000 fo- ^ ban, ^ szégyenlősen jöttek vissza fehér alsó- rint megtakantast jelent az ^ jakban, ami tulajdonképpen nyugodtan iehe- építtetőknek. Az sem közöm- ^ tett volna ruha is, olyan erős és sűrű vászon- bős, hogy 48 család mikor köl- ^ ból szőtték. Az öregek az inget sem vették le, tözik az új otthonba. ^ nekik volt igazuk, legalábbis az első napok­Pártbizottság, tanács, TÜ- ^ ban. De később hátunk csokoládészíne megvé- ZÉP — mindenki segít, aki- ^ dett bennünket minden sugárzástól, nek csak van valami köze az ^ a főkertész igazán nem szívelt bennünket, uj telepesekhez. A.z is. igaz, 8 Lajossal: Mindkettőnket a háta mögött vett hogy mindinkább elkerülik a 8 fej a főmérnök, mert anyám azt ismerte. Szó­kezdeti buktatókat, és mind s Val ez nem volt jó ajánlólevél. Ebből kifolyó- olajozottabban, gördülőké- s iag aztán semmi sem volt jó, a munkánk se. nyebben megy a munka. 8 Délben, ha sütöttük a szalonnát, ránk ordított: A pletykákat, hiedelmeket s „Kitől kértek engedélyt a gallyszedésre, a megcáfolta az OTP. Az új gaz- s tűzrakásra?” Lajos paradicsomos krumplit dasági mechanizmus időszaké- S hozott egy nagy fazékban, akkor azt ettük, hi­bán is segítik a közös ifjúsági ^ degen. építkezésbe holfanpcnló- ^ TV/TAI dást. Húsz­mincezer forintos indulási be- § tét kell a kezdéshez nagyságához arányítva vállalni kell az ezer-ezer mun­kaórát. Kodály Zoltán 195b-ben a magyar népzene tára „Gyer­mekjátékok” című első köte­tének előszavában azzal indí­totta el ezt a nagy vállalko­zást, hogy Akadémiánk évszá­zados adósságának törleszté­sét kezdi meg vele. Ez való­ban így is volt, hiszen Bartók akadémiai megbízatása körül­belül száz évvel azután tör­tént, hogy nemes Esztergom és Komárom vármegye az Akadémiához intézett levelé­ben arra kérte a tudós társa­ságot, a népköltészettel együtt gyűjtéssé össze a magyar nép­zene kincseit is. A felszabadulásnak kellett azonban eljönnie, hogy- Ko­dály irányításával megkez­dődhessék az addigi gyűjté*- sek eredményeinek kiadása. Az Akadémia népzenekutató csoportjának megalakulása építkezésbe való bekapcsoló- ^ — Málnafagylalt — mondta Lajos, de nem-, huszonöt- és har- | nevetett, és én sem hittem neki. Közben hallottuk az öreg tótoktól, hogy Sj odafenn a szállóban, milyen finom kosztol 9 adnak a vendégeknek. Csirkehúst, meg habos- 8 süteményt. Lajos azonnal abbahagyta a para- 8 dicsomos krumplit, én is. Lajos dörmögött, La- 8 jós medve volt, kedves medvebocs. Széle, ^ hossza egy, mély hang, sűrű, barna, göndör § haj, és tenyere-talpa, dupla. Taposott is elég ^virágot, kövirózsát. Ót még hamarább levág- ^ ták a fenti úri munkából, ahol a szép nőket Után i 8 ia mpö-hámulhaHíi És T.innának- nrnnv r-zívp látott Kerényi ben készülő hatodik kötet zár- § nyok, mert Lajos többnek látszott tizenhárom ja le, amely egyéb népszoká- | évesnél és vele többet évődtek... sokhoz fűződő dallamokat, 8 És odaadta a gatyáját is. Szó szerint, mert koldusok Százezer dallam kikiáltók, éjjeliőrök, ^ neki két fekete glottgatyája volt. ; Egyébként dallamait gyűjti 8 énrven p-7 1 pft uj v/fcstztiinlr T.nirvc ^ éppen ez lett a vesztünk. Lajos fürdődressze egybe. S kiszakadt, röhögtem rajta, de ő is rajtam, Az előkészületben levő he- s mert az enyém viszont hátul szakadt ki. Tet- tedik kötettel kezdődik a tu- S tünk oda belülről egy-egy lapulevelet, de azok lajdonképpeni nagy sorozat, í sehogyan sem tartották magukat, elcsúsztak, az alkalomhoz, népszokások-1 Akkor Lajos ajánlotta, hogy vegyük föl a hoz nem kötött dallamok sok- § glottgatyákat. fenn, a szabadiban egy kis úszóme- minden délben odajártunk stikában a magyar népzenei líra- és $ fürödni. Jól úsztunk, barnák voltunk, az úszó­balladakincs egészét átfogó $ mester többször is megdicsért bennünket ab- munka mintegy százezer dal-^ ban a reményben, hogy édesapáink legalább lfimríl tPTlPifl Ifi F.7 n vónollfA- ^ mól+ncórírkcol/- n rrlrvf f rro+vre» «iVi/urxr H i öt. noz nem Kötött dallamok sok- ^ £iuu&aiyd.KHi. rétű anyagának rendszerezése, § Van ott feni tudományos feldolgozása. Ez ^ dence, minder O TYIOfrtrot* ríArv'jnnní . Ae ^ i Tál mítva az előbbiekben emlí- ^ gatyákat Lajos nagymamája varrta volt. tett akadémiai adósság fél*- ^ Azonnal éreztük, hogy innen kirívunk, ebben évszázados törlesztési terve § a kosztümben, de nem sok időnk maradt a B áll előttünk. 8 töprengésre, szégyenkezésre. ság szemtanúi lehettek. Délután a főkertésztől kaptam egy pofont, miután dühös embernek születtem, nekem ott az időm kitelt Az öreg tótok vihogtak, a lá­nyok sajnáltak. | ajos az ősszel elment borbélyinasnak, az apja ragaszkodott hozzá. Könnyű mun­ka és sok a borravaló, mondta az öreg munkában kiszikfcadt paraszt. Mine.c túrja a földet, minek szenvedjen annyit, mint én. Negyedikben én is abbahagytam az iskolát. Nem mintha a fejem nehezült volna el, a zse­bünk lett könnyebb. Én örültem, végre kijö­hetek a WC-ből az utcára és ott szívhatom a cigarettát. Azután a történelem szele — mint tetszenek tudni —, hurrikánná változott és sorsokat tépett ki gyökerestül. A katonaságnál minden feljebbvalómat főkertésznek néztem és a ha­difogságban is. Negyvenötben már otthon énekeltem a Mennyből az angyalt. Aztán el­mentem az útépítőkhöz dolgozni, mert Lajos is ott dolgozott és ott szombatonként olajat, lisztet, sót és bort kaptunk rossz papírpénz helyett. A bort Lajossal meg ttuk, az élelmet hazavittük anyánknak. Ezután nem sokkal én pártmunkás lettem és ott semmit sem adtak, csak krumplit és babot lehetett feliratai Zöl­dén elvtársnál. Némi pénzt be is fizettem, de a szállítmány mind a mai napig nem érkezett meg. Nevettek rajtunk a haverok, akkor még kevesen voltunk a pártban és lehet, hogy bo­londoknak tűntünk. Nem is tudom, mikor lett tekintélyünk. Egyszer csak megéreztem, hogy már van. Talán abból, hogy egy rokonom, aki akkor jött a börtönből, (valószínű, félre­értette a történelmet), felkeresett, támogatást, állást kért. Felküldtem a kertészetbe dolgoz­ni, jó kis hely az, dicsértem. Akkor megbíztak, hogy tartsam meg életem első pártnapját ott fenn, az ország tetején, az ott pihenő bányá­szoknak, munkásoknak és az ott dolgozó sze­mélyzetnek. Már Lajos is ott dolgozott, mint borbély. — No, Lajoskám... — és beültem a bor­bélyszékbe. Pamacsolt, lefetyelt, megfente a kést­— Én is beléptem —.mondta szégyenlősen. — Elég későn — válaszoltam, némi dölyf- fel. — Hű! — ezt ő mondta ijedten. Megvágott a fiú, elég mély seb piroslott az arcomon, alig tudtuk elállítani a vért. — Látod — mondta Lajos — a főkertész mindennap itt borotválkozik nálam és én mindennap elhatározom, hogy törlesztek va­lamit és megvágom azt a disznót. Jó nagy vá­gást csinálok az arcán, hadd sziszegjen, de eddig egyszer sem sikerült. És akkor, téged ;.. A lig tudtam megvigasztalná. Arcomat rendbe hoztuk, és bementünk az ebéd­lőbe, ahol már sok százan ültek, legelöl a főikertész. Amíg beszéltem, állandóan és egyetértőén bólogatott, néha félhangosan azt mondta: „szentigaz, úgy van!” A végén hoz­zám jött. — Nagyon szépen beszélt, elvtársam. Elpirultam: „ez a meleg csiga ...” — dü­höngtem magamban, hiszen elég rosszul be­széltem, éreztem én. Szavam akadozott, csör­gött rólam a verejték, tördeltem az asztal szé­lét és többször is elveszítettem a vezérfonalat Ez meg itt dicsér. De zavartalanul folytatta. — Büszke vagyok, hogy én nevelhettem magukat, és ha már így összetalálkoztunk, megkérném, ha lenne szíves, szólni az igaz­gatóságnak, az a régi lakás nekem már kicsi. És az ön szava, mindenki azt beszéli... és hogy tanúsíthatja ..; — Otthagytam. Bemen­tünk Lajossal a borbélyműhelybe és a rezsőm bort forraltunk. Mondom Lajosnak, tréfásan, de azért komolyan gondolva a dolgot: — Lajoskám, ha meg tudnád tenni, eset­leg holnap, akkor telefonálj nekem, igen örül­nék a dolognak. Lajos másnap beledörmögött a telefonba: — Az annya istenit, szerencsés flótás ez a főkertész, ma sem sikerült.:. Letettem a kagylót. „Meleg szívű fickó ez a Lajos”, nem is lenne képes iá — gondoltam magamban. (Suha)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom