Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-09 / 6. szám

1968. JANUAR 9.. KEDD I* HST inter ei sMílépp 3 Egy ajánlott levél története — VANNAK EMBEREK, akik komolyan veszik a tör­vényeket, a rendelkezéseket és minden áron be akarják azo­kat tartani. De nem egyszer úgy járnak, mint az a törökbá­linti államipolgár, aki újév előtt állított ide be hozzánk és a következő keserű kérdést tette fel: El tudja ön képzelni, hogy a szabadságom jobb he­lyen eltöilthetném, mint a já­rási tanács épületében? Mond­tam neki, persze, igen, én is. Nos, kérem, felelte, hát akkor tessék ide figyelni. Még októ­ber másodikán feladtam aján­lott levélben egy beadványt, amelyben a járási tanács épí­tési csoportjától kértem, enge­délyezze a házam bekerítését. Vártam kérem néhány hetet, de nem kaptam választ. Szük­ségem lett volna az engedély­re, hiszen ezért kértem. Ér­deklődtem hát, mi van az ügyemmel? Nagyon udvaria­san meg is hallgattak az építé­si csoportnál és az illetékes előadó megnyugtatóan vála­szolt is: Uram az ön ügye már el van intézve, mire haza ér, már otthon várja az engedély a kerítés építéséhez, mert már postán elküldtük. Jó, köszö­nöm szépen, mentem haza. És mit gondol, várt a levél? Tip­pelhet. Másnap, harmadnap is vártam az engedélyt. Azután eltelt egy hét, és még egy, és megint még egy. Kicsit türel­metlen lettem, megkerestem hát a tanácsot, ugyanazt az előadót, mondtam neki, hogy mi van. Bocsásson meg, felel­te, emlékszem önre, sajnos ak­kor tévedtem. De most már biztos vagyok benne, elintéz­tük. Amikorra haza ér már bent lesz az engedély a posta­ládájában. Mit tehettem, el­hittem neki, hogy most már tényleg elintézték, hiszen el­múlt november is. Talán csak elég nekik ennyi idő, egy né­hány soros beadvány elintézé­sére. És megint vártam, na­pokéit, heteket. Amikor haza­mentem a munkából, minden­nap az volt az első hogy meg­Az elintézett ügy tanácstól. Most már elmúlt a karácsony is, nagyon megun­tam kérem. KIVETTEM EGY NAP SZABADSÁGOT, bementem ugyanahhoz az előadóhoz. Nagyon udvarias, készséges ember, most is az volt. De egy kicsit bizonytalanabbnak tűnt, mint előzőleg. Ott a jelenlé­temben átnézték a folyamat­ban levő ügyeket, keresték a beadványom az iktatókönyv­ben. Mit gondol, megtalálták? Nem, még a nyomát sem. Azt mondta ekkor az előadó: Na­gyon, nagyon sajnálom, de az Ön kérése hozzánk meg sem érkezett. Gondolhatja, mit éreztem. Eltelt majdnem há­rom hónap és most még ott sem tartok, mint az elején. Miért hitegettek többször is? MLilyen rend van itt, milyen munka folyik itt? Ezt kérdez­te tőlem a törökbálinti állam­polgár és feldúltan távozott Mit válaszolhattam neki? Én is felháborítóinak tartom, hogy ilyesmi megtörténhet. Ezért utánajártam az ügynek. Ho­gyan mondhattátok többször is, hogy már elintéztétek ennek az embernek az ügyét? — kérdeztem az illetékes előadót Ügy, hogy amikor érdeklődött, minden esetben egy másik, hasonló nevű, ugyancsak kerí­tésépítési engedély kérővel té­vesztettem össze, mondta ő és így folytatta: Hát lehet ezen csodálkozni, mikor nálunk olyan rengeteg ügy, kérelem van, alig győzzük, összezava­rodik az ember. És amikor most legutóbb feljött, akkor derült csak ki, hogy ez az ügye nem is került hozzánk. Mit te­hettünk? Azt mondtam neki, adja be még egyszer a kérését, és majd soron kívül elintéz­zük. TOVÁBB FIRTATTAM A DOLGOT, és az is kiderült, hogy az ügyfél nem nyugodott egyszerűen bele levelének el­tűnésébe. Elment a postára, visszajött ide, az építési cso­porthoz és szabályos tudakozó néztem, jött-e levél a járási I lapot hozott, a posta igazolta, Fraulein doktor Január első heteiben Buda­pesten forgatja „Fraulein doktor” című filmdrámáját a Paramount filmgyár. A stáb Alberto Lattuada rendező ve­zetésével Jugoszláviából ér­kezett Magyarországra, s itt veszik celluloidszalagra film­jük 1918-ban, a háborús Ber­linben játszódó jeleneteit Az clasz—jugoszláv koproduk­ciós film főszerepeit olyan vi­lágsztárok játsszák, mint Suzy Kendall, Kenneth More, Ja­mes Booth és Capucine. A budapesti felvételek egyik fontos színhelye a Nem­zeti Galéria lesz, a filmben ez az épület az akkori idők Spa­nyolországának lei követsége. madridi, chi­hogy az ilyen és ilyen ragszá­mú október másodikán fel­adott levelet továbbította a járási tanácsnak. Akkor ho­gyan tűnhetett el? Ennek is utána jártam. Itt a járási ta­nácsnál az a rend, hogy az ez­zel megbízott hivatalsegéd mindennap elmegy a postára és átveszi a leveleket. Van ott a tanács nevén egy könyv, eb­be szabály szerint beírják az ajánlott küldeményeket, ezeket külön, egyenként kell átvenni, aláírással igazolni. Ez korrekt eljárás, aki ajánlva adja föl a levelet, többet fizet érte, biz­tos akar lenni abban, hogy fontosnak tartott ügyét, a cím­zett meg is kapja. Itt a tanács­nál azután a levelek a posta­bontóba kerülnek, osztályok szerint szétosztják mindet. És itt jöttem rá, hogy abban a pillanatban, amikor felkerül­nek valamelyik osztályra, megszűnik a különbség az ajánlott és a közönséges levél között, itt már nem kell iga­zolni az átvételt, anélkül ke­rülnek a levelek az ügyinté­zés folyamatába. Csak így tör­ténhetett meg, hogy ez a levél eltűnt. Lehet, hogy valaki szó­rakozottan zsebre vágta, vagy véletlenül bedobta a szemétko­sárba. Ezit nem tudni, de nem lehet senkit felelősségre vonná. VÉLEMÉNYEM SZERINT ez az egyik tanulság, érdemes elgondolkozni rajta. De érde­kelt az is, hogy ennyi hónap és ilyen sokszori találkozás, sürgetés után, vajon tudják-e az építési csoportnál, kinek a beadványa veszett el? És ezen is el lehet gondolkozni: nem tudták megmondani, nem tartották fontosnak a nevét feljegyezni. Igaz, azt tanácsol­ták neki, hogy kérelmét még egyszer adja be. Az ügyfél azonban nem adta be. És azóta sem látták. Hát . ez ennek az ajánlott levélnek a története. Egyáltalán nem csodálkoznék, ha az az ember a kerítését ezek után engedély nélkül építtetné meg. Elmondta: Kerényi Vilmos a Budai Járási Népi Ellen­őrzési Bizottság elnöke ★ Utólagos telefonértesítés: Kinyomoztuk az elveszett ajánlott levél feladójának ne­vét: Schwerteczki Ferenc, Tö­rökbálint. Startol a századik kétezres A Nyugati pályaudvaron tegnap átadták rendeltetésé­nek a 100. kétezer lóerős Die- sel-villamosmozdonyt. A nagy teljesítményű berendezés gyártásánál már felhasználták a hazai körülmények között szerzett tapasztalatokat is. Míg 1965-ben a MÁV teher­vonati forgalmának 10 száza­lékát, az elmúlt évben már közel 30 százalékát vontattak célhoz az importált nagy ere­jű Diesel-mozdonyok. Ä gőz- üzemeltetésűekkel szemben mindennap tízezer forintot ta­karítanák meg a korszerű be­rendezés alkalmazásávaL Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nyugállományba vo­nulásuk alkalmából Végh Béla MÁV műszaki főfelügyelőnek, a Váci Pályafenntartási Fő­nökség főnökségvezetőjének a Munka Érdemrend ezüst foko­zata, Dorozsmai József MÁV főellenőrmek, a Dunakeszi Jár­műjavító Üzemi Vállalat kár­pitosának és Vig János MÁV főintézőnek, a Dunakeszi Jár­műjavító Üzemi Vállalat he­gesztőjének a Munka Érdem­rend bronz fokozata kitünte­tést adományozta. Üdülnek a szövetkezeti gazdák Január elején a termelőszö­vetkezeti gazdák újabb 30 fős csoportja indult el Pest me­gye különböző vidékeiről 10 napos jutalomüdülésre Har- kányfürdőre. Január 13-tól másik csoport utazik Hévízre. Fabinyi Endre 1925-1968 Fabinyi Endre, a munkásőrség megyei parancsnokhelyet­tese, tegnap, tragikus hirtelenséggel elhunyt. A munkásőrség országos parancsnoksága saját halottjának tekinti, temetéséről később történik intézkedés. Fabinyi Endre 1925-ben szü­letett Pestlőrincen. Munkás­családból származott, szüleit és testvéreit a fasiszták pusz­tították el, őt — mint munka­szolgálatost — Jugoszláviába hurcolták. Itt szökött meg a fasiszták fogságából és csatla­kozott a jugoszláv partizánok­hoz. A felszabadulás után be­lépett a Magyar Kommunista Pártba. Egy ideig a Belügy­minisztérium állományában, később különböző pártfunk­ciókban szolgálta a nép ügyét, majd a néphadsereg tisztje lett. Az ellenforradalom alatt az elsők között fogott fegy­vert a munkás-paraszt hata­lom megvédéséért. A karhata­lomból — a párt javaslatára — a munkásőrséghez került, a budai járási zászlóalj parancs­noka, majd megyei parancs­nokhelyettes lett. Helytállá­sáért megkapta a Munkás- Paraszt Hatalomért Emlékér­met, emellett több kormány- és más kintüntetés tulajdonosa volt. Néhány éve már bete­geskedett, de ennek ellenére fáradhatatlan harcosa maradt a munkásőrségnek. Szolgálat­teljesítés közben érte a halál. Elvtársai, barátai, a megye munkásőrei mély fájdalommal veszik tudomásul tragikus tá­vozását. Nemcsak^kiválá mun­kásőrtől, hanem a meleg szívű baráttól kell búcsúzniuk. Em­lékét kegyelettel őrzik. Véget ért a teli szünidő A hagyományos iskolai téli szünet véget ért. Hétfőn or­szágszerte újból benépesültek az általános és a középisko­lák: megkezdődött az 1967— 68-as oktatási év második ré­sze. A tanulók ezúttal kapták kézhez ellenőrző könyvüket, amelynek útján értesítik a szülőket arról, hogy gyerme­kük a tanév első részében me­lyik tárgyból milyen osztály­zatot ért el. \ CEGLÉDI ÚJDONSÁGOK Elektromos kézi hántológép Pisztolyfogantyús fúrógépek Barkácskészlet A hazai igények kielégíté­sére az idén 14 százalékkal több elektromos kéziszerszá­mot készít az Egyesült Villa­mosgépgyár ceglédi részlege. Bővül a termékek válasz­téka is: a fémfielületek megmunkálá­sánál használt elektromos ké­zi hántológépből például már 800-at átadtak a kereskede­lemnek, s ha szükséges, újabb sorozatot bocsátanak ki, Nagy teljesítményű, korszerű típusokkal bővül a kézi vil­lanyfúró gépek családja. A pisztolyfogantyús, tíz, illegve 13 milliméter átmérőjű lyukak fúrására alkalmas gépekből az új évben tízezret gyártanak. A gyár harmadik újdonságát a barkácskészletet, elsősorban a „házi ezer­mesterek” számára állít­ják össze, de nagy hasznát vehetik majd a politech­nikai oktatásnál és a szakköri foglalkozásoknál is. A kalapácstól a kézi villany­fúróig, valamennyi szükséges szerszámot tartalmazó készlet­ből ötezret küldenek az üzle­tekbe. VÁLTAKOZÓ MUNKAHELYRE FEL VESZÜNK: vasszerkezeti lakatost, autogénhegesztőt, betanított lakatost, szerelőlakatost, segédmunkást. Jelentkezés a GYÖNGYÖSI ERŐMŰ­SZERELÉS DARUGYÁRI KIRENDELTSÉGE ÉPÍTÉSVEZETŐSÉGÉN, VISONTA SZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK! Életét, emberi erejét a pártnak szentelte Emlékezés Mosolygó Antalra Nemrégen múlt 40 éve, hogy 36 éves korában, Moszkvában, meghalt a magyarországi munkásmozgalom egyik rokonszenves, forradalmi egyé­nisége, Mosolygó Antal. Gödöllő, Má­tyásföld, Aszód és a környék még életben levő kommunista veteránjai minden bizonnyal szeretettel gondol­nak vissza reá, mert harcos forradal­már, bátor agitátor s csendes beszé­dű, de annál szuggesztívebb volt. Szatmár megyében, Opályi község­ben látta meg a napvilágot uradalmi cselédházban 1891-ben. Falujában nyerges és kocsifényező szakmát ta­nul, s hajlamos lévén minden új iránt érdeklődni, fogta a vándorta­risznyát, és elindul a nagyvilágnak. Szakmájából eredő betegsége miatt délre húzódik Fiúméba. Munkástár­sai hamarosan megszeretik, megta­nulja nyelvüket, az olaszt, sőt az ot­tani torpedógyár sztrájkjának szer­vezésében is részt vesz. Kezdi meg­érteni a szakszervezet szerepét, s ab­ban az időben szindikalista irányzat­nak a hívévé szegődik. Hazatérve Pestre, keresi a kapcso­latot a mozgalommal. 1913-ban lekül- dik őt p Zsil völgyébe, hogy a bányá­szokat szervezze be. Bár a rendőrség és csendőrség állandóan figyeli és zaklatja, a megbízást eredményesen fejezi be. Közel 30 ezer bányász áll a szakszervezet soraiba. Tovább is dolgozna, de a megyéből kitiltják. Újra Pesten van, s folytatja a mun­kát. A Galilei-körben megismerkedik Szabó Ervinnel, akinek egyik legked­vesebb és legképzettebb tanítványa lesz. Olvas, képezi magát. Korvin Ottóval, Duczynszka Ilonával, Kelen Jolánnal, a későbbi forradalmi szo­cialistákkal szoros barátságot sző. Az első világháború kitörésekor behívták katonának, de antimilitaris- ta magatartása és agitációja miatt eltávolították a frontról. Ekkor ke­rül a mátyásföldi repülőgépgyárba. Rövid idő alatt a szakszervezeti élet irányítója, főbizalmija lesz. Felveszi a kapcsolatot a csepeli fegyvergyár, az aszódi és albertfalvi repülőgép- gyár munkásaival. 1915 második felében megkezdik a röplapok terjesztését a fővárosban és környékén. A forradalmi szocialisták csoportjában folyó politikai munka, az Oroszországból hazatért hadifog­lyok, katonák beszámolói a Bolsevik Párt harcáról és Leninről, lelkesítő­ig hatnak Mosolygóra. Az aszódi Llyod-gyár munkásaival való szoros kapcsolatának eredményeképpen 1917 novembere és 1918 júniusa kö­zött Aszódon négy sztrájk volt. Mo­solygó később Sallai Imrével dolgo­zik együtt. A rendőrség a nyomukba szegődik, s Mosolygó is többet van őrizetben, mint szabadon. De nem fél. Mihelyt szabadlábra kerül, ott foly­tatja a munkát, ahol abbahagyta. So­kat hangoztatott elve, hogy egyetlen nap sem múlhat el mozgalmi tevé­kenység nélkül. A júniusi aszódi sztrájk megmutat­ta a hivatalos államhatalom gyenge­ségét és a munkásság szervezettségét, erejét. A főszolgabírónak bejelenti a sztrájkot, de az tehetetlen. Mosolygó ekkor már mind jobban látja a szociáldemokrata vezetők két­színű politikáját, s foglalkozik azzal a gondolattal, hogy létre kellene hoz­ni egy olyan szervezetet, mely prog­ramjában a Bolsevik Párt nyomdo­kain haladna. Nekifog a szervezés­nek. Ekkor omlik össze a monarchia. Tisza a Parlamentben bejelenti, hogy a háborút elvesztettük. Október 25-én megalakul a Nemzeti Tanács, 31-én győz az őszirózsás forradalom. Mo­solygó ekkor szabadul ki a fogdából, s nemsokára ott van ő is azoknak a csoportjában, akik a Keleti pályaud­varról visszahozzák a frontra vezé­nyelt katonákat. Ezen a napon véget ér a Habsburgok közel négyszáz éves uralma. Károlyi Mihály kerül az or­szág élére. November 16-án, a Parlament előtti téren folyó tömeggyűlés alatt, mely a köztársaságot kikiáltja, re­pülőgépekről Mosolygóék szervezésé­ben leszórják Lenin és Szverdlov ál­tal aláírt, vörös papírra nyomott röp­lapokat, melyet a szociáldemokraták és lapjuk, a Népszava eltitkolt a tömegek elől. Tovább akarják fej­leszteni a forradalmat. Ennek érde­kében írják egyik röplapjukon az alábbiakat: „Minden proletárhoz! El kell tipornotok a proletariátus világ­rengető erejével mindazokat, akik ed­dig uraitok voltak ... A proletárok még nem szabadok, a proletárok csak akkor lesznek szabadok, ha az állam az övék lesz. Az új Magyarországot, a proletariátusnak kell felépítenie”. Kun Béláék hazaérkezése után megkezdődik a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának megalakítása. Kun Béla maga tárgyal a forradalmi szocialistákkal is, akik között ott ta­láljuk Mosolygót, majd ugyanőt a párt alapító tagjai soraiban. A párt­szervezés kiterjed vidékre, Mosolygó többször fordul meg ekkor Rabino- vics Józseffel, Szaton Rezsővel, Pór Ernővel Aszódon. Munkájuk nyomán 1918. december 17-én megalakul a KMP aszódi szervezete. Mosolygó a kommunisták és szo­ciáldemokraták harcában követke­zetesen kitart a párt politikájának irányvonala mellett. Február 21-én ő is a gyűjtőfogházba kerül. S amikor megkezdődnek a párt egyesülési tár­gyalások, igen óvatos, félti a KMP-t. Fogházbeli társainak igen szívós és meggyőző érvelésére van szükség, hogy a két párt egyesülése mellé áll­jon. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Gödöllőn fontos megbízatást kap. ö lesz a járási direktórium el­nöke. A proletárhaza veszélybe jutá­sakor fegyvert fog. Szervezi a Vörös Őrséget, majd amikor szükség volt reá, kiment a frontra, s harcolt a Ta­nácsköztársaság összeomlásáig. Az ellenforradalom ő ellene is megindította a hajszát. Illegalitásba vonult, és megkezdte a párt újjászer­vezését a maga körzetében. A főka­pitányságon nagy volt az öröm, ami­kor a kezükbe került. Rettenetesen megkínozták a Margit körúton, ké­sőbb pedig Vácott. A miskolci tör­vényszék elé került. Büszkén vallotta magát kommunistának, egy pillana­tig sem tántorodott el az eszmétől. Bár halálbüntetést akartak kiszabni reá, de nem sikerült „csak” nyolc évre elítélni. Büntetésének letöltésé­re ismét Vácra viszik. Egészségi ál­lapota igen súlyos. Elvtársai, barátai kérelmezik, hogy helyezzék őt sza­badlábra. A kérvénnyel azonban nem foglalkoznak. Súlyos helyzetéből a fogolycsere­akció során kerül ki Moszkvába. Ott a gondos ápolás után felerősödik. Ne­kikezd az emigrált magyarok szer­vezésének. Nagy érdeme van abban, hogy létrejön a moszkvai magyarok klubja. Visszatérő betegsége ismét ágyba dönti. Nyugalomba vonul. De nem tétlenkedik továbbra sem. Hihe­tetlen akaraterővel tanulni kezd. Mindennapos, ismert olvasója a Marx—Engels Intézet könyvtárának. Tanulmányt készült írni, mellyel azt akarta igazolni, hogy a proletár for­radalmak korában a munkásságnak a kommunista pártokban van a helye. Tervét azonban nem valósíthatta meg. 1927-ben, 40 évvel ezelőtt meg­halt Moszkvában ez a kiemelkedő forradalmi harcos, aki életét, emberi erejét a kommunista pártnak, a mun­kásosztály ügyének szentelte. Kardos Győző, gimn. igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom