Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
•» FEST Mi« 1968. FEBRUAR 1., CSÜTÖRTÖK CSAK RÖVIDEN... KEDD ESTE 10 ÖRAKOR érkezett meg Prága repülőterére Alexander Dubcek, a CSKP KB első titkára, aki a Szovjetunió Kommunista Pártja KB meghívására rövid látogatást tett Moszkvában. ROBERT KENNEDY New York állam demokrata szenátora kijelentette, hogy „semmilyen körülmények között sem'’ jelölteti magát az elnöki tisztségre. BAR A KUTATÁST MÉG FOLYTATJÁK,»de már semmi remény, hogy a Mi nerve és Dakar nevű eltűnt tengeralattjárók legénységét élve megmenthetik. FEBRUÁRBAN bemutatják Londonban Erkel: Bánk bán című dalművét. Ez lesz az opera angliai színpadi ősbemutatója. PITTSBURGH Próbavájat Gázszivárgás felderítésén dolgozó pittsburghi munkások kedden este próbavájatokat vágtak egy úttesten. Hirtelen hatalmas robbanás történt, amely földig lerombolta a szomszédos házat. Hat személy életét vesztette, tizenheten megsebesültek. Koszigin Kabulban Szovjet-indiai közös közlemény Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szerdán befejezte indiai látogatását. A látogatás befejeztével Delhiben szovjet —indiai közös közleményt adtak ki. A közös közlemény mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy jelenleg a béke megőrzése, a nemzetközi kölcsönös megértés és együttműködés további fejlesztése a legfontosabb feladat a világ országai, népei száma* ra. Mindkét fél hangsúlyozza, hogy azok a nemzetközi problémák, amelyek területi és határkérdésekből adódnak, csak békés tárgyalások útján rendezhetők, nem pedig erőszakkal, az erő fitogtatásával vagy más államok belügyeibe való beavatkozással. A kommüniké megállapítja, hogy a Szovjetunió és India kapcsolatai pozitív irányba fejlődnek, és az együttműködés kielégítő gazdasági, kulturális, tudományos és más téren. Koszigin és Gandhi aggodalmukat fejezték ki a vietnami háborúval kapcsolatban, és leszögezték, hogy a VDK elleni bombázások feltétel nélküli beszüntetése alapot nyújtana a politikai rendezésre irányuló megbeszélésekhez. A kommüniké végül közli, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és a szovjet kormány megbízásából Alekszej Koszigin hivatalos látogatásra meghívta Zakir Husszein indiai elnököt, Giri alelnököt és Indira Gandhit a Szovjetunióba. A meghívást az indiai vezetők elfogadták. A szovjet kormányfő szerda reggel Delhiből Kabulba repült, hogy eleget tegyen Etemadi afgán miniszterelnök meghívásának. Koszigin a délelőtti órákban megérkezett Kabulba. Koszigin szovjet miniszter- elnök szerda délután látogatást tett Nur Ahmed Etemadi afgán miniszterelnöknél és külügyminiszternél. A két kormányfő baráti megbeszélést folytatott az országaikat kölcsönösen érintő kérdésekről. UJ-DELHI Kéthónapos értekezlet —132 ország részvételével Nyárközéptől szabad szombat (Folytatás atz 1. oldalról) tegnap a gyáregység vezetői vitatták meg a 44 órás munkahét bevezetéséről szóló tervezetet. Az észrevételekkel együtt ezt juttatják el Budapestre a vezérigazgatóhoz. A gyáregység első embere, Komáromi Lajos, a részletekről informál. — Mondani sem kell, hogy mindannyian örömmel fogad-. Iák a hírt. Azt jelenti, hogy minden második héten szabad lesz a szombat. — Hogy pótolják? — Nem kevesebb, mint 54 fezer normaórát kell előteremteni — ennyi lenne a hiány. Ügy segítünk magunkon, hogy egyrészt az eddig tapasztalt, összesen 30 ezer órás állásidőt minimumra redukáljuk, egyszerűbbé tesszük a szerelés és alkatrészgyártási műveleteket. Ez az, amit így nagy hirtelenjében elmondhatok. Már most világosan látható, hogy nem tesz okunk félni a rövidített munkahéttől: meg lesz a pénz is, eleget tehetünk kötelezettségeinknek. — A szabad szombat kettős hasznú ezen a vidéken. — Vitathatatlan. A bejárók jelentős része kétlaki életet él, háza táján, vagy akár gazdaságban is talál, vagy keres munkát. A szabad szombat lehetőséget ad erre is, így feltételezhetően kevesebb lesz a mezőgazdasági munkák miatti igazolatlan mulasztások szá---------ma. ■- -----M ás részről szigorúbban is kell venni: sem a céltalan lődörgésr nek, sem az ok nélküli hiányzásnak nem hagyhatunk életteret. Szigorúbbak leszünk mindenki érdekében. Az első lépésnek jól kell sikerülni ahhoz, hogy továbblépjünk a munkaidő fokozatos csökkentésében. — Ember gondok? — Lakatosüzemet létesítünk. Erre égetően nagy szükségünk van. Csakhogy nincs hozzá lakatos szakemberünk: 15—20 hozzáértő mestert, segédet keresünk jó pénzért, 9—13 forintos órabérért. —tgy— Indira Gandhi indiai kormányfő nyitja meg ma Delhiben az ENSZ második kereskedelmi és fejlesztési értekezletét, az eddig legnagyobb ilyenfajta tanácskozást a világon. Az értekezleten 132 ország küldöttsége, az ENSZ és a vele kapcsolatos szervek nagy számú képviselője, a KGST küldöttsége stb. vesz részt. A találkozó két hónapig tart s az első ülések után, ahol a küldöttségek vezetői nyilatkozatokat tesznek, megkezdődik a bizottságokban a tulajdonképpeni munka. A fejlődő országok arra kívánják a hangsúlyt helyezni, hogy a fejlett országoktól kapott kölcsöneiket. a jövőben áruszállításokkal törleszthes- sék. Ülést tartott a megyei tanács (Folytatás az 1. oldalról) többlet az új tervezési rendszerből szármázik. A megyei idei fejlesztésére — mint a napokban már részletesen hírül adtuk —, 349 millió forintot fordítanak. A cél, hogy ebből az összegből a Pest megye ötéves terve harmadik esztendejére szóló feladatokat megvalósítsák. Mind a költségvetés, mind pedig a fejlesztési terv összeállításánál Pest megye sajátos helyzetét vették figyelembe, s elsősorban az ebből eredő feladatokat igyekeznek megvalósítani. Nagy Miklós hangsúlyozta, hogy az anyagi erőforrások rendelkezésre állnak, s meglesz a szükséges kapacitás is. Mindemellett továbbra is fontos feladat a takarékosság, a helyi és társadalmi lehetőségek igénybevétele. A tanácsülés vitájában sokan felszólaltak, majd az 1968-as költségvetésről és a megye idei fejlesztéséről szóló határozatot változtatás nélkül elfogadták. Ezt követően dr. Mondok Pál vb-elnök a megyei tanács és szervei idei munka- programját terjesztette a tanácskozás elé. Ennek elfogadása után Bori Rudolf, a megyei népi ellenőrzési bizottság elnöke számolt be a népi ellenőrzés múlt évi munkájáról és az első félévi tervekről. Az egyéb ügyek tárgyalása után az interpellációk megválaszolására került sor. s.p. Feikúszottaz árbocra a vörös zászló... EMLÉKEZÉS A C ATT ARÓ I FELKELÉSRE 1917 NOVEMBERE UTÁN amikor az orosz proletariátus forradalmával a maga részéről véget vetett a háborúnak, és bebizonyította, hogy a proletariátus legyőzheti elnyomóit, az egész világon bátrabban kezdtek a harchoz a munkások, parasztok, katonák. 1918 januárjában az Osztrák—Magyar Monarchia valamennyi országában és /Németországban is azért hagyták abba a munkát a gyárak dolgozói, hogy sztrájkjukkal, tüntetésükkel tudtára adják kormányaiknak: békét akarnak! Ehhez a békeharchoz csatlakozott az osztrák—magyar hadiflotta Cattaróban. A monarchia hajóin cseh, szlovák, horvát, szlovén, lengyel, magyar, osztrák és olasz matrózok szolgáltak. Nehéz sorsa volt a hajó legénységének. A hosszú, fárasztó szolgálatot durva bánásmód súlyosbította, és az élelmezés egyre rosszabbodott Romlott húst, marharépát kaptak, míg tisztjeik jól éltek, bőségesen jutott nekik étel-ital, még hozzátartozóiknak is küldhették haza az elsikkasztott legénységi élelemből. A matrózokat a legkisebb fegyelemsértésért kikötötték, kimenőjüket megvonták. A parancsnokok legszívesebben elzárták volna őket a külvilágtól, hogy ne jusson el hozzájuk semmi hír. Mégsem tudták megakadályozni, hogy a hajógyári munkások, az orosz frontról visszaérkező katonák elmondják: békére vágynak már mindenütt, és ezért sztrájkolnak a munkások is. ÖTVEN ESZTENDEJE — január 22-én — előbb a pólai kikötő arzenáljának munkásai hagyták abba a munkát, hogy békét és helyzetük megjavítását követeljék. Velük tartottak az ott állomásozó hadihajók matrózai is. Január 26-án a cattarói arzenál munkásai léptek sztrájkba. Ezekben a napokban megalakult a matrózbizottság, amelynek tagjai elhatározták, hogy támogatják a munkások mozgalmát. A matrózbizottság január 31-én a part menti repülőállomáson tartott megbeszélésen már a felkelés időpontjáról is döntött. Február 1-én délben a cattarói öbölben a Sankt Georg P //ousaiezy: 12. Troppauer előírás szerint tüzet vezényelt: — Célozz!... Tűz! Hat puska vette célba a holdat, és is őrtüzet adott az égitestre. — Gyorslépésben! Előre! Indulj! Agyonlőni nem akarták, de most már szívesen elfogták volna. Galamb rohant. Súlyos futóléptek tíöngtek a nyomában. Most látta csak, hogy a villasorban van. A szerencsétlen doktor Brétaü villájához ért. Hoppá! Ez állítólag lakatlan. A vaksötét útról átvetette magát a kerítésen. Néhány másodperc múlva odaért &z őrjárat. Össze-vissza kiáltoztak, zseblámpáikkal világítottak mindenfelé. Nem látták eltűnni Galambot, csak azt tudták, hogy errefelé vesztették el a nyomát. Valamelyik mellékutcába futott be, vagy egy üres telken bújkál. Rövidesen két-három rendőr is segített az éjszaka csendjét felverni. Galamb lábujjhegyen a házhoz lo- pózott. Most is néma, elhagyott volt B lezárt villa, az ablakain sötét redőnyökkel ... Az egyik földszinti ablakon nem volt redőny. Valami cselédszoba lesz vagy mosdóhelyiség. A nagy zajra és lövöldözésre egy szomszédos villalakó telefonált a riadókészültségnek. Hirtelen éles szirénázás süvöltött fel. Galamb nem mulaszto’tta el az alkalmat. Mialatt a szirénahang mindent túlharsogott, hátralépett, és bajonettjét nekivágta a csukott ablaknak. Az oldalfegyver berepült a helyiségbe, közben kitörte az üveget. Olyan volt a csörömpölés a szirénahang mellett, mint légydöngés az oroszlánordításhoz képest. Most már átlépett a párkányon. A konyhába ért. Tapogatózva ment, míg újabb ajtó előtt állt. Hallgatózott. Azután lassan lenyomta a kilincset, hogy továbbhaladjon. Maga sem tudta, hogy miért, de megijedt, ahogy a beszáradt ajtósarok hosszan, élesen nyikorgón, betöltve a hatalmas hallt. Mert hallba nyílt az ajtó, óriási sötét terembe. Magasan, az egyik szellőztető ablakon keresztül bevilágított a hold. Es mélységes némaság. Elindult a folyosón, amely jobbra- balra kanyargóit, és odaért, egy kis kapuhoz, ahol a kísérteties nőt látta. Ez a hátsó bejárat. Lenyomta a kilincset. Zárva volt. Egy ideig céltalanul ődöngött a sokfelé nyíló oldalfolyosókon. Kijárást keresett, de a ház valóságos labirintus volt. A cselédlakásokhoz vezető lépcsőre ült, és elszívott egy cigarettát. Itt esetleg holnapig elbújhat. Eldobta a cigarettát, és o- vább ment. Egyszer csak ott állt ismét a néma, sötét hallban. A csend bántóan nehezedett a teremre. De Galambnak jó idegei voltak. Elhatározta, hogy keres valahol egy fekvőhelye1 ahol átalussza a vitathatatlan szökéshez szükséges néhány órát. Elindult a falépcsőn, amely a haliból egy karzatra vezetett. Bizonyára onnan nyílnak a hálószobák. A falépcső fülsiketítőén nyikorgóit, és nagy porfelhőket szusszantott magából. Igazán kísérteteknek való hely. Felért a korridorra. A lépcsővel szemben, az első ajtón benyitott Vaksötét volt. Nem baj A fő, nogy valami fekvőhelyet találjon, aludni úgyis csak sötétben lehet kitűnően, és remélte, hogy a kísértetek nem zavarják. Óvatosan haladt a fal mentén Közben a keze egy szekrény mellett rátapintott a villanykapcsolóra. Megcsavarta. Világos lett. Ijedtében felkiáltott. A szoba közepén, egy nagy vértócsában, pizsamába öltözött férfi feküdt a padlón, arcra borulva, holtan „Nono...” Ezt suttogta félhangosan, miután visszahőkölt. „Nono. Észnél légy, Harrincourt. Ügy látszik, a sors ellenállhatatlanul sodor bele valami szörnyűségbe Vigyázzon, uram! Nem megőrülni!..." Lehajolt a tetemhez. Mióta fekhet itt ez az ember? Hogyhogy mióta!? Hiszen a vér meg sem alvadt, egy csík lassan folyik a tócsából, és most ér össze a szőnyeggel. Megfogta a kezét. Még nem is hült ki teljesen Letérdelt a halott mellé, és a hátára ford írottá A hályogosan elfehéredett tekintet kétségtelenné tette, hogy a halál már beállott. Negyven év körüli férfi lehetett az áldozat. Vagy fél méternyire a testtől ott feküdt a tőr, amivel szíven szúrták. De hiszen nem is tőr! Ez egy éguille! Keskeny, légionista bajonett. Fölvette... Ha most detektív volra, már elindulhatna egy nyomon A légionisták minden felszerelési tárgyukba belekarcolnak valamit, hogy aki elveszíti vagy elhagyja az oldalfegyverét, az ne lophassa el a másikét. A bajonett markolatát egészen az arca ele tartotta, hogy megkeresse a kis fabetéten a jelet. A saját szuronya volt! (Folytatjuk) hajón eldördült az ágyú, megszólalt a többi hajót is felkelésre szólító sziréna, és felkúszott az árbocra a vörös zászló. Felfegyverezték a legénységet, a tiszteket lefegyverezték. A kikötőben állomásozó hajók nagy része azonnal csatlakozott a felkeléshez, sorra felvonták a főárbocra a vörös lobogót, ami azt is jelezte, hogy a tisztek helyett a legénység vette át a vezetést. A hajókon matróztanácsok alakultak; ezek küldötteiből délután a Sankt Georgon megalakult és tanácskozott a központi matróztanács. Este hétkor közösen megfogalmazott követeléseiket átadták a flotta parancsnokának. Azonnali béke, a népek önrendelkezési joga, demokratikus kormányforma, a matróztanács elismerése, jobb, a tisztekével azonos élelmezés, a bevonultak hozzátartozóinak nagyobb támogatása — ezek voltak a legfontosabb pontjai annak a memorandumnak, amelyet az ellentengernagynak átadtak. A MATRÓZT AN ACS a felkelés első percétől valameny- nyi hajón rendet és fegyelmet tartott. A felkelők bebizonyították, hogy tisztek nélkül ia el tudják látni feladatukat. A központi matróz tanács abban bízott, hogy a hátország munkásai segítségére sietnek, a monarchiában a felkelés általánossá válik, és megdöntiik az elnyomók uralmát. Táviratot küldtek az osztrák szociáldemokrata párt vezetőjéhez és Károlyi Mihályhoz, tőlük várva, hogy mozgósítják a monarchia proletariátusát. Táviratuk azonban nem, vagy csak későn jutott el a címzettekhez, így magukra hagyva, meg volt pecsételve sorsuk. A parti ütegek nem csatlakozták a felkelőkhöz, a nagy rádióadók felett is a tisztek rendelkeztek. így — ami a felkelőknek nem állt módjában — parancsnokaik állandóan kapcsolatban álltak a külvilággal és segítséget kérhettek. Február 3-án kora reggel hadihajók érkeztek a felkelés leverésére. A matröztanács, ha a túlerővel szemben felveszi a harcot, ezer és ezer matróz hiábavaló halálát okozza; ezért kénytelen volt a megadás mellett dönteni. A békéért harcoló „bűnösöket” a hajókról a partra szállították. Az egyik magyar matróz a hősi felkelés levont vörös lobogóját testére csavarta, a vízbe vetette magát, partot ért és Magyarországra hozta a közös küzdelem emlékeként. A hadiflotta és a hadsereg parancsnoksága 1918-ban már nem merte a matrózok százait statáriális bíróság elé állítani, halálra ítélni. De kivégeztetett közülük négyet. A felkelés vezetőjének, a szocialista Franz Raschnak a sortűz előtt ezek voltak az utolsó szavai: „Éljen a béke!” , Hétszáz matróz került rabságba. Az erődítményekben, barlangokban embertelen körülmények között tengődtek, közülük többen éhénhaltak. Az életbenmaradottaknak a monarchia összeomlása, a polgári demokratikus forradalom hozta meg a szabadságot. AZ OSZTRÁK—MAGYAR MONARCHIA hadigépezetében a cattarói matrózok voltak az elsők, akik szervezetten szembefordultak a népellenes háborúval, békét, demokráciát és az elnyomott nemzetek szabadságát követelték. Példát mutattak abban is, hogy az elnyomók elleni harcban a különböző nemzetek fiai összefogtak. Soraikban ott voltak a magyar matrózok is, akik hazatérve, tovább küzdöttek. Többen közülük életüket adták a szabadságért. a proletárforradalomért, a Tanácsköztársaságért. G. S.
