Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

1968. FEBRUAR 1., CSÜTÖRTÖK “'X'/CíHap A felelősség lépcsőfokai ♦ JÓK ÉS JOBBAK + EGYHANGÚ IGEN ♦ KETTŐ A VÁCI A műszak beosztási táblán csak a leglényegesebb adatok szerepelnek. Ennyi: „B mű­szak 36 fő, műszakvezető Pe­regi Gyula.” A műszakot di­csérik. Jó minőségű keime kerül le gépeikről, a gárda összeszokott, nincs közöttük vándormadár. A műszakveze­tő, Peregi Gyula művezető, fiatal ember: 24 éves. 1963- ban került a Váci Kötöltárur gyárba, akkor végezte el a technikumot. A körhurkoló­üzemben kezdett el dolgozni, gépen. Három hónap után már a legjobb minőséget el­érők között volt. Hat hónap elteltével bemérő lett; egy évig csinálta ezt Utána segéd­mű vezetősködött. 1967 augusz­tusában pedig rábízták a B műszak vezetését. Fokonként löijebb a felelősség lépcsőjén. — Felelősség? így, mint fo­galomra aligha gondol az em­ber. Mindig, mint elvégzendő feladat, munka jelentkezik. Amikor gépen voltam úgy, hogy erkölcsi alapot kellett teremtenem. Mennyiségben, minőségben. Ügy igyekeztem. És továbbra is így kellett ten­nem. Egy fiatalnak mindig bizonyítania kell. Talán ezért is történt, hogy amikor meg­bíztak a műszak vezetésével, könnyen és gyorsan elfogad­tak a többiek. Hiszen közöt­tük dolgoztam, megismerhet­tek. És ez fontos. Az irodai munka soha nem vonzott. Sze­retem az üzem légkörét, s azt, hogy itt kézzelfogható, köny- nyen mérhető a munka. — Amíg gépen voltam, csak azzal kellett törődnöm, hogy a kellő teljesítményt, s a meg­felelő minőséget produkáljam. Azaz önmagámmal kellett csak törődnöm, s felelni is ma­gamért feleltem. Ahogy fok­ról fokra több jutott, úgy jöttem rá, hogy az a szó: ve­zetés, mi-mindent foglal ma­gába. Ma kétségtelenül nehe­zebb a dolgom, mert úgy fele­lek a magam munkájáért, hogy ezzel 36 másik ember munkája is érintve van. Nem könnyű, már csak azért sem, mert ugyan két segédműve­zető van egy-egy műszakban, de nálam szeptember óta csak egy, mert a másik beteg. Pe­dig mindig, mindennap van valami. Hol valamelyik gép­pel, hol vita a minőségen — mert elviszik a kelmét, s csak utólag szólnak, a dolgozó meg ilyenkor „hiszem, ha lá­tom” alapon érvel —, s így tovább. Dehát, ezt szoktam magamban hajtogatni, ezért kapod a fizetésedet. Igaz, nem többet, mint amikor gépen voltam. Talán egyszer eljön annak is az ideje, hogy a pénz ne a kort tükrözze, ha­nem azt, vagy azt is, hogy ki- mit tesz le az asztalra. Mert ez a döntő a gyárnak. Elv­ben így is van. A gyakorlat mindig lassúbb ... e A körhurkoló üzem a kötött­árugyár leglényegesebb üzeme, hiszen itt nyer értelmet a többi üzem munkája, itt szü­letik a kelme. Fontosságát sok dolog érzékelteti: meglehetős a kereset, általában 1700— 1800 forintot ér el egy jó kö­zepes körhurkoló, de van, aki a kétezret is hazaviszi. A B műszakból például Schmidt Mihályné és Varga Józsefné a „menő”, ahogy nevetve mondják, mert — folytatják a tréfát — itt csak jók vannak meg: jobbak. Sokat lendített a minőségi prémium, 95 száza­lék fölött minden további egy százalékért többlet jár, s ez — maximálisan harminc százaléka lehet az alapbérnek — a plusz a 150—300 forintot is elérheti. A megfelelő ke­reset biztosítja az utánpót­lást: körhurkoló ipari tanulók sajátítják el a szakmát, Pe­regi Gyula is oktatja őket, s joggal örülnek annak, hogy a tavaly végzettek közül senki nem ment el a gyárból, sőt, olyan is van közöttük, mint például Szabó Margit, aki már most a legjobb felnőttek közé sorolt. Gond viszont, hogy a jelenlegi tizenöt ipari tanuló kislányból csak ketten váciak, a többiek közelebbi­távolabbi községekből járnak be. Ez a mind erősebben ta­pasztalható tendencia — mert nemcsak a körhurkoló- ban, hanem az egész gyárban, s nemcsak a kötöttárugyárban, hanem minden váci üzemben ez a helyzet — sokféle és fon­tos tanulságot ad. Mert a be­járó dolgozókra nem minden­kor lehet teljes egészében tá­maszkodni: érik a málna, egyszeriben sok a „beteg” kö­zöttük, s így tovább. Márpe­dig most, az új gazdálkodási 1 viszonyok közepette, nagyon- j is fontos a gyárak számára, hogy stabil gárdára támasz­kodhassanak. Ehhez azonban a pesti üzemekből kell „visz- szacsalni” a váciakat; dehát ez már messzire vezető téma. o — Az ember, ha megszokta, hogy ne csak a szűkén vett dolgával törődjék, akkor nem is tudja másként csinálni. Fociztam, s ugyan abbahagy­tam, de a vállalat sportköré­nek elnökeként továbbra is megmaradt „hobbynak” a sport. A KISZ-munkám is ilyen volt, s most, pártmegbi- zatásként is ezt végzem. Mert decemberben én is megkap­tam az apró, piros könyvet. Egyik ajánlóm a KlSZ-szer- vezet, a másik a korábbi fő­nököm volt, s nagyon jólesett, hogy a taggyűlésen egyhangú igennel fogadtak maguk kö­zé a gyár kommunistái. Igaz, egész felfogásom, világnéze­tem húzott a párthoz, mégis, a fölvétel előtt olyasfajta bel­ső számadást készítettem, mint amikor az ember telje­sen tisztában akar lenni ön­magával. Rájöttem: nem elég valamit helyeselni, hanem fe­lelősséggel cselekedni is kell érte. Ezért kértem a felvéte­lem, mert úgy érzem, a na­gyobb felelősséggel nagyobb emberi értékek is járnak: le­het tanulná az idősebb, ta­pasztaltabb kommunistáktól. — Ha már erről esett szó: talán többet kellene foglal­kozni a fiatalokkal, a hozzám hasonló kezdő szakemberek gondjaival, mindennapjaival. Az sem lenne baj, ha több lenne a dicsérő szó, mert van olyan vezető, aki száján ha­mar kibukik a gúnyos meg­jegyzés, de a legnyomósabb ok sem bírja rá, hogy di­csérjen. Azután: több őszinte­ségre, nyíltságra van szükség. A műszakom számára szak- szervezeti politikai oktatást vezetek s igen érdekes kér­désekről szoktunk beszélget­ni. Például az őszinteségről is, @ A művezető Sződligetről jár be dolgozni: apósáéknál laknak, felesége is itt van a körhurkolóban, másik mű­szakban. 1964-ben esküdtek meg. Életkörülményeiket te­kintve egyenesben vannak, la­kásgondjuk nincs, jól elfér­nek az apósaknál, nemrég vettek egy Skoda gépkocsit. Igaz, nem valami kellemes, hogy amikor egyikük otthon van. a másik éppen dolgozik, dehát az üzemi munka ezzel együttjár. A B műszak veze­tője tehát egyenes, kanyarok­tól mentes utat tudhat eddig maga mögött. Felelősség lép­csőfokain úgy jutott följebb, hogy többet adott a gyár kö­zösségének. Erkölcsös, igaz álláspont: többet adni, s töb­bet várni érte. Mert felelős­ség lépcsőfokai végül is így vezetnek, egyéni s közösségi értelemben is, följebb. Mészáros Ottó Öszibarackillatot érzek ja­nuárban. Szinte végigfolyik az édes lé ujjaimon, olyan érzék­letesen beszél róla Bálint Már­ton törökbálinti iskolaigazgató, e kiváló gyümölcs szerelmese. Nem győzöm jegyezni, úgy mondja a számokat, neveket. Arról, hogy a Kínában ősho­nos gyümölcsről már időszámí­tásunk előtt hatszáz évvel ver­set írtak. Később perzsa al­mának hívták és a római Pli- nius gyógynövényként magasz­talja. Még később Itáliában és Franciaországban a kolostorok dísze, faiskolákban szaporítják. A térítő szerzetek hoztak né­hány fát Magyarországra, ter­mett is szépen, de nem bírta a versenyt a szőlővel-borral. Lassan mégis meghonosodott. Amikor a filoxera elpusztítot­ta az 1800-as években a híres gellérthegyi szőlőket, helyükbe őszibarackot telepítettek. In­nen vezetnek a nyomok a Bu- da-vidékre, s ismerik meg a gyümölcsöt országszerte. Törökbálintot a múltban, éppen úgy mint ma, ezernyi szál fűzi hozzá. Bálint Márton itt született, harminc éve bo­csátja szárnyra az öreg iskola falai közül a „barackos” csa­ládok ivadékait, nem csoda, ha olyan sokoldalúan tudja a gyü­Az őrszentmiklósi termelő- szövetkezet az elmúlt években országos hírnévre tett szert. Az 1960-ban alakult közös gaz­daság elnyerte a Miniszterta­nács vándorzászlaját, s ezen­kívül is egész sor elismerés­ben részesült. A szorgalmasan dolgozó kis közösség, megfe­lelő előkészítés után, tavaly soraiba fogadta a szomszédos Vácrátót szövetkezeti csoport­ba tömörült gazdáit, s a múlt évet már több, mint kétszere­sére, négyezer holdra nőtt földterülettel, ennek arányá­ban megnövekedett létszám­mal kezdte el. A „házasság” indokolt volt, az eredményes együttmunkálkodás feltételei is — úgy látszott — biztosítva voltak. Hogyan sikerült az első közös esztendő, milyen eredményekkel zárja 1967-et a két község mezőgazdaságát magában foglaló Egyesült Ba­rátság Tsz — efelől érdeklőd­tünk Örszentmiklóson. A gazdaság irodáiban Tóth Sándor elnök szakított időt ar­ra, hogy tájékoztasson. — Nincs mivel dicsekedni. Hárommillió forint mérleg­hiányunk van, vagy még több is. A szövetkezet történetében ilyen még nem volt. Átéreztem, mit jelenthet mindez számára: 1953-tól, há­rom év megszakítással, ő az elnöke a községben a szövet­kezetnek. Igyekeztek mindig haladni. A fokozatos fejlődés eredményei az anyagi elisme­résben is megmutatkoztak: ta­valyelőtt 18 417 forint volt az egy dolgozó tagra jutó átlag- jövedelem, ennek húsz száza­lékát nyereségrészesedésként a zárszámadás után fizették ki. — Idén nem lesz nyereség. És ez azt jelenti, hogy 3500— 4000 forinttal kevesebb • lesz egy-egy tag jövedelme, Hogyan következett be a baj, mi az oka annak, hogy a szö­vetkezet jelenleg 2,7 millió forinttal „sorbanáll” a Nem­zeti Bankban? Az egyik nagy tétel: 400 hold termésének teljes hiánya. Ha lehet mondani ezen a ho­mokos vidéken, a legjobb te­rületük került víz alá a rátóti határban. Május végéig sem traktorral, sem fogattal nem mölcs múltját, ismeri a világ­piacot és latolgatja a magyar őszibarack jövőjét. De előbb arról faggatom, miként honosodott meg az őszibarack a községben. Ezt is tudja. Először csak a szőlő közé ültettek egy-egy fát 1800 táján. Rövidesen gomba módra szaporodnak a tiszta te­lepítések és a családok jelen­tős részének fő jövedelmi for­rása lett. Spilmanék. Kim- melék, Schwangék, a Win- hoffer- j és a Horváth-család őszibarackosai voltak a példák viruló kertjeikkel. Most Pető- fi-tanya a neve, régen Ludvig Alfrédek foglalkoztak magne­mesítéssel. Hogy Törökbálin­ton van az ország legnagyobb zárt őszibarackosa, nekik is köszönhető. Kérdem, jól ismeri-e, ki­jár-e a Kertészeti Kutató Intézet. gazdaságába? Ha leírnám a sok számot, adatot, amit fej­lődésük állomásairól felolvas, két oldal csak azzal telne. — Azért mondják az ország legnagyobb őszibarackosának, mert a község területére eső ezerkilencszázötvenhárom holdjukból ezeregyszázkilenc- venegy barack. Jelenleg öt­száznegyvenhárom hold a ter­mő, de négy év múlva hatszáz­ötven vagonnyi barackra szá­nak vetették be, de azutan jött a szárazság, a termésből nem lett semmi, már csak ősziek alá tudták a területet meg­munkálni. Ha csak holdanként 12 mázsa kukoricát számo­lunk, 1,3 millió forint bevétel­től estek el. És a ráfordított munka, a vetőmag, egyebek, még növelték a veszteséget. Ugyancsak a talajvíz miatt, ke­vesebb termésük volt rozsból és őszi árpából is. Azóta Vác- rátóton már elvégezték a víz­rendezést, készek az elvezető árkok. De ennek a haszna majd csak ezután mutatkozik, a földmunkák költsége vi­szont az amúgy is rosszul si­került múlt esztendőt terheli. A másik pedig a szamóca, az eper. ötven hold termését időben le is szedték, s 28 va­gonnal értékesítettek. Viszont tavaly országosan jó volt a hozam, így aztán nemcsak csökkent, hanem egyenesen zuhant az eper ára. A terve­zett 11 forint helyett 7 forin­tot kaptak átlagosan kilójáért. Ez önmagában 1.2 millió fo­rint hiányt jelent. Azt mondja az elnök vizsgá­lódva, keresve az okokat: — A kukorica okozta hiányt nem lehetett elkerülni, de ta­lán, ha időben fölismerjük és gyorsabban cselekszünk, siló helyett olyan, rövidebb te­nyészidejű növényt vethettünk volna abba a 400 holdba, amely jobban bírja a száraz­ságot Ezt én nem tudom megítél­ni, biztosan igaza van. De a szamóca árbevételének terve­zéséről az a véleményem: még ha előző években el is érték a 11 forintot, akkor is túlságo­san kedvező bevételt tervez­tek. Persze, ősszel, ■utólag már ők is fölismerték a veszélyt, nem volt olyan vezetőségi . ülés, amelyen ne foglalkoztak volna az elmaradt bevétel pótlásá­val. Hogyan javíthattak a hely­zeten? — Segédüzemeket szervez­tünk, ettől remélünk jelentős bevételt és egyúttal asszo­nyaink téli foglalkoztatását is. Lakat-összeszerelést vállal­tak az Elzett-gyártól, fonalki­szerelést egy másik vállalattól, most is 50—60 asszony dolgo­mítanak. Háromszáz holdon csak tudományos kutatás fo­lyik a terméshozam fokozá­sára. Nagyon fontos, hogy sok teremjen. A gazdaság csak ak­kor rentábilis, ha a holdan- kénti átlagtermés eléri a har­minc mázsát. — Nincs baj az értékesítés­sel? Hiszen az őszibarack szin­te egyszerre érik. Hova teszik ezt a gyümölcstengert? — ta- máskodom. — Hát elsősorban nem egy­szerre érik — számolja össze­húzott szemmel ujján a faj­tákat. — Négy hónapon át mindig van friss érés. Aztán hol beszélhetünk mi tenger gyümölcsről? Európában a ha­todik helyen állunk, Olasz- és Franciaországot nehéz lesz megelőzni. Viszont a mi árunk zamatosabb, ízesebb. Kezdik már észrevenni, ezt mutatja a nyugati exportunk. A szom­szédos országokba játszva megy a szállítás. Nem szabad megfeledkezni a magyarokról sem. Később a gazdaság terveiről beszélgettünk, a növekvő ter­méshozam gondjairól. Bálint Márton szerint a jelenlegi hű­tőházak, csomagolás, a gép­kocsik még bírják egy-két évig, de utána tenni kell va­zik ezekben a részlegekben. Egy lakatosműhelynek mint­egy 100 ezer forint a tiszta jö­vedelme havonta. Nincs mód most számadá­sokra, hogy fölmérjük ezeknek a segédüzemeknek és a tégla­gyártó üzemnek, amely tavaly milliós beruházással készült, a hasznosságát, azt, hogy mi­lyen költségráfordítással mennyi bevételt biztosítottak. Mindezt csak a mérleg elké­szítésekor lehet majd tisztán látni. Egy azonban biztos, Tóth Sándor is elismeri: — A hiányzó bevételt nem tudtuk teljesen pótolni. A 18 millió forintos tervből több mint hárommillió hiány­zik. És itt állnak pénz nél­kül. Pedig szép elgondolásaik vannak, tovább akarják fejleszteni a gazdaságot, s ehhez szakembe­rekkel, munkaerővel, gépekkel is rendelkeznek Reális, meg­valósítható az a terv, hogy a gyümölcs- és szőlőtermesztés mellett idén már öntözhető 500 hold területük egy részét takarmánytermesztésre hasz­nosítják. Növelni akarják a sertéshizlalást, a baromfifarm húscsirke- és tojástermelését és a tehenészetet is, amelyhez még egy új százas istálló is kellene. A helyzet jelenleg nehéz. Most bizony segítségre van szükségük. Mégpedig olyan hi­telre, amelyet később kellene visszafizetni, hogy ne terhelje a következő néhány évet, amíg a mostani veszteséget kiheve­rik. — Ha idén tiszta lappal kezdhetünk, akkor jövő ilyen­kor tartalékokkal zárhatjuk az évet. Ez a meggyőződése Tóth Sándor elnöknek. Szavai mö­gött most már ott van annak felismerése: mezőgazdasági nagyüzem nem tervezhet úgy egyetlen évet sem, hogy ki­hagyja számításaiból az eset- léges természeti károkat, az értékesítésnél felmerülő ne­hézségeket más, váratlan té­nyezőket Magyarán szólva, de a ta­nulsághoz igazítva kissé a köz­mondást: jobb, ha addig sem nyújtózkodunk egészen, amed­dig a takarónk ér. lamit. Elsősorban konzerválni kell az árut. A világon a leg­több őszibarackot az USA ter­meli, és áruja 80 százalékát konzerválja, ugyanígy a töb­biek. Nálunk a termés tíz szá­zaléka kerül dobozba. A kutatóintézet nagyarányú korszerűsítésbe kezdett.. Har­mincnégymillió forintos be­ruházásból barackléüzem, be­kötő út és hűtőház épül, egy­napi termés tárolására. A ba­rackbegyűjtőben épül a víz- és csatornahálózat. Az egyik leg­nagyobb munka ezen belül a KISZ-tábor megépítése. — Míg el nem felejtem: a gazdaság egy kisebb ingatla­nán a HUN G AROFRU CT nagy kapacitású hűtőházat épít a budaörsi vasútállo­mással szemben. Elkészült a tervdokumentáció, lett pénz is, amikor váratlan dolog történt. Alapozáskor római korú aranypénzre bukkantak. No­sza, jelentés a múzeumnak, az leállíttatta a munkákat. A fel­tárás még mindig tart. Ha be­fejezik, és a vállalat megkapja az építési engedélyt, hatszáz vagonos hűtőház lesz ott. És még azt ne feledje megírni, hogy ebben a barackosban nemcsak a törökbálintiak gyö­nyörködnek. Jönnek ide a vi­lág minden tájáról a szakem­berek, mert a mi barackjaink minden kiállításról elhozzák az első díjakat! Egész délelőtt jó ízeket for­gattam a számban. Hazafelé a buszról leszálltam, és betér­tem egy nagy közértbe ősziba­rackbefőttért. Csak a harma­dikban kaptam... Komáromi Magda Hetesi Ferenc Pál Baracktörténelem Gyógynövény, kolostordísz, csemege - Aranypénz a hűtoházalapnál Rosszul sikerült esztendő Mérleghiánnyal zár az őrszentmiklósi Egyesült Barátság Tsz tudták fölszántani. Végül siló-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom